|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.08. 19:59 - |
|
|
Chad Collins szobája:)
|
|
[21-2] [1-1]
 *Arra ébredtem fel, hogy a napsugarak a szemembe sütnek, így kinyitottam a szemem és álmosan megdörzsöltem őket, majd felültem az ágyban. A fiúk hangosan horkoltak, így tudtam, hogy még mélyen alszanak. Nem tudtam mennyi az idő, így a digitális órára pillantottam, aminek a kijelzője 2:29-et mutatott.* ~ Jó sokat aludtam. ~ *gondoltam, majd gondolkozni kezdtem, hogy mit csináljunk ma Sonnyval. Hosszasan gondolkoztam, végül eszembe jutott egy remek ötlet, így kikászálódtam az ágyból halkan, felöltöztem megmostam a fogaimat, megfésültem a hajamat, majd kimentem a szobámból egyenest Sonny szobája felé vettem az irányt.
|
 *Amikor végre beléptünk a lakóház ajtaján, felsóhajtottam, örültem, hogy már nem vagyunk veszélyes körzetben. Felmentünk mindannyian a lépcsőn, majd én meg Sonny elbúcsúsztunk egymással egy jóéjt puszival mosolyogva, aztán én beszaladtam a szobámba és átöltöztem. Eszembe jutott, hogy véletlen kizártam a fiúkat, így kinyitottam az ajtót és beengedtem őket.* - Bocsi fiúk. - *mondtam vigyorogva.* - Ez a szerelem... - *mondta Trevor vigyorogva, én a vállába bokszoltam, majd mivel már úgyis az ajtóban voltam, elindultam a mosdóba.*
|
- Na akkor majd találkozunk, puszi! - *mondtam Sonnynak kedvesen és megpusziltam a homlokát, de ekkor fújjogásokat hallottam, így gúnyosan elmosolyodtam.* - Szokjatok hozzá! utána pedig bementem a szobámba és gyorsan átöltöztem a kék fürdőgatyámba, majd kimentem a szobámból és Sonny ajtaja elé mentem, majd bekopogtam.* - Kész vagy már? - *kérdeztem tőle.* - Nem még nem, várjál! - *mondta én meg a szemeimet forgattam.* ~ Hogy tudnak a lányok ennyit készülődni?? ~ *morfondíroztam magamban, és már vagy 10 perce vártam az ajtó előtt már a fiúk is rég kijöttek, amikor végre nyitott az ajtó és kiléptek a lányok. Sonnyn egy színes-csíkos bikini volt és nagyon jól nézett ki benne. Megfogta a kezem, én rámosolyogtam, ő vissza rám, majd hátranézett és elindultunk.*
//Folyt. Köv. Vízesés // |
*Ettől csak még dühösebb lettem és úgy néztem a haverjaimra, mintha valami idióták volnának. Épp meg akartam szólalni, amikor egyszer Sonny termett mellettem. Rámosolyogtam, nagyon aranyos volt borzos hajjal. Sonny is dühös volt, látszott rajta, namiafaszvan arrcal ránézett a 3 srácra és megkérdezte mi olyan vicces, de ekkor szinte rákontrázva, a hátam mögött ugyanezt hallottam meg, így kíváncsian odanéztem, Sonny barátnői voltak azok, éppen átfurakodtak a fiúkon.* ~ Istenem. Mi van itt? Népgyülekezés? ~ *gondoltam és megpróbáltam megszólalni, de Sonny megint megelőzött.* - Mi a jó istent csináltok itt ráadásul ilyen korán? - *kérdezte, én meg bólogatni kezdtem. Sonny felémfordult.* - Én elintézem a lányokat, te meg intézd el a fiúkat. - *mondta, én meg bólintottam és rámosolyogtam.* - Okés bébi. - *mondtam és rákacsintottam ő meg arcon puszilt, látszott hogy azért is csinálta hogy felhúzza a többiek agyát. Amikor elment a lánnyokal, újra a fiúkra néztem és a mellkasomon kereszte tettem a kezeimet.* - Na? Még most sem hiszitek el, hogy vele járok? - *kérdeztem kihívóan, nekik pedig már rég lehervadt az arcukról a mosoly, nem tetszett nekik.* - Még mindig nem hisszük el. Viszont, nem hiszem el, hogy engedted hogy megpusziljon. - *mondta, én meg a szemeimet forgattam, majd megint rájuk néztem.* - Ne higgyetek nekem. - *mondtam kicsit halkan, egy kis szünetet tartottam, majd folytattam.* - Tényleg vele járok, szeretem. Miért olyan meglepő ez? Meg minek hazudnék nektek, mi hasznom lenne abból? - *kérdeztem felháborodottan.* - Ahha. - *hajtogatták én pedig még mindig győzködtem őket, de hiába, nem hittek nekem. Majd amikor egyszer csak megjelent Sonny, odasétáltam hozzá és odasúgtam neki.* - Valamit meg kéne beszélni. Gyere velem! - *bólintott és követett. Én még egyszer lopva hátranéztem és leginkább Shelleyen akadt meg a pillantásom, mivel nagyon szomorúan és csalódottan nézett utánunk, nem értettem mi a baja, de nem is igazán foglalkoztatott. Amikor végre kellő távolságba értünk a többiektől, megálltam.* - Figyi. Mit szólnál hozzá ha elmennék mindannyian és megbeszélnénk ezt? - *kérdeztem kíváncsian, ő egy kicsit elgondolkozott, majd válaszolt.* - Rendben Chad. - *mosolygott rám. Az aranyos nézéssemmel ránéztem, majd megint megszólítottam.* - Apropó. A fiúk nem hiszik el hogy járunk. Valamivel bizonyítani kéne majd, nem gondolod? - *kérdeztem kicsit ravaszul elmosolyodva. Sonny gyengén a karomba bokszolt de aztán ő is kicsit pimaszul rámmosolygott.* - Na menjünk, a végén még eltünnek, mondjuk örülnék neki. - *mondtam és tényleg igazat mondtam, mert elegem volt abból hogy nem hisznek nekem, nyomasztottak kicsit, ráadásul csak Sonnyval akartam lenni.*
//Folyt köv. Nappali// |
 * Egy hatalmas robajra ébredtem, és egy autómatikus mozdulattal ugrottam fel, és karoltam át Chad karját. A felismerés miatt el is pirultam kicsit, de csak azért mert ezek a srácok, az én baráti klikkem ellenségei voltak, ezek a srácok Chad vezetésével. Chad megkérdezte hogy mi a fenét művelnek itt, de erre csak rengeteg kérdés jött vissza és csalódottan vettem észre hogy nem vagyok éppen láthatatlan. Megszolalni sem tudtam a hirtelen kelés okozta meglepettségtől, aztán Chadhez fordultam és megkérdeztem hogy ezek a (barmok csak ezt nem akartam hangosan hozzátenni) mit keresnek itt, erre csak annyit válaszolt hogy kiküldi őket, én meg mérgesen sóhajtva hátradöntöttem a fejem. Az ágy szélére ütem és a kezeimbe hajtottam az arcom. *~Ez hihetetlen. Szerintem álmodok.~*gondoltam, és megprobáltam kapcsolgatni az éjjeliszekrényen a lámpát de az kivételesen sajnos úgy működött ahogy azt kell. Beletúrtam a hajamba és megráztam hogy ne álljon annyira borzalmasan mint ahogy, aztán a srácokra és Chadre néztem. Úgy sugdolóztak mint négy pletykás öregasszony és én égnek emeltem a szemem. Komolyan mondom a fiúk tényleg pletykásabbak mint a lányok. Amikor Bryan James és Trevor felröhögött, bosszúsan kifujtam a levegőt, kimentem hozzájuk és beálltam Chad mellé és a sokatmondó na miafaszvan arcommal néztem a 3 srácra.*-Mi ilyen vicces?-*kérdeztem, mire egy nagyon ismerős hang rákontrázott.*-Igen mi olyan v...-*kezdte Stacy átfurakodva a fiúkon de elakadt a szeme amikor látott összevissza álló hajjal pizsamában Chad mellett álldogálni. És aztán Selmát és Shelleyt is láttam a fiúk mögül előjönni, és bennem megremegett egy világ. *~Basszus mi ez itt?!~*zakatolt egyre a fejemben, észavartan a lányokra vigyorogtam, amiből később csak egy vicsorgás lett úgyhogy lesütöttem a szemem. Elkaptam Stacy csuklóját hogy megnézzem az időt és még csak hajnali öt volt.*-Mi a jó istent műveltek itt, ráadásul ilyen korán?? -*intéztem főleg a lányokhoz de igazából az egész társaságnak szólhatott volna. Mivel csönd lett csüggedten leeresztettem a vállam majd Chadhez léptem.*Én elintézem a lányokat te meg intézd el a srácokat.-*mondtam és csak azért is hogy felhergeljem a társaságot puszit nyomtam Chad arcára, majd a lányokat a karjuknál megragadva a szobám felé rángattam őket. *-ÉS most el fogunk beszélgetni!-*Ragadták meg kétoldalról a két karomat, és úgy vezettek.*- Én is pont erre gondoltam.-*mondtam az álmosságtól morcosan.*
//Folyt köv. 33. szoba//
|
*Fura zajokra keltem fel, mintha az ajtómat akarnák betörni. Kicsit ijedten kaptam fel a fejem, így szegény Sonny feje leesett a vállamról, de szerencsére nem ébredt fel. Még egy pár pillanatig csak kémleltem a szemeimmel az ajtót, hogy vajon ki akar bejönni, amikor egyszer az ajtót betörték, mögötte pedig pár srác nézett minket, mint aki rémet látott. Erre sajnos Sonny is felébredt és riadtan felült belém kapaszkodva. A srácokat azon nyomban felismertem; Bryan-t, James-t, és Trevort, a haverjaimat. Csak néztem rájuk meglepetten.* - Ti meg mit kerestek itt? - *kérdeztem kicsit felháborodottan. A fiúk eme szavaimra el is indultak felénk.* - Mi a fene...Te? Sonny!? Mit csináltok ti itt? - *kérdezték meglepetten a srácok és végigmérték Sonnyt, aki megszólalni sem bírt, aki hamarosan idehajolt hozzám és suttogta megkérdezte:* - Ezek meg mit keresnek itt? - - Fogalmam sincs, de nyugi, kiküldöm őket. - *mondtam és a fiúkra néztem, akik csalódva mértek végig, amíg kikecmeregtem az ágyamból, majd kivezettem őket a szobából.* - Chad! Haver! Nem ismerünk rád. Mi a fene folyik itt? Te Sonnyval jársz, ezzel a lúzerral? - *kérdezgettek suttogva. A lúzer szóra kicsit felment az agyvizem, de próbáltam higgadt maradni.* - Figyeljetek. - *magyaráztam és közben a kezemmel próbáltam kihangsúlyozni a mondanivalóm, hogy oldani tudjam a feszült, ciki helyzetet.* - Semmi különös. Egyszerűen csak nálam aludt, mert az ő szobájában fél egyedül, mert szellemek lát. - *mondtam és amikor a szellem szót kiejtettem a számon, még kérdőbb tekintettel ránéztek.* - Igen tényleg. Még én is láttam őket. És igen Sonnyval járok és nem lúzer, okés? - *mondtam picit dühösen a végén. Egy kis csend következett, komoly arccal néztem a fiúkra, de ők egyszer csak elröhögték magukat.* - Méghogy vele jársz!! - *nevettek és már majdnem sírtak a röhögéstől.* |
*Chad jött az aranyos nézésével, majd meg is csókolt én meg visszacsókoltam. Sokára fejeztük csak be de nem éreztem kínosnak a dolgot. Rámosoyogtam, elköszöntem tőle aztán a hátamra fekve a plafont néztem. Kicsit melegem volt, de nem ez volt a probléma ami miatt nem tudtam aludni. A fantáziám azon pörgött hogy mikor fogok szépen megijedni, kicsit betett a mai történés, úgyhogy nem tudtam mit kezdjek a szobával.*~Nemigaz hogy félek egyedül aludni a szobámben! Mint egy 5 éves. Nem fog semmi kis pokolfajzat kitúrni a szobámból. Nemtudom miért az én szobámat nézte ki, és hogy jelent e valamit a 33-as szám, de nem fogom hagyni .~*gondoltam dacosan és az oldalamra fordultam. Még Egy jó fél óráig csak fejben malmoztam, meg szenvedtem, nem ment az elalvás. Fedőlt valami a szobában én meg, ijedt arccal rezzentem össze. Chadre néztem, aki nem igazán észlelte a dolgot, de azért kicsit közelebb húzódtam hozzá, de aztán magamban jól kiröhögtem magam.*~Pár perce hogy megvoltam róla győződve hogy szembenézek a félelmeimmel most meg teljesen beijedtem egy neszre.~*gondoltam, elmosolyodtam és Chad kezére tettem az enyémet. Pár perc múva aztán sikerült elaludnom.* |
*Betoppantam a szobámba és rögtön a zuhanyzót céloztam meg, majd felöltöztem és ágyba bújtam, nagyon álmos voltam. Talán aludhattam már pár percet, amikor kopogást hallottam az ajtómon, így nagy nehezen kikászálódtam a paplan alól és álmos arccal ajtót nyitottam. Sonny volt az.* - Szia bocsi hogy felkeltettelek. Gáz van. - *mondta gyorsan én meg intettem a fejemmel, hogy jöjjön be. Sonny be is jött, leült az ágyra én meg mellé.* - Megint láttam valamit és rohadtul elegem van! - *mondta felháborodottan kicsit hisztisen.* - Tudom hogy nem őrültem meg, éreztem ahogy megfogja a vállam meg hallottam ahogy hörög meg le is kapcsolt az áram a szobámban. Borzalmas volt... Ne..Nem igazén merek visszamenni... - *folytatta, én meg együttérzően a vállára tettem a kezemet még mindig kicsit álmosan.* - Nem maradhatok nálad? - *kérdezte tőlem, mire nekem azonnal ki is kitágultak a szemeim a meglepődöttségtől, de aztán bólintottam és rámosolyogtam ő meg vissza rám után pedig megkerültem sietősen az ágyat és lefeküdtem. Hirtelen pittyegést hallottam, és felnéztem, Sonny is közölte sms-t kapott, amire kíváncsian felültem és érdeklődve meg akartam nézni az sms-t és Sonny ide is adta meg is néztem. Elvigyorodtam és visszadtam Sonnynak. Hamarosan hívni kezdtek Sonnyt. Kíváncsi voltam hogy ki az és Sonny szájáról a Selmát olvastam le, elmosolyodtam ezen. Elég figyelmesen hallgattam a beszélgetésüket ahhoz képest hogy nemrég milyen álmos voltam. Olyasmiről lehetett szó, hogy Sonnynak sürgősen fel kell mennie Skypra és hogy hol is van, ezen elvigyorodtam és visszafeküdtem az ágyra, Sonny pedig követte a példámat.* - Hihetetlen mit el nem követnek hogy megőritsenek. Mobil kikapcs. - *szólalt meg Sonny én meg megint elvigyorodtam, majd Sonny felé fordultam és a tipikus nézésemmel néztem rá, közben pedig mosolyogtam rá. Ő megint lemerengett a szememben, én pedig lassan közelebb tettem a fejem az övéjéhez, majd megcsókoltam. Kicsit hosszú csókolózás volt, de nagyon élveztem. Ezután mindketten elvettük a fejünket, egymásra mosolyogtunk megint, én meg még mondtam neki valamit.* - Jóéjszakát! - *mosolyogva, majd behugytam a szemeimet és azon nyomban elfogott az álom.* |
*Még mindig rendetlenül dobogó szívvel és remegő lábakkal közeledtem Chad szobája felé, közben hullámokban érzelmek törtek rám, bizonytalanság, mert nem tudtam tulajdonképpen mit is akarok chadnél, félelem, az előbb törtébntek miatt, és szégyenlősség, mert a rövidnadrágom az a combom közepéig sem ért le sőt, inkább franciabugyi szabású volt, de azért a pólom takart kicsit. Bekopogtam az ajtón, és fázósan megdörzsötem a karom. Chad kicsit álmos arccal ajtót nyitott, én meg rámosolyogtam.*-Szia bocsi ha felkeltettelek. Gáz van.-*mondtam mire ő intett a fejével hogy menjek be. Leültem az ágyára, ő leült mellém, én meg sóhajtottam egyet.*-Megint láttam valamit és rohadtul elegem van!!-*mondtam kicsit hisztisen, rohadtul féltem és álmos voltam.*-Tudom hogy nem őrültem meg, éreztem ahogy megfogja a vállam meg hallottam ahogy hörög meg le is kapcsolt az áram a szobámban. Borzalmas volt... Ne..Nem igazén merek visszamenni...-*mondtam halkan, Chad meg a vállamra tette a kezét. *-Nem maradhatok nálad? Majd holnap kitalálok valamit.-*mondtam. Chad bóintott rám mosolygott én meg hálásan mosolyogtam vissza rá. Chad megkerülte az ágyat és ledölt az ágyra én meg sóhajtóttam egyet, és a hátamra feküdtem, keresztbe tettem a lábam, a fejem alá tettem a kezem, és a plafonnal szemeztem. Furcsa volt a helyzet, vagy talán csak zavarba ejtő? Nem tudtam normálisan értékelni. Összerezzentem amikor a zsebemben a telefon vibráva pittyent kettőt.*-Sms...-*mondtam halkan. Amikor elővettem láttam a kijelzőn hogy Selma számáról érkezett és már előre féltem. Megnéztem, az volt a szövege, hogy "Szia! Majdnem bevettük a poénodat! Nem volt poénos! :D Gyere fel Skypera! Most!". Mivel Chad érdeklődve nézett, odaadtam neki hogy olvassa el, aztán amikor elolvasta, rávigyorogtam és égnek emeltem a szemem. *-Nem igazán tudnak híreket feldolgozni.-*mondtam halkan. Egy kis idő eltelt, és mi közbencsak némán bámultuk a falat meg néha egymást, és amikor megcsörrent a mobilom ugy megijedtem hogy majdnem leestem az ágyról, és nyikkantam is egyet.*
-Ezt nem hiszem el...-*mondtam mérgesen, felkeltem elővettem a zsebemből a telefont és álmosan beleszóltam.*-Igen??-*kérdeztem és persze hogy a barátnőmhangja szólt vissza.*
-Szia! Mivan nem látlak Skypeon.-mondta Selma én meg sóhajtottam egyet, Chad meg felült, és kérdőn nézett rám. a száma a Selma nevet formáztam miközben a lecseszést hallgattam hogy miért nem írok vissza smst. Chad égnek emelte a szemé és a fejét fogta én meg majdnem elkuncogtam magam.*
-Bocsi csak nagyon álmos voltam, nem volt kedvem visszairni sem.
-Na most hogy felébredtél gyere fel Skypera beszélnünk kell!-mondta én meg türelmetlenül egyik lábamról a másikra álltam.
-Nem Selma most alszom... Majd holnap rendben van? Csak nem olyan fontos.-*mondtam és ásítottam egyet.*
-Miért mi olyan bonyolult abban hogy öt percre bekapcsold a laptopod és felgyere Skypera?? Amugy hol vagy?-*kérdezte gyanakvóan, Selma képes volt megérezni dolgokat.
-A ..szobámban... Holmáshol lennék??-*kérdeztem bár megbántam hogy nem elég meggyőződéssel adtam a figurát. *
-Miért nem vagy a szobádban Sonny? Akkor hol vagy álmos??-*kérdezte én meg az ajkamba haraptam és a fal felé fordultam.
-Mondom hogy a szobámban vagyok! De nekem most nincsen kedvem Skypeozni.-*mondtam mostmár hihetőbben.*
-Nem hiszek neked de ahogy gondolod. De akkor holnap tényleg gyere fel. Amugy van egy tippem hol vagy.-*mondta az uto,ldót gúnyosan, és magam elé képzeltem a gúnyos arckifejezését, és nevetnem kellett.*
-Hahahakussoljál.. Na holnap puszi.-*nyomtam ki a telót és Chad felé fordultam.
-Hihetetlen hogy mit el nem követnek hogy megőrítsenek.-mondtam bosszúsan és visszadöltem az ágyba Chad mellé.*-Mobil kikapcs.-*mondtam halkan.* |
*Valami különös zajra keltem fel, mintha az ablak kinyilt volna magától de ilyen hangosan. Gyorsan felpattantam és az ablakra néztem, ami tényleg ki volt nyitva.* - Biztos a szél. - *mondtam, odamentem és bezártam, majd elmentem a fürdőszobába, megfésültem a séróm, majd gondolkoztam egy darabig hogy mit csináljak, végül eszembe jutott, hogy az lenne a legjobb, ha elmennénk most Sonnyval sétálni, így az ajtó felé indultam.* |
*Szegény Sonny olyan fáradt volt, hogy majdnem megbotlott a lépcsőkben, én pedig aggódva néztem ekkor rá.* - Semmi baj, bocsi csak fáradt vagyok. - *mosolygott rám, én meg visszamosolyogtam rá, majd tovább indultam. Amikor a szobámhoz értünk, Sonny egy puszit nyomott az arcomra és elköszönt.* - Sziaa! Jóéjszakát! - *köszöntem neki vissza, majd bementem a szobámba, ahol furcsa mód, de nyitva volt az ablak.* ~ Fura. ~ *gondoltam, majd becsuktam és az ágyra feküdtem, közben nézegettem a szobámban és feletébb időzavarban voltam, hogy nekem már teljesen esti hangulatom van, holott még csak most kelt fel a nap. Elég fáradt voltam, úgy gondoltam, hogy most alszok délutánig, utána meg sétálok Sonnyval.* |
*Álmosan dörzsölgettem a szemeimet, majd az órámra néztem: 8:30 perc volt. Nem gondoltam azt, hogy későn keltem fel, így még egy kicsit üldögéltem az ágyban, majd felöltöztem, és megmostam a fogaimat. Arra gondoltam, hogy lemegyek az istállóba Twihoz. Szükségem volt most közelségére, ezután a Sonnys jelenet után. Így hát fogtam magam, megfésültem mégegyszer a hajam, majd kimentem a szobámból.* |
*Amikor visszatértem a konyhából jóllakottan, gyorsan kinyitottam az ajtómat és bementem. Megfürödtem, megmostam szép fogaim, átöltöztem, majd ágyba bújtam, már Sonny az eszembe sem volt, a kaja és az éhesség tényleg kiverte belőlem és ennek örültem. Álmos is voltam, így percek alatt elaludtam.* |
*Kicsit futva nyitottam ki a szobámat és bementem, majd a fürdőszobába mentem és tükörbe néztem. Még mindig nem fogtam fel az előbb történteket. Kicsit megfésültem a hajam helyzettől függetlenül, majd arra gondoltam, hogy megyek enni, az talán majd eltereli erről a figyelmemet, így hát fogtam magam és az ajtó felé tartotta, hogy kimenjek.* |
* Felébredtem és álmosan körülnéztem. A nap belevilágított a szemembe, ami bántotta, így gyorsan elnéztem és az órámra pillantottam. Körülbelül 10 óra volt. Örültem, hogy ma ennyit aludtam, jó volt lustálkodni. Az ablakra néztem, majd gondolkozni kezdtem.* ~ Asszem vagánykodom egy kicsit Sonny előtt. Ugratni fogok Twijjal és úgyis nagyon ügyes leszek. ~ *gondoltam, majd lassan kikászálódtam az ágyból és felöltöztem; felvettem egy menő fekete felsőt, a lovagló nacimat, a chapsemet majd a tükörbe néztem és megfésültem a hajam és fogat mostam. Majd bekaptam még egy szendvicset reggelire, utána pedig kimentem a szobából.*
//Folyt. köv.: Istálló// |
*Halkan benyitottam a szomámba és a fürdőszobát céloztam meg, de utána pár másodperccel meggondoltam magam és inkább az ágyra feküdtem le, kezeimet pedig a fejem alá tettem.* - Micsoda nap... - *gondolkodtam hangosan és a plafont bámultam. Azon gondolkoztam, hogy mi lett volna Sonnyval, ha nem vagyok ott. Elég ijesztő képek villantak át az agyamon, így inkább feültem és fürdőszobába mentem; megnéztem magam a tükörben és lezuhanyoztam, majd kijöttem és lefeküdtem az ágyra. Nagyon fáradt voltam, de mégsem tudtam elaludni, csak vagy fél óra után, így csak forgolódtam addig, majd kicsit nehezen de elszundítottam.* |
*Álmosan ültem fel az ágyamban és szétnéztem, majd az órámra pillantottam: 8:14 perc volt.* - Úristen! Elaludtam! - *mondtam, majd gyorsan kikászálódtam az ágyamból és felöltöztem. Utána megnéztem magam a tükörben; a hajam alig borzolódott össze, de azért kicsit megfésültem, majd elővettem egy negrót és kiszaladtam a szobából, egyenest az istálló felé.*
//Folyt. Köv. Istálló//
|
*Mikor beértem a szobámba, gyorsan levágódtam az ágyra, a kezeimet pedig a fejem alá tettem. Kicsit ijedt voltam az előbbi történtek miatt.* - És ráadásul még korán is fel kell kelnem gyakorolni az ugratást. - *mondtam nyűgösen és a kezeimet az arcomba temettem. Nem sokáig feküdtem az ágyon, fáradt voltam.* ~ Na meg holnap korán kell kellnem. ~ *gondoltam, majd a vadonatúj, márkás bőröndmet vettem elő és kivettem belőle a zuhanyzáshoz való cuccokat, majd a fürdőszobába mentem, gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a fogaim, átöltöztem pizsamába, majd visszajöttem az ágyamhoz, eltettem a cuccokat és lefeküdtem.* |
*Beértem a szobámba és gyorsan átöltöztem; egy sportcipőt, egy farmert és egy hosszú ujjú pólót kaptam fel magamra, majd ledobtam magam az ágyra és elgondolkoztam a mai napon.* ~ Twilight az őrületbe kerget! ~ *gondoltam és kezem az arcomba temettem; fáradt voltam, nyűgös és ideges, nameg éhes, így nagy nehezen felkeltem és belenéztem még a tükörbe. Egy fáradt, kócos hajú srác nézett vissza rám.* ~ Ez így nem lesz jó. ~ *gondoltam, majd szépen megfésültem a hajam, aztán pedig bekaptam egy rágót és az étkezőbe igyekeztem, mivel farkaséhes voltam.* |
*Amikor beértem a szobámba, az ágyra pakoltam a cuccaimat, majd a tükörhöz mentem.* - Jól nézel ki. - *mondtam majd kacsintottam egyet és közben a tükörképemre mutattam.* ~ Át kéne öltöznöm. Még hozzá gyorsan, nehogy besötétedjen. ~ *gondoltam, majd gyorsan átöltöztem. Felvettem egy fekete lovaglónacit és a kék pólómra pedig egy kék mellényt, a cipőmet pedig chapsre cseréltem ki. Miután teljesen kész voltam, szétnéztem a szobámban.* ~ Nagyon tetszik. Szép kilátás, modern dolgok, tévé, minden! ~ *gondoltam, majd kivettem a bőröndömből egy csokit.* ~ Nem halhatok éhen. Különben, akkor meg mi lenne a világgal nélkülem? ~ *gondoltam, majd visszacipzároztam a bőröndöm, felkaptam a kulcsom, majd kimentem a szobámból.*
//Folyt köv. Istálló//
|
[21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Amikor végre beléptünk a lakóház ajtaján, felsóhajtottam, örültem, hogy már nem vagyunk veszélyes körzetben. Felmentünk mindannyian a lépcsőn, majd én meg Sonny elbúcsúsztunk egymással egy jóéjt puszival mosolyogva, aztán én beszaladtam a szobámba és átöltöztem. Eszembe jutott, hogy véletlen kizártam a fiúkat, így kinyitottam az ajtót és beengedtem őket.* - Bocsi fiúk. - *mondtam vigyorogva.* - Ez a szerelem... - *mondta Trevor vigyorogva, én a vállába bokszoltam, majd mivel már úgyis az ajtóban voltam, elindultam a mosdóba.*
* Egy hatalmas robajra ébredtem, és egy autómatikus mozdulattal ugrottam fel, és karoltam át Chad karját. A felismerés miatt el is pirultam kicsit, de csak azért mert ezek a srácok, az én baráti klikkem ellenségei voltak, ezek a srácok Chad vezetésével. Chad megkérdezte hogy mi a fenét művelnek itt, de erre csak rengeteg kérdés jött vissza és csalódottan vettem észre hogy nem vagyok éppen láthatatlan. Megszolalni sem tudtam a hirtelen kelés okozta meglepettségtől, aztán Chadhez fordultam és megkérdeztem hogy ezek a (barmok csak ezt nem akartam hangosan hozzátenni) mit keresnek itt, erre csak annyit válaszolt hogy kiküldi őket, én meg mérgesen sóhajtva hátradöntöttem a fejem. Az ágy szélére ütem és a kezeimbe hajtottam az arcom. *~Ez hihetetlen. Szerintem álmodok.~*gondoltam, és megprobáltam kapcsolgatni az éjjeliszekrényen a lámpát de az kivételesen sajnos úgy működött ahogy azt kell. Beletúrtam a hajamba és megráztam hogy ne álljon annyira borzalmasan mint ahogy, aztán a srácokra és Chadre néztem. Úgy sugdolóztak mint négy pletykás öregasszony és én égnek emeltem a szemem. Komolyan mondom a fiúk tényleg pletykásabbak mint a lányok. Amikor Bryan James és Trevor felröhögött, bosszúsan kifujtam a levegőt, kimentem hozzájuk és beálltam Chad mellé és a sokatmondó na miafaszvan arcommal néztem a 3 srácra.*-Mi ilyen vicces?-*kérdeztem, mire egy nagyon ismerős hang rákontrázott.*-Igen mi olyan v...-*kezdte Stacy átfurakodva a fiúkon de elakadt a szeme amikor látott összevissza álló hajjal pizsamában Chad mellett álldogálni. És aztán Selmát és Shelleyt is láttam a fiúk mögül előjönni, és bennem megremegett egy világ. *~Basszus mi ez itt?!~*zakatolt egyre a fejemben, észavartan a lányokra vigyorogtam, amiből később csak egy vicsorgás lett úgyhogy lesütöttem a szemem. Elkaptam Stacy csuklóját hogy megnézzem az időt és még csak hajnali öt volt.*-Mi a jó istent műveltek itt, ráadásul ilyen korán?? -*intéztem főleg a lányokhoz de igazából az egész társaságnak szólhatott volna. Mivel csönd lett csüggedten leeresztettem a vállam majd Chadhez léptem.*Én elintézem a lányokat te meg intézd el a srácokat.-*mondtam és csak azért is hogy felhergeljem a társaságot puszit nyomtam Chad arcára, majd a lányokat a karjuknál megragadva a szobám felé rángattam őket. *-ÉS most el fogunk beszélgetni!-*Ragadták meg kétoldalról a két karomat, és úgy vezettek.*- Én is pont erre gondoltam.-*mondtam az álmosságtól morcosan.*