Témaindító hozzászólás
|
2010.11.28. 21:50 - |

|
A nagy része a világos erdőben fut, de kimegy kissebb és nagyobb mezőkre is a pálya. Egész hosszú egyre növekvő akadályokkal. néhány akadály profizmust igényel.
|
|
[10-1]
A többiek a bal irányt választották, így ügetésre fogtam Dead-et, és elügettünk a bal irányba. A távolban láttam pár kidőlt farönköt, így hátraszólta a többieknek, és vágtába indítottam Dead-et. A sárga mén azonnal kilőtt és gond nélkül átugrott egy méretesebb farönköt. Utánam Sam és Nita jött, majd egy hatalmas puffanás hallatán hátrafordultam. Shane hevert a földön, a rönk másik oldalán Soul, akit Sam sikeresen elkapott. Sophie és Blaze is ugrani készültek, mikor Blaze hirtelen megbokrosodott és félreugrott. Láttam a szemem sarkában egy fekete árnyat, de mire odakaptam a fejem, eltűnt... különös hideg fogott el, majd Sophiera és Shane-re néztem, akik... egymáson feküdtek.
- Oh comme c'est romantique (milyen romantikus) - vigyorogtam, majd előkaptam a telefonomat, és gyorsan megörökítettem a pillanatot. - Kár hogy nincs fagyöngy! Ohh olyan megható! Mindjárt sírok! Mindketten feltápászkodtak. Ekkor vettem észre, hogy Sophie kicsit elvörösödött. Persze a telefon megint előkerült, és megint készült egy fénykép. Persze Sophie nem hagyta szó nélkül, rögtön megindult felém. Gyorsan zsebredugtam a telefonom, majd ügetésre fogtam Deadet és arrébb ügettem. Mikor láttam hogy Sophie Blaze-hez közeledik, majd felszáll, és felém irányítja sietősre fogtam a dolgot. Először ügettem, majd vágtára fogtam a dolgot, és néha hátranéztem követnek-e még. ~Nehogy aztán eltévedjek~ gondoltam magamban. Mikor kicsit lemaradtak, lassítottam Dead-et. Ekkor vettem észre az elém magasló hatalmas fát...
//Folyt. köv. Öreg tölgy// |
Mellettem Sam boldogan dicsérte a táj szépségét,így én is körbenéztem és rájöttem hogy erre tavaly nem jártunk.Biztos jó ötlet volt Ninát előre engedni?Még a végén eltévedünk...Úristen és megint eljutunk a házig!
Elágazáshoz értünk,így abba kellett hagynom a rosszabbnál rosszabb jövőkép tervezgetését.Sam javaslatára balra ügettünk el.
- Juhééé,akadályok! - kiáltottam majd jeleztem Blazenek hogy ügessen.Ő engedelmesen váltott jármódot de továbbra is oda-oda fordult Nita felé.
- Hah Sam!A lovaink nagyon szimpatizálnak - nevettem.Nina hátraszólt,hogy vágtázunk,mi pedig Sammel azonnal beleegyeztünk.Blaze szinte meg sem várta hogy jelezzek neki,azonnal lendületes vágtába kezdett.Előrenéztem,és láttam pár farönköt rádőlve az útra.Sam Shane mellé hajtotta Nitát és kicsit gúnyolódott a bátyjával,amit én sem hagyhattam szó nélkül.
-Igen Shane!Sam jól mondja!Vidámság! - kiáltottam előre.Nina már ugrott Deaddel,utána Sam szürke kancája is átrepült az akadály felett.Shaneék következtek,akik együtt indultak el,de külön utakon értek földet. Nevetve jeleztem Blazenek,hogy álljon meg az akadály után,és odaléptettem Shane mellé.Próbáltam nem nagyon röhögni hátha megsérült,de nem igazán ment.Egy enyhe fuvallat borzolta meg a hajunkat,és kb annyi időm votl hogy lássak valami feketét a fák között elsuhanni,mert a következő pillanatban Blaze oldalra ugrott,én pedig leestem...
...Shanere.Teljesen ledöbbentem és mint aki sokkot kapott ültem (szegény) srácon,és mintha attól félnék,hogy elrohan,vagy csak a meglepettségtől de úgy szorítottam a pólóját mintha az életem múlva rajta.
-Öhm...izé...persze,jól vagyok... - makogtam,majd felálltam és nyújtottam a kezem Shanenek hogy ha már egyszer ráestem segítek neki felállni.Közben éreztem hogy lángol a fejem és habár nem láttam, de el tudtam képzelni hogy a színe vetekszik egy paradicsoméval.Egy jó érett paradicsomével.Francba! |
- Olyan gyönyörű ez a hely! Nagyon vágytam már rá hogy itt lehessek! - mondta Sam áradozva, én meg elmosolyodtam Soul vékony nyakára bambulva. Szerettem a hugomat boldognak látni, és örültem neki hogy most ismét sok időt töltünk együtt mint régen még mielőtt bandába verődtem volna. Gyorsan elvonta a figyelmem hogy válaszúthoz érkeztünk.
- Ügessünk el balra, arrafelé vannak az akadályok, mire odaérünk eléggé bemelegednek majd a lovak!- vetette fel Sam én meg nyeltem egyet. Ügetés? vágta? Akadályok? ez nem az én pályám.
Nina elinditotta póniját ügetésben Soul meg meg sem várva a parancsomat követte a példáját. Elbénáztam néhány lépést, de aztán sikerült felvennem a ritmusát. Nem tudtam nagyon elengedni magam hogy élvezzem a lovaglást, ugyanis koncentrálnom kezdett hogy el ne rontsam.
- Vágta? - Szólt hátra Nina a két leányzó mögöttem pedig feleszmélve a beszélgetésből nevetve egyeztek bele.~ Vágtaa? Ne ne ne!~ gondoltam vicsorogva, és két sarkamat a mén hullámzó oldalához nyomtam. Ő helyesen beugrott vágtába, én meg koncentráltam arra hogy fentmaradjak a hátán.
- Egész jól csinálod Shane! Csak mosolyogj! - kiáltotta Sam amikor mellém hajtotta a lovát. - Mosolyogj!
- A középső ujjam fog mosolyogni rád hugi! - morogtam rá mert ugy éreztem hogy gunyolódik velem. Arra eszméltem fel, hogy Sam elém hajtja Nitát, előtte Nina már ugrik is a pónijával, majd a szürke kanca is a levegőbe emelkedik. Pánikolva a szárba kaptam, mire Soul makacsul pattogva azért is átugrotta az akadályt, és külön külön utakon értünk földet. Sajgott a vállam a fejem és a hátam ugyanis arra estem rá. Vergődve terültem el a földön, és fogtam a fejem. Ezt az égést!
A lányok hangosan nevettek a mutatványon, mire én is elvigyorodtam. Sophie mellém léptetett a lovával és nevetve nézett le rám, de probálta takarni örömét.
Soul tanácstalanul torpant meg, majd Nitához sietett ugyhogy Sam könnyűszerrel megtudta fogni.
- Hahaha ez nagyon jóvolt Shane! Csináld ujra! - kiáltotta Sam én meg kinomban csak nevettem. A fákat megfújta a szél majd a szemem sarkából azt láátam hogy egy hatalmas árnyék suhant el a fák között közel hozzánk. Valami vadállat? Nem hallottam a lépteit! Blaze ijedten kapkodta a fejét, majd hogy meneküljün a szár fogságából ugrott egy nagyot, szerencsére átugrott engem, de Sophie nélkül ő ugyanis rám esett. Hörögve rezzentem össze ugyanis a bordáimra és a gyomromra esett a lánny sulya. Ugyan nem volt nehéz de a gravitáció elég mostoha.
- Sophie!- nyogtem majd elnevettem magam. Elkaptam Samtől a szerencsétlenséget ?!?!
Sophie megszeppenve ült a hasamon, két lába a testem mellett volt és közben a meglepettségtől görcsösen szorongatta a pólóm.
- Jol vagy? Nem akarlak megbántani vagy megszakitani ezt a romantikus pillanatot vagy valami de nem kapok levegőt.- hörögtem, és féloldalasan a lányra vigyorogtam. |
Miután mindenki készen volt, libasoban indultunk az erdő felé. Vagyis először libasorban. Én vezettem - Sam, kanca lova miatt hátul ment, Sophie mellette, Shane pedig utánam. Időközben én Shane mellé kerültem, így kettesével haladtunk végig az erdei ösvényen. ~Nagyon szép ez a hely~ gondolkoztam. Ámulva néztem a tájat, miközben Dead türelmetlenül toporgott alattam.
- Merre menjünk? - kérdeztem a többieket, mikor egy kis elágazáshoz értünk. |
*Nagyon jól áugratta az akadályokat Alex.* - Ügyes voltál. - *dícsértem és úgy néztem Alexre, hogy elmerengjen a szemeimben, de sajnos pont akkor jött ide Sonny.* - Őhm azthiszem én hazamegyek, Miracle furán viselkedik, és nem hiányzik hogy pont akkor hülyüljön be amikor rajta ülök. Sziasztok! - *köszönt el, mire kicsit elszontyolodtam, de flegmán köszöntem el tőle.* - Szia. - *pedig belül szomorú voltam. Különösen fura érzés fogott el. Még egy kicsit bámultam a távolodó Sonnyt, de aztán észbe kaptam és gyorsan visszafordultam. Alex elindította Cometet az ellenkező irányba, mire én kicsit gondoltkoztam majd én is elindultam arra ügetésben hogy utolérjem Alext. Amikor odaértem, ő megállt én meg kérdő és fura tekintettel néztem rá.* - Figyelj... Látom hogy valami nincs rendben és.. *kezdte el én meg meg akartam szólalni de lecsititott így befogtam a szám és hallgattam.* - ...és sejtem is hogy mi a szituáció. Tagadhatod előttem, de nem fogom elhinni. Úgyérzem hogy Sonnyval van valami köztetek és én ebbe nem akarok belefolyni. - *mondta, mire én fura arccal bámultam csak rá. Ő azt mondta, hogy nem bántja a 'dolog' és hogy reméli sikerül lerendezni ezt a dolgot. Zavarban voltam, de nem ellenkeztem.* ~ Az kéne még... Csak még rosszabb lenne. ~ *gondoltam. Furcsa érzésem támadt és abba az irányba néztem amerre Sonny elindult.* - Örültem szépfiű! Még látjuk egymást viszont. - *biccentett felém és elment. Csak néztem a nagy semmibe az ösvény közepén, Twi pedig már nyugodtabb volt, a zablát rágcsálta fülei pedig elengedte. Törtem a fejem, hogy mit csináljak, végül pár perc gondolkodás után úgy döntöttem Sonny után megyek. Így hát elindítottam Twit arra, amerre Sonny ment. Még mindig az a furcsa érzés uralkodott rajtam.*
// Folyt. köv.: Temető maradványok // |
*Sonny szépen vette az akadályokat, és Chad is, főleg hogy ő még kezdőnek számitott.*~Vagy csak úgy mondta ezt Sonny, hogy Chadet kellemetlen helyzetbe hozza? Nemhiszem...~*gondoltam, majd a közeledő Chadre néztem.*-Ügyes voltál szépfiú!-*vigyorogtam rá szélesen, mire félvállrol dobott egy nagyképű választ én meg elmosolyodtam rajta. Jópofa egy gyerek volt ez a Chad, bár valami volt a levegőben ami azt sugallta hogy nem az én pályám.*-Na most figyelj, és tanulj.-*mondtam neki poénból tettetett nagyképűséggel, és erélyesen megindítottam Cometet, aki mintha fel akart volna vágni, dobott egyet a fején, és elegáns mozdulattal tolta el magát álltó helyéből. Egyből vágtázva közeledtünk az akadályokhoz és Comet minden további nélkül röppent át az akadályok fölött. Nem akartam felvágni vele, de tény hogy Comet egy nagyon jól edzett ló volt, rengeteget versenyeztünk. Visszafordítottam a lovam Sonny és Chad felé, és félúton ügetésre szedtem össze Cometet. Peckesen emelt fővel ügetett, furcsán néztem rá, nem szokta nagyon törni magát hogy elegánsan nézzen ki. Talán Sonny kancája miatt viselkedett így. Mitagadás szép ló volt, kicsit almás volt a szőre, és világosbarna, de nem az az aranyló hanem egy kicsit fakóbb, de ez adta meg az összhangot a hidegfehér (mondhatni ezüstös) sörényével.Chadre vigyorogtam és közben észrevettem a Twilight és Comet között lejátszódó feszült testbeszédet. Comet meg is feszitette magát, és láttam hogy Twilight izmai is megfeszülnek. Twilight is gyönyörű állat volt. Szénfekete sörénnyé és sötétbarna szőre volt. Imádtam a pej színt. De persze a sárgát annál is jobban.
*Chad megdicsért mire ránéztem, és egy halvány mosollyal kiböktem, hogy "köszi te is." aztán megpaskoltam a feszülten táncoló Miraclet. Odaakart menni Twilighthoz, de erősen beleültem a nyeregbe és rövidre fogtam a szárat. Alex gyorsan végigment a pályán. Comet jó lónak tűnt. Alex és Chad szemezésbe fogtak engem meg kirázott a hideg, és úgy csináltam mintha nagyon nem bírnék Miraclevel, hogy nehogy elhányjam magam. Tulajdonképpen ezt csak az eszem mondta hányingerem nem volt, viszont borzalmas érzésem igen. Hirtelen az jutott eszembe hogy tulajdonképpen mit is keresek én itt? Le kéne lépnem, igy én vagyok a felesleges harmadik, és ez borzalmas érzés. MAgamra erőltettem egy mosolyt, és Chadék felé léptettem Mirával.*-Őhm azthiszem én hazamegyek, Miracle furán viselkedik, és nem hiányzik hogy pont akkor hülyüljön be amikor rajta ülök. Sziasztok.-*mondtam és választ sem várva ügetésbe indítottam Miraclet aki kelletlenül de engedelmeskedett. Nem akartam még hazamenni, ugyhogy egy ismeretlen ösvényre fordítottam a kancát.*
//Folyt köv temető maradványok//
*Chad flegmán köszönt el Sonnytól de ahogy a lány után nézett az teljesen mást mondott. Úgy tettem mintha nem vettem volna észre, és némán inditottam el Cometet az elekező irányba arra amerre ez az ösvény folytatódott. Itt már nem voltak ugrások. Chad arcán furcsa kifejezés ült, pár perc múlva megállítottam Cometet és Chadre néztem aki furcsán nézett rám.*-Figyelj... Látom hogy valami nincs rendben és..csitt...-*mondtam mert megakart szólalni*-és sejtem is hogy mi a szituáció. Tagadhatod előttem, de nem fogom elhinni. Úgyérzem hogy Sonnyval van valami köztetek és én ebbe nem akarok belefolyni.-*mondtam kedvesen.*-Engem nem bánt a dolog. Remélem sikerül lerendezni a dolgot.-*mondtam vigyorogva Chad meg zavartan feladta az ellenkezést, én meg bíztatóan mosolyogtam rá. Hideg szél csapott oldalba, én meg nagy levegőt vettem. Furcsa érzésem támadt. Láttam Chaden hogy uyanezt érzi és furcsán néz arra amerre Sonny indult.*-Örültem szépfiú! Még látjuk egymást.-*biccentettem felé miközben összeszedtem a szárakat, és harsány ügetésbe indítottam Cometet és eldöntöttem hogy hazaindulok.*
//Folyt köv. Istálló//
|
*Éreztem, hogy most nem olyan jó a dumám, így megpróbáltam javítani rajta.* - Na így figyelsz a lányokra. Bemutatkoztam az elején, Alex vagyok. Alexandra Ross. - *mondta mosolyogva én pedig gyorsan eltereltem a szót.* - Szép neved van. - *dícsértem mosolyogva, mire ő faggatózni kezdtett származásomról.* - Montanából. És nem, nem mindenki ilyen jóképű, mint én. - *mondtam nagyképűen és elmosolyodtam, majd válaszoltam harmadik kérdésére is.* - Ja, sajnos. - *mondtuk szinte egyszerre Sonnyval és ekkor Twilight furán felrántotta a fejét, mintha nem tetszene a válaszom. Alex megállt az egyik akadálytól kellő távolságban és kiosztotta 'feladatainkat'.*- Jólvan. Sonny te hogy tudsz ugratni? - *kérdeztem, mire azt mondta elég jól, mire én a szemeimet forgattam.* - És te Chad? - *fordult felém. Éppen válaszolni akartam, de Sonny megelőzött gúnyos megjegyzésével. Szikrákat szórtam szememmel felé, de ő nem vette észre sajnos. Alex elmondta milyen sorrendben megyünk.* - Okés csajszi. - *kacsintottam felé, majd visszafordultam és Sonnyt néztem, aki az összes könnyebb akadályt átugrotta, majd egy üresebb szakasznál Alex odaszólt neki.* -Innen már profibb akadályok jönnek kb 3-4 darab. Chad te? - *szólt hozzám is mire én kihúztam magam.* - Hát persze. - *mondtam nagyképűen, de nem belül nem voltam olyan magabiztos.* - Te mész először, de most nem egymás után megyünk hanem felváltva. Innen figyelünk. - *mondta még Alex, Sonny pedig elindította Mirát. Figyeltem hogyan ugratja át a többi akadályt. El kellett ismernem magamban, hogy tényleg ügyes volt. Amikor végzett, visszajött a pályáról. Én következtem.* - Mehetsz! - *mosolygott rám bájosan Alex, mire én egy erős sarkat adtam Twinak, aki ügetve elindult. Először természetesen a könnyebb akadályok felé mentünk. Amikor már kellő távolságban voltunk az akadályokhoz, vágtába ugrattam a mént. Amikor már csak 1 vágtaugrás volt, rövidebbre fogtam a szárat és kicsit előrehajoltam; így szépen átugrattuk. Majd utána következett még két könnyebb akadály, amit ugyanígy ügyesen átugrattunk. A hosszabb, üresebb szakasznál kicsit lelassítottam, majd amikor már közelebb voltunk a számomra elég nehéz akadályokhoz, megint felgyorsítottam. Az első két akadályt még jól is ugrattuk át, de a harmadiknál nagyon elbizonytalanodtam és ezt sajnos Twi is érezte, így össze-vissza rángatta a fejét.* - Nyugi...sikerülni fog. - *suttogtam és erősebben markoltam meg a kantárszárat, amikor Twi elrugaszkodott. Kicsit féltem, főleg amikor Twi patája hallattszódott ahogy hozzáért elég erősen a faakadályhoz és emiatt majdnem megbuktunk, de én szerencsére jól kiültem ezt a bakit, így semmi baj nem történt. Büszkén kihúztam magam, elmosolyodtam, és visszafordítottam Twit Sonnyékhoz.* - Ügyes voltál szépfiú! - *mondta nekem flörölve Alex.* - Tudom, bébi. - *kacsintottam rá és megállítottam Twit, aki megint rángatta fejét; mintha megint nem tetszett volna neki valami.* ~ Lehet hogy nem szimpatikus neki Alex? ~ *agyaltam és sok szerencsét kívántam Alexnek amikor a pálya felé indította lovát, majd Sonnyra néztem; Miracle nagyon be volt zsongva megint, mivel ő is rángatta a fejét és ficánkolt Sonny alatt. Odaszóltam Sonnynak.* - Ügyes voltál. - *mosolytam rá, majd újra a pályára néztem.*
|
*Chad mellém irányitotta a lovát, és furcsán körülirva megkérdezte a nevem, fura dumája volt, de csak vigyorogtam nem mondtam rá semmit.*-Na igy figyelsz a lányokra. Bemutatkoztam az elején, Alex vagyok. Alexandra Ross.-*mosolyogtam huncutul, és közben erélyesen irányitottam vissza Twilight felé Cometet, mert már majdnem letoltuk szegény Sonnyt az útról. *- És honnan valósi vagy? Mindenki olyan szépfiú arrafelé mint te vagy? -*kérdeztem mosolyogva.*- Amúgy ti régebb óta ismeritek egymást?-* néztem Sonnyra majd újra Chadre. Comet idegesen toporgott alattam, mert meglátta hogy az akadályos ösvény felé fordultunk. Ügetésbe indítottam Cometet, és lazán tanügettem. Comet nagyokat lépett úgyhogy egyszerű volt vele a tanügetés. kb. 6-7 perc múlva kellő távolságban megálltunk az akadályoktól.*- Jólvan. Sonny te hogy tudsz ugratni?-*kérdeztem mire mondta hogy elég jól.* És te Chad?-*fordultam a szöszifiú felé mire Sonny rávágta hogy neki van még mit tanulnia.*-Jó. akkor Sonny megy elől, Chad utánna és én megyek utolsónak. Sonny nem fogod eltéveszteni az utirányt ki van szallagozva. Tarsuk a kellő távolságot.-*mondtam elővigyázatosan, és Chadre mosolyogtam.*
* Meglepetten hallgattam a kis flörtölést és a hányinger kerülgetett, meg valamiféle rosz érzés. Valami azt súgta hogy ez féltékenység de ez biztosan nem az volt. Ettől függetlenül a rossz érzés megmaradt, én meg próbáltam az arcommal nem kimutatni hogy kellemetlenül érzem magam. Alex megkérdezte hogy régóta ismerjük e egymást, én meg piszmogtam egyet.*-Ja sajnos.-*mondtuk körülbelül egyszerre Chaddel, mire Alex nevetni kezdett, én meg az útra szegeztem a tekintetemet. Ügettünk kicsit aztán Alex megkérdezte hogy milyenek vagyunk.*- Nekem egész jól megy.-*mondtam szerényen, majd amikor Alex Chad felé fordult, elvigyorodtam.*- Neki van még mit tanulnia.-*mondtam. Alex kiosztotta hogy én megyek előle, Chad mögöttem, és ő leghátul. Bólintottam, erőset rugtam Miracle oldalába mire az meglódult. Éreztem ahogy az izmai megfeszülnek, és az izgalomtól bizseregnek amikor Miracle megpillantotta a terepakadályt. Először nem engedtem rohanni az akadályra de aztán minnél nehezebbé vált annál lazábban kezeltem a dolgot, és előkelően repültünk át az akadályokon. Alex kiáltotta egy hosszabb üres szakasznál hogy álljunk meg.*-Innen már profibb akadályok jönnek kb 3-4 darab. Chad te?-*kérdezte, mire ő nagyzolva kihúzta magát.*-Hát persze.-* Mondta nagyképűen mire én megforgattam a szemem majd amikor Alex rám nézett.*-Te mész először, de most nem egymás után megyünk hanem felváltva. Innen figyelünk.-*biccentett a mezőn lévő négy akadály felé. Bólintottam és meginditottam az alattam ficánkoló kancát. Az első akadály meg nem is volt olyan vészes, viszont már kezdett ijesztővé válni a második, és a harmadiknál kicsit elbizonytalanodtam. De aztán összeszedtem magam, és erélyesen hajtottam Miraclet. Ezt is átvittük ám hajszál hijján. ahogy a negyedik akadály felé közeledtünk az egyre fölénk magasodott, és éreztem Mirán hogy elbizonytalanodik. Hirtelen bizonyítási vágy villant át az agyamon, és bíztatva gyorsabb iramra ösztökéltem a kancát. Miracle vakon követte az utasításomat, és amikor az akadályhoz értünk órási dobbantással a levegőben termett. Végtelennek tűnő pillanatok következtek, aztán megkönnyebbült sóhaj tört elő belőlem amikor puhán érkeztünk a talajon és Miracle tovább iramodott. Megfordítottam vissza Alexékhez.*-Nagyon jó vagy Sonny!-*mondta Alex majd Chadre nézett.*- Mehetsz.-*mondta egy bájos mosollyal én meg amikor senki nem látta égnek emeltem a szemem.*
|

|
A nagy része a világos erdőben fut, de kimegy kissebb és nagyobb mezőkre is a pálya. Egész hosszú egyre növekvő akadályokkal. néhány akadály profizmust igényel.
|
|
[10-1]
|