|
Témaindító hozzászólás
|
2009.12.11. 18:29 - |
|
|
Innen nyilnak a szobák a folyosó végén van a lépcsőház honnan az udvarra vagy a nappaliba lehet lejutni.
|
|
[14-1]
 *Eszeveszett tempóban hagytam magam után ajtók sorait, és közben a hörgéstől próbáltam megszabadulni amit még mindig hallottam. Tudtam hogy nem csak a fejemből szól, az lehetetlen. Hirtelen előttem kivágódott egy ajtó, ami gyors fékezésre késztetett. Majdnem orra buktam de a kezemmel ujra álló helyzetbe löktem magam, és ijedten vettem észre hogy Chaddel találtam szemben magam. Még mindig ziháltam a félelemtől és a futással, igy alig láthatóan megráztam a fejemet, és mivel a hang ujra erősödni kezdett futásnak eredtem. Chaden nem úgy tűnt mintha bármi hasonlót hallott volna, ő csak miattam rémült halálra, de mindegy is ezen nem akartam sokat filózni, egyből el is felejtettem, csak rohantam, még a könnyem is kicsordult mert kezdett nagyon fájni a bokám. A lépcsőn el is estem, de annyira hajtott a vérem hogy szinte meg sem éreztem, csak mikor a legelőn Miracle lábainál térde rogytam fáradtságomban.*//Folyt köv legelő//
|
 *Amikor kinyitottam az ajtót, hogy kimenjek és kiléptem, hirtelen Sonnyt láttam meg, hogy errefele futott, mint valami bolond, majd megállt előttem egy pillanatra és ijedten rámnézett, ahogyan én is rá. Zavartan ránéztem, majd gyorsan visszafordultam az ajtó felé és bezártam és szerencsére közben Sonny is elment, így hát tovább mentem a konyha felé.*
// Folyt. Köv. Konyha // |
*Amikor a folyosóra értem, letettem a cuccaimat, előkaptam a kulcsot majd kicsit nehezen, de kinyitottam a szobám ajtaját.*
|
A bőröndömet letettem a szoba közepére és körülnéztem. Tetszett a hely... alig vártam, hogy a saját lovamat láthassam. Az istállóba indultam.
(Folyt. Istálló)
|
*Hangulatos folysó volt.Szép képek és növények voltak a falon.Sok ajtó volt.Ekkor rámjött az idő, szóval muszály volt kimennem a mosdóba :D
Folyt.Köv.: Fürdőszoba
|
 -igazán semmi baj!*mondtam, mert annyira nem fájt csak csúnya volt.-hát nemtudom, hogy bele kéne e avatkozunk.*mondtam* -Menjünk !*és el is indultam Matt után..
/Folyt.istálló/ |
 *Amikor Mandy megölelt kicsit meglepödtem de aztán gyorsan elengedett, és a földet bámulta. Észrevettem a csuklóján a foltot.*-Te jó ég.. Ne haragudj.-*mondtam és kicsit elszégyelltem magam. Annyira kétségbe estem hogy nem is figyeltem a lányra. Közelebb léptem hozzá és átöleltem majd elengedtem és rámosolyogtam.*-Nem kell félned. Kiderítjük a többiek segítségével hogy mi folyik itt. Mit szolsz hozzá? Gyere menjünk le az istállóba, a lovak mindig megszoktak nyugtatni.-*mondtamneki barátságosan és vártam hogy beleegyezik e.*
//ha Mandy beleegyezik akkor Folytköv. Istálló ha nem akkor semmi.// |
*meredtem az ajtóra. Csak meredtem tudatlanul. Végtagjaim megbénultak, agyammal együtt. A kérdés ébresztett fel a töprengésből...-Jól, csak a csuklóm fáj.*mondtam és lepillantottam csuklómra, amelyek egy kékes lila folt éktelenkedett amelyet Mattől szereztem.-Én nem tudom most mit gondoljak..*mondtam és könnyre fakadtam. átkaroltam Mattet. -Félek.*súgtam halkan fülébe, és egy lépést hirtelen hátráltam. Gondolván nem vágyik közelségemre. A földet néztem és elszégyelltem magam... |
*Becsaptam magunk mögött az ajtót nekidőltem és lecsúsztam a padlóra. Valami hatalmas erővel az ajtónak csapódott. Ujrakezdödött a cirkusz. Felnéztem Mandyre, aki sápadt arcal nézett az ajtóra. Beletúrtam a hajamba és sóhajtottam egyet.*-Hát.. Az igazat megvallva erre sem számítottam.-*mondtam felálltam és Mandyhez fordultam.*-Jól vagy?-*néztem rá kicsit aggódva.* |
* Nem tudtam mit szólni. Miles-nak volt igaza, siethetett volna jobban is, de nem az ő hibája volt, hogy Sam a vízbe esett*
- jaj nagon köszi a kulcsot Luke!* mondtam kedvesen-*
- Öhm azt hiszem inkább rakjuk le a cuccunkat és siessünk mielőtt besötétedik* javasoltam, hisz nem akartam, hogy még jobban összevesszenek. Azzal elindultam a szobám felé. *
- 15-ös. * mondtam és benyitottam a szobába. Szép szoba volt. Tetszett az ágy és az erkély. Leraktam a bőröndömet és a sporttáskámat a szekrény elé, majd elővettem a lovagló felszerelésemet, gyorsan átöltözem, és elhatároztam, hogy megnézem a fiúk szobáját is. Bezártam az ablakot amit előzőleg kinyitottam, hogy szellőzzön, és elindultam.*
// folyt. köv. 18. szoba//
|
*A nyikorgó hangra én is ösztönösen az ajtó felé kaptam a fejemet és megpillantottam az öcsémet, aki kipirult arccal, az összes holminkat a vállán egyensúlyozva botorkált be a folyosóra.
Ellöktem magamat a faltól és Lucashoz siettem, hogy átvegyek tőle néhányat a nehéz csomagok közül. A gitárt kaptam ki a kezéből először, majd egy sporttáskát is leemeltem a válláról és a saját vállamra vetettem.*
- Hát, mit ne mondjak, ezt nem sietted el, öcskös. - *fújtattam kissé bosszúsan.* - Lassan kezdtünk attól félni, hogy itt alszunk a folyosón.
*Visszasétáltam Soledadhoz, aki még mindig a bőröndjén üldögélt és odanyújtottam neki a kezemet, hogy felsegítsem őt a földről.*
- Jól van, na! - *dohogtam kissé morcosan.* - A visszaúton Sam beleesett a vízbe, és vissza kellett fordulnunk a csónakka, hogy valahogy kihúzzunk. -*magyaráztam.* - Különben is, én szaladgálok a holmid meg a kulcsod után és még te vagy felháborodva?
*Gyorsan biccentettem Soledad felé, majd a zsebembe túrtam, hogy előkotorjam Miles szobakulcsát.*
- Ja, apropó kulcsok, a tiédet is elkértem. - *fordultam Soledadhoz mosolyogva, miközben kikotortam a másik zsebemből az ő kulcsát is és felé nyújtottam.* - Remélem, nem baj.
*Eközben Milo mellé léptem, és szabad kezemmel a nadrágja farzsebébe tömködtem a szobakulcsát.*
- Nesze, ez meg a tiéd. -*morogtam neki.* - És legközelebb szaladgálj te, ha az én tempóm nem tetszik. |
- Igazán köszi!* mondtam Miles-nak. Mikor lerakta a csomagomat ráültem az egyik bőröndre és felhúztam a térdeimet. *
- Igen, igazán jöhetnéek már. De... ÚRISTEN!! Miles.... nekem még nincs is kulcsom!!! Istenem.. most mehetek Robertsékhez....* épp imdulni akartam mikor kinyilt az ajtó*
|
- Itt volnánk. -*közöltem halkan. Egy gyors mozdulattal megigazítottam Soledad táskáját a vállamon, majd kinyitottam a lakóház ajtaját, és ismételten félreálltam, hogy előre engedjem a hölgyet.
Soledad mögött léptem be a helyiségbe, egy hosszú, széles, tisztaságtól ragyogó folyosóra. Kétoldalt végig ajtók sorakoztak, középen apró számokkal. Fogalmam sem volt róla, hogy melyik szoba az enyém és melyik Lucasé, de gyanítottam, hogy az öcsém már elintézte a kulcsokat, és úgy gondoltam, bármelyik percben ideérhet.*
- Remélem, az öcskös kapkodja a lábát. Jó lenne még sötétedés előtt visszaérni az istállókhoz. -*mondtam halkan. Letettem Soledad táskáját a földre, majd lazán nekidőltem a falnak és felkészültem a várakozásra.* - De szerintem gyorsan ideérnek. |
|
|
Innen nyilnak a szobák a folyosó végén van a lépcsőház honnan az udvarra vagy a nappaliba lehet lejutni.
|
|
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Eszeveszett tempóban hagytam magam után ajtók sorait, és közben a hörgéstől próbáltam megszabadulni amit még mindig hallottam. Tudtam hogy nem csak a fejemből szól, az lehetetlen. Hirtelen előttem kivágódott egy ajtó, ami gyors fékezésre késztetett. Majdnem orra buktam de a kezemmel ujra álló helyzetbe löktem magam, és ijedten vettem észre hogy Chaddel találtam szemben magam. Még mindig ziháltam a félelemtől és a futással, igy alig láthatóan megráztam a fejemet, és mivel a hang ujra erősödni kezdett futásnak eredtem. Chaden nem úgy tűnt mintha bármi hasonlót hallott volna, ő csak miattam rémült halálra, de mindegy is ezen nem akartam sokat filózni, egyből el is felejtettem, csak rohantam, még a könnyem is kicsordult mert kezdett nagyon fájni a bokám. A lépcsőn el is estem, de annyira hajtott a vérem hogy szinte meg sem éreztem, csak mikor a legelőn Miracle lábainál térde rogytam fáradtságomban.*//Folyt köv legelő//
*Amikor kinyitottam az ajtót, hogy kimenjek és kiléptem, hirtelen Sonnyt láttam meg, hogy errefele futott, mint valami bolond, majd megállt előttem egy pillanatra és ijedten rámnézett, ahogyan én is rá. Zavartan ránéztem, majd gyorsan visszafordultam az ajtó felé és bezártam és szerencsére közben Sonny is elment, így hát tovább mentem a konyha felé.*
-igazán semmi baj!*mondtam, mert annyira nem fájt csak csúnya volt.-hát nemtudom, hogy bele kéne e avatkozunk.*mondtam* -Menjünk !*és el is indultam Matt után..
*Amikor Mandy megölelt kicsit meglepödtem de aztán gyorsan elengedett, és a földet bámulta. Észrevettem a csuklóján a foltot.*-Te jó ég.. Ne haragudj.-*mondtam és kicsit elszégyelltem magam. Annyira kétségbe estem hogy nem is figyeltem a lányra. Közelebb léptem hozzá és átöleltem majd elengedtem és rámosolyogtam.*-Nem kell félned. Kiderítjük a többiek segítségével hogy mi folyik itt. Mit szolsz hozzá? Gyere menjünk le az istállóba, a lovak mindig megszoktak nyugtatni.-*mondtamneki barátságosan és vártam hogy beleegyezik e.*
