|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 16:59 - |
|
|
Nehéz terepű hangulatos erdei út. Nehezen lehet rátalálni és veszélyes rajta az eszeveszett tempó de megéri. Vigyázzunk a uton lévő sziklákkal.
|
|
[41-22] [21-2] [1-1]
 -Igazad lehet...-*mondtam amikor Chad próbált megnyugtatni, és dobtam neki egy havány mosolyt, de mégis aggasztott a telefonhívás. Felvettem és furcsa ijesztő hörgés szólalt meg a vonal túlsó végéről, aztán nemtaláltam a híváslistában a hívást, és kiderült hogy térerő sincsen. Eléggé furcsának találtam. Amikor Chad Miracle-ről kérdezett, elmosolyodtam. *-Bizony, itt született a szigeten, és innen került hozzám. Hihetetlen, hogy pont ezen a helyen működik egy lovaskollégium. Miracleben még mindíg él a vad tűz, nem lehet kioltani belőle. Van amikor rájön az ötperc és mindent megtesz hogy levessen a hátáról. -*mondtam, majd hirtelen valami furcsát hallottam nem tudtam pontosan hogy mi volt az. Miracle testén végigfutott valami furcsa vonaglás, hirtelen úgy éreztem mintha egy lőporos hordó tetején ücsörögnék, majd megállíthatatlanul bekövetkezett amit nem szerettem volna, Miracle, nekiiramodott, és a szemem sarkából láttam hogy Twilight is. Amikor Miracle nekirugaszkodott, ijedtemben egy nyikkanás szerű sikoly hagyta el az ajkaim, és a kanca oldalára csúsztam. Ez volt a rosz a nyereg nélküli lovaglásban: nem volt nyereg és kengyel amire támaszkodhatsz. Végül azért nagy erőlködések árán sikerült visszahúznom magam egyensúlyállapotba, és kicsit előredőlve görcsösen markoltam Miracle ezüstösen csillogó sörényét. Nem mertem elengedi és meghúzni a szárat. Nem tudtam hová megyünk. Az erdő vészjóslóan sötétedett körülöttünk.*
 *Elnevettem magam Twilight megszólalásán, majd valami kellemes borzongás futott végig rajtam amikor közelebb lépett hozzám. Összeszagoltunk, majd elmosolyodtam. Csak néztem Twilight szembe majd hirtelen egy hang csapta meg a fülemet. Erősen hallottam a hangot, és olyan erősen éreztem a régi élményeimet hogy szinte fájt. Kinyitottam a szememet, kifujtam a levegőt, és összerezzentem. Az agyam elborult nem bírtam továnn uralkodni magamon, nekiiramodtam. Nem tudtam merre megyek. A táj egyszerre volt idegen és ismerős. Lassan minden megszűnt, nem érzékeltem magam körül Twilightot, az ösvényt, a hátamon ülű riadt Sonnyt. Csak egy ijesztő mégis csalogató hangot hallottam a fejemben, ujra és ujra lejátszódni: Gyere haza kincsem, gyere haza...*
//Folyt köv. Félelmetes erdő//
|
 - Minden rendben? - *kérdeztem, mert éreztem, hogy valami baj van.* - Hogy hogy nincs? Na várj csak megnézem az én mobilom is. -*mondtam és megnéztem a mobilom. Nekem sem volt térerőm. Kicsit megijedtem, de ezt nem mutattam Sonnynak.* - Nekem sincsen. De nyugi, biztos nincs semmi baj. - *mondtam és kicsit meghúztam a szárat, mivel Twilight nagyon húzott. Láttam Sonnyn, hogy nagyon megijedt, ezért közelebb mentem hozzá a lovammal. Miracle és Twilight szaglászni kezdték egymást, mire elmosolyodtam.* - A lovad tényleg igazi vadló? - *kérdeztem, csak hogy valamivel eltereljem a figyelmét.* - Mondjuk látszik rajta. - *mondtam, majd elmosolyodtam. Hirtelen valami furcsa hangot hallottam meg.* - Ez meg mi volt? - *kérdeztem Sonnytól, de mielőtt észbe kaphattam volna, Twilight hirtelen állásból vágtába ugrott át.* - Twilight! - *szóltam rá kicsit mérgesen lovamra, de ő nem reagált a hangomra, sőt a szárhúzásra sem és semmi egyéb dologra. Mindent megtettem, hogy megállítsam, de nem tudtam. A mént mintha nem is érdekelte volna semmi, szaladt és szaladt, de azt magam sem tudtam hová.*
 - Értem. Az jó érzés lehet. - *mondtam.* - Meglehet. Ki fogom próbálni. Hát nem is tudom, azt hiszem egyszer ültek rajtam, de akkor még szinte csikó voltam, így aki rajtam ült csak pár percig tartott neki az élmény. - *mondtam majd elkezdtem kuncogni. Éreztem gazdimon, hogy megijed, így kicsit megpróbáltam én lenni az úr, de amint meghúztam a szárat, Chad is meghúzta, így tudtam, hogy ez nem gyerekjáték; most nem tudom önállósítani magamat. Hirtelen Chad közelebb utasított Sonnyékhoz én pedig melléjük mentem. Megszagoltam Miraclet, mire ő is ugyanezt tette. Egyszer csak, mikor éppen a gazdám beszélgetését figyeltem, meghallottam valami vonzó, különös hangot és mint akit megcsíptek úgy váltottam át állásból vágtába és hang irányába szaladtam. Chad kicsit összerezzent és próbált megállítani, de nem tudott. Nagyon vonzott a hang, és ahogyan hátratekintettem láttam, hogy Miracle sem tud ellenálni ennek a hangnak.*
// Folyt. Köv. Félelmetes Erdő //
|
*Tovább kezdtünk ügetni, és megéreztem hogy a nadrágzsebemben rezeg a mobilom de nem akartam csak azért megállni mert valaki hív. Chad egy kis idő múlva mondta hogy álljunk meg, és mivel a mobilom még miníg rezgett felvettem. *
-Igen?-*szóltam bele halkan, miközben fél kézzel manővereztem Miraclet Twiligt és Chad mellé, az út szélére. A telefon tulsó végéről nem érkezett beszéd, csak idegtépő ilyesztő hörgés. Körülbelül egy percig dermedten hallgattam, aztán kinyomtam. Remegő ujjakkal kerestem meg a hivásnaplód, de azt jeleztehogy senki nem hívott most. Vadul végigpörgettem a listát, kétszer is de sehol semmi. Chad rákédezett hogy mit csinálok.*
-Semmit...-*mondtam, körbepillantottam, majd a telefonom képernyőjére néztem. Amikor észrevettem hogy a térerő nulla megdobbant a szivem, és szorító érzést éreztem a mellkasomban.*-Nincsen térerő..-*mondtam az ijedtségtől kicsit megvékonyodott hangon.*
*Újra A vágta után kisit zihálva lassítottam lépésbe. Pár percig így mentünk aztán újra ügetni kezdtünk de ez sem tartott sokáig, mert megáltunk, és Sonny az út szélére irányított, és laza szárat kaptam, úgyhogy lehajtottam a fejem hogy legeljek.*-Jó érzés olyan szabad. Nem nyomja nyereg a hátamat, csak a könnyű kis gazdámat viszem. A nyereg majdnem nehezebb mint ő.*kuncogtam el magam.*-Biztos Chad is fog majd rajtad szőrén ülni ha összeszoktatok. Még nem ültek rajtad szőrén?-*kérdeztem.* |
 *Még mindig lazán sétálgattunk lovainkkal. Sonny kifejtette válaszát, mire elmosolyodtam.* - Akkor tényleg jó lehet. - *mondtam, majd láttam, hogy Sonny a lova hátára teszi kezeit.* - Nem. - *mondtam határozottan, majd kihúztam magam.* - Hát nem ártott volna, ha felveszel egy mellényt, ahogy én is. - *mondtam. Sonny cuki hangon dícsérte lovát, mire kicsit kikerekedett szemekkel néztem rá, de szerencsére nem vette észre. Megint ügetni kezdtünk, lovamon látszott, hogy éhes, ezért megszólaltam:* - Héé, álljunk már meg egy kicsit! Haddj legeljenek a lovaink. - *mondtam, majd megállítottam Twilightot, mire a sötétpej mén legelni kezdett. Megpaskoltam, majd elengedtem a kantárszárat. Sonny eközben el volt foglalva a telefonjával.* - Mit csinálsz? - *kérdeztem tőle, mikor már egy jó ideje a telefonnal küszködött.* - Semmit. - *mondta kicsit idegesen, majd körülnézett.*
*Miracle elmosolyodott és flörtölni kezdett velem és dobott nekem egy csábos mosolyt, mire válaszol felnyerítettem és én is rávigyorogtam.* - Okés, köszi. - *köszöntem meg neki, majd kicsit elgondolkoztam.* ~ Chad? Menő név. ~ *Ezután lovasom megállított, én pedig legelni kezdtem. Nagyon jól esett a friss, kicsit nedves fű. Éreztem, hogy Chad megpaskol, majd elengedi a kantárszárat, de nem nagyon foglalkoztam vele. Jobb dolgom is volt most, mint hogy ezzel foglalkozzak. Mint például a csajozás. Miracle is legelt. Megszólítottam:* - És amúgy milyen érzés, hogy a gazdid szőrén ül rajtad? Gondolom jobb, mint nyereggel. - *mondtam neki, majd elmosolyodtam. Nagyon tetszett a kanca. Aranyos volt, csinos és kedves.* |
*Lazán léptettem Chadék mellett és mélyen belélegeztem az erdő illatát. Szerettem vidéken lovagolni, szabad érzésem volt tőle, főleg hogy most még nyereg sem volt köztem és Miracle között, olyan volt mintha a hátára születtem volna. Nagyon szerettem a kancát. Lassan ügetni kezdtünk, majd vágtába kapcsoltunk. Az ösvény túl keskeny volt ahhoz hogy féktelenül szabadjára engedjem a lovamat, de még így is minden elmosódott és nem hallottam mást a szél süvítésén, a lovak patáinak dobogásán, és az én szuszogásomon kívül. A világ csak szellőként suhant el mellettünk, és ez mosolyt csalt az arcomra. Végül Alig vettem észre hogy Chad lassít de azért sikerült megállnom. Kirázott a hideg, teljesen átfújt a szél, úgyhogy az egyik kezemmel a karomat dörzsöltem, a másikkal meg a szárat fogva Miracle hátát dörzsölgettem.*-Olyan laza, szabad és csúszós-*nevettem el magam, majd mindkét kezemet a lovam hátához tapasztottam.*-És meleg... Te nem fázol?-*kérdeztem és megpaskoltam Miracle nyakát.*-ÉN nagyon.-*mondtam majd Miracle nyakára hajoltam.*-Ügyes kislány vagy.-*mondtam neki félhangosan cuki hangon.*
-Kedves vagy.-*köszöntem meg a nevemre adott bókot, majd amikor megkérdezte hogy honnan származom mikor jöttem és milyen a fajtám rámosolyogtam.*-Wild Rose Horse a fajtám, itt születtem a szigeten vadlóként de kiscsikókoromban meghalt az édesanyám, és az emberek mentettek meg. Eladtak és hozzá kerültem. -*böktem a hátamon ülő Sonny felé.*-És ma reggel érkeztem meg. -*mondtam majd Twilight is elmondta honnan valósi és mi a származása.*-Ohohó Kiváló hannoveri... Affelől nincs kétségem.-*flörtöltem vele és dobtam neki egy csábos mosolyt, de aztán vissza kellett zökkennem a valóságba mert Sonny gyorsabb iramra ösztökélt.*-Amúgy a gazdád neve Chad! A gazdám annyit emlegeti hogy megjegyeztem. -*mondtam ügetés közben majd csöndben haladtam tovább. |
 *Lépésben haladtunk Twilighttal. Sonnyék mellettünk baktattak. Az erdő nagyon tetszett; gyönyörű volt, félelmetes és titokzatos. Ügetésre váltottam lovamat és csak ekkor vettem észre, hogy Sonny szőrén ül a lován.* ~ Wáóó. Tud ez a csaj. ~ *gondoltam, majd rámosolyogtam. Csendben ügettünk az egyre sötétedő erdőben; baglyok huhuztak és a szél egyre jobban fújt, bár engem egyáltalán nem zavart. Kívételesen nagyon nyugodt voltam, talán azért mert már régen lovagoltam.* ~ Persze ugyanolyan jól lovagolok, mint régen. ~ *gondoltam. Mindannyian csendben mentünk és ez kezdett egyre jobban zavarni, ezért hamarosan megszólaltam:* - Vágtázzunk! - *mondtam kicsit hangosan és vágtába ugrattam lovamat. Nagyon élveztem a száguldást Twilighttal; a fák és bokrok csak elsuhanó zöld foltoknak látszottak. Láttam a ménen, hogy ő is élvezi. Még egy darabig vágtáztunk, majd utána lassítottam, végül pedig ügetésre váltottunk.* - Jó fiú! - *dícsértem meg és megpaskoltam lovam nyakát. Kicsit melegem lett, ezért kicipzároztam a mellényem. Megint megszólaltam, csak hogy mondjak valamit.* - Milyen érzés szőrén lovagolni? - *kérdeztem és Sonny válaszára vártam.*
*Lépésben haladtunk. A lány és lova pedig mellettünk mentek. A kanca megszólított.* - A nevem Twilight. - *mondtam büszkén.* - Miracle? Szép neved van. - *bókoltam a kancának és megkérdeztem tőle, milyen fajájú, mikor érkezett a szigetre; egyszóval: meg akartam ismerni. Miután elmondta, én következtem.* - Én egy kiváló Hannoveri mén vagyok. És már elég régóta élek itt. Nem tudod véletlenül, hogy mi a gazdám neve? - *kérdeztem tőle, mivel meg akartam tudni. Miközben a csini kancával dumáltam, az erdőt is figyeltem, nagyon szép volt, és titokzatos. Lovasom ügetésre utasított, mire engedelmeskedtem neki. Láttam, hogy Miraclen a lány szőrén ül. Az erdő egyre jobban sötétedett, bár engem nem zavart. Hamarosan a fiú arra utasított, amit a legjobban akartam: vágtára! Gyorsan vágtába is csaptam át és élveztem a száguldást. Miracle is vágtában jött, bár kicsit le voltak maradva tőlünk.* - Imádok vágtázni! Annyira jó érzés. - *mondtam a kancának, majd ügetésre váltottam. Lovasom megdícsért és megpaskolt, mire felhorkantam.* - Ugyan! Semmiség. Ez vagyok én. - *mondtam nagyképűen. Kicsit melegem lett, ezért kinyújtottam a nyakam és lépteimet is megfokoztam. Csendben, minden különsebb zaj nélkül haladtunk az úton.* |
 *Csöndben sétáltunk, néha sajnos mindig egyszerre egymásra néztünk, de ekkor én elnéztem máshova. Sharina hozzámbújt, mivel félt.* - Tényleg ijesztő. De ne félj! Semmi baj sem lesz. - *mondtam neki nyugodt hangon, s közben belenéztem gyönyörű szemeibe, s egyszerűen nem bírtam elvenni a tekintetemet róla. Mosolyogtam, aztán sikerült elnéznem.* - Valóban. - *jelentettem ki és én is felnéztem kicsit később az égre.*
|
 *Csöndben sétáltunk, néha -sajnos mindig egyszerre- egymásra néztünk, majd én mindig félszegen elnéztem más irányba. Valami rezgett mellettem a bokorban ugyhogy Nokiához bújtam.*-Ez az út borzalmasan ijesztő...-*mondtam és ez nem egy kamu kifogás hogy szorosan Nokia mellett lehessek, ez tényleg igaz volt. Köd völt, úgy éreztem mintha árnyak mozognának a fák között amik az ösvényt ölelik körül, és ráadásul még fáztam is.*-De legalább a éjszaka gyönyörű...-*pillantottam fel a csillagos égre.*
|
*Új reménnyel tértem rá az erdei útra a lábnyomot követve.Később egy ló és egy szarvas lábnyom is társult Amanda lábnyomához.Hamarosan Amanda lábnyoma eltűnt.*~Talán felült a ló hátára...~*Gondolkodtam,és láttam,ez már friss nyom.Most már nagyon izgatott voltam,hátha meglelem elvesztett gazdámat.*
Folyt.Köv.: Tisztás
|
~Hát ide se jön vadló menjünk máshová~*azzal fogta magát és elindult*
//Folyt. köv. ménes nagy legelője //
|
*Mikor ideértem nem láttam senkit.Szomorúan lépkedtem az úton.Meg-megálltam egy kis füvet legelni.Szép hely vol és magányos.Nagyon tetszett de mégsem voltam boldog. |
*A lány feleszmélt és felült Fiery hátára.Én szorosan melletük baktattam.*
/Folyt.Köv.: Tisztás/ |
*Fogalmam nem volt,merre visz a ló,de abban biztos voltam,hogy jót akar nekem.*~Vajon tudja,merre van az istálló?~*Tűnődtem,miközben egyre könnyebben ültem a lovon.*
//Folyt. köv. Tisztás.//
|
*A lány végre felült a hátamra.*-Rendben van.-*Bólintottam Excaliburnak.Majd lépésban elindultam a tisztás felé.*-Remélem nem találnak ránk a farkasok...
//Folyt. köv. Tisztás.// |
*Alig bírtam felállni,és menni,mert nem is voltam szinte magamnál.De későbbre egészen feleszméltem,és felültem a ló hátára.Egy kicsit talán kényelmesebb volt a háta,mint Charisma háta,de természetesen tudtam,miért.*~Ilyen okosak lennének az állatok?Nagyon úgy látszik...~*Gondolkodtam el,és eszembe se jutott,hogy bármikor is hazavigyem őket.A legelső az volt,hogy fenn maradjak a ló hátán.*
|
Kittna karaktere:
*Éppen mondani akartam, "hogy iagazad van!", amikor egy farkas vonyítását hallottam meg.*-Na jó, kicsit gyorsítani kéne!Remélem nem ide jönnek!Megvan!Menjünk a tisztáshoz, aztán át a temetőn és később a termálforrás után vigyük el a lovak legelőjéig!Onnan meg biztos, hogy hazatalál!-*mondtam Fierynek, majd finoman húzogattam a lány haját, abba az irányba, amerre elakartam menni* |
-Szerintem előbb szálljon fel a hátamra...-*Türelmesen néztem a lányra, de azért volt benne valami sürgető is.Tettem a lány felé még egy lépést, hisz úgy se értené ha azt mondanám neki, hogy most már azért iparkodjon...*
|
-Rossz lehetett...Hova menjünk először a lánnyal? |
[41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Igazad lehet...-*mondtam amikor Chad próbált megnyugtatni, és dobtam neki egy havány mosolyt, de mégis aggasztott a telefonhívás. Felvettem és furcsa ijesztő hörgés szólalt meg a vonal túlsó végéről, aztán nemtaláltam a híváslistában a hívást, és kiderült hogy térerő sincsen. Eléggé furcsának találtam. Amikor Chad Miracle-ről kérdezett, elmosolyodtam. *-Bizony, itt született a szigeten, és innen került hozzám. Hihetetlen, hogy pont ezen a helyen működik egy lovaskollégium. Miracleben még mindíg él a vad tűz, nem lehet kioltani belőle. Van amikor rájön az ötperc és mindent megtesz hogy levessen a hátáról. -*mondtam, majd hirtelen valami furcsát hallottam nem tudtam pontosan hogy mi volt az. Miracle testén végigfutott valami furcsa vonaglás, hirtelen úgy éreztem mintha egy lőporos hordó tetején ücsörögnék, majd megállíthatatlanul bekövetkezett amit nem szerettem volna, Miracle, nekiiramodott, és a szemem sarkából láttam hogy Twilight is. Amikor Miracle nekirugaszkodott, ijedtemben egy nyikkanás szerű sikoly hagyta el az ajkaim, és a kanca oldalára csúsztam. Ez volt a rosz a nyereg nélküli lovaglásban: nem volt nyereg és kengyel amire támaszkodhatsz. Végül azért nagy erőlködések árán sikerült visszahúznom magam egyensúlyállapotba, és kicsit előredőlve görcsösen markoltam Miracle ezüstösen csillogó sörényét. Nem mertem elengedi és meghúzni a szárat. Nem tudtam hová megyünk. Az erdő vészjóslóan sötétedett körülöttünk.*
*Elnevettem magam Twilight megszólalásán, majd valami kellemes borzongás futott végig rajtam amikor közelebb lépett hozzám. Összeszagoltunk, majd elmosolyodtam. Csak néztem Twilight szembe majd hirtelen egy hang csapta meg a fülemet. Erősen hallottam a hangot, és olyan erősen éreztem a régi élményeimet hogy szinte fájt. Kinyitottam a szememet, kifujtam a levegőt, és összerezzentem. Az agyam elborult nem bírtam továnn uralkodni magamon, nekiiramodtam. Nem tudtam merre megyek. A táj egyszerre volt idegen és ismerős. Lassan minden megszűnt, nem érzékeltem magam körül Twilightot, az ösvényt, a hátamon ülű riadt Sonnyt. Csak egy ijesztő mégis csalogató hangot hallottam a fejemben, ujra és ujra lejátszódni: Gyere haza kincsem, gyere haza...*
- Minden rendben? - *kérdeztem, mert éreztem, hogy valami baj van.* - Hogy hogy nincs? Na várj csak megnézem az én mobilom is. -*mondtam és megnéztem a mobilom. Nekem sem volt térerőm. Kicsit megijedtem, de ezt nem mutattam Sonnynak.* - Nekem sincsen. De nyugi, biztos nincs semmi baj. - *mondtam és kicsit meghúztam a szárat, mivel Twilight nagyon húzott. Láttam Sonnyn, hogy nagyon megijedt, ezért közelebb mentem hozzá a lovammal. Miracle és Twilight szaglászni kezdték egymást, mire elmosolyodtam.* - A lovad tényleg igazi vadló? - *kérdeztem, csak hogy valamivel eltereljem a figyelmét.* - Mondjuk látszik rajta. - *mondtam, majd elmosolyodtam. Hirtelen valami furcsa hangot hallottam meg.* - Ez meg mi volt? - *kérdeztem Sonnytól, de mielőtt észbe kaphattam volna, Twilight hirtelen állásból vágtába ugrott át.* - Twilight! - *szóltam rá kicsit mérgesen lovamra, de ő nem reagált a hangomra, sőt a szárhúzásra sem és semmi egyéb dologra. Mindent megtettem, hogy megállítsam, de nem tudtam. A mént mintha nem is érdekelte volna semmi, szaladt és szaladt, de azt magam sem tudtam hová.*
- Értem. Az jó érzés lehet. - *mondtam.* - Meglehet. Ki fogom próbálni. Hát nem is tudom, azt hiszem egyszer ültek rajtam, de akkor még szinte csikó voltam, így aki rajtam ült csak pár percig tartott neki az élmény. - *mondtam majd elkezdtem kuncogni. Éreztem gazdimon, hogy megijed, így kicsit megpróbáltam én lenni az úr, de amint meghúztam a szárat, Chad is meghúzta, így tudtam, hogy ez nem gyerekjáték; most nem tudom önállósítani magamat. Hirtelen Chad közelebb utasított Sonnyékhoz én pedig melléjük mentem. Megszagoltam Miraclet, mire ő is ugyanezt tette. Egyszer csak, mikor éppen a gazdám beszélgetését figyeltem, meghallottam valami vonzó, különös hangot és mint akit megcsíptek úgy váltottam át állásból vágtába és hang irányába szaladtam. Chad kicsit összerezzent és próbált megállítani, de nem tudott. Nagyon vonzott a hang, és ahogyan hátratekintettem láttam, hogy Miracle sem tud ellenálni ennek a hangnak.*
*Még mindig lazán sétálgattunk lovainkkal. Sonny kifejtette válaszát, mire elmosolyodtam.* - Akkor tényleg jó lehet. - *mondtam, majd láttam, hogy Sonny a lova hátára teszi kezeit.* - Nem. - *mondtam határozottan, majd kihúztam magam.* - Hát nem ártott volna, ha felveszel egy mellényt, ahogy én is. - *mondtam. Sonny cuki hangon dícsérte lovát, mire kicsit kikerekedett szemekkel néztem rá, de szerencsére nem vette észre. Megint ügetni kezdtünk, lovamon látszott, hogy éhes, ezért megszólaltam:* - Héé, álljunk már meg egy kicsit! Haddj legeljenek a lovaink. - *mondtam, majd megállítottam Twilightot, mire a sötétpej mén legelni kezdett. Megpaskoltam, majd elengedtem a kantárszárat. Sonny eközben el volt foglalva a telefonjával.* - Mit csinálsz? - *kérdeztem tőle, mikor már egy jó ideje a telefonnal küszködött.* - Semmit. - *mondta kicsit idegesen, majd körülnézett.*
*Lépésben haladtunk Twilighttal. Sonnyék mellettünk baktattak. Az erdő nagyon tetszett; gyönyörű volt, félelmetes és titokzatos. Ügetésre váltottam lovamat és csak ekkor vettem észre, hogy Sonny szőrén ül a lován.* ~ Wáóó. Tud ez a csaj. ~ *gondoltam, majd rámosolyogtam.
*Csöndben sétáltunk, néha sajnos mindig egyszerre egymásra néztünk, de ekkor én elnéztem máshova. Sharina hozzámbújt, mivel félt.* - Tényleg ijesztő. De ne félj! Semmi baj sem lesz. - *mondtam neki nyugodt hangon, s közben belenéztem gyönyörű szemeibe, s egyszerűen nem bírtam elvenni a tekintetemet róla. Mosolyogtam, aztán sikerült elnéznem.* - Valóban. - *jelentettem ki és én is felnéztem kicsit később az égre.*
*Csöndben sétáltunk, néha -sajnos mindig egyszerre- egymásra néztünk, majd én mindig félszegen elnéztem más irányba. Valami rezgett mellettem a bokorban ugyhogy Nokiához bújtam.*-Ez az út borzalmasan ijesztő...-*mondtam és ez nem egy kamu kifogás hogy szorosan Nokia mellett lehessek, ez tényleg igaz volt. Köd völt, úgy éreztem mintha árnyak mozognának a fák között amik az ösvényt ölelik körül, és ráadásul még fáztam is.*-De legalább a éjszaka gyönyörű...-*pillantottam fel a csillagos égre.*
