|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.29. 19:48 - |
|
|
Nagy a por és sok a furcsa kacat. Ruhák lógnak a gerendákról ládákban áll a sok régi cucc.
|
|
[13-1]
 *Sonny az egyik lábát betette a párkányon belülre, így lovaglóülésben ült, majd a szememet kezdte el bámulni.* - Szép szemed van. - *dícsért, én meg nagyképűen elmosolyodtam, de azért nem a 'tudom' szót mondtam.* - Köszii. Neked is. - *bókoltam neki és a barna, őzike szemeit kezdtem el fürkészni, de a kopogó eső kicsit megzavarta a pillanatot, amikor rákezdett.* ~ Francba! ~ *mondtam magamban, mert még mindig nem szerettem az esőt. Így felálltam és megkérdeztem Sonnytól hova menjünk.* - Akkor hova üljünk? Nem sok hely van itt. - *mondtam és ránéztem, de ekkor láttam, hogy megbotlik és rámesik, én meg a földre esek, magam után húzva.* - Te olyan kis ballábas vagy. - *mondtam vigyorogva, de nem rossz szándékból, gúnyolódva, hanem viccelődve.* - Jólvanna. - *vigyorgott rám vissza, én meg elnevettem magam, mert nagyon kis cuki pofát vágott közbe, mire ő kérdőn rámnézett.* - Ha láttad volna, milyen arcot vágtál... - *nevettem még, majd lassan abbahagytam és kedvesen megkérdeztem Sonnytól.* - Szivem, leszállnál rólam? - *kérdeztem mosolyogva, türelmesen.* - Ja persze, bocsiii. - *válaszolt és leszállt rólam, felállt, majd én, és mégegyszer megkérdeztem hova üljünk, miután szétnéztem a padláson.* - Na akkor? - *de nem láttam semmit, amire felülhetnénk.* - Nappali? - *ajánlotta Sonny én meg elvigyorodtam, majd bólintottam.* - Jó ötlet. Menjünk. - *utasítottam Sonnyt és lassan lementem az öreg, nyikorgó lépcsőkön másodikként, közbe fogva Sonny kezét.*
// Folyt. Köv.: Nappali // |
 *Kezdték felhők eltakarni a holdat, és minnél sötétebb lett annál furcsább lett a hangulat, de nem törődtem vele, hiszen most ittvan Chad és aranyos, és ajh, imádom. *-Jó ötlet. Húha holnap is leugrok a szikláról.-*mondtam vigyorogva mire Chad mosolyogva megrázta a fejét aztán lenézett a padlástérbe, és megint megcsapott a fura érzés.*-Baj van?-*tettem az arcára a kezem mire ő megfogta a kezem, és adott rá egy puszit.*-Dehogy van. Csak kicsit fáj a fejem. -*mondta, én meg elmosolyodtam, és mélyen beszívtam a levegőt. Kicsit megváltozott a szél és le is hűlt a levegő.*-Azthiszem esni fog. Ha elered az eső keresünk más helyet üldögélni. Semmi kedvem visszamenni most a csajokhoz.-*mondtam, és az egyik lábam betettem a párkányon belülre így lovaglóülésben ültem a párkányon. A holdfény ugyan gyengült de az ezüstös fény még mindig lesütött ránk, és Chad kék szeme ami amugy is magával ragadó, mégjobban bénítóvá vált. Csöppet oldalra döntöttem a fejem, és amikor feleszméltem elvigyorodtam.*-Szép szemed van.-*mondtam, és egy cseppet közelebb ültem hozzá.*
|
-Bizony az... És most mégjobban érzem az értékét. Alig van pillanat amikor csak ketten lehetünk. Mintha már itt lennének egy hete, pedig gondolj bele, csak ma hajnalban érkeztek.- *mondta Sonny én meg elvigyorodtam.* - Ja. - *vágtam rá. Picit világos volt, mert telihold volt és így láthattam Sonny arcának egy részét, a hold fénye rávilágított.* - Hát én biztos nem kelek korán. - *mondtam felháborodva, aztán elmosolyodtam.* - Hát én is, be kell valljam, nem gondoltam volna, hogy eljönnek. - *mondtam és megdörzsöltem a szemeimet, mert egy kicsit álmos voltam.* - Hallod, úgy felbasztál az agyam azok a fiúk... - *morogtam Sonnynak.* - Hát elhiszem...én is úgy megijedtem. - *mondta Sonny, én meg megsimogattam az arcát, majd megpusziltam.* - Amíg én itt vagyok, sosem engedem, hogy bántsanak téged... - *próbáltam romantikus lenni.* - Ohh. - *adott ki egy kis cuki hangot Sonny, én meg nem bírtam mosolygás nélkül ezt.* - Jajj, olyan kis aranyos vagy. - *bókoltam nekiés megint adtam egy puszit az arcára.* - Egyébként jó volt ez a kis strandolás, holnap is elkéne menni... - *ajánlottam. Kezdett fájni a fejem, nem tudtam miért, különös hatással volt rám ez a padlás.* |
-Bizony az... És most mégjobban érzem az értékét. Alig van pillanat amikor csak ketten lehetünk. Mintha már itt lennének egy hete, pedig gondolj bele, csak ma hajnalban érkeztek.-*mondtam gúnyosan, és elnyomtam egy ásítást. Kicsit fújt a szél, de jól is esett tulajdonképpen. Telihold volt, ami jó is volt meg nem is, jó volt mert gyönyörű, de nem volt jó, mert tudtam hogy nem fogok sokat aludni. *-Te figyelj, holnap mikor kelünk? Ne keljünk túl korán, mint ma.-*mondtam, aztán Chadre néztem.*-Jut eszembe. Nagyon megijedtem ma reggel.-*nevettem el magam, és megdörzsöltem a homlokom.*-Még csak 9 óra.-*mondtam halkan miután megnéztem az órát a mobilomon.* |
*Felmentünk a padlásra, ott pedig kiültünk az ablakba, Sonny megfogta a kezemet én meg rámosolyogtam.* - Nagyon megijedtem a szórakozóhelyen... Ugye azért jól vagy? Nagyon rendes volt tőled hogy igy megvédtél... - *sorolta Sonny és fejét a vállamra döntötte.* - Ugyan bébí, nem engedhettem, hogy bántsanak azok az idióták... - *mosolyogtam rá és fejemet fejére hajtva, néztem ki az ablakból. Nagyon sok csillag volt az égen, az óceánt is látni lehetett, a tücskök ciripelését és a lélegzetünket.* - Szivem, tényleg, igaz nem esett semmi bajod? - *kaptam fel a fejem és aggódan vizsgálgattam a szememmel Sonny arcát, de nem igazán láttam semmit, mert sötét volt.* - Semmi bajom nem lett, bár egy kicsit fáj a homlokom meg a fejem, de nem vészes... - *mondta, én meg megtapogattam a homlokát, de aztán egyből el is vettem.* - És neked? - *kérdezte én meg elmosolyodtam.* - Ez most komolyan kérdezed? Persze, hogy semmi bajom nem lett. - *nagyképűsködtem, Sonny meg megrázta egy kicsit a fejét.* - Chad, chad... - *és a nevemet ismételgette.* - Olyan romantikus itt. - *mosolyogtam halványan Sonnyra és sóhajtottam egy nagyot. Elgondolkodtam az utóbbi napokon, hogy milyen jó Sonnyba botlottam első nap és hogy eljöttem ide egyaltalán, mert ha nem tettem volna meg, Sonny nem lenne a barátnőm.* |
*A telefonommal világítottam meg a falépcsőt ami felvitt a felső szintre. Ráléptem és nyikordult egyet. Nem volt valami bíztató de aztán felmentem a szélén Chad meg jött utánnam. *-Jaj de sötét van itt. Keressük meg a lámpát.-*mondtam , és a telefonom havány fényénél kerestem valami kapcsolófélét. Amikor véletlenül nekihátráltam chadnek nem is tudtam mi az, annyira furcsa volt a padlás hangulata hog azthittem valami szellem vagy ilyesmi de aztán enevettem magam. A tetőabakra pillantottam.*-Hé gyere. Üljünk kii! -*kérleltem mosolyogva és megfogtam a kezét. felpakoltunk pár ládát és egy perc múlva már fent is ültünk az ablakban a tetőn. Nam voltam tériszonyos, igazából szerettem is a magaslatokat. Fogtam Chad kezét, jó idő volt, a ház tetejéről rálehetett látni az óceánra, és úgy éreztem hogy minden rendben van.*-Nagyon megijedtem a szórakozóhelyen... Ugye azért jól vagy? Nagyon rendes volt tőled hogy igy megvédtél.-*mondtam és a vállára döntöttem a fejem.*
|
 -Értem...-*mondtam Mandynak,mrt mást nem tudtam kinyögni.Alexhez fordultam*-Ez kicsit ilyesztő...Brr...-*rázkódtam meg,majd Sam ajánlotta,hogy menjünk a könyvtárba*~Könyvtár...13-as szoba...szellemek...te jó ég!Egyedül nemszivesen lennék ott...~*gondoltam.Kicsit félénken ugyan,de hátul kullogvan elindultam a könyvtárba.Lucy elől ment Samék mellett.*~Lucy,te hogy tudsz enek örülni?!~*gondoltam magamban.A folyosó végén lévő ablak hirtelen kicsapódott,mire nagyot ugrottam.Hátrafordultam.De az ablak...csukva volt...*~Csak kkéépppzzeellőőődtemm~*nyugtattam magam.Megpróbáltam elhitetni magammal,hogy csak agyamra ment a sok furcsa jelenség,de ez nem sikerült.Kicsit(sőt nagyon) félve mentem a többiek után a könyvtárba.*
//Folyt. köv. 13. szoba-könyvtár//
|
 Alex: -Hát nem érzékeli hanem ez egy eszköz ez egyfajta kapu amin kersztül kommunikálni tudunk a szellemekkel. Nem éri meg szerintem...-*mondtam tartózkodón és Samre néztem.*-Én már probáltam és működött, nagyon ilyesztő... Nem történt semmi rosz de akkorsem soha többé nem játszok a táblával.-*jegyeztem meg halkan.*
 Sam: -Ugyan már Alex! Szerintem nagyon érdekes, sőt nekem tetszett is... De én nem akarok senkit bajba sodorni ugyhogy ha gondoljátok csinálom egyedül csak legyetek mellettem...-*néztem esdeklően körbe.*-Légyszi!-*kértem ujra majd amikor a legtöbbjük kissé bizonytalanul de bólintott vigyorogva a padlás ajtajához mentem.*-Menjünk le a könyvtárba ott csend van és talán azt az izét is be tudjuk inditani.-*böktem a masinára amit Matt tartott, majd lementem.*
 Matt: *Mandyhez léptem és megböktem egy kicsit.*-Próbálj meg aludni egyet vagy halgass zenét az engem mindig megnyugtat. Nem kell ezek miatt a dolgok miatt törnöd magad. Mi mind vigyázunk rád. Jó nem kell ugy tenned mint Sam aki kihivja maga ellen a .. dolgokat, de probáld elrendezni magadban a dolgokat...-*mondtam halkan és egy féloldalas vigyorral megszoritottam a kezét és a többiek után mentem.*
//Folyt köv. 13. szoba-könyvtár// |
 *Az események sorra történtek miután mindnyájan bementünk a szobába, bár az még igy sem volt zsúfoltnak nevezhető. Sam, az új lány akivel megismerkedtem valamiféle táblát talált, de nem fogtam fel valójában miket mondott, csak álltam mélabúsan. Majd egy pár perc hasztalan bóklászás után ujból nekitámaszkodtam a falnak, és elkezdtek körém gyűlni az emberek. Matt is idejött, de ő tovább is ment.Egy kedves szőke hajúlány, azthiszem Sofie lépett oda hozzám, és intézett egy kérdést. Pár percig csendben maradtam, majd sikerült annyit kinyögnöm, hogy : -Nem, nem vagyok jól. Elég sok minden történt velem az elmúlt időszakokban amit megkéne emésztene. *Válaszoltam halkan, és megfontoltan, majd újra magam elé bámultam. Engem hidegen hagyott a szellem idézéses megoldás.*
|
*Sam után a padlásra léptem.Minden televolt porral,néhol pókhálóval,és ládákkal.Nem találtam szimpatikus ládát,így Mandyhoz léptem.*-Jólvagy?Olyan furcsán nézel ki...-*kérdeztem,majd Sam talált valami quija táblát.*~Szellemek?! Nemnemnem!Épp elég ilyesztő ez a hely így is,hát még most milyen lesz!Szellemtanya!Brr...~*rázkódtam meg*-Sam...te...teljsen jól vagy?Nem vagyok semmi jónak az elrontója,de nincs kedvem szellemekkel csevegni...-*mondtam,és Mandyra néztem.*~Eléggé úgy tűnik,neki sincs nagy kedve a szellempartihoz...~*gondolkodtam.*-Alex...Tuladonképpen ez a quija tábla mire jó azon kívül,hogy érzékeli a szellemeket?-*kérdeztem,és a hangomban pici ijdség is bujkált a szellemek miatt.*
|
Sam: *Amikor kinyitottam az ajtót egy rozog falépcsó tárult elém és elvigyorodtam. gyorsan felmásztem rajta recsegett alattam Matt rám is szolt hogy ovatosan ugráljak a fokokon ha le akarok jutni. Amikor felértünk körbenéztem, és a helyiség tele volt minden szarral amit ellehet képzelni, főleg diszes tároló ládákkal. Néhány helyen lyukas volt a tető igy beszivárgott a reggeli napfény, és persze a koszos ablakon is ömlött be a fény.*-Na jó akkor nézzünk körül... Szabad?-*néztem Mattre ő meg vállat vont, és igy szólt.*-Nézzünk körül én sem tudom mik vannak itt... Valószinüleg régi ruhák...-*mondta egy halvány mosollal majd letérdelt az egyik ládához. Én is kerestem egy szimpatikus dobozt és nagy nehezen kinyitottam. a láda tele volt ujságokkal amik jelenségekről szoltak meg szellemekről különféle kis kacatok is hevertek bent amiket már láttam párszor, sőt találtam egy detektor félét ami a mágneses hullámokat méri. ezt kivettem a ásából mert később meg akartam nézni müködik e. Végül aztán rábukkantam arra amit már nagyon régóta ki szerettem volna.*-Wohohooo Cool! egy boszorkány tábla!! Istenem ez király!-*mondtam egy eszelős vigyorral majd megkerestem a hozzá tartozó mutatót is.*
Alex: *Amikor beléptünk a helyiségbe egyből ugy gondoltam hogy inkább nem nyulok semihez. Minden tiszta por volt és én allergiás voltam a porra ugyhogy Mandy mellé álltam aki csak a többieket figyelte és csöndesen a falnak dőlve énis így tettem. Amikor Sam felkiáltott odanéztem, és tátva maradt a szám.*-Te megőrültél?! Tedd azt csak le! Tudom mi jár a fejedben de nem én soha többé nem játszok quija táblával!-*mondtam kissé kétségbe esve de mivel mindenki furcsán nézett rám visszadöltem a falnak.*-Mindegy...-*mondtam halkan.*
Matt: kérdőn néztem a lányokra felálltam és Samhez sétáltam.*-És ez mi?-*kérdeztem és megforgattam a régi készüléket a kezemben. Volt rajta valami mutató meg mértékegységek de ennél több érdekességet nem láttam benne.*
Sam: -Alex te zseni vagy!... Játszunk vele!! Nyugi majd én teszem fel a kérdéseket oké?-*mondtam hogy mindenki megnyugodjon.*-Őh az valami mágneses hullámokat mérő ketyere és érzékeli a szellemek jelenlétét ha be van kapcsolva.-*mondtam majd hónom alá csaptam a poros fatáblát ésa mutatót és esdeklően néztem a többiekre.*-Játszunk vele! Légyszii!-*mondtam és bevetettem a kiskutya arcot ami nálam általában mindig csak nevetést hoz a többiekre nem sajnálkozást.*
Matt: -Felölem... De te kérdezel én biztos hogy nem...-*mondtam és Mandyékhez sétáltam.*
|
*Hátul kullogtam egyedül. Senki nem hiányzott, de Matt mégis odajött, és ez meglepően jól esett.-Tudod...*mély levegő* áhh, semmi hagyjuk.*mondtam kissé szomorkás arccal, majd megszólaltam. -Menj csak, tényleg, de tényleg semmi komoly bajom nincs!*És már megint az a féloldalas mosoly. Imádtam, és ezt ő is tudta. Majd mikor eleresztettem egy mosolyt megnyönnyebbülés tükröződött szemében, s visszasétált a többiekhez, és én újra egyedül bellabtam a lépcsőkön a padlás felé. Két szőkés hajú nálam fiatalabbnak tűnő lány battyogott csiripelve előttem, de most még ez sem nagyon zavart.~Mos visszaforduljak? Vagy ne? Mit csináljak?~kérdeztem, majd halk puffanást hallottam a padlásról, de csak Sam nyitotta ki az ajtót.* |
|
|
Nagy a por és sok a furcsa kacat. Ruhák lógnak a gerendákról ládákban áll a sok régi cucc.
|
|
[13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Sonny az egyik lábát betette a párkányon belülre, így lovaglóülésben ült, majd a szememet kezdte el bámulni.* - Szép szemed van. - *dícsért, én meg nagyképűen elmosolyodtam, de azért nem a 'tudom' szót mondtam.* - Köszii. Neked is. - *bókoltam neki és a barna, őzike szemeit kezdtem el fürkészni, de a kopogó eső kicsit megzavarta a pillanatot, amikor rákezdett.* ~ Francba! ~ *mondtam magamban, mert még mindig nem szerettem az esőt. Így felálltam és megkérdeztem Sonnytól hova menjünk.* - Akkor hova üljünk? Nem sok hely van itt. - *mondtam és ránéztem, de ekkor láttam, hogy megbotlik és rámesik, én meg a földre esek, magam után húzva.* - Te olyan kis ballábas vagy. - *mondtam vigyorogva, de nem rossz szándékból, gúnyolódva, hanem viccelődve.* - Jólvanna. - *vigyorgott rám vissza, én meg elnevettem magam, mert nagyon kis cuki pofát vágott közbe, mire ő kérdőn rámnézett.* - Ha láttad volna, milyen arcot vágtál... - *nevettem még, majd lassan abbahagytam és kedvesen megkérdeztem Sonnytól.* - Szivem, leszállnál rólam? - *kérdeztem mosolyogva, türelmesen.* - Ja persze, bocsiii. - *válaszolt és leszállt rólam, felállt, majd én, és mégegyszer megkérdeztem hova üljünk, miután szétnéztem a padláson.* - Na akkor? - *de nem láttam semmit, amire felülhetnénk.* - Nappali? - *ajánlotta Sonny én meg elvigyorodtam, majd bólintottam.* - Jó ötlet. Menjünk. - *utasítottam Sonnyt és lassan lementem az öreg, nyikorgó lépcsőkön másodikként, közbe fogva Sonny kezét.*
*Kezdték felhők eltakarni a holdat, és minnél sötétebb lett annál furcsább lett a hangulat, de nem törődtem vele, hiszen most ittvan Chad és aranyos, és ajh, imádom. *-Jó ötlet. Húha holnap is leugrok a szikláról.-*mondtam vigyorogva mire Chad mosolyogva megrázta a fejét aztán lenézett a padlástérbe, és megint megcsapott a fura érzés.*-Baj van?-*tettem az arcára a kezem mire ő megfogta a kezem, és adott rá egy puszit.*-Dehogy van. Csak kicsit fáj a fejem. -*mondta, én meg elmosolyodtam, és mélyen beszívtam a levegőt. Kicsit megváltozott a szél és le is hűlt a levegő.*-Azthiszem esni fog. Ha elered az eső keresünk más helyet üldögélni. Semmi kedvem visszamenni most a csajokhoz.-*mondtam, és az egyik lábam betettem a párkányon belülre így lovaglóülésben ültem a párkányon. A holdfény ugyan gyengült de az ezüstös fény még mindig lesütött ránk, és Chad kék szeme ami amugy is magával ragadó, mégjobban bénítóvá vált. Csöppet oldalra döntöttem a fejem, és amikor feleszméltem elvigyorodtam.*-Szép szemed van.-*mondtam, és egy cseppet közelebb ültem hozzá.*
-Értem...-*mondtam Mandynak,mrt mást nem tudtam kinyögni.Alexhez fordultam*-Ez kicsit ilyesztő...Brr...-*rázkódtam meg,majd Sam ajánlotta,hogy menjünk a könyvtárba*~Könyvtár...13-as szoba...szellemek...te jó ég!Egyedül nemszivesen lennék ott...~*gondoltam.Kicsit félénken ugyan,de hátul kullogvan elindultam a könyvtárba.Lucy elől ment Samék mellett.*~Lucy,te hogy tudsz enek örülni?!~*gondoltam magamban.A folyosó végén lévő ablak hirtelen kicsapódott,mire nagyot ugrottam.Hátrafordultam.De az ablak...csukva volt...*~Csak kkéépppzzeellőőődtemm~*nyugtattam magam.Megpróbáltam elhitetni magammal,hogy csak agyamra ment a sok furcsa jelenség,de ez nem sikerült.Kicsit(sőt nagyon) félve mentem a többiek után a könyvtárba.*
Alex: -Hát nem érzékeli hanem ez egy eszköz ez egyfajta kapu amin kersztül kommunikálni tudunk a szellemekkel. Nem éri meg szerintem...-*mondtam tartózkodón és Samre néztem.*-Én már probáltam és működött, nagyon ilyesztő... Nem történt semmi rosz de akkorsem soha többé nem játszok a táblával.-*jegyeztem meg halkan.*
Sam: -Ugyan már Alex! Szerintem nagyon érdekes, sőt nekem tetszett is... De én nem akarok senkit bajba sodorni ugyhogy ha gondoljátok csinálom egyedül csak legyetek mellettem...-*néztem esdeklően körbe.*-Légyszi!-*kértem ujra majd amikor a legtöbbjük kissé bizonytalanul de bólintott vigyorogva a padlás ajtajához mentem.*-Menjünk le a könyvtárba ott csend van és talán azt az izét is be tudjuk inditani.-*böktem a masinára amit Matt tartott, majd lementem.*
Matt: *Mandyhez léptem és megböktem egy kicsit.*-Próbálj meg aludni egyet vagy halgass zenét az engem mindig megnyugtat. Nem kell ezek miatt a dolgok miatt törnöd magad. Mi mind vigyázunk rád. Jó nem kell ugy tenned mint Sam aki kihivja maga ellen a .. dolgokat, de probáld elrendezni magadban a dolgokat...-*mondtam halkan és egy féloldalas vigyorral megszoritottam a kezét és a többiek után mentem.*
*Az események sorra történtek miután mindnyájan bementünk a szobába, bár az még igy sem volt zsúfoltnak nevezhető. Sam, az új lány akivel megismerkedtem valamiféle táblát talált, de nem fogtam fel valójában miket mondott, csak álltam mélabúsan. Majd egy pár perc hasztalan bóklászás után ujból nekitámaszkodtam a falnak, és elkezdtek körém gyűlni az emberek. Matt is idejött, de ő tovább is ment.Egy kedves szőke hajúlány, azthiszem Sofie lépett oda hozzám, és intézett egy kérdést. Pár percig csendben maradtam, majd sikerült annyit kinyögnöm, hogy : -Nem, nem vagyok jól. Elég sok minden történt velem az elmúlt időszakokban amit megkéne emésztene. *Válaszoltam halkan, és megfontoltan, majd újra magam elé bámultam. Engem hidegen hagyott a szellem idézéses megoldás.*