|
Témaindító hozzászólás
|
2009.11.08. 13:33 - |
|
|
Feldöntött megrongált vagy csak az idő által romossá vált sírkövek. A Félelmetes erdő közelében találató. Van egy nagy romos kripta is erre ami be van zárva. Be van láncolva van rajta pár lakat és fémajtó van rajta. De vajon miért?
|
|
[55-36] [35-16] [15-1]
 *Chad felvetette hogy felsegít én meg felhúzom őt. Elmosolyodtam, egész jó ötletek tűnt, és valószinüleg célravezetőnek. Odabicegtem Chadhez, és a jobbik lábammal beleléptem a kezembe, és akkor rugaszkodtam el a másikkal amikor Chad megemelt, igy egy kis szenvedés és egy kis segítség igénybevételével végre a felszinen voltam. Nem pihenem, beakasztottam a lábam a küszöbbe, és lelógattam a kezem Chadért. Ő felállt egy ládára, és akkor már rendesen elérte a kezem. Megfogtam egy kezét és húztam fel, ő meg közben elrugaszkodott a ládától és a falnak támasztva a lábát tolta fel magát. Másodszorra sikerült is, megköszöntük egymásnak a közremüködést és elindultunk kifelé. A lovak szórakozni kezdtek velünk Miracle különösen élvezhette hogy lassú vagyok mert folyton megállt és amikor majdnem elkaptam arrébb ügetett pár lépést. Aztán egy idő múlva lecsitultak és hagyták magukat megfogni. Az egyik nagyobb kőről felmásztam Miracle hátára, és odairányitottam Twilight és Chad mellé. Elindultunk hazafelé jó gyorsan mert elhatároztuk hogy még mielőtt elkezdene sötétedni kirakjuk a lovakat a legelőre hogy ne az istállóban kuksoljanak egész délutántól másnap reggelig. Aztán amikor már nem voltunk messze ügetésre majd lépésre lassitottuk a lovakat. Némán mentünk egymás mellett, és tulajdonképpen Chad is meg én is kicsit álmos arcot vágtunk, én csak örültem neki ha nem kell beszélnem. Miracle és Twilight olyan közel léptek egymáshoz hogy a lábam hozzányomódott Chadéhez. Ettől egyszerre pattant ki a szemünk és kerülve egymás pillantását elfordítottuk a két lovat egymástól. Egész végig kicsit furán zavarban éreztem magam, és már rögtön nem voltam álmos. Amikor végre hazaértünk óvatosan leszálltam Miráról, és sántikálva bevezettem az istállófolyosóra. Lekaptam róla a szerszámokat kötőféket tettem a fejére bevártam Chadet aki még csak most tette a kötőféket a lovára majd elindultunk kifelé.*
//Folyt köv. Legelő//
|
 *Sonny tovább idegelt, ráadásul még nevetett is azon, milyen dühös vagyok. Aztán egyszer csak idejött hozzám és ökölbe szorított kézzel hozzám vágta mondandóját;* - Te csak engem ne kussoltass el, és ne nyugtatgassál! Ha nem vetted volna észre egy Kripta mélyén kuksolunk, a falak simák a létra le van szakadva és el van rohadva. Megsérültünk és sosem jutunk ki innen! - *ordított rám. Meglepett arccal ránéztem, nem tudtam, hogy így ki tud törni. Vigyorogni kezdtem, de Sonny megint közbe szólt és már inkább elkeseredett volt, mintsem dühös.* - Fejezzük be a veszekedést úgysem vezet semmire! - *mondta én meg némán alig észrevehetően bólintottam. Sonny még próbálkozott azzal, hogy vajon megvan-e Alex száma, de én a fejemet ráztam. Csak némán néztem Sonnyra. Hirtelen ággreccsenést hallottam és patadobogást.* - Jól vagy? - *kérdezte Sonny.* - Túlélem. - *válaszoltam félvállról, de még mindig mérges voltam.* - Mindjár kitalálok valamit. - *mondtam magamnak. Felnéztem és láttam a lovakat. Twi elindult befele de én visszatessékeltem. Ekkor Sonny hívta Mirát, és ő el is indult, de amint tapasztalta, hogy ő alatta úgyis beszakadna a padló, visszment.* - Van egy ötletem. - *mondtam és ez az ötlet villámcsapásként ért.* - Én bakot tartok neked te meg felmászol és kihúzol engem is. - *tanácsoltam Sonnynak, mire ő szép lassan elmosolyodott és helyeselt. Büszkén kihúztam magam és mosolyogtam egyet, majd a bejárathoz közeli falhoz mentem és Sonnyt vártam. Amikor végre ideért( mert el tartott egy ideig), bakot tartottam neki, ő meg felmászott és már el is érte a földszintet. Gyorsan magasabbra emeltem, így már ki tudott mászni, nagy nehezen. Amikor már lábai biztos talajon voltak, megfordult és kezét lefele nyújtotta felém. Én láttam egy ládát nem messze tőlem, ezért felmásztam rá majd megfogtam Sonny kezét és ekkor bizsergető, fura érzés lett rajtam urrá. Ám gyorsan elfelejtettem ezt, ő pedig megpróbált felhúzni, de csak 2.-ra sikerült.* - Kösz. - *háláltam meg neki mosolyogva, mire ő is megköszönte és rámmosolygott, én pedig Twi felé mentem és meg akartam fogni a kantárját, de ő elhúzta a fejét, amikor már éppen megfogtam volna.* - Twilight! - *kiabáltam rá, amikor már többször is próbálkoztam megfogásával. Egy gyors pillantást vetettem Sonnyra; ő is Miracle megfogásával próbálkozott. Gyanúsan összevontam szemöldökömet, majd visszafordultam lovamhoz. Úgy látszott mintha a lovak direkt csinálnák ezt és nem félnek, mulatnak rajtunk. Még egy jó darabig próbáltuk a lovakat becserkészni, mire végül megadták magukat és megálltak egy helyben, én pedig gyorsan odaszaladtak Twihoz és megragadtam a kantárszárat.* - Most már fejezd be! - *ordítottam rá mérgesen, és az oldalához mentem, majd felszálltam rá.* - Induljunk. Elegem van ebből a napból. - *mondtam nyűgösen és sarkot adtam Twilightnak, mire az meglódult előre. Haza akartam menni, így elindultam visszafele, mint amerről jöttem.*
// Folyt. Köv.: Legelő // |
* A telefonom feladta a szolgálatot, és csak üldögéltem a korom sötétben, átkaroltam a térdeimet, és csak arra tudtam gondolni hogy itt fogok meghalni. Hirtelen nagy robajt hallottam, és körbenéztem. Felpattantam(már amennyire ezt felpattanásnak lehetett nevezni) éskörbeforogtam. Egy mozgó sötét dolgot pillantottam meg, már készültem lelkiekben összeomlani amikor felvillant egy mobiltelefon kijelző az alak kezében, aztán amikor megszólalt tudtam ki az és örültem is meg nem is. Örültem mert utánnam jött de nem örültem mert most ketten fogunk itt lent meghalni. De legalább gyorsabban mert előbbutóbb beleőrülünk egymás nyavajgásába. Közel mentem Chadhez, aki először megriadt tőlem amitöl kicsit énis hátraléptem.*- Úristen! A szívbajt hoztzad rám!-*ripakodtam rá nyűgösen.*-Mit keresel itt? Hol van a barátnőd?-*kérdeztem miután nyomatékosította bennem amit én is tudtam. Kicsit azért reméltem hogy nem Alex nélkül jött, de sajnos csalódnom kellett. Chad elvigyorodott azon amit kérdeztem, én meg éreztem hogy rezeg alatta a léc. Chad mondta hogy nélküle sosem jutnék ki, én meg magamban gúnyosan felnevettem, de most egyáltalán nem volt kedvem nevetgélni. Elkezdtem provokálni hogy mégis hogyan juttat majd ki innen aminek meg is lett a hatása Chad rámüvöltött hogy Fogjam be én meg felkuncogtam csak hogy ezzel is felidegeljem, de belülről engem is feszitett a düh. Ökölbeszorított kézzel közel léptem hozzá.*-Te csak engem ne kussoltass el, és ne nyugtatgassál! Ha nem vetted volna észre egy Kripta mélyén kuksolunk, a falak simák a létra le van szakadva és el van rohadva. Megsérültünk és sosem jutunk ki innen!-*miközben ezt mondtam a hangom elhalkult és a dühöt felváltotta az elkeseredettség.*-Fejezzük be a veszekedést úgysem vezet semmire.-*mondtam halkan, a falhoz mentem és annak dőlve lecsúsztam a földre.*-Alex nem adta meg a számát? Felhivhatnád...-*probálkoztam, de Chad megrázta a fejét. Fa reccsenését hallottam aztán elhaló patazajokat mire fogtam egy vázát, és összeszorított ajkakkal majdnem elhajitottam, de aztán csak remegő kézzel letettem vissza a földre. A sírgyalázás még hirtelen felindulásból sem jó ötlet.*-Jól vagy?-*kérdeztem miközben a bokámat fogdostam.*-Túlélem.-*válaszolta félvállról, bár látszott hogy még mindig ideges amiatt hogy felbasztam az agyát. *-Mindjárt kitalálok valamit.-*mondta halkan talán csak magának talán nekem. Meglepetten atapasztaltam hogy a felső szinten patakoppanásra emlékeztető hangot hallottam. Megpróbáltam az egyik lyukon kinézni, Twilight és Miracle bizonytalanul álldogáltak a bejárat előtt, Twilight megpróbálkozott egy lépéssel befelé, én meg láttam hogy homok meg por pereg le ott ahol ő a padlóra lépett.*-Maradj ott Twilight!-*parancsolt rá Chad mire az meglepetten visszalépett.*-Vajon melyik ló könnyebb? Miracle?-*kérdeztem mire Chad megvonta a vállát de aztán vonakodva bólintott.*-Mira! Gyere kislány!-*mondtam bíztatóan, mira ez bizonytalanul elindult, és messzire került mnden sötétebb foltot.Egy kis reccsenés halatszott mire a kanca villámgyorsan kitolatott, aminek tulajdonképpen örültem is. Még ha ő is ránkszakad akkor tényleg nem jutunk ki innen. És Miraclet sem szedjük ki az biztos.*
 *Amikor Elválltunk Twilightéktól örültem is meg nem is. Nem örültem mert elváltunk Twilighttól, és örültem emrt nem kellett Comet képét néznem. Egy furcsa helyre értünk, Sonny kikötött, én meg félve pillantottam körbe. Sonny bement egy házfélébe, és amikor egy nagy robajt hallottam bentről aggódni kezdtem érte. Nemsokkal később patadobogást hallottam, háttranéztem, Twilight és Chad közeledett.*-Úristen Twi dejó hogy itt vagytok! Sonny bement oda és... Hol van Comet meg Alex?-*kérdeztem és nem figyeltem Chadre csak megtalálja Sonnyt.*-Alex lepattintotta Chadet, mert hogy érzi amit mi már tudunk de még Sonny és Chad nem.-*válaszolta, én meg gyorsan levágtam és nevetni kezdtem. Amikor ujjab robajt hallottam a ház felől, és láttam hogy Chad sehol kicsit megrémültem.- Ugh basszus. Háromra rántsuk meg ezt az ágat, nem fogja megtartani.-*mondtam majd háromig számoltam, ráharaptam a zablára és az összes erőmet beleadva rántottam meg az ágat, és Twilight erős közreműködésének köszönhetően sikerült kicsit elrepeszteni az ágat. Közben hallottam hogy Sonny és Chad üvöltözik, Twilight meg felsóhajtott hogy megint kezdik. Most Twilight számolt háromig és ezuttal sikerült eltörnünk az ágat. Twi szabadulóművész módjára innentől már egyszerűen kitudta szabadítani magát, és nekem is segített, ugyhogy odamentünk a kripta bejárítához és bekémleltünk.*-Nézd már nem tudnak feljönni.-*nevetett Twilight én meg követtem a példáját. Jót szórakoztunk majd mégközelebb mentünk, ekkor már Chad és Sonny is észrevett minket. Twilight lépett egyet befeé de Chad visszaküldte. Pár másodperc múlva Sonny hívott. Tettem pár lépést befelé de amikor reccsent alattam a föld visszatáncoltam.*
|
*Egy elég ijesztő helyre értem. Mindenütt köd volt így alig láttam, csak hunyorogtam. Twi félt, látszott rajta, mert nem akart közelebb menni, végül beadta a derekát.* - Gyerünk fiú. - *bíztattam. Hirtelen valami fakó foltot láttam, még jobban hunyorogtam, így megláttam hogy az bizony egy ló, még pedig Miracle. Örvendezve közelebb mentem hozzá, mire ő hátrafordította fejét és kíváncsian nézett minket. Leszálltam Twiról és magam után vezetve odaszóltam a kancához.* - Szia Mira. Hol van Sonny? - *kérdeztem tőle és úgy gondoltam megérti amit mondok neki, de ő nem is reagált a szavaimra, csak Twit nézte.* ~ Ez a szerelem... ~ *gondoltam szemeimet forgatva.* - Na jól van. - *mondtam halkan és kikötöttem én is Twit Mira mellé, majd elindultam a sírok felé. Kicsit kirázott a hideg, de nem féltem. Még körülbelül öt percig bolyongtam a sírok között, amikor egyszer csak egy épületet láttam meg és fura hangokat hallottam meg. Odamentem az épület bejáratához. Az ajtó tárva nyitva volt a bejárat előtt pedig egy rozsdás vasdarab feküdt. Már rájöttem, hogy Sonny itt járt, így belljebb mentem; láttam hogy a padló lyukas de nem igazán foglalkoztam vele, csak kerültem a lyukakat. De egyszer csak nagy reccsenést hallottam mivel beszakadt alattam a padló én pedig lezuhantam a sötét földre. Kicsit megütöttem magam, főleg a karom, de annyira nem volt vészes. Gyorsan felkeltem és leporoltam magam. Elővettem a mobilomat, hogy világítsak vele; láttam egy vázát amiben virágok voltak, majd később néhány koporsót is.*- Remek! Itt maradtam lent egy kriptában. Ügyes vagy Chad. - *szidtam magam és még mindig járkáltam. A szemeimmel csak a talajt kémleltem, nem néztem a lábam elé, de egyszer csak amikor már jó ideje csak bolyongtam akkor felnéztem és megláttam egy ijedt arcot. Ijedten hátrahőköltem, de miután mégegyszer megnéztem az arcot rájöttem hogy Sonny az, aki ugyanúgy megijedt tőlem.* - Úristen! A szívbajt hoztad rám! - *sóhajtott fel ijedten Sonny.* - Nyugi már. Csak én vagyok az. - *mondtam szemeimet forgatva.* - Mit keresel itt? Hol van a barátnőd? - *kérdezte Sonny felháborodottan. Gyanakvó arccal ránéztem; mintha féltékeny lett volna. Elvigyorodtam ezen, majd válaszoltam neki.* - Na mi az? Örülj, hogy itt vagyok, különben sose kerülnél innen ki. - *mondtam nagyképűen, tetettett felháborodással. Sonny összefonta karjait és felhúzta egyik szemöldökét. Kérdő arccal ránéztem.* - Elmondanád, hogy mégis hogy mentesz ki innen? - *mondta flegmán. Körülnéztem; tényleg nem tudtam, hogy megyünk ki innen, nem volt semmi amin felmászhatnánk.* - Még magadat sem tudod, nem hogy engem... - *folytatta Sonny. Kezdtem ideges lenni.* - Na? Gyerünk Chad, mutasd meg milyen ügyes vagy! - *mondta Sonny gúnyolódva.* - Fogd már be! - *ordítottam rá mérgesen, mert kezdett felidegesíteni.* |
*Először nem fogtam fel hogy miket látok magam előtt a köd homályában de amikor már közel értünk kirázott a hideg, de ettől függetlenül leszálltam Miráról, és kikötöttem egy fához. Az egyik sírhoz mentem, és végighúztam a z ujjam a keresztfa tetején. Gyönyörű kőből készült tábla volt. Tovább is mentem mert megláttam egy épületet. Bevolt láncolva, én meg kicsit elszomorodtam. Megrángattam a láncot mire a rozsdás lakat engedett, én meg a fenekemre ültem. Meglepetten néztem a kezemben lévő rozsdás vasdarabot majd vállat vontam fölkeltem leporoltam magam, és belöktem az ajtót. Itt ott lyukas volt a padló, és amikor lenéztem ilyesztő sötétséget láttam. messzire kerültem a lyukakat, de egy pillanatban reccsenést hallottam, és alattam beszakadt a talaj nagyon megijedtem, és fájdalmasan értem földet a sötétben. A fejemet beütöttem, és fekve szédültem. Nem lett volna bajom de a tegnapi miatt ez betett, nem lett volna szabad pár napig lovagolnom sem de igy kelllett nekem, most lehet hogy másodlagos agyrázkodásom van, és csak az a gondolat ment a fejemben hogy nem fogok orvoshoz menni. Felültem, és megkerestem a telefonom hogy körbevilágítsak. Koporsók álltak szép sorrendben és volt egy felfelé vezető falépcső de minden foka le volt szakadva és olyan vészjóslóan elnedvesedettés elrohadt hogy meg sem próbáltam rajta keresztül kimenni. Remek, itt ragadtam egy kriptában, és még a fejem is hasogatott.* |
-Köszönöm...Kölyök.-*Mondtam kicsit bizonytalanul,mert nem tudtam a kis farkas nevét.Azzal a lendülettel elindultam vágtában a barlang felé.Nem tudtam,mit szól majd a többi farkas,hogy segítek ellenségüknek,de ez volt az utolsó gondom.*~Majd az a Bodyguard talán meghálálja...~*Ez a gondolat hajtott idáig is,ezután is ez fog.*
//Folyt.Köv.: Barlang//
|
 *nem tudtam,mit tegyek.Maradjak kittnáékkal,aki ugyan kedves,de...Vagy Ben bácsival,akit ráadásul jól ismerek,rokonom is,és...Nameg anya!Nem fogok azokkal barátkozni,akik megölték az anyámat!Nemtudom,ki volt,de nem is akarom tudni.Kittnához fordultam*-Sajnálom,de Benitoval maradok-*mondtam.Hirtelen megjelent egy ló.*-Body a barlangban van ha jól tudom-*mondtam,bár már nem érdekelt.Futni kezdtem Benito után.*
//Flyt. köv. Kis tisztás// |
*Hamarosan megérkeztem.Egy kölyköt és egy nőstény farkast vettem észre.Odaügettem hozzájuk.*-Sziasztok,Bodyguard-ot keresem.Ismeritek?Sürgősen beszélnem kell vele.Fontos dologról van szó.-*Hadartam el gyorsan,izgatottan.Szerettem volna,ha minden jól rendeződik el,számomra kevés erőfeszítéssel.*
|
 *Egy halvány mosollyal figyeltem Alyssát, de amikor ahoz a részhez ért hogy lóbarát falka lefagyott a képemről a mosoly. Kihúztam magam, megvártam amíg végigmondja majd megrántottam a vállam.*-Hmm. Lóbarátok. Ha gondolod csatlakozz csak Alyssa nem vagyok az apád hogy megmondjam mit tegyél...-*mondtam majd mélyen a szemébe néztem.*-De előtte gondold át hogy az anyád, miért nincs most itt...-*mondtam nyomatékosan tagolva majd hátat fordítottam neki arrébb mentem és leültem.*-Tudod Vitani az édesanyád unokahuga volt. Vitani azért haragszik minden lóra mert a lovak ölték meg a párját... Hmm. A lovak megölnek egy farkast ismerős. Neked nem?-*kérdeztem éllel a hangomban de aztán felpattantam és ujra Kittna és Alyssa elé léptem, teljesen nyugodtra vettem a figurát és Alyssára néztem .*-Persze mondom, ez a te döntésed... -*mondtam egy halvány mosollyal és elindultam arra amerre Vitani eltűnt.*-HA szükséged volna rám, úgyis megtalálsz.-*mondtam de nem fordultam hátra csak lassan elsétáltam.*
//Folyt köv. Kis tisztás//
|
*Kittna letett Ben bácsi elé*-Izé...Ben bácsi..Kittna elvitt a barlanghoz,ott találkoztunk Dicaprinával,meg Jeddel és Bodyguardal meg lovakkal...Na mindegy,az a lényeg,hogy Kittnáék alapítottak egy falkát Bodyguardal,ahol ha jól hallottam nem bántják a lovakat és megkérdezték,hogy csatlakozok-e,de én inkább elöbb megkérdezlek téged-*hadartam el röviden a történteket.*~bár ha jól tudom,Ben bácsi nem szereti azoka,akik szeretik a lovakat~*gondoltam.*
|
-Benito!Alyssa szeretne valamit kérdezni.*Alyssát közelebb tóltam Benitóhoz.*
|
-Ööö...igen...de már séröült volt...-*mondtam,mert kicsit meglepődtem.A szuka hirtelen felkapott.*-Ööö...-*csak ennyi tudtam kinyögni.Furcsa volt ez a szuka.Először is nemtudtam,hogy hívják.Megaztán csak így elkap,és elvisz...Viszont rendkívüél szimpatikusnak találtam.*
//Folyt. köv. Nyugati tengerpart// |
*A kis kölyök, akarom mondani, Alyssa fogott magának egy nyulat.Odamentem hozzá.* - Te fogtad?-*kérdeztem.Ebben a kölyökban láttam egy csomó esélyt.Majd a válasza után, odaszóltam Benitonak:* - Benito!Mindjárt visszajövünk!-*mondtam, majd felkaptam Alyssát és elmentünk.*
>>>Folyt.Köv.: Sziget-Vadon: Nyugati tengerpart<<< |
*Már akkor sejtettem,hogy nagy bajban vayok,mikor Benito morogva felkapott.A temetőbe hozott.*-Igen,Ben bácsi-*mondtam bűnbánó hangon.*-Nem köszönöm,nem vagyok éhes.Jól laktam a szarvassal-*mondtam..Hirtelen megláttam egy nyulat.Ha sikerülne megfognom...Öregnek tűnt...ráadásul sérültnek.Ne szenvedjen tovább!Gyorsan rávetettem magam,és szinte azonnal meghalt.Picit sajnáltam,de öreg is volt,meg sérült...visszamentem a helyemre,és enni kezdtem.Egy ismeretlen szuka jött mellém.Evett a nyulamból.De még mielőtt megszólalhattam volna,odatett a ló elé*~Nem!Megvédem a nyulam!És különben is:minek egyek lovat?Kostóltam már egyszer,és nem izlett.Ráadásul picit rosszul is lettem utánna,bár lehet,hogy nem attól volt~*-A nevem Alyssa.És köszönöm,nem szeretem a lovat.Egyszerűen nem izlik.De azért köszönöm-*mosolyogtam a szukára.Reméltem,hogy nem bántottam meg,de tényleg nem szerettem a lova.Visszamentem a nyulamhoz,és ettem belőle,de már szinte tele voltam.* |
- Hát..Ez...Elment?-*kérdeztem mglepetten.Hálás volt nekünk.Na mindegy.A kölyök mellé mentem és enni kezdtem.*~Hm..Ez finomabb mint amit a kölyök eszik....~*gondoltam, majd a tarkójánál fogva megemeltem a kölyköt, és odatettem, ahol az előbb én ettem.*-Hé kölyök....-*mondtam*- Egyél ebből, ez finomabb..-*mondtam, kissé irigy hanghordozással.* |
*Meglepetten figyeltem az eseményeket.*~Szóval megkönyörültek volna rajtam?~*Tettem fel magamban a kérdést.Felállni viszont nem tudtam.Úgy sikerült végül feltápászkodnom,mintha egy újszülött csikó volnék.Hálásan néztem Kittnára.*-Köszönöm a megértéseteket és azt,hogy meghagytátok életemet.Adósotok maradok.Megtanultam,hogy tiszteljelek titeket.Ez így is marad örökre.-*Mondtam végül,és egy utolsó hálás pillantást vetettem a farkasra,majd arra mentem,amerre sejtettem,hogy Fabulanték is lesznek.*
Folyt.köv.Barlang
|
*Vitani és Pain elviharzottak, Bodyguardot,a hófehérkét pedig elengették.Remélem, ebből megtanulta, hogy ne packázzon velünk.Benito hozott egy kölyköt, majd a lótetem felé terelte.*-Pain ideges lett, szerintem egyedül akar lenni.Vitani meg utánna ment.Ő az unokahúgod?-*kérdeztem meglepetten.* |
 -Meg kell békitenem.-*mondtam Kittnának ésarra mentem amerre Pain szágudott el, de én korántsem olyan gyorsan követte. Az igazat megvallva kicsit féltettem az életem, arról nem is beszélve hogy hogy rám morgott és ahogy végignézett rajtunk. Persze megértettem. Nem kellett volna elmondanom, söt nekem kellet volna kioltani az utolsó szikrát is Bodyban...*
//Folyt köv. Kis Tisztás//
*Láttam hogy Vitani távolodik én meg leraktam Alyssát és kifujtam magam. Tudta hogy eléggé szófogadatlan volt, igy egy bocsánatkérő pillantással nézett fel rám. Szigarúan ránéztem majd megráztam a fejem.*-NEm szabadott volna elmenned. Vagy legalább nem az emberekhez. Mindegy hová mész amig az embereket elkerülöd értve vagyok?-*kérdeztem majd a ló teteme felé böktem.*-És most egyél.-*mondtam egy kicsit megenyhült mosollyal, majd Kittnához léptem.*-Hol van Pain? És hová ment a kedvenc unokahugom?-*kérdeztem gúnyos éllel a hangomban az utolsó mondatot.* |
 *mérgemben morogtam egy hatalmasat, de nem akartam Vitaninak morogni, de így jött ki a lépés.-Elegem van.*nyögtem ki.-Húzd innen a nyavajás irhádat Te kolbásztöltelék vicsorogtam rá Bodyra, és a tekintetemmel ölni tudtam volna.Végignéztem mindenkin, majd galoppozva elindultam új falat után nézni, hiszen étvágyam csillapíthatatlan volt ebben a pillanatban. Szürkület, ilyenkor jönnek a vaddisznók...talán a tisztáson lesz egy kissebb horda amit elfogyaszthatok. Utoljára szúrós tekintettel visszanéztem, majd elvonultam a többiektől, mert tudtam, nem járnak jól, ha ottmaradok.
//Folyt. köv. tisztás// |
[55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Chad felvetette hogy felsegít én meg felhúzom őt. Elmosolyodtam, egész jó ötletek tűnt, és valószinüleg célravezetőnek. Odabicegtem Chadhez, és a jobbik lábammal beleléptem a kezembe, és akkor rugaszkodtam el a másikkal amikor Chad megemelt, igy egy kis szenvedés és egy kis segítség igénybevételével végre a felszinen voltam. Nem pihenem, beakasztottam a lábam a küszöbbe, és lelógattam a kezem Chadért. Ő felállt egy ládára, és akkor már rendesen elérte a kezem. Megfogtam egy kezét és húztam fel, ő meg közben elrugaszkodott a ládától és a falnak támasztva a lábát tolta fel magát. Másodszorra sikerült is, megköszöntük egymásnak a közremüködést és elindultunk kifelé. A lovak szórakozni kezdtek velünk Miracle különösen élvezhette hogy lassú vagyok mert folyton megállt és amikor majdnem elkaptam arrébb ügetett pár lépést. Aztán egy idő múlva lecsitultak és hagyták magukat megfogni. Az egyik nagyobb kőről felmásztam Miracle hátára, és odairányitottam Twilight és Chad mellé. Elindultunk hazafelé jó gyorsan mert elhatároztuk hogy még mielőtt elkezdene sötétedni kirakjuk a lovakat a legelőre hogy ne az istállóban kuksoljanak egész délutántól másnap reggelig. Aztán amikor már nem voltunk messze ügetésre majd lépésre lassitottuk a lovakat. Némán mentünk egymás mellett, és tulajdonképpen Chad is meg én is kicsit álmos arcot vágtunk, én csak örültem neki ha nem kell beszélnem. Miracle és Twilight olyan közel léptek egymáshoz hogy a lábam hozzányomódott Chadéhez. Ettől egyszerre pattant ki a szemünk és kerülve egymás pillantását elfordítottuk a két lovat egymástól. Egész végig kicsit furán zavarban éreztem magam, és már rögtön nem voltam álmos. Amikor végre hazaértünk óvatosan leszálltam Miráról, és sántikálva bevezettem az istállófolyosóra. Lekaptam róla a szerszámokat kötőféket tettem a fejére bevártam Chadet aki még csak most tette a kötőféket a lovára majd elindultunk kifelé.*
*Sonny tovább idegelt, ráadásul még nevetett is azon, milyen dühös vagyok. Aztán egyszer csak idejött hozzám és ökölbe szorított kézzel hozzám vágta mondandóját;* - 
*Amikor Elválltunk Twilightéktól örültem is meg nem is. Nem örültem mert elváltunk Twilighttól, és örültem emrt nem kellett Comet képét néznem. Egy furcsa helyre értünk, Sonny kikötött, én meg félve pillantottam körbe. Sonny bement egy házfélébe, és amikor egy nagy robajt hallottam bentről aggódni kezdtem érte. Nemsokkal később patadobogást hallottam, háttranéztem, Twilight és Chad közeledett.*-Úristen Twi dejó hogy itt vagytok! Sonny bement oda és... Hol van Comet meg Alex?-*kérdeztem és nem figyeltem Chadre csak megtalálja Sonnyt.*-Alex lepattintotta Chadet, mert hogy érzi amit mi már tudunk de még Sonny és Chad nem.-*válaszolta, én meg gyorsan levágtam és nevetni kezdtem. Amikor ujjab robajt hallottam a ház felől, és láttam hogy Chad sehol kicsit megrémültem.- Ugh basszus. Háromra rántsuk meg ezt az ágat, nem fogja megtartani.-*mondtam majd háromig számoltam, ráharaptam a zablára és az összes erőmet beleadva rántottam meg az ágat, és Twilight erős közreműködésének köszönhetően sikerült kicsit elrepeszteni az ágat. Közben hallottam hogy Sonny és Chad üvöltözik, Twilight meg felsóhajtott hogy megint kezdik. Most Twilight számolt háromig és ezuttal sikerült eltörnünk az ágat. Twi szabadulóművész módjára innentől már egyszerűen kitudta szabadítani magát, és nekem is segített, ugyhogy odamentünk a kripta bejárítához és bekémleltünk.*-Nézd már nem tudnak feljönni.-*nevetett Twilight én meg követtem a példáját. Jót szórakoztunk majd mégközelebb mentünk, ekkor már Chad és Sonny is észrevett minket. Twilight lépett egyet befeé de Chad visszaküldte. Pár másodperc múlva Sonny hívott. Tettem pár lépést befelé de amikor reccsent alattam a föld visszatáncoltam.*
*nem tudtam,mit tegyek.Maradjak kittnáékkal,aki ugyan kedves,de...Vagy Ben bácsival,akit ráadásul jól ismerek,rokonom is,és...Nameg anya!Nem fogok azokkal barátkozni,akik megölték az anyámat!Nemtudom,ki volt,de nem is akarom tudni.Kittnához fordultam*-Sajnálom,de Benitoval maradok-*mondtam.Hirtelen megjelent egy ló.*-Body a barlangban van ha jól tudom-*mondtam,bár már nem érdekelt.Futni kezdtem Benito után.*
*Egy halvány mosollyal figyeltem Alyssát, de amikor ahoz a részhez ért hogy lóbarát falka lefagyott a képemről a mosoly. Kihúztam magam, megvártam amíg végigmondja majd megrántottam a vállam.*-Hmm. Lóbarátok. Ha gondolod csatlakozz csak Alyssa nem vagyok az apád hogy megmondjam mit tegyél...-*mondtam majd mélyen a szemébe néztem.*-De előtte gondold át hogy az anyád, miért nincs most itt...-*mondtam nyomatékosan tagolva majd hátat fordítottam neki arrébb mentem és leültem.*-Tudod Vitani az édesanyád unokahuga volt. Vitani azért haragszik minden lóra mert a lovak ölték meg a párját... Hmm. A lovak megölnek egy farkast ismerős. Neked nem?-*kérdeztem éllel a hangomban de aztán felpattantam és ujra Kittna és Alyssa elé léptem, teljesen nyugodtra vettem a figurát és Alyssára néztem .*-Persze mondom, ez a te döntésed... -*mondtam egy halvány mosollyal és elindultam arra amerre Vitani eltűnt.*-HA szükséged volna rám, úgyis megtalálsz.-*mondtam de nem fordultam hátra csak lassan elsétáltam.*
-Meg kell békitenem.-*mondtam Kittnának ésarra mentem amerre Pain szágudott el, de én korántsem olyan gyorsan követte. Az igazat megvallva kicsit féltettem az életem, arról nem is beszélve hogy hogy rám morgott és ahogy végignézett rajtunk. Persze megértettem. Nem kellett volna elmondanom, söt nekem kellet volna kioltani az utolsó szikrát is Bodyban...*
*mérgemben morogtam egy hatalmasat, de nem akartam Vitaninak morogni, de így jött ki a lépés.-Elegem van.*nyögtem ki.-Húzd innen a nyavajás irhádat Te kolbásztöltelék vicsorogtam rá Bodyra, és a tekintetemmel ölni tudtam volna.Végignéztem mindenkin, majd galoppozva elindultam új falat után nézni, hiszen étvágyam csillapíthatatlan volt ebben a pillanatban. Szürkület, ilyenkor jönnek a vaddisznók...talán a tisztáson lesz egy kissebb horda amit elfogyaszthatok. Utoljára szúrós tekintettel visszanéztem, majd elvonultam a többiektől, mert tudtam, nem járnak jól, ha ottmaradok.