|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 18:49 - |
|
|
Homokos tengerpart. Kellemes a víz télen is a meleg tengeráramat miatt.
|
|
[131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
 Kecsesen lépdeltem a sekélyebb vízben.A távolodó emberek foglalkoztattak, figyeltem őket, de csak csendesen.Aztán a tengert kezdtem fürkészni.Az egyik fülemet az emberek felé fordítottam.Örültem, hogy végre béke és nyugalom, bár tudtam, hogy mindig lesz olyan, akiken segítenem kell.Így ezután a kis lazítás után elindultam az erdősebb részek felé.
Folyt.Köv.: Hosszú terepút
|
 - Szó szerint. Én is örülök. - *mondtam neki mosolyogva és a lovamat közelebb vittem Miraclehez odahajoltam Sonnyhoz és adtam neki egy puszit, majd visszahajoltam és rámosolyogtam Sonnyra, majd ügetésre fogtam Twilightot. Egyenesen hazafele tartottunk, de útközben még beszélgettünk.* |
 *Chaddel jót beszélgettünk miközben úsztattuk a lovakat. Amikor mentünk ki, viccből megfordultam Miracle hátán.*-Whow.-*mondtam mert furcsa érzés volt. Chadre mosolyogtam és megvontam a vállam a kérdésére.*-Amig a lányok velem vannak addig a szobámban. Aztán nemtudom. El kéne mennem a nagykönyvtárba utána nézni, hátha van valami teendő. Vagy megnézni az interneten.-*mondtam, és megpaskoltam Miracle farát.*-Szép ló csak kár hogy nincs feje.-*poénkodtam, aztán, megállítottam Mirát, és megfordultam a hátán.*-Tudod, nem tetszett hogy itt vannak a skacok, de azért örülök is neki. Sikerült kicsit össze barátkoztatnunk őket. Meglásd, mikor hazamennek, mindenki jól fogja érezni magát. -*mondtam teljes meggyőződéssel.
-Talán így lesz. -*mondta Chad mosolyogva.
-Tudod azon gondolkoztam, hogy ők csak miattunk utálták egymást? Vajon ha nem rángatjuk őket bele a kis harcunkba az előző suliban akkor ők talán barátok is lennének?-*gondolkoztam hangosan, Chad meg megvonta a vállát.*-Lehet. De ha engem kérdezel, én nem kértem a barátaimat semmire, önszántukból álltak az oldalamra.-*mondta Chad, én meg elmosolyodtam.
-Ez velem is így van. -*mondtam miközben a lovakat léptettük a tengerparton és süttettük magunkat a napfényben.*
-Örülök neki hogy belédbotlottam a vasútállomáson az első napon. - mondtam mosolyogva, Chad meg visszamosolygott.
-Szó szerint. Én is örülök.-*mondta, én szélesen elvigyorodtam majd sóhajtottam egyet.* |
*Sonnyval vágtáztunk a déli homokos tengerparton, nagyon jól éreztem magam vele. Egy ideig csak vágtattunk, majd amikor már nem volt kedvem hozzá és Twit is kevésbé tudtam kordában tartani odaszóltam Sonnynak.* - Elég lesz! - *majd megállítottam a lovam és Sonnyra néztem.* - Na úsztatunk? - *kérdezte mosolyogva.* - Még szép. - *mosolyogtam vissza rá és elindítottam a mént a tengervíz felé. Amikor már csak pár lépés volt köztem és a tenger között Twilight hirtelen megállt.* ~ Mi a baj? ~ *kérdeztem tőle de nem hangosan hanem magamban. Láttam Twlighton hogy nem akar belemenni a vízbe, ezért bíztatni kezdtem.* - Na menj csak be, semmi baj nem lesz, jófiúú! - *és közben paskolgattam, és bíztatásom sikeres eredményhez vezetett; a mén végre hajlandó volt bemenni a kicsit hűs vízbe. Sonnyék már rég bent álltak, Miracle elégedetten rázta meg a fejét, Sonny pedig rámmosolyogott. Már úsztattam egyszer-kétszer lovat, de már nagyon rég, így most nagy kedvem volt hozzá. Odaléptettem Sonnyék mellé, megálltam, rámosolyogtam, majd megint elindítottam Twit. Hamarosan a mén már nem lépett, hanem úszott, érezni lehetett a testén és a víz is már majdnem a mellkasomig ért. Twilight nagyon élvezte a vizet, néha-néha már bele is kortyolt párat. Mivel már kicsit fájt a kezem, hogy úgy fentartom, rádőltem a mén nyakára, de közben azért egyensúlyoztam, nehogy leessek.* - Na és mit gondolsz, hogy kerültek a skacok ide? - *kérdezte Sonny kíváncsian, én meg megvontam a vállam.*
- Hát fogalmam sincs. Én nem sejtettem, hogy eljönnek.
- Én sem. Lehet hogy nem kellett volna kikapcsolni a telefont.
- Milyen telefont? Jaaa! Hát akkor lehet nem jöttek volna el...most itt kell hallgatni a fújjogásukat.*mondtam már a végén gúnyos hangon.*
- Ugyan már, nyugi, nem lesz semmi, túléljük.*kacsintott rám én meg elmosolyodtam.*
- Hogy nem vettelek eddig észre!! - *mondtam neki és kicsit alig észrevehetően megráztam a fejem, közben pedig az aranyos nézésemmel bámultam barna szemeibe.* -
- Talán észrevettél, csak nem azt váltottam ki belőled mint most. Épp ellenkezőleg. - *mondta én meg elnevettem magam és ő is.* - Hát lehet hogy igazad van mert nehéz olyasvalakit nem észrevenni aki szószerint nekedrohan a folyosón. - *mondtam vigyorogva.* - Hátde ha egyszer meg van átkozva szobám... - *védekezett, majd elnevette magát.* - Az igaz. - *válaszoltam. Tovább úsztattuk a lovainkat még egy jó darabig, akik nagyon élvezték ezt, aztán megint elkezdtünk beszélgetni.* - Tényleg! Akkor most hol fogsz aludnii!? - *kérdeztem tőle kíváncsian, majd kifele irányítottam a part fele a jókedvű mént és közben mosolyogtam, a szárat kicsit rövidebbre fogtam.*
|
*Amikor ideértünk, ügetésből lépésre lassítottam a lovam, és elöntött a jókedv. Amikor legutoljára itt voltunk, akkor jöttünk össze Chaddel, és eszembejutott milyen boldog, ugyanakkor mennyire összezavart voltam. Miracle amikor meglátta az előttünk elterülő hosszú szabad teret, és megérezte az aranyló homokot a patái alatt, halkan nyihogott egyet, és táncolva rázni kezdte a fejét. Megkellett erőtetnem magam hogy kordában tudjam tartani, aztán Chadre néztem.*-Vágta? -*kérdeztem, félig rákényszerülve félig mert szállni akartam. Chad kicsit habozott de aztán bólintott és sarkat adott a lovának. Twilight megindult, mire Miracle vadul tépte ki magát a kezemből és teljes erővel iramodott utánnuk. Nem tudtam hogy van e még hatalmam a ló felett, de nem érdekelt. Előbb - utóbb valahogy, úgyis lekerülök a szárazföldre, csak remélem lassabb iramban mint ahogy Miracle tenne le. Beértük Twiightékat, és Chadre mosolyogtam. Imádtam ezt az érzést. A szél vadul kapott a hajamba, a sós tengeri levegő, szinte mart belülről, és Miracle patái szinte már nem is érték a földet. Twilight egy kicsit gyorsabb volt mint Mira de ez engem nem zavart, most nem számított ki a gyorsabb. Éreztem hogy Mira véresre veszi a harcot, megfeszül, és erősebben löki el magát a földtől. Chad magabiztosan ülte meg sötétpej lovát, és kicsit előredőlve segítette az aerodinamikát. Én Miracle nyakára hajoltam, és a galoppból tanult gyeplőmozdulattal ösztökéltem a kancát. Nem hittem el hogy most valoszinüleg 50-55nél nem megyünk gyorsabban. Ez volt már 70 is.*-Elég lesz!-*kiáltott Chad, hátradőlt, és lelassította Twilightot. Én is hátradőltem, összeszedtem a szárakat, és felváltva húzogattam őket, hogy beledolgozzam Mira szájába a zablát. A kanca végül tudomásul vette hogy elég lesz a futkározásból, megállt és automatikusan elindult visszafelé, Chadékhez.*-Na úsztatunk?-*kérdeztem mosolyogva.* |
*Most nagyon boldog voltam és jól éreztem magamat Sonnyval, és mint előbb megtudtam ő is velem, mivel átölelt és azt suttogta:* - Szeretlek. - ~ De cukii. ~ *gondoltam és miután kibontakoztunk az ölelésből rámosolyogtam.* - Én is. - *mondtam, majd újra átöleltük egymást. Én úgy öleltem most mint még soha, de azért gyengéden. Miután megint abbahagytuk az ölelkezést, csak mosolyogtam rá.* - Járnál velem? - *kérdeztem kicsit félénken és rámosolyogtam.* - Igen. - *mondta mosolyogva, aminek örültem. Ám hirtelen valami fura hangot hallottam és reflexszerűen a lovakra néztem. Twilight éppen elszakította a kantárat és ijedten hőkölt hátra.* - Na tessék. - *mondtam morcosan és felálltam odasétáltam hozzá, jobban megvizsgáltam a szárat. Teljesen el volt szakadva.* - Gyere menjünk be a lovasboltba! - *ajánlotta Sonny és rámmosolygott, majd kibogozta a csomót és felült a lovára. Én is követtem a példáját, gondoltam majd úgy lovagolok mint a western filmekben. Elindítottam a lovam rögtön vágtába, bosszús voltam hogy új szárat kell venn, de örültem, hogy Sonny a barátnőm.*
// Folyt. Köv. : Aurora lovasbolt :D // |
*A tengerpartra vezető úton végig, de amikor ideértünk mégjobban harcolnam kellett Miracleel az irányításért, Úgyéreztem megint kezdd megbolondulni. Nem zavart volna ha ezt nem alattam teszi. Leszálltunk a lovakról, és én öt csomóval kötöttem ki Miraclet, egy olyan vastag ághoz hogy azt csak egy elefánt tudná leszedni. Chad kérdezte hogy nem e megyünk sétálni kicsit, én meg mosolyogva bólintottam, és mellé sétáltam. Némán mentünk a víz melett, és az igazat megvallva engem most sem nagyon zavart a csönd. Amikor Chad megbotlott, kitört belőlem a nevetés, de olyan jóízűen hogy belefájdult a hasam. Főleg a meglepett arckifejezése miatt. Aztán odajött hozzám meglökött én meg beleültem a vízbe. Hideg volt de jólesett. Most ő nevetett rajtam, aztán odajött hozzám hogy felsegítsen de én ahelyeett hogy beletámaszkodtam volna a kezébe megrántottam azt igy ha nem lett volna résen telibe orra esik a vízbe de igy csak letérdelt.*- Szöknek a lovak!-*kiáltotta teljes átéléssel, bennem meg ijedten megszorult valami, de amikor észrevettem hogy békésen áldogálnak az árnyékban már késő volt Chad az arcomba fröcskölt.*-Na megállj!-*mondtam nevetve és visszafröcsköltem. Még jó pár percig lökdöstük meg lefröcskölgettük egymást, és amikor már nem birtam tovább szuflával vigyorogva előre hajoltam, majd felegyenesedtem és Chadre mosolyogtam. Kistéláltunk a lovakhoz, én meg leültem a fűbe, Chad meg követte a példám, és leült mellém. Most nem volt bennem ellenérzés most boldognak éreztem magam. Chadre vigyorogtam és átöleltem. Mondtam volna valamit de nem voltam biztos benne. *-Szeretlek.-*sugtam neki végül. Erős szónak éreztem ezt de nem tudtam megfelelően kifejezni magam.* |
*Miután felnyergeltük a lovakat, felszálltunk rájuk és elindultunk egy tengerpart felé. Amikor már a tengerparton voltunk, jobban szétnéztem; tetszett a homokos part, a szél egy kicsit fújt, rajtam pedig csak egy póló volt, így kicsit fázósan összehúztam magam, majd Sonnyra néztem, aki küzdött kicsit Mirával, mivel a kanca nagyon akart száguldani. Elmosolyodtam, majd kicsit később megállítottam Twit, leszálltam róla és jól kikötöttem, úgy hogy még véletlenül se tudjon elszökni. Aztán Sonnyhoz fordultam:* - Nem sétálunk egy kicsit? - *kérdeztem mosolyogva, mire ő bólintott, én meg elindultam a part mellett. Nem nagyon néztem a lábam elé, így egyszer csak megbotlottam egy kisebb kőben, ekkor Sonny elkezdett nevetni én meg közelebb mentem hozzá és belöktem a vízbe. Most én kezdtem el vigyorogni, de utána odamentem hozzá és a kezemet nyújtottam felé. Ő meg is fogta, de berántott a vízbe. Kicsit vizes lettem, de nem volt vészes.* - Nézd már! A lovak szöknek! - *mutattam a lovak felé, hogy eltereljem a figyelmét és lefröccsköltem, mire megfordult és ő is lefröccskölt. Ez a baromkodás még tartott egy jó ideig, majd amikor már nem pocsoltuk egymást, csak mosolyogva bámultuk egymást, majd fáradtan kitámolyogtunk a parta, a lovaktól nem messze egy füves részre.* |
 *Jókedvűen lépegettem Mira melett, dumálgattunk és sokszor rá-rámosolyogtam. Amikor megláttam a tengerpartot nagyon nagy kedvem támadt vágtatni.* - Persze. Mindenképpen futnék most, főleg veled. - *mondtam és nyomatékosabban mondtam ki az utolsó szót.* - Rendben van. - *mondtam és úgy lőttem ki mint egy rakéta, de kicsit lemaradtam Mirától, hogy sikerélménye legyen. Boldog voltam, tetszett a hely is és az, hogy a patáink dübörgése miatt semmit nem lehetett hallani. Mikor kicsit kifáradt, a kanca idejött hozzám és hozzáérintette az oldalát az enyémhez, majd begázolt a tengerbe. Elmosolyodtam és követtem. Egészen mélyre részre bementünk és úszkáltunk körülbelül negyed órát, majd kimentünk és a partra és beszélgettünk.* - Szerintem most már vissza kéne mennünk. - *mondtam.* - Kíváncsi vagyok, hogy mi történt köztük. - *mondtam egy ravasz mosollyal, majd vágtába csaptunk és visszamentünk a tavacskához.*
//Folyt. Köv. Kis tavacska// |
 *Jókedvűen lépkedtem Twilight mellett eldumálgattunk arról hogy milyen ez a hely, meg hogy milyen furcsa volt az a hang tegnap. Amikor ideértünk és a patám alatt éreztem az aranysárga homokot szárnyallni támadt kedvem.*-Hé Twi! Futsz velem egyet? Csak egy kicsit! Légyszi.-*kérleltem, ő meg kedvesen elvigyorodott és kijelentette hogy mindenképpen futna velem egy kört. *-Akkor nyomás kapj el!-*mondtam neki és kilőtttem amilyen gyorsan csak tudtam. Fokozatosan gyorsultam, és a végén mit sem törődtem azzal hogy megerőltetem a lábam, csak toltam magam előre. Kicsit lehagytam Twit, de arra gondoltam hogy biztos csak sikerélményt akar okozni nekem. Elvigyorodtam, beszívtam a tenger illatát, és élveztem ahogy a vad szél belekap a sörényembe, ahogy elsüvít a fülem mellett, és ahogy a patáink dübörgése földöntúli módon nyom el minden más hangot. Egy kis idő után fáradtan fékeztem le, Twilighthoz mentem, egy pillanatra hozzáérintettem az oldalam az övéhez majd vigyorogva belegázoltam aa hűs óceánba.*
|
Jamie: *Shine egy csodás, homokos tengerparti részre vitt minket. Senki nem volt itt éppen, ezért csodás nyugalom járta át a helyet. Az egyenes part vágtára csábított.*
Leslie: -Na, Jamie?-
Jamie: *Kérdezte Leslie, mintha csak olvasott volna a gondolataimban.* -Gyerünk!- *Kiáltottam vissza neki.*
Leslie: *Mire Jamie a szó végére ért, lovam már ugrott is vágtába. Shiver elég gyors ló, de mégis pár másodperc múlva Jamie-ék elhúztak mellettünk. Shine hihetetlenül gyorsnak bizonyult. Úgy látszik, ez a vadlovak vérében van. Ahogy láttam, Jamie nagyon élvezte a sebességet. Bár szőrén ült, nagyon simulékonyan követte lova mozgását, együtt mozgott vele, és végig vigyorgott. =) *
Jamie: *Leslie gyorsan startolt, én még csak álltam, mikor elvágtatott. Én még sosem vágtáztam Shine-on, ezért kicsit izgultam, de amint beugrattam, ez gyorsan elszállt. Csak pár pillanatig láttam még Leslie-t és Shiver-t, de ezalatt is észrevettem, hogy Leslie milyen jól lovagol. Teljesen együtt mozgott a lovával, gyönyörűen néztek ki együtt. Shine őrült tempóban vágtatott, ezért hamar elfelejtettem Leslie-éket, minden mással együtt. Átadtam magam a vágtának, Shine-nak. Sosem ültem még ilyen gyors lovon. Shine szinte repült, de én egyetlen pillanatra sem féltem, hogy talán nem tudom majd megállítani. Ilyen sebességel sajnos hamar elértünk a partot szegélyező erdőig, ezért visszafordítottam Shine-t, hogy bevárjuk Leslie-éket, akik pár másodperc múlva oda is értek.*
Leslie: -Úristen, Jamie! Ez hihetetlen volt! Fú, nagyon gyorsan mentetek!-
Jamie: -Igen, tudom! Hihetetlen!-
Leslie: -Jamie! Shine-t mindenképp idomítanod kell! Remek versenyló válhat belőle!- *Boldoságunk azonban nem sokáig tartott. Észrevettem, hogy Jamie egy pontra bámul, és arckifejezése elég ijedtnek látszott. Én is odanéztem hát. Patanyomok vezettek a tengerbe, kifelé viszont sehol nem jött nyom, az egész part mentén. A tengerben sem láttunk senkit. Ekkor azonban egy ló feje bukkant fel a vízből, és szívhezszólóan nyerített egyet, majd újra eltűnt. Jamie-vel beszélnünk sem kellett. Bevágtattunk a tengerbe.*
Jamie: *Rettentő rossz érzésem támadt, amikor a patanyomokat megláttam. Shine is furán kezdett viselkedni, ellenben Shiver-rel, amit nagyon furcsálltam. Aztán mikor meghallottuk a nyerítést, végigfutott a hátamon a hideg. Ennek ellenére elindultunk, hogy megmentsük a lovat. Viszont amikor odaértünk, ló sehol. Leslie-vel leúsztunk egy kicsit a víz alá, de ott sem láttunk semmit. Hirtelen a víz morajlani kezdett, és hatalmas vihar tört ki. Össze-vissza dobált minket a rengeteg hatalmas hullám, alig tudtunk a lovon maradni. Egy évezrednek tűnt, mire végre kiértünk.*
Leslie: * Amikor a lábunk partot ért, hirtelen minden elsötétült. Amikor újra láttunk, a part olyan csendes, és az ég olyan tiszta volt, mintha mi sem történt volna. Visszanéztünk a tengerre, amely szintén rezzenéstelenül állt. A patanyomok még mindig ott voltak, ám ezúttal a tengerből kifelé vezettek. Most befelé nem vezetett nyom. Mostmár az én hátamon is végigfutott a hideg. Jamie-n is láttam, hogy teljesen kiborult. Az arca falfehér volt, mint gondolom az enyém is.*
Jamie: * Mozdulni sem tudtam. Fogalmam sem volt, hogy tényleg megtörtént-e ez az egész, vagy amúgy is gyenge idegzetem játszott velem. Viszont Shine-on ültem, mellettem Leslie, a testvérem, és Shiver, a lova. Ez visszahozott a valóságba.* -Na tűnjünk el innen!- *Mondtam, amint kicsit viszanyertem az önuralmamat.*
Leslie: -Egyetértek!- *És már vágtattunk is hazafelé. Elég volt mára az izgalmakból.*
Jamie, Leslie: *Ekkor azonban még nem tudtuk, hogy ez még csak a kezdet...*
  
Jamie Leslie Shiver Shine
//Folyt. köv. istálló// |
 *Mikor ideértünk,Mandynak haza kellett mennie,és megjelent egy fakras.Furcsának találtam,hogy Dalia nem fél,dehát itt már azán bármi megtörténhet.Hirteln esni kezdett az eső.A többiek azt tanácsolták,menjünk haza.Szomorúan bár,de megfordítottam daliat és elindultunk.*~Remélem majd máskor befejezzük a terepet~*gondoltam.*
//Folyt. köv. Istálló// |
 *Mikor ideértünk szakadni kezdett az eső.* - Oké Sam menjünk haza - *mondtam.Egy kis sarkad adva a lovamnak elindutam az istálló felé. Szépség nagyon botladozott de haladt az istálló felé.*
|
*Láttam pár embert.*~Á, ez éppen megfelel!~*gondoltam magamban.Barátságos farokcsóválással közelettem feléjük és odaszóltam a lovaknak:* - Nyugi, semmi baj.Nem támadok emberre, én csak simogatást kérek!-*mondtam nekik kedvesen, bár ha az emberek nincsenk ott, biztosan megkergetném őket.*~Remélem hisznek nekem!~*gondoltam* |
 *Hagytam elmenni Mandyt csak, egy halk sziával elköszöntem tőle. Csend telepedett a társaságra a ház miatt, meg talán el is fáradtunk kicsit. Öt perc mulva szakadni kezdett az eső és villámlott, amitől nagyon rosz érzésem lett. Féltem hogy belénkcsap a villám.*-Lina! -*kiáltottam a lánynak és odairányitottam mellé Nitát.*-Mit szolnál hozzá ha később fejeznénk be a túrát? Félek idekint...-*mondtam a lánynak akin látszott hogy kicsit csalódott hogy igy ér véget a túra.*
//ha Lina beleegyezik istálló ha nem akkor arra amerre a többiekxD//
|
 -Én azthiszem hazamegyek. Fáradt a lovam, és énis.Neharagudjatok.És, szeretnék kicsit egyedül menni.*Azzal egy könnycsepp gördült le arcomon az sms láttán amit imánt kaptam.Apu meghalt. Nem volt jó a kapcsolatunk, de azért fájt. Odanyomtam csízmám lovam oldalához, s vágtára fogtam a jámbor lovacskám.Csak folytak, és folytak a könnyeim, és csak vágtáztunk hazafelé, majd mikor megpillantottam az isálló ismerős körvonalait lassítottam a tempón, s végére lépésre fogtam lovam, és már az istálló bejáratánál álltam.
//Folyt. köv. istálló// |
*Végig követtem Kittna utasításait. Csak az járt az eszemben, hogy a lovak megérdemlik amit kapnak. Nem jobbak mint mi. Az egyik mártír patás felajánlotta magát.*-Azt kívánom hogy Bodyguard belehaljon a fájdalomba ahogy végignézi a lassú halálodat. -*motyogtam egy pillantást vetve a fekete ménre.*-Ez nagyon tetszeni fog...-*mondtam égy ördögi vigyort vetve Kittnára.*
//Folyt köv. Temető//
*Épp bele akartam szóli amikor Kittna elfogadta az ajánlatot. Nem kellett volna. Az összes lovat ki kell írtani. Nameg, én Bodyguardot akkor sem látnám a fajtám közt szivesen ha saját maga ölné meg BlackStart. De mostmár mindegy. Majd csak lesz valahogy. Morogva elcsattintottm a fogam a mén hátsó lába mellett hogy haladjon. Egyszer csak eszembejutott valami. Valami eszméletlenül jó ötlet. Vagyis egy próbálkozást megérne. De erről nem ejthetek szót BlackStar haláláig. Addig várnom kellett.*
//Folyt köv. Temető//
|
Saját karaktereim:
*Kittna mindig is szavatartó volt...Tudtam, hogy ezt mostsem fogja feladni.Fabulant belátta, nincs más esély....Feláldoztam magam, Fabulant elfogja mesélni DreamStarnak, hogy milyen is voltam.Azt is mondta, hogy az összes vadló ismerni fogja a nevemet!*~ Hát végül is..Öregharcos...Mindig is erre vágytál, ugye?~*kérdeztem magamtól, majd engedelmeskedtem Kittnának, aki azt mondta, hogy Bodyguard előtt akar megölni.Előtte fognak szétmarcangolni.Tehát a farkasokkal a temetőbe mentem*
>>>>Folyt.Köv.: Temető<<<<
*Már a sírás környékezett, és isten lássa lelkem, ha nem lennék vemhes, és Dream Star nem születne meg, BlackStarral együtt haltam volna.De szeretnék életet adni.De ha DreamStar felnő, én megölöm Kittnát, ezt megígérhetem neki!Fabulantal és Lepkével a Barlang felé mentünk.*
>>>>Folyt.Köv.:Barlnag<<<<
Kittna karakterei:
 - Figyelj ide, BlackStar!Ha tényleg azt akarod, hogy ne bántsuk őket, akkor velünk kell hogy gyere.-*ördögi mosolyt ült az arcomra*- Bodyguard előtt akarunk széttépni!-*mondtam neki morogva, majd Vitanira, Naora és a másik kanra néztem*- Gyertek ti is, senkit nem hagyunk ki, ebből a húsból csak mi eszünk.De adunk még egy esélyt Bodyguardnak!Ha megeszi a cimboráját, akkor őt is élve hagyuk, és velünk marad egy falkában, de a lekisebb rangon lesz, mindörökre.-*halál komoly arcot vágtam, majd BlackStarnak dőltem és elindultunk a temetőbe.*
>>>>Folyt.Köv.: Temető(ha jönnek a többiek is!)<<<< |
[131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Kecsesen lépdeltem a sekélyebb vízben.A távolodó emberek foglalkoztattak, figyeltem őket, de csak csendesen.Aztán a tengert kezdtem fürkészni.Az egyik fülemet az emberek felé fordítottam.Örültem, hogy végre béke és nyugalom, bár tudtam, hogy mindig lesz olyan, akiken segítenem kell.Így ezután a kis lazítás után elindultam az erdősebb részek felé.
- Szó szerint. Én is örülök. - *mondtam neki mosolyogva és a lovamat közelebb vittem Miraclehez odahajoltam Sonnyhoz és adtam neki egy puszit, majd visszahajoltam és rámosolyogtam Sonnyra, majd ügetésre fogtam Twilightot. Egyenesen hazafele tartottunk, de útközben még beszélgettünk.*
*Chaddel jót beszélgettünk miközben úsztattuk a lovakat. Amikor mentünk ki, viccből megfordultam Miracle hátán.*-Whow.-*mondtam mert furcsa érzés volt. Chadre mosolyogtam és megvontam a vállam a kérdésére.*-Amig a lányok velem vannak addig a szobámban. Aztán nemtudom. El kéne mennem a nagykönyvtárba utána nézni, hátha van valami teendő. Vagy megnézni az interneten.-*mondtam, és megpaskoltam Miracle farát.*-Szép ló csak kár hogy nincs feje.-*poénkodtam, aztán, megállítottam Mirát, és megfordultam a hátán.*-Tudod, nem tetszett hogy itt vannak a skacok, de azért örülök is neki. Sikerült kicsit össze barátkoztatnunk őket. Meglásd, mikor hazamennek, mindenki jól fogja érezni magát. -*mondtam teljes meggyőződéssel.
*Jókedvűen lépegettem Mira melett, dumálgattunk és sokszor rá-rámosolyogtam. Amikor megláttam a tengerpartot nagyon nagy kedvem támadt vágtatni.* - Persze. Mindenképpen futnék most, főleg veled. - *mondtam és nyomatékosabban mondtam ki az utolsó szót.* - Rendben van. - *mondtam és úgy lőttem ki mint egy rakéta, de kicsit lemaradtam Mirától, hogy sikerélménye legyen. Boldog voltam, tetszett a hely is és az, hogy a patáink dübörgése miatt semmit nem lehetett hallani. Mikor kicsit kifáradt, a kanca idejött hozzám és hozzáérintette az oldalát az enyémhez, majd begázolt a tengerbe. Elmosolyodtam és követtem. Egészen mélyre részre bementünk és úszkáltunk körülbelül negyed órát, majd kimentünk és a partra és beszélgettünk.* - Szerintem most már vissza kéne mennünk. - *mondtam.* - Kíváncsi vagyok, hogy mi történt köztük. - *mondtam egy ravasz mosollyal, majd vágtába csaptunk és visszamentünk a tavacskához.* 
*Jókedvűen lépkedtem Twilight mellett eldumálgattunk arról hogy milyen ez a hely, meg hogy milyen furcsa volt az a hang tegnap. Amikor ideértünk és a patám alatt éreztem az aranysárga homokot szárnyallni támadt kedvem.*-Hé Twi! Futsz velem egyet? Csak egy kicsit! Légyszi.-*kérleltem, ő meg kedvesen elvigyorodott és kijelentette hogy mindenképpen futna velem egy kört. *-Akkor nyomás kapj el!-*mondtam neki és kilőtttem amilyen gyorsan csak tudtam. Fokozatosan gyorsultam, és a végén mit sem törődtem azzal hogy megerőltetem a lábam, csak toltam magam előre. Kicsit lehagytam Twit, de arra gondoltam hogy biztos csak sikerélményt akar okozni nekem. Elvigyorodtam, beszívtam a tenger illatát, és élveztem ahogy a vad szél belekap a sörényembe, ahogy elsüvít a fülem mellett, és ahogy a patáink dübörgése földöntúli módon nyom el minden más hangot. Egy kis idő után fáradtan fékeztem le, Twilighthoz mentem, egy pillanatra hozzáérintettem az oldalam az övéhez majd vigyorogva belegázoltam aa hűs óceánba.*
*Mikor ideértünk,Mandynak haza kellett mennie,és megjelent egy fakras.Furcsának találtam,hogy Dalia nem fél,dehát itt már azán bármi megtörténhet.Hirteln esni kezdett az eső.A többiek azt tanácsolták,menjünk haza.Szomorúan bár,de megfordítottam daliat és elindultunk.*~Remélem majd máskor befejezzük a terepet~*gondoltam.*
*Mikor ideértünk szakadni kezdett az eső.* - Oké Sam menjünk haza - *mondtam.Egy kis sarkad adva a lovamnak elindutam az istálló felé. Szépség nagyon botladozott de haladt az istálló felé.*
*Hagytam elmenni Mandyt csak, egy halk sziával elköszöntem tőle. Csend telepedett a társaságra a ház miatt, meg talán el is fáradtunk kicsit. Öt perc mulva szakadni kezdett az eső és villámlott, amitől nagyon rosz érzésem lett. Féltem hogy belénkcsap a villám.*-Lina! -*kiáltottam a lánynak és odairányitottam mellé Nitát.*-Mit szolnál hozzá ha később fejeznénk be a túrát? Félek idekint...-*mondtam a lánynak akin látszott hogy kicsit csalódott hogy igy ér véget a túra.*
-Én azthiszem hazamegyek. Fáradt a lovam, és énis.Neharagudjatok.És, szeretnék kicsit egyedül menni.*Azzal egy könnycsepp gördült le arcomon az sms láttán amit imánt kaptam.Apu meghalt. Nem volt jó a kapcsolatunk, de azért fájt. Odanyomtam csízmám lovam oldalához, s vágtára fogtam a jámbor lovacskám.Csak folytak, és folytak a könnyeim, és csak vágtáztunk hazafelé, majd mikor megpillantottam az isálló ismerős körvonalait lassítottam a tempón, s végére lépésre fogtam lovam, és már az istálló bejáratánál álltam.
- Figyelj ide, BlackStar!Ha tényleg azt akarod, hogy ne bántsuk őket, akkor velünk kell hogy gyere.-*ördögi mosolyt ült az arcomra*- Bodyguard előtt akarunk széttépni!-*mondtam neki morogva, majd Vitanira, Naora és a másik kanra néztem*- Gyertek ti is, senkit nem hagyunk ki, ebből a húsból csak mi eszünk.De adunk még egy esélyt Bodyguardnak!Ha megeszi a cimboráját, akkor őt is élve hagyuk, és velünk marad egy falkában, de a lekisebb rangon lesz, mindörökre.-*halál komoly arcot vágtam, majd BlackStarnak dőltem és elindultunk a temetőbe.*