|
Témaindító hozzászólás
|
2009.11.08. 13:23 - |
|
|
Elhagyatott romos ház. Elég régi és néha ilyesztő is. Ha valaki nagy kalandor akkor egy nagy északai túra során meglátogatja ezt a helyet, és be is nézhet a pincébe is...
|
|
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 Shane végre(hála az égnek,éppen ideje volt) rájött,hogy menni kéne,így gyorsan megragadta kettőnk kezét(Samét és az enyémet) és kirángatott minket a házból.Örültem,hogy végre eltününk innen,azonban,amikor kiléptünk a ház elé hirtelen megmerevedtem.Blaze eltünt!
-Úristen,hol van Blaze? - kérdeztem kétségbeesetten,és a szám elé kaptam a kezem.Ne,ne,ne...mi van,ha baja esik?
Sam szerint az istállónál lesz és Shane is egyetértett ezzel,én azonban nem lettem 10m%-ig meggyőzve.Oké,hogy az ő lovaik itt laknak,ki tudja,mióta,de Blaze alig pár órája érkezett...Lehetséges lenne,hogy így megjegyezte az új helyét? ~Bízzunk a legjobbakban...~
Shane felszállt Soulra és Sam is Nitára,én pedig már épp gondolkodni kezdtem hogy melyiküket kérjem meg,hogy felülhessek mögé potyautasnak,mikor Shane(mintha csak olvasna a gondolataimban,megszólalt.:
-Elvihetlek? - kérdezte,és elmosolyodott.Én is magamra eröltettem(tekintettel arra,hogy a lovam eltünt) egy halvány mosolyt(illetve mosoly-félét),majd megfogtam a karját,mire ő felhúzott maga mögé.Sam közben már elindult Nitával.Shane hátrafordult hozzám,de nem volt időm megkérdezni,hogy mi ez a pimasz nézés(úristen mi van ha elakar rabolni?),mert elindította Soult,mire én a dereka köré fontam a karjaimat.
Mivel különösebb dolgom nem volt,mint figyelni arra,hogy úgy szorítsam Shanet,hogy ne szorítsam ki belőle a szuszt,de ne is essek le,(valamint ide-oda nézelődjek,hátha meglátom Blazet)volt egy ki időm gondolkodni.Csak néhány órára érkeztünk,mégis,mintha el se mentünk volna.~Minden pontosan ugyanolyan."Véletlenül" megint a háznál kötöttünk ki.Egyébként kezdem azt hinni,hogy minden út oda vezet.Na majd kérek egy térképet Robertséktől~gondolkodtam.Mi lesz még itt...
Egy nagy sóhaj kiséretében Shane hátára hajtottam a fejem.Mivel nem nézett hátra meg igazából semmi különösebbet nem csinált,így arra jutottam,hogy nem zavarhatja.Igazából nemtudom,pontosan miért csináltam,talán csak meg akartam nyugodni.És ez olyan...megnyugtató volt.Mármint számomra.
-Sophie!Ottvan Blaze! - kiáltott fel sam,mire felkaptam a fejem,és kilestem Shane válla fölött.Valóban,a távolban egy ló állt az istálló előtt.
//Folyt.köv. Istálló// |
Megzavart amit az előbb láttam. Csak álltam a folyosó közepén néhány lépésnyire Sophieéktól, és arra felé fordultam, ahol az imént a kislányt láttam. Egy távolkeleti horrorfilmbe csöppentem?! Nem hiszem el, ez biztos csak valami átverés.. Samék direkt erre hoztak hogy megvicceljenek? A sikoltás zaja megszűnt, és síri csend lett a házban és környékén. Sophie unszolását hallva nem ugy tűnt, minthogyha ez csak egy jóizű tréfa lett volna. Kissé hátraforditottam a fejem mikor beszélt hozzám, majd készségesen tettem eleget a kérésének, sarkon fordultam megfogtam mindkettejük alkarját, és sietős léptekkel elhagytam a házat. Lerohantunk a verandáról, és a lovak felé vettük az irányt, ekkor Sophie ijedten felhördült. Ránéztem majd követtem a tekintetét. Csak két ló álldogált zavartan egymás mellett, Sophie lova szőrén szárán eltűnt.
- Úristen, hol van Blaze? - kérdezte kétségbeesetten, és a szája elé kapta a kezét. Tanácstalanul néztem körbe, míg Sam Sophie vállára tette a kezét.
- Biztosan a sikoltástól ijedt meg! Ne aggodj! Szerintem visszament az istállóba... Ha viszont mégsem akkor visszajövünk erre és megkeressük... -nyugtatta kedvesen, bár a hangja még mindig remegett az előbbi esemény hatására.
- Szerintem is az istállónál lesz! - mondtam miközben eloldoztam Soul szárát a fától. Sam is ugyanigy tett. Felpattantam Soul hátára, és Sophie mellé léptettem vele, lenyujtottam neki a kezem. - Elvihetlek? - kérdeztem és elmosolyodtam. Felhúztam magam mögé a lányt, és Samre néztem. Ő is épp Nita nyergébe helyezkedett, és véve a lapot előre indult. Elengedte Nitát, aki hamar menekülőre fogta. A vágta kilátása (és az hogy Sophienak jo erősen kell majd szorítania) felvillanyozott. Pimasz mosollyal sandítottam hátra, lassan engedni kezdtem Soul szárát, és a ló oldalához nyomtam óvatosan a sarkam.
- Kapaszkodj! - szóltam egy félvigyorral, mire Sophie gyorsan a derekam köré kulcsolta a kezeit, Soul pedig, mint aki ezt megérezte Nita után iramodott.
//Folyt köv.: Sziget-Istálló és környéke - Istálló// |
Bár Shane körbejárta a házat,mi Sammel az ajtóban álltunk.Gondolom mindketten azért(mármint én biztosan),hogy ha menekülni kell,közel legyen a kijárat.Shane körbejárta a házat,engem pedig mindig elfogott az ideg mikor bement az egyikbe,de ugyanakkor nagyon megkönnyebbültem,mikor egészben ki is jött onnan.
-Még...- utaltam arra,hogy lehet,hogy most nincs.Shane közölte,hogy ő ellakna itt,aminek sam örült volnba,de mondjuk én annyira nem.Elmosolyodtam azon ahogy oltogatják egymást,de aztán hirtelen lesápadtam.Shane mögött egy kislány...állt.Vagy lebegett.Vagy ki tudja,mit csinálnak a...szellemek!
Persze Shanenek ez egyáltalán nem volt fura,hogy csak úgy idejött ez a kislány ráadásul fehér mint a frissen meszelt fal.Kedvesen közeledett felé,de Sam megragadta a karját,és a síri csöndben még én is hallottam a hangjában a félelmet.Shane persze nem foglalkozott vele,a kislány sokkal jobban lekötötte.Egészen addig,míg nem sikoltott egy hatalmasat,ami nem csak tőle jött,hanem mintha az egész házból,és nem tünt el hirtelen.
-Oké Shane most már láttál egy...- kezdtem,de nem tudtam kimondani azt a szót,hogy "szellem". - Kérlek,nagyonszépenkérlek,még mielőtt jön valami más,menjünk! |
-Menjünk beljebb gyerünk! - kérleltem őket, és előre mentem. Szép nagy ház volt,kívülről nem tűnt ekkorának. Belestem a szobákba. Minden régi volt és hihetetlenül poros. A lépteink nyomán a cipőnk talpára ragadt a recsegő nyikorgó hajópadlóról a por. Végigmentem az alsó szinten és megnéztem az összes szobát, majd láttam egy pince lejárót, de ugy döntötem, azt most inkább nem járom meg.
- Látjátok, nincs itt semmi ijesztő.- fordultam hátra, a bejárati ajtó és a lányok felé mosolyogva. Lenyűgöző volt a hely.
- Eltudnám képzelni az életemet ebben a házban!
- Én is eltudnám képzelni az életedet ebben a házban. jóó messze laknál tőlem! - szolalt meg Sam nevetve, láttam rajta hogy kezd kicsit oldodni. Sophie, is elmosolyodott ezen de aztán teljesen elsápadva nézett mögém. A vállaimra néztem, hátha pok mászik rajtuk, majd mkor észrevettem valamit a szemem sarkából, megpördültem. Egy kislány sziluettjét láttam kirajzolodni előttünk, a mögötte lévő ablak kontrasztosan megvilágitotta a körvonalait.
-... Hé, szia- szolaltam meg kicsit zavart mosollyal. Te jó ég, itt mégis él valaki?! Ez a kislány kiboritóan ijesztő. Elindultam felé, de Sam megfogta az alkarom, és húzni probált.
- Menjünk haza, most azonnal menjünk haza! - suttogta pánikolva. Leráztam magamról, és közel sétáltam a gyerekhez, leguggoltam tőle két lépésnyire, és az arcát néztem. Nagyon ijesztő sápadt arca volt. Felé nyultam de ő hangosan sikítani kezdett, mire ugy megijedtem, hogy hátra ugrottam. Olyan volt a hang mintha nem csak a leányzó torkából jött volna. Hanem az egész házból körülöttünk mindenhonnan. A kislány hirtelen eltűnt de a hangja még mindig hallatszódott, hátrálni kezdtem. Nem hittem el ami történik. Szellemek nem léteznek!
|
-Hát,gondolom nem ez a fő turistalátványosság errefelé... - jegyeztem meg mikor Sam mondta hogy a kés még mindig ugyanúgy van.Blaze érdeklődve tekingetett körbe,kicsit örültem neki hogy ő nem parázik annyira mint én.A mén és Nita összedugták az orrukat,,elég barátságosan viselkedtek egymással ami szerintem kissé fura volt tekintve hogy remrég látták egymást először...
-Ha még csak pókok lennének... - jegyeztem meg,és még mindig nem volt bátorságom elindulni semerre.Szerencsére Sam az én pártomat fogta miszerint jobb lenne hazamenni,bár felőlem máshova is mehetünk ha eltününk innen.
-Hölgyem? - lépett oda hozzám Shane egy szép mosollyal hogy lesegítsen a lóról. ~Milyen jófej ez a Shane...~gondoltam miközben a srác felé nyújtottam a kezem aki lesegített Blazeről. Bizsergés futott végig rajtam ahogy összeért a kezem és ezt nem értettem,komolyan,mi a franc van velem?
Mélyet sóhajtva kötöttem ki Blazet egy fához,és reméltem nem fog ja rángatni magát mert akkor kiold a pánikkarabíner és mehetek haza gyalog.sam előre ment én pedig kissé lemaradtam és közelebb léptem Shanehez.Hát,ha a pókoktól nem is mástól még megvédhet...
Sam belökte az ajtót mi pedig követtük. A ház nem változott semmit.Ugyanolyan elhagyatott volt,de mégis mint ha csak tegnap hagyták volna itt,persze ha eltekintünk a vastag porrétegtől a bútorokon.
-Oké,bejöttünk,ugyanolyan,most már mehetünk is... |
Lassan odaértünk a házhoz, és megálltunk előtte. Szószerint semmi sem változott. A tenyeremre néztem. Alig látható fehér színű hosszukás heg huzodott benne. Mindig eszembejutott róla ez a hely.
- Sophie emlékszel? Tavaly, megvágtam a kezem, azzal a késsel amit a házban találtunk. Tuck leejtette és a földbe szúródott, aztán mikor hazamentünk úgyhagytuk. Ugyanúgy maradt... - mutattam le a földre, ahol a kés érintetlenül állt a földben. Nitának nem nagyon tetszett az ötlet, hogy a háznál álldogálunk. Blazehez lépett, hozzá nyomta az orrát, majd dobbantott. Nem tudtam mire akar ezzel célozni most nem is érdekelt. A hideg futkosott a hátamon ettől a helytől.
- Tudjátok mit, én Sophie oldalán állok, most azonnal lépjünk le innen!! Ugyan nem látom merre van a hazaút, de amikor először jártunk itt és futva menekültünk akkor sem figyeltem, és láss csodát még élek. Azzal szemben, hogy ha bemegyünk lehet hogy nem fogok. Tehát irány haza. Mielőtt ránksötétedik ezen a szörnyű helyen!!- magyaráztam érthetően, erre azért volt szükség, mert Shane nagyon érdeklődően pillantgatott a ház felé.
- Lehet hogy az a kés olyan mint az excalibur és senki nem tudja elmozditani amiota azt odatettétek. Csak a lovagod képes rá! - cukkoltam nevetve, majd leszálltam Soulról, és kikötöttem a mént egy fához.
- Gyerünk már lányok, menjünk be, egy elhagyott házban nem lehet semmi ijesztő. Majd megvédelek titeket a pókoktól!- jelentettem be "hősiesen", majd Sophie lovához léptem, és felnyujtottam a lánynak a kezem.
- Hölgyem? - ajánlottam fel a segitségem megnyerő mosollyal.
~Nem a lovagom! mondjuk titokban nagyon nagyon kedveltem XD~ gondoltam, majd megadóan sohajtottam egyet, leszálltam Nitáról, és kikötöttem nem messze Soultól. A ház felé indultunk, engem pedig hatalmába keritett az izgalom, amit mindig éreztem. |
Ahogy a többiek elindultak utánam,éreztem hogy valaki figyel.Illetve,inkább bámul.Volt egy tippem ki lehet az és kényszerítettem magam hogy még véletlenül se forduljak meg,inkább mereven bámultam magunk előtt a tájat Blaze két füle között.
Shane felvetette a számcsere ötletét,én meg kissé lassítottam Blazet hogy közelebb kerüljünk egymáshoz.Samnek megvolt a számom szóval gyorsan lediktáltam Shanenek a számomat és ő is nekem a sajátját.Csak ezután jutott eszembe hogy max a háznál tudjuk csak használni... ~Nembaj,majd ha valamelyikünk eltéved a folyosón majd felhívjuk egymást...~ gondoltam,bár jó érzéssel töltött el hogy bármikor felhívhatom a srácot.
Sam hangja zökkentett ki az ábrándozásomból.
-Na ne... - mondtam ijedten.Shane persze egyből gúnyolódni kezdett.
-Bár ne lenne ismerős... - jegyeztem meg halkan.De ahogy haladtunk előre az ösvényen egyre élesebben rajzolódot ki előttünk a ház körvonala.
-Oké...ki szavaz arra,hogy most azonnal forduljunk vissza? - kérdeztem.Gáz vagy nem gáz,féltem.Ám ahogy visszanéztem az ösvényre amin jöttünk,nem láttam semmit a...ködtől.
-Mi a franc...?! - döbbentem le.Kb. fél perc alatt olyan köd lett hogy semmit nem lehetett látni.De nem csak ezen az ösvényen,mindegyik "kijáratot" elzárta a köd.
-Akkor... - kezdtem,de nem tudtam folytatni.Ötletem sem volt,hogyan lett a köd,mikor tűnik el és hogyan jutunk haza.Csak azt tudtam,hogy be nem teszem a lábam abba a házba! |
*Hangokat hallottam és elfutottam a ház távolabb lévő részébe.Az emberek bejöttek én pedig szépen lassan elindultam a pince felé.*
|
Sam: *Elnevettem magam amikor Tuck nekiment a tükörnek, de közben ráérősen nézegettem a kandalót. Amikor ránk szólt, utánna sétáltam, elmentem mellette és besétáltam a folyosón. Nagyon hangulatos volt. Találomra benyitottam az egyik szobába, és Sophie kiséretében beléptem. Volt egy fésülködőasztal egy kissebb törött tükörrel, ami már foltokban nem is tükrözte vissza a fényt, az idő megárt az ilyesmiknek. Olyan volt az asztal mintha a gazdája még mindig itt lakna.*-Tök érdekes... De vajon miért hagytak itt csapot papot és léptek le? -*elmélkedtem, mert még a hajkefék az asztalon hevertek, volt az asztalon egy beszáradt tintás üvegcse meg egy írótoll. Nem nyúltam semmihez, még a végén tönkretenném.*
Lily: -Hahaha...-*mondtam Tucker megjegyzésére, majd a kandallóra néztem, de valami megragadta a tekintetem a szobában és nem hagyott nyugodni. A tükör! Gyönyörű volt, szép volt a kerete, szinte kérte hogy menjek oda és tapizzam össze, mint ahogy minden tükröt szoktam, hülye mániám volt (xD). Olyan érzésem támadt mintha villámcsapás szaladna végig rajtam, majd elbambultam és a tükröző felületet bámultam. Érzékeltem hogy Sophie elmegy mellettem be a folyosóra Samék után, de nem volt erőm utánna nézni. Vettem egy mély levegőt, és mélyen a saját szemembe néztem. Eszembe jutott hogy ez ijesztő, meg eszembejutottak olyan dolgok hogy kapu, meg átjáró de nem foglalkoztam vele, erőt vettem magamon és tovább sétáltam. Odasiettem ahoz a szobához ahová Sam meg Sophie belépett, bementem én is és utánam bejött Tuck is hogy egy futó pillantást vessen a szobára. LEnéztem az ajtó melletti sarokba, és egy kislányt láttam, ott kuporgott a két térdét az egyik kezével átölelve, egész aranyos volt szép arca volt hasonló szőke haja mint nekem, és picit sápadt arca de ez nem riasztott el. Furcsán bámult rám, majd lassan az ajkai elé helyezte e mutatóujját, azt mutatta hogy ne szólaljak meg. Csak bámultam rá, és közelebb léptem egy lépést, majd amikor Tuck gyengéden megrázta a vállam felnéztem rá, de mire ujra a sarokba néztem csak port láttam meg pókhálót.*-Érdekes ház ez.-*mondtam kicsit elbambulva. A tükör miatt teljesen magam elé révedős állapotba estem.*
  |
*Egy lépcsőt láttam magam előtt, amely csábítóan magaslott. Elővettem kis zseblámpám a farzsebemből,és megindultam felfelé. ahogy fölértem szembe találtam magam egy kandallóval, mely fölött két kard volt egymásra téve, alatta pedig valami jel. Nem különösebben volt lényeges, de jól nézett ki. Hátrapillantottam, még mindenki megvolt. Újból előre néztem, majd nekimentem egy tükörnek. De ez a tükör más volt. Nem tudom miben, de más. Majd Lily biztos megérzi, ha valami nem stimmel. Balra fordultam, s egy hosszú márvánnyal kirakott folyosó látványa tárult elém. A falon gyertyatartók, az ajtók mind zárva. Kellemesen megborzongtam, majd bevártam a lányokat. -Jajj lányok, meg vagyok áldva veletek. Lassúbbak vagytok mint Lily a fürdőben.
|
Sam: -Nem fogok orra esni semmiben.-*mondtam vigyorogva majd az ajtóhoz léptem, ami szokásához híven nem ugy volt ahogy mi hagytuk, csukva volt pedig tisztán emlékeztem hogy amikor fejvesztve menekültünk nem volt gondom arra hogy becsukjam. De ez már egyáltalán nem lepett meg. Lenyomtam a kilincset, és befelé toltam az ajtót a vállammal de nem mozdult megint beragadt.*-Berugom...-*mondtam és Sophiera vigyorogtam, pont ezt mondtam amikor először jártunk itt. Hátrébb léptem, és erőteljesen belerugtam az ajtóba ami most nem mozdult pedig multkor ugy kicsapódott hogy majd orra estem.*-Ezt nemhiszemel.-*toltam a hátammal majd utat engedtem Lilynek aki egy laza mozdulattal lenyomta a kilincset és belökte az ajtót, ami ugy nyílt ki mint a parancsolat. *
Lily: -Hát jó...-*mondtam bár picit aggodtam Tuck miatt. Sam otthonosan akarta kinyitni az ajtót, de az akárhogy próbálkozott nem engedett, és ez engem nagyon elszórakoztatott ugyhogy keresztbe tett kézzel és elégedett gúnyos arccal néztem hogy szeenved majd gondotam szerencsét próbálok. Viccessé tette a helyzetet, hogy elsőre sikerült kinyitnom mindenféle erőlködés nélkül.*-Há.-*nevettem Sam felé, aki értetlen arcot vágva belépett a házba. A padlón volt egy lyuk odamentem bevilágítottam Sam mobiljával de üres volt.*
-Hé Sam fogadjunk hogy ezt te csináltad.-*poénkodtam és továbbsétáltam.*
Sam: *Elnevettem magam aztán keresztbe raktam a kezem.*-hehm... igen az én voltam...-*mondtam mire mindenki hangos nevetésben tört ki. PEch. Nekitámaszkodtam egy komódnak, de pókhálóba nyúltam, és mikor elemeltem a kezem, azt pókostul huztam magammal. Szegény állat menekülőre fogta de az volt a probléma hogy felém. Felnyikkantam és egész gyorsan sikerült leráznom magamról. Odaoldalogtam Lily mellé.*-Azthiszem jobb volna ha nem nyúlnék semmihez.-*néztem Lilyre aki rámvigyorgott majd megrázta a fejét.*-Mivan?! Egy pók volt az!-*mondtam minthaez lenne a világ legijesztőbb és leggusztustalanabb dolga. MErt az is volt.*
|
-Borzasztóan, ennyire még sosem fájt. Sam otthon van az ilyen témákban, be kéne avatni őt is, hátha tud segíteni.*Borzasztó feszítő érzés tört mellkasomba, de utánuk kellett mennem. Nem hagyhattam őket egyedül.-Majd jó képet vágok, de egyenlőre nem szólok. Labilis a helyzet.* Odasétáltam Sam mellé, és átkaroltam vállát.-Na cica, ma mitől ilyedsz meg, vagy miben esel orra?*röhögtem el magam.-Ne, csak a fejemet ne!*védtem magam vállam odatartva készülvén a boxolásra. |
*Tucker elvette Samtől a kést, de elejtette és az beleszúródott a földbe annak ellenére hogy dús fű borította alattunk a talajt. Az éles penge halk puffanással esett le, nekem mégis olyan volt mintha megremegett volna a föld és hullámzott volna egyet minden. Már megint probléma volt Tuck sebével, és már nagyon nehezemre esett titkolózni de mivel nem akartam felfedni milyen is vagyok, és hogy mi történt velünk, ráadásul nem egy ilyen borzalmasan unszimpatikus helyen, ezért fogtam Sophie és Sam kaját és rájuk vigyorogtam.*-Gyerünk befelé! Olyan érdekes lehet ez a ház! Van zseblámpátok?-*kérdeztem, mire Sam elővette a zsebéből a mobilját, aminek tetején volt egy pici lámpa. A mobil eléggé régies volt de ebből arra következtettem hogy Samnek mindegy milyen mobilja van lehessen vele telefonálni. Nem mondhatni hogy akkora fényt adott hogy kisütötte a szemem sőt elég keveset lehetett látni vele de jobb a semminél. Lopva hátranéztem Tuckra, akin látszott hogy eléggé küzd rosszul volt sokkal rosszabbul mint általában. *-Mindjárt jövök. -*Mondtam és visszasiettem a bátyámhoz.*
-Fáj a sebed?-kérdeztem halkan a szememmel a mellkasa felé mutatva.*
*Tuck elvette a kést és picit lelkiismeret furdalásom lett, nem akartam hogy velem foglalkozzanak de voltam olyan "ügyes" hogy mindig sikerült.*-Sajnálom.-*mondtam halkan majd Lily hirtelen azon kapta magát hogy hú menjünk be ugyhogy utánna siettem mivel a kezemnél fogva húzott. *-Menjünk... -*mondtam halkan és elővettem a mobilomat, amibe zseblámpa funkció is volt beépítve.*
-Még úgysem voltunk a felső szinten.-*mondtam és Sophiera mosolyogtam.* |
-Most ezen mért nem lepődtem meg?*néztem Samre a "most meg mi a szarért kellett ezt?" nézésemmel, de ez nem segített rajta. Miután Lily bekötözte Sam kezét, én mellé álltam, és kivettem Sam kezéből a kést, nehogy további sérüléseket okozzon magában, de amint elvettem, mellkasomhoz kellett kapnom mert a seb ismét hasogató fájásba kezdett. A kés heggyel a földbe szúródott, aminek fogalmam sincs, hogy van e valami jelentősége, de nagyon ijesztő volt. Lilyre néztem, tudtam, hogy tudja mit akarok neki mondani. |
Lily: *Pillanatig elgondolkoztam majd felragyogott a szemem.* -Már tudom mit tegyünk!-*mondtam fogtam Sam ingjét és az alját elkezdtem körbe letépni.*
Sam: -Te jó ég mit csinálsz???!-*kiáltottam rá, mert eszembejutott hogy hogy nézek majd ki bekötözött kézzel véres nadrággal és még ráadásul szétszaggatott felsővel.*
Lily: -Nyugi csak az aljáról tépek le egy sávot, nem szedem le rólad az egészet.-*mondtam miközben a varrásoknál szenvedtem az anyaggal, ugyanis ott nehezebb volt eltépni.*-Majd adok neked helyette egy másikat, tele vagyok ruhákkal.-*nyugtattam meg.*
Sam: -Hát én nem azért mondtam csak...-*hallgattam el amikor Lily egy utolsót rántott az anyagon és az fájdalmas recsegéssel elszakadt. Vonakodva nyújtottam oda a kezemet Lilynek, nagyon fájt és még mindig vérzett, nem szerettem ha mások piszkálják a sebem. Végülis túléltam, bár a külsőm olyan volt mintha széttéptek volna. Az ingem is picit véres volt, nem mellesleg csak a köldököm fölé ért csak a az alja ami rendetlen mintában volt letépve rólam, a nadrágom a térdemnél tiszta vér volt a kezemen meg volt egy szép kis kötés.*- Jólvan mostmár rendben vagyok...-*mondtam kicsit fáradtan. Lehajoltam és felvettem a kést. Kicsit volt csak véres(kicsit xD) és gondoltam nekem már ugyis mindegy, beletöröltem a pólómba.*
-Sikerült megszentségtelenitenem a boszorkánykést...-*mondtam mert a pengéje belém mélyedt, és ezért elvesztette az áldást vagy mit amit rakni szoktak rá.*-Bemegyünk a házba?-*kérdeztem hogy elvonjam a figyelmet magamról.*
|
 *Próbáltam követni a többieket,de akkor leszállt az a hülye köd,megaztán az ösvény is eltűn,így elég nehezen lehetett tájékozódni.Rábíztam magam Daliara,aki inkább hazafelé tartott volna,mintsem hogy közelebb kerüljön a házhoz,de próbáltam előrehajtani.Hirtelen lecövekelt,majd hatalmasat nyerítet.Kis idő mulva meghallottam egy válasznyerítést,és nagyon reménykedtem,hogy Samék lovai közül van.Dalia sebes ügetésben indult meg a hang irányába,és kis idő mulva kirajzolódtt előttem a ház alakjaLáttam Tuckot,Lilyt és Samet,valamint a lovaikat.Gyorsan leszálltam és kikötöttem Daliat.Mikor meghallottam Sam elhaló hangját,először azthittem,csak a fülem cseg,de aztán megláttam a nadrágján végigcsurgó pirosságot.*~Vér...~*gondoltam.*-Sam,jesszusom,mit csinálsz?-*kérdeztem,amikor észrevettem a kést.Fogalmam sem volt,hogy hogyan került oda,de ez most nemis érdekelt.Lázasan gondolkodtam,hogy mit kéne Sam sebével csinálni,és ha nerm itt lettünk volna,hoztam volna kötszert meg fertőtlenítőt,de az erdő közepén ilyeneket tuti nem lehet találni.*
|
*Igazából nem tudtam mit is keresek itt hisz útáltam ezt a helyet.Az ajtó zárva volt és elkezdtem rugdosni.Azt hittem kitörik a lábam,de az ajtó még csak meg se mozdult.*~Ki kell mennem innen!!!~*Elgondolkodtam majd mocorgást halottam,de féltem odamenni.Ezért csak megrökönyödve álltam és vártam,hogy az a valami vagy valaki hozzámszóljon vagy kinyíljon az ajtó.*
|
*Megjöttem és remegő lábakkal elindultam a ház ajtaja felé.Két lány itt volt,de nem foglalkoztam velük csak mentem előre a ház felé.Az ajtón bementem és becsapódott utánam amitől kicsit megijedtem és megugrottam.*
|
*Amikor a ház elé értünk nyeltem egyet leszálltam a kancáról és gyorsan előkotortam a kötőfékét és a szárát, enélkül, vele nem mentem el sehová, még a végén ijedtében eltépi a szárat vagy kárt tesz magában, egy szó mint száz egy gyors mozdulattal a fejére csúsztattam a kötőfékét és kikötöttem egy jó erős fához, ahová mindig is szoktam. Lily és Tuck is igy tettek, én meg Nitát nyugtattam aki nagyon nyugtalanul viselkedett. egyszer csak fogta magát és akkorát lökött rajtam a nyakával és a fejével hogy hátraestem a földre huppantam és beletenyereltem valami éles dologba. A tenyeremen lévő hosszú igencsak vérző vágás ellenére is az érdekelt hogy mi volt az, felálltam és amikor felemeltem, láttam hogy ezt én hagytam itt multkor, ez az athame amit a házban találtam. Remegő kézzel a földre ejettem (a vér nem volt a kedvenc látványom) és hátranéztem.*-Tuck, Lily? Baj van.-* mondtam és Lilyhez tipegtem. Az eset számomra nem volt nagy cucc, vágtam már meg igy magam, csak nagyon vérzett, és fájt. Sunhine nyihogott egyet a semmibe a ködbe és nagyon megijedtem, hogy valami farkas a közelben ilyen gyorsan megérezte volna a vérem szagát, de aztán kiderült hogy csak Sophie az, ugyhogy felsóhajtottam, és összeszorított fogakkal türtem a fájdalmat.*-Szia... -*Mondtam kicsit elhaló hangon, és más hijján, a két térdem közé szorítottam a tenyeremet, a gatya le van szarva, csak ne vérezzek el.*
*Csak Nita patáinak dobbanására és egy puffanásra lettem figyelmes, de azt hittem hogy csak a kanca dobbantott egyet. Amikor Sam megszolalt, kicsit furcsa hangja volt reméltem hogy nem azt akarja bejelenteni hogy látott valami szellem félét, bár biztosra veszem hogy akkor sikoltott volna. Odamentem hozzá, és láttam hogy a jobb keze és néhol a ruhája is véres.*-Te mit csinálsz Sam vagdosod magad?-* Vettem észre a lábánál lévő kést. Egyből a legrosszabb jutott az eszembe hogy Samet megszállta valami ugyis olyan befolyásolható szegény, de aztán rájöttem hogy nem szolt volna hozzánk ha igy lenne.*-Mindjárt megnézem a nyeregtáská...dban.-*mondtam mert rájöttem hogy én nem hoztam semmit csak a mobilomat.* |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Shane végre(hála az égnek,éppen ideje volt) rájött,hogy menni kéne,így gyorsan megragadta kettőnk kezét(Samét és az enyémet) és kirángatott minket a házból.Örültem,hogy végre eltününk innen,azonban,amikor kiléptünk a ház elé hirtelen megmerevedtem.Blaze eltünt!
*Próbáltam követni a többieket,de akkor leszállt az a hülye köd,megaztán az ösvény is eltűn,így elég nehezen lehetett tájékozódni.Rábíztam magam Daliara,aki inkább hazafelé tartott volna,mintsem hogy közelebb kerüljön a házhoz,de próbáltam előrehajtani.Hirtelen lecövekelt,majd hatalmasat nyerítet.Kis idő mulva meghallottam egy válasznyerítést,és nagyon reménykedtem,hogy Samék lovai közül van.Dalia sebes ügetésben indult meg a hang irányába,és kis idő mulva kirajzolódtt előttem a ház alakjaLáttam Tuckot,Lilyt és Samet,valamint a lovaikat.Gyorsan leszálltam és kikötöttem Daliat.Mikor meghallottam Sam elhaló hangját,először azthittem,csak a fülem cseg,de aztán megláttam a nadrágján végigcsurgó pirosságot.*~Vér...~*gondoltam.*-Sam,jesszusom,mit csinálsz?-*kérdeztem,amikor észrevettem a kést.Fogalmam sem volt,hogy hogyan került oda,de ez most nemis érdekelt.Lázasan gondolkodtam,hogy mit kéne Sam sebével csinálni,és ha nerm itt lettünk volna,hoztam volna kötszert meg fertőtlenítőt,de az erdő közepén ilyeneket tuti nem lehet találni.*