|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.26. 11:23 - |
|
|
Nappali a beszélgetésre. Kandalló is van:)
|
|
[57-38] [37-18] [17-1]
 *Amikor a nappaliban voltunk valami furcsa dolog megint csak történt, és már kezdtem tényleg elhinni azt, hogy léteznek szellemek.* - Hát jobban is teszed. Szerintem pucoljunk innen. - *mondtam neki ő meg bólintott, így kimentünk a nappaliból egyenest be a szobáinkba, de előtte én még a szobám előtt ezt mondtam Sonnynak:* - Hiányozni fogsz! Én is szeretlek. - *pusziltam meg a homlokát és csak nehezen engedtem el a kezét, majd bementem a szobámba, átöltöztem, letusoltam, aztán nyomban el is aludtam.*
//Folyt köv. 10.szoba//
|
 * Amikor beléptünk a nappaliba felkapcsoltam a kislámpát a sarokban, ami homályos fénnyel árasztotta el a helyiséget, de szerintem pont ettől volt olyan barátaságos. Chad ledobta magát a kanapéra, én meg leültem mellé és nekidőltem a vállának, közben pedig fogtam a kezét, és az ujjammal reflexből simogattam azt. Álmosan néztem magam elé, aztán alig láthatóan megráztam a fejem, és Chadre néztem. Rámmosolygott, áttette a vállam fölött a kezét, és gyengéden megrázott.*-Csak nem vagy álmos szivem.-* kérdezte, én meg elvigyorodtam.*-De. De azért annyira nem vagyok álmos hogy visszamenjek, és hallgassam a szentbeszédet, hogy mit is képzlek, miért csak tegnap jelentkeztem, és amugy is nemtudom lecsesznek valamiért például, miért lila a szobád, vagy valami.-*ráztam meg a fejem gúnyosan, mire Chad elvigyorodott.*-Azthittem már továbbléptek a változásokon lelkileg.-*mondta.*-Pffh, csak megjátszák. Vagyis Selma és Shelley biztosan Stacy meg egy érdekes történet, mert különösen alkalmazkodó, de ő is szokta titkolni előlem mit érez, lehet hogy csak azt akarta hogy ne érezzem magam annyira bűnösnek. Bár amugy sem éreztem volna magam annak.-*mondtam vigyorogva.*-Jaj ha nem lennél nem is tudom hogy bírnám ki.... Szeretlek.-*mondtam halkan kedvesen mosolyogva, és közel hajoltam hozzá hogy megcsókoljam, de ekkor a TV bekapcsolt, és hangosan zúgni kezdett, mire ijedten húzódtam el, felnéztem a TVre és a kanapé előtti kis asztalra esett a pillantásom. Ott hevert a távirányító, úgyhogy biztosan nem mi ültünk rá. Nyeltem egyet.*-Már csak az hiányzik hogy az én tévém is ilyeneket csináljon az éjjel közepén. Jut is eszembe ki fogom húzni.-*mondtam. Nagyon féltem attól, hogy megijedek. Amikor a TV kapcsolója felé nyúltam volna az kikapcsolt. Visszakaptam a kezem, és közelebb húzódtam Chadhez. Kicsit szánalmasnak nézhettem ki kívülről, de annyira féltem hogy igazából nem is érdekelt hogy mit gondolnak rólam. Csak Chad érdekelt, de ő ugyis megérti.*
//Folyt köv. 33.szoba//
|
 *Miguelre mosolyogtam felkeltem, és a pólómat igazgatva elindultam mellette az ajtó felé.*-Oké menjünk. Útközben kiveszek a szobámból egy kardigánt.-*mondtam. Lekapcsoltam a lámpát, és a nappaliban újra sötétség és csend honolt, mégsem okozott nyugodt hangulatot. Csendesen sétáltunk a folyosón, én zsebretettem a kezem, és szórakozottan nézelődtem. Mindig is nagyon otthonosnak találtam a folyosót, bár mint minden folyosónak vvólt valami hátbozongató bája.*-Amúgy visszafelé benézhetünk a könyvtárba is. Ki sem találnád hogy a 13-as szobában van.-*mosolyodtam, el majd amikor a szobámhoz értünk benyitottam, az ajtó melletti székről felkaptam a szürke pulcsimat, és bezártam az ajtót.*-Oké mehetünk.-*mondtam.*
//Folyt köv. Elhagyatott hotel// |
 - Úgysem figyeli senki, hogy bemegyünk-e a hotelba - mondtam. - A vihart meg majd kibírjuk... - Mivel éppen egy kapucnis kardigán volt rajtam, egyszerűen feldobtam a kapucnit a fejemre. Arra nem gondoltam, hogy esőkabát is kelleni fog majd.
- Na, tőlem mehetünk - vigyorogtam és az állammal a kijárat felé böktem.
|
-Kedvem volna. De csak ha jössz velem.-*vigyorodtam el, és kinéztem az ablakon.*-Mikor akarsz menni? Mert én bevállalom a vihart is ha gondolod.-*mondtam, és megvontam a vállam. Már kezdtem lelkileg felkésziteni magam, hogy biztosan megijedek. Ha mástól nem valami csúszomászó repülő ugráló rohadék bogártól vagy póktól biztosan.*-A városban ott az elhagyatott hotel is. Óriási, csak elvileg nem szabad bemenni mert "veszélyes". Majd figyelünk hová lépünk.-*vetettem fel a hotel ötletét.* |
Kajánul elmosolyodtam Pamela felsorolásán.
- És, nem is akarod meglátogatni valamelyiket? - kérdeztem. Magamban már szinte lelkendeztem, hogy megnézhetek ilyen helyeket. |
*Elnevettem magam, visszaültem a helyemre, felhúztam a lábam, és átöleltem a térdem.*-Dehogynem csak még nem ismered a furcsa bogaraimat. -*mondtam Miguel megjegyzésére,és a hajamat kezdtem piszkálni.*-Amúgy, rengeteg érdekes hely van a környéken. De még éjszaka egyiknél sem voltam. Például van egy elhaagyatott ház az erdőben, meg egy elhagyott megrongált temető. Aztán még sorolhatnám.-*mondtam vigyorogva, majd hátranéztem. A furcsa érzés nem akart múlni.* |
Pamela kérdésére csendesen elkezdtem kikeresni a híváslistát. Most aztán végképp meglepődtem.
- Nincs - néztem rá, majd zavartan vakargatni kezdtem a fejem búbját. - Szóval mégsem vagy dilis - vigyorodtam el, valójában nem gondolta Pameláról, hogy őrült, csak viccel próbáltam leplezni, hogy mennyire hihetetlennek találom a szitut. |
*Miguel arca várakozóról meglepettre változott, ezért felálltam, odasétáltam hozzá, és kérdőn néztem rá. A fülemhez tartotta egy pillanatra a mobilt, nekem meg nagyot dobbant a szivem, ez a hörgés az őrületbe kergetően ijesztő volt. Miguel elvette a telefont és kinyomta.*-Tessék te kérted.-*próbáltam a poénos oldalára fordítani a dolgot, és mivel már nagyon sötét volt a kapcsolóhoz léptem és felkapcsoltam a lámpát, ami egyet pislogott, de aztán rendesen fénnyel árasztotta el a szobát. Megkönnyebülten sóhajtottam egyet, mert amugy féltem a sötétben. xD*-Nos ez furcsa. Neked megvan a híváslistában?-*kérdeztem, és odaléptem Miguel mellé.* |
Elmosolyodtam.
- Van egy olyan érzésem, hogy te sem. - és amint ezt kimondtam, hirtelen villanás jött. Odakinnt villámlott, körülbelül két másodperc alatt ömleni kezdett az eső. Pár másodperc múlva nagyon hangos mennydörgést lehetett hallani.
- Mindegy, hátha csak belecsapott a villám valami vezetékbe. Felhívom a szolgáltatót.
Azzal felálltam és előkaptam a mobilt. Szólni akartam, hogy javítsák meg a vezetékeket vagy valamit hogy folytathassam a meccset, de mikor a kicsörgést jelző pittyegés megszűnt, nem hallottam egyebet, csak amiről Pamela mesélt: hörgést... |
*Mosolyogva hallgattam Miguelt, és amikor kérdezett még nagyobb mosolyra húzódott a szám.*-Igen van. Drew.-*mondtam szeretetteljesen a nevét, nagyon imádtam azt a lovat.*-Azt hiszem a szellemek nem akarják hogy meccset nézz.-*gúnyolódtam és a távirányító felé nyúltam hátha betudom kapcsolni. Bekapcsolni betudtam, de adás nem igazán volt. * |
- Igazából csak Aurorát, Robertsék házát és ezt a szobát láttam... ma jöttem. De nincs lovam, valami Soul nevű mént kaptam, de még nem láttam, mert nem tudtam elszakadni a meccs elől. - mosolyodtam el halványan. - Neked van saját lovad? - néztem rá kíváncsian. Gyerekkoromban mindig szerettem volna lovat, de végülis nem jártam valami sokat lovagolni, na meg drága is volt, egy gebét meg nem akartam... |
-Izgalmas, de ssh ők mindent hallanak.-*poénkodtam el a témát, és sóhajtottam egyet.*
-Mit láttál már a szigeten? Saját lóval jöttél?-*kérdeztem beszélgetési téma gyanánt. Félhomály volt a szobában, és mivel hajlamos voltam paranoiásan beképzelni mindenfélét ezért inkább nem nézelődtem nagyon a szobában.* |
- Érdekes... tetszik - vigyorodtam el a szájam egyik szélét felhúzva. Az egyik karomat a hotel háttámlájának tetejére fektettem.
- Hát, akkor várhatunk, hogy meghallottak-e a szellemek... - mosolyogtam. Még mindig hideg volt a szobában, kinn pedig már a első csillagok is megjelentek. Jól eltelt az idő... |
-Amikor idejöttem én sem nagyon hittem el amit az unokatesóm mondott azthittem hogy csak megakar ijeszteni. De már elhiszem. Sokszor viselkednek furcsán a lovak főleg azok amelyek nagyon régóta laknak a szigeten, meg amik itt születtek. Szinte havonta eltűnik valaki a városból. Szerencsére még senki nem tűnt el a lovasok közül, de a nagynéném nagyon aggódik. Aztán vannak a telefonhívások, amikben vagy semmi sem hallatszik vagy csak hörgés. Egyszer kaptam ilyet nemrégiben, és amikor visszakerestem nem volt a hívásnaplóban. Állítolag jelenések és érintések is vannak, de én ezeket még nem tapasztaltam.-*mondtam, és a kezemre néztem amit az ölemben nyugtattam. Mennyire irónikus lenne ha mindezek után hogy ezt elmeséltem történne valami.* |
Komoly arckifejezéssel hátradőltem a fotelban.
- Hallottam egy-két érdekes sztorit a szigetről. De nem hittem, hogy igazak. - mondtam. Érdekelt Pamela beszámolója ezekről a dolgokról. |
-Hát ha léteznének-*mosolyodtam el gúnyosan*-Akkor attól függne mennyire erősek. Hozzád tudnak érni, hangokat kiadni, kaparászni, mindenfélét emelgetni megszállni a tested. A legrosszabb esetben. -*mondtam, és hátradőltem. Nem nyugodtam meg, de kezdett feloldódni a hangulatom. Valahogy még mindig az az érzésem volt hogy valaki figyel. *-Amugy az elektromos eszközök is táplálhatják őket energiával, mint plédául mobiltelefon, tévé számítógép.-*mondtam halkan.* |
- És ezek a... khm.. kísértetek mit tudnak? Láncot csörgetni? - folytottam el a röhögésemet. - Tényleg bocs, csak... nem hiszek az ilyenekben. De komolyan, mit tennének, ha léteznének? |
-Hát igen...-*mondtam, kicsit bizonytalanul, éreztem hogy Miguel kissé szkeptikus ezzel kapcsolatban.*-PErsze engem is úgy neveltek, hogy ez egy baromság, de aztán ideköltöztem a nagynénémhez, és mostmár úgy hiszem hogy vannak ilyenek.-*mondtam őszintén de aztán meg is bántam kicsit. Egy idegen előtt teljesen leégetem magam, úgy éreztem magam mint valami dilis.* |
Elvigyorodtam a lány elméletén. Kinéztem az ablakon, már este 7 óra körül járt. Nem hittem a kísértetekben,de mikor sóhajtottam egyet és észrvettem, hogy a lehelletem is látszik, csodálkozva ránéztem, majd a szoba falán található hőmérőre. A hőmérséklet hirtelen fagypont alá esett.
- Te hiszel ebben? |
[57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Amikor a nappaliban voltunk valami furcsa dolog megint csak történt, és már kezdtem tényleg elhinni azt, hogy léteznek szellemek.* - Hát jobban is teszed. Szerintem pucoljunk innen. - *mondtam neki ő meg bólintott, így kimentünk a nappaliból egyenest be a szobáinkba, de előtte én még a szobám előtt ezt mondtam Sonnynak:* - Hiányozni fogsz! Én is szeretlek. - *pusziltam meg a homlokát és csak nehezen engedtem el a kezét, majd bementem a szobámba, átöltöztem, letusoltam, aztán nyomban el is aludtam.*
* Amikor beléptünk a nappaliba felkapcsoltam a kislámpát a sarokban, ami homályos fénnyel árasztotta el a helyiséget, de szerintem pont ettől volt olyan barátaságos. Chad ledobta magát a kanapéra, én meg leültem mellé és nekidőltem a vállának, közben pedig fogtam a kezét, és az ujjammal reflexből simogattam azt. Álmosan néztem magam elé, aztán alig láthatóan megráztam a fejem, és Chadre néztem. Rámmosolygott, áttette a vállam fölött a kezét, és gyengéden megrázott.*-Csak nem vagy álmos szivem.-* kérdezte, én meg elvigyorodtam.*-De. De azért annyira nem vagyok álmos hogy visszamenjek, és hallgassam a szentbeszédet, hogy mit is képzlek, miért csak tegnap jelentkeztem, és amugy is nemtudom lecsesznek valamiért például, miért lila a szobád, vagy valami.-*ráztam meg a fejem gúnyosan, mire Chad elvigyorodott.*-Azthittem már továbbléptek a változásokon lelkileg.-*mondta.*-Pffh, csak megjátszák. Vagyis Selma és Shelley biztosan Stacy meg egy érdekes történet, mert különösen alkalmazkodó, de ő is szokta titkolni előlem mit érez, lehet hogy csak azt akarta hogy ne érezzem magam annyira bűnösnek. Bár amugy sem éreztem volna magam annak.-*mondtam vigyorogva.*-Jaj ha nem lennél nem is tudom hogy bírnám ki.... Szeretlek.-*mondtam halkan kedvesen mosolyogva, és közel hajoltam hozzá hogy megcsókoljam, de ekkor a TV bekapcsolt, és hangosan zúgni kezdett, mire ijedten húzódtam el, felnéztem a TVre és a kanapé előtti kis asztalra esett a pillantásom. Ott hevert a távirányító, úgyhogy biztosan nem mi ültünk rá. Nyeltem egyet.*-Már csak az hiányzik hogy az én tévém is ilyeneket csináljon az éjjel közepén. Jut is eszembe ki fogom húzni.-*mondtam. Nagyon féltem attól, hogy megijedek. Amikor a TV kapcsolója felé nyúltam volna az kikapcsolt. Visszakaptam a kezem, és közelebb húzódtam Chadhez. Kicsit szánalmasnak nézhettem ki kívülről, de annyira féltem hogy igazából nem is érdekelt hogy mit gondolnak rólam. Csak Chad érdekelt, de ő ugyis megérti.*
*Miguelre mosolyogtam felkeltem, és a pólómat igazgatva elindultam mellette az ajtó felé.*-Oké menjünk. Útközben kiveszek a szobámból egy kardigánt.-*mondtam. Lekapcsoltam a lámpát, és a nappaliban újra sötétség és csend honolt, mégsem okozott nyugodt hangulatot. Csendesen sétáltunk a folyosón, én zsebretettem a kezem, és szórakozottan nézelődtem. Mindig is nagyon otthonosnak találtam a folyosót, bár mint minden folyosónak vvólt valami hátbozongató bája.*-Amúgy visszafelé benézhetünk a könyvtárba is. Ki sem találnád hogy a 13-as szobában van.-*mosolyodtam, el majd amikor a szobámhoz értünk benyitottam, az ajtó melletti székről felkaptam a szürke pulcsimat, és bezártam az ajtót.*-Oké mehetünk.-*mondtam.*
- Úgysem figyeli senki, hogy bemegyünk-e a hotelba - mondtam. - A vihart meg majd kibírjuk... - Mivel éppen egy kapucnis kardigán volt rajtam, egyszerűen feldobtam a kapucnit a fejemre. Arra nem gondoltam, hogy esőkabát is kelleni fog majd.