|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.10. 17:33 - |
|
|
A könyvtár. Mindenről olvashatsz itt, Lovas kalandregények, lexikonok és pár könyv más témákból is. Ha lehet ne maradj bent sokáig...
|
|
[47-28] [27-8] [7-1]
 *Amikor elkezdtek a könyvek repkedni, ijedten húztam össze magam a kanapén, majd hirtelen mindennek vége szakadt, és megcsörrent a telefon. Az élénk hang vadállatként szaggatta át a riadt csendet, én felugrottam, és a telefon felé mentem, de Chad gyorsabb volt. Gyorsan odabújtam mellé, hogy meghallgassam ki telefonált, de aztán furcsállva vettem észre hogy megint a hörgés hallatszik. Egy grimasszal hátrébb léptem amikor Chad emelt hangon beleszólt a telefonba majd lecsapta azt. Furán éreztem magam, úgyhogy visszamentem az albumért amit eddig olvastam, becsuktam és körbenéztem hogy honnan is vettem el az előbb. Chad elköszönt a szokásos bunkó stílusán és kilépett a könyvtárból. Mérges voltam rá, hogy lúzernek nevezett, de már kezdtem megszokni.Ahogy becsukta az ajtót, a mellkasomban elnehezülő szorongató érzést éreztem, hallottam a saját szívdobbanásaimat, és paranoiásan tekintettem körbe. Nem is gondoltam volna hogy ha egyedül van itt az ember milyen ijesztő ez a hely. Visszaraktam a polcra az albumot, és elindultam kifelé, de út közben megálltam a ouija tábla mellett. Felé nyúltam, de aztán csak megsimítottam a nyakam és kisiettem a könyvtárból.*
//Folyt köv. 33.szoba//
|
 - Rendben. - *mondtam, majd felsétáltam a lépcsőkön, ami a 13. szobához is vezettett. Amikor beléptem, megláttam egy csomó könyvet, unalmasan nézegetni kezdtem őket, amíg Sonny nem tudom, hogy mit csinált, bár igazából nem is érdekelt, valamiféle cikkeket nézegethettet talán. Már nagyon untam itt lenni, így megszólaltam.* - Mikor megyünk már? - *kérdeztem Sonnytól, mire ő azt válaszolta, hogy olvassak, nem ártana nekem. Majdnem vissza akartam szólni, de nem tettem túl fáradt voltam már ahhoz is. Sonny mutatott egy cikkket nekem, mire én ránéztem egy 5 másodpercre.* - Ahha. - *mondtam, majd sétálni kezdtem a teremben. Egyszer csak a könyvek maguktól mozogni kezdtek és a szemközti falaknak ütköztek és a székek is mozogtak meg a lámpa villogott.* ~ Mi a fene történik? ~ *gondoltam magamban és megijedtem, aztán hirtelen ezek megszüntek és megcsörrent a telefon. Kicsit összerezzentem, de utána gyorsan odamentem és felvettem. Az az idegesítő hörgés hallatszott. Közben éreztem Sonny szuszogását a fülemben, ezért kicsit oldalra néztem és csak akkor vettem észre, hogy hallgatózik. Elmosolyodtam és valahogy jó érzés volt, hogy Sonny ilyen közel volt az arcomhoz, de aztán ezt a gondolatot gyorsan ki is vertem a fejemből, majd egy kis ideig még hallgattam a hörgést, aztán beleszóltam.* - NEM UNOD MÉG? - *kérdeztem mérgesen és elég hangosan, majd lecsaptam a telefont. Sonnyra néztem, aki már a a könyvet vagy mit bújta megint. Már nagyon unatkoztam és ideges voltam, ráadásul meg is ijedtem egy kicsit, így gyorsan lenézően és gúnyosan elköszöntem Sonnytól.* - Na jó én megyek. Nekem mára ennyi elég. Béke Lúzer! - *mondtam, rákacsintottam, közben pedig az ujjamal rámutattam, majd megfordultam és kimentem a könyvtárból.*
//Folyt. Köv. 10. szoba// |
-Bizonyítsd be.-*vontam fel játékosan a szemöldökömet a vállam fölött Chadre nézve, amikor kiléptem az étkező ajtaján. Felsétáltunk a lépcsőn, és végigsétáltunk a folyosón egészen a 13-as szobáig. Benyitottam és egyből a kapcsoló felé nyúltam. A lámpák pislákolva felvillantak, én meg egy megkönnyebbült sóhajjal beléptem. *~Talán csak az eddigi tapasztalataim miatt vagyok paranoiás és félek a 13.as szám titkaitól.~*gondoltam egyrészt azért hogy megnyugodjak. Az egyik könyvespolchoz léptem és végigfutottam a poros könyvek címeit. Továbbsétáltam és a sarokban törött székek darabjait vettem észre egymásra pakolva, nem tudtam mire vélni, biztosan már régi volt és valaki nem figyelt eléggé, vagy nem is tudom. Az egyik polcon a könyvek fölé valami fatábla volt csúsztatva. Óvatosan kihúztam. Egy Ouija(ejtsd. vijja) tábla volt az, már sokszor hallottam és olvastam róla, szinte minden kockázatát ismertem és ezért sosem próbáltam ki. Zörgést hallottam a hátam mögött. Egy planchette hevert a régi hajópadlón, ez adhatta ki a zörgő hangot, ami olyan volt amikor leejtesz valami fa vagy műanyag dolgot a parkettára. A planchette egy szív alakú mutató lyukkal a közepén, a lyukon át látszódó betűt kellett mindíg nézni. Chadre sandítottam aki unatkozva nézte a könyveket. Égnek emeltem a szemem és biztosra vettem hogy nem sok könyvet olvasott ki életében, szerintem számszerint úgy 0 darabot. Újra a táblára néztem. Nem volt poros, ahogy a planchette sem, valószinüleg valaki használta nemrégiben. Újra Chadre néztem*~Neem nem ő biztos nem menne bele.~*gondoltam, majd leraktam a táblát az asztalra, ott szebben mutatott, mint a könyvek fölé csúsztatva. Természetesen a mutatóját gondosan figyeltem hogy mellé rakjam ne rá. Később találtam egy albumot, tele volt ragasztva cikkekkel rajzokkal feljegyzésekkel, érdekesnek tűnt. Leültem a kanapéra, és kinyitottam. Chad tépte a száját hogy mit keresünk még mindíg itt mire égnek emeltem a szemem.*-Olvass valamit, nem ártana neked.-*mondtam. Belenéztem a kis albumba, a cikkek mind a helyi ujságból származtak, és csak azok voltak összegyüjtve amik a szigetről, a szigeten élő különleges lófajtáról, vagy eltünésekről szóltak. Sok fényképet is találtam vadlovakat ábrázoltak.*-Nézd csak! Ez tök érdekes... Mennyi cikk eltűnésekről...-*mondtam, és tovább lapozgattam.* |
-Felőlem.*Vontam meg a vállam mosolyogva.-Csak előbb együnk valamit. Majd éhen halok.*mondtam, és komolyan is gondoltam, hiszen reggel óta nem ettem. Felálltam, s megigazítottam ruhám.-Hacsak nem akarsz étterembe vinni.*nevettem, de csak poénnak gondoltam az éttermes dolgot.-Na menjünk.*azzal elindultam a nagy faajtó felé-. |
 *Elmosolyodtam, hátradőltem és Nessyre néztem.*-Na és? -*tereltem a témát mert nem szerettem az érzésekről beszélgetést folytatni.*-Nincs kedved este bemenni a városba? -*kérdeztem elgondolkozva.* -Végülis a nagy könyvtár mindíg nyitva van nameg ottvan a hotel is meg a temető.-*soroltam fel a helyeket amiket megnézhetnénk, engem tényleg érdekelt a város.*
//Folyt köv. Étkező// |
*Az ütő is megállt bennem, mikor Mike kimondta, amit érez irántam, de ezt nem tudtam eldönteni, hogy baráti vagy szerelmi szeretetről van szó...de én inkább az utóbbit választottam.-A..a....én is szeretlek.*mondtam neki kissé zötyögősen, hiszen fura volt beismerni, hogy ez a fiú nagyon is közel áll hozzám, és legféltettebb titkom is tudja.-Nagyon is.*fejeztem be, és egy puszit nyomtam arcára, és közelebb ültem hozzá. |
-Nemtudom igazábol csak dumálni akartam.-* nevettem, mosolyogva Nessy szemébe néztem, majd kicsit később ujra magam elé néztem, de aztán megint Nessy felé fordultam.*-Tudod-*kezdtem és ugy gondoltam most mit veszthetek elmondom neki legfeljebb leégetem magam.*-Szeretlek.-*mondtam egy halvány mosollyal és közelebb hajoltam hozzá.* |
-Ez nem vicces, én nem eszem embereket.*mosolyodtam el végül én is.Mike átölelt, a szívem hevesebben kezdett verni...mi van velem?-Eh...érdekes, de jó értelemben.*kuncogtam.-Ezek után már nem tudok sok új mindent mesélni...mit szeretnél tudni, bármit kérdezhetsz... |
-Nem. Hacsak nem akarsz megenni.-*nevettem el magam de mivel ezzel nem javitottam Nessi lelkiállapotán átöleltem a vállát és rámosolyogtam.*-Nem félek tőled. Miért kéne?.-*mondtam költői kérdésként, majd elvettem a kezem, és sóhajtottam egyet.*-Ez egy kicsit érdekes szituáció volt nem gondolod?-*mosolyodtam el amikor elképzeltem a szitut kívülről. Csend van majd a lány bejelenti ő egy vámpir. körülbelül. De mindegy. Furcsa dolognak találtam ezt de érdekelt milesz most.*-És most? Mesélj valamit....-*mondtam.*
|
-Ez sokat jelent nekem, köszönöm..és tudod, én ugyan az a Nessy vagyok mint eddig...és akit Te is megismertél.*mondtam ki Mike-ra pillantva, aki szemmel láthatóan poénosnak vélte a dolgot.-Csak ez nem olyan egyszerű...*mondtam fél halkan, hiszen nem akartam, hogy ebben a pillanatban továbbragozzuk a dolgokat. Fontod volt nekem Mike, és éreztem, a lelkem legmélyén, hogy én is fontos vagyok neki.-Félsz tőlem? |
-Aha értem...-*mondtam mintha ez olyan hétköznapi volna, előre fordultam és hátradöltem.*-Pfh... Azt mondod hogy te...-*néztem rá vigyorogva de amikor a komoly kissé megbánó arcát meglátta elhallgattam.*-Hát igazad volt, itt minden furcsa... Ezt az álmaimban se gondoltam volna.-*mondtam kissé dermedten.*-Nem is tudom mit mondjak. -*mondtam halkan és Nessyre néztem. *-PErsze ez nem változtat semmin, egyáltalán nem utállak emiatt...-*mondtam bár nem tudtam hogy érdekli e ez vagy sem.* |
-Így is lehet mondani.*fordítottam a föld felé a szemem,szégyelltem magam.~Hazudjak neki?Nem, nem...ahhoz túlságosan kedvelem..-A zafírkék a kiválasztottak jele...vámpír vagyok.*mondtam végig, és föld felé néztem.-Ezért voltam néha olyan furcsa...sajnálom, és megértem, hogyha esetleg utálsz, vagy bennem akarsz beszélni velem, és szóval tudom, hogy most csalódtál bennem.*fésültem vissza frufrum, majd megbánó szemekkel Mikera pillantottam. |
*Néha elvigyorodtam Nessy telefonbeszélgetésén, érdekesnek találtam de nem faggatóztam ez az ő magánügye majd ha akarja elmondja. Rámosolyogtam és észrevettem valamit a homlokán.*-Hé mi az ott?-*kérdeztem és óvatosan elhúztam a lány haját, aki kicsit tiltakozva hátradölt de már későn ugyanis észrevettem a homlokán a zafírkék holdat. MEglepetten néztem rá, majd picit oldalra döntöttem a fejem.*-Mi az? Tetkó?-*poénkodtam kicsit el a dolgot, de aztán komolyan néztem rá.* |
-Igazából...*ültem le mellé.*-Mint minden ezen a szigeten.*nevettem el magam, s Mike-ra pillantottam.Kezem összekulcsoltam, és körmöm birizgáltam, aztán hosszú percekig meg sem szólalt egyikünk sem, de a csend egyáltalán nem volt kínos.Igazából semmin nem járt az eszem csak ugy mégis gondolkodtam...telefonom csörgésére riadtam fel a nagy eszmefuttatásomból.-Szia Zoey, nem, nem fáj. Még mindíg kék, zafírkék.Rendben, szia.*próübáltam úgy beszélni, hogy Mike ne hallja, de könyörgöm hogy ne hallaná, ha mellette ülök. Megráztam hajam, s a zafírkék holdacska ami fejemen volt vámpírlétem, vagyis kiválasztottságom jelének az egyik sarka kilógott, de természetesen én nem tudtam míg Mike meg nem szólalt... |
*Benyitottam az ajtón, és nyitva tartottam amig Nessy is be lépett, majd becsuktam és csendesen elindultam a könyvespolcok között. *-Még nem voltam itt. -*mondtam halkan, majd fintorogva felvettem a földről a poros ouija táblát.*-De Samék már igen...-*suttogtam csak úgy magamnak majd beraktam az egyik polcra a táblát, és a mutatóját pedig jó messze tőle, beszúrtam a könyvek közé.*-Furcsa hely ez...-*mondtam és leültem a kanapéra.* |
*Ahogy beléptem a könyvtárba, Serafina mellettem termett.Rámnézett és felnyávogott. majd beszaladt és felugrott az egyik asztalra, pont oda, ahol egy könyv üldögélt magában.Odamentem Serafina mellé, majd megnéztem a könyvet, amit a cica szagolgatni kezdett.*- 100 Dolog, Amit A Macska-Hibridekről Tuni Érdemes..... -*olvastam le a címet, majd felvettem Serafinát és a könyvet, majd bementem az istállóba, Cleo boxába.*
Folyt.Köv.: Istálló
|
*Bejöttem a könyvtárba egy papírcetlivel és egy tollal.Körülnéztem a regények között és találtam egy könyvet...Mentsük meg a pónikat! volt a címe.Kiisvettem, rátettem a cetlit és azon írtam a következőt: Kivettem ezt a könyvet, ha tetszik, akkor kiolvasom aztán visszahozom!Köszi: Rebecca! A cetlit a könyv helyére tettem.
/Folyt.Köv.:Rebecca Laztan szobája/ |
 *Mikor látam hogy mindenki lemegy és mazt is hogy Sofie Mandy után megy megijedtem hogy Mandy nem akar jönni. Majd kis idő után én is lementem Josh-sal az istálóhoz.*
|
 *Miután láttam,hogy mandy elment,a többiek meg az istállóba,Lucyhoz fordultam.*-Hozok magamnak egy kabátot-*mondtam,és Mandy után mentem.*~Remélem nem bántottam meg.Vagy ha mégis,az nem volt szándékos...~*gondoltam,és mikor kiléptem újjabb szék csapódott a falnak,naagyon közel hozzám.Gyorsan a szobámba rohantam,és előhalástam a szekrényemből a kabátomat.Ez eltartott egy ideig,ugyanis sehogy se találtam meg.Megnéztem máshol.Semmi.A bőröndömben,hátha otthagytam.Semmi.Az ágyam környékén.Semmi.Újra a szekrényben.Majdnem elájultam!Ott volt a kabátom a ruhák legtetején(ráadásul ott,ahova tuti nem tettem,mikor kipakoltam!),szépen összehajtva.Ez eddig még anyira nem is furcsa,de itt meg is néztem,mikor kerestem.*~Ennyire nem lehetek vak...~*gondoltam.gyorsan kisisttem a szobából a kabáttal,bezártam és Mandy szobája felé vettem az irányt.*
//Folyt. köv. Mandy szobája (22.)// |
[47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Amikor elkezdtek a könyvek repkedni, ijedten húztam össze magam a kanapén, majd hirtelen mindennek vége szakadt, és megcsörrent a telefon. Az élénk hang vadállatként szaggatta át a riadt csendet, én felugrottam, és a telefon felé mentem, de Chad gyorsabb volt. Gyorsan odabújtam mellé, hogy meghallgassam ki telefonált, de aztán furcsállva vettem észre hogy megint a hörgés hallatszik. Egy grimasszal hátrébb léptem amikor Chad emelt hangon beleszólt a telefonba majd lecsapta azt. Furán éreztem magam, úgyhogy visszamentem az albumért amit eddig olvastam, becsuktam és körbenéztem hogy honnan is vettem el az előbb. Chad elköszönt a szokásos bunkó stílusán és kilépett a könyvtárból. Mérges voltam rá, hogy lúzernek nevezett, de már kezdtem megszokni.Ahogy becsukta az ajtót, a mellkasomban elnehezülő szorongató érzést éreztem, hallottam a saját szívdobbanásaimat, és paranoiásan tekintettem körbe. Nem is gondoltam volna hogy ha egyedül van itt az ember milyen ijesztő ez a hely. Visszaraktam a polcra az albumot, és elindultam kifelé, de út közben megálltam a ouija tábla mellett. Felé nyúltam, de aztán csak megsimítottam a nyakam és kisiettem a könyvtárból.*
- Rendben. - *mondtam, majd felsétáltam a lépcsőkön, ami a 13. szobához is vezettett. Amikor beléptem, megláttam egy csomó könyvet, unalmasan nézegetni kezdtem őket, amíg Sonny nem tudom, hogy mit csinált, bár igazából nem is érdekelt, valamiféle cikkeket nézegethettet talán. Már nagyon untam itt lenni, így megszólaltam.* - Mikor megyünk már? - *kérdeztem Sonnytól, mire ő azt válaszolta, hogy olvassak, nem ártana nekem. Majdnem vissza akartam szólni, de nem tettem túl fáradt voltam már ahhoz is. Sonny mutatott egy cikkket nekem, mire én ránéztem egy 5 másodpercre.* - Ahha. - *mondtam, majd sétálni kezdtem a teremben. Egyszer csak a könyvek maguktól mozogni kezdtek és a szemközti falaknak ütköztek és a székek is mozogtak meg a lámpa villogott.* ~ Mi a fene történik? ~ *gondoltam magamban és megijedtem, aztán hirtelen ezek megszüntek és megcsörrent a telefon. Kicsit összerezzentem, de utána gyorsan odamentem és felvettem. Az az idegesítő hörgés hallatszott. Közben éreztem Sonny szuszogását a fülemben, ezért kicsit oldalra néztem és csak akkor vettem észre, hogy hallgatózik. Elmosolyodtam és valahogy jó érzés volt, hogy Sonny ilyen közel volt az arcomhoz, de aztán ezt a gondolatot gyorsan ki is vertem a fejemből, majd egy kis ideig még hallgattam a hörgést, aztán beleszóltam.* - NEM UNOD MÉG? - *kérdeztem mérgesen és elég hangosan, majd lecsaptam a telefont. Sonnyra néztem, aki már a a könyvet vagy mit bújta megint. Már nagyon unatkoztam és ideges voltam, ráadásul meg is ijedtem egy kicsit, így gyorsan lenézően és gúnyosan elköszöntem Sonnytól.* - Na jó én megyek. Nekem mára ennyi elég. Béke Lúzer! - *mondtam, rákacsintottam, közben pedig az ujjamal rámutattam, majd megfordultam és kimentem a könyvtárból.*
*Elmosolyodtam, hátradőltem és Nessyre néztem.*-Na és? -*tereltem a témát mert nem szerettem az érzésekről beszélgetést folytatni.*-Nincs kedved este bemenni a városba? -*kérdeztem elgondolkozva.* -Végülis a nagy könyvtár mindíg nyitva van nameg ottvan a hotel is meg a temető.-*soroltam fel a helyeket amiket megnézhetnénk, engem tényleg érdekelt a város.*
*Miután láttam,hogy mandy elment,a többiek meg az istállóba,Lucyhoz fordultam.*-Hozok magamnak egy kabátot-*mondtam,és Mandy után mentem.*~Remélem nem bántottam meg.Vagy ha mégis,az nem volt szándékos...~*gondoltam,és mikor kiléptem újjabb szék csapódott a falnak,naagyon közel hozzám.Gyorsan a szobámba rohantam,és előhalástam a szekrényemből a kabátomat.Ez eltartott egy ideig,ugyanis sehogy se találtam meg.Megnéztem máshol.Semmi.A bőröndömben,hátha otthagytam.Semmi.Az ágyam környékén.Semmi.Újra a szekrényben.Majdnem elájultam!Ott volt a kabátom a ruhák legtetején(ráadásul ott,ahova tuti nem tettem,mikor kipakoltam!),szépen összehajtva.Ez eddig még anyira nem is furcsa,de itt meg is néztem,mikor kerestem.*~Ennyire nem lehetek vak...~*gondoltam.gyorsan kisisttem a szobából a kabáttal,bezártam és Mandy szobája felé vettem az irányt.*