FrissítésSúgó

Wendy15	2010.10.31. 22:33 -
	Egy nagyon régi fa, furcsa de mégis megnyugtató hangulatot kelt. Az egyik legnyugisabb hely a szigeten.

[13-1]

Noncsy

Előzmény | 2012.12.02. 17:50 - #13

Elfogadtuk Sophie javaslatát, és Sam vezénylésével el is indultunk az ösvényen. Nem tetszett hogy Nina hátra marad egy számára tök idegen helyen, de nem szoltam bele, mindenki önmagáért felel, kivéve Samet, a legjobb lesz ha érte is én felelek. mivel vékony volt a csapás nem tudtunk egymás mellett menni, pedig szivesen lovagoltam volna Sophie mellett, de hát mindegy is, igy mögé szorulva sem éreztem olyan rosszul magam. - Tudjátok merre visz ez az ösvény? - kérdeztem kiváncsian. - Nem nagyon, de nem hiszem hogy eltévedhetnénk. Sophieval nagyon sok helyet bejártunk még tavaly ezen a szigeten, biztos találunk majd valami ismerős motívumot. - mondta Sam jókedvűen, én meg nem válaszoltam semmit csak bámuultam előre, Sophie hajára, fenekére, vagy a lovam nyakára (XDXD). - Nem lenne okos megosztani egymásal a telefonszámunkat? - mondtam és elvigyorodtam. - Csak hogyha valamelyikőn leszakadna, lemaradna vagy valami akkor utól tudjuk érni egymást. - magyaráztam meg a felvetésem rögtön.  ~Hahahahaha ezt nevezem Shane! Cseles! ~ gondoltam és nem birtam visszafogni a nevetést. Biztosan Sophie is levágta hogy az egyetlen páros akinek számot kell cserélnie egymással az ő és a bátyám, hiszen én mindkettejük számát tudtam. Hátrafordultam, és láttam hogy Shane amolyan " ne rontsd már el az idióta nevetgéléseddel" nézést villant rám, Sophie pedig, kicsit zavarban van, de halványan elmosolyodik.  Nem akartam elrontani Shane tervét azzal hogy emlékeztetek-tájékoztatok mindenkit arrol, hogy eddig sem volt, és most sincs térerő a sziget ezen részén, csakis az istállónál, és a lakóháznál.  Az erdő ujból sötétedni és ködösödni kezdett, én pedig reméltem hogy csak rémeket látok, amikor egy ház sziluettjét véltem felfedezni a fák ágainak takarásában.  - Ugye az ott nem... - szoltam hátra, az emlékektől kicsit sápadtan Sophienak intézve a mondatot, ám Shane hamarabb, gúnyosan megszólalt. - Erre gondoltál "ismerős motívum" alatt, Hugi?  //Folyt köv.: Romos ház//

Detti

Előzmény | 2012.12.02. 17:14 - #12

~Nee,csak fényképet ne Nina!~gondoltam kétségbeesetten és kissé haragosan,és megindultam a lány felé hogy kiszedjem a kezéből a telóját.Vagy legalábbis hogy hagyja abba a piros arcom fotózgatását.Nina persze arrébb ügetett,én medig gyorsan Blaze mellé léptem és felszálltam a hátára.Nina felé fordítottam a mént aki erre "menekülni" kezdett,mi pedig utána.Ahogy a szemem sarkából hátrapillantottam láttam hogy Sam jön utánam,Shane pedig csak félig ül nyeregben de Soullal még így is lehagyták Samet.Gyorsítottam Blazet mert nem bírtam volna ki ha Shanere nézek megint(mármint nem ronda,vagy ilyesmi,de én szeretem az arcomat az eredeti színében...).Hamarosan egy tisztásra értünk,aminek a közepén egy hatalmas fa állt.Egészen pontosan egy tölgy(köszönjük samnek ezt a csodás megállapítást). -Igen.Túl nyugodt,vagy nemistudom. - talán kissé paranoiásnak tűnt ez a kijelentés,de ezen a szigeten még az is gyanús,ami nem gyanús.Shane érdeklődött hogy ez miért olyan érdekes,de Sam nem mondta el neki hogy ez a sziget...különös.Shane közben megkerülte a fát Soullal,és most látszott csak igazán hogy milyen hatalmas is ez a fa. -Hát,szerintem menjünk arra! - mutattam egy jobbra vezető ösvény felé.Nem tudtam pontosan merre vezethet de valószínüleg a lovarda felé. -Menjetek előre,én még maradok eg kicsit! - azólt Nina,és tovább nézegette a fát,majd elindította Dead-et hogy körbejárják a tisztást. -Oké,de ha nem tudod merre kell menni menj haza oké?Nehogy eltévedj! - kértem a lányt.Isten ments,hogy eltévedjen,és sötétedés után kint legyen az erdőben!Hiszen,itt bármi megtörténhet... //Folyt. köv.:Romos ház//

Noncsy

Előzmény | 2012.11.30. 19:39 - #11

Nina cukkolt minket, és Sophie ugrott is erre,  és üldözni kezdte a lányt, felpattant Blazere, és már nyargalt is utánna. Sam nevetve adott sarkat Nitának, miután átvettem Soul szárát, majd felpattantam rá. Soul mikor érezte, hogy a testsúlyom a kengyelbe helyeztem elindult alattam miközben lendültem át. Nem ijedtem meg, kifejezetten tetszett ezért nevetve kiáltottam el magam hogy gyorsításra ösztökéljem mégjobban a mént. A kengyelt kerestem a másik lábammal is közben lehagytuk Samet, és Sophiet közelítettük meg szép lassan. Kicsit bosszús kipirosodott arccal követte Ninát, én pedig elvigyorodtam. Elégedett érzés járt át, hogy zavarba hoztam Sophiet, ez egy jó lépés kettőnk között egymás felé, és ennek nagyon örültem. Amikor az ösvényről kiértünk egy világos részre egy tisztásra, egy hatalmas fa keltette fel a figyelmem. Nina csodálkozva állitotta meg nemmessze tőle a lovát, és bámult fel a fölé kúszó lombokra. Mindannyian követtük a példáját, és elképedve néztük a fát. - Milyen jó ez a hely! - mondtam halkan, majd Sophiera és Samre néztem.  - Ez egy tölgy. - mondta Sam egy botanikus szent meggyőződésével, és majdnem gunyosan felnevettem amikor megláttam a levelekről hogy tényleg igaza van. - Itt olyan nyugalom van... - mondta Sam Sophienak nagyon meglepetten. - És ez miért olyan nagy cucc? - kérdeztem. Senki nem mondja el mi van ezen a helyen?! A hugom váltott egy pillantást barátnőjével, majd mosolyogva vállat vont. - Hát csak ugy megjegyeztem.  ~ Én pedig most másztam le a falvédőről... ~ gondoltam miközben bólintottam egyet. Ha nem akarják elmondani, hát ne mondják el, biztos jó okuk van rá. Elindítottam Soult, lassú lépésben kezdtük megkerülni a fát. Hatalmas fa volt, alatta sétálgatva kissebbségi érzésem támadt, pedig a sajátos 190 centimmel nem számítottam túl kicsinek.  - Merre menjünk tovább? - szegeztem a kérdést a lányok felé, amikor visszaértem hozzájuk.

Impossible

Előzmény | 2012.04.07. 17:02 - #10

(valeriére vártam 4 napig, de nem jött, szal Noncsy mondta, h jöhetek ide!) Éppen Titaniummal lovagoltam ki. Ésrevettem pár lovast a közelben. Felszerelés nélkül lovagoltam (csak kantár), ezért egy ághoz kötöttem ki Titaniumot, és odamentem hozzájuk. -Sziasztok! -mondtam kedvesen.

Noncsy

Előzmény | 2012.03.29. 17:54 - #9

- 1 évvel később -

Sophie

Előzmény | 2010.11.01. 21:02 - #8

*Sonny szószerint a nyakamba ugrott.* - Ha-ha. - *mondtam monoton hangon. Nem igazán ijedtem meg, viszont Sonny nagyon félt. A szememet forgattam. A lovakra pillantottam, illetve akartam, mivel ijedten tapasztaltam, hogy a lovak szőrén-szálán eltüntek.* ~ Ilyen nincs! ~ *gondoltam idegesen és mégrémültem.* Átkozott lovak! - *mondtam mérgesen és a lovam nevét kiáltottam.* - TWILIGHT!! - *kiabálta torkom szakadtából.* ~ Az a ló, Istenem. ~ *gondoltam, majd visszazökentem nyugodt lelkiállapotomba. - Hát nem tudom. - *mondtam nyugodt hangon.* - A lovak nem igazán fognak visszajönni egyhamar, nincs sok választásunk. Én biztos nem fogok gyalogolni, majd megvárom Twilightot. - *mondtan flegmán. Sonny mondta, hogy milyen hideg a kezem, mire úgy néztem rá, mint egy idiótára.* - Hát nem. Jajj, nyugi van már. - *próbáltam nyugtatni a lányt de nem jártam túl sok sikerrel. Hirtelen egy dörgés kíséretében villanás látszott és a távolban megpillantottam egy sötét alakot. Ijedten felpattantam és hátraléptem egyet, ahogyan Sonny is csak ő éppen hátraugrott.* - Ez meg mi a fene? - *kérdeztem Sonnytól. Amikor megint villanás látszott az alak közelebb volt. Fekete kapucnis volt, az arca alig látszott, de annyit láttam, hogy csúnya és félelmetes.* ~ Jesszus! ~ *gondoltam, majd hátráltam még pár lépést. Sonny felsikoltott majd megragadta a kezem és magával rántott, és futni kezdett és én is követtem. Futottunk nagyon, annyit hogy én még ennyit életemben nem futottam. Hirtelen ijedten tapasztaltam, hogy Sonny nem fut mellettem. Hátranéztem. Úgy látszott, hogy megbotlott, mivel egy nagyobb ágnál csücsült és próbált felkelni. Gyorsan hozzárohantam, megragadtam a kezét és magammal húztam.* - Gyere máár! - *mondtam idegesen és ijedten. Futottunk és futottunk, de nem tudtuk hová, csak el innen.* //Folyt. Köv. Megtévesztő Ösvény//

Wendy15

Előzmény | 2010.11.01. 20:16 - #7

-Igazad van, bár igazából szerintem nekünk már mindegy az eső.-*nevettem el magam, mert csurom vizesek voltunk, vagyis Chad nem tejesen, mert neki a mellénye felfogta a vizet, de én rólam folyt a víz.*-Csak a villámok miatt félek... Félek hogy belecsap egy fába és ránkdől, vagy megijedek a lovak, vagy nem is tudom... Amugy nem is szabadna itt ülnünk...-*mondtam és erre gondolatra félősen húztam össze magam. Pár pillanat múltán ágrecsegés hangzott fel a hátunk mögül, mire szinte szószerint ugrottam Chad nyakába.* -Nem Chad nem hallottam, csak poénból mászok rád.-*mondtam gúnyosan de még mindíg a vállát meg a karját szorítottam és a mögöttünk lévő sötétséget kémleltem. Ez szemmel láthatólag Chadet nem zavarta, bár nem is érdekelt volna hogy zavarja e vagy nem. Hátrafordultam, de a lovaknak nyoma veszett.*-Ó nem! Nem nem nem!!! Francba!-* pattantam fel.*-MIRACLE!!!-*üvöltöttem el magam, de a hangomat elnyomta egy dörgés. Chadre néztem.*-Na remek... ÉS most mi lesz?-*kérdeztem, és lerogytam mellé a fa alá. Hideg érintést éreztem hátul a nyakamon, igy felrántottam a vállam és behúztam a nyakam. *-Úristen de hideg a kezed!-*néztem Chadre rosszallóan, aki úgy nézett vissza rám, mint egy őrültre, és mindkét keze az ölében volt. Ijedten ugrottam fel.*-Te jó ég nem is te voltál!-*mondtam elfolytott hangon, miközben a nyakamat fogdostam és a sötétet kémleltem. Vártam hogy villámlás legyen, Közben Chad is lassan mellém sétált. A várva várt fény felvillant, és a fák között egy sötét alakot véltem kivenni, és úgy tűnt Chad is, mert egyszerre léptünk hátra(vagyis ő lépett én meg ugrottam xD).* *Twilightra mosolyogtam, majd gonosz pillantást vetettem Sonnyék felé.*-Rendben hagyjuk őket itt most...-*mondtam.*-Jah legalább összebarátkoznak, és nem kell gyakran hallgatunk azt a lármázást amit veszekedés közben csapnak. -*jegyeztem meg majd gúnyosan elnevettem magam.*-Már csak a megfelelő pillanat kell...-*mondtam ki, és szinte egy varázsütésre minkette hátrafordultak. Twilight vette a lapot, és egy ugrással vetettük magunkat a fák közé a sötétbe. Gyorsan messzebb mentünk a helyszíntől, majd elégedetten sétálgattunk egymás mellett, és az előbbi csínyünkön kuncogtunk. Ugyan már jól elhagytuk az öreg tölgyet Sonny hangja mégis erősen hatolt a fülembe.*-Szegény, nagyon kétségbeesettnek hangzik...-*mondtam egy kis bűntudattal, de aztán megvontam a vállam.*-Ott van Chad majd ha van valami úgyis megvédi. Mégha nem is úgy viselkedik.-*árultam el Twilightnak, és óvatosan hozzádörgölőztem, mert nyereg volt a hátán, és nem akartam felsérteni az oldalam.* //Folyt köv. Erdei Patak//

Sophie

Előzmény | 2010.11.01. 13:42 - #6

- Jaja. Fura. - *mondtam Sonnynak szűkszavúan. Sonny oldalvást rámpillantott.* - Pont most kell esnie. - *mondtam morcosan, majd megtámasztottam az állam a kezemmel és lovakra néztem.* - Miracle mióta ismeri Twilightot? - *kérdeztem kíváncsian.* - Nem tudom. Mindenesetre jól elvannak együtt. - *monda Sonny.* - Az biztos. - *mondtam majd elmosolyodtam. Gyorsan a karórámra néztem; pontosan 9 óra volt, tudtam, hogy már rég otthon kéne lennünk, de nem igazán érdekelt a dolog, ráadásul az eső is zuhogott, a lovak akár megint megijedhetnek a villámlástól.* - Szerintem még maradjunk addig, amíg legalább csillapodik az eső. Örökké az eső sem eshet. - *mondtam Sonnynak, ám hirtelen meghallotam valamiféle ágrecsegést és gyorsan hátranéztem, de nem láttam semmit.* - Hallottad? - *fordultam vissza Sonnyhoz.*  - Szerintem is. - *mondtam, majd elszomorodtam, mikor azt mondta Miracle, hogy programja van, de utána kiderült, hogy csak viccelődött.* - Okés. Jó ötlet. Szerintem is jól ellesznek együtt. - *mondtam és orromat Miracle orrához nyomtam. Pár percig így voltunk, majd elvettük orrunkat én pedig Chadékre néztem. Most is jól elvoltak. Elgondolkoztam.* - És mi lenne, ha ma hagyjuk itt őket? - *kérdeztem és kajánul elvigyorodtam.* - Jól elvannak ők nélkülünk is. - *mondtam és elmosolyodtam, majd elindultunk Miraclevel az erdei patak felé.* //Folyt. Köv. Erdei Patak (csak a lovak xD//

Wendy15

Előzmény | 2010.11.01. 00:06 - #5

*Bár majd megfagytam, mégis jó érzés volt az alatt a fa alatt ülni Chaddel. Miracle aranyos volt sütött róla hogy odáig van Twilightért és nekem úgy tűnt hogy az érzés kölcsönös. Chad is bocsánatot kért és rám mosolygott a szemembe nézve. Belenéztem a szemébe, és lassan elmosolyodtam. Gyönyörű szeme volt, olyan mélykék, de nem az a hideg acélkék hanem az a melegebb kék szín. Később észrevettem hogy mélyen a szemébe bámulok ugyhogy zavartan pislogtam egyet és lenéztem magam elé a földre. Chad a jóllétem felől érdeklődött, én meg egy bólintással jeleztem, hogy minden okay. *-Az nem kifejezés...-*mondtam kicsit remegve.* -Először meghallottam valami furcsa neszt, nagyon halk volt, és akkor hirtelen nekiiramodtak... Nagyon furcsa volt. Ráadásul pont a legsötétemm fergeteg közepébe vágtattak, majd hirtelen megtorpantak... Körül kellett volna néznünk, milyen helyre vittek minket. Miracle nem csinál túl gyakran ilyet ráadásul ismeretlen helyen főleg nem... Bizarr sztori.-*mondtam halkan, majd a egyik szemöldökömet felemelve oldalvást vetettem egy pillantást Chadre.*  *Twilightra vigyorogtam.*-Maradjunk... Gyönyörű ez a hely... ÉS mindenképpen szárazabb mint odakint.-*mondtam majd Twilight megkérdezte hogy van e programom holnapra. *-Hát az igazat megvallva van...-*mondtam bizonytalanul mire Twilight szeme szomorú fénnyel csillant meg , de rögtön elvigyorodtam. *-Gondolom amit te találsz ki...-*vigyorogtam rá játékosan.*-Nekem semmi dolgom. Csak Sonnyn és Chaden múlik. MAjd holnap elvisszük őket valahová és otthagyjuk őket. Hagyjuk hogy hadd marják egymást.-*nevettem el magam, Sonnyékra sandítottam majd újra Twiightra néztem. *-Jól ellesznek, nemhiszem hogy megfolytanák egymást.-*nyugtattam meg a mént. Egy villanás látszódott, majd egy dörgés is elhangzott. Már este volt, és vihar, nehezebben fogunk majd hazatalálni mint gondoltam, de ezen most nem akartam aggódni.*

Sophie

Előzmény | 2010.10.31. 23:54 - #4

*Eléggé elkalandozhattak a gondolataim, mivel alig vettem észre, hogy Sonny melléül.* - Lehet, hogy én is. Ne haragudj. - *mondtam és tényleg sajnáltam a dolgot. Csábosan rámosolyogtam és a szemébe néztem. Ő is az övémbe és elmerengett benne.* ~ Találat! ~ *gondoltam kicsit gúnyosan, majd a lovamra néztem. Miraclevel volt.* ~ Szóval ezért. ~ *gondoltam és már csak mosolyogtam. Szerelmesek a lovaink! Kicsit meglepődtem, de utána Sonnyra néztem, aki csupa sár volt, ráadásul fájt a válla is.* - Jól vagy? - *kérdeztem aggódva. Bólintott és elmosolyodott.* - Akkor jó. - *mondtam. Szokatlanul nyugodt hangulatot keltett ez a barátságos tölgyfa. Kicsit fáztam, így becipzároztam a mellényem.* - Hideg van. - *mondtam Sonnynak.* - Szerinted mitől bolondultak meg a lovak leges legelőször? - *kérdeztem tőle, mivel erre tényleg kíváncsi voltam.* *Megláttam Miraclet és nagyon megörültem. Gyorsan idevágtatott, majd hirtelen lefékezett előttem és orrát az enyéméhez nyomta.* - Bizony jóó. - *mondtam és határozottabban nyomtan orrom az övéjéhez.* - De igaz még kicsit itt maradunk szépség? - *kérdeztem bókolva, majd csábosan rámosolyogtam. Láttam, hogy már Sonnyék is nyugodtan beszélgetnek.* ~ Végre. ~ *gondoltam.* - Mondd csak, van valami programod holnapra? - *kérdeztem és nagyon reménykedtem, hogy a válasz igen, mivel randira hívtam.*

Wendy15

Előzmény | 2010.10.31. 23:24 - #3

*Csak sétáltam, majd hirtelen furcsa érzésem támadt. Úgy éreztem hogy jó felé megyek nem tudtam miért, a táj nem volt ismerős, én nem errefelé születtem, ez egy veszélyes környék volt és még túl kicsi voltam ahhoz hogy erre jöjjek. Mentem amerre vitt a lábam, szaporáztam a lépteimet, végül megint galoppoztam, majd amikor megláttam Twilightot egy tisztás közepén, egy fa alatt álldogálni nyihogtam egyet és lefékeztem előtte, de most ügyeltem rá hogy Sonny ne essen le rólam. Twilight orrához nyomtam a sajátomat és elvigyorodtam.*-Dejó hogy összetalálkoztunk, együtt biztosan hazatalálunk majd...-*mondtam bájosan mosolyogva.* *Amikor Mira(igy szoktam becézni) újból örült galoppba csapott már meg sem lepődtem, csak kapaszkodtam amilyen erősen tudtam, és imádkoztam hogy ne fékezzünk túl gyorsan, a vállam nem bírt volna még egy landolást. Hirtelen kiértünk egy tisztásra és megtorpantunk egy ló előtt. Mivel a fékezéskor oldalra csúsztam ezért remegő lábakkal leszálltam és a lóra néztem aki előtt megálltunk. Twilight volt az lovas nélkül. Ijedten pördültem meg, de aztán kicsit megkönnyebbülve tapasztaltam hogy Chad ott ül a fa alatt. Lassan odasétáltam hozzá és leültem mellé. Ott a fa alatt nem eset az eső és tök száraz volt a fű amiben ültünk. *-Ne haragudj, talán kicsit túlreagáltam a dolgot.-*nyőgtem ki halkan és a vizes hajamat igazgattam.*

Sophie

Előzmény | 2010.10.31. 23:05 - #2

*Csendben haladtunk egy eléggé füves úton. Nagyjából tudtam, hogy merre van az istálló, így lovamat arrafele vezettem. Először szépen engedelmeskedett nekem, de utána hirtelen megállt és más irányba vitt. Bármit is csináltam, nem használt most.* ~ Ha nem lennék kifáradva... ~ *gondoltam mérgesen és rákiabáltam lovamra:* - TWILIGHT! - *de ő csak az egyik fülét fordította felém. Utána még kicsit próbálkoztam, de azt gondoltam hiába, most nincs annyi erőm, hogy én legyek az úr, így hát hagytam, hogy arra menjen amerre akar. Hirtelen egy nagy tölgyfához értünk. Nem értettem, lovam miért jött ide, mindenesetre jól szétnéztem, de nem láttam senkit.* - Mit akarsz lovam? - *kérdeztem tőle, és megmarkoltam a szárat, hogy elinditsam, de ő mint egy szobor lecövekelt és nem mozdult onnan.* - Bánom is én! - *mondtam mérgesen és leszálltam lovamról, majd a tölgyhez mentem és a tövébe leültem.* - Valamikor csak megunja. - *mondtam halkan és a lovamat néztem. Izgatott volt és ideges, mégis nyugodt.* Csendben haladtunk egy ösvényen. Chad hazafele vezetett. Először engedelmeskedtem neki, de utána eszembe jutott Miracle. Belezúgtam a kancába, vele akartam lenni, így hát megfordultam és elindultam arra, amerre azt véltem, hogy a kanca ott van. Lovasom kiabált meg minden, de én elengedtem a fülem mögött.* ~ Ugyan. Nem te szabod meg, hogy mit csináljak. ~ *gondoltam és az egyik fülemet felé fordítottam. Hirtelen egy tölgyeshez értünk. Szétnéztem és valami azt súgta nekem, hogy a kanca a közelben van, így megálltam és nem is mozgdultam onnan. Chad ezt megunta és leszállt rólam, majd sértődötten a fa tövébe ült és azt mondta, hogy valamikor csak megunom.* ~ Nem sok esély van rá Chad. ~ *nevettem halkan. Nagyon izgatott voltam és ideges, mégis nyugodt, tudva lehet hogy hamarosan Miraclevel leszek.*

Wendy15

Előzmény | 2010.10.31. 22:33 - #1

Egy nagyon régi fa, furcsa de mégis megnyugtató hangulatot kelt. Az egyik legnyugisabb hely a szigeten.

[13-1]