|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 15:44 - |
|
|
Szép kövér legelők, télen is jó hely ha kiraknád a lovad egy kicsit mozogni. Külön kanca és ménkarám.
|
|
[226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 *Mint valami őrült rohantam a legelő felé, és légtornászokat meghazudtoló gyorsasággal másztam át a kerítésen. Miracle előbb megijedt, de aztán rájött, hogy csak én vagyok és várta hogy odaérjek hozzá. Amikor odaértem térddre rogytam és zihálva hajtottam le a fejemet. Éreztem hogy eléggé megütöttem magam a lépcsőn, a bokám a megerőltetéstől sajgott, és begörcsölt a vádlim is. Mira Mint aki érzi hogy valami felzaklatott, lehajtotta hozzám a fejét, belefújt a hajamba, aztán megbökdöste az arcom az orrával. Felálltam, bár csak a bal lábamra támaszkodva és átöleltem Miracle nyakát. Eszembejutott ami délután. Milyen szép is Mira szőre a holdfényben... Álldogáltam vele jó sokáig aztán fogtam és bevittem a kancát. *
//Folyt köv. Istálló//
|
 * Csöndben legelésztünk Twilightal, ém egyszer beakadt a kötőfékem. Próbáltam finoman húzni, de aztán kicsit pánikrohamba esve rángattam a fejem már ott tartottam hogy a földhöz csapom magam, amikor meghallottam Sonny hangját. Chad és Sonny kiszabadított én meg elégedetten Twilightra néztem aki gonoszul vigyorogva nézett rám.*- Hehe, nem láttad mi volt az előbb...-*mondta és tovább kezdett legelni, mire én csak értetlenül néztem rá majd ujra Sonnyékra. Majd kiesett a szemem a meglepettségtől.*-Twilight! Emeldfel a szép kis fejed és mond hogy nem képzelődök.-*Twilight felnézett, és még elkapott a csóból egy pillanatot, ám Sonny ekkor ijedten hátraépett párat, és lelépett.*-Te jó isten. Na most rosszabb lett mint amikor majd széttépték egymást. Most mindenki kerül majd mindenkit és mi csak este látjuk majd egymést az istállóban.-*mondtam a fejemet ráztam, és tovább legelésztem. Chad zavartan álldogált, Twilight meg rajta nevetett. Ránéztem az arcára, és azon a bamba kifejezésen ami a (félig jó értelmű) ezt nem hiszem el, és a ez meg mi volt között helyezkedett el, és én is nevetni kezdtem. Chad Twilighthoz sétált, még egy ideig tudtunk gúnyolódni egymás között Twilightal, de aztán szomorúan tapasztaltam hogy Twilight bemegy. Még néztem utánnuk egy darabig elgondolkozva aztán sétálni kezdtem a legelőn jobb heely után kutatva.*
|
 *A tipikus nézésemmel bámultam rá. Ekkor Sonny kicsit lábujjhegyre állt és megcsókolt, én eléggé meglepődtem, de visszacsókoltam és a hajába túrtam, ő pedig a vállamra tette kezeit. Kicsit fura volt, de valahogy jó érzés volt, hogy Sonny ajkai az én ajkaimon voltak. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de óráknak tüntek a másodpercek. Aztán Sonny hirtelen hátralépett én meg leengedtem kezeimet és nagyon meglepett arccal ránéztem; nem tudtam miért csókolt meg és azt sem miért lépett hátra ilyen hirtelen, de legfőképp az első miatt. Zavartan és gyorsan elköszönt tőlem, míg én még mindig meglepett arccal néztem ahogy elmegy. Fel sem fogtam mi történt az előbb, hirtelen. Mivel még zavarban voltam, csak bambultam a távoli tájba, majd egy kis idő után odamentem Twilighthoz, akin úgy látszott mintha nevetne rajtam. Most ez sem érdekelt, csak simogattam a nyakát a ménnek.* ~ Nem értek semmit. ~ *még mindig a lovam mellett álltam, majd pár perc múlva megfogtam és bevittem a boxába, majd a nyergesbe mentem, hogy kicsit lepucoljam, bár nem volt mit pucolni rajta. Ő értetlen és felháborodott volt, hogy ugyan miért kellett behoznom a legelőről, de én csak bambán tovább pucoltam, majd visszavittem a gyökérkefét, el sem köszönötem lovamtól, és kimentem az istállóból. Egyenest a szobámba akartam menni és nem nagyon akartam találkozni Sonnyval.*
// Folyt. Köv: 10. szoba // |
* Egy kis huzavona után kiszabaditottuk Miraclet, aki elégedetten nyujtoztatta meg a nyakát. *-Miért jöttél utánam?-*kérdeztem kifejezetten lényegre törően. Chad félvállról válaszolt, és tudtam hogy ez mindig igy van vele, talán akkor is ez volt amikor a városban kellett utánnam jönnie. Elismerően mondtam hogy előfordulhat az ilyesmi, hiszen ha a büszkeségem félretéve belegondolok hogy mennyiszer kerültem már bajba és ebből hányszor segítettem magamon, akkor az adatok elkeserítőek. Chadre néztem megköszöntem neki a segítséget, és egy öleléssel nyomatékosítottam a hálanyilvánításomat. Elengedtem, egy kicsit hátrébb léptem, és rámosolyogtam, mire Chad is halványan elmosolyodott, és azzal a nézésével nézett rám megint amivel ugy általában kábítani szokott. Hirtelen ötlettől vezérelve, ami esküszöm fogalmam sincs hogy juthatott eszembe, picit lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Az idő lelassult, a szívverésem annál inkább. Ő visszacsókolt, és a hajamba túrt, én meg a vállára tettem a kezem. Kicsit furcsa volt ugyan de jó érzés töltött el, ahogy éreztem Chad lélegzetvételét az arcomon... Ám ez a pár pillanat ami óráknak tűnt nem tartott sokáig, mert zavarodottan kicsit levegőért kapkodva léptem párat hátra. Chad leengedte a kezét, és egy picit kábultan mégis meglepetten nézett rám, nemtudtam és nem is akartam tudni melyik lépésem lepte meg jobban, az hogy megcsókoltam vagy az hogy hirtelen elléptem tőle.*-Khm, mennem kell szia!-*mondtam és már ott sem voltam. Nem futottam, de egy elég gyors sétában siettem el a helyszinről. Nem tudtam elképzelni hogy történhetett meg ilyesmi és hogy pont én kezdtem. Átkozott ez a hely, borzalmasnak találtam hogy miket hoz ki belőlem, előre is féltem mi lesz legközelebb. Egy biztos naplementés-kettesben üldögélős helyzeteket ezentúl messziről kerülöm. Fel sem eszméltem már a szobámban voltam, és a hideg falnak döntve a hátam, csúsztam le a földre. Hátradöntött fejjel még mindig levegő után kapkodtam és a szivem örült ritmusban vert.*
//Folyt köv.33.szoba// |
*Az istálló előtt leszálltam Twilightról és bevezettem a folyosóra. Ott leszerszámoztam és a fejére tettem fekete kötőfékét, majd kivezettem a mén-karámba, Sonny pedig Miraclet a kanca-karámba. Ott elengedtem és a két karám találkozása melett felültem én is a kerítésre, nem messze Sonnytól. Azon gondolkoztam, hogy mit is csinálhatnék, amikor egyszer csak meghallotam Miracle ijedt, kétségbeesett nyerítését, így ránéztem; a kanca kötőféke be volt akadva a kerítésbe, így az össze-vissza dobálta magát.Odaszóltam Sonnynak:* - Gyere szedjük ki, te megpróbálod lenyugtatni én meg kiszabaditom. - *mondtam mosolyogva, leszálltam a kerítésről, majd megfordultam és a kezemet nyújtottam segítségül Sonnynak, aki meg is ragadta, majd megpróbált leszállni, de mivel bénázott rámesett. Testünk teljesen összeért, az arcunk is, nagyon zavarban voltam, csak meglepett arccal néztem Sonny arcára, aki egy idő után megtámasztotta magát a térdével és kicsit messzebb tartotta arcát az enyémtől. Furcsa hatásszünet kövezkezett, egy ideig farkasszemet néztem Sonnyval kb. 5 cm távolságban. Sonny testsúlya meglepően könnyű volt. Sonny kezei az én mellkasomon voltak, így tudtam érzi milyen gyorsan ver a szívem. Egyszerre rázott ki a hideg és a forroság, fura egy érzés volt ez. Láttam, hogy Sonny hosszasan elmereng a szememben, de ezen most nem vigyorodtam el, mivel nagyon zavarban voltam. Éreztem, láttam, hogy arca egyre csak közeledik az enyémhez, mire szemei ijedten kipattantak, majd zavartan feltápászkodott és Miraclehez ment. Én is gyorsan felpattantam, és zavartan keresni kezdtem hol akadt be Mira. Amikor észre vettem odaszóltam Sonnynak.* - Sonny, ide akadt...be. - *mondtam, mert még mindig zavarban voltam. Sonny idejött mellém, de kicsit kerülgetve, majd megpróbálta kivenni, de mivel nem ment neki én tettem meg ezt helyette.* - Miért jöttél utánam? - *kérdezte hirtelen Sonny, helyzettől függően.* - Mert tudtam, hogy bajba kerültél... - *mondtam neki félvállról.* -Heh... Vannak ilyen dolgaim...-*mondta majd rámnézett.*-Amúgy köszönöm szépen.-*ölelt át ami kicsit zavarbahozott az előbb történtek után,de probáltam leplezni. Aztán elengedett és rámmosolyogtt, én meg a szemébe néztem.* |
*Én a kanca karámba vezettem Miraclet, Chad meg a ménkarámba Twilightot, de úgyis egyből a középen lévő kerítésnél voltak. A két karám találkozása mellett felültem a kerítés tetejére, és jókedvűen lógattam le a lábam. Chad felült mellém, persze hagyva egy kis helyet közöttünk. Mélyen beszivtam a vadrózsabokrok illatát, közben lágy szellő borzolta a hajamat és a naplemente narancssárgás-rózsaszínes fénnyel árasztotta el a környéket. Hogy én mennyire szerettem a nyarat... Megvolt a maga romantikus hangulata amikor elüldögélsz és észreveszed hogy minden milyen szép. Zenélni, énekelni támadt kedvem de inkább nem nagyon álltam neki dalolászni. *~Majd miután bevittük a lovakat~*gondoltam*~Kicsit gitározok a szobámban. De jól fog esni...~*gondoltam, és nagyot sóhajtottam. Twilight megrázta magát, és prüszkölt egyet. Feltűnően jól állt a mén szőrén az aranysárga fény, ettől lett olyan földöntúli. Valamitől minden ló tűnhet földöntúlinak. Van amelyiknek az áll jól ha vizes van amelyiknek meg az ha kicsit csapzott ami vadságot és erőt sugall nekem. Miraclenek a holdfény állt jól. Mindig szerettem kivinni a legelőre éjszaka nézni ahogy futkározik és ezüstöt szőrén megcsillan a hold fehér fénye. Már elég régóta kint ültünk amikor Miracle kötőféke beakadt a keritésbe, és pánikosan dobálta magát, és próbálta kiszabaditani a fejét. *-Gyere szedjük ki, te megpróbálod lenyugtatni én meg kiszabaditom.-*mondta Chad, leszállt a kerítésről és a kezét nyujtotta én meg megfordultam, beletámaszkodtam a kezébe, és megprobáltam egy léccel lejjebb kecmeregni de reflexből rossz lábammal léptem, nem tudtam megtartani magam és ráestem Chadre. Összeért az arcunk aztán, kicsit megtámasztottam magam a térdemmel, és egy picit messzemm búztam az arcom az övétől. Furcsa hatásszünet következett meglepetten néztem vele farkasszemet kb 5 centi távolságból. Nem láttam Chaden hogy nagyon nehéz lettem volna. Hallottam a szívverésem, és a kezemmel )mivel az Chad mellkasán volt, )Chad szivverését is éreztem. A hidegrázás, és a forroság váltogatta egymást bennem.Lassan elvesztem Chad szemében, hihetetlenül sokáig(legalábbis soknak tűnt). Amikor kicsit közeledett az arcom az övéhez kipattant a szemem felészleltem, észrevettem hogy levegőt sem veszünk csak meglepetten fetrengünk a földön, úgyhogy zavarodottan megtámaszkodtam a kezemmel Chad feje mellett, feltápászkodtam, és hirtelen zavaromban azt sem tudtam hol vagyok. Kezet nyujtottam a még mindig meglepetten a földön lévő Chadnek. Felhúztam, és az állapotom miatt leginkább megengedhető gyorsasággal léptem le, vagyis mentem Miraclért. Amikor a kanca meghallotta a hangomat kicsit megnyugodott, de zavarta hogy nem tud rendesen rámnézni. Odamentem hozzá, és a nyakát simogattam, míg Chad azt kereste hogy hol akadt be a kötőfék. Melegem volt égett az arcom ugyhogy vettem pár mély levegőt. Úgh de zavarban voltam.* |
*Amikor másztam ki a legelőről, hogy még üldögéljek egy kicsit a napon, megakadt a lábam elestem, és ettől kicsit bosszús lettem, amin nem segített Chad hangos gúnyos nevetése, sőt még idegesebb lettem.*-De pancser vagy!-*mondta nevtve, én felpattantam és gyorsan közelítettem felé, majd tisztes egy lépést távolságot megtartva lenézően piszmogtam rá.*-Én legalább tudok lovagolni.-*vágtam vissza.*- Ja látszott rajtad amikor félholtan feküdtél az erdőben... -*mondta mire még mérgesebb lettem.*-Miért te nem?-kérdeztem vissza mire ingerülten visszaszólt. *- Nem, én végig magamnál voltam. Folyománya, ki esett nagyobbat és ki nem, jó? TE.-*mondta gúnyosan én meg lenézően végigmértem.*-Hogy te milyen egoista vagy...-*mondtam neki picit halkabban.*-Én egoista? haha,maximum realista! - *mondta szent meggyőződéssel.*-Hh álmodozz csak. -*mondtam neki.*-Mint te az előbb?-*kérdezte, és a szivem ilyedten dobbant egyet.*~Hogyaza! Ez átlát rajtam...~*gondoltam amikor dühösen visszamásztam Miraclehöz, és határozottan elhúztam a fejét Twilightétól, és kivezettem a karámból. Magamban szitkozódva vzettem be Mirát a helyére, levettem róla a kötőfékét kiakasztottam a boksz mellé, és elindultam a szobámba. *~Hm Kezdek jobban lenni..~*gondoltam ám amikor felértem a lépcsőn meg kellett kapaszkodnom.*~ Najó, még kell pihennem, de holnap reggel már tényleg kutya bajom se lesz.~*bizonygattam magamat. Gyorsan elszaladtam zuhanyozni. Nem volt egy kellemes élmény, mert a vállamon a sebet úgy csípte a forró víz mint állat, és a homlokomnak sem volt túl kellemes. Megszárítottam a hajam és közben azon gondolkoztam hogy bekössem e a vállamat vagy ne de ugy döntöttem hogy nem kötöm be. Felvettem egy rövidujjú pólót ami takarta a vállamat, egy térd fölé érő szoknyát, egy normál harisnyát meg egy topánkát. Beálltam a tükör elé és meg voltam elégedve az eredménnyel ahhoz képest ahogy az előbb kinéztem, olyan volt mintha nem is történt volna velem semmi. A szobámba visszaérve körbeforogtam de sehol sem találtam a táskámat. Elkeseredve jutott eszembe hogy lent hagytam az istállóban, ugyhogy fogtam magam és elindultam vissza.*
//Folyt köv. Istálló//
|
*Sonny hirtelen rám nézett, felvona a szemöldökét aztán dobott egy csábos mosolyt, majd zavartan felállt, körbenézett és a kancájához ment. Elmosolyodtam. Kicsit később úgy láttam, hogy Sonny megpuszilja a lovamat, mire Twi elkapta a fejét és tüsszentett egyet. Elvigyorodtam és füttyentettem neki egyet, hogy jöjjön ide és ide is jött azonnal.* - Csá haver. - *simogattam meg. Vágytam arra, hogy szőrén megülhessem, de tudtam, hogy arra még nem vagyok felkészülve, így egyenlőre ez csak álom maradt.* ~ Majd később megpróbálom. ~ *gondoltam és kicsit belemerűlve gondoltaimba, ijedten vettem észre ahogy Twi visszmegy Miraclehez és Sonnyhoz. Kicsit megforgattam szemeimet.* ~ Ez van, ha a ló szerelmes. ~ *gondoltam és zsebre tett kezekkel odasétáltam Sonnyékhoz. Amikor éppen be akartam menni, Sonny pont akkor jött ki, de megakadt a lécek között a lába és elesett, mire elkezdtem hangosan nevetni.* - De pancser vagy! - *nevettem, mire ő összeszorította fogait, rámnézett és közeledni kezdett felém.* - Mivan? - *kérdeztem tőle még mindig vigyorogva, de ő ekkor beszólt.* - Legalább én tudok lovagolni! - *mondta mérgesen.* - Ja látszott rajtad amikor félholtan feküdtél az erdőben... - *vágtam vissza és gúnyosan elmosolyodtam.* - Mert te nem? - *kérdezte, mire azonnal már idegesebben visszavágtam neki.* - Nem, én végig magamnál voltam. Folyománya, ki esett nagyobbat és ki nem, jó? TE. - *mondtam határozottan és gúnyosan.* - Hogy te milyen egoista vagy! - *üvöltött rám, mire meglepett arccal néztem rá.* - Én egoista? Haha... Maximum realista... - *mondtam.* - Álmodozz csak! - *mondta.* - Mint te az előbb? - *kérdeztem, de erre ő nem tudott mit válaszolni, így csak fogta magát és mérgesen bement az istállóba. Gúnyosan elvigyorodtam és odamentem a lovamhoz. Elkezdtem simogatni, majd lehajoltam egy kis fűért és odaadtam neki.* - Jó fiú! - *dícsértem meg.* |
*Sonny hirtelen rám nézett, felvona a szemöldökét aztán dobott egy csábos mosolyt, majd zavartan felállt, körbenézett és a kancájához ment. Elmosolyodtam. Kicsit később úgy láttam, hogy Sonny megpuszilja a lovamat, mire Twi elkapta a fejét és tüsszentett egyet. Elvigyorodtam és füttyentettem neki egyet, hogy jöjjön ide és ide is jött azonnal.* - Csá haver. - *simogattam meg. Vágytam arra, hogy szőrén megülhessem, de tudtam, hogy arra még nem vagyok felkészülve, így egyenlőre ez csak álom maradt.* ~ Majd később megpróbálom. ~ *gondoltam és kicsit belemerűlve gondoltaimba, ijedten vettem észre ahogy Twi visszmegy Miraclehez és Sonnyhoz.* |
*Chaddel elkezdtünk lökdösődni, én meg nevetve a vállára tettem a kezem. A tekintetem megakadt az övén, csak bámultam a szemébe, a mosolyom lehervadt, csak bambán néztem, még a kezem is lehanyatlott a válláról, aztán észbe kaptam, és kicsit elpirulva néztem másfelé. Oldalról láttam hogy Chad engem néz, ránéztem, és felvontam szemöldököm, és aztán egyből le is engedtem, és dobtam egy csábos féloldalas mosolyt, tulajdonképpen nemtudom miért, majd zavartan körbenéztem, és feltápászkodtam. *-Megnézem Miraclet.-*mondtam, és elképesztően gyorsan szenvedtem át magam a kerités lécei között, ennek eredményeképpen majdnem pofára estem. Odaértem hozzá, végigtapogattam a lábait, hogy nem e dagadt be valahol vagy forró e, de minden rendben volt vele, ugyhogy nekidőltem a vállának, és mosolyogva megpaskoltam a nyakát. Horkantott egyet, és kedvesen megbökdösött az orrával.*-Nem is vagy te szörnyeteg.-*simogattam meg az orrát, majd A kiváncsian néző Twilighthoz sétáltam. Szeretetteljesen megpaskoltam a nyakát. Ő megbökte a vállam én meg az orrára tettem a két kezem és nyomtam neki egy puszit. Furcsállva kapta el a fejét, tüsszentett egyet, én meg nevetni kezdtem. Chad már a kerítésnél állt füttyentett egyet, mire Twi odasétált hozzá. Rávigyorogtam majd átöleltem Miracle nyakát. Igy hogy a kedvenc lovamat ölelgettem, a nap melengette a vállam és a szellő borzolta a hajamat, tökéletes pillanat volt. Elfelejtettem a mai nap kellemetlenségeit.* |
*Bevezettem Twit a mének karámjába és megpaskoltam, majd nem sokkal később leültem Sonny mellé a fűbe és figyelni kezdtem a lovakat. Miracle egyből odament a mén-kanca elválasztó kerítéshez és Twihoz dörgölte orrát. Halványan elmosolyodtam és hátradőltem a kicsit nedves fűben. Jó idő volt, bár egy kicsit fáztam. Két lány volt még rajtunk kívűl, de ők el voltak foglalva magukkal, így nem is köszöntem nekik, amikor kijöttünk. Sonny megszólalt.* - Hát nem. Borzalmas volt. - *válaszoltam röviden.* ~ Remélem holnap nem fog ilyen történni, sőt soha ne is történjen ilyen. ~ *gondoltam és észrevétlenül megráztam a fejem és grimaszt vágtam. Sonnyra néztem, aki ijedten riadt fel és ugrott egyet. Meglepett arccal ránéztem és felhúztam az egyik szemöldököm, mire ő szégyenlősen elfordította arcát. Erre elmosolyodtam és felnéztem az égre, ami nem volt teljesen kék volt pár felhő az égen. Vissznéztem ezután a lovakra, akik nagyon jól elvoltak együtt. Kicsit untam magam, így megkérdeztem Sonnytól mizu.* - Kicsit jobban vagyok...Sokat aludtam? - *kérdezte.* - Nem csak egy háromnegyed-egy órát. - *válaszoltam.* - Semmi különös. Unatkozom. - *mondtam.* - Egy kicsit én is... Furcsa volt az istállóban... Nem is furcsa inkább rémisztő... Ó és jut eszembe ezt mivel magyarázod? Egy kissebb szellő húzott le a báláról? - *gúnyolódott.* - Ha-ha-ha. Úgy láttam téged is. - *mondtam gúnyosan és meglöktem mire ő eldőlt, aztán felült és ő is meglökött.* - Héé. - *mondtam poénkodva és felültem de nem löktem meg, hanem ő tette a vállamra a kezét és nagyon röhögött, majd nagy nehezen abbahagyta, és mélyen a szemembe nézett; elmerengett a szemembe, lassan levette a kezét a vállamról, majd utána szégyenlősen elfordította a fejét. Halványan elmosolyodtam.* ~ Megint találat. ~ *gondoltam gúnyosan és Sonny bámultam észrevétlenül pár pillanat erejéig, kíváncsi voltam most mit fog csinálni.* |
*Chad Miracle felől kérdezett, én meg kicsit elkenődve megvontam a vállam.*-Túléli... Felsértette a vállát egy helyen, majd meglátom hogy sántít e meg hogy a lába bedagadt e...-*mondtam, és Chad felvetette hogy menjünk ki a legelőre. Egy halvány mosollyal bólintottam egyet, a falnak támaszkodva egyész gyorsan eljutottam Miracle kötőfékéért, visszamentem a kancához, levettem róla a kantárat, és felraktam rá a kötőféket. Amikor vezetni kezdtem, figyeltem hogy sántít e de abból a szögből ahol álltam nem igazán láttam semmit ráadásul a kép is kicsit kettős volt, ugyhogy inkább ugy döntöttem hogy amikor a legelőn van megnézem. Kivezettük őket a legelőre, én a kancák karámjába, Chad meg a szomszédos karámba vitte a lovát, amit a méneknek jelöltek ki. Két lány volt még rajtunk kívül de ők el voltak foglalva ugyhogy csak egy mosollyal üdvözöltem őket. fáradtan ültem le a fűbe, később Chad is követte a példámat és leült mellém. Behunytam a szemem és hátradöntöttem a fejem. Olyan jó volt süttetni magam a napfénnyel, és érezni hogy a lágy szél mozgatja a hátralógó hajamat. Kicsit hűvös volt topban ugyhogy megdörzsöltem a karom.*-Ez a nap nem volt semmi. Először te rakatod tönkre magad a lovaddal aztán meg én... Még jó hogy nem egyszerre mert akkor most ott ülnénk az erdőben, néznénk magunk elé...-*mondtam,*~és kihánynám a lelkemet is...~*folytattam volna de inkább nem mondtam ki. Hátradőltem, a két kezemet a fejem alá tettem és a felhőket néztem. Uralkodnom kellett magamon hogy ne aludjak el de aztán végül az agyrázkódás győzött. *" Sötét, és gyenge köd van és az erdőben sétálok egyedül. Ijedten pillantok körbe, a hátam mögül dobogást hallok mintha egy ló közeledne. Miracle fut felém, én meg mosolyogva felé nyujtom a kezem. Ahogy közelebb ér látom hogy a szemei 'tűzben forognak' habzik a szája és agresszivan felnyerít, Szomorúan leengedem a kezem, de nem állok arréb, az utolsó pillanatban Chad tűnik fel elránt Miracle utjából, magához húz az arca közel van az enyémhez, én a szemébe nézek..."Felriadtam, felültem, ugy szuszogva mintha az álmomban legalább a fejemet akarták volna levágni, aztán Chadre néztem aki meglepetten nézett rám, én meg ijedten ugrottam egyet, mert hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, és nem tudtam hogy ez meg mi a fenét keres itt amikor éppen felébredek, főleg azutén hogy vele álmodtam. Furcsálló tekintettel felvonta az egyik szemöldökét, én meg lenéztem a kezemre hogy a hajam eltakarja az arcomat. Kínos volt az ügy de kezdtem megnyugodni. ~Te jó ég. Még csak az kéne.. brr. ~*gondoltam magamban, és egy érzés hogy ezt nem gondoltam komolyan kezdett előtörni de mint mindig ügyesen elnyomtam a dolgot. Erre volt szükségem. Felnéztem Miraclere. Éppen odasétált a Ménkarámot, és a Kanca-karámot elválasztó kerítéshez, és megkönnyebülve sóhajtottam fel, hogy Mira nem sántít. Kivetettem a mobilomat a zsebemből és megnéztem magam benne. Az arcom pár folton, a pólóm, ahol Mira vérét töröltem, és a vállam vérfoltos volt, úgy néztem ki mint akit elütöttek, vagy összevertek az utcán. Olyan viccesen elesettnek tűntem így tulajdonképpen nem is vicces volt inkább rémisztő. *-Te jó ég...-*mondtam halkan és visszaraktam a mobilomat a zsebembe. KEzdtek előtörni a történések az a fél másodperc amikor éreztem hogy már nem tudom fogni a lovat és hogy esek, az amikor Arra keltem hogy Chad Twilightal ott van mellettem, hogy nagyon csúnyán rosszul voltam(beleborzongva gondoltam bele hogy Chad előtt hánytam). Aztán.*~ Aztán mi is történt?~*fogtam a fejem, és a halántékomnál massziroztam. Chadre néztem, hátul egy folton kicsit véres lett a pólója, és hirtelen kirázott a hideg mert eszembejutott mi történt azután. Fázósak keresztbe tettem a kezem, és egy másik irányba néztem. Fura volt a gondolata is hogy mögötte ültem a lovon meg átöleltem. Aztán ha jól emlékeztem amikor hazaértünk beraktuk a lovakat, és elkezdődött ez az őrület. Szorító érzést éreztem a mellkasomban. Mi fogta meg a lábam és rántott le? Mi adta a hangot a nyergesben? Mi történt Mirával és még pár lóval? Nem értettem ezt az egészet.*-Mizu?-*kérdezte Chad flegmán, én meg egy halvány mosollyal megvontam a vállam. *-Kicsit jobban vagyok. Sokat aludtam? -*kérdeztem vissza.*-Nem csak egy háromnegyed-egy órát...-*mondta, én meg sóhajtottam egyet.*-És veled mizu?-*kérdeztem vissza.* |
Este volt nem volt hideg nem volt meleg kellemes esti levegő volt simán szőrén lovagoltam Rózsa hátán.Rózsa elégedettem horkantott.
-Ügyes kislány!-mondtam és előre hajoltam,hogy megpaskoljam a nyakát. A legelő szélén lépdeltünk, becsuktam a szemem és éreztem Rózsa ritmusos lépését.Nagyon sötét lett vissza kellett mennünk annyira élveztem a lovaglást Rózsa is. ((folyt.istálló)) |
 *Nagyon unatkoztam már,így hát úgygondoltam,járok egy kicsit.A kapuhoz ügettem,és a zárral kezdtem babrálni.Illetve kezdtem volna,hogyha elértem volna.Melső patáimmal a kerítés alsó rúdjára támaszkodtam,és lassan kinyitottam a zárat.Kiügettem és besiettem az istállóba.nemsok izgalmas golog volt bent,de a földröl felcsipegettem pár szénaszálat.Fogalmam sem volt,merre mehenék,mikor megláttam egy nagy épületel(fedeles lovarda).*~Hátha ott is van széna!~*gondoltam,és odaügettem a nagy épülethez.
//Folyt. köv. Fedeles lovarda// |
- Szia! - *mondtam mosolyogva, amikor a lányhoz értem *- Monica vagyok.Szép ló -* mondtam neki.*~Csúcs!Végre valaki.Már meg is van a tervem...~*
|
 * Valaki utánam kiáltott ezért megálltam és míg vártam megsimogattam Nixon nyakát.* Nem úszod meg a mai mozgást mondtam és bengedtem a többi mén közé. Csak a vezetőszárat kapcsoltam le így maradt egy hajtó eszközöm.*
- Nixon, üget! - * szóltam határozott hangon és csettintettem egyet a nyelvemmel.*
|
 - Ezek szerint tüzes kislány. Az bejön. - *Vigyorogtam szélesen.
Pamela példáját követve én is a távolba bámultam, és elnyomtam egy ásítást. Hosszú utam volt. Ész még el is kéne pakolni... -.- Hamar félredobtam az ötletet, és megnugtattam magam, hogy a cuccaim tökéletes helyen vannak a bőröndjeimben.
Mikor Pam szólt, hogy vigyük be őket, leugrottam a kerítésről.*
- Igazad lehet. Későre jár.
* Ismét átsétáltam a kancák legelőjéhet, és lekaptam a kerítésről egy vezetőszárat. Kérdőn néztem Pam-re , hogy nem csinálok-e valamit, amit nem lehetne, de nem vártam meg a választ. Megmásztam a kerítést, és ismét Yasmine felé indultam, a már jól bevált módszerel.
Most is sikerült megfognom, és gyorsan felcsatoltam a kötőfékjére a vezetőszárat, hátha kedve lenne újra elszaladni. Csúnyán nézett rá, de követet, mikor a nyakát paskolgatva a kapuhoz vezettem. Kimanővereztünk rajta, anélkül, hogy a többi lovat kiengedtem volna. Szuper. Pár lépéssel arrébb áltunk, és hagytam még legelni. Majd Pam vezet, én úgysem tudom, merre kéne menni.*
//Folyt köv Istálló//
|
 -Nem lovagolja senki. Yasmine egyfolytában mozog, és sokat szökik de általában visszajön. Kedves kis kanca, szerintem hamar összebarátkoztok.-*biztattam a fiút mosolyogva, majd sóhajtottam egyet. Jó volt itt üldögélni Drewval, ő mindig megnyugtatott. A fülledt idő miatt kicsit olyan voltam mint aki félig alszik, és kicsit fájt is a fejem, szinte biztosra vettem hogy esni fog az éjjel. A horizontra néztem, már ment e a nap.*
-Azt javaslom hogy vigyük be őket...-*mondtam elgondolkozva. Tudtam hogy semmi baja nem lesz a lovaknak egy kis esőtől de féltem hogy megfáznak.*
//Folyt köv. Istálló// |
-Tetszetős kis ló, meg kell hagyni - *Mosolyogtam* - Amúgy, lovagolja valaki? Vagy csak magának bohóckodik idekint? Eléggé ki volt fulladva.
*Én is felkapaszkodtam a karám felső rúdjára, és lovaglóülésben elhelyezkedtem.
Amennyit eddig láttam a helyből, teljesen rendben volt. Tágas boxok, szép legelő, és nem utolsósorban, a mi szálásunk is tetszetős volt. Mostmár csak be kell laknom. A gondolatra is halvány félmosolyra húzódott a szám. Egyedül ezért viseltem ilyen szótlanul, hogy ide 'száműztek'. Itt legalább nem kell hallgatnom olyan gyakran a fejmosást.
Anyámmal sosem voltam igazán jóban, apám pedig a munkájának élt, szóval annyira nem is sajnáltam, hogy el kellett jönnöm. Az egyetlen ok, ami miatt visszaváyhattam, az Cisco, a fiatal mén, akit otthon én lovagoltam. A szüleim persze egy petákot nem lettek volna hajlandóak költeni egy saját lóra. Csoda, hogy az elején az óráimat finanszírozták. Később már azt sem kellett, ledolgoztam az oktatás árát, és még később nekem adták a fiatal lovakat idomításra, így fizetés nélkül lovagolhattam.
Anyám azért küldött ide, hogy az ottani közösségemből kiszakítson, szerinte rossz hatással voltak rám. Az nem érdekelte, mi mást hagyok még ott. De már nem érdekelt. Ha akkor ki tudtam magam segíteni, most is menni fog. És talán még élvezni is fogom.* |
[226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Mint valami őrült rohantam a legelő felé, és légtornászokat meghazudtoló gyorsasággal másztam át a kerítésen. Miracle előbb megijedt, de aztán rájött, hogy csak én vagyok és várta hogy odaérjek hozzá. Amikor odaértem térddre rogytam és zihálva hajtottam le a fejemet. Éreztem hogy eléggé megütöttem magam a lépcsőn, a bokám a megerőltetéstől sajgott, és begörcsölt a vádlim is. Mira Mint aki érzi hogy valami felzaklatott, lehajtotta hozzám a fejét, belefújt a hajamba, aztán megbökdöste az arcom az orrával. Felálltam, bár csak a bal lábamra támaszkodva és átöleltem Miracle nyakát. Eszembejutott ami délután. Milyen szép is Mira szőre a holdfényben... Álldogáltam vele jó sokáig aztán fogtam és bevittem a kancát. *
* Csöndben legelésztünk Twilightal, ém egyszer beakadt a kötőfékem. Próbáltam finoman húzni, de aztán kicsit pánikrohamba esve rángattam a fejem már ott tartottam hogy a földhöz csapom magam, amikor meghallottam Sonny hangját. Chad és Sonny kiszabadított én meg elégedetten Twilightra néztem aki gonoszul vigyorogva nézett rám.*- Hehe, nem láttad mi volt az előbb...-*mondta és tovább kezdett legelni, mire én csak értetlenül néztem rá majd ujra Sonnyékra. Majd kiesett a szemem a meglepettségtől.*-Twilight! Emeldfel a szép kis fejed és mond hogy nem képzelődök.-*Twilight felnézett, és még elkapott a csóból egy pillanatot, ám Sonny ekkor ijedten hátraépett párat, és lelépett.*-Te jó isten. Na most rosszabb lett mint amikor majd széttépték egymást. Most mindenki kerül majd mindenkit és mi csak este látjuk majd egymést az istállóban.-*mondtam a fejemet ráztam, és tovább legelésztem. Chad zavartan álldogált, Twilight meg rajta nevetett. Ránéztem az arcára, és azon a bamba kifejezésen ami a (félig jó értelmű) ezt nem hiszem el, és a ez meg mi volt között helyezkedett el, és én is nevetni kezdtem. Chad Twilighthoz sétált, még egy ideig tudtunk gúnyolódni egymás között Twilightal, de aztán szomorúan tapasztaltam hogy Twilight bemegy. Még néztem utánnuk egy darabig elgondolkozva aztán sétálni kezdtem a legelőn jobb heely után kutatva.*
*A tipikus nézésemmel bámultam rá. Ekkor Sonny kicsit lábujjhegyre állt és megcsókolt, én eléggé meglepődtem, de visszacsókoltam és a hajába túrtam, ő pedig a vállamra tette kezeit. Kicsit fura volt, de valahogy jó érzés volt, hogy Sonny ajkai az én ajkaimon voltak. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de óráknak tüntek a másodpercek. Aztán Sonny hirtelen hátralépett én meg leengedtem kezeimet és nagyon meglepett arccal ránéztem; nem tudtam miért csókolt meg és azt sem miért lépett hátra ilyen hirtelen, de legfőképp az első miatt. Zavartan és gyorsan elköszönt tőlem, míg én még mindig meglepett arccal néztem ahogy elmegy. Fel sem fogtam mi történt az előbb, hirtelen. Mivel még zavarban voltam, csak bambultam a távoli tájba, majd egy kis idő után odamentem Twilighthoz, akin úgy látszott mintha nevetne rajtam. Most ez sem érdekelt, csak simogattam a nyakát a ménnek.* ~ Nem értek semmit. ~ *még mindig a lovam mellett álltam, majd pár perc múlva megfogtam és bevittem a boxába, majd a nyergesbe mentem, hogy kicsit lepucoljam, bár nem volt mit pucolni rajta. Ő értetlen és felháborodott volt, hogy ugyan miért kellett behoznom a legelőről, de én csak bambán tovább pucoltam, majd visszavittem a gyökérkefét, el sem köszönötem lovamtól, és kimentem az istállóból. Egyenest a szobámba akartam menni és nem nagyon akartam találkozni Sonnyval.* 
*Nagyon unatkoztam már,így hát úgygondoltam,járok egy kicsit.A kapuhoz ügettem,és a zárral kezdtem babrálni.Illetve kezdtem volna,hogyha elértem volna.Melső patáimmal a kerítés alsó rúdjára támaszkodtam,és lassan kinyitottam a zárat.Kiügettem és besiettem az istállóba.nemsok izgalmas golog volt bent,de a földröl felcsipegettem pár szénaszálat.Fogalmam sem volt,merre mehenék,mikor megláttam egy nagy épületel(fedeles lovarda).*~Hátha ott is van széna!~*gondoltam,és odaügettem a nagy épülethez.
