|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 17:05 - |
|
|
Különösen hideg vizű tó, ami az erdei patakból jött létre. A patak fölé ível egy kis híd, de az ahoz vezető kis ösvényt benötte a növényzet. A tóval szemben az erdő szélén, van egy kis korlát ahová a lovakat lehet kötni.
|
|
[56-37] [36-17] [16-1]
 *Eleinte csak dadogott, de aztán összeszedte a bátorságát és kimondta, hogy az érzés kölcsönös, majd átölelt a nyakával. Elmosolyodtam és szorosabban hozzányomtam a nyakam az övéhez, majd behunytam a szemem. Teljesen belezúgtam a kancába és ezt csak most éreztem igazán. Nagyon boldog és legfőképpen szerelmes voltam. Egy idő után elhúzódtunk egymástól, én meg hozzádörgöltem az orrom az övéhez. Minden tetszett a kancában, tudtam, hogy ő az igazi, már szinte első látásra és bár van aki azt mondja, hogy szerelem nem létezik első látásra, szerintem ez nem feltétlenül igaz. Csak mi ketten, a hűs vízben, mellettünk egy kissebb csobogó vízesés, madarak dalolnak, el sem tudok ennél jobbat képzelni.* |
*Slawik tempójához képest lassabban érkeztem a vízbe. Körbenéztem egy pillanatra, mikor azonban újra előre pillantottam, Slawik már ott is volt előttem.* ~ Azt hittem, sose mondja ki. ~ *Gondoltam, persze legbelül nem éreztem ezt ilyen egyszerűnek. Alig tudtam megszólalni. Aztán végül csak sikerült megerőltetnem magamat, hogy valamit szóljak. Szinte már könnyes szemmel válaszoltam.* - Slawik...nos...tudod.... - *Haboztam egy ideig, de aztán félrenéztem, nagy levegőt vettem, majd újra Slawik szemébe néztem.* - Én is szeretlek. Jobban, mint hinnéd. - *Mondtam végül, és közel léptem hozzá. Átöleltem őt a nyakammal, egyáltalán nem bizonytalanul. Tudtam, ez a mén már az enyém:D* |
*Amint ideértünk egy hatalmas boldog nyerítést hallattam. Nagyon jó kedvem volt.* - Tetszik a medence, hölgyem? - *szóltam hozzá poénkodva, majd vágtázva belegázoltam a hűs vízbe. Kicsit pancsoltam, majd Charismára néztem, aki már éppen bent volt a vízben. Rámosolyogtam és közelebb mentem hozzá.* - Tudod, be kell vallanom valamit... Szeretlek. - *mondtam kicsit félénken, majd mélyen Charisma szemébe néztem, kíváncsi voltam, mit szól hozzá.*
|
 * Amikor Chad felhivta a figyelmemet Mirára, izgatottan próbáltam felállni aztán a fiú megragadta a kezem és odasegített. Twilight oldalához vitt és mondta hogy szálljak fel. Eltartott pár pillanatig amig értelmeztem a parancsot, aztán beleléptem a kengyelbe és próbáltam felhúzni magam, de az egyik vállam felmondta a szolgálatot, a másik meg kevés volt ehhez. Chad felsegített majd felszállt elém. Mondta hogy nem ülhetek Mirára és az igazat megvallva nem is vágytam rá. Ahogy Twilight elindult ijedten vettem észre hogy mindj lecsúszok ugyhogy átkaroltam Chadet, jobban elhelyezkedtem, és erősen kapaszkodtam belé. Kirázott a hideg. Idegen volt a helyzet de aztán gyorsan el is illant ez az érzés. Miraclere néztem aki az orrát a vádlimnak nyomva követett minket. Hasogatott a fejem és sípolt a fülem. Chad hátának döntöttem a fejem, és összeszorítottam a fogaimat.*-Hová megyünk?-*kérdeztem kicsit rekedt hangon, és mivel Twilightnak nagy lépésekkal kellett átküzdenie magát egy bokros részen közelebbb húzódtam Chadhez. Szegény zavarban volt de valahogy jelen pillanatban nem izgatott. *-Haza.-*mondta röviden én meg ujra körbe pillantottam.*-ÉS a hova is haza? - kérdeztem zavartan.* -Wild Rose Island... Istálló-*mondta Chad türelmesen én meg bólogattam. Visszadöntöttem a homlokom a hátának és szaggatottan sóhajtottam egyet.*~ MEnnyi az idő? Jó meleg van az biztos. Ég a vállam. ÉS egyáltalán milyen nap van? ~*gondolkoztam zavarodottan.*~Hol is van a lovam?~*jutott eszembe körbenéztem de láttam hogy mögöttünk cammog. Elengedtem Chadet, és Mira száráért nyúltam féltem hogy belelép. Chad kérdőn pilantott hátra a válla fölött, de amikor egy ujjabb rázkódásnál megint belé kapaszkodtam előre nézett. Megszoktam Twilight mozgását, Chad hátának döntöttem a fejem, és az alvás és az ébrenlét határán voltam.*
//Folyt köv. Istálló//
|
 *Sonny egyaltalán nem figyelt rám, mindig másfelé nézett, aztán visszafordult felém és csak nézett rám. Cuki volt, ahogyan bambán bámult engem. Elmosolyodtam és a szemeimet forgattam. Sonny fel akart állni, mondva, megkeresi Miraclet, de én visszatoltam a talajra.* - Nem mész sehová. - *jelentettem ki, nem akartam, hogy valami baja legyen megint. Ő erre morcos lett, aztán majdnem elaludt, de én megráztam.* - Kövesd az ujjamat a tekintetedddel. - *parancsoltam rá, mire ő ugyan követte a tekintetével az ujjamat, de akadozott a szeme, láttam, hogy nem tud koncentrálni.* ~ Úgy látszik, hogy agyrázkódása van ~ *. Mivel letörölgettem róla a vért, már nem is nagyon látszott rajta. Aggódva néztem rá, ő meg hunyorított rám.* - Nyugodj meg. Miráról leestél, mint már mondtam. Elvágtatott, gondolom nemsokára visszajön. - *ismételtem. Sonny egy fához vánszorgott, nekitámaszkodott és hányt.* - Fúúj. - *mondtam nagyon halkan és elszörnyülködtem, direkt nem néztem oda. Megint visszapróbált jönni Sonny, de nem sikerült neki, helyette Twi felé ment, én pedig ekkor odafutottam hozzá. Szerencsére, mivel majdnem elesett, de én gyorsan megfogtam a karját és visszavittem fához.* - Jobban vagy már? - *kérdeztem aggódva, de ő nem válaszolt nekem, nem tudott egy dologra koncentrálni. Hirtelen patadobogást hallottam, a hang irányába néztem és megláttam Mirát. Kicsit mérges voltam rá, amiért így elvágtatott Sonnyval.* - Nézd csak! Megvan a lovad! - *mutattam Mirára, aki prüszköldve megállt és minket nézett, majd Twihoz ment és hozzádörgölőzött az orrával. Megfogtam Sonny kezét.* - Gyere! - *mondtam neki és a lovak felé mentem. Mutattam Sonnynak hogy üljön fel.* - Száljj fel! - *mondtam neki, akir kicsit furcsán rámnézett, majd odament ló oldalához, beleakasztotta egyik lábát a kengyelbe, de nem bírta felhúzni magát, így odamentem és felsegítettem.* - Üljj hátrébb. Mögöttem fogsz ülni. Miraclevel nem mehetsz, még ledőlsz. - *mondtam kicsit szigorúan. ~ Meg ráadásul az egyik lábára sántít is, úgyláttam. És nem akarom hogy valami bajod legyen, féltelek, hogy leborulsz róla. ~ *gondoltam, majd én is felültem a nyeregbe és kicsit meghúztam a szárat, hogy mostmár fejezzék be Mirával.* - Gyere Miracle! - *mondtam neki és csettintetten a nyelvemmel neki, mire ő elindult velünk együtt. Hirtelen puha kezeket éreztem a hasamon; Sonny karolt át, gondolom félt, hogy lecsúszik. Kicsit zavarba jöttem.* - Ööö... nyugi, csak fogj erősen, ha esetlek Twi megijedne valamitől. - *mondtam neki dadogva és rövidebbre fogtam a szárat.*
|
*Hideg érintést éreztem, meg azt hogy valaki a fejemet birizgálja. Neheze de azért kinyitottam a szemem, és körülnéztem. Hol vagyok? Hol van Mira?*-Hol vagyok?-*ültem fel, de éles fájdalom hasított a fejembe és a vállamba, a kép is forgott. Chad elkezdett magyarázni bár a felénél kicsit elkezdtem másfelé figyelni de igyekeztem megérteni amit mond. Nem tudtam elképzelni hogy Miracle ilyet csinált volna. Chad beszélt valamit hozzám, én meg csak néztem rá, közben próbáltam nem figyelni a fülzúgásra, és az erős fejfájásra. Csak néztem rá, de nem tudtam koncentrálni.*-Mmh... Hol vagyok? Megkeresem Miraclet ...-*mondtam és próbáltam feltápászkodni de Chad visszatolt a földre. Grimaszoltam beletúrtam a hajamba, és kínomban erősen megmarkoltam azt, de egyeltalán nem éreztem, a fejfájás és a hányinger mindent elnyomott. Hátradőltem, és az erős síplás a fülemben lassan megszűnt, majdnem elaludtam de aztán Chad megrázta a vállam és ujra felültetett. *- Kövesd az ujjamat a tekinteteddel. -*mondta, én meg lassan követtem a tekintetét, de akadozott a szemem, nem tudtam koncentrálni. A vállamra néztem. Nem úgy tűnt mintha kificamodott volna viszont a karomon és a hátamon is egy darabon fel volt horzsolva. Chadre néztem, és kicsit hunyorítottam hátha élesebb lesz a kép. Kék szemében aggodalom csillogott, mögötte mozgást észleltem, rájöttem hogy Twilight az. Körbenéztem, majd megint Chadre, aki a homlokomra tette a kezét. *-Hol van Mira? Mit keresünk itt? -*kérdeztem ujra. MEgfordult minden, a mellkasomra tettem a kezem, feltápászkodtam, gyorsan tántorogtam pár lépést, egy másik fának támaszkodtam, ösztönös mozdultattal megfogtam a hajam, és hánytam. Hallottam hogy Chad elszörnyülködik mögöttem, de nem igazán tudott érdekelni. Borzasztóul voltam. Próbáltam visszamenni Chadékhez, de másik irányba sikeredett, és majdnem Twilight mögött huppantam a földre de Chad megfogta a karomat, és visszarakott a fához. Körbenéztem, felhúztam a térdem és nekitámasztottam a homlokom.* |
*Láttam, ahogy Mira elvágtázik Sonnyval, így erősen megsarkaltam Twilightot, aki vágtatni kezdett. Vágtattunk-vágtattunk arra, amerre Sonnyék mentek, de hirtelen nyomuk veszett.* - Ezek meg hova lettek? - *kérdeztem. Ijedten meghúztam a szárat, hogy a lovam megáljjon és alaposan körülnéztem a fák között és a földre is pillantottam, de nem láttam őket. Lépésre ösztökéltem lovam és úgy is kerestem Sonnyt. Twi is aggódott, látszott rajta, nem tudta hogy hol van Mira, így kicsit ideges volt.* - Nyugi fiú! Megtaláljuk őket! - *bátorítottam és megpaskoltam a nyakát. Egyszer csak megláttam egy fekete foltot elég messze tőlünk és ügetésre fogtam Twit. Mint jól gondoltam, Sonny volt az; ruhája koszos, arca falfehér, válla, feje véres.* - Úristen! - *mondtam ijedten, leugrottam Twi hátáról és Sonnyhoz futottam, majd letérdeltem mellette. A teste felé hajoltam.* ~ Hála Istennek még lélegzik! ~ *gondoltam, majd a kezemmel megérintettem az arcát, ami hideg volt. Gyorsan elővettem egy csomó zsepit, hogy letöröljem róla a vért. Hirtelen nyöszörögni kezdett és szép lassan kinyitotta a szemét. Ijedten körülnézett, majd kérdezgetni kezdett engem, hogy mit keres itt. A kezemmel óvatosan megérintettem a homlokát.* - Jól vagy? - *kérdeztem aggódva, majd magyarázkodásba kezdtem.* - Hát... Mira megint játszotta az agyát és elvágtázott veled ide be az erdőbe, te meg gondolom leestél... - *mondtam szomorúan és aggódva. Sonnyt elképedt szavaim hallattán , majd fájdalmasan felnyögött. Megakartam bizonyosodni, hogy nincs-e agyrázkódása.* - Figyi, teszek fel neked kérdéseket, válaszolj rájuk! 1. Hogy hívnak téged? 2. Ki vagyok én? 3. Mi a lovad neve? - *kérdeztem aggódó arccal és türelmesen vártam válaszaira.* |
*Vegre megjöttek a lovak és én boldogan ölelgettem meg Miracle nyakát. Chad halkan beszélt Twilighthoz, ugyhogy ebből kikövetkeztettem hogy most nem fognak ugy haragudni egymásra mint tegnap hazafelé. Összeszedtem a mobilomat, megkiséreltem bekapcsolni, és megkönnyebülten dobbant a szivem amikor a pin kódomat kérte, pittyenéssel szép képpel, szoval semmi baja nem esett. Már fáradt voltam a sok vizben ugrándozás miatt, ugyhogy a sziklára léptem, és onnan egyből Mira hátára toltam mgam. Elindultunk hazafelé.*~Végül minden ugy lett mint gondoltam, ugyis mindíg egyenesbe kerülnek a dolgok.~*gondoltam optimistán. Chadre vigyorogtam, de ekkor Mira rántott egyet, a száron, megakart fordulni, vissza akartam fordítani mire kioldalazott a vállával, és beugrott a bozótosba. Egyből arconcsapott pár ág hugyhogy elvesztettem a koordinációs készségeimet, és Mira gyors irányválátsai miatt alig birtam a hátán maradni, de moszály volt mert ha egy rosz pillanatban engedem el, nekirepülök egy fának, és akkor kitörik a nyakam. Hallottam Chad kiáltását, de nem tudtam visszakiáltani annál jobb dolgom is volt. Erősen markoltam Miracle sörényét, és közben próbáltam húzni a szárat. A kanca teljesen lehajlította a fejét és a zablára harapva gyorsított, miközben erősen rugdalozott, és néha még egy pördülést is előadott. Az oldalán lógtam és már kezdtem elveszíteni a játszmát. Az erőlködéstől és a sebességtől könnyezni kezdtem. Dühösen húztam ujra vissza magam, mire a kanca ugrott kettöt, dobbantott megpördült, és egy másik irányba lőtt ki. Azt se tudtam hol vagyok, mert annyit pörögtünk már, nem tudtam merről jöttünk. Mira a nagy sebességről, hirtelen bakolt egyet, és utánna egyből fékezett, amivel mint mindig leküldött a földre. Tompa puffanással értem földet, beütöttem a fejem és azt a vállamat amit tegnap is bevertem. Minden homályosodott, forgott, hallottam ahogy a lovam vágtalépései elhalnak, aztán minden megszűnt.* |
*Sonny zavartan elfordította a fejét, mire még jobban elmosolyodtam és szétnéztem magam körül. A lovak még mindig nem kerültek elő és ezért mérges voltam, de elintéztem azzal, hogy majd jönnek. Sonny azt kérdezte, hogy mit szólnék, ha tanítana ugratni, mire flegmán válaszoltam neki.* - Minek? Majd megtanulok én. Amúgy 7 éve. - *mondtam és az utolsó mondatom után rámosolyogtam. Sonny mondott rólam egy bókot, hogy hasonlítok Twilighthoz.* - Tudom. - *mondtam nagyképűen.* - Az biztos. - *mosolyogtam rá.* - Remélem hamarosan visszajönnek. - *mondtam és szerencsére elszóltam magam, mivel meghallottam patáik dobogását és gyorsan arra néztem, amerre azt véltem, hogy ott vannak.* - Nézd csak. - *mutattam rájuk és odaszaladtam Twilighthoz, akin látszott, hogy kicsit fél tőlem, de én csak megpaskoltam.* - Na jólvan. Nem haragszok rád. Elhiszem, hogy mikre képes a szerelem. - *mondtam halkan. A mén örült, hogy nem haragszok és megbökdösött az orrával. Én felszálltam rá és odaszóltam Sonnynak, ám Mire megint játszotta az agyát; fogta magát és oldalra ugrott, be a bokrok közé, Sonny pedig alig tudta megtartani magát rajta. Utána bevágtatott az erdőbe, mire én erősen megsarkaltam Twit és megpróbáltuk követni Sonnyékat.* - Sonny! - *kiáltottam, és erősen fogtam a szárat.* |
*Chad közelebb ült hozzám rámmosolygott. A szemébe néztem, és összefonódott a tekintetünk. Lassan féloldalas mosolyra húzodott a szám. Chadnek tényleg szép szeme volt, Sokszor hallottam már amikor magyarázta hogy ő milyen csodálatos, főleg azt hogy hogyan zúg bele minden lány. Amikor diadalittasan elvigyorodott, elnéztem másfelé és zavartan, de alig láthatóan megráztam a fejem. Ugh már csak az kéne...*-Amugy... Mit szólnál hozzá ha segítenék neked az ugratásban?... Mióta lovagolsz?-*kérdeztem gyorsan tématerelés érdekében, és félénken rámosolyogtam.*
-Tudod... Twilight nagyon illik hozzád. Süt róla hogy olyan büszke és elegáns mint te vagy...-*mondtam ki véletlenül egy bókot de utánna direkt nem néztem rá.*-Én meg Mirára hasonlítok. Izgága, bolondos, és bármit megtesz amire kérik. Még képes ledobni engem is hogy elmenjen csavarogni.-*emeltem égnek a szemem.* |
- Hát így. - *nevettem még mindig, de aztán meglepetten tapasztaltam, hogy megfogja a fejem és a víz alá nyom, de csak egy pillanatig. Utána gyorsan feljöttem a víz alól és megint Sonnyhoz mentem és legfröccsköltem, ő is engem. Kivártam azt a pillanatot, amikor nem nagyon figyelt és akkor én is lenyomtam a víz alá pár pillanatig, majd engedtem, hogy levegőt vegyen. Azt mondta milyen szemtelen vagyok, mire elmosolyodtam és visszafröccsköltem. Jól éreztem magamat, még vizesen is, ami fura volt, mert utálom ha vizes vagyok. Gyorsan kimentem a partra és leültem Sonnytól nem messze, aki még mindig nevetett és csuromvizes volt, ahogyan én is.* - Hát én se. - *mondtam és Sonnyt néztem. Még jobban nézett ki és még cukibb volt vizesen.* - Én is. - *mondtam és kicsit fázósan összehúztam magam, majd közelebb ültem Sonnyhoz és rámosolyogtam, ő pedig elmerengett a szememben megint. Diadalittasan elvigyorodtam és kihúztam magam.* |
*Chad meglepően erősen a víz felé lendített, de feleszméltem megfogtam a kezét és direkt ellöktem magam mégjobban a parttól, nehogy már csak én legyek vizes. Kicsit megütöttem magam amikor a köves talajú vizbe csobbantunk, de aztán gyorsan felálltam és hátraléptem egyet amikor Chad mérgesen megindult felém. Amikor elvigyorodott megkönnyebbülten jegyeztem meg hogy mókásan fest vizesen, mire az arcomba fröcskölt.*- Hogy képzeled.-*mondtam vigyorogva, elrugaszkodtam, és lenyomtam a víz alá de csak egy pillanatra aztán gyorsan arrébb mentem, nehogy arra a sorsra jussak mint ő. Megint odajött hozzám, az arcomba fröcskölt mire én visszafröcsköltem. Amikor nem figyeltem eléggé megfogta mindkét vállamat, és lenyomott a víz alá. Lenttartott pár pillanatig aztán hagyta hogy levegőt vegyek.*-Te milyen szemtelen vagy.-*mondtam poénkodva és belefröcsköltem a képébe. Tulajdonképpen jóléreztem most így magam, pár perc múlva kifulladva csurom vizesen vonszoltam ki magam a partra, a hasam fájt a nevetéstől, a cipőm cuppogott a víz miatt, és a hajamból ömlött a víz. Kiterültem a füvön és fázósan húztam össze magam.*-Nem csodálnám ha most egy jó kis tüdőgyuszit összeszedtünk volna...-*mondtam Chadnek aki idő közben leült nem messze tőlem. Felnéztem az égre. Nem igazán láttam felhőket. Hirtelen eszembe jutottak a lovak. Aggódtam értük, féltem hogy megtámadják őket a farkasok, vagy belelépnek a göndörbe vagy a szárba, és akkor szakad a kantár, és még a ló szája is megsérülhet.*-Fázok... -*mondtam felültem és kicsavartam a vizet a hajamból.* |
* A fekete farkas egyre csak közeledett. Megijedtem, amikor tőlünk már csak 2 méterre leült és minket bámult. Sonnyhoz dörgölőzött és leült mellé, én pedig ijedten hátráltam pár lépést.* - Normális vagy? Meg fog harapni. - *mondtam neki, amikor lekezdte simogatni a farkast. De nem így lett, pont ellenkezőleg; a farkas megszagolta Sonny kezét majd, hagyta hogy megsimogassa.* - Ugyan már! - *mondtam és a szemeimet forgattam. A farkas ijedten hátralépett, mikor Sonny meg akarta vizsgálni a bilétáját, majd kivillantotta a fogait.* - Én megmondtam. - *mondtam halkan, majd gúnyosan elmosolyodtam, de a farkas hirtelen idejött hozzám, megszagolta a cipőm és a lábam, így kicsit megijedtem, de ezt nem mutattam. Sonny megjegyezte, hogy a farkas biztos azért szagolt meg mert kellemetlen a szagom. Ideges lettem, kifújtam magam, megfogtam Sonny karját és meglendítettem a könyökénél fogva, egyenest be a vízbe.* - Ha... - *kezdtem el volna röhögni, de Sonny megragadta a csuklómat és magával rántott a vízbe. Mivel elég sekély részre estünk, kicsit megütöttük magunkat, de azonban én csuromvizesen felkeltem és idegesen Sonnyra néztem, közeledni kezdtem felé, de aztán megálltam és elmosolyodtam.* - Poénos vagy vizesen. - *Nevetett Sonny mire még jobban elmosolyodtam, majd röhögni kezdtem és futni kezdtem Sonny felé a vízben, majd egyenest az arcába fröccsköltem a vizet. Közben még mindig nevettem.* |
*Nézelődtem, először még csak ránéztem a farkasra majd másfelé vittem a tekintetem, de aztán ijedten visszakaptam rá. Egy gyors mozdulattal kerültem Chad ölébe, tulajdonképpen a gondolattol hogy szét fog minket tépni egy farkas nem igazán zavart. Lelökött én meg odamutattam a hídhoz.*-O ott egy farkas...-*mondtam ledermedve. Chad próbált megnyugtatni felállt és kihúzta magát én meg felálltam mögé léptem és megfogtam a lábát. A fekete farkas gykaroltott léptekkel csúszkált le a sziklálon, majd odasétált hozzánk, és leült velünk szemben egy két méterrel. Vékony kecses és kicsit kissebb volt mint amilyennek egy farkast képzeltem ezért biztosra vettem hogy egy szukáról van szó. A szemembe nézett majd Chadébe majd ujra az enyémbe. Biztos léptekkel felénk jött hozzádörgölözött a lábamhoz és leült mellém, Chad meg ijedten lépett arrébb. A farkas ránézett majd ujra rám, és láttam a tekintetében egy kifejezés ami a kutyákéra emlékeztetett. Óvatosan megsimogattam a fejét, és közben hallottam Chad szinte fájdalommal teli felhördülését, hogy most bizony le fogják tépni a karomat. De nem igy lett. A farkas megszimatolta a kezem, aztán hagyta hogy megsimogassam. A nyakán megakadt a kezem.*- Héé Chad... Ezt emberek nevelték...-*mondtam és letérdeltem mellé. Megfogtam a nyakörvét és bilétát kerestem, még épp eltudtam olvasni a nevét de a farkas ijedten lépett hátrébb biztos azt hitte meg akarom fogni. Kivillantotta a fogait, én meg hátráltam. Egy kis idő mulva ujra odajött hozzánk ÉS megszagolta Chad cipőjét meg a lábát, majd körbesétált körülötte és ujra hozzám jött, de aztán püszkölve elfutott. * -Hh. Biztosan büdös vagy.-*bokszoltam nevetve Chad karjába mgkönnyebültem hogy a farkas elment.*
 *Farkasüvöltést hallottam nemrégiben és a hang irányába indultam, de egy különös illatra felkaptam a fejem. Emberek méghozzá hozzám közel. Hallottam a vízcsobogást abból az irányból ugyhogy tudtam hogy a kis tónál lesznek. Két fiatal ember volt lent a tónál egy fiú és egy lány. A lány vett észre először, majd később a fiú is. Elindultam feléjük. Ők felálltak, én meg leültem és végigmértem őket. A lány félénkebbnek tűnt mint a fiú bár mindkettejükön éreztem hogy félnek tőlem. A lány nagyon emlékeztetett valakire, de nem ő volt az, ez a valaki a régi gazdám volt. Sötétbarna haja és fehér bőre volt neki is, körülbelül ilyen magas is volt, de neki más volt az illata, és a hangja mint ennek a lánynak. Odamentem hozzá és próbáltam kedveskedni neki hogy ne féljen tőlem. Amikor megfogta a nyakörvemet, elhátráltam tőle és kivillantottam a fogam hogy visszaijesszem. Szerettem az embereket de jobb szabadon. A fiú még mindig dermedten nézett engem odamentem hozzá, és megszaglásztam de benne semmi ismerőset nem leltem. Visszamentem a lányhoz de aztán dühömben prüszköltem és megráztam a fejem. Mit vesztegetem itt az időmet? Farkasokat kell találnom! Mégpedig nagyon gyorsan. Kis pockokat és nyulakat nem tudok fogni, nagy állatokat egyedül leteríteni meg végképp nem tudok. Rájuk sem néztem csak gyors léptekkel elvágtáztam arra amerről a hangot véltem hallani egy ideje. Biztosan a Farkasbarlanghoz hívtak valakit. De én is meghallottam.*
//csak Bella: Folyt köv Farkasbarlang//
|
*Diadalittasan elmosolyodtam, hogy megmentettem,de ő nem nagyon figyelt rám, azt mondta, hogy lemegy, majd lecsúszkált a lejtőn. Követtem és leültem a tóval szemben tőle nemmessze. Ránéztem. Nem mondott semmit, és egy elég hosszú kínos csönd következett.* - Ööö... szívesen. - *mondtam dadogva, és afák fele néztem de nem láttam a lovakat. Nem tudtam, mit csinálhatnék, mit mondthatnék, csak ültem ott csendben és az államat a kezemmel támasztottam, majd Sonny hozzám jött és a ijedten az ölembe ült. Zavarba jöttem. Meglepett szemekkel néztem, mi baja, majd lelöktem az ölemből.* - Mi a francot csinálsz? Szállj már le rólam! Tiszta hideg vagy meg vizes. - *mondtam neki idegesen és fázósan összehúztam magam. Dadogva megszólalt.* - O...o..ott egy farkas! - *mondta nekem kicsir remegve ésa híd felé mutatott. Hátranéztem és tényleg ott volt egy fekete farkas, aki minket bámult.* ~ Úristen! ~ *mormoltam magamban, majd ijedten közelebb ültem Sonnyhoz.* - Nyugi már... - *mondtam neki és játszottam a bátor hőst, de belül nem voltam ilyen bátor. Sonnyra pillantottam, aki félt és nagyon megijedt. Felálltam és kihúztam magam. Még egyszer a farkasra pillantottam, aki már a szikálkon mászott lefele. Ijedten hátraléptem pár lépést, Sonny pedig mögém ment és szorosan megfogta a vállam.* |
*Felmásztunk a hídhoz és amikor felsétáltunk rá körbenéztem. Szép volt a környék innen fentről, körbefordultam de félreléptem, megcsúsztam, és már azthittem hogy ott lent töröm ki a nyakam de Chad elkapta a kezem és felhúzott magához. Közel tudtam csak megállni hozzá, ugyhogy meglepett arccal pislogtam kettőt, és amikor megkérdezte jól vagyok e gyorsan arrébb léptem.*-I igen köszi szépen...-*mondtam zavartan majd ujra körbenéztem lábujjhegyre állva de innen sem láttam semmit. A szél fújni kezdett én meg fázósan húztam össze magam. Mivel vizesek voltak a ruháim fáztam idefent.*-Nem látom merre kell menni, Úgyhogy lemegyek mielőtt megfagyok... Megvárom a lovakat, egyszer csak visszajönnek... Remélem...-*tettem hozzá az utolsót halkan. Lecsúszkáltam a lejtőn ahol feljöttünk, majd leültem a fűbe a tóval szemben. Bár itt is fújt a szél de idesütött a nap ugyhogy jó volt. Chad némán leült tőlem nem messze, megtartotta a tisztességes a két lépés távolságot amit én is megtartottam volna főleg ezután a mutatvány után. Hátradőltem, és a homlokomra tettem az ujjam. Még mindig vérzett, de már ott tartottam hogy majd ugyis eláll, nem érdekel. Lopva Chadre néztem, majd másfelé. Felültem, és doboltam az ujjammal a földön tök kínos volt a csönd.*-Khm.. ööhm köszi hogy megmentettél... rendes vagy... -*mondtam majd megint hátradőltem, keresztbe tettem a lábam és a fejem alá tettem a kezem. A bőröm kezdett megszáradni de a ruháimból és a hajamból folyt a víz. Azon gondolkoztam hogy mit is mondhatnék.* |
*Nem nagyon figyeltem a környezetre, jól éreztem magam Sonnyval. Mindeféléről beszélgettünk; lovakról, közös ismerősökről, zenékről. Miközben javában dumáltam, oldalra pillantottam és láttam, hogy a lovak egy tóhoz hoztak minket. Tetszett a hely nekem is és Sonnynak is. Hirtelen egy madár röppent fel és Miracle megijedt, mindent megtett csakhogy szegény Sonny leessen. Az elején Sonny jól megtartotta magáta kanca hátán de a végén már a tóba röpült. Elkezdtem nevetni. A víz jó hideg lehetett, de nem voltam szerintem olyan mély, így beüthette a fejét. Még mindig röhögtem, amikor egyszer csak Sonny felémfordult és megláttam, hogy vérzik. Megijedtem és leugrottam lovam hátáról.* - Hé megvagy? - *kérdeztem aggódva. Látszott rajta, hogy fázik és hogy fáj a feje.* - Persze. - *mondtam, rámosolyogtam és egy zsebkendőt halásztam elő a zsebemből, majd odaadtam Sonnynak. Hirtelen patadobbanás ütötte meg a fülem és hátranéztem. A lovak sehol sem voltak.* - HOGY AZ A...! - *mondtam nagyon mérgesen és Twilight után kiáltottam.* - TWILIGHT! - *de ő tovább vágtatott. Dühösen arébb rugtam egy követ és Sonnyra néztem.* - Arg, miért is jöttem veled! - *mondtam mérgesen, mire felháborodottan visszaszólt. Olyan ideges és dühös voltam, hogy még kicsit gondolkoznom kellett, hogy vágjak vissza.* - IGENIS TE HOZOD RÁM A BAJT! A TE LOVAD MIATT MINDIG ELMEGY AZ ENYÉM! UGRATNI IS MIATTAD MENTÜNK KI ÉS MOST IS MIATTAD VAGYUNK ITT! - *kiabáltam rá, majd kifújtam magam ennyi ordibálástól. Viccesen nézett ki Sonny csuromvizesen és dideregve így utána kicsit elvigyorodtam.* - Mert hülye voltam. - *mondtam, már halkabban, majd Sonny azt mondta ne veszekedjünk, hanem inkább nézzünk szét, merre kéne hazaindulni.* - Jó! - *vágtam rá, majd felmentem vele a hídra és megálttam a közepén. A hídnak nem volt korlátja, elég veszélyes volt, így óvatosan lépegettem rajta, majd szét néztem. Messze el lehetett látni, de olyan messze nem, hogy az istállót is lássuk. Nézegettem és kezemet a szememhez tettem, hogy jobban lássak, de nem mentem vele sokkal többre. Miközben azt figyeltem, merre mehetnénk haza, láttam, hogy Sonny megcsúszik és már esik lefele a hídról. Nagyon megijedtem, de gyorsan felé nyúltam és megfogtam a kezét, majd felhúztam, de mivel már nem tudtam hátrébb lépni, ezért amikor Sonny már biztos talajt fogott már teljesen közel volt hozzám.* - Ööö... jól vagy? - *kérdeztem kicsit zavartan, majd Sonnyra néztem, aki gyorsan arréb slisszolt és megköszönte, hogy megmentettem.*
 *Amikor egy kis tóhoz értünk megálltam, majd Mirára kacsintottam.* - Hát itt vagyunk hölgyem. - *mondtam, majd szétnéztem.* - Várjuk meg, míg Sonny leszáll rólad én meg leteszem Chadet. - *ajánlottam a kancának, de ő megrázta a fejét. Elmosolyodtam.* - Ahogy gondolod. - *mondtam és végignéztem Miracle mutatványát; ahogy Sonnyt kicsit nehezen de leveti a hátáról, aki egyenest a tóba repül. Elkezdtem nevetni, ahogyan Chad is és Mira is. Szegény Sonny csuromvizes volt. Vártam, hogy Chad végre leszáll a hátamról, de nem nagyon akart, viszont mikor meglátta, hogy Sonny megsérült, lepattant rólam, mi pedig gyorsan elvágtáztunk Mirával.* - Ez jó volt. - *mondtam boldogan és vigyorogva. Utána kicsit távolabbról még figyeltük az eseményeket és láttuk, hogy veszekedni kezdenek; Mira csalódótt kezdett lenni, de én megnyugtattam, mert tudtam, hogy Sonny és Chad legbelül egymásba vannak esve; elkaptam néhány pillantásukat köztük még korábban. Elmosolyodtam. Mira is, majd elindultunk a déli tengerpart felé.*
//Lovak:Folyt. Köv. Déli Tengerpart//
|
*Tök jól éreztem magam meleg volt és jót dumáltunk Chaddel mindenfélékről, zenéről lovakról a közös ismerőseinkről, egyszóval jól elvoltunk nem figyeltem hogy merre megyünk. Jóval később egy tóhoz értünk, amiben volt egy kis vízesés is gyönyörű volt.*-Wow. Kár hogy nem figyeltem merről jöttünk...-*mondtam, és hirtelen egy madár szállt fel és Miracle ugrálni bakolni kezdett, tiszta őrült módon viselkedett, pedig ő nem ijedt meg a madaraktól, még ha hirtelen tűnnek is elő. Nekiiramodott megtorpant, és közben fel is dobálta a seggét de most résen voltam nem hagytam magam mire megtorpant én meg egy kis idő múlva kicsit leengedtem a szorításból. Fura volt hogy így megijedt de nem foglalkoztam vele. Körbe pillantottam de a következő másodpercben Miracle ravaszul dobott egyet magán, tett két vágtalépést, és egy olyat csavart magán hogy még ilyent nem is láttam. Ettől elvesztettem az egyensúlyomat és ő a hirtelen fékezős mutatványával lerepített a hátáról, csak az volt a baj hogy bele a jéghideg vízbe. Nem volt túl mély víz ugyhogy a köves résznél be is ütöttem magam egy kicsit de annyira nem volt vészes, nem úgy mint az hogy a víz rohadt hideg volt. Ugyan nyár volt, a víz mégis tíz fokosnál nem volt melegebb, és mivel jó meleg volt a levegő, nem esett jól a hirtelen hideg víz. Ráadásul a ruhám sem melegített sokat rajtam, hiszen csak egy spagettipántos ujjatlan volt rajtam és persze a lovaglógatya. Gyorsan mentem a partra, lerogytam egy sziklára, és aztán felpattantam, kivettem a zsebemből a mobilom és halkan szitkozódva szedtem szét az egészet és terítettem ki a napra. Chad nevetett, de most nem volt kedvem mérges lenni rá, lehet hogy én is nevettem volna. Szúró fájdalmat éreztem a jobb szemöldököm fölött valamivel, odatettem az ujjam és valami forrót tapintottam, rájöttem hogy vérzek. *-Au...-* Chad felé fordultam hogy kérjek tőle egy zsepit, ekkor ő észrevette hogy vérzek és leszállt a lóról.*-Hé megvagy?-*kérdezte én meg bólintottam és letöröltem a kezemmel a sebet amiből folyt a vér.*-Ja.. tudsz adni egy papirzsepit?-*kérdeztem, majd Miraclere néztem. Teljesen jól megvolt bár kicsi bűntudatot éreztem a tekintetéből. Fogalmam sem volt mi üthetett belé. Chad nyujtott egy zsepit én meg rámosolyogtam és elvettem. Hirtelen patadübörgés csapta meg a fülem és a lovak sehol.*-NEMÁR! MIRACLEEE!-üvöltöttem ahogy csak kitelt tőlem. Chad is Twilight után kiáltott, aztán dühösen arrébb rugott egy követ.*-Argh miért is jöttem veled!-*mondta mérgesen, mire tátva maradt a szám.*- Így állunk??? AKKOR JOBB IS LESZ HA EZENTÚL SOSEM MEGYÜNK EGYÜTT SEHOVÁ! ÚGYIS ÉN HOZOM RÁD MINDÍG A BAJT...-*kiabáltam rá az utolsó mondatot gúnyosan mondtam. *
 *Twilightra mosolyogtam.*-Hogy gondolod a vacsorát? Olyan sokáig kinthagyjuk szegényeket kettesben?-*kérdeztem nevetve.*-Még csak az ebéd lesz esedékes majd, de jó ötletnek hangzana. Eggyütt tölteni egy egész napot...-*mondtam miközben szerszámoztak minket, majd később amikor elindultunk jókedvűen mentem Twilight mellett. Amikor a tóhoz értünk Twilight felajánlotta hogy lerakja Chadet, Sonny ugyis leszáll és elvágtatunk, de aztán kicsit vonakodva megráztam a fejem.*-Most én teszem le Sonnyt, Chad igy is szarul volt reggel, és úgy nehezen tudnak barátkozni hogyha Chad másodlagos agyrázkódást kap.-*mondtam nevetve. Kapóra jött hogy pont felszállt a közelünkben egy madár ugyhogy mindent bevetve próbáltam Sonnyt eltávolítani a hátamról, aztán tartottam egy kis szünetet megvártam amig ellazul és ujra próbálkoztam mostmár könnyen ment, csk véletlenül szegényt sikerült a tóba tenni.*-hupsz...-*mondtam és mivel Twilight és Chad nevettek énis elkuncogtam magam. Sonny kijött és láttam hogy vérzik a homloka. Kicsit bűntudatom lett, de aztán Chad leszállt odament hozzá, Twilight jelt adott és leléptünk. Vágtáztunk egy idejig de még haklótávolságban megálltunk figyelni mi lesz. Csalódottan tapasztaltam hogy veszekedni kezdenek de Twilight megbökött és megnyugtatott hogy rendben lesznek, úgyhogy egy mosollyal utánna mentem. *
//Lovak: Folyt köv Déli tengerpart //
|
*Befejeztem a fürdést és kiszálltam a vízből.*~Ez jól esett~*Ezzel a gondolattal elindultam a Romos ház felé*
Folyt.köv:Romos ház
|
[56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Eleinte csak dadogott, de aztán összeszedte a bátorságát és kimondta, hogy az érzés kölcsönös, majd átölelt a nyakával. Elmosolyodtam és szorosabban hozzányomtam a nyakam az övéhez, majd behunytam a szemem. Teljesen belezúgtam a kancába és ezt csak most éreztem igazán. Nagyon boldog és legfőképpen szerelmes voltam. Egy idő után elhúzódtunk egymástól, én meg hozzádörgöltem az orrom az övéhez. Minden tetszett a kancában, tudtam, hogy ő az igazi, már szinte első látásra és bár van aki azt mondja, hogy szerelem nem létezik első látásra, szerintem ez nem feltétlenül igaz. Csak mi ketten, a hűs vízben, mellettünk egy kissebb csobogó vízesés, madarak dalolnak, el sem tudok ennél jobbat képzelni.*
* Amikor Chad felhivta a figyelmemet Mirára, izgatottan próbáltam felállni aztán a fiú megragadta a kezem és odasegített. Twilight oldalához vitt és mondta hogy szálljak fel. Eltartott pár pillanatig amig értelmeztem a parancsot, aztán beleléptem a kengyelbe és próbáltam felhúzni magam, de az egyik vállam felmondta a szolgálatot, a másik meg kevés volt ehhez. Chad felsegített majd felszállt elém. Mondta hogy nem ülhetek Mirára és az igazat megvallva nem is vágytam rá. Ahogy Twilight elindult ijedten vettem észre hogy mindj lecsúszok ugyhogy átkaroltam Chadet, jobban elhelyezkedtem, és erősen kapaszkodtam belé. Kirázott a hideg. Idegen volt a helyzet de aztán gyorsan el is illant ez az érzés. Miraclere néztem aki az orrát a vádlimnak nyomva követett minket. Hasogatott a fejem és sípolt a fülem. Chad hátának döntöttem a fejem, és összeszorítottam a fogaimat.*-Hová megyünk?-*kérdeztem kicsit rekedt hangon, és mivel Twilightnak nagy lépésekkal kellett átküzdenie magát egy bokros részen közelebbb húzódtam Chadhez. Szegény zavarban volt de valahogy jelen pillanatban nem izgatott. *-Haza.-*mondta röviden én meg ujra körbe pillantottam.*-ÉS a hova is haza? - kérdeztem zavartan.* -Wild Rose Island... Istálló-*mondta Chad türelmesen én meg bólogattam. Visszadöntöttem a homlokom a hátának és szaggatottan sóhajtottam egyet.*~ MEnnyi az idő? Jó meleg van az biztos. Ég a vállam. ÉS egyáltalán milyen nap van? ~*gondolkoztam zavarodottan.*~Hol is van a lovam?~*jutott eszembe körbenéztem de láttam hogy mögöttünk cammog. Elengedtem Chadet, és Mira száráért nyúltam féltem hogy belelép. Chad kérdőn pilantott hátra a válla fölött, de amikor egy ujjabb rázkódásnál megint belé kapaszkodtam előre nézett. Megszoktam Twilight mozgását, Chad hátának döntöttem a fejem, és az alvás és az ébrenlét határán voltam.*
*Sonny egyaltalán nem figyelt rám, mindig másfelé nézett, aztán visszafordult felém és csak nézett rám. Cuki volt, ahogyan bambán bámult engem. Elmosolyodtam és a szemeimet forgattam. Sonny fel akart állni, mondva, megkeresi Miraclet, de én visszatoltam a talajra.* - Nem mész sehová. - *jelentettem ki, nem akartam, hogy valami baja legyen megint. Ő erre morcos lett, aztán majdnem elaludt, de én megráztam.* - Kövesd az ujjamat a tekintetedddel. - *parancsoltam rá, mire ő ugyan követte a tekintetével az ujjamat, de akadozott a szeme, láttam, hogy nem tud koncentrálni.* ~ Úgy látszik, hogy agyrázkódása van ~ *. Mivel letörölgettem róla a vért, már nem is nagyon látszott rajta. Aggódva néztem rá, ő meg hunyorított rám.* - Nyugodj meg. Miráról leestél, mint már mondtam. Elvágtatott, gondolom nemsokára visszajön. - *ismételtem. Sonny egy fához vánszorgott, nekitámaszkodott és hányt.* - Fúúj. - *mondtam nagyon halkan és elszörnyülködtem, direkt nem néztem oda. Megint visszapróbált jönni Sonny, de nem sikerült neki, helyette Twi felé ment, én pedig ekkor odafutottam hozzá. Szerencsére, mivel majdnem elesett, de én gyorsan megfogtam a karját és visszavittem fához.* - Jobban vagy már? - *kérdeztem aggódva, de ő nem válaszolt nekem, nem tudott egy dologra koncentrálni. Hirtelen patadobogást hallottam, a hang irányába néztem és megláttam Mirát. Kicsit mérges voltam rá, amiért így elvágtatott Sonnyval.* - Nézd csak! Megvan a lovad! - *mutattam Mirára, aki prüszköldve megállt és minket nézett, majd Twihoz ment és hozzádörgölőzött az orrával. Megfogtam Sonny kezét.* - Gyere! - *mondtam neki és a lovak felé mentem. Mutattam Sonnynak hogy üljön fel.* - Száljj fel! - *mondtam neki, akir kicsit furcsán rámnézett, majd odament ló oldalához, beleakasztotta egyik lábát a kengyelbe, de nem bírta felhúzni magát, így odamentem és felsegítettem.* - Üljj hátrébb. Mögöttem fogsz ülni. Miraclevel nem mehetsz, még ledőlsz. - *mondtam kicsit szigorúan. ~ Meg ráadásul az egyik lábára sántít is, úgyláttam. És nem akarom hogy valami bajod legyen, féltelek, hogy leborulsz róla. ~ *gondoltam, majd én is felültem a nyeregbe és kicsit meghúztam a szárat, hogy mostmár fejezzék be Mirával.* - Gyere Miracle! - *mondtam neki és csettintetten a nyelvemmel neki, mire ő elindult velünk együtt. Hirtelen puha kezeket éreztem a hasamon; Sonny karolt át, gondolom félt, hogy lecsúszik. Kicsit zavarba jöttem.* - Ööö... nyugi, csak fogj erősen, ha esetlek Twi megijedne valamitől. - *mondtam neki dadogva és rövidebbre fogtam a szárat.*
*Farkasüvöltést hallottam nemrégiben és a hang irányába indultam, de egy különös illatra felkaptam a fejem. Emberek méghozzá hozzám közel. Hallottam a vízcsobogást abból az irányból ugyhogy tudtam hogy a kis tónál lesznek. Két fiatal ember volt lent a tónál egy fiú és egy lány. A lány vett észre először, majd később a fiú is. Elindultam feléjük. Ők felálltak, én meg leültem és végigmértem őket. A lány félénkebbnek tűnt mint a fiú bár mindkettejükön éreztem hogy félnek tőlem. A lány nagyon emlékeztetett valakire, de nem ő volt az, ez a valaki a régi gazdám volt. Sötétbarna haja és fehér bőre volt neki is, körülbelül ilyen magas is volt, de neki más volt az illata, és a hangja mint ennek a lánynak. Odamentem hozzá és próbáltam kedveskedni neki hogy ne féljen tőlem. Amikor megfogta a nyakörvemet, elhátráltam tőle és kivillantottam a fogam hogy visszaijesszem. Szerettem az embereket de jobb szabadon. A fiú még mindig dermedten nézett engem odamentem hozzá, és megszaglásztam de benne semmi ismerőset nem leltem. Visszamentem a lányhoz de aztán dühömben prüszköltem és megráztam a fejem. Mit vesztegetem itt az időmet? Farkasokat kell találnom! Mégpedig nagyon gyorsan. Kis pockokat és nyulakat nem tudok fogni, nagy állatokat egyedül leteríteni meg végképp nem tudok. Rájuk sem néztem csak gyors léptekkel elvágtáztam arra amerről a hangot véltem hallani egy ideje. Biztosan a Farkasbarlanghoz hívtak valakit. De én is meghallottam.*
*Amikor egy kis tóhoz értünk megálltam, majd Mirára kacsintottam.* - Hát itt vagyunk hölgyem. - *mondtam, majd szétnéztem.* - Várjuk meg, míg Sonny leszáll rólad én meg leteszem Chadet. - *ajánlottam a kancának, de ő megrázta a fejét. Elmosolyodtam.* - Ahogy gondolod. - *mondtam és végignéztem Miracle mutatványát; ahogy Sonnyt kicsit nehezen de leveti a hátáról, aki egyenest a tóba repül. Elkezdtem nevetni, ahogyan Chad is és Mira is. Szegény Sonny csuromvizes volt. Vártam, hogy Chad végre leszáll a hátamról, de nem nagyon akart, viszont mikor meglátta, hogy Sonny megsérült, lepattant rólam, mi pedig gyorsan elvágtáztunk Mirával.* - Ez jó volt. - *mondtam boldogan és vigyorogva. Utána kicsit távolabbról még figyeltük az eseményeket és láttuk, hogy veszekedni kezdenek; Mira csalódótt kezdett lenni, de én megnyugtattam, mert tudtam, hogy Sonny és Chad legbelül egymásba vannak esve; elkaptam néhány pillantásukat köztük még korábban. Elmosolyodtam. Mira is, majd elindultunk a déli tengerpart felé.*
*Twilightra mosolyogtam.*-Hogy gondolod a vacsorát? Olyan sokáig kinthagyjuk szegényeket kettesben?-*kérdeztem nevetve.*-Még csak az ebéd lesz esedékes majd, de jó ötletnek hangzana. Eggyütt tölteni egy egész napot...-*mondtam miközben szerszámoztak minket, majd később amikor elindultunk jókedvűen mentem Twilight mellett. Amikor a tóhoz értünk Twilight felajánlotta hogy lerakja Chadet, Sonny ugyis leszáll és elvágtatunk, de aztán kicsit vonakodva megráztam a fejem.*-Most én teszem le Sonnyt, Chad igy is szarul volt reggel, és úgy nehezen tudnak barátkozni hogyha Chad másodlagos agyrázkódást kap.-*mondtam nevetve. Kapóra jött hogy pont felszállt a közelünkben egy madár ugyhogy mindent bevetve próbáltam Sonnyt eltávolítani a hátamról, aztán tartottam egy kis szünetet megvártam amig ellazul és ujra próbálkoztam mostmár könnyen ment, csk véletlenül szegényt sikerült a tóba tenni.*-hupsz...-*mondtam és mivel Twilight és Chad nevettek énis elkuncogtam magam. Sonny kijött és láttam hogy vérzik a homloka. Kicsit bűntudatom lett, de aztán Chad leszállt odament hozzá, Twilight jelt adott és leléptünk. Vágtáztunk egy idejig de még haklótávolságban megálltunk figyelni mi lesz. Csalódottan tapasztaltam hogy veszekedni kezdenek de Twilight megbökött és megnyugtatott hogy rendben lesznek, úgyhogy egy mosollyal utánna mentem. *