|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 19:02 - |
|
|
Ez az ösvény visz be a világos erdőből a félelmetesbe, majd ott egyszer csak a legnagyobb ködben vége szakad. És ne gondold hogy visszafordulhatsz! Addigra köddé válik...
|
|
[59-40] [39-20] [19-1]
 - Ezt elvágták. - *mondtam komoly arccal és tudtam, vagyis legalábbis sejtettem, hogy ki volt az, de amikor Sonny kérdőn nézett rám, csak a fejem ráztam.* - Nekem sem... Sztem már induljunk haza... - *mondtam és megsimítottam Sonny fejét, majd felszálltam Twilightra és elindítottam, de ő addig nem indult, amíg Mira sem indult el.* - Gyerünk fiú! - *bíztattam, és végre elindultunk hazafele.* ~ A fiúktól kapok majd egy kis szidást, de leszarom... ~ *gondoltam. Hazafele már nem is esett az eső, jóleső volt vágtázni, bár kicsit sáros volt az ösvény melyen haladtunk.* ~ Örülök, hogy Sonnynak nem lett semmi baja, nem is tudom mit csináltam volna, ha valami baja esik... Úgy aggódtam... ~ *gondoltam és ránéztem.* -Igaz tényleg nem lett semmi bajod szivem? - *kérdeztem aggódó arccal.* - Neeem, tényleg nem, nyugi Chad. - *mosolygott rám.* - Akkor jó. Dejóó, végre hazaértünk! - *mondtam és felgyorsítottam Twit, hogy minnél hamarabb legyek az istállóban, persze azért megvártam Sonnyt.*
// Folyt. Köv.: Istálló // |
 * Halvány köd volt az ösvényen ami mégjobban elmosta a környezetet, ami a vágta miatt amúgy is csak elsuhant. Ismerős volt a hely úgy rémlett már jártunk itt. Lelassítottunk amikor közeledett egy farönk, elég széles volt hogy egyszerre menjünk rá, és nem is volt túl nagy. Chadre néztem, akinek a szemén láttam hogy picit elbizonytalanodott.*-Próbáljuk meg!-*mondtam, és már nem volt gondolkozási idő, Miracle pár vágtaugrás után elrugaszkodott, és a túloldalon földetért, csakúgy mint Twilight és Chad. Twi az ugráson felbátorodva újra begyorsított, és Miracle ezt látva szintén meg akart induni, ám ebben a pillanatban úgy hallottam mintha valami elpattant volna, és a nyereggel együtt oldalra csúsztam, és már a földön is voltam. Nagyon megijedtem de nem fájt semmim. Mira a súlyveszteség következtében gyorsan beérte Twilightot, Chad meg megfogta a szárát, és ilyedten nézett hátra. Intettem hogy jól vagyok és a homokomra tettem a kezem, nem volt kedvem egyenlőre feltápászkodni. Közelebb másztam a nyereghez, és láttam hogy a heveder majdnem teljesen el volt vágva, csak fél centi volt az ahol látszott hogy szakadás. Valószinüleg azért nem vettem észre, mert Chadre figyeltem és mert ez a jobboldali részen volt, és a baloldalon szokás bekapcsolni a hevedert. Időközben Chad is visszaért leszállt Twilightról és letérdelt mellém.*-Jó vagy szivem? Mi történt?-*kérdezve aggódóan, és megsimította a fejem.*-Jól vagyok, semmi bajom csak kicsit megütöttem magam, tényleg nem nagy cucc. Ez történt.-*mondtam, és megmutattam neki a hevedert.*-Ezt elvágták.-*mondta, és úgy nézett minta sejtené hogy ki volt az.*-Fogalmam sincsen ki volt ez.-*mondtam, és kérdőn néztem rá.*
|
*A mellkasomra tettem a kezem, még mindig erősen dobogott a szivem az ijedtség miatt, és közben egy vigyorral ráztam a fejem mert Chad még mindig rajtam nevetett, de aztán szerencsére elhallgatott. Chadre néztem, bosszúsnak tűnt valami miatt, először azthittem hogy én idegesítettem fel (és ez a gondolat, halvány mosolyt csalt a számra). Hirtelen egy reccsenés hallatszott mögülem, én meg Chadhez ugrottam, és a mellényébe kapaszkodtam. *-Leszállnál rólam? Ezek csak a lovak...-*mondta, és egy laza mozdulattal tolt el magától, aztán újra nevetésben tört ki. Kissé zavarban éreztem magam, hogy megint Chad nyakába ugrottam, és hogy megijedtem a lovaktól.*-Fejezd már be a röhögést! Inkább menjünk fogjuk meg a lovakat mielőtt megint elmennének. -*mondtam neki emelt hangon, majd dühösen fordultam Miracle felé, mert Chad még mindíg nevetett. Miraclehez léptem, aki hagyta hogy megfogjam, és mozdulatlanul állt amikor megpróbáltam előlről nekifutásból fellendülni a hátára. Körülbelül két karnyi messze álltam meg Miracle előtt, majd nekifutottam, belekapaszkodtam a marjába, elrugaszkodtam és fellendítettem magam. Egy kicsit megütöttem Miracle hátát, mert a váammal nem tudtam annyit tartani a testsúlyomból mint amennyit szerettem volna. Miracle türelmetlenül toporgott, valószinüleg nem tetszett neki hogy Chad csúnyán bánik Twilightal, de ha egyszer megérdemelte akkor meg is kapja. Én nem akartam bántani Miraclet nem hittem hogy tanul majd ebből. Végül elindultunk vágtában, egymás mellett, nem önakaratból, a lovakat nem lehetett, felgyorsítani vagy éppen lelassítani.Jól esett lóháton ülni,és vágtázni, ahogy a jeges szél az arcomba csap, a vizes hajamat lebegteti, lehűti a vizes testemet és közben az esőcseppek záporoznak az arcomba. Najó nem hangzik jól, de a hazafelé tartás mindent bevilanyozott. Az útra néztem, mert nagy erőkel egy farönk felé közeledtünk. Miracle játékosan hegyezte a fülét és meghosszabította a lépteit. Végül energikusan lökte el magát a földtől, én meg lazán könnyítettem be neki, és szép ívben ugrottuk át a farönköt. Twilightnak nem volt ínyére, hogy Chaddel ők nem mentek rá az akadályra, hanem megkerülték azt, és szemmel láthatólag, azzal volt elfoglalva hogy a fejrázással, és kis ugrándozással idegesítse gazdáját. Furcsállóan néztem Chadre, amikor rámnézett egy halvány mosolyt dobtam és gyorsan másfelé néztem. *~Talán nem tud ugratni? Bár ezen tudnék segíteni.~*gondoltam de aztán mosolyogva ráztam meg a fejem, nem tudtam elképzelni hogy Chad "lealacsonyodik" a szintemre és hagyja hogy tanítsam. Végül amikor megláttuk az istálló körvonalait, kicsit lassítottunk. Ahogy végignéztem a lovakon rájöttem hogy még sokára kerülök forró zuhany alá, és száraz tiszta ruhába. *
 *Jókedvűen sétáltam Twilight mellett, és kuncogva képzeltem el Sonny és Chad arcát, az eltünésünket követően. Nagyon poénos volt. Hirtelen Chad hangos nevetését hallottam tőlünk nemmessze.*-Ezek meg hogy kerülnek ide...-*tettem fel a költői kérdést suttogva. Chad nagyon nevetett valamin, és Sonny is elvigyorogta magát(aztán karbabokszolta Chadet, de láttam rajta hogy nem érzi olyan rosszul magát.)*-Látod milyen jól elvoltak vélkülünk? Még a végén összehozzuk őket, és együtt lovagolunk majd mindenhová.-*mondtam poénkodva de nem is volt olyan rosz ötlet. Véletlen ráléptünk egy száraz ágra, így észrevettek minket(khm, Chad vett észre minket, Sonny csak halálra ijedt.) Engedelmesen és jól viselkedtem egész hazafelé úton. Amikor beértünk az istálóba, megörültem, hogy pont a Twilighttal szemben lévő boksz volt az enyém.*
//Folyt köv. Istálló//
|
 *Sonny megvonta a fájós vállát.* - Én biztos, hogy nem gyaloglok. - *mondtam unalmasan és flegmán.* ~ Mi vagyok én hogy gyalogoljak, miközben itt van a közelben valahol az idióta lovam? ~ *gondoltam magamban. Végül Sonny is beleegyezett, hogy megvárja a lovakat. Hirtelen megcsörrent a telefonom, kicsit megijedtem, de azután előhalásztam a zsebemből és felvettem. Meghallottam a furcsa hörgést, amit Sonny mondott nekem pár órával ezelőtt.* ~ Vajon ki szórakozik? ~ *Eszembejutott, hogy megszivatom Sonnyt, így bólogattam és felényújtottam a telefont.* - Téged keresnek. - *mondtam leplezett vigyorral. Kérdően rámnézett, majd a füléhez emelte a készüléket. Elkezdtem hangosan röhögni, Sonny pedig idejött hozzám és megfenyegetett.* - Látnod kellett volna az arcod. - *mondtam vigyorogva. Láttam rajta, hogy most azt képzeli el és elkezdett kuncogni, én pedig ekkor mégjobban dőltem a röhögéstől. Meglökött és azt mondta, hogy ez nem vicces.* - Ááá nem, azért nevetek. - *mondtam még mindig nevetve.* - Miért aggasztana? - *kérdeztem.* - Csak valaki szórakozik. - *mondtam közömbösen, mikor megmutta nekem, hogy a hívásnaplóban nem mutatja ezt a hívást. Én is furának találtam, de tudtam, hogy biztosan valaki csak szórakozik. Sonny még megpróbálkozott bizonyítani azzal, hogy nincsen térerő, de én csak leintettem. Nem igazán érdekelt most ez, inkább az idegesített, hogy most kell pár órát várni azokra a hülye lovakra. Minek kellett egyaltalán elmenniük?* ~ Hú, ha megtalálom Twilightot. ~ *gondoltam és ökölbe szorítottam a kezem. Megint meghallotam valamiféle ágrecsegést.* - Mi ez a zaj? - *kérdeztem kíváncsian és körbenéztem, bár igazából annyira nem érdekelt.Megláttam a két lovat, ám amint Sonny meghallotta a zaj szót megint a nyakamba ugrott.* - Leszállnál rólam? Ezek csak a lovak... - *mondtam kicsit idegesen, majd elkezdtem röhögni. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni.* - Ha láttad volna megint az arcod... - *mondtam és alig bírtam beszélni a nevetéstől.* - Fejezd már be a röhögést! Inkább menjünk fogjuk meg a lovakat, mielőtt megint elmennének! - *ordított rám Sonny. Ezután még mindig röhögtem kicsit, de aztán a jókedvet átváltotta a düh, amiért a lovak elszöktek, így elindultam a lovam felé, aki csak állt és hagyta hogy megfogjam.* - Most nagy bajban vagy nagyfiú! - *mondtam mérgesen Twilightnak, aki nem igazán foglalkozott azzal, milyen dühös vagyok, csak a két fülét fordította felém és mintha kiröhögött volna.* - Nagyon vicces. - *szóltam rá közömbösen, majd megfogtam a szárat és felültem rá.* - Na induljunk, még mielőtt ez a két hülye ló megint elmenne, vagy megőrülne! - *mondtam és a sarkammal elindítottam Twilightot. Direkt belerántottam egy kicsit a szájába, amit egy kis bólogatással tetézett.* - Fejezd már be! - *kiáltottam rá dühösen, majd vágtára bírtam és hazafelé tartottam vele és Sonnyékkal.*
 *Miraclevel botorkáltunk a bozótosban.* - Bárcsak láttam volna az arcukat, amikor meglátták, hogy eltüntünk. - *trécseltem a kancával. Elvigyorodtunk. Nagyon jól éreztem magam vele.* - Akkor holnap vísesés, igaz? - *kérdeztem tőle, majd elmosolyodtam.* ~ Milyen jó lesz holnap. ~ *gondoltam, majd meghallottam Chad röhögését. Amikor megláttak minket, hangos léptekkel felénk közelítettek.* - Azt hiszem megtaláltak minket. - *mondtam mosolyogva és hozzádörgölőztem a kancához, majd visszaálltam a helyemre és röhögni kezdtem mikor megláttam Chad mérges arcát. Felült rám és mintha tudna volna, hogy rajta röhögök, azt mondta nagy bajban vagyok és hülyének nevezett, majd kicsit belerántott a zablával a számba.* ~ Héé! Ha így folytatod, megint két lábbal kellessz közlekedned. ~ *gondoltam mérgesen és bólogatni kezdtem a fejemmel csak hogy egy kicsit idegesítsem, de ő leordított és vágtába ugratott.* ~ Csak várd ki a holnapot! ~ *gondoltam és hazafele végig a fejemet rángattam.*
//Folyt köv. Istálló//
|
*Chadre néztem, tanácstalanul felvontam a vállaimat, mire a fájós vállamba fájdalom nyilalt. Egy grimasszal maszírozgatni kezdtem a vállam.*-Nem tudom... Menjünk haza... Induljunk el valamerre aztán meglátjuk...-*vetettem fel, de Chadnek nem igazán volt ínyére a gyaloglás. Így belegondolva az én lábaim is annyira elfáradtak hogy két métert nem tudtam volna egyenes vonalban megtenni, méghozzá fájdalommentesen ugyhogy leültem az egyik útszéli farönkre. Vizes volt, de már nem érdekelt. *-Igazad lehet. Megkéne várnunk amig a lovak előkerünek...-*mondtam. Chadnek megcsörrent a mobilja, mire én majdnem hátraburoltam ijedtemben. Felvette, kicsit unalmas arcot vágva hallgatta aztán bólogatott, és odanyújtotta a telefont nekem.*-Téged keresnek...-*mondta és a kezembe nyomta a mobilt. Kérdőn néztem rá, majd a fülemhez emeltem a készüléket. Amikor meghallottam a hörgést, amit egy-két órával ezelőtt, felnyikkantam, majd Chadhez mentem aki dölt a nevetéstől.*-Ó hogy aza... Eztmég megbánod!-*bokszoltam a karjába, de ő még mindig nevetett. *-Látnod kellett volna az arcod.-*mondta vigyorogva, mire én elképzeltem, hogy ijedt arcot vágva tátogok. Ekuncogtam magam, mire Chad mégjobban nevetni kezdett, és én bosszús arcot vágva óvatosan meglöktem.*-Egyáltalán nem vicces.-*mondtam de nem bírtam egy halvány mosoly eleresztése nélkül.*-De téged nem is aggaszt ez?? -*kérdeztem , majd újra a fülemhez emeltem a mobilt. Ugyanúgy halladszódott a hörgés, megállás nélkül. Letettem, és belekerestem a hívásnaplóban. *-Semmi! Nincsen itt pedig hívás volt. Te is hallottad...-*nyomtam Chad orra alá a telefont, aki gyorsan átlapozta a listát, de aztán szkeptikusan megvonta a vállát. *-Minek aggódjak? Csak valaki szórakozik.-*mondta.*-Térerő nélkül?!-*kérdeztem rá, mire leintett nem volt hajlandó tovább vitázni ezen.* |
*Még mindig ijedten futottunk Sonnyval, majd hirtelen egy fura, ködös ösvényre értünk. Gyorsan megálltam és a térdre rogytam.* - Ez meleg helyzet volt. - *mondtam és kifújtam magam.* - Megvagyok. És te? - *érdeklődtem Sonny felől. Bólintott és kezét a karomra tette. Láttam rajta, hogy nagyon fél, de én nem féltem, csak megijedtem. Szétnéztem, majd kiegyenesedtem.* - Ugyan, szellemek nem léteznek. - *mondtam lenézően és szkeptikusan Sonnynak.* - Fogalmam sincs. - *mondtam Sonnynak és a hátára tettem a kezét.* - Nyugi van már. Ez biztos valami ember lehetett. Fura ember... - *halkult el a hangom. Én sem találkoztam még ilyen alakkal és alaposan megijedtem, de Sonnynak ezt nem mutattam. Biztos voltam benne, hogy ez nem szellem volt. Még kicsit ziháltam, mert nem szoktam futni sokat és most ez egy kicsit megerőltető volt.* - Szerintem elég sokat futhattunk. - *böktem ki végül, és csak álltam, nem tudtam, hogy mit csináljak.* - És most? - *kérdeztem Sonnytól.* |
*Amikor másodszor villámlott és az alak már egésze közel volt hozzánk, felsikoltottam, megfogtam Chad kezét és a fiút magam után rángatva rohantam el. Úgy szedtem a lábam mint akit puskával kergetnek, nem is nagyon figyeltem hová lépek és merre megyek mindegy volt csak el innen akárhová. Hirtelen a földön találtam magam, és halkan felnyikkantam, lassan próbáltam feltápászkodni, Chad meg visszarhant értem , megragadta a kezem, és sürgetően rántott maga után. Kicsit esetlenül de ujra belejöttem a futásba. Nem igazán éreztem fáradtságot, vagy féjdalmat,a félelem mindent elnyomott, és késztetett a gyorsításra.*~Meg fogok halni, megfogok halni, megfogok halni...~*hajtogattam magamban miközen nagy léptekkel távolodtunk a tölgyfától. Késöbb ködös lett a táj , és amikor egy kicsit világosabb ösvényhez értünk, fáradtan álltam meg és rogytam térdre.*-Te jó úristen... Huh... Megvagy?...-*tettem zihálva a kezem a térdén támaszkodó Chad karjára, majd pár pillanattal később a két kezembe temettem az arcom, és úgy fújtam ki magam.*-Mi volt ez? ... ez nagyon furcsa volt... és ijesztő... ez egy szellemjárta hely lehet....-*mondtam izgatottan és még mindig kicsit zihálva de Chad szkeptikus arcot vágott és leintett.* -Szellemek nincsenek... -*mondta halkan, én me vállat vontam.*-Eddig én is így hittem...-*mondtam, és kicsit elbizonytalanodtam. Óvatosan körbenéztem. Az eső már nem szakadt annyira de azért még rendesen esett. Egészen kellemes érzés volt, hátrahajtott fejjel tűrni ahogy a hideg víz lehűt. *-Szerinted hol vgyunk? és mennyit futottunk? -*tápászkodtam fel a földről remegő lábakkal.* |
 *Vágtába ugrattam Daliat a keskeny ösvényen.Nagy volt a köd,mint itt álltalában.Dalia hirtelen befékezett,én pedig hatalmas erővel a földhöz csapódtam.A fejemet fogva feltápászkodtam,és leporoltam magam.Megragadtam a kanca kantárszárát,és vezetni kezdtem.illetve vezettem volna.Dalia lecövekelt,és meredten bámult egy pontot.Odanéztem,de én nem láttam semmit.A kanca hirtelen megugrott,csaknem elrántva,majd idegesen táncolt a kantárszár végén.*-Dalia,mi a baj?-*kérdeztem,és kezemet remegő nyakára tettem,majd simogatni kezdtem.Hirtelen észrevettem egy fehér westiet.Lehajoltam hozzá,és megsimogattam.Hirtelen észrevettem egy piros nyakörvet rajta.*-Terra-*olvastam.*-Szép neved van-*mondtam,miközben a fülét vakargattam.Dalia tovább táncolt a szár végén,így abbahagytam a simogatást,és felültem a pónira.*-Szia Terra-*köszöntem,majd ügetésbe fogtam Daliat.*
//Folyt. köv. Romos ház// |
 *Egy westie jött, és ugatott az árnyra, majd Jess macskája is megjelent. Hogy is hívja? Serafina? Mindegy is. Leguggoltam hogy megsimogassam a kutyát, majd a macskára néztem. Csak ült kissé öntelt fénnyel a tekintetében és persze a szeme ilyesztően misztikus hangulatot sugárzott amitől kirázott a hideg ahányszor találkoztam vele. A kutya szőrébe túrtam és észrevettem a nyakörvét. *-Van gazdija. Terra a neve.-*mondtam mosolyogva és még utoljára megsimogattam a fejét, felegyenesedtem és a szemébe bámultam, bár úgy is tudtam hogy a macska energiája vetekedik az enyémmel sőt, még kicsit erősebb is mint én, talán mert már régebb óta tudatos a lelke mint az enyém. A macska állta a pillantásom, körülbelül nem érdekelte hogy én vagyok a szigeten az egyetlen ember aki olyan erősen érzi ezeket a dolgokat mint ő. Erős volt a macska kisugárzása, kezdtem szédülni tőle, ugyhogy lesütöttem a szemem, Sunnyhoz sétáltam Samre mosolyogtam és felpattantam a lovam nyergébe.*-Menjünk.-*mondtam és Tuckra néztem.*-Jól vagy?-*kérdeztem halkan, majd Samre néztem.*
 *Lily leszállt furcsán mozgott, amikor hirtelen előre lépet azthittem össze akar esni de nem történt semmi. Nagyon furcsáltam a dolgot, aztán jött egy kutya majd egy macska, a kutya vonyított, én meg erősen szorítottam a combommal a nyerget, Sunny és főleg Nita szárát. Lilyt néztem, aki csak meredten bámulta a macskát, majd fogta magát, elvette Sunhine szárát és felszállt a nyergébe, én meg kissé bizonytalanul Tuck mellé irányítottam a szürke kancámat.*-Egyetértek. Szabályosan rosszul vagyok tettől a helytől.-*rugtam Nita oldalába mire ő megelőzte a többieket és sunyítva dinamikus léptekkel haladt az úton.*
//Folyt köv. Romos ház//
|
Serafina (Jess macskája,nem sokára megigényelem, addig is katt a nevére):
Lassan a félhomályban sétáltam.Tudtam, hogy kit keressek és hogy merre.A "gazdám", Jessica, barátai mögött voltam.Először is csak leültem mögöttük.Fejemet egy kicsit eldöntöttem és az ebet figyeltem, majd megjelentek a fények és a mondóka is hallatszott. - Figyelem, kis nyavajások! - mondtam és felállt, majd elsétáltam a lovak mellett, egészen a kis westie előtt felbukkanó alakig. - Ez a pacák nem jelent rátok akkora fenyegetést, mint a többiek... - mondtam és karmajimat kieresztettem, majd belemartam az árny lábába, mire az eltünt.Felsóhajtottam. - Nehéz az élet, igaz? - kérdeztem egy sunyi tekintettel, majd visszahúztam a karmaim.Nyugalom, én nem vagyok veszélyes rátok nézve.És te, blöki, te meg ne morogj, mert nem bántalak. - mondtam és leültem. |
Hírtelen felvakkantva véletlenül megijesztettem a társaságot.Nem akartam, de kitört belőlem a vakkantás.Egyenesen egy lány(Lily) mellett álltam és leültem mellé.Majd hírtelen megláttam egy alakot.Hírtelen felvonyítottam és fél percig nem voltam hajlandó abbahagyni.Aztán az alakra morogtam és vicsorogtam, mint még soha.- Mi ez? - néztem a lányra, majd tettem egy lépést az alak felé.
|
Lily: *Aggasztott a köd és az ösvény hangulata. Egyszerűen borzalmas volt, olyan rosz hogy sirni tudtam volna tőle. Valahonnan ismerős volt az ösvény, aztán rájöttem, amikor Sunny megbokrosodott akkor erre vágtatott és valahol a fák közt estem le róla. Hirtelen Royal megállt mire Samnek és nekem is meg kellett állnunk. Tuck szólított ránéztem és tudtam hogy baj van. Mellé lovagoltam nyeltem egyet és körbenéztem. A fák között elsuhant valami és ijedten felhőrdülve huztam meg Sunny szárát aki ezt nem tdudta mire vélni de nem foglalkozott vele huzamosabb ideig, valamire figyeltek. Hátranéztem Samre aki nyugtalanul pillantott körbe és kissé elfehéredett arcal ugy markolta a szárat hogy az ujjaiból kiszökött a vér. Tuckra néztem, szegény egyre szarabbul volt, és probálta leplezni fájdalmát. A fák közé néztem de nem láttam semmit. Belerugtam Sunny oldalába, de mintha valami láthatatlan fal lett volna előtttünk, nem indult tovább annál a pontnál ahol Royal lecövekelt.*
Sam: *Csak áltunk és olyan rosz érzés fogott el ami ezen a két hónap alatt már sokszor. Féltem. Amikor Lily felhördült arra néztem amerre ő ézett de semmit nem láttam egy falevél sem rezzent a környéken. Nita egyre idegesebb volt, úgy éreztem mintha lőporos hordón ültem volna.*-Khm... Van valami probléma?-*kérdeztem lassan, és kicsit hosszabb szárra engedtem Nitát. Csak egy ló volt de mégis itt született, talán valamire rávezet minket. De nem tett semmit. Fujt egyet körbepillantott és hátracsapta a fülét.*
Lily:~Gyere csak ijessz ránk... Gyere...~*gondoltam mert hangosan nem mertem kimondani, tulajdonképpen csak magamat hergeltem. Tuckra néztem, majd ujra körbe, és amikor előre néztem egy alakot láttam, ugyanazt mint amit a lakóházban. Nem tudtam hogy meglepjen e vagy sem, ugyhogy nem adtam jelét hogy sikoltani szeretnék csak meredten bámultam rá. Sunnyval próbáltam közelebb menni, de ha hajtottam azzal az ellenkezőjét értem el, hátrált egy lépést. Kissé megbabonázva leszálltam, és azzal sem törődtem hogy átadjam a szárat valakinek, csak előre sétáltam, és a férfi alak felé léptem. Tulajdonképpen egy egész jóképű férfi volt a barátunk bár ezt nem sokáig "élvezhettem" mert eltorzult, én meg egy hirtelen lépést tettem felé, nem tudom miért, de elértem amire a tudatalattimban számitottam minden megszűnt, kivéve a ködöt. Az olyan maradt mint volt. Sunnyra néztem, Sam a szárát fogta és meglepetten nézett rám majd Tuckra.*
|
*Csendben haladtunk egymás mellett mindhárman, csak lovaink patájának robaja hallatszott, és időnként Royal örlőfogainak roőpogtatása, amit egy-egy igéretes fűcsomó idézett elő. Felhúztam lovam fejét, majd előre ügettünk a keskeny ösvényen, majd hármas oszlopot alkotva lassú galoppba kezdtünk. Mikor az ösvényt köd fedte felvettük a lovakat lépésbe, és hátrafordultam.-Ez mindíg ilyen?*néztem a mögöttem lovagoló Samre, de ilyedt tekintetéből nem ezt fedeztem fel, majd Royal hirtelen megtorpant.-Mivan veled nagyfiú?-*paskoltam meg lovam nyakát, majd előremenésre ösztökéletm, de hasztalan. Mellkasom szúrni kezdett, de a vér még nem serkent ki belőle.-Lily.*mondtam a "valami nagy baj van."hanglejtésemmel. |
*Fabulant felett egyszer csak elvesztettem az irányítást.*-Fabulant kérlek!-*mondtam neki, de ekkor észrevettem: A barlang felé megy.Vele együtt száguldottam, én is.* |
*Ügyesen vágtáztam tovább.De ekkor rossz előérzetem támadt.*~Lepke!Nemsokára megszületik a csikó!Szüksége van rám,tudom!~*Erre elindultam a barlang felé,annak ellenére,hogy lovas volt a hátamon.*~Nem hagylak cserben,ígérem neked!~*Gondolataim már Lepke körül jártak.Nem érdekelt,hogy még nem épültem fel,galoppban siettem a barlang felé.Bár még nem épültem fel,így is nagyon gyors voltam.*
Folyt.Köv.: Barlang
|
*Cleo és Sturnus mögött haladtam.Biztos voltam benne,hogy nem vesznek észre.*~Ez a mén kezd az agyamra menni.De Cleoval nem bánhat így.Megvédem bármitől.~*Gondoltam eltökélten,és továbbra is követtem őket.*
//Folyt.köv.Félelmetes erdő//
|
*Erre felé vágtattam, hogy lerázzam Saturnust, de ő csak egyre jött és jött utánnam, majd elémkerült.*-Kérem menjen el!-*mondtam a ménnek,majd hátrálni kezdtem, de az ösvény eltünt.Elvágtattam Saturnus mellett, majd beértem egy sötét és ilyesztő erdőbe.*
>>>Folyt.Köv.: Félelmetes erdő<<<
*A kanca erre felé jött, én utánna.Leakart rázni, de én nem hagytam.Elévágtattam, majd próbáltam ott tartani, de elvágtatott mellettem.Utánna mentem és megpróbáltam magam mellé állítani.*
>>>Folyt.köv.:Félelmetes erdő<<< |
*Nem tudtam túlságosan sokat menni. Megálltam és egy fát szorongattam közben próbáltam kivenni hogy merre juthatnék ki az erdőből. Láttam hogy valaki felém jön a ködben, először megijedtem, de aztán amikor közelebb ért láttam hogy a bátyám az.*-Tuck...-*mondtam és hagytam hogy megöleljen. Beszélt hozzám de olyan volt mintha a hangja messziről jött volna. Felvettem a kabátját de az ingét vissza akartam utasitani. Elvégre esett az eső, nem mászkálhatott félmeztelenül. Amikor felkapott átkaroltam a nyakát, kicsit szédültem, és mitagadás, szarul voltam, de ezt persze nem mondtam volna el senkinek, Tucknak főleg nem, csak aggódna. *-Én sajnálom.-*mondtam bár amugy nem értettem hogy ő mit sajnál és hogy én mit sajnálok ebben senki nem volt hibás. Tuck felrakott Sunnyra én meg olyan erősen ahogy csak tudtam belekapaszkodtam a lovam sörényébe. A nyergem is elég vizes lett, igy miközben sétáltunk haza alig birtam megtartani magam a csúszós nyeregben. *
//Folyt köv. Istálló// |
*Mintha egy nyögést hallottam volna az erdő felől.Talán Lilian az, majd mikor egy S-betűs szót hallottam szinte biztos voltam benne, hogy ő az. Futásnak eredtem, a két ló pedig a hátam mögött ügetett.-Lily, Lily!*üvöltöttem.-Jövök már!*mondtam valamivel halkabb befejezéssel. Majd egy fél percnyi eszeveszett szaladás után megtaláltam akit kerestem. Mivel Sunshine-t Royalhoz kötöttem így biztos elengedhettem őket. El is engedtem, és rohantam hugom felé, aki éppen hogy csak lábon állt. Odasiettem hozzá, és időközben levetttem a kabátom, és az ingem is, és abba betekertem hugom(előttem levettem róa a vizeset.) -Jólvan ittt vagyok, mostmár nincsen semmi baj!*mondtam neki, s karomba zártam, és felkaptam az ölembe. A nadrágja is csurom, víz volt, de azt nem hoztam másikat. Félmeztelen felsőtestemből csak úgy áradt a meleg, hiszen rengeteget futottam. Nem is fáztem egy cseppet sem.-Annyira sajnálom!*mondtam, és mégjobban magamhoz öleltem a fájdalomtól remegő lányt.
//Folyt köv. Istálló// |
[59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Ezt elvágták. - *mondtam komoly arccal és tudtam, vagyis legalábbis sejtettem, hogy ki volt az, de amikor Sonny kérdőn nézett rám, csak a fejem ráztam.* - Nekem sem... Sztem már induljunk haza... - *mondtam és megsimítottam Sonny fejét, majd felszálltam Twilightra és elindítottam, de ő addig nem indult, amíg Mira sem indult el.* - Gyerünk fiú! - *bíztattam, és végre elindultunk hazafele.* ~ A fiúktól kapok majd egy kis szidást, de leszarom... ~ *gondoltam. Hazafele már nem is esett az eső, jóleső volt vágtázni, bár kicsit sáros volt az ösvény melyen haladtunk.* ~ Örülök, hogy Sonnynak nem lett semmi baja, nem is tudom mit csináltam volna, ha valami baja esik... Úgy aggódtam... ~ *gondoltam és ránéztem.* -Igaz tényleg nem lett semmi bajod szivem? - *kérdeztem aggódó arccal.* - Neeem, tényleg nem, nyugi Chad. - *mosolygott rám.* - Akkor jó. Dejóó, végre hazaértünk! - *mondtam és felgyorsítottam Twit, hogy minnél hamarabb legyek az istállóban, persze azért megvártam Sonnyt.*
* Halvány köd volt az ösvényen ami mégjobban elmosta a környezetet, ami a vágta miatt amúgy is csak elsuhant. Ismerős volt a hely úgy rémlett már jártunk itt. Lelassítottunk amikor közeledett egy farönk, elég széles volt hogy egyszerre menjünk rá, és nem is volt túl nagy. Chadre néztem, akinek a szemén láttam hogy picit elbizonytalanodott.*-Próbáljuk meg!-*mondtam, és már nem volt gondolkozási idő, Miracle pár vágtaugrás után elrugaszkodott, és a túloldalon földetért, csakúgy mint Twilight és Chad. Twi az ugráson felbátorodva újra begyorsított, és Miracle ezt látva szintén meg akart induni, ám ebben a pillanatban úgy hallottam mintha valami elpattant volna, és a nyereggel együtt oldalra csúsztam, és már a földön is voltam. Nagyon megijedtem de nem fájt semmim. Mira a súlyveszteség következtében gyorsan beérte Twilightot, Chad meg megfogta a szárát, és ilyedten nézett hátra. Intettem hogy jól vagyok és a homokomra tettem a kezem, nem volt kedvem egyenlőre feltápászkodni. Közelebb másztam a nyereghez, és láttam hogy a heveder majdnem teljesen el volt vágva, csak fél centi volt az ahol látszott hogy szakadás. Valószinüleg azért nem vettem észre, mert Chadre figyeltem és mert ez a jobboldali részen volt, és a baloldalon szokás bekapcsolni a hevedert. Időközben Chad is visszaért leszállt Twilightról és letérdelt mellém.*-Jó vagy szivem? Mi történt?-*kérdezve aggódóan, és megsimította a fejem.*-Jól vagyok, semmi bajom csak kicsit megütöttem magam, tényleg nem nagy cucc. Ez történt.-*mondtam, és megmutattam neki a hevedert.*-Ezt elvágták.-*mondta, és úgy nézett minta sejtené hogy ki volt az.*-Fogalmam sincsen ki volt ez.-*mondtam, és kérdőn néztem rá.*
*Jókedvűen sétáltam Twilight mellett, és kuncogva képzeltem el Sonny és Chad arcát, az eltünésünket követően. Nagyon poénos volt. Hirtelen Chad hangos nevetését hallottam tőlünk nemmessze.*-Ezek meg hogy kerülnek ide...-*tettem fel a költői kérdést suttogva. Chad nagyon nevetett valamin, és Sonny is elvigyorogta magát(aztán karbabokszolta Chadet, de láttam rajta hogy nem érzi olyan rosszul magát.)*-Látod milyen jól elvoltak vélkülünk? Még a végén összehozzuk őket, és együtt lovagolunk majd mindenhová.-*mondtam poénkodva de nem is volt olyan rosz ötlet. Véletlen ráléptünk egy száraz ágra, így észrevettek minket(khm, Chad vett észre minket, Sonny csak halálra ijedt.) Engedelmesen és jól viselkedtem egész hazafelé úton. Amikor beértünk az istálóba, megörültem, hogy pont a Twilighttal szemben lévő boksz volt az enyém.*
*Sonny megvonta a fájós vállát.* - Én biztos, hogy nem gyaloglok. - *mondtam unalmasan és flegmán.* ~ Mi vagyok én hogy gyalogoljak, miközben itt van a közelben valahol az idióta lovam? ~ *gondoltam magamban. Végül Sonny is beleegyezett, hogy megvárja a lovakat. Hirtelen megcsörrent a telefonom, kicsit megijedtem, de azután előhalásztam a zsebemből és felvettem. Meghallottam a furcsa hörgést, amit Sonny mondott nekem pár órával ezelőtt.* ~ Vajon ki szórakozik? ~ *Eszembejutott, hogy megszivatom Sonnyt, így bólogattam és felényújtottam a telefont.* - Téged keresnek. - *mondtam leplezett vigyorral. Kérdően rámnézett, majd a füléhez emelte a készüléket. Elkezdtem hangosan röhögni, Sonny pedig idejött hozzám és megfenyegetett.* - Látnod kellett volna az arcod. - *mondtam vigyorogva. Láttam rajta,
*Miraclevel botorkáltunk a bozótosban.* - Bárcsak láttam volna az arcukat, amikor meglátták, hogy eltüntünk. - *trécseltem a kancával. Elvigyorodtunk. Nagyon jól éreztem magam vele.* - Akkor holnap vísesés, igaz? - *kérdeztem tőle, majd elmosolyodtam.* ~ Milyen jó lesz holnap. ~ *gondoltam, majd meghallottam Chad röhögését. Amikor megláttak minket, hangos léptekkel felénk közelítettek.* - Azt hiszem megtaláltak minket. - *mondtam mosolyogva és hozzádörgölőztem a kancához, majd visszaálltam a helyemre és röhögni kezdtem mikor megláttam Chad mérges arcát. Felült rám és mintha tudna volna, hogy rajta röhögök, azt mondta nagy bajban vagyok és hülyének nevezett, majd kicsit belerántott a zablával a számba.* ~ Héé! Ha így folytatod, megint két lábbal kellessz közlekedned. ~ *gondoltam mérgesen és bólogatni kezdtem a fejemmel csak hogy egy kicsit idegesítsem, de ő leordított és vágtába ugratott.* ~ Csak várd ki a holnapot! ~ *gondoltam és hazafele végig a fejemet rángattam.* 
*Vágtába ugrattam Daliat a keskeny ösvényen.Nagy volt a köd,mint itt álltalában.Dalia hirtelen befékezett,én pedig hatalmas erővel a földhöz csapódtam.A fejemet fogva feltápászkodtam,és leporoltam magam.Megragadtam a kanca kantárszárát,és vezetni kezdtem.illetve vezettem volna.Dalia lecövekelt,és meredten bámult egy pontot.Odanéztem,de én nem láttam semmit.A kanca hirtelen megugrott,csaknem elrántva,majd idegesen táncolt a kantárszár végén.*-Dalia,mi a baj?-*kérdeztem,és kezemet remegő nyakára tettem,majd simogatni kezdtem.Hirtelen észrevettem egy fehér westiet.Lehajoltam hozzá,és megsimogattam.Hirtelen észrevettem egy piros nyakörvet rajta.*-Terra-*olvastam.*-Szép neved van-*mondtam,miközben a fülét vakargattam.Dalia tovább táncolt a szár végén,így abbahagytam a simogatást,és felültem a pónira.*-Szia Terra-*köszöntem,majd ügetésbe fogtam Daliat.*
*Egy westie jött, és ugatott az árnyra, majd Jess macskája is megjelent. Hogy is hívja? Serafina? Mindegy is. Leguggoltam hogy megsimogassam a kutyát, majd a macskára néztem. Csak ült kissé öntelt fénnyel a tekintetében és persze a szeme ilyesztően misztikus hangulatot sugárzott amitől kirázott a hideg ahányszor találkoztam vele. A kutya szőrébe túrtam és észrevettem a nyakörvét. *-Van gazdija. Terra a neve.-*mondtam mosolyogva és még utoljára megsimogattam a fejét, felegyenesedtem és a szemébe bámultam, bár úgy is tudtam hogy a macska energiája vetekedik az enyémmel sőt, még kicsit erősebb is mint én, talán mert már régebb óta tudatos a lelke mint az enyém. A macska állta a pillantásom, körülbelül nem érdekelte hogy én vagyok a szigeten az egyetlen ember aki olyan erősen érzi ezeket a dolgokat mint ő. Erős volt a macska kisugárzása, kezdtem szédülni tőle, ugyhogy lesütöttem a szemem, Sunnyhoz sétáltam Samre mosolyogtam és felpattantam a lovam nyergébe.*-Menjünk.-*mondtam és Tuckra néztem.*-Jól vagy?-*kérdeztem halkan, majd Samre néztem.*
*Lily leszállt furcsán mozgott, amikor hirtelen előre lépet azthittem össze akar esni de nem történt semmi. Nagyon furcsáltam a dolgot, aztán jött egy kutya majd egy macska, a kutya vonyított, én meg erősen szorítottam a combommal a nyerget, Sunny és főleg Nita szárát. Lilyt néztem, aki csak meredten bámulta a macskát, majd fogta magát, elvette Sunhine szárát és felszállt a nyergébe, én meg kissé bizonytalanul Tuck mellé irányítottam a szürke kancámat.*-Egyetértek. Szabályosan rosszul vagyok tettől a helytől.-*rugtam Nita oldalába mire ő megelőzte a többieket és sunyítva dinamikus léptekkel haladt az úton.*
