|
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[22-3] [2-1]
 *A vonat fékezett, majd lassan, nehézkes döcögéssel megállt a 2-es vágányon. Kinéztem az ablakon, de nem sok mindent láttam. Az állomás meglehetősen üres volt, alig egy-két ember lézengett csak a peronok körül. Az ember azt hinné, a hétvége közeledtével talán kicsit nagyobb itt a forgalom, de végülis ez csak egy kisváros. Vállat vontam, majd feltápászkodtam az ülésről, és jólesően kinyújtoztattam a tagjaimat. Amikor megfordultam, hogy leemeljem a bőröndömet a csomagtartókról, áttam, hogy a szemközti ülésen Lucas még mindig szunyókál. Óvatosan megráztam a vállát, hogy felkeltsem, de csak egy elégedetlen morgást kaptam válaszul. Újra megráztam, ezúttal kicsit erősebben.*
- Lucas! - *szólongattam.* - Hékás, ébredj! Megérkeztünk. Gyerünk, öcsi, talpra!
 *Csak most tűnt fel, hogy a kellemes, jóleső zakatolás, amely még valamikor az út felénél ringatott álomba, véget ért. Már nem hallottam a kerekek kattogását, csak bátyám mély, mormogó hangját, ahogy a nevemet szólongat. Azt hiszem, végül erre ébredtem.*
- Höh? -*motyogtam kábán, miközben álmosan dörzsölgettem a szemeimet.* - Mi van? Mi a baj?
*Nagyokat pislogva néztem ki az ablakon, és csak ekkor vettem észre a kopottas, kissé megfakult táblát az állomáson: "Wild Rose Island"*
- Itt vagyunk? - *kérdeztem, és Milesra néztem, aki csak bólintott. Láttam, hogy ő már levette a maga csomagjait, és éppen nyúlt volna az én bőröndöm után, de felpattantam, és megelőztem.*
- Én is le tudom venni, kösz! - *vetettem oda kicsit mogorvábban, mint szerettem volna, és félretoltam a kezét, hogy levegyem a sporttáskámat. Nem akartam megbántani, de elegem volt belőle, hogy állandóan pesztrál, mint valami éretlen kölyköt, ráadásul épp az imént keltem fel, és rossz szokásom, hogy ébredés után mindig elég morgós vagyok.*
- Jól van na. Csak segíteni akartam. -*dünnyögtem, bár tudtam, hogy Lucasnak épp ebből van elege. Nem igazán szerette, ha helyette oldottam meg a dolgait, sokkal szívesebben csinált mindent saját maga. Ennek ellenére én voltam az idősebb, és az én felelősségem volt, hogy Luke épségben maradjon. Bár egy sporttáska levétele talán tényleg nem jár akkora veszéllyel... Gyorsan elkaptam a saját cuccomat, és inkább annyiban hagytam a dolgot.*
- Mehetünk? -*kérdeztem.* - Még meg kell találnunk a szállásunkat is, és odakint kezd sötétedni. Nem szeretnék éjszaka kódorogni egy vadidegen kisvárosban.
*Előrementem, kinyitottam a fülkeajtót és leszálltam a vonatról, majd megfordultam, hogy bevárjam az öcsémet.*
*Nem aludtam ki magam rendesen, így egy kissé még mindig mogorva voltam, mikor átvetettem a vállamon a sporttáskámat, és kelletlenül Milo után botorkáltam. Nem bajlódtam a lépcsőkkel, egyszerűen leugrottam a vonatról, bár tudtam, hogy a bátyám valószínűleg infarktust kap, ha meglátja. Nagyon reméltem, hogy hamar odaérünk Robertsék házához, és Miles végre lekopik rólam, mert ha ott van Tangó, akkor neki is sokkal kevesebb ideje marad velem foglalkoznia. Nagyon szerettem a bátyámat, de nem bántam volna, ha most már végre észreveszi magát; 18 éves elmúltam, könyörgöm! Mikor hagy már fel az óvóbácsi-szereppel? Nem kell állandóan a sarkamban lihegnie, hogy ellenőrizzen, elég nagy vagyok már, és megállok a saját lábamon is, legalább ugyanolyan jól, mint ő. Ezt előbb-utóbb Miles is észre fogja venni, ebben biztos vagyok. Már csak az a kérdés: mikor?*
- Na, gyerünk! -*mondtam, hogy valamivel eltereljem a saját gondolataimat, és elindultam a főutca irányába.* - Keressük meg azt a házat. Tangó már biztos tiszta ideg. Te is tudod, hogy milyen nehezen viseli az idegen embereket. Nem irigylem a lovászát... Jobb lesz, ha sietünk.
*Igazat adtam Lucasnak, Tangó tényleg nagyon fel tudja hergelni magát, ha csupa-csupa ismeretlen veszi körül. Ennek ellenére inkább nem mondtam semmit, csak némán megvontam a vállamat. Láttam az öcsémen, hogy még álmos, és ilyenkor általában mindig nagyon harapós kedvében van. Inkább megvárom, amíg enyhül a hangulat. Felkaptam a táskámat, és szótlanul követtem őt a főutca felé.
A városka elég csöndes volt; ez tetszett. Nem volt tömeg, nem voltak zajos éjszakai klubok, inkább csak apró butikok és kisebb boltok, üzletek. Nekem való helynek tűnt. Már otthon se csíptem a nyüzsgést, sokkal jobban szerettem az efféle csöndes, kellemes kisvárosok vidéki hangulatát. A levegő is frissebb, tisztább, szinte harapni lehet. Azt hiszem, jól fogom itt érezni magam.
Az utca végére érve Luke egyszer csak megtorpant, de olyan hirtelen, hogy kis híján nekimentem.*
- Na! -*méltatlankodtam, az öcsém azonban meg se moccant.* - Mi van? Gyökeret vertél?
*Csak ekkor vettem észre a házat, ami előtt álltunk. Ízléses, szimpatikus épület volt, nem túl nagy, viszont elegáns, kultúrált és jó benyomást keltő. Lucas eközben merőn bámulta a táblát, ami öles betűkkel hirdette a ház falán: "Roberts-birtok"*
- Hát... - *kezdtem, majd megköszörültem a torkomat.* - Azt hiszem, megérkeztünk.
*Luke kezébe nyomtam a táskámat és gitáromat, majd az ajtóhoz sétáltam, és tétován bekopogtam.*
//Folyt. köv.: Roberts-ház// |
* Miután leszálltam a vonatról és lellenőriztem a csomagokat elindultam a főutcán. Nem volt nagy város. Néhány kirakat és boltok. Tetszett, hogy nincs felhajtás, én amúgy is vidéki vagyok. ~ Csak a többiek ne bántsanak ezért~* gondoltam, de túlságosan elgondolkodtam és a váos egyik utcájában találtam magam. ~ Meg kéne nézni hol járok~* azzal elszaladtam az utca végére, hogy megnézzem mi van kiírva a sarkon lévő ház táblájára. Utcanevet és házszámot nem találtam, de egy feliratot igen:
" Roberts-birtok"* azzal bekopogtam*
//folyt. köv. Roberts-ház//
|
*Nyugodtan, bár kissé türelmetlenül leszálltam a vonatról. Nem tűnt egy forgalmas kis városnak, aminek igazán örültem. Szétnéztem, majd bementem a főutcába, és hamarosan egy táblát láttam 'Roberts ház'. Halványan elmosolyodtam, majd miután elintéztem a dolgokat a sziget felé indultam. *
//Folyt köv. Istálló és környéke - legelő//
 |
*Nyugodtan, bár kissé türelmetlenül leszálltam a vonatról. Nem tűnt egy forgalmas kis városnak, aminek igazán örültem. Szétnéztem, majd bementem a főutcába, és hamarosan egy táblát láttam 'Roberts ház'. Halványan elmosolyodtam, majd miután elintéztem a dolgokat a sziget felé indultam. *
|
*A vonat végre megállta,és én a csomagokkal szépen leszálltam róla.ellenőriztem,hogy minden megvan-e,és semmi sem hiányzott.*~És most merre?Jajj,de me fog Sofie lepődni,ha meglát itt!~*gondoltam,és elindultam.Nem sokkal késöbb egy táblát vetem észre:'Roberts ház'.Elégedetten nyugtáztam,hogy nemsokára odaérek.*
//Folyt. köv. Roberts ház//
|
*Pontosan érkeztem meg. Elég uncsi volt a vonaton, de ez van. Leszálltam a vontról minden cuccommal és elindultam a Roberts házhoz*
Folyt. Köv. Roberts Ház
|
"Beérkezek az istállóba, a lovak nyerítenek, majd benézek egy boxba. Egy ló holtestre van ott. Nem értem az egészet. Szólok a lovásznak, aki azt mondja, nem tudni, milyen okból halt meg. Kinyitom a nekem szánt lónak a boxajtaját, a ló pedig nyerít, próbálom lenyugtatni, de meglök, és támadni kezd...."
-Ehh-ehh. -*mondtam, majd felkaptam a fejem. A 'Kiszállás!' mondatra feleszméltem, majd kapva fogva magamat lerohantam a vonatról. Éjjeli 12-kor indultam el, elhiszem, hogy most mindjárt meghalok. *
-Jobb lett volna, ha a reggelivel jövök, délutánra pedig megérkezek... De ez van, nagyon siettem.-*mondtam, majd elkezdtem az utcán barangolni, majd megláttam a feliratot 'Roberts ház'. Bejelentkeztem, majd elindultam a kikötő felé. Felültem a hajóra, majd eindultam. *
//Folyt köv. Lakóház - Nappali//
 |
*Végre megérkeztem.Felsóhajtottam és leszálltam a vonatról.Kihúztam a bőröndöm húzókáját és elindultam egy Főútnak látszó utcán.Hamarosan fellélegeztem,mikor megláttam a kiírást:'Robert-birtok'.Hamarosan odaértem,bejelentkeztem és elindultam a kikötő felé.Felszálltam egy hajóra és elindultam a sziget felé.*
 Folyt.köv.:Wild Rose Island--->istálló
|
*Amikor végre megérkeztünk legrottam a vonatról és levettem a bőröndjeimet.*~Végre itt... 5 óra utazás eléggé megviselt...~*gndoltam kicsit morcosan. Elindultam a város fő utcáján és közben nézelődtem. Kihaltnak tnt az egész különösen északa. Frcsa érzésem támadt de aztán gyorsan kivertem a fejemből. Szerencsére még nem volt túl késő bejelentkezni igyhát bejelentkeztem és elindultam a sziget felé.*
//Folyt köv. Istálló//
|
*Leszálltam a vonatról,és levettem a csomagjaimat és a gitáromat.Még egyszer ellenőriztem,hogy nem maradt-e valami a vonaton,majd elindultam,amerre a Roberts házat gondoloni véltem.Nem sokkal késöbb megtaláltam a feliratot: "Roberts ház".Elmentem oda,beiratkoztam a lovardába,majd a kikőtőbe mentem,ahonnan áthajóztam a lovardába.*
//Folyt.köv. Wild Rose Island-Istálló és környéke-Istálló//
 |
*Végre megállta a vonat. Leszálltam és kivonszoltam a cuccaimat. * ~Remélem az én kis Dragonom már ott van az istállóban!~ *gondolkodtam, és miután a vonat elpöfögött, persze nagy füstfelhőt hagyva maga után, a bőröndömet húzva za istálló felé igyekeztem*
¤¤Folyt. Köv. Istálló és környéke¤¤
|
*Leszálltam a vonatról,és nem kevés csomagomat levonszoltam.Ellenőriztem,hogy nem maradt el semmi.*~Rendben,minden megvan.~*Gondoltam elégedetten,és elindultam a Roberts ház felé.Nagyjából sejtettem,hogy merrefelé van,így elindultam.*
//Folyt.köv.Roberts ház//
|
*Nagynehezen kimásztam a vonatból a nagy csomagjaimmal és a gitárommal. Megnéztem, hogy minden egyben van-e. Utánna elindultam abba az irányba amerre a lovasiskolát gondoltam. Egy darabig mentem, miután megláttam egy táblát. 'Roberts ház' Örömmel nyugtáztam hogy nemsoká odaérek. Szedtem a lábaim, hogy minél előbb megszabaduljak a nehéz csomagoktól, és biztonságban tudjam a gitárom.*
|
* Fellélegezve ugrottam ki a vonatból, magam után vonszolva a bőröndömet, és a gitárt. Az utóbbira persze jobban vigyáztam, a másik pedig hatalmasat csattant a betonon. Már épp ideje volt, hogy ideérjünk! Nem mintha nem lett volna szép a táj eddig, de két óra folyamatos bámulás után azért eléggé lehangoló tud lenni...
Miután meggyőződtem róla, hogy a táska még egyben van, elindultam. Hogy merre? Fogalmam sincs. De végülis, itt csak nem fogok eltévedni. Egy főutca van, és abból nyíló mellékutcák, szóval nem igazán bonyolult a rendszer. Alig száz métert mehettem, amikor megpillantottam a hatalmas táblát egy kicsit odébb: 'Roberts ház'. Nagyszerű. Mostmár biztos odatalálok.*
//Folyt.: Roberts ház//
|
*Leszáltam a vonatról a bőröndjeimmel*~Na és most merre?~*Gondoltam,de akkor megszólalt a mobilom*-Szia Lina!Rendben máris megyek!-*mondtam Linanak a telefnomba,majd elidultam a kikötő felé,ami átvisz a szigetre.*
//Folyt. köv. Wild Rose Island-Istálló és környéke-Istálló//
|
Leszálltam a vonatról. Levettem a bőröndöm és Szépséget a lószálítóról. Felültem rá és elindultam valamerre. A vonat elindul mire Szépség megilyedt és elindult a másik irányba. Éppen reméltem hogy jó irányba megyek.
//Folyt. köv. Roberts ház//
|
Hát..rendben.-*mondtam*-Én régebben Chicagóban éltem,és te?-*kérdeztem*
//Folyt köv. Roberts ház//
|
-Nem... Nincs sajátom... De majd veszek egyszer egyet...-*mondtam és körbenéztem.*-Gyere induljunk el arra valószinüleg az a főutca... és biztos ki lesz táblázva... Erre megesküszöm... A kis városkákban mindig mindent kitábláznak ha meg nem akkor meg lehet kérdezni valakitől... De előszö is A Roberts házat kell megtalálnunk...-*mondtam halkan és a lányra mosolyogtam.*-Gyerünk....-*mondtam és a böröndömet magam után húzva sétáltam végig a kis vasútállomáson. Sehol egy lélek nem volt. A főutcában sétáltak néhányan de nagy csend volt. Én is vidéken élem eddig de az a város ahol éltem ehez képest Las Vegas volt...*
//Folyt köv. Roberts ház//
|
-Én Jane vagyok,és én is a lovasiskolát keresem. Egyébként hoztál magaddal lovat?-*kérdeztem*
|
*Leszálltam a vonatról, és az lassan el is indult. Az út alat elaludtam még időben szálltam le xD. *~Valakit megkérdezek merre kellene menni. Biztos tudják merre van a farm.~*gondoltam és mosolyogva egy szőke lányhoz léptem.*-Szia elnézést, nem udod merre van a losiskola véletlenül? Különben a nevem Sam...-*mondtam kissé gyorsan aztán kcsit zavartan elmosolyodtam.*
|
[22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés
*A vonat fékezett, majd lassan, nehézkes döcögéssel megállt a 2-es vágányon. Kinéztem az ablakon, de nem sok mindent láttam. Az állomás meglehetősen üres volt, alig egy-két ember lézengett csak a peronok körül. Az ember azt hinné, a hétvége közeledtével talán kicsit nagyobb itt a forgalom, de végülis ez csak egy kisváros. Vállat vontam, majd feltápászkodtam az ülésről, és jólesően kinyújtoztattam a tagjaimat. Amikor megfordultam, hogy leemeljem a bőröndömet a csomagtartókról, áttam, hogy a szemközti ülésen Lucas még mindig szunyókál. Óvatosan megráztam a vállát, hogy felkeltsem, de csak egy elégedetlen morgást kaptam válaszul. Újra megráztam, ezúttal kicsit erősebben.*
*Csak most tűnt fel, hogy a kellemes, jóleső zakatolás, amely még valamikor az út felénél ringatott álomba, véget ért. Már nem hallottam a kerekek kattogását, csak bátyám mély, mormogó hangját, ahogy a nevemet szólongat. Azt hiszem, végül erre ébredtem.*
