|
Témaindító hozzászólás
|
2012.04.01. 12:24 - |
|
|
Sam Calentine és Sophie Fox szobája:)
|
|
[13-1]
 - Hát szerintem az egész sziget el van... - nem akartam azt a szót mondani,hogy "elátkozva",mert kicsit erősnek éreztem,ígyhát: - szóval fura.
- Mindenképpen. Bőven elég volt ez mára... - helyeseltem. Fölöslegesen nem szeretnék szívinfarktust kapni,ha nem gond.
Hm...ijesszük meg Shanet... miért is ne? Bár...mi van ha ezzel csak rosszat teszek,ha mérges lesz rám,és nem fog kedvelni...? De mégse tudtam nemet mondani.
-Oké! Hol rejtőzzek el? Van itt valahol valami üres szoba,vagy raktár vagy hasonló,nem? - kérdeztem,de már fel is álltam,és a folyosó felé indultam. Bevártam samet,aki becsukta maga után az ajtót. Körbenéztem.
-Ezek mind szobák... - indultam el a folyosón,de a végén megláttam egy ajtót,amire a "Raktár" felirat volt írva. Lenyomtam a kilincset,és szerencsére nyitva volt. Odabent felmosók,söprűk,vegyszerek,szerszámosláda és mindenféle ilyesmik sorakoztak egymás mellett.
-Oké,szerintem ez jó lesz. Valahogy idecsalod,én meg kiugrok innen és megijesztem. Oké? - kérdeztem.
//Folyt. köv. Folyosó// |
 - Igen az én szüleim is mondták, hogy megnéznék a sulit, és ezt a helyet is, de nem aggodom, optimista vagyok, Sweetwater biztosan tiszta hely! ... - biztattam magunkat.
Sophie felvetette hogy csináljunk valamit, én meg elgondolkozva néztem a cipőimet, majd sóhajtottam.
- Hát megijedni nincs kedvem, úgyhogy kerüljük a könyvtárat. és a padlást, brrh... - rázott ki a hideg.
- Mi lenne ha megijesztenénk a bátyámat? Most tuti össze van zavarodva, az erdei házban látottak miatt! - kuncogtam halkan. - Tudod, ő eddig nem hitt a szellemekben. - mondtam, és azon gondolkoztam, hogyan ijesszük meg a bátyámat. Nehéz feladat....
- Hé mi lenne ha elrejtőznél valahol, én meg elrohannék Shaneért hogy eltűntél, pont arra fogunk keresni te meg a nyakába ugrasz és megijeszted. Na? Vagy neked van ötleted? - Vigyorogtam rá.
//Folyt. köv. : Folyosó// |
-Hát...nemtudom.Remélem! - nagyon jó lenne közelebbről is megismerni Shanet,de csak miután tudok úgy rá gondolni hogy nem pirulok el. Hm...majd még gyakorlom.
-Hát...nemtudom. Nemhiszem. Bár még nem voltak itt,de végighallgatták a hosszú élménybeszámolómat a helyről,és tetszett nekik. Persze.. - kuncogtam - a szemmelem részt kihagytam. De jobb is,mert ha tudnák,tuti nem engedték volna,hogy egyáltalán visszajöjjek.Mondjuk,ha ide járnék suliba,tuti eljönnének legalább megnézni,úgyhogy remélem,hogy Sweetwaterben nincsenek...szellemek. - fura volt ezt kimondani még így 1 év,és pár tapasztalat után is. Mert még mindig olyan...valószerűtlennek tűnt.
-De akkor olyan vonattal menjünk,amivel korán odaérünk,ha sokat kéne tanulni - nevettem el én is magam. Oké,nem szeretek tanulni,ez van. És még enyhén fejeztem ki magam.
-Huh... mit csináljunk? Lovagoltunk,kipakoltunk...de még korán van ahhoz,hogy lefeküdjünk,mert... - néztem rá az éjjeliszekrényen lévő órára - még csak 8 óra van.Ötlet? |
- Nem lehetsz biztos benne, hogy nem mondja el neked. Elég friss ez még neki, megértem, hogy nem beszélt róla. És amúgy, lehet hogy nem is lesztek olyan sokáig "idegenek" egymásnak. - vigyorodtam el, majd mikor Sophie megölelt, nagyot dobbant a szívem, és én is átöleltem őt.
- Alig vártam, hogy újra itt legyünk! És én idén nem akarok haza menni. Át fogok jelentkezni a Sweetwater-i gimnáziumba! Neked mik a terveid az iskola szezonra? Szerinted a szüleid bánnák, ha ide járnál iskolába? - kezdtem el beszélni, és néha levegőt is elfelejtetem venni. Persze ez a téma túl komoly volt, mégis muszály volt felhoznom, és egy álmom vállna valóra, ha Sophie is úgy döntene hogy itt akar iskolába járni.
- Igaz, reggelente utazni kéne egy kicsit vonattal, de nekem megérné. Ráadásul a vonaton még tudunk tanulni az órák előtt! - nevettem el magam, és mély levegőt vettem. Ez az illat! Wild Rose Island még mindig olyan szép, mint eddig. És bebizonyosodott, hogy még mindig olyan ijesztő is. |
Elmosolyodtam. Najó,hogy pontos legyek,rettentő szélesen vigyorogtam. Bejövök Shanenek...! Ha egyedül lettem volna,és mondjuk minimum 10 évvel fiatalabb,mint most,tuti ugrándozva körbetáncolom a szobát,de mivel egyik feltétel sem teljesült,így továbbra is a vigyorral a fejemen pakoltam a szekrényembe. Ez csak akkor tűnt el,amikor meghallottam,hogy mi történt Shaneel.
-Rendben,egy szót sem tudok erről. - bólintottam. Shane valószínüleg nem érezné túl jól magát,ha mondjuk szóbakerülne a téma,és az első szavam az lenne,hogy "ja,hát Sam már elmondta röviden amúgy".
- Szerinted elmesélné? Hiszen ezekszerint neked sem mondta. Pedig a húga vagy! Miért mondaná el egy "idegennek"? - kérdeztem,majd a bőröndöt én is az ágyam alá toltam,miután már semmi nem maradt benne,aztán odaültem Sam mellé.
-Jajj istenem!Annyira hiányoztál! - és megöleltem. |
Hallgattam amit a barátnőm mondott, és komolyra vettem a témát. Sophie édesen beszélt az érzéseiről, én pedig rá mosolyogtam. Én is ismertem ezt az érzést, és tudtam, hogy mennyire össze lehet zavarodva a lány. Serényen pakoltam közben a ruháimat, már nem volt sok, és az igazat megvallva nem is maradt több hely a szekrényben, csak az alsó polcon, ahová a cipőimet szántam pakolni.
- Sejtem mit érzel. - mosolyogtam rá, miután leguggoltam az alsó polchoz, hogy bepakoljam a cipőim. A fekete converse cipőm is elhoztam, amiben mindenhová járkáltam itt még tavaly.
- Határozottan. Ne ismerd félre Shanet, nem olyan hogy egyből udvaroljon egy olyan lánynak akiről maximum csak hallott. Valamiért nagyon bejössz neki, amit azért nem csodálok. - mondtam, és a végére egy dicséretet is odabigyesztettem. Sophie következő kérdésére mély levegőt vettem, felegyenesedtem és becsuktam a szekrényem ajtaját.
- Nem tudsz róla, de a lényeg az, hogy rosz társaságba került, ahol megismert valakit, aztán csalodott benne. - mondtam el a sztorit dióhéjban.
- Amugy részleteket én sem tudok. Majd ő elmeséli neked. - kacsintottam Sophiera, és kuncogni kezdtem. A többi személyes tárgyaimat is kipakoltam a táskáimból, majd a bőröndöket az ágy alá toltam. |
-Hát...azthiszem,márminthogy... - kezdtem,majd vettem egy mély levegőt. - Olyan fura ez az egész. Én komolyan nem hiszek abban,hogy van olyan,hogy 'szerelem első látásra' - magyaráztam,miközben épp egy toppot hajtogattam be a szekrénybe. - Nem is volt még ilyenben részem.Csak tudod,így fokozatosan,ahogy kezdtem megismerni a srácot.Mostmeg.... - forgattam meg a szemem egy újabb sóhaj kíséretében - Úgy viselkedem,ha a közelemben van,mint egy 14 éves...szerelmes tini. - kínomban felnevettem,majd a hajamba túrtam és Samre néztem.
-Szóval szerinted kedvel? - mosolyodtam el hirtelen,és legszivesebben ugrándozni kezdtem volna,de inkább folytattam a pakolást. - Hogyérted,hogy nem áll készen?valami nagy csalódás? - kérdeztem. - Persze,tudom,valüszínüleg ez nem rám tartozik - mondtam őszntén.Természetesen érdekelt,de ha Sam nem szeretné elmondani,akkor nem fogom faggatni. |
Láttam Sophien, hogy nem nagyon szeretne válaszolni a kérdésre, és egy semleges válasszal ki is tért az egyenes kérdésem elől. Vállat vonva pakoltam tovább.
- Úgy értem mint fiú tetszik e neked. - egészítettem ki magam, és elmosolyodtam, de azért sajnáltam is Sophiet, hogy zavarba hozom. Nekem bármit elmondhat, úgy is tudja hogy megbízhat bennem.
- Mert affelől kétségem sincs, hogy ő kedvel téged, biztosan tetszel neki, de nem tudom készen áll e arra hogy ilyenekbe kezdjen. - mondtam őszintén, miközben szorgalmasan pakoltam. Nem voltam biztos bene hogy jó ötlet e kiteregetni Shane előéletéről ezt azt. |
-Jajj ne! - nevettem fel,amikor elképzeltem,hogy Shane milyen fejet vághatott amikor Sam rólam vagy a szigetről mesélt.Valószínüleg egy idő után unhatta már.
-Éés... mit gondolsz Shaneről? - kérdezte sam,én meg pár pillanatig pislogni is elfelejtettem.
-Öhm...ki...hogy én? - tettem fel ezt az eléggé értelmetlen kérdést,ugyanis rajtam kívül nem volt senki a szobában.
-Hogy érted? - kérdeztem újra,de csak hogy húzzam az időt és hátha elkezdünk valami másról beszélni,miközben próbáltam Shanen kívül mésra gondolni,például, hogy talán szín szerint kéne rendeznem a ruháimat.Hiszen az olyan szép lenne...
-Én...hát...nemistudom,kedves srác... - szólaltam meg végül nagy nehezen.Hogy lehetek ennyire béna?
|
- Ebben igazad van. - mondtam mikor Sophie megállapította, hogy minden ugyanúgy maradt mint amióta itthagytuk ezt a helyet. Követtem barátnőm példáját, és én is elkezdtem kipakolni a cuccaimat.
- Hát, az igazat megvallva Shane sokkal racionálisabb ember annál, hogy higyjen ilyen dolgokban. -magyaráztam elgondolkozva miközben a ruháimat pakoltam ki.- De ahogy az arcát elnéztem ez éppen változik. Elképzelni sem tudom, hogy milyen érzés lehet. Ezelőtt én nem tagadtam a szellemek létezését, csupán soha nem tapasztaltam őket. Viszont Shane teljesen ellene van az ilyen dolgoknak, ezért soha említést sem tettem arról, hogy miket étünk át itt... llletve csak a jó dolgokat meséltem el, az ijesztőeket kihagytam.- vigyorodtam el.- Rólad például rengeteget hallott!- tettem hozzá, és tovább pakoltam. Egy rövid csend után ujra Sophiehoz fordultam.
-Éés... mit gondolsz Shaneről? - kérdeztem, felvontam a szemöldököm és ujból mosolyra húzódott a szám. |
Siettem a szobába Sam után,mert nem sok kedvem volt a folyosón mászkálni.hamar beértem Samet aki kinyitotta a szobát.
Ahogy beléptünk,úgy tünt,mintha el sem mentünk volna,a szoba ugyanolyan békés és szép volt.Sam leült az ágyra én pedig a bőröndömhöz léptem,hogy elkezdjek kipakolni.
-Naná,hogy emlékszem!Még jó,hogy idén közös szobánk van - nevettem fel,miközben behajtogattam egy pólüt a szekrénybe - De úgy néz ki,ez idén sem változott.Mármint,megint kikötöttünk a háznál - mondtam.
-Egyébként,Shane mennyire hisz ezekben a szellemes-sztoriban?Meséltél neki erről? - kérdeztem.Valamiért még mindig úgy éreztem,mintha alig ismerném Shanet,és szerettem volna róla többet megtudni. |
Sürgősen elindultunk fel a szobánkba, Sophie még óvatosságra intette a bátyámat mielőtt beléptünk volna a szobánkba.
- Rendben.. Ti is. Jó éjszakát! - mondta egy halvány mosollyal Shane, és tovább haladt, míg én a zárral babráltam, majd benyitottam a szobába.
- Jóéjt! - köszöntem el tőle, és beléptem a szobánkba. Istenem... Olyan rég jártunk itt utoljára!
Felkapcsoltam a lámpát, ami hangulatos fénnyel árasztotta el a helyiséget. A csomagjaink kibontatlanul álltak a szobában. Nagyot sóhajtottam, és leültem az ágyra.
- Sophie emlékszel, az első itt töltött napunk estélyén volt, az éjszakai túra, és már az első estén átjöttél hozzám itt aludni, mert mind a ketten nagyon féltünk volna egyedül! - emlékeztem vissza és jó érzés töltött el, miközben felnevettem a sztorin. |
|
|
Sam Calentine és Sophie Fox szobája:)
|
|
[13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Hát szerintem az egész sziget el van... - nem akartam azt a szót mondani,hogy "elátkozva",mert kicsit erősnek éreztem,ígyhát: - szóval fura.
- Igen az én szüleim is mondták, hogy megnéznék a sulit, és ezt a helyet is, de nem aggodom, optimista vagyok, Sweetwater biztosan tiszta hely! ... - biztattam magunkat.