|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 15:52 - |
|
|
Teljesen felszerelt istálló. Tágas boxok és normálisan van takaritva is.
|
|
[933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Gyorsan lejártattuk még a lovainkat, majd bevittük őket a helyükre. Elláttuk a lovainkat én és Sophie kicsit hamarabb készen voltunk Blaze és Nita elelyezésével mint Shane de mivel Sophie hozzám szólt, ezért nem volt időm besólni a bátyámnak.
- Hát.. nagyon remélem hogy nincsenek. - mondtam kicsit feszengve, és körbepilantottam az istállóban. Jó emlékeim voltak erről a helyről, egy két ijesztő szellemes kalandot leszámítva. Hangosan megkordult a gyomrom, és sztönösen odakaptam a kezem.
- Jobb lenne ha sietnél hercegnő! - sóltam Shanenek hangosan, aki épp akkor lépett ki Soul bokszából.
- Hercegnő? - kérdezte irónikus fejjel, én pedig elnevettem magam. - Készen vagyok amugy. Már csak elpakolom a cuccaim. - mondta a fiú, könnyedén felvette a nyerget a karjára, és a pucoló ládát, és eltűnt a nyergesben. Mikor visszatért kicsit zavart fejett vágott, majd bólintott egy mosollyal hogy indulhatunk.
- Mi bajod? - kérdeztem érdeklődve, és elindultam a ház felé.
- Semmi semmi. - mondta gyorsan, én pedig gunyosan elmosolyodtam. Biztos látta a fura árnyékot ami gyakran ott van abban a helyiségben.
//Folyt köv.: Étkező// |
 - Te is hiányoztál Sam! - kiáltottam,és megölltem a lányt.Aztán megint az az érzésem támadt,hogy figyelnek.Biztos ami biztos alapon(még a végén valami szellem,vagy ilyesmi),hátranéztem.Shane nézett.Vagy talán bámult?Nem tudtam pontosan megmondani,mert iszonyatosan zavarba jöttem és gyorsan visszafordítottam a fejem.Komolyan,mi az isten van velem?Zavarba jövök attól,ha valaki rámnéz?
Shane szerencsére megszólalt és így az én gondolataim is elterelődtek.Egészen pontosan a kajára.
-Hmm egyetértek! Tegyünk még két kört és menjünk enni - javasoltam.Szerencsére mindketten helyeslően bólintottak.
Sétáltunk két kört a pacikkal,majd bevezettük őket az istállóba és elláttuk őket.Mikor kiléptünk az istállóból Samhez léptem.
-Ugye az ebédlőben nincsenek szellemek? - kérdeztem.
//Folyt.köv. Lakóház:Étkező// |
 Mikor Sophie odalépett hozzám, és megköszönte a fuvart, kedvesen rávigyorogtam.
- Ugyan, máskor is szíves örömest Sophie. - Mondtam halkan, a lányra mosolyogtam, és lassan elindultunk Samék után.
mivel a lányok megálltak legeltetni én is így tettem, megveregettem Soul nyakát, majd Samre és Sophiera néztem.
- Tudod, ugy voltam vele hogy talán csak túl élénk volt a fantáziánk tavaly... De erre ujból rácáfolt ez a hely. Oh Sophie úgy hiányoztál! - válaszolt Sam és megölelte Sophiet. Lassan elmosolyodtam. Jó érzés volt boldognak látni a hugomat. Mély levegőt vettem. Talán én is boldog leszek ezen a helyen, ha megszabadulok az otthoni emlékeimtől. Sophiera néztem. ~Valakinek a gondolata azért segít lassan felejteni... ~ gondoltam mosolyogva, s még mindíg őt néztem. Mikor ezt észrevette kicsit zavarba jött, én pedig tovább indítottam Soult, mire a lányok követtek.
- Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én éhen halok! - Mondtam témát váltva.
- Te már megint a hasadra gondolsz Shane! - szólalt meg Sam irónikusan, én meg felnevettem.
- Nem gondolok mindíg a hasamra, csak megjegyeztem... - vigyorogtam rájuk. |
Sam hamar lelassított és Shane is lassan megállt.Lecsusszantam mögűle és Blazehez siettem.
-Blaze... - szóltam hozzá,nehogy megijedjen ugyanis mereven nézte az erdőt.Mielőtt megint meglépne gyorsan megfogtam a kantárszárát.Furcsa módon nem volt elszakadva,így nem értettem hogy szabadulhatott ki.Kihúzta volna a csomót?De hiszen emlékszem,hogy jól megkötöttem!
Sietve átvizsgáltam Blazet de nem találtam rajta csak néhány kisebb karcolást,biztos nem nézte merre megy és átvágott néhány bozóton.Kicsit sétáltattam is,de nem sántatott.Azon kívül,hogy az erdőt nézte állandóan,meg kissé zihált,meg kicsit idegesnek ás zavartnak tűnt,nem láttam semmi különösebbet.
-Nem,úgynéznki nincs baja... - mondtam,és a mén nyakára tettem a kezem.Nagyon örültem,hogy nem lett baja.
-Szerintem tegyünk pár kört az istálló körül,rendben?Nemnagyon volt időnk leléptetni a lovakat - vetettem fel.Sam és Shane is helyeslően bólintottak.Sam elindult előre Nitával az istálló mellett,én pedig Shanehez léptem.
-Én izé...szóval... - kezdtem.Fejbe tudtam volna verni magam párszor amiért ilyen bénán dadogok itt össze.vissza. - szóval köszi.Hogy hazahoztál. - nyögtem ki végül egy félmosoly kíséretében és nagyon reméltem,hogy Shane nem néz teljesen idiótának.
Elindultunk és hamar beértük Samet,aki megállt Nitát legeltetni.
-Hát Sam... - léptem a lány mellé,és én is megálltam,hogy Blaze legelhessen picit. - ... - jó kis kezdet,mi? - néztem rá,majd Shanere is. |
Minnél jobban távolodtunk a háztól, annál jobban kezdtem felengedni, a félelmem lassan elmúlt, bár a helyébe aggodalom költözött. Nem akartam, hogy Sophie lovának bármi baja essen ezen a szószerint elátkozott szigeten. Imádtam persze a helyet, de tény, a dolgok amik történnek itt, azok nem normálisak!
E gondolat ellenére élveztem a vágtát Nita hátán. A kanca sebesen szedte a lábait abba az irányba amerre utasítottam.
~Mint akit elvarázsoltak... Tényleg megváltozott volna? Vagy csak a törődést hiányolta és ez a csoda is 3 napig tart majd? Mindegy!~ gondoltam végül és elmosolyodtam, miközben a környéket pásztáztam a tekintetemmel. Blaze nem tűnhetett csak úgy el, biztos vagyok benne hogy emlékszik honnan jöttünk és visszatalál. Ez a felvetésem beigazolodni látszott, ugyanis amikor az istálló látótávolságon belülre került megláttam hogy egy aranyosan csillogó szőrű ló álldogál az istálló előtt zavartan. Korán elkezdtem lassítani nehogy megugrasszam, megijesszem akármivel is a lovat.
Vágta közben még kissé le voltam kötve azzal hogy figyeljek a helyes ülésre és az eggyensúlyra, ez főleg azért volt fontos mert Sophie, aki gyakorlott és profi lovas mögöttem ült, és semmi esetre sem akartam bénázni, az ártott volna az egómnak. xD
Sophie erősen ölelt át a hasamnál, ez nem zavart bár a levegővételt kissé nehezebbé tette, de nem fordítottam különösebb figyelmet erre. Figyeltem a mellettünk elsuhanó tájat. Szép volt ez a hely, értettem, hogy Sam miért akart visszajönni ide, és kezdtem örülni is neki hogy elhozott magával. Eszembejutottak az otthoni események, minden ami a utóbbi hónapban ért és összeszorult a szívem. Ezt a kellemetlen keserű érzést egy érdekes borzongás váltotta fel, amikor Sophie a hátamra dőlt. Halványan elmosolyodtam, de nem mutattam Sophie felé reakciót, csak sóhajtottam egyet mikor már kevésbé szorította a hasam.
Sam felhívta a figyelmünket hogy Blaze az istállónál van én pedig megkönnyebbülten sandítottam hátra Sophiera. néhány méernyire az istállótól, és Blazetől, ügetésre lassítottam Soult, majd mikor elég közel értünk, léptetésre, majd megáállásra ösztökéltem a fekete lovam. Sophie lecsusszant mögülem, és Blazehez sietett, ellenőrizte az állapotát. Éreztem, hogy Soul a heves tempótól még zihál alattam, és a másik két lovon is ugyanezt láttam. Talán nem ártana még menni lépésben egy. két levezető kört az istálló és a karámok körül
- Történt valami baj, Sophie? - kérdeztem, miközben megpaskoltam Soul nyakát. |
Rose
Kipakoltam nagyából de nem volt kedvem átöltözni. Úgy gondoltam megnézem Flamyt, hogy rendben van e, kirakom a karámba ha van rá lehetőség vagy kiviszem legelni majd inkább vissza vonulok ide és próbálok regenerálódni. Kimentem a házból és az istálló felé vettem az irányt. Már a vonaton úgy éreztem, hogy egy telljesen más világban vagyok, de még itt! Az egyálltalán nem zavart, hogy magassarkúban vagyok, már megszoktam és jobban mentem benne mint egy tornacipőben, bár azért itt mégsem ez volt a viselet. De mivel mások véleménye alapból sem érdekelt, most meg főleg nem így nem is zavartattam magam. Besétálltam az istállóba ahol már voltak páran. A napszemüvegemet felcsúsztattam a fejem tetejére és végig sétálltam az istállón. Flamme kidugta a fejét a boxból és felém nyerített. Nem volt izgatott, megszokta az utazásokat és bár néha hisztizett az is csak azért volt, hogy mindenki tisztában legyen vele kivel van dolguk. Mióta elindultam otthonról most elősször elmosolyodtam és odaléptem az izmos fekete ménhez. Flamme hozzám nyomta a fejét és finoman belefújt a hajamba. Kinyitottam a box ajtaját majd belépve végigsimitottam a ló hátán, megnézem a lábait, hogy minden rendben van e majd finoman megpaskoltam a nyakát. A fekete bőr kötőfék ott lógott a box ajtaján. Felcsúsztattam a mén fejére, majd kivezettem a boxból. A ló nagyokat horkantott miközben végig mentünk az istállón. Már jó ideje itt lehetett és nem nagyon bírt magával. Nyakát behajlította és peckesen szinte helyben ügetett mellettem, meg meg nézve a szomszéd boxok lakóit. Kiérve nem mentünk el messzebre, közvetlen az istálló előtti fűig mentünk majd ott a nyakába dobtam a vezető szárat és neki támaszkodtam míg ő legelt.
|
Megvártam, míg Rocky megeszi a kajáját, aztán lekeféltem. Kihoztam a szerszámokat és felnyergeltem. Kivezettem az istállóból. A szőre csillogott a napfényben. Felültem rá és ügetésben az erdő felé indultunk. |
 Idegesen toporzékoltam a boxban. Egyes lovak, ügyet sem vetettek rám, de valamelyik kíváncsian meregette felém a nyakát. Halkan Ronnieért nyerítettem, majd abban a pillanatban meg is jelent valaki, de a naptól nem láttam. Nyugodt kezeivel megsimogattam a pofámat, majd enni és inni adott. Figyeltem minden mozzanatát, majd mohó falatozásba kezdtem. Lassan megnyugodtam. Pofámat mélyen a szalmába süllyesztettem. |
Idegesen sétáltam az istálló felé. Nagyon nem akartam, hogy Rocky megijedjen. Már hallottam is, ahogy kétségbeesetten nyerít. Már régen megérkezett. Végigmentem a folyosón és a kíváncsi lófejekre ügyet sem vetettem. Rockyra is átragadt az idegességem, mert körbe-körbe "futkozott" a boxában. Eléléptem és egy ideig még meg sem ismert. Lassan megnyugodott és az orrát nyugodtam fektette a kezembe.
- Nyugodj meg! - csitítottam. - Nyugi! Tekintetem az etetőre esett, majd fogtam magam és egy jó nagy adag szalmát raktam bele. Az itatóját pedig friss vízzel töltöttem meg. Kimentem a boxból és figyeltem minden mozdulatát. |
*Örültem, hogy Jesussal megegyezik a véleményünk. Helyeselve bólintottam.* - Így van. Márpedig aki tökéletes, annak nincs hibája, akinek pedig nincs hibája, az nem tud mit kijavítani. Az pedig nagyon unalmas lehet...most gondolj bele: egy egész életet leélni hibák nélkül, próbálkozások nélkül, bármiféle botlás nélkül. Gondtalan élet, de szinte eseménytelen. Szerintem inkább legyen egy lónak ezer hibája mint makulátlan. - *mondtam, bár a végére már én se nagyon tudtam, miket hordok össze. Ahogy észrevettem, Jesus se nagyon figyelt rám.* - Áh semmi fontos. Csak dumálok össze-vissza. - *mondtam egy hatalmas mosollyal. Úgy éreztem, mintha már vagy tíz éve ismerném Jesust, pedig még csak pár perce mutatkoztunk be egymásnak. Minden porcikám jelezte, hogy végre barátra leltem.*
 |
 Elgondolkoztam azon, amit Charisma mondott.
- Igen, valahogy mindig is így képzeltem el egy tenyészetet. Pletykás, hangos, önelégült lovakkal, akik azt tartják helyesnek, amit a legfőbb bandavezér tesz, bár sokszor még azt is magasról letolják. Sosem értettem, mi abban a jó, ha valaki tökéletes? Hibák nélkül mindenki olyan... Gépies. Vagy nem? - néztem kérdően Charismára. Gyűlöltem az olyanokat, akik a nem létező tökéletességükkel vágtak fel, és azt hitték, hogy ezzel barátokat szerezhetnek. A tökéletes ló szerintem régen létezett, és csak egy volt belőle. Minden ló ősanyja. Egy kicsit elméláztam, és nem igazán figyeltem Charismára, aztán felkaptam a fejem.
- Bocsáss meg, elkalandoztam, mond mégegyszer. |
*Jesus kérdésén elgondolkodtam egy pillanatig. Fogalmam sem volt, mit mondjak az ottani lovakról.* - Abban a tenyészetben, ahol leéltem 6 évet, őszintén szólva nem volt túl sok kellemes társaságú egyén. Ezt a tenyészet színvonala is meggátolta, ami szinte az eget verte. Alig akadt néhány ló, akivel lehetett két értelmes szót váltani. A többi ló bunkó és nagyképű, hogy mást ne mondjak. Ha lehetőségem nyílt rá, inkább a legelőn töltöttem az időt, mivel az istálló zengett az öntelt beszélgetésektől: " - Nagyon erős volt a mezőny, de a legjobb formámat hoztam és nyertem. - Az semmi, én még különdíjat is kaptam." - *mondtam szemforgatva az elkényeztetett küllemlovak hangsúlyát és stílusát parodizálva.* - Ahogy azt már említettem, a tenyészet színvonala a legmagasabb lécen csücsült. Volt egy szabály, amit minden döntés édesanyjának tartottak, miszerint csak a legjobbak érdemlik ki a figyelmes ellátást vagy fedelet a fejük fölé. Ha egy ló eleinte normálisan viselkedett és meg is volt a tehetsége, sajnos előbb-utóbb a növekvő dicsőséggel egyensúlyban az önimádata is megnőtt. Ha pedig egy szintén normális lóról beszélünk, aki valamilyen oknál fogva nem örökölte szülei tehetségét, akkor rövid időn belül eladták. Így történt, hogy ügyesen megszabadultak a kedves és jó érzésű lovaktól. A pletyka pedig tűzvészként terjedt. Bár ezek a pletykák nem igazán a románcokról szóltak, azért bőven volt mit elferdíteni. Mindig is érdekelt, ki adta az alapot hozzájuk, de soha nem tudtam meg. Ha pedig elindult egy sztori, akkor meg sem állt az istálló végéig, amikorra természetesen már létrejött egy újabb, kibővített változat. Nem volt még ló abban a tenyészetben, akit nem löktek még bele a "házi sajtó" süllyesztőjébe. - *meséltem, de ezt a részt inkább nem folytattam.* - Szívemből örülök, hogy otthagyhattam azt a helyet. A birtok gyönyörű volt, de hiába a kényelem, ha nem jó a közérzet. - *fejeztem be a mondókámat, miközben elmosolyodtam. Nem is értettem, Jesus hogy képes végighallgatni egy ilyen dumagépet, mint én.*
|
Elmosolyodtam.
- Köszönöm, de remélem tudod, hogy ez kölcsönös. Amikor csak lehet, szívesen meghallgatlak. Egyébként szerintem Page hamar össze fog barátkozni Amandával, legalábbis remélem. Ő kicsit néha fennhordja az orrát, és a kedve úgy változik, mint a trópusi időjárás, de nagyon odaadó barát, bármikor lehet rá számítani. Én ezt tapasztaltam - mondtam, aztán kortyoltam egy kis vizet. Csönd támadt, ezért megszólaltam.
- És milyen volt tenyészetben élni? Egyszer jártam egy tenyészetben, ott noriker lovakkal foglalkoztak. Nagy volt a sürgés-forgás, ráadásul minden ló nagyra volt magával, alig akadt egy-két normális köztük. Nálatok milyen volt a légkör? - kérdeztem kíváncsian. |
*A szívemet melegség árasztotta el. Nagyon örültem, hogy sikerült Jesust megvígasztalnom.* - Ne aggódj a gazdád miatt, ugyanis tudok valakit, aki biztosan rendes lesz vele. - *Amandára pillantottam, aki eközben szorgalmasan nekifogott leápolni a felszereléseimet.* - Már jó ideje ismerem Amandát, de még soha nem hallottam tőle egy rossz szót sem másokra. Ő maga ugyan nem visszahúzódó típus...áá, szó sincs róla...barátokban azonban sajnos nem bővelkedik. - *Tekintetem visszavándorolt Jesusra.* - Egyébként szeretném, ha tudnád, hogy ha esetleg nyomja még valami a lelkedet, nekem bármikor bátran elmondhatod. - *Kedves mosolyra húzódott a szám. A saját gondjaimmal soha nem bajlódtam sokáig, mivel egyfajta tehernek éreztem azok jelenlétét. De mások szívfájdalmát meg tudtam érteni, és szinte kötelességemnek éreztem, hogy segítsek, vagy legalább megpróbáljam ápolni a sebeket. Persze az ilyen rámbízott panaszokat soha nem mondtam volna el senkinek, elvégre a magam baját se osztottam meg a világgal. Pontosan tudtam, hogy milyen az, amikor kiadják az ember(vagy ló)legféltettebb titkait. Az enyémeket nagy buzgalommal pletykálták a tenyészetben, ahol nevelkedtem.*
|
Figyelmesen hallgattam Charismát. Nagyon jól esett amit, de főleg, ahogy mondta. Barátságosnak és kedvesnek bizonyult, aminek nagyin örültem. Teljesen felbátorodtam másokkal szemben, a hangulatom is sokkal jobb lett. Már kevésbé aggódtam Page-ért, hiszen, ahogy Charisma is mondta, sok mindenen ment keresztül. Biztos vagyok benne, hogy jól van.
- Köszönöm. Mindent. Ha tudnád, hogy milyen jól esik most ez nekem. Nem igazán mondtak még nekem ilyesmit, úgyhogy nagyon hálás vagyok. Teljesen rendbe tettél lelkileg. Köszönöm - hálálkodtam.
- Amikor elindultunk ide, fogalmam sem volt, hogy mi vár itt rám. Mindent elképzeltem. Azt is, hogy semmi se fog változni, és újra a sátán csatlósának fognak minket hinni. És azt is, hogy végre kedvesek lesznek velem is, és Page-el is. De ez a beszélgetés most minden elképzelésemet felülmúlta. Nagyon remélem, hogy errefelé az emberek is olyan kedvesek, mint te - mosolyodtam el és körbenéztem az istállóban, hátha megpillantom a gazdám, de még mindig nem láttam sehol. |
*Jesus története döbbenettel töltött el. Amikor befejezte, gyengéden, vígasztalóan ránéztem. Valóban, nekem is feltűnt, hogy más a füle, mint nekem vagy a többi lónak, de egyáltalán nem vetettem meg őt emiatt.* - Semmi gond. Nem is értem, hogy lehet valakiben annyi rosszindulat és gonoszság, hogy anélkül, hogy megismerte volna az illetőt, máris elítéli. El se tudom képzelni, miken mehettetek keresztül. Én biztosan nem bírtam volna. És nekem nyugodtan elhiheted, hogy a füleid talán első ránézésre kicsit szokatlanok, valójában nagyon is különlegesek, csak tudod némely érzelemre képtelen képződmények nincsenek tisztában a "különleges" és a "furcsa" szavak értelmével. Márpedig aki különleges, az határozottan lehet gyönyörű. Sőt... - *itt halványan elmosolyodtam.* - ...általában a különleges dolgok mutatják meg az élet értelmét. Mindenkinek van keresztje, amit magával cipel egész életében, de ettől leszünk erősebbek. Aki pedig ennyi mindent átélt, mint te vagy a gazdád, igazán megérdemelnétek a tiszteletet. Az pedig, hogy segíted a gazdádat, méginkább dicséretre méltó. - *fejeztem be a lelkizést. Az idejét se tudom, mikor beszéltem ennyit utoljára, de biztosan régen történhetett.*
|
Hallgattam Charisma meséjét, aztán arról érdeklődött, hogy ki a gazdám, és hogy honnan jöttem.
- Nos, nem tudom, mond-e neked valamit az, hogy India. Őszintén szólva, én csak azt tudom, hogy csikókoromban még ott éltem. Tulajdonképpen nem is nagyon tudom, hogy mi az. Mindegy is, nem igazán emlékszek rá. Szóval ott töltöttem a csikó éveimet, aztán elvittek a mostani gazdámhoz. A neve Page, és azért kerültem hozzá, mert rettentő magányos. Tudod, ő más, mint a többiek, és ezért senki se szereti. Úgyhogy nekem kell minden szeretetet pótolni az életében. Mindenki mutogat rá, és ha jól értelmezem a szavaikat, a "Halál lányának" nevezik. Fogalmam sincs, mi bajuk lehet. Egyébként rám se néznek jó szemmel. Tudod, a fülem... - haraptam el a szót, és az említett testrészre néztem - Szóval az is más. Én pedig a "Sátán lova" lennék. De rengeteg nevünk van. Remélem nem került bajba, vagy nem bántotta megint valaki. Aggódok érte. Mindig mellette voltam, hogy megvédjem - aggodalmaskodtam, majd Charismára néztem. A sok hallgatás után igazán jól esett valakivel szót váltani.
- Jaj, bocsáss meg. Kicsit megeredt a nyelvem. Sajnálom. |
*Rámosolyogtam Jesusra.* - Nagyon örülök Jesus. Nos valójában nem vagyok új, tavaly nyáron is voltam már itt. Akkoriban ez volt az otthonom, azelőtt pedig egy tenyészetben laktam. Szerencsére megismertem Amandát, és amióta megvett, azóta a nagypapájának a farmján élek. Nagyon kellemes hely, bár az itteni bokszokban jobban érzem magamat. Nem is tudom, pontosan miért. - *fejeztem be a rövid mesét.* - Na és te honnan jöttél? Ki a gazdád? - *kérdeztem, remélve, hogy nem kérdeztem bele valami kínos témába. Boldog voltam, hogy végre tudtam beszélgetni valakivel.*
|
Ahogy nézelődtem, egy arab kanca jelent meg az istállóban a gazdájával. Nagyon energikus volt, egészen a bokszáig ügetett. Magamban elmosolyodtam, majd ittam egy kicsit. Végre valaki megszólított. Az illető egy kanca volt, név szerint Charisma, és örömmel jegyeztem meg magamban, hogy ő az előbb látott hölgy. Kedvesen ránéztem.
- Üdv, a nevemen Black Jesus, de kérlek szólíts Jesusnak - mutatkoztam be.
- Gondolom te is új vagy. Honnan jöttél, ha szabad tudnom? - kérdeztem illedelmesen. Szemrevaló kanca volt, de még nem akartam belekezdeni bármibe is. Egyelőre csak ismerkedtem. Közben eszembe jutott Page.
~ Vajon hol lehet már? Sose hagyott magamra ennyi időre. Remélem nem esett semmi baja. Mostmár egészen biztosan, bármikor ideérhet.~ aggodalmaskodtam magamban. |
*Végre megpillantottam az istállót, ami bár még mindig távol volt, legalább már láttam a célt. A lábaimnak kicsit sok volt a mai "kiképzés", mivel az utóbbi időben nem igazán mozogtam sokat. Amint egyre közelebb értem az istállóhoz, úgy erősödött a jellegzetes istállóillat, ami egyeseknek elviselhetetlen bűz, de én mindig is szerettem. A szívem egyre hevesebben kalapált, kishíján kiugrott a helyéről. Beléptem az istállóba. Szélesen elmosolyodtam. A folyosón haladva szemügyre vettem a lovakat. Eszembe jutott hőn szeretett Charismám. Tudtam, hogy perceken belül megérkezik, mégsem tudtam várni. Hogy lefoglaljam magamat, kimértem a Charismának szánt boksz etetőjébe 2-3 fángli zabot, majd az itatóvályúját megtöltöttem friss vízzel. Aztán meghallottam a közeledő autó hangját. Kisiettem az istálló elé. Újra elmosolyodtam. Egy türelmetlen nyerítés érkezett a haladó jármű mögül, a lószállítóból. Amint megállt, levezettem a rámpán a sárga kancát. Engedelmesen lépkedett, ami kicsit meglepett, mivel sosem volt egyszerű művelet a lószállítón való közlekedés. A folyosóra vezettem. Kicsit feleslegesnek éreztem magam, ugyanis Charisma már tudta az utat a boksza felé, és nem is félt megmutatni. Ügetésre fogta a dolgot, így szaporáznom kellett lépteimet, hogy tartsam a tempóját.* - Lassíts kislány! - *szóltam rá, bár nem volt sok értelme, mivel már csak pár lépésnyire voltunk a névvel ellátott, takarosan rendben tartott boksztól. Kinyitottam az ajtót, és Charisma gondolkodás nélkül beügetett. Bent levettem róla a kötőféket. Ő egyből az etetőhöz ment, így el is hagytam a bokszot. Vittem neki egy kis szénát is, hogy később se unatkozzon. A bokszon kívülről figyeltem, ahogyan mohón belefog az evészetbe.*
*Amikor nagynehezen felvezettek a lószállítóra, még nem tudtam, hogy milyen útra indulunk. Órák teltek el eseménytelenül, aminél rosszabbat abban a pillanatban el sem tudtam volna képzelni. Belenyugodtam azonban a tudatba, hogy kénytelen leszek megvárni, amíg oda nem érünk, bárhová is megyünk. Kelletlenül csipegettem az elém tett szénából. Hirtelen ismerős szag csapta meg az orromat.* ~ Már éreztem ilyet... de mégis mikor? ~ *Aztán beugrott. Akkor még nem ismertem senkit. Még Amandát sem. Vad voltam és megszelídíthetetlen. Hangosat nyerítettem. Hamarosan megláttam Amandát, aki levezetett a lószállítóról. A megérzésem nem csalt: Wild Rose Island-re jöttünk vissza. Az istállóhoz lépve megpillantottam a sok jófej lópofát, akik kidugták értelmes buksijukat a bokszokból. Köszönésképpen kedvesen horkantottam, amit a legtöbb ló viszonzott. A folyosó felétől ügetésbe váltottam, mivel már láttam is a helyemet. Amint beértem, a tekintetem rögtön az etetőre vándorolt. Elégedetten vettem tudomásul, hogy nem üres. Neki is fogtam, mivel a hosszú úttól rendkívül megéheztem. Különös módon az itteni bokszomat sokkal jobban preferáltam, mint az otthonit. Az evés befejeztével kinéztem a bokszomból. Az egyik közeli bokszban ott állt egy szimpatikus mén(Black Jesus). Kicsit bizonytalannak látszott.* - Szia, Charisma vagyok. Kihez van szerencsém? - *köszöntem kedves hangnemben.*
|
[933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Gyorsan lejártattuk még a lovainkat, majd bevittük őket a helyükre. Elláttuk a lovainkat én és Sophie kicsit hamarabb készen voltunk Blaze és Nita elelyezésével mint Shane de mivel Sophie hozzám szólt, ezért nem volt időm besólni a bátyámnak.
- Te is hiányoztál Sam! - kiáltottam,és megölltem a lányt.Aztán megint az az érzésem támadt,hogy figyelnek.Biztos ami biztos alapon(még a végén valami szellem,vagy ilyesmi),hátranéztem.Shane nézett.Vagy talán bámult?Nem tudtam pontosan megmondani,mert iszonyatosan zavarba jöttem és gyorsan visszafordítottam a fejem.Komolyan,mi az isten van velem?Zavarba jövök attól,ha valaki rámnéz?
Mikor Sophie odalépett hozzám, és megköszönte a fuvart, kedvesen rávigyorogtam. 
Idegesen toporzékoltam a boxban. Egyes lovak, ügyet sem vetettek rám, de valamelyik kíváncsian meregette felém a nyakát. Halkan Ronnieért nyerítettem, majd abban a pillanatban meg is jelent valaki, de a naptól nem láttam. Nyugodt kezeivel megsimogattam a pofámat, majd enni és inni adott. Figyeltem minden mozzanatát, majd mohó falatozásba kezdtem. Lassan megnyugodtam. Pofámat mélyen a szalmába süllyesztettem.
Elgondolkoztam azon, amit Charisma mondott.