|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 18:59 - |
|
|
Ez az erdő még Nappal is sötét és ködös. A farkasok nem vadásznak erre mert a ködben nem nagyon tudnak ők sem tájékozódni.
|
|
[18-1]
 *Fájdalmas grimasszal körözgettem a fájós vállammal, miközben néztem ahogy Chad és Twilight eltűnik, majd felpróbáltam húzni magam Miracle hátára de nem birta a vállam, úgyhogy kerestem egy kidőlt fát, és arról másztam fel a kanca hátára. Elindítottam teljesen másfelé mint amerre Chadék mentek, és elgondolkoztam. Talán túlreagáltam. De Chad is rosz arc volt. Belemerültem a gondolataimba, és mikor feleszméltem Miracle már teljesen másfelé ment, de ugyanabban a ritmusban mint amiben elindítottam. Elfordítottam, de kitáncolt a vállával és megugrott.*-Ne Csináld most ezt Miracle! Inkább menjünk haza! -*mondtam könyörgő hangon, és újra próbálkoztam most erélyesebben, de erre újra kitáncolt a vállával és ügetésben elindult arra amerre ő gondolta. Mérges lettem rá, tudtam hogy rosz felé vezet. Egy újjabb próbálkozásnál ugyanezt csinálta de szaporázta a lépteit, ráharapott a zablára és megint örülten vágtázni kezdett, ráadásul a legnagyobb bozótosban a sűrűn nött fák között. Később egy világosabb részhez értünk, de itt az eső is jobban ért minket. A szél az arcomba csapta az esőt, és a ruháim is mind eláztak, de legalább a sár kicsit lefolyt rólam. Aztán megadtam magam Miraclenek, menjen ahová akar engem nem érdekel. Később Miracle már csak sétált és zavartan szagolt bele a levegőbe. Lehunytam a szemem, és hátravetett fejjel sóhajtottam egyet. Éreztem ahogy a hideg víz folyik le a hátamon meg a mellkasomon, de nem zavart. Kicsavartam a hajamból a vizet és Miracle nyakára hajoltam.*-Vigyél haza kislány!... -*mondtamneki halkan, bár a mondatom felét elnyelte egy mennydörgés. A kanca megállt és rámnézett, úgy éreztem hogy tanácstalan.*-Légyszives...-*mondtam kicsit elcsukló hangon. Kezdtem félni a sötétben, féltem a vihar miatt és már sírhatnékom támadt.*
 *Sonny megvárta amig Twilighték elmennek, és utánna elindultunk, másfelé. szomorkodva mentem az ösvényen, nem zavart, hogy Sonny sárosan l a hátamon, és az sem zavart, hogy szakadt az eső, csak az zavart hogy több időt szerettem volna tölteni Twilightal, erre egy mindennapos gyerekes veszekedés miatt nem lehetek vele. Az igazat megvallva nekem bejött a mén. Úgy döntöttem hogy lassan és feltünésmentesen elindulok arra amerre ők, és mire Sonny észbekapna már ott is vagyunk. Sikerült kiszenvednem hogy az enyém legyen az irányítás és elindultam az általam jónak vélt irányba, de az eső megzavarta a szaglásomat, a sűrű miatt meg nem lehetett sokáig ellátni. Sonny vékony elesett hangonvbeszélt hozzám, és mivel nem akartam neki csalódást okozni elindultam valamerre, csak reméltem hogy sikerül hazatalálnom.*
//Folyt köv. Öreg Tölgy// |
 *Sonny nagyon mérges lett rám és elkezdtett ordibálni.* - Hé hé fogd csak vissza magad, ez a felszínes paraszt igenis jobb nálad! Nem véletlenül te fetrengtél a sárban, és nem én! - *vágtam vissza, majd még hozzátettem:* - Nélekülem ki sem találnál az erdőből! - *mondtam lenézően. Ám erre Sonny azt mondta, hogy ő hamarabb ér haza sétálva, mint én a csodalovamon.* - Jó! -*kiabáltam utána.* - Jó! - *kiáltotta ő is.* - JÓ! - *folytattam.* - JÓ! - ~ Arrr, de idegesítő vagy. ~ *gondoltam, majd kihúztam magam és megfordítottam Twilightot. Gyorsan ügetésre fogtam, majd gúnyosan visszanéztem.* - Sok szerencsét! - *mondtam. Láttam, hogy Sonny a lovára dől és kicsit megsajnáltam, de aztán megráztam a fejem és tovább mentem lovammal.* - Gyere Twilight, hagyjuk itt ezeket a pancsereket. - *mondtam kicsit csalódottan, majd megpaskoltam lovam nyakát.*
 *Miután nagy nehezen kiveszekedtél magukat, Chad megfordított és azt hiszem hazafelé tartott velem. Kicsit megsajnáltam Sonnyt, láttam, hogy nagyon el van keseredve és láttam, hogy Chad is, de utána hozzám szólt, hogy hagyjuk itt ezeket a pancsereket.* ~ Hé, héé! Miracle nem pancser! ~ *mondtam kicsit idegesen, majd hátranéztem, láttam hogy Miracle velünk akar jönni. Utána kiáltottam.* - Most akkor jösztök? - *kérdeztem kicsit meglepetten, majd visszafordítottam fejem. Chad megpaskolt, aminek most nem igazán örültem, de azért felhorkantam, hogy köszönöm.*
// Folyt. Köv. Öreg Tölgy //
|
*Miracle minden mozdulata kiváncsiságot és valamiféle furcsa dühöt sugárzott, szinte égetett a vadság ami belőle áradt. Twilight hasonlóan viselkedett, semmivel nem lehetett őket befolyásolni, csak nyargaltak az orruk után. A hideg szél, és a görcsös kapaszkodás miatt, szinte elkékültek a kezeim, és a sebbességtől egy könnycsepp is kibuggyant a szememből.*-Fogalmam sincs!!!-*kiáltottam vissza Chadnek remegő hangon, és próbáltam mégjobban szorítani a combommal Miraclet. Chadre néztem. Kicsit ijedt képet vágott, de továbbra is egyenes háttal ülte meg a száguldó Twilightot, és ahogy láttam még mindig igyekszik visszafogni a megvadult állatot. Egyik pillanatról a másikra Miracle és Twilight megtorpantak, a patáik még csúszkáltak a sáros talajon. Miraclenek nehezére esett megállni, és a fejét is előrehajtva próbálta egyensúlyba hozni magát, én meg egyszerűen lerepültem a hátáról. Előtte körülbelül másfél méterre értem földet, de a lendülettől és a csúszós talaj miatt még csúsztam is egy pár tíz centit. Összeszorított fogakkal tűrtem a fájdalmat, ráestem a vállamra, és fájt egy kicsit. Felültem és megmozgattam a jobb vállam. Csak kis húzódásnak tűnt úgyhogy megnyugodtam volna ha nem hangzik fel Chad gúnyos elégedett nevetése.
-Nagyon vicces! Borzalmasan poénos ember vagy...-*mondtam lenézően, és Miracle száráért nyúltam, majd a nyakába kapaszkodva húztam fel magam. Végignéztem magamon. A gatyám, és a pulcsim, pár kissebb résztől eltekintve sárral volt borítva, a hajamról nem is beszélve. Az arcom csak egy kit helyen lett sárfoltos, de a nyakam is olyan lett és a cipőmbe is belefolyt.* -Mit érdekel az téged?-*morogtam rá, és fáradtan próbáltam összeszedni a gondolataimat. Újból Chad nevetése hangzott fel. Ránéztem. Dőlt a röhögéstől miközben végigmérte az öltözetemet. Megjegyezte hogy milyen szép vagyok, mire ökölbe szorítottam a kezem, és feléjük indultam.*
-Te meg mit képzelsz magadról? Csak úgy kinevethetsz másokat? HÁT NEM! NEM VAGY TE SEMMIVEL SEM JOBB NÁLAM VAGY AKÁRKI MÁSNÁL TE CSAK EGY BUNKÓ FELSZÍNES PARASZT VAGY!!!!!-*Kiáltottam torkom-szakadtából, és dühösen szorítottam össze a fogamat.*
-Hé hé fogd csak vissza magad, ez a felszínes paraszt igenis jobb nálad! Nem véletlenül te fetrengtél a sárban, és nem én! -*mondta mire összeszorítottam az ajkaim.*-Nélkülem ki sem találnál ebből az erdőből.-*mondta lenézően.*
-Igen? Én gyalog hamarabb érek majd haza mint te a csodalovadon!-*mondtam és a dühtől felindulva erősen rántottam magam után Miraclet.
-Jó!-*kiáltotta utánnam.*
-Jó!-*kiabáltam hátra a vállam fölött. Csak most vettem észre hogy miközben kiabáltunk egymással az eső eleredt, sőt szakadt. Megbántam hogy ilyeneket vágtam Chad fejéhez de voltam én is annyira büszke, hogy ne forduljak vissza. *
*Egyszer csak megszűnt a hang és a késztetés, én meg lefékeztem. A sárban kicsit megcsúsztam, de meg tudtam állni, csak Sonny ment tovább mint kellett volna. Én megijedtem Twilight és Chad meg nevetni kezdtek. A földön fekvő Sonnyhoz lépkedtem aki felült, majd a segítségemet igénybe véve felállt. Aztán bekövetkezett amire számítottam, Sonny nagy lármát csapva üvöltözött, mire Chad higgadtan mégis dühösen visszaszólt.*-Nem.. Napjában csak tízszer-húszszor...-*mondtam gúnyosan majd meglepetten lépkedtem Sonny után mikor az elrángatott magával. Rájöttem hogy megint előadja a magánszámát amit néha szokott, hogy elviharzunk aztán jól eltévedünk. Megtorpantam léptem egyet hátra és Visszanéztem Twilighték felé, jelezve , hogy én velük akarok menni. Sonny csak elkeseredetten a nyakamhoz sétált és a homlokát nekem támasztva álldogált. Nem tudtam pontosan hogy ez most mire jó, de mozdulatlanul álltam és vártam.* |
 * A lovam még mindig csak vágtatott és vágtatott a különös hang felé. Már rég feladtam a próbálkozást, hogy megállítsam, úgy sem fog megállni egyhamar. Egyre jobban féltem, ami fura volt, hiszen nem szoktam gyakran félni, elég bátor vagyok. De ez most teljesen más volt. Már kezdtem fázni is és hideg borzongás futott rajtam végig. Láttam, hogy Sonnyiék is ugyanoda jönnek, ahova mi, így gyorsan, kicsit izzadtan megkérdeztem Sonnytól, hogy mi történik.* - Mi történik? - *hadartam el gyorsan és egyre jobban kapaszkodtam a szárba, amit tudom hogy nem kellett volna, de muszály volt, hogy nehogy ne talán tán leessek. Twilight zihálva vágtatott még egy jó darabig, majd hirtelen mindketten, Miraclevel egyszerre álltak meg. Miracle olyan hirtelen állt meg, hogy szinte már majdnem elesett, de mégsem, helyette Sonny esett le róla és egyenest a sárba repült, én pedig nem bírtam ki röhögés nélkül.* - Nagyon vicces! - *mondta Sonny mérgesen.* - Szerintem is! - *röhögtem még mindig és odamentem hozzá lóháton.* - Jól vagy? Bocs, csak nem bírtam ki röhögés nélkül. - *mondtam neki, majd mikor megláttam, milyen sáros lett, megint el kezdtem röhögni.* - Jól nézel ki! - *nevettem. Sonny idegesen rámnézett, majd felénk tartott és beszólt.*
 *Még mindig vágtattam a zaj irányába. Nem tudtam megállni. Majd mikor már egy másik erdőben kötöttünk ki, egyszerre álltam meg a kancával. Láttam, hogy Miracleről leesik Sonny és elkezdtem halkan röhögni. Chad odairányított hozzá. Segített neki, de még mindig röhögött, főleg amikor megláttam, hogy szegény lány milyen sáros lett. Miracle sajnálkozva nézett Sonnyra és odament hozzá, ám Sonny idegesen felénk tartott én pedig kifújtam magam, mert elfáradtam.* - Muszály innom. - *mondtam fáradtan és beleszimatoltam a levegőbe. Megéreztem a víz szagát, bár a forrás elég messze volt és nem itt az erdőben. Nyihogni kezdtem Chadnak, aki nem értette mi bajom van, helyette Sonny beszólt neki, amit úgy láttam nem nagyon bír elviselni, így elkezdtek veszekedni. A szememet forgattam.* - Ezek mindig így civakodnak? - *kérdeztem Miraclet és az orromal megvakartam a lábam.*
|
 *Csöndesen sétálgattam Zafír után, majd megtorpantam amikor farkasvonyítás hallatszódott, nem is olyan messziről. *-Hogy én? Nem én voltam!-*mondtam kissé ingerülten a farkasoktól való félelmem miatt, majd amikor megreccsent tőlünk nemmessze egy ág, hátraléptm egyet.*-Nyomás haza mieőtt farkaseledelek leszünk.-*pördültem meg és rohantam arrafelé ahonnan jöttünk.*- Fuss Zafír fuss!!!- bíztattam a kancát.*
//Folyt köv Legelők//
|
 Mosolyogva léptem be a ködös, félelmetes erdőbe.*-Tudod én nem igzán félek. Úgy képzelem el mint egy új kalandot, így nincs időm a félelemre koncentrálni. Ezt még a szüleim tanították.-*mondta, majd odaszaladtam egy bokorhoz, ami egy kissé megrezzent. Beledugtam a fejem, és egy madár reppent fel a bokorból. Kissé hátra hőköltem, viszont aztán ekezdtem nevetni. Hirtelen farkasvonyítást hallottam.*-Na jó.. Ez tényleg ilyestő volt.-*mondtam, majd Yasmine felé fordultam*-Hogy csináltad? Olyan élethű volt.
|
-Uh.. Nagyon sötét van. Az orromig sem látok el.-*mondtam a köd és a sötét miatt is. Lassan lépkedtem az egyik csapáson, és néha hunyorogva élesítettem a látképen. Egy hangos renccsenés hangzott fel mellőlünk, amitől másfél métert ugottam arréb. *-Nem mondom ez tényleg ilyesztő hely...-*mondtam zavartan mosolyogva.* |
*Jobban belehúztam.Odaértem Cleo mögé,de lelassítottam,mert nem akartam belemenni hátulról.Így csak tovább követtem a háta mögött.*
//Folyt.köv.Erdei patak//
|
*Erre felé futottam, de mivel nem ismertem a helyet, Saturnus arra terelhetett, amerre csak akart.A szélrózsa minden irányából csak ő jött.*~Tamino, kérlek érj utól!~*kérleltem, majd elindultam arra, amerre most nem jött a mén.*
>>>Folyt.Köv.:Erdei patak<<< |
*Az emberk erre voltak, végig jártam útvonalukat, majd elindultam, mert erre nem voltak, hanem a tisztás felé mentek.Éreztem pár másik ló szagát is, össze futott a nyál a számban, majd Kittnára gondoltam.Vajon most hol van?Mit csinál?Na jó...Ő fontosabb, mint az emberek, szóval megpróbáltam befogni, merre lehet a szaga, majd megéreztem: igaz távol és halványan, de éreztem.*~ Ne aggódj hercegnőm, úton vagyok!~*gondoltam és elindultam a szag irányába, ami csak egyre jobban erősödött* |
 *Hűlt, csak hűlt a levegő. Egészen libabőrös lettem, és a szél csak enyhén csiklandozta bőröm.Egy fekete ruhás alakot véltem felfedezni, de egy szót sem tudtam kicsögni. Fibi megmerevedett, ahogy Fantesma ő sem akart semmerre sem menni. Egyszer csak éles hang méghozzá egy sikoly hallatszódott, mire Fire Star megilyedt és full vágtába kapcsolt. Én csak lobogtam a hátán. Hátra-hátra tekingettem Mike-re, hogy minden rendben van-e, de az eseményeket még mindíg nem tudtam felfogni. Fibi csak vitt, és vitt, majd egy világos rész felé vettük az irányt.
//Folyt. köv. Kis tisztás// |
 *Ahogy mentünk be az erdőbe éreztem hogy kezd egyre párásabb lenni a levegő majd köd is lett.*-Jó útra jöttünk...-*mondtam és figyeltem hogy merre van valami fény amerre mehetünk. Először láttam az útközepén valamit először azthittem hogy egy fa az. Aztán ahogy közelebb értünk egy magas feketeruhás férfi alakja állt előttünk.*-Elvágtázunk mellette...-*mondtam, és készültem hogy balsról kerülöm meg. Teljes vágtába inditottam Fantasmát aki egy ugrással nekiindult, de valamiért megtorpant a férfi alak mellett. Láttam hogy Fibi is így tesz. Eréjesen belerugtam Fantasma oldalába aki nem akart megmozdulni csak deredten állt rémült szemekkel. A férfi felé nyúltam hogy levegyem a kalapját amikor egy nagy sikítás tépte szét a feszült csöndet, és Fantasma anyia megrémült hogy vágtázni kezdett. Ez nem volt a szokása. Nessy Fire Starral már előttünk elkezdett vágtázni. Nem tudtam irányitani a lovat, igy hagytam hogy vigyen az úton.
//Folyt köv. Kis tisztás// |
-Hát nem tudom...* mondtam vigyorogva, majd Hellboy után mentem.*
Folyt. Köv. Világos erdő
|
-Jó ötlet. -*vigyorogtam. *
-Nézd, ez itt az én szagom... Vagy a tied? -*kérdeztem nevetve, majd a szag fele indultam. *
-Remek! És ez most nem átvitt értelembe, ha a szagunkat követjük megtaláljuk a temetőt, a temetőn átgázolunk valahogy, a háznál is járunk, és átérünk a világos részhez. -*mondtam, majd a sörétbe dobtam egy halvány mosolyt, s elindultam a szagot követve. *
//Folyt köv. Vadon - Világos erdő//
|
-Ohh...ennél rosszab már nem lehet...*mondtam és elkezdtem szaglászni a földön mint egy nyomozókutya*
|
*Rohantam előre, Amber-t magam mögött hagyva, s csak amikor jól bennevoltam a pácban vettem észre, hogy nem teljesen jó irányba érkeztem. Megálltam, majd bevártam Amber-t. *
-Fenébe. Rossz irányba indultam, de az egész annyira megtévesztett. Csodás, most aztán tájékozódhatunk. -*mondtam. *
|
|
|
Ez az erdő még Nappal is sötét és ködös. A farkasok nem vadásznak erre mert a ködben nem nagyon tudnak ők sem tájékozódni.
|
|
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Fájdalmas grimasszal körözgettem a fájós vállammal, miközben néztem ahogy Chad és Twilight eltűnik, majd felpróbáltam húzni magam Miracle hátára de nem birta a vállam, úgyhogy kerestem egy kidőlt fát, és arról másztam fel a kanca hátára. Elindítottam teljesen másfelé mint amerre Chadék mentek, és elgondolkoztam. Talán túlreagáltam. De Chad is rosz arc volt. Belemerültem a gondolataimba, és mikor feleszméltem Miracle már teljesen másfelé ment, de ugyanabban a ritmusban mint amiben elindítottam. Elfordítottam, de kitáncolt a vállával és megugrott.*-Ne Csináld most ezt Miracle! Inkább menjünk haza! -*mondtam könyörgő hangon, és újra próbálkoztam most erélyesebben, de erre újra kitáncolt a vállával és ügetésben elindult arra amerre ő gondolta. Mérges lettem rá, tudtam hogy rosz felé vezet. Egy újjabb próbálkozásnál ugyanezt csinálta de szaporázta a lépteit, ráharapott a zablára és megint örülten vágtázni kezdett, ráadásul a legnagyobb bozótosban a sűrűn nött fák között. Később egy világosabb részhez értünk, de itt az eső is jobban ért minket. A szél az arcomba csapta az esőt, és a ruháim is mind eláztak, de legalább a sár kicsit lefolyt rólam. Aztán megadtam magam Miraclenek, menjen ahová akar engem nem érdekel. Később Miracle már csak sétált és zavartan szagolt bele a levegőbe. Lehunytam a szemem, és hátravetett fejjel sóhajtottam egyet. Éreztem ahogy a hideg víz folyik le a hátamon meg a mellkasomon, de nem zavart. Kicsavartam a hajamból a vizet és Miracle nyakára hajoltam.*-Vigyél haza kislány!... -*mondtamneki halkan, bár a mondatom felét elnyelte egy mennydörgés. A kanca megállt és rámnézett, úgy éreztem hogy tanácstalan.*-Légyszives...-*mondtam kicsit elcsukló hangon. Kezdtem félni a sötétben, féltem a vihar miatt és már sírhatnékom támadt.*
*Sonny megvárta amig Twilighték elmennek, és utánna elindultunk, másfelé. szomorkodva mentem az ösvényen, nem zavart, hogy Sonny sárosan l a hátamon, és az sem zavart, hogy szakadt az eső, csak az zavart hogy több időt szerettem volna tölteni Twilightal, erre egy mindennapos gyerekes veszekedés miatt nem lehetek vele. Az igazat megvallva nekem bejött a mén. Úgy döntöttem hogy lassan és feltünésmentesen elindulok arra amerre ők, és mire Sonny észbekapna már ott is vagyunk. Sikerült kiszenvednem hogy az enyém legyen az irányítás és elindultam az általam jónak vélt irányba, de az eső megzavarta a szaglásomat, a sűrű miatt meg nem lehetett sokáig ellátni. Sonny vékony elesett hangonvbeszélt hozzám, és mivel nem akartam neki csalódást okozni elindultam valamerre, csak reméltem hogy sikerül hazatalálnom.*
*Sonny nagyon mérges lett rám és elkezdtett ordibálni.* - Hé hé fogd csak vissza magad, ez a felszínes paraszt igenis jobb nálad! Nem véletlenül te fetrengtél a sárban, és nem én! - *vágtam vissza, majd még hozzátettem:* - Nélekülem ki sem találnál az erdőből! - *mondtam lenézően. Ám erre Sonny azt mondta, hogy ő hamarabb ér haza sétálva, mint én a csodalovamon.* - Jó! -*kiabáltam utána.* - Jó! - *kiáltotta ő is.* - JÓ! - *folytattam.* - JÓ! - ~ Arrr, de idegesítő vagy. ~ *gondoltam, majd kihúztam magam és megfordítottam Twilightot. Gyorsan ügetésre fogtam, majd gúnyosan visszanéztem.* - Sok szerencsét! - *mondtam. Láttam, hogy Sonny a lovára dől és kicsit megsajnáltam, de aztán megráztam a fejem és tovább mentem lovammal.* - Gyere Twilight, hagyjuk itt ezeket a pancsereket. - *mondtam kicsit csalódottan, majd megpaskoltam lovam nyakát.*
* A lovam még mindig csak vágtatott és vágtatott a különös hang felé. Már rég feladtam a próbálkozást, hogy megállítsam, úgy sem fog megállni egyhamar. Egyre jobban féltem, ami fura volt, hiszen nem szoktam gyakran félni, elég bátor vagyok. De ez most teljesen más volt. Már kezdtem fázni is és hideg borzongás futott rajtam végig. Láttam, hogy Sonnyiék is ugyanoda jönnek, ahova mi, így gyorsan, kicsit izzadtan megkérdeztem Sonnytól, hogy mi történik.* - Mi történik? - *hadartam el gyorsan és egyre jobban kapaszkodtam a szárba, amit tudom hogy nem kellett volna, de muszály volt, hogy nehogy ne talán tán leessek. Twilight zihálva vágtatott még egy jó darabig, majd hirtelen mindketten, Miraclevel egyszerre álltak meg. Miracle olyan hirtelen állt meg, hogy szinte már majdnem elesett, de mégsem, helyette Sonny esett le róla és egyenest a sárba repült, én pedig nem bírtam ki röhögés nélkül.* - Nagyon vicces! - *mondta Sonny mérgesen.* - Szerintem is! - *röhögtem még mindig és odamentem hozzá lóháton.* - Jól vagy? Bocs, csak nem bírtam ki röhögés nélkül. - *mondtam neki, majd mikor megláttam, milyen sáros lett, megint el kezdtem röhögni.* - Jól nézel ki! - *nevettem. Sonny idegesen rámnézett, majd felénk tartott és beszólt.* 
*Még mindig vágtattam a zaj irányába. Nem tudtam megállni. Majd mikor már egy másik erdőben kötöttünk ki, egyszerre álltam meg a kancával. Láttam, hogy Miracleről leesik Sonny és elkezdtem halkan röhögni. Chad odairányított hozzá. Segített neki, de még mindig röhögött, főleg amikor megláttam, hogy szegény lány milyen sáros lett. Miracle sajnálkozva nézett Sonnyra és odament hozzá, ám Sonny idegesen felénk tartott én pedig kifújtam magam, mert elfáradtam.* - Muszály innom. - *mondtam fáradtan és beleszimatoltam a levegőbe. Megéreztem a víz szagát, bár a forrás elég messze volt és nem itt az erdőben. Nyihogni kezdtem Chadnak, aki nem értette mi bajom van, helyette Sonny beszólt neki, amit úgy láttam nem nagyon bír elviselni, így elkezdtek veszekedni. A szememet forgattam.* - Ezek mindig így civakodnak? - *kérdeztem Miraclet és az orromal megvakartam a lábam.*
*Csöndesen sétálgattam Zafír után, majd megtorpantam amikor farkasvonyítás hallatszódott, nem is olyan messziről. *-Hogy én? Nem én voltam!-*mondtam kissé ingerülten a farkasoktól való félelmem miatt, majd amikor megreccsent tőlünk nemmessze egy ág, hátraléptm egyet.*-Nyomás haza mieőtt farkaseledelek leszünk.-*pördültem meg és rohantam arrafelé ahonnan jöttünk.*- Fuss Zafír fuss!!!- bíztattam a kancát.*
*Hűlt, csak hűlt a levegő. Egészen libabőrös lettem, és a szél csak enyhén csiklandozta bőröm.Egy fekete ruhás alakot véltem felfedezni, de egy szót sem tudtam kicsögni. Fibi megmerevedett, ahogy Fantesma ő sem akart semmerre sem menni. Egyszer csak éles hang méghozzá egy sikoly hallatszódott, mire Fire Star megilyedt és full vágtába kapcsolt. Én csak lobogtam a hátán. Hátra-hátra tekingettem Mike-re, hogy minden rendben van-e, de az eseményeket még mindíg nem tudtam felfogni. Fibi csak vitt, és vitt, majd egy világos rész felé vettük az irányt.
*Ahogy mentünk be az erdőbe éreztem hogy kezd egyre párásabb lenni a levegő majd köd is lett.*-Jó útra jöttünk...-*mondtam és figyeltem hogy merre van valami fény amerre mehetünk. Először láttam az útközepén valamit először azthittem hogy egy fa az. Aztán ahogy közelebb értünk egy magas feketeruhás férfi alakja állt előttünk.*-Elvágtázunk mellette...-*mondtam, és készültem hogy balsról kerülöm meg. Teljes vágtába inditottam Fantasmát aki egy ugrással nekiindult, de valamiért megtorpant a férfi alak mellett. Láttam hogy Fibi is így tesz. Eréjesen belerugtam Fantasma oldalába aki nem akart megmozdulni csak deredten állt rémült szemekkel. A férfi felé nyúltam hogy levegyem a kalapját amikor egy nagy sikítás tépte szét a feszült csöndet, és Fantasma anyia megrémült hogy vágtázni kezdett. Ez nem volt a szokása. Nessy Fire Starral már előttünk elkezdett vágtázni. Nem tudtam irányitani a lovat, igy hagytam hogy vigyen az úton.