|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 16:51 - |
|
|
Nagyon hosszú széles terepút. Sok helyen vezet át.
|
|
[90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Ahogy a földön feküdtem tehetetlenül, észrevettem, hogy a lány közelít felém, majd megtorpant. Biztos megijedt. De aztán legnagyobb meglepetésemre mellémkúszott, és kíhúzta a tüskét a mancsomból. Hát nem fél tőlem... Segített rajtam, annak ellenére, hogy megakartam enni. Hirtelen nyerítést hallottam. A ló volt az. Visszajött a gazdájáért. A lány felugrott melőlem, és a lóhoz szaladt, majd felült rá. Megpróbáltam felállni, és egy-két próbálkozás után sikerült is. Ekkor a ló felágaskodott. Nem hátráltam meg, nem szoktam ettől megijedni. Közelebb bicegtem hozzájuk, és kicsit lehajtottam a fejem, köszönet gyanánt. |
A farkas nem falt fel, de láttam, hogy valami van a mancsában. Már felém, jött, amikor valamiért felnyüszített és elterült a földön. Láttam, hogy a mellső mancsából, ömlik a vér. Mivel állatorvosnak készültem, lassan odakúsztam hozzá. Félúton megálltam. ~ Mit csinálok? Hiszen ez egy farkas! Bármikor megölhet!!! ~ gondoltam magamban. De mégis odaértem hozzá. Megfogtam a mancsát és kihúztam belőle a tüskét majd letettem a mncsát és hátra hőköltem, majd meghallottam Rocky lódobogását. Mikor ideért, felültem rá és megsimogattam a ló nyakát.
Úgy döntöttem, hogy megmentem Ronnie-t. Visszafordultam és amikor odaértem a lány a farkas közelében volt. Közelebb mentem és láttam, hogy egy tüske van a farkas mancsában. Felnyerítettem. Mikor Ronnie kihúzta a tüskét, odajött hozzám és megsimogatott, majd felült rám és újra a nyakamon éreztem a kezét. Felágaskodtam, hátha a farkas hozzánk jön. |
*Ahogy ott ültem és a tüskét próbáltam kiszedni a mancsomból, hirtelen furcsa hangra lettem figyelmes, egy ló nyerítésére. Közelröl jött, de ügyet sem vetettem rá. A fájdalom most jobban zavart. A tüske egyszerűen nem akart kijönni, és a mancsom is egyre jobban vérzett. Egyszer csak azt hallottam hogy a ló elvágtat. ~ Biztos megilyedt tőlem ~ mosolyogtam. Ám ezzel még nem volt vége. Azután koppanást, majd nem sokkal később egy reccsenést is hallottam. Mostmár tényleg hátrafordultam. És amit ott láttam, az tényleg meglepett... -Egy ember...-suttogtam. Felálltam, és hátrálni keztem, ám hirtelen beléb hasított a fájdalom. A melső mancsom sajgott, amiatt a frány tüske miatt. Nem mozdultam, a melső mancsom pedig felemeltem, hogy ne érezzem annyira a szúró fájdalmat. Lejjebb hajtottam a fejem, és feszülten figyeltem, mit lép az ember. Pár percig így maradtunk, csak figyeltük egymást és nem mozdultunk. Halványan elmosolyodtam. Eddig is selytettem, hogy valószínűleg fél tőlem, de mostmár biztos voltam benne. Milyen könnyű préda, szinte feltálalta magát! De valami, mélyen belül megakadályozott, hogy támadjak. Nem bánthatom, hiszen semmi rosszat nem tett nekem... Megráztam a fejem. ~Nem! Nem így van, hiszen napok óta nem ettem, akkor is csak egy nyulat~ erősködtem, azzal lassan elindultam felé, megfeletkezve vérző mancsomról. Ahogy ráléptem, újra eltöltött az az iszonyatos fájdalom, és akaratom ellenére is felnyűszítettem, és lefeküdtem a földre.* |
Az erdő felé vettem az irányt Rockyval. Pontosabban egy hosszú terepút felé. Úgy gondoltam, hogy ez biztonságos. Épp, hogy elindultnk, valami nyugtalanság fogta el a lovamat. Folyton nyerített, míg nem abbahagyta és nem akart továbmenni egy elágazásnál. Akármerre irányítottam, mindig ágaskodott. - Mi a baj? - kérdeztem tőle. Valahogy továbbjutottunk. Az egyik fa alatt meglátam egy fehér farkast. Szerencsére háttal volt nekünk, így nem láttam, hogy mit csinált. - Maradj nyugton és ne adj ki semmijen hangot sem! Talán nem vesz észre - suttogtam neki. De Rocky túl ságosan félt, hogy rámfigyeljen. Végül a félelem lett rajta úrrá és ledobott. Cserbenhagyva elvágtatott az istálló felé. Ahogy lezuhantam, bevertem a fejem. Lassan felültem és rájöttem, hogy a farkas bármelyik pillanatben felfalhat. Lassan de biztosan ülve kedztem el az út felé kúszni. Abban reménykedtem, hogy nem vesz észre és elmenekülhetek, vagy Rocky visszajön értem. Egyóvatlan pillanatben megreccsent egy faág a lábam alatt. Tudtam: most már biztosan rá figyel... |
* Lassan sétáltam a vadonban. Ahogy körbenéztem nem láttam senkit. Teljesen egyedül voltam, mint általában. Ennek ellenére tovább sétáltam, szerettem a társaságot, de egymagamban könnyebb... Így elmerülhetek a gondolataimban. Bár ha jobban belegondolok, hetek óta nem találkoztam senkivel. Sóhajtottam. Ahogy tovább haladtam a terepúton, rengeteg emlék töltötte el a fejemet. De gondolataimat félbeszakította, hogy beleléptem egy tüskébe. Összeszorítottam a szemem, leültem, és elkeztem nyalogatni a mancsomat, de egyszerűen nem akart kijönni az a piszok kis tüske* |
 *Amikor láttam, hogy Pierott és Alice visszafordul, csak mentem tovább.Aztán, amikor vihar lett, már nagyon nem volt kedvem tovább menni.Csurom vizes lettem, futva indultam vissza.Ilyen körülmények között nem akarok farkasokkal találkozni.*
Folyt.köv.: Aurora - Főutca |
 *Először felélénkülten vágtam neki, de miután megláttam a teliholdat, éreztem, hogy baj lesz.Rögtön meg is álltunk, hátranéztem, majd vágtában indultunk vissza az istállóba.*
Folyt.Köv.: Istálló
/Bocsi a rövid reagért, de erre most nincs ötletem.../ |
 * Sétáltunk már úgy 16-20 perce mikor újra kezdett kirajzolódni az épület. *
~ Kiengedem Nixont az utolsó igazi szabadnapján este a legelőre. ~ *Döntötem és a legelők felé vettem az irányt. Mikor hirtelen retttentő erősen megfájdult a fejem és olyan érzésem volt mintha valaki lökött volna rajtam egyett. Pár perc múlva már minden jobban kivilágosodott de még mindig fájt a fejem. Inkább tovább vezettem a szürkét aki érdeklődve figyelt rám.*
Folyt.köv.: Karámok
|
* Nixon néha körbepillantott de egyébként nyugisan sétált mellettem. A távolban két lány lovagolt az egyik egy szép sárga lovon ült. Nixon is észrevette őket és hegyezni kezdte füleit majd feléjük nyerített. Kissé izgatott lehetett, én pedig csak erősen fogtam a vezetőszárat. *
- Látod Nixon nem olyan rossz ez itt. - * mondtam a szürkének és finoman megaimogattam a nyakát.* |
 *Látszott a lovamon, hogy nem tetszik neki az ötlet, így sóhajtottam egyet. Honey felkapta a fejét és vágtázni kezdett. Nem állítottam meg, hadd tombolja ki magát. Szomorú voltam, mert akartam versenyezni és hát Honeyen ezt nem tehettem meg. Amikor már vagy negyed órája vágtáztunk, meghúztam a szárat és ügetésre fogtam a kancát és szerencsére ő engeldelmeskedett is.* - Jólvan! Ügyes paci vagy. - *mondtam, de még mindig szomorú voltam. Csak most vettem észre, hogy két lány jön mellém, az egyik felháborodottan elvágtázik, de az egyik még mindig mellettem üget, illetve kicsit lemaradva tőlünk.* - Sziaa! - *mosolyogtam rá.* - Hogy hívnak? - *kérdeztem kíváncsian, majd Honey füleire pillantottam, hogy sunyít-e, mert ha igen, akkor nem tetszik neki a lány lova.* - Engem pedig Molly Mclandnak. - *mondtam ki, majd leültem én is tanügetésbe.*
|
*Egy ideig csendben legeltünk, majd Slawik újabb ötlettel állt elő. Pontosabban, hogy menjünk fürödni.* - Benne vagyok. - *Mondtam, majd a mén után mentem.*
//Folyt. Köv. Kis tavacska// |
 *Charisma bókjára elmosolyodtam és megnyugodtam.* - Köszii. - *mondtam neki, majd közelebb mentem hozzá és orromat az övéjéhez tettem. Még pár percig így álltunk, majd elvettem és megszólaltam.* - Mivel már úgy sem megyünk vissza, együnk itt füvet. - *mondtam neki és lehajtottam a fejem, majd legelni kezdtem. Ez a fű ugyan nem volt olyan jó mint a másik helyen, de azért jólesett.* - Finom, nem igaz? - *kérdeztem mosolyogva, majd folytattam az evést. Még egy jó darabig csak ettünk, aztán felemeltem a fejem és szélesen elmosolyodtam.* - Akkor? Fürdés? Bennevagy? - *kérdeztem és csábosan rámosolyogtam a kancára, aki amint meghallotta ezeket a szavakat ágaskodott egyet örömében, mire én elkuncogtam magam, majd vágtába csaptam és odaszóltam neki.* - Gyere, erre van a tó! - *mondtam mosolyogva és még gyorsabban vágtáztam. Nagyon élveztem ezt a mai napot.*
// Folyt. Köv. Kis tavacska // |
*A hosszú terepútra értünk. Meglepett kissé Slawik hirtelen riasztása az emberek miatt, de azért engedelmeskedtem. Amikor "biztonságban" voltunk, Slawik indokolta a történteket.* - Ha észre is vennének, talán én még nagyobb veszélyben lennék, mint te. Elvégre itt vagyok felszerelve, és valószínűleg azt hinnék, hogy elhagytam a lovasomat. Néhányan meg is ismernek és tudják, hogy Amanda lova vagyok. De ne félj tőlük, nem fognak elkapni, csak ha engeded. Nézz csak magadra! Erős, gyors csődör vagy, melyik ló érne utol? - *Az utolsó mondatot bóknak is szántam és nyugtatásnak is. Nem tudom, pontosan minek hangzott.* |
*Amikor megérkeztünk, elegáns mozdulattal megálltam, majd a kancára néztem.* - Hát itt volnánk... - *mondtam halkan, ám hirtelen lószagot és emberszagot éreztem a levegőben. Sunyítani kezdtem és lábammal a földet kapartam.* - Menjünk innen! Tudok egy jobb helyet. - *hadartam, majd vágtába csaptam át, minnél messzebb akartam kerülni az emberektől.* ~ Húú... Ez meleg helyzet volt... ~ *gondoltam és amikor már elég távolság volt köztünk és az emberek közt, lefékeztem nagy porfelhőt kavarva és hátranéztem. Charisma még vágtatott felém, azt véltem amikor mondtam hogy menjünk, meglepetten rámnézett, majd késve, de utánamvágtatott. Mikor végre mellém ért, megszólaltam.* - Bocsi... Nem szeretem az embereket... - *folytattam. A kanca közelebb jött hozzám és nyugtatgatott, hogy nincs mitől félnem és hogy nem bántanak az emberek.* |
*Molly mondott valamit,amit nemigazán értettem,csak a nevemet és a versenyt.*~Én és a versenyzés?Arra neszámíts Molly...~*gondoltam.Felkaptam a fejem és vágtába ugrottam.Normális esetben bakkoltam volna,de ugyebár azt most nem lehet...így egyenletes tempóban vágtáztam tovább.*
|
 *Elkezdtem legelészni.Aztán hangokat hallottam és elbújtam egy fa mögött.Egy ló vágtatott el egy emberrel a hátán.Amikor végre látótávolságon kívül vágtattak elfutottam*
Folyt.köv:Kis tavacska |
*Mivel a két lány egyáltaán nem válaszolt, elvágtattam mellőlük.~Istenem, még csak egy válaszra sem méltatnak!~*gondoltam, majd Chelsea-t galoppra fogtam.Úgy döntöttem, indulunk a Bostani lovaskupán!Persze Galoppban.Elindultunk az istállók felé.*
|
A lány után vágtattunk amikor lejöttünk a pályáról.~Igen, ő biztos megsfelelő lesz..~gondoltam, majd észrevettem mégegy lányt.~Na ez még jobb~*gondoltam és melléjük ügettem.Nem volt nehéz beérni őket, mert Chelsea angol telivér volt.- Sziaztok! - mondtam mosolyogva és lassítottam kicsit, mert Chelsea vágtatni akart.*
|
 *Mikor megérkeztünk felvettem Gullivert ügetésbe. Megpillantottam egy másik lányt az úton. Nyeltem egyet és begyorsítottam a lány mellé.* - Szervusz! - *mosolyogtam rá. Leültem tanügetésbe mert így kényelmesebb volt nekem.*
|
[90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ahogy a földön feküdtem tehetetlenül, észrevettem, hogy a lány közelít felém, majd megtorpant. Biztos megijedt. De aztán legnagyobb meglepetésemre mellémkúszott, és kíhúzta a tüskét a mancsomból. Hát nem fél tőlem... Segített rajtam, annak ellenére, hogy megakartam enni. Hirtelen nyerítést hallottam. A ló volt az. Visszajött a gazdájáért. A lány felugrott melőlem, és a lóhoz szaladt, majd felült rá. Megpróbáltam felállni, és egy-két próbálkozás után sikerült is. Ekkor a ló felágaskodott. Nem hátráltam meg, nem szoktam ettől megijedni. Közelebb bicegtem hozzájuk, és kicsit lehajtottam a fejem, köszönet gyanánt.
*Amikor láttam, hogy Pierott és Alice visszafordul, csak mentem tovább.Aztán, amikor vihar lett, már nagyon nem volt kedvem tovább menni.Csurom vizes lettem, futva indultam vissza.Ilyen körülmények között nem akarok farkasokkal találkozni.*
*Először felélénkülten vágtam neki, de miután megláttam a teliholdat, éreztem, hogy baj lesz.Rögtön meg is álltunk, hátranéztem, majd vágtában indultunk vissza az istállóba.*
*Látszott a lovamon, hogy nem tetszik neki az ötlet, így sóhajtottam egyet. Honey felkapta a fejét és vágtázni kezdett. Nem állítottam meg, hadd tombolja ki magát. Szomorú voltam, mert akartam versenyezni és hát Honeyen ezt nem tehettem meg. Amikor már vagy negyed órája vágtáztunk, meghúztam a szárat és ügetésre fogtam a kancát és szerencsére ő engeldelmeskedett is.* - Jólvan! Ügyes paci vagy. - *mondtam, de még mindig szomorú voltam. Csak most vettem észre, hogy két lány jön mellém, az egyik felháborodottan elvágtázik, de az egyik még mindig mellettem üget, illetve kicsit lemaradva tőlünk.* - Sziaa! - *mosolyogtam rá.* - Hogy hívnak? - *kérdeztem kíváncsian, majd Honey füleire pillantottam, hogy sunyít-e, mert ha igen, akkor nem tetszik neki a lány lova.* - Engem pedig Molly Mclandnak. - *mondtam ki, majd leültem én is tanügetésbe.*
*Charisma bókjára elmosolyodtam és megnyugodtam.* - Köszii. - *mondtam neki, majd közelebb mentem hozzá és orromat az övéjéhez tettem. Még pár percig így álltunk, majd elvettem és megszólaltam.* - Mivel már úgy sem megyünk vissza, együnk itt füvet. - *mondtam neki és lehajtottam a fejem, majd legelni kezdtem. Ez a fű ugyan nem volt olyan jó mint a másik helyen, de azért jólesett.* - Finom, nem igaz? - *kérdeztem mosolyogva, majd folytattam az evést. Még egy jó darabig csak ettünk, aztán felemeltem a fejem és szélesen elmosolyodtam.* - Akkor? Fürdés? Bennevagy? - *kérdeztem és csábosan rámosolyogtam a kancára, aki amint meghallotta ezeket a szavakat ágaskodott egyet örömében, mire én elkuncogtam magam, majd vágtába csaptam és odaszóltam neki.* - Gyere, erre van a tó! - *mondtam mosolyogva és még gyorsabban vágtáztam. Nagyon élveztem ezt a mai napot.*
*Elkezdtem legelészni.Aztán hangokat hallottam és elbújtam egy fa mögött.Egy ló vágtatott el egy emberrel a hátán.Amikor végre látótávolságon kívül vágtattak elfutottam*