|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 18:56 - |
|
|
Óriási erdő és egybe olvad a Félelmetes erdővel. Az erdei út és a patak is itt található. A farkasok egyik kedvenc vadászterülete.
|
|
[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 *Egy gyönyörű erdőben sétáltam. Hál' istennek, sehol senki, így békésen sétálgattam, és csak új barátom járt az eszemben. Shine olyan gyönyörű! Egyszercsak egy nagy, szőrös valamit láttam úgy 10 méterre tőlem. Nem mozgott, úgyhogy odamentem megnézni, hogy mi az. Egy farkas! Egy hatalmas seb éktelenkedett az oldalán.* -Szegény!- *Mondtam ki hangosan, és végigsimítottam a bundáján. De ekkor felmordult, amitől elestem ijedtemben. Ezután felállt, és felém forult. Látszott, hogy nehezen tu mozgni. Igazából én sosem féltem semmilyen állattól, de most eg kicsit megijedtem. De a józan eszem azért még megvolt, így mozdulatlanul ültem és igyekeztem nem a zemébe nézni. Vártam, hogy mit lép. Úgy látszott, hogy úgy döntött, nem vagyok veszélyes számára, ezért lindult eg nagy fa felé, de pár lépés után összeesett.*
 *Csak feküdtem a földön. Egyszercsak valami hozzámért, végigsimított a bundámon. Felmordultam, majd felálltam, és a puffanó hang felé fordultam. Egy ember ült a földön! Egy darabig gondolkoztam, hogy mit csináljak, de mivel ő nem mozdult, és nem is nézett a szemembe, úgy éreztem, nem jelent fenyegetést. Elindultam egy nagy fa felé, ami védelmet biztosított volna, de pár lépés után újra jött a fájdalom, majd a sötétség..*
*A farkas megint csak feküldt a földön. Odamentem, megint végigsimítottam, de ezúttal nem mozdult. Úgy éreztem, tennem kell valamit. Gyorsan farbikáltam valamit, amin el tudtam húzni. Ráraktam(ami nem is bizonyult olyan könnyűnek), majd az istálló felé indultam.*
//Folyt. köv. istálló és környéke (még nem tudom pontosan hol)// |
*Kinyitottam a szemem, de csak foltokban láttam, ezért inkább visszacsuktam.* ~Vadásztam... Egy szarvas! Egy szarvas sebesített meg. Hol... Hol vagyok? Vissza kell jutnom a barlangba!~ *Újra kinyitottam a szemem, és mivel már viszonylag rendesen láttam, felálltam. Hiba volt. A testemen hihetetlen fájdalom futott végig, és a földre zuhantam. Lassan újra rám telepedett a sötétség...* |
*A lány felült rám és elmentünk valamerre.Még nem sokszor találkoztam emberrel.A másik ember azt mondta, hogy Haileynek hívják.Először nehezemre esett őt vinni, de hírtelen beletörődtem, mivel újra a sok szép kanca járt az eszemben.*
Folyt.Köv.: Istálló
|
*Elindultunk. A lány nem tette rám a kötelet, aminek nagyon örültem. Nyihogtam egyet. Izgatott voltam, na és persze kíváncsi.* - Menjünk! - *mondtam és elindultam ügetésben. A lány és lova alig tudták tartani a tempót.*
// Folyt. Köv. Istálló //
|
*Ha a vadlónak nem tetszett volna az ötlet,elszaladt volna.Milve itt marad,ezt úgy értettem,hogy velem akar jönni.Sesil-re néztem.*-Úgy tűnik,van egy útitársunk.-*Mondtam,és biccentettem,hogy indulhatunk.*-Lassan indulhatunk is.-*Mondtam,és direkt nem tettem a vadló nyakára kötelet,mert tudtam,ha akar jönni,akkor biztosan fog is egymaga.*
//Folyt.Köv.:Istálló//
|
*A lány megértette mit akarok, ezért elmagyarázta, hogy mik azok. Az ötlet nagyon tetszett.* ~ Kaja? Sok ló? Kényeztetés? ~ *kérdeztem magamtól.* ~ Ezek a kedvenc szavaim. És bármikor elszökhetek? Hmm.... ~ *gondolkoztam.* ~ Talán nem árt ha a lánnyal megyek. Megbízom benne. ~ *nyihogtam egyet, vagyis szerettem volna ha megmutatja ezt a helyet.* ~ Egyedül csak ez a lovaglás nem tetszett. Majd azt nem hagyom... Az ottani lovaktól megkérdezem, hogy milyen a lovaglás. ~ *gondoltam és türelmetlenül kapartam a földet.* ~ Csak benézek, eszek, beszélgetek és visszajövök. ~
|
*A vadló odament a lovamhoz,és a szerszámok felé biccentett a fejével.Ebből sejtettem,hogy azt szeretné tudni,mik azok.Odaléptem a lovam mellé,és a vadlóra néztem.*-Azt szeretnéd tudni,mik ezek?Akkor elmagyarázom.Nálunk,az istállóban ezekkel a szerszámokkal szokták a lovakat lovagolni.Vagyis felülnek a lovakra.De a lovak ezt általában élvezik,és szeretik,ha az emberek foglalkoznak velük.Mert ott sok a jó kaja,sok a kedves ló,és rengeteg a kényesztetés.A vadlovak is gyakran járnak oda ennivalóért,de nem mindig sikerül nekik észrevétlenül maradniuk.De sok vadlovat elkaptak már a lányok,de mindegyikőjük remekül érzi ott magát.-*Magyaráztam,remélve,a vadlónak is megtetszik majd az ötlet.*-Nekem viszont nem áll szándékomban elkapni téged.Viszont ha szeretnél jönni,akkor csak közöld velem valamilyen módon.Ha meg nem tetszik,bármikor elszökhetsz.-*Tettem még hozzá.*
|
*Hirtelen a lány a nyakamat kezdte el simogatni. Ettől egy kicsit megilletődtem és megmozdultam hátrafelé. Mivel tényleg csak megsimogatta, ezért hagytam neki.* - Köszönöm. - *prüszköltem.* - Neked meg puha kezed van. - *mondtam neki és közelebb mentem hozzá. Még mindig nagyon kíváncsi voltam, hogy mik azok a kötelek a lovon, ezért próbáltam megkérdezni a lánytól. Odamentem a lóhoz és a fejemmel a kötelek meg szerszámok felé biccentettem a fejem.*
|
*Mivel a lovat nem zavarta ez sem,ezért lassan a nyakához értem,és azt kezdtem simagatni.Kíváncsi voltam,erre mit lép.*-Milyen erős nyakad van!-*Mondtam,hiszen ennek a vadlónak az alkata rendkívül erősnek tűnt.*~És szerintem erős is,nem csak annak látszik...bár melyik az az egészséges ló,amelyik nem erős?~*Gondolkodtam,és továbbra is a lovat néztem.*
|
*A lány felnevetett és mosolyogva megsimogatta az orrom majd az üstököm. Gyönyörűnek nevezett és vadnak.* ~ Igen, én nagyon vad ló vagyok. De úgy látszik tudok ilyen nyugodt és barátságos is lenni, ha te ilyen vagy. Márpedig te ilyen vagy. ~ *gondoltam és felnyihogtam. Elkezdtem azon agyalni, hogy mi lehet az a sok szerszám meg kötél a lovon.* ~ Talán ráül? ~ *tettem fel magamban a kérdést, de ez elég furának hangzott.* ~ Ki tudja... ~ *gondoltam, majd körülnéztem az erdőben.*
|
*A ló belefújt az arcomba.*-Héé!-*Nevettem,és lassan felálltam.Még mindig mosolyogva megsimagattam az orrát.Az üstökét is megsimagattam,majd mentem lefelé.*-Olyan csodás vagy.Egyszerűen gyönyörű.Na meg vad.-*Mondtam,és ez utóbbit most nem igazán érzékeltem rajta.*
|
*A lány egyszer csak elkezdett simogatni.* - Megsimogathatsz. - *mondtam neki és megint csak csaptam egyet a farkammal, mivel egyre több légy és szúnyog lett.* ~ Remélem, a többi ember is ilyen kedves. ~ *gondoltam magamban és élvezettel türtem ahogy a lány, még mindig simogat. Ekkor belefújtam az arcába, viccből.* - Hihihihihi. - *nyihogtam nevetve.*
|
*A vadlovat látszólad nem zavarta,hogy megérintettem az orrát,ezért már nem csak megérintettem,hanem lassan simagatni kezdtem.Nagyon puha volt az orra.*~Egyre jobban megkedvelem ezt a lovat.Lehet,még egyszer átgondolom ezt a belovaglásos ügyet,mielőtt bármit is tennék.~*Elmélkedtem,és továbbra is kedvesen néztem a ló szemébe.*
|
*A lány megérintette az orrom. Megszaglásztam.* ~ Mmm... Milyen finom illata van a kezednek. Olyan, mint a száraz virágsziromé. ~ *gondoltam. Kezdtem megkedvelni a lányt.* ~ Nem hittem volna, hogy megszeretek egy embert... ~ *gondoltam és barátságos pillantást vetettem a lányra.*
|
*Leültem,és a vadló odajött hozzám.Az arcomhoz nyomta a fejét.Lassan odanyújtottam neki a kezemet,és megérintettem az orrát.Hagytam,hogy megszaglássza.*~Megpróbálok ellenállni,hogy magammal vigyem.De olyan gyönyörű ló...és vad.Éppen ez utóbbi miatt nem akarom magammal vinni.De olyan gyönyörű,és ezért akarnám elvinni.Na,most aztán mit tegyek?~*Elmélkedtem.*
|
*Nagyon ízlett ez a szokatlan csemege. Miután elropogtattam, csaptam egyet a farkammal és megnéztem a lányt. Barna hajú, kék szemű volt és magas.* ~ Na jó talán odamegyek hozzá. ~ *gondoltam, mert láttam, hogy leül az ember. Nyihogtam egyet és közelebb mentem hozzá. Majd még közelebb. Ekkor lehajtottam a fejem és az arcához tettem.* - Kedvellek. - *mondtam neki.*
|
*A vadló végre elvette a jutalomfalatot,és hátrált egy-két lépést.*-Egészségedre.Remélem,ízlett.-*Mondtam,majd csak álltam ott.Lecövekeltem,nem mentem hozzá közelebb,nehogy elszaladjon.A lovat figyeltem,persze nem úgy,hogy fenyegetve érezze magát.Megnyugtató szemeimmel pislogtam rá,és vártam,hogy most ő lépjen valamit.Nem voltam biztos a dolgomban most az egyszer.*
|
*Az ember továbbra is türelmes volt. Értettem amit mondott, de a kanca szavai megzavartak.* ~ Ha ilyen kedvesek és türelmesek az emberek; valószínűleg, akkor miért mondta a kanca azt, hogy vigyázzak? ~ Tettem fel magamban a kérdést és közben nézelődtem. Az erdőben egyre melegebb lett, és nekem is melegem lett. Prüszköltem egyet.* - Megígéred, hogy nem bántasz? - *kérdeztem az embertől és közelebb mentem hozzá. Nyihogtam egyet. A csemege még mindig várt és ekkor odatettem a fejem a kezéhez. Mégegyszer megszagoltam, aztán bekaptam és hátráltam egy-két lépést.*
|
*A vadló végül megnyugodott.De még kérdéses volt,hogy elfogadja-e a jutalomfalatot.*-Na,paci,kéred vagy nem?-*Tettem fel a kérdést még mindig elég nyugodt hangon.*-Nem mérgező,és én sem foglak bántani.-*Mondtam,remélve,megérti,mit mondok.*~Gyönyörű ló,és erős...és vad.~*Ez utóbbi nem volt túl jó gondolat,de ezt el kell fogadni.*~Nem akarom befogni,legalábbis most nem.Ha mégis úgy döntenék,lesz egy másik lovam is,nem biztos,hogy még egy vadló lenne az.Bár ha ennél a vadlónál szebb lovat látok,akkor az már csak az álmaimban lesz az enyém.~*Elmélkedtem,persze még a lóra koncetráltam.*
|
[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Egy gyönyörű erdőben sétáltam. Hál' istennek, sehol senki, így békésen sétálgattam, és csak új barátom járt az eszemben. Shine olyan gyönyörű! Egyszercsak egy nagy, szőrös valamit láttam úgy 10 méterre tőlem. Nem mozgott, úgyhogy odamentem megnézni, hogy mi az. Egy farkas! Egy hatalmas seb éktelenkedett az oldalán.* -Szegény!- *Mondtam ki hangosan, és végigsimítottam a bundáján. De ekkor felmordult, amitől elestem ijedtemben. Ezután felállt, és felém forult. Látszott, hogy nehezen tu mozgni. Igazából én sosem féltem semmilyen állattól, de most eg kicsit megijedtem. De a józan eszem azért még megvolt, így mozdulatlanul ültem és igyekeztem nem a zemébe nézni. Vártam, hogy mit lép. Úgy látszott, hogy úgy döntött, nem vagyok veszélyes számára, ezért lindult eg nagy fa felé, de pár lépés után összeesett.*
*Csak feküdtem a földön. Egyszercsak valami hozzámért, végigsimított a bundámon. Felmordultam, majd felálltam, és a puffanó hang felé fordultam. Egy ember ült a földön! Egy darabig gondolkoztam, hogy mit csináljak, de mivel ő nem mozdult, és nem is nézett a szemembe, úgy éreztem, nem jelent fenyegetést. Elindultam egy nagy fa felé, ami védelmet biztosított volna, de pár lépés után újra jött a fájdalom, majd a sötétség..*
