|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 16:18 - |
|
|
Homokos földel az alján ruganyos talajú pálya, sok felállítható akadály van a pálya melleti kis raktárban.
|
|
[46-27] [26-7] [6-1]
 *Nagyon ügyesen vitte a pályát még én is meglepődtem milyen jó lovas barátnőm van. Végig néztem milyen ügyes, csak néha-néha tekintgettem a fiúkra, még akkor is amikor az utolsó akadályhoz mentek, de Miracle nem nagyon akarta átugrani, viszont Sonny igen, így Mira ugrott egyet de olyan kicsit, hogy belementek az oxerbe, Miracle felbukott, Sonny meg leesett róla. Elkezdtem hangosan nevetni és a haverjaim is. Már majdnem sírtam a röhögéstől, amikor Sonny hirtelen felkelt, idejött hozzám és azt ordibálta.* - JÓL SZÓRAKOZOL? - *kérdezte.* - Igen eléggé. Jól vagy? - *kérdeztem tőle kicsit aggódva. Még mindig röhögtem és már könnyeztem is tőle így megtöröltem a szemeimet.* - Mit érdekel az téged? - *kérdezte még mindig mérgesen.* - Ne hisztizz már Sonny te is nevettél volna ha ez velem történik! - *mondtam neki nyugodtan.* - Ha odafigyeltél volna, nem nevetnél! - *vágta az arcomba Sonny én meg erre ijedten ránéztem.* - Megsérültél?? - *kérdeztem, de ő már ment is ki a kapu felé.* - Hagyjál engem békén! - *mondta még mindig dühösen én meg ki akartam mondani, hogy Sonny várj, de inkább nem tettem. Ehelyett elindítottam a lovamat mentem még vele egy levezető kört, majd leszálltam róla és bevezettem az istállóba.*
|
 -Menj csak előre...-*mondtam Chadnek és néztem hogy teljesít. Miracle nyakára hajoltam hogy Halljam amit Stacy (aki épp a lovamat fogta) mond.*-Ez egy hajszálon múlt de végig csinálta...-*hallgatott el kicsit mert a fiúk tapsolni és kiabálni kezdtek, mire Miracle megproblt szabadulni de megfogtuk.*-Ezek a majmok hogy dicsérik Chadet. Hihetetlen.-*mondta Stacy én meg Selmához fordultam. *-Emeld meg az utolsót két lyukkal.-*mondtam elég hangosan hogy Chad és a srácok is meghallják. Chad abbahagyta a lova paskolgatását, és rámnézett, de én nem néztem rá, csak elfolyattam az arcomon egy halvány eltökélt és öntelt mosolyt, és elinditottam Miraclet aki egyből lassú vágtában kezdett. lelassítottam ügetésre és mentem egy-két kört amig Selm és Stac ( igy szoktam becézni őket.) feljebb teszik az utolsó akadályt és vissza nem mennek a tobbiekhez. Amikor befejeztem az utolsó kört is megakartam indítani Miraclet az akadályok felé ám mivel ő ugy gondolta hogy odamenne Twilighthoz, egy erélyes kiáltással húztam a szárat az akadályok irányába rugtam az oldalába és toltam előre a csípőmet, mire ő prüszkölve megrázta a fejét és kilőtt az akadályok irányába. Kicsit vissza kellett fognom nehogy elrohanjon, és azért ne tudjunk nyerni. Muszály nyernünk! Szépen végigvittük az akadályokat majd amikor az utolsó felé haladtunk éreztem hogy Miracle nem igazán szándékszik rátérni az akadályra, ki akart fordul ni az utolsó pillanatban de visszarántottam, mire ő ugrott, de nem volt elég a távolság belerohantunk az oxerbe, Miracle felbukott én meg leestem a hátáról. Az arenalin szintem felcsapott az egekbe amikor hihetetlen gyorsasággal csapódtunk a földnek. Amikor földetértem, még rázkódtam is egyet, az adta a másikat. Felnyőgtam, és nagyot dobbant a szivem amikor éreztem hogy Miracle nagy ijedtségében úgy kel fel hogy rálép a hajamra, csak pár centi hányzott volna hogy a fejemre lépjen. Arrébb sétát és zihálva nézett vissza rám én meg felültem. Hallottam hogy a fiúk nevetnek, odanéztem, és amikor láttam hogy Chad is ugy nevet hogy majd lefordul Twilightról Dühösen lerugtam a lábamról az egyik rudat ami ráesett, felkeltem, megragadtam Miracle szárát és elindultam Chadék felé. Remegtem, a dühtől, az esési sokktól, és be is ütöttem magam, úgyhogy tompán sajgott az oldalam, és ettől is remegtem kicsit. Nagyon ideges voltam, Chadre még sosem voltam ilyen ideges. Összeszorított fogakkal tűrtem a fájdalmat, és közben mérgemben ziháltam.*-JÓL SZÓRAKOZOL!-*Üvöltettem torkom szakadtávól, és koncentráltam nehogy megremegjen a hangom. *-Igen eléggé. Jól vagy?-*kérdezte és megtörölte a nevetéstől könnyessé vált szemeit.*-Mit érdekel az téged?!-*mondtam hangosan, de már nem üvöltöttem úgy mint az előbb. *-Ne hisztizz már Sonny te is nevettél volna ha ez velem történik.-*mondta.*-Ha odafigyeltél volna nem nevetnél!-*mondtam mire Chad arca kicsit ijedté vált.*-Megsérültél?-*kérdezte én meg elindultam a kapu felé.*-Hagyjál engem békén.-*mondtam dühösen. Stac lépett hozzám és megfogta a karomat, de én a dühtől elvakultan rántottam ki a karom a kezei közül és rá se néztem.*-Ne most!-*mondtam halkan, olyan hangnemben mintha azt akarnám hogy egy életre hagyjanak békén.*
//Folyt köv. Istálló//
|
*Odakint felszálltam a táncoló ménre, aki már alig várta, hogy Miracle mellett legyen, így amint felszálltam rá rögtön az utasításom nélkül Miracle mellé sétált. Sonny rámmosolygott, de én akkor még mindig ideges voltam kicsit, így csak egy kis hatásszünet után mosolyogtam vissza rá, majd elindítottam Twilightot a pálya felé, a szélén pedig megállítottam.* - Mész elsőnek? - *kérdeztem Sonnytől, de ő azt mondta menjek én, így elindítottam a mént és mentem vele pár bemelegítőkört, majd az akadályok felé gyorsabb iramú vágtára utasítottam. Az első 3 akadály könnyű volt, a következő 2 nem annyira. Kicsit izgultam, főleg amikor egy nehezebb oxerhez tartottam, féltem, hogy leesek és csalódást és szégyent hozok a haverjaimra, de pár pillanat múlva amikor már átugrottuk az akadályt rájöttem, hogy feleslegesen féltem.* ~ Mi ütött belém? Miért hiszem azt hogy rosszabb vagyok, mint Sonny? Hiszen jobb vagyok! Én vagy Chad Collins! ~ *gondoltam. Már csak egyetlen egy akadály volt és olyan tipusú hogy még én sem ismertem és még sosem ugrottam át ilyet. Már csak 2 vágtaugrás...Jajj, mi lesz ha elhibázom?Már csak 1...Sikerülni fog, hiszen nagyon jó vagyok. Az elrugaszkodás pillanatában csak kicsit hajoltam előre, így jól és hibátlanul átugrottuk az akadályt. Hallottam a hamarosan felharsanó tapsözönt, ami a fiúktól jött.* - Nagyon jó voltál Chad! - *kiáltották, én meg lelassítottam a lovamat lépésre, végül megálltam Sonny mellett és nagyképűen kihúztam magam.* - Hát igen. - *mosolyodtam el, majd alaposan megpaskoltam Twit.* - Ügyes fiú! Látszik ki a gazdád! - *dícsértem, majd amikor Sonny elindult, figyelni kezdtem őt, hogyan viszi végig a pályát.* |
 *Chad ugratott velem körülbelül 1 órát, ami tényleg jól ment, azután pedig megdícsért, és amint meglátta Sonnyt és Mirát, odavezetett hozzájuk. Kicsit beszélgettek, de azt nem tudtam miről, mert én meg Mirával beszéltem kicsit. Utána egy erős sarkat adott, minek következtében vágtába csaptam át és körülbelül 5 akadályt ugortam át. Láttam Chaden, hogy vagánykodik Sonnynak és erre elmosolyodtam. Miután aztán Sonny elment még egy kicsit gyakoroltunk, majd Chad az istálló elé vezetett engem, leszállt rólam, majd az istállóba vezetett.*
*Sonny mosolyogva gratulált, persze kicsit gúnyosan, majd szemét égnek emelve bevitte lovát az istállóba. Idióta és meglepődött arccal utánanéztem kicsit csalódottan, majd Twit visszavezettem a pályára és még ugrattunk pár akadályt. Mosolyogva megpaskoltam a mént.* - Ügyes vagy. Látszik ki a gazdád. - *mondtam nagyképűen. Láttam, hogy Twi kicsit izzadt és már én is fáradt voltam, így a kijárat fele vezettem lépésben, majd az istálló előtt leszálltam róla és bevezettem az istállóba. Sonny épp a lova körül nyüzsgött-forgott.* |
*Miközben léptettünk a dijugrató pálya mellett vissza az istállóba láttam hogy Chad egész szépen halad. Megállitottam Miraclet, aki kiváncsian lógatta be a fejét a kerítésen. Chad idejött hozzánk.*-Mizu?-*kérdeztem mosolyogva.*- Semmi különös. Éppen gyakorlunk Twijjal. Nagyon jól megy. - *mondta a nagyképű arcával és amikor elindult csóválni kezdtem a fejem. Twilight és Chad szépen átvittek pár méretes akadályt majd Chad ujra hozzánk vezette Twilightot, és nagyképűe vigyorgott.*-Bravó bravó...-*mondtam halkan mosolyogva, égnek emeltem a szemem, majd elfordítottam Miraclet az istálló felé és elditottam.*
//Folyt köv. Istálló// |
*Beléptettem Twilighttal a pálya közepére és megpaskoltam. Örültem, hogy már nem vagyunk haragban.* - Örülök, hogy te vagy a lovam. Nagyon hasonlítasz rám. - *mondtam halkan, majd lépésre indítottam, mentünk körülbelül vagy 3 kört, közben néha csak az egyik kezemmel fogtam szárat, a vagánykodás kedvéért. Majd ügetésre fogtam és járóiskolázni kezdtem, de aztán elgondolkoztam közben.* ~ Ugyan. Nekem nem kell járóiskoláznom, ez bénáknak való, én pedig király vagyok. ~ *gondoltam nagyképűen, majd szétnéztem, mennyi és milyen akadályok vannak a pályán. Volt pár oxer, néhány kisebb akadály is, és egy elég nehéz meredek. Az egyik könnyebb akadály felé irányítottam lovam, aki engedelmeskedett nekemm. Mikor körülbelül 2 vágtaugrásra voltunk, megpróbáltam emlékezni, hogyan is kell előrehajolni a nyeregben és mennyire. Mikor a lovam elrugaszkodott a talajtól, kicsit előrehajoltam és így nem estem le, hanem könnyedén átugrattuk az akadályt Twijjal, aki az érkezés után prüszkölt egyet.* - Jó fiú! - *dícsértem meg, majd tovább mentünk és egy másik, de ugyanolyan könnyebb akadályt ugrattunk át.* ~ Tudom, már hogyan és mennyire kell előrehajolni. ~ *gondoltam mosolyogva, majd mégegyszer átugrattuk ugyanazokat az akadályokat sikeresen, amikor egyszer csak megláttam Sonnyit és Mirát. Nem jöttek be a pályára, hanem néztek minket.* ~ Most kell a legvagányabbnak lennem. ~*gondoltam és lelassítottam Twit, odamentem Sonnyékhoz, majd meghúztam a szárat.* - Mizu? - *kérdezte barátságosan.* - Semmi különös. Éppen gyakorlunk Twijjal. Nagyon jól megy. - *mondtam kicsit nagyképűen, majd egy erős sarkot adva Twinak, mire ő vágtázni kezdett. Az oxer felé irányítottam, úgy gondoltam, már elég ügyesek vagyunk annyira, hogy ezt át tudjuk ugrani. És, szerencsére jól is gondoltam, mivel ügyesen és könnyedén átugrattuk az oxert. Megpaskoltam a mént, majd egy másik, kicsit magasabb oxerhez vezettem, amit ugyanúgy szépen átugrottunk. Körülbelül még vagy 3 akadályt ugrottam át, majd ügetésre, végül lépésre fogtam Twit és körbelovagoltuk a pályát.* - Jó fiúú. - *dícsértem meg, majd Sonnyhoz mentem és ott megállítottam kiváló lovamat. Közben vagány mozdulatokat végeztem.* |
*Állandóan a felállással próbálkoztam, de ahányszor ezt tettem, mindig a felénél visszaestem.* - Ez nem igaz! - *mondtam mérgesen és fáradtan a térdeimre támaszkodva dőltem előre. Majd egyszer csak fenéztem és megláttam Sonnyt. Felemeltem a szemöldököm.* ~ Mit akarsz? ~ *kérdeztem volna tőle, de inkább ezt magamban mormoltam el, majd megörültem, hogy Sonny kezet nyújt nekem és kellettlenül megfogtam puha kezét.* - Kösz. - *mondtam neki flegmán, amikor már álltam. Ezután Sonny még az istállóba is segített bevezetni. Sokszor majdnem elestem, de hála Istennek Sonny mindig megfogott. Miután beértünk az istállóba leültetett egy szénabálára, majd ő is leült.*
*Nem igazán érdekelt, hogy Chad kétszer is leesett rólam, igazán megérdemelte. Így mikor hívogatni kezdett, ugyan megálltam és ránéztem, de csak egy pillanatra.* - Bezzeg most kéne hogy segítsek neki. - *mormoltam, majd Sonnyék után baktattam. Miután Sonny levette Miracleről a cuccait és bevezette a bokszába, odamentem a boxa elé és az orromat hozzá dörgöltem. Sonny miután ezt észrevette elvezetett onnan, de megígérte, hogy a kanca boxa mellett leszek ezentúl és ezért élveztem ahogyan simogat.* ~ Bárcsak ilyen gazdám lenne nekem is. Persze Chadet is szeretem, de néha olyan utálatos. Talán meg kéne bocsátanom neki. ~ *gondoltam, majd Miraclere néztem.* - Én is remélem, szépség. - *mondtam neki, mire ő megrebegtette szempilláit, mire elmosolyodtam.* - Akkor ma is otthagyjuk őket valahol, igaz? - *kérdeztem és ravaszul elmosolyodtam.* - Naná. Még a végén lehet hogy megszeretik egymást. Összehozzuk őket és akkor nem kellessz hallgatni a vitájukat. - *mondta a kanca, mire bólintottam.* - Ja. - *és kinéztem a boxomból. Láttam, hogy Sonny segít leülni Chadnek.* - Nocsak,nocsak... - *mondtam vigyorogva, majd figyelni kezdtem őket, ahogyan Miracle is.* ~ Egész jól el vannak. ~ *gondoltam, majd felhorkantam, de ők nem nagyon foglalkoztak velünk.*
// Folyt. Köv. Istálló// |
*Nyugodtan közeledtem Chad felé, aki fáradtan dőlt előre a térdére támaszkodva. Amikor megálltam előtte akkor nézett fel rám az arca fehér volt. Nem igazán nyert színt az esés óta. Felemeltem a szemöldökömet, majd egyből le, mire Chad felhúzta az egyik szemöldökét.*-Gyere segítek.-*mondtam és külön figyeltem hogy a hangom kedves és ne kelletlen legyen, és közben egy halvány mosollyal nyujtottam kezet neki. Nem törődtem hogy kelletlenül fogja meg a kezem, csak felhúztam aztán a karját és a vállát fogva vezettem az istálló felé. Sokszor igyekeznem kellett hogy megtartsam, mert majdnem elesett, és ez nehéz feladat volt, mert ugye Chad normális súlyú volt, nem voltam olyan erős hogy megtartsam. Figyelmesen vezettem be az istállóba, majd leültettem egy kockabálára, és én is leültem mellé hogy kifujjam magam.*
//Folyt köv. Istálló// |
Mikor bemelegítettünk elkezdtünk ugratni nagyon jól ment. |
heLÓ!-mondtam miközben beléptem a pályára kettő lovas volt rajtam kívül a pályán.
-Gyerünk kicsim- majd bal kézre elkezdtünk lépni.
Rózsa:Jaj már annyira várom az ugratás biztos ugrunk majd oxert,triple bar-t ,szintben oxert hatalmas meredek akadályokat.-Jaj de várom-majd élénk lépésbe kezdtem. |
*Amikor Chad a javaslatom ellenére felállt, majd pár lépés után el is esett, odasiettem hozzá.*-Maradj lent, mert másodlags anyrázdkósást kapsz ha beütöd a fejed mégegyszer, és akkor...-*folytattam volna de Chad közbevágott, hogy ne anyáskodjak. Mint mindig amikor mérges vagyok összeszorítottam az ajkaimat. Szarul esett ogy segítek neki erre leugat. *-Jólvan akkor csinálj amit akarsz! -*kiabáltam rá, sarkon fordultam és Miraclehöz sétáltam.*-Nem érdekel...-*suttogtam magamnak miközben 110-re emeltem a lécet, ez számítottam a normál magasságnak. Még sosem próbáltam Miracle hány centiig jó, de nem is ma fogom ezt kipróbálni, mert már ugrottam vele eleget, most csak gyakorolni akartam, hogy egy jó élménnyel vihessem le a kancát a pályáról. Ügettünk egy kört, majd ráfordítottam Miraclet az akadályra. A kanca energikusan nagy dobbantással ugrott el, én lazán könnyítettem ki neki majd végül puhán dobbantak Mira patái a túloldalon. Még megismételtük ezt 2-3 szor majd leléptettem, leszálltam a hátáról és visszaindultunk az istállóba. Hallottam ahogy Twilight követ minket, és ettől kicsit gonosz mosolyra húzódott a szám, de aztán megsajnáltam Chadet. Nem álltam meg csak mentem tovább, tudtam hogy kéne neki segítség de mindketten túl büszkék voltunk ahhoz hogy ő segítséget kérjen vagy én menjek oda hozzá és segítsek. Majd megoldja.*
//Folyt köv Istálló// |
- Nem, dehogy már jobban vagyok. - *mosolyogtam Sonnyra, majd elindultam a lovak felé, de éles fájdalom nyílalt a lábamba, ezért elestem és a földön kötöttem ki.* - Áúú. - *nyögtem fel ijedten és megint szédülni kezdtem. Sonny iderohant hozzám és azt mondta, hogy még ne álljak fel.* - Hát akkor mit csináljak? Üljek itt mint valami szerencsétlen? - *kérdeztem tőle felháborodva, mire Sonny visszavágott, én pedig megpróbáltam felállni, de ő visszalökött a földre.* - Héé! - *mondtam, majd hozzátettem:* - Ne anyáskodj már! - *kiabáltam rá.* - Jólvan akkor csinálj amit akarsz! - *kiabált rám, majd a lovához ment, felszállt rá, ugratott még párat, majd levezette Miraclet. Twilght utánok baktatott.* - Twilight! - *szóltam hozzá.* - Gyere ide. - *mondtam és megpróbáltam felállni, de nem jártam túl sok sikerrrel. Twilight rám nézett és megáltt egy pillanatra, de megint elindult és Sonnyék után ment.* - Ajjj. - *mondtam idegesen és még vagy 4-szer próbálkoztam a felállással, de most sem sikerült.*
|
*Chad felébredt, és nekem esett a kérdéseivel, én először csak dadogtam, de aztán elkezdtem elmesélni az egészet.*-Nos leestél a lóról, kétszer is, másodszorra nagyon nagyot estél, Rosszul néztél ki ugyhogy kisegítettelek ide, próbáltam neked segíteni, te meg egy kis vergődés után elaludtál...-*mondtam. Chadet meglepte a beszámoló, megkérdezte hogy igazat mondok e, én meg bólintottam. Úgy tűnt kicsit jobban van, ugyhogy lenyugodtam kissé. Kicsit aggódva figyeltem hogy Chad próbálkozásai a felkelésre nem túl eredményesek ugyhogy a a kezemet nyújtottam felé. Chad elfogadta majd megköszönte a segítségemet. Kedvesen visszamosolyogtam rá.*-Nem kéne ülnöd még egy kicsit?-*kérdeztem, kicsit féltem hogy megint szarul lesz.* |
*Nagyon álmos kezdtem lenni és elaludtam. Amikor felébredtem, felültem és szétnéztem, fogalmam sem volt, hogy mit keresek a karámnál és Sonny miért térdel mellettem. Nagyon zúgott a fejem.* - Mi történt? Mit keresek a karámnál? Mit csinálsz itt? - *záporoztam Sonnyra kérdéseimet, aki alig tudott válaszolni rájuk. Zavarodott volt és dadogott, majd elmagyarázta.* - MICSODA? - *kérdeztem elképedve és ránéztem, majd a pályára meg a lovakra akik nagyon jól elvoltak együtt.* - Komolyan? - *kérdeztem mégegyszer, majd megpróbáltam felállni, de nem nagyon sikerült, így Sonny felsegített.* - Köszi. - *mosolyogtam rá.* |
*Chad hátradőlt, a fejét fogta és látszott rajta hogy semmi kellemesen nem megy most keresztül. Odatérdeltem mellé föléhajoltam, a fülem mögé igazítottam a hajam és azon töprengtem, hogy hogyan tudnék segíteni rajta valahogy. Riadtan pillantottam körbe majd ujra Chadre néztem. Kezdett elcsendesedni, és már majdnem elaludt, nem tudtam hogy engedhetem neki hogy elaludjon, vagy ne.*-Chad...-*szóltam neki halkan. Teljesen kétségbe voltam esve nem tudtam mit csináljak, mit kezdjek Chaddel, egyszerűen össze voltam zavarodva. Chad elaludt, én meg óvatosan megráztam a vállát, de nem kelt fel, úgy döntöttem hogy hagyom pihenni. Felálltam és a lovakhoz mentem. Ők nagyon jól elvoltak, Twilightnak a legkissebb gondja is nagyobb volt annál hogy mi van Chaddel, Miracle-t is jobban érdekelte Chad hogyléte mint őt. Megsimogattam őket, aztán visszamentem Chadhez leültem mellé és átkaroltam a térdemet. Néha néha ránéztem, békésnek tűnt, és ahogy láttam lélegzik is ugyhogy nagy baj nem lehet. Idegességemben mindig velvettem egy fűszálat és apródarabogra szedegettem.* |
*Sonny átölelte a vállamat és segített kivezetni a pályáról a fűbe, majd leültettett. Nagyon szarul éreztem magam és még mindig szédültem. Az egyik kezemmel a fejemet fogtam a másikkal támaszkodtam és közben fájdalmasan grimaszoltam. Sonny azt mondta, hogy hoz nekem ki vizet, meg ne mozduljak.* - Mintha megtudnék... - *mondtam halkan. és vártam Sonnyt. A karomat is szorongattam, mert az is borzalmasan fájt. Mikor Sonny végre visszaért, leült mellém és ideadta a vizet.* - Kösz...i - *böktem ki halkan és megittam a vizet. Furcsán jól esett a langyos víz. Sonny gondoskodott rólam, támogatott és megkérdezte jól vagyok-e, majd az arcomra tette kezeit, ami fura, de jól esett.* - Nem. - *mondtam halkan és erőtlenül. Szétnéztem, ám ekkor hirtelen elkezdett fájni a fejem, de nagyon és rettenetesen szédültem, így hátradőltem és a földre ejtettem a fejem. Nagyon szenvedtem, forgott velem a világ. Csak Sonnyt láttam, hogy mellémtérdel, felém hajol és kétségbeesetten engem néz.* |
*Unalmasan sóhajtottam egyet amikor Chad az újboli esés után a földön fetrengett. közelebb léptettem hozzá Miraclevel.*-Te tényleg azt hiszed hogy ennyire hülye vagyok hogy másodszorra is futok segíteni? Keljél már fel, és ne játsz velem.-*mondtam neki kicsit mérgesen de nem emeltem fel a hangomat. Furcsálltam hogy nem szól vissza, csak próbál felállni, először visszaesett a földre, aztán sikerült felállnia, és odatámolygott a kerítéshez. Az arca fal fehér volt, és nagyon rosszul festett szegény. Leszálltam Miracleről, és odamentem hozzá. *-Gyere, ülj le kint. -*öleltem át a vállát hogy támogassam, bár nem tudtam pontosan hogy tudnék segíteni neki. Kimentünk a kerítésen kívülre, és leültettem a fűbe. Az egyik kezével a fejét fogta a másikkal támaszkodott, és közben fájdalmasan grimaszolt.*-Őhm... Hozok neked vizet... Meg ne mozdulj...-*az utolsó mondatot tulajdonképpen a saját magam szórakoztatására mondtam, Chad akkor se tudna egy egyenes lépést tenni ha akarna. Befutottam az istállóba a vizemért, majd visszasétáltam Chadhez odaadtam neki és leültem mellé.*-De vigyázz nehogy hányingered legyen tőle...-*mondtam majd elgondolkozva néztem másfelé.*-Vagy az csak a másnaposságnál van?-*kérdeztem magamtól halkan, majd megvontam a vállam és Chadre néztem.*-Jól vagy?-*kérdeztem és az arcára tettem a kezem.* |
*Eszembe jutott, hogy megviccelem Sonnyt, és csak megjátszom, hogy fáj valamim, ezért amikor megkérdezte, hogy jól vagyok-e és megfogta a karom, az arcomat megpróbáltam fájdalmasan összeráncolni és szerencsére sikerült, Sonny elhitte. Ekkor fájdalmas nyögést adtam ki, mire ő ijedten felhördült, erre elkezdtem nevetni és felálltam. Sonny is felállt és leporolta magát, látszott rajta, hogy mérges rám, mire elvigyorodtam. A karomat masszírozgattam, mivel fájt, de csak kicsit. Aztán láttam, hogy visszamegy Miraclehez, felül rá és párszor ugrat vele, majd közli hidegen én jövök.* - Rendben. - *mondtam lazán és odamentem Twilighthoz, aki egyaltalán nem sajnált meg, bár igazából nem is nagyon érdekelt, hogy sajnál-e vagy nem. Felszálltam rá, majd ügettem vele egy kört, aztán vágtára bírtam és az akadály felé irányítottam.* ~ Nem nagyon előre dőlni. ~ *mondogattam magamban és közben koncentráltam. Mikor a mén elrugaszkodott nem dőltem előre; most meg ez volt baj. Még nagyobbat estem mint az előbb. A testem nagy erővel a földnek csapódott; nagyon fájt a hátam és a karomra is ráestem, ráadásul szédültem is. Sonny azt mondta kelljek már a földről, ne játszam magam. Most olyan szarul éreztem magam, hogy még csak nem is vágtam vissza. Fájdalmasan felnyögtem, fetrengtem a földön, mint valami szerencsétlen. Megpróbáltam felállni, de nem sikerült. Aztán tettem még egy próbálkozást de most sem sikerült, ezért a kerítéshez vonszoltam magam és megtámaszkodtam benne nagy nehezen. Fájdalmas arcot vágtam. Sonny eleinte azt hitte játszom magam, de utána rájött, hogy tényleg rosszul vagyok, így iderohant hozzám.* |
-Ne aggódj ez csak a bemelegítés volt...-*mondtam lenéző mosollyal, és félreálltam a kapunál ahol nem voltunk Chadék útjában. Bemelegítettek, aztán Chad ráirányította Twilightot az akadályra. A ló megkisérelt kitörni, de Chad megtartotta, Twilight kelletlenül elugrott, Chad meg furcsán előre dölt és le is esett. Pár másodpercig csak néztem hogy mozdulatlanul fekszik, aztán leugrottam Miracle hátáról odafutottam hozzá és letérdeltem mellé. Mire odaértem kicsit kómásan megpróbált feltápászkodni de visszatoltam.*-Jól vagy?-*fogtam meg a karját, de amikor fájdalmasan összerándult az arca egyből el is engedtem.*-Chad mi a bajod?-*kérdeztem halkan. Nem tűnt nagynak amit esett, de kitudja, lehet hogy eltört valamije vagy beütötte a fejét. Fájdalmas nyőgést hallatott, én meg ijedten felhördültem, erre kicsit fájdalmas arccal de elkezdett nevetni. Összeszorítottam az ajkaimat, felálltam mellőle, és leporoltam a nadrágom. Ő még mindíg nevetve lassan felállt a földről, és a karját masszírozta. Most mérges voltam rá, de nem szóltam semmit csak amikor láttam hogy nagyjából jól van feljebb álítottam az akadályt 100 cm-re, visszamentem Miraclehöz, felszálltam rá, elrántottam a fejét Twilightétól, és először ügettem vele egy kört majd vágtára bírtam a kancát, és az akadályra fordítottam. 4 vágtaugrás... figyelnem kell hogy ne rohanjon el... 3 vágtaugrás dermedt lassú pillanatok, mintha egy lassított felvételt látnék.. 2 vágtaugrás, a szivünk szinte egyszerre dobban... 1 vágtaugrás szinte nem létező pillanat, az elrugaszkodás és az ugrás pedig maga a szabadság. Imádtam ugratni, ennél jobb már csak a cross country és a military volt. még párszor megismételtük az ugrást, és visszaléptettem Chadékhez.*-Te jösz...-*mondtam hidegen, és megpaskoltam Miracle nyakát. A kanca egyáltalán nem izzadt meg, sőt fáradtnak sem tűnt.* |
[46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Nagyon ügyesen vitte a pályát még én is meglepődtem milyen jó lovas barátnőm van. Végig néztem milyen ügyes, csak néha-néha tekintgettem a fiúkra, még akkor is amikor az utolsó akadályhoz mentek, de Miracle nem nagyon akarta átugrani, viszont Sonny igen, így Mira ugrott egyet de olyan kicsit, hogy belementek az oxerbe, Miracle felbukott, Sonny meg leesett róla. Elkezdtem hangosan nevetni és a haverjaim is. Már majdnem sírtam a röhögéstől, amikor Sonny hirtelen felkelt, idejött hozzám és azt ordibálta.* - JÓL SZÓRAKOZOL? - *kérdezte.* - Igen eléggé. Jól vagy? - *kérdeztem tőle kicsit aggódva. Még mindig röhögtem és már könnyeztem is tőle így megtöröltem a szemeimet.* - Mit érdekel az téged? - *kérdezte még mindig mérgesen.* - 
-Menj csak előre...-*mondtam Chadnek és néztem hogy teljesít. Miracle nyakára hajoltam hogy Halljam amit Stacy (aki épp a lovamat fogta) mond.*-Ez egy hajszálon múlt de végig csinálta...-*hallgatott el kicsit mert a fiúk tapsolni és kiabálni kezdtek, mire Miracle megproblt szabadulni de megfogtuk.*-Ezek a majmok hogy dicsérik Chadet. Hihetetlen.-*mondta Stacy én meg Selmához fordultam. *-Emeld meg az utolsót két lyukkal.-*mondtam elég hangosan hogy Chad és a srácok is meghallják. Chad abbahagyta a lova paskolgatását, és rámnézett, de én nem néztem rá, csak elfolyattam az arcomon egy halvány eltökélt és öntelt mosolyt, és elinditottam Miraclet aki egyből lassú vágtában kezdett. lelassítottam ügetésre és mentem egy-két kört amig Selm és Stac ( igy szoktam becézni őket.) feljebb teszik az utolsó akadályt és vissza nem mennek a tobbiekhez. Amikor befejeztem az utolsó kört is megakartam indítani Miraclet az akadályok felé ám mivel ő ugy gondolta hogy odamenne Twilighthoz, egy erélyes kiáltással húztam a szárat az akadályok irányába rugtam az oldalába és toltam előre a csípőmet, mire ő prüszkölve megrázta a fejét és kilőtt az akadályok irányába. Kicsit vissza kellett fognom nehogy elrohanjon, és azért ne tudjunk nyerni. Muszály nyernünk! Szépen végigvittük az akadályokat majd amikor az utolsó felé haladtunk éreztem hogy Miracle nem igazán szándékszik rátérni az akadályra, ki akart fordul ni az utolsó pillanatban de visszarántottam, mire ő ugrott, de nem volt elég a távolság belerohantunk az oxerbe, Miracle felbukott én meg leestem a hátáról. Az arenalin szintem felcsapott az egekbe amikor hihetetlen gyorsasággal csapódtunk a földnek. Amikor földetértem, még rázkódtam is egyet, az adta a másikat. Felnyőgtam, és nagyot dobbant a szivem amikor éreztem hogy Miracle nagy ijedtségében úgy kel fel hogy rálép a hajamra, csak pár centi hányzott volna hogy a fejemre lépjen. Arrébb sétát és zihálva nézett vissza rám én meg felültem. Hallottam hogy a fiúk nevetnek, odanéztem, és amikor láttam hogy Chad is ugy nevet hogy majd lefordul Twilightról Dühösen lerugtam a lábamról az egyik rudat ami ráesett, felkeltem, megragadtam Miracle szárát és elindultam Chadék felé. Remegtem, a dühtől, az esési sokktól, és be is ütöttem magam, úgyhogy tompán sajgott az oldalam, és ettől is remegtem kicsit. Nagyon ideges voltam, Chadre még sosem voltam ilyen ideges. Összeszorított fogakkal tűrtem a fájdalmat, és közben mérgemben ziháltam.*-JÓL SZÓRAKOZOL!-*Üvöltettem torkom szakadtávól, és koncentráltam nehogy megremegjen a hangom. *-Igen eléggé. Jól vagy?-*kérdezte és megtörölte a nevetéstől könnyessé vált szemeit.*-Mit érdekel az téged?!-*mondtam hangosan, de már nem üvöltöttem úgy mint az előbb. *-Ne hisztizz már Sonny te is nevettél volna ha ez velem történik.-*mondta.*-Ha odafigyeltél volna nem nevetnél!-*mondtam mire Chad arca kicsit ijedté vált.*-Megsérültél?-*kérdezte én meg elindultam a kapu felé.*-Hagyjál engem békén.-*mondtam dühösen. Stac lépett hozzám és megfogta a karomat, de én a dühtől elvakultan rántottam ki a karom a kezei közül és rá se néztem.*-Ne most!-*mondtam halkan, olyan hangnemben mintha azt akarnám hogy egy életre hagyjanak békén.*
*Chad ugratott velem körülbelül 1 órát, ami tényleg jól ment, azután pedig megdícsért, és amint meglátta Sonnyt és Mirát, odavezetett hozzájuk. Kicsit beszélgettek, de azt nem tudtam miről, mert én meg Mirával beszéltem kicsit. Utána egy erős sarkat adott, minek következtében vágtába csaptam át és körülbelül 5 akadályt ugortam át. Láttam Chaden, hogy vagánykodik Sonnynak és erre elmosolyodtam. Miután aztán Sonny elment még egy kicsit gyakoroltunk, majd Chad az istálló elé vezetett engem, leszállt rólam, majd az istállóba vezetett.*