/Nyár kezdete :)./
Napszak:Esteledik
Holdállás: Újhold
Időjárás:Halványul a lemenő nap fénye és melege, és ez egy gyönyörű látvány a nyugati partokról. A messzi északi horizonton viszont bajlós felhők gyülekeznek, éjszakára heves vihart jeleztek előre.
*-Bocsi, hogy hagytalak egyedül küzdeni, de már eléggé kijöttem a gyakorlatból…Tényleg sajnálom… Benito, ha kipihented magad visszajöhetünk, és akkor …TÉNYLEG megüljük őket!Nem lesz kegyelem! ~Hogy is adhattam fel ilyen könnyen?Ne legyél már ilyen puhány Nao! –Mondtam magamnak szigorúan.~ *Majd futva elindultam a barlang felé* ~Milyen példát mutatok ily szegény Alyssának?Azokat a lovakat megkellett volna ölni, hiszen ez BOSSZÚ!Ha nem is azok a lovak voltam akkor is…De majd összefutunk még azokkal a lovakkal… és akkor…*
-Jól vagy Nao?-*kérdeztem,és láttam,hogy Ben bácsi még mindig "harcol".Elég sokat rugdosták a lovak,ő viszont harapott.Teljes igazi küzdelmet még nemigazán láttam.Mármint ami nem a kajáért folyik.Hanem bosszúból van.Mikor Benito a bokorba esett,már nem harcolt,hanem hozzánk jött*-Jól vagy Ben bácsi?*-*kérdeztem,de látszólag jól volt.*-Mehetünk-*mondtam,majd Benito felkapott,és elindultunk.Még egyszer visszanéztem a vérző kancára és a nemtúl sok sérülést szerző ménre*~Ha most azt gondolnám,sajnálom őket,nem lenne igaz.Picit sajnálom,merthát nembiztos,hogy ő ölte meg anyát,mégis rajta bosszulják meg.Viszont ha meg ő volt,akkor megérdelmi~*gondoltam.*
*Nao kapott egy szép kis rugást és inkább kiszállt a játszmából de nem én nem adhattam fel. A mén egy nagyot rugott belém és ez hihetetlen de erőt adott. Minden egyes rugás egre jobban késztetett a gyilolásra, és a fejem csak ezektől a gondolatoktól zúgott. Gyilkolni fogok ölni, vagyis csak majdnem.. Hagyom hogy a delikvens szenvedjen pár órát. Tudják meg mennyit szenvedhetett az én nővérem testileg és lelkileg egyaránt. Megbosszulok minden áldozatot. Egy ugrással beletéptem a kanca nyakába. Túl életveszélyes sebet nem okoztam vele de kegyetlenül vérzett. Az egyik belémrugott én meg az egyik bokornak zuhantam. Majdnem elájultam de remegő lábakkal felálltam és a fajdalmától küszködő kanca és a dühös mén szemébe néztem. És nevettem. Szórakoztatott az a sok fájdalom és megvetés amit a szemük árasztott és nem zavart hogy majdnem a vesztét okoztam. Ugyis befejezem még a munkát.*-Ne sírj látjuk még egymást...-*mondtam a kancának és és egy ugrással a többiekmellett termettem és a földre rogytam. Szörnyen fájtak a rugások az oldalamon.*-Sajnálom hogy megsérültél Nao... Lépjünk le de gyorsan...-*mondtam és felkaptam Alyssát. A kölyök még nem volt elég gyors hogy lépést tarthasson velünk nameg a hegyekben van pár hasadék amin inkább szeretném én átjuttatni.*
//Folyt köv. Faskas barlang// *Küzdöttem ahogy csak tudtam kaptam pár harapást. Egyszer földre is estem de nem vagyok én olyan puhány lány hogy hgyjam magam csak ugy megenni. Éppen azt néztem hová lett a nőstény amikor éles fogak martak a nyakamba és tépték fel a bőröm. Aztán Szedres egy nagyot rugott a hímbe és néhány fenyegető szó múlva mindegyikőjük eltűnt, és csend lett.*-Ez kegyetlenül fáj...-*szrítottam össze a fogam.*
*~Azt mondta öljük meg az egyiket…~*Ráugrottam az egyik lóra és megharaptam.Belerúgott a hasamba erre kicsit megszédültem és elengedtem.Vissza ugrottam rá és láttam, hogy már Benito is jön. A lónak sikerült újra leráznia magáról.~Nagyon erős jószág~*Benitoval együtt ráugrottunk és sikerült egy pár helyen mélyebben is beleharapni.A másik csődör jött neki segíteni. Elég erősen rugdosott minket.Elengedtem a kancát és rámorogtam a másikra.Ettől kicsit meghátrált.Visszamentem segíteni Benitonak.Végre sikerült ledöntenünk a lovat.A csődör persze ismét visszajött segíteni.~De makacsak, mért nem adják már fel. –Gyere Benito menjünk inkább.*Oda mentem Alyssához. –Legközelebb megöljük az egyiket ne félj.*Benito is visszajött.* -Bocsi, de úgysem adták volna fel, inkább megkímélem magam a rúgásaiktól.De azért nehogy elbízzák magukat. *Mosolyogtam rá Alyssára.*-Szerintemmenjük keressünk valami jó helyet aludni.Én álmos vagyok. *Hatalmasat ásítottam.*
*Kircsit elbóbiskoltam majd Sharina megbökött. Észrevettem a három farkast.*~Hát lehet hogy ezek is olyan "nem" lóevők. Bár szerintem az a másik is elszik lovat.~gondoltam.~*Hátracsaptam a fülem és kapartam egy párszor a földön. Kicsit féltem mrt sosem felejtem el a farkastámadást.*
*Mikor ideértünk megláttam két lovat*~Kaja nem kell… de... *Ránéztem Benitora, hogy ő is arra gondol-e mint én. Szavai ezt megerősítették, így hát úgy tettem ahogy mondta. Mivel a lovak rá figyeltek elosontam mellettük, és a kijárat mellett elbújtam egy bokor mögött* ~Talán nem vettek észre, és mégnagyobb lesz a móka. *Gonoszul elvigyorodtam. Láttam, hogy a lovak elkezdenek futni a kijárat felé. Amikor a kijárat előtt voltak egy-két méterrel kiugrottam a bokorból. A lovak mégjobban halálra rémültek –ha lehet ez ilyen fajta ijedséget fokozni. Úgy tettem mintha rájuk ugranék, ettől visszafordultak Benitofelé. Ezt eljátszottuk még egy párszor*- Na,mi legyen?-kérdeztem Benitotól.*
*Megérkeztünk a vízeséshez.Különös,kicsit ismerős szag szapta meg az orromat.Lovak!Harag gyűlt bennem,és morogtam.Benito letett a földre*-Maradj itt szépen figyelj, tanulj és szórakozz jól-*mondta.*-Rendben-*suttogtam.Közelebb kúsztam a bokorhoz,ahol mindent jól láttam.Két szürke ló volt,egy kanca és egy mén.Nem sok eséllyük volt Ben bácsiékkal szemben.*~Ez olyan izgi!~*gondoltam,és teljesen fölpörögtem.Észrevettem magam mögött egy fadarabot,és rávetettem magam.Elkezdtem harapdálni,játszani vele.De közben természetesen figyeltem.*~Olyan jól érzem magam!~*gondoltam.Az idő szép,jóllaktam,,nem vagyok egyedül,és most végignézhetek egy "játékot"!Lehet ennél jobb?Nekem nem.*~Vagyis...ha anya ittlenne...~*gondoltam,de ezt a gondolatot hamar kivertem a fejemből.*~Nem gondolhatok anyára!Túl kell(ene) tennem magam rajta!Még ha pár hete történt.,akkor is!~*fegyelmeztem magam,majd újra rágni kezdtem a botomat.*
*Amikor ideértünk különös illat csapta meg az orrom. Lószag volt ez nem kétséges. Itt volt az alkalom hogy kidühöngjem magam. Leraktam Alyssát és a bokrok közé lapultam. Nao odajött mellém.*-Lovak... Meg kellene ölnöm az egyiket, megérdemlik...-*morogtam halkan.*-De először játszunk kicsit. Az egyetlen kijárat innen ott van... Akadályozd meg hogy kimenjenek én meg sakkban tartom őket... Amikor megunod cserélhetünk...-*vigyorogtam Naora és oda kúsztam Alyssához.*-Maradj itt szépen figyelj, tanulj és szórakozz jól.-*suttogtam bátorítóan megböktem az orrommal és a lovak mögé ugrottam.*-Szép jónapot...-*mondtam gonosz vigyorral.*
*Hallottam neszezést a bokorból de mivel a szél is fújt kicsit nem foglalkoztam vele csak megráztam magam. Nemsokkal később valaki megszólított bennünket.*-Szedres...-*böktem meg a mént aki eddig elbóbiskolt. Próbáltam agresszivitást mutatni de a farkas egy morgásával visszarettentett. Még tiszán éltek bennem a farkastámadás emlékei.*
~Ó társaság~ - *gondoltam.* - Szia Sharina, Szedres vagyok - *mondtam. Megpróbáltam inni de a víz nagyon hideg volt.*~Brr de hideg~ - *gondoltam. Közben a fülemmel fürkéztem a kancát.~Kedvesnek tűnik~ - *gondoltam.
*Jokedvűen bekullogtam a viízeséshez, és lehajtottam a fejem hogy igyak, s ekkor megpilantottam egy szürke mént. Biccentettem neki egy halvány mosollyal.*-Üdv Sharina vagyok...-*mondtam és belenyomtam az orromat a hideg vízbe. *~De még mien hideg... Nem kifejezés~*gondoltam és köhhintettem egyet majd valamivel lassabban folytattam.*
*Mikor ideértem nem láttam senkit. De patanyomokat láttam.~Biztos járt más itt valaki.~*gondoltam.* - Kár hogy nincs itt egy kanca. Most úgy beszélnék eggyel - *mondtam.* - És méghogy nem eszik lovat egy farkas. Ez hülyeség. Egy farkas lovat eszik.*
*Kicsit áldogálnom és gondolkodnom kelett, hogy mit válaszoljak Amber-nek, pedig nem túlzásba voltam a gondolkozás híve, általában rögtön pattant a válasz, szemeimet becsuktam, majd villámgyorsan ismét kinyitottma, és Amber-re pattant a tekintetem, majd a számat is kinyitotttam. *
-Rendben. Ott biza elég sokan szoktak lenni, biztos lesznek ott páran... -*Mondtam, majd miközben vágtázni kezdtem a legelő felé más gondolat is eszembe jutott. *
~Talán Bujan is ott lesz, mindig is szerette a társaságot, persze az is lehet, hogy ellógott valakikkel vagy valakivel, bár nem teljesen úgy ismerem....~*Gondoltam, majd még nagyobb tempóra kapcsoltam. *
//Folyt köv. Vadon - A ménes nagy legelője//
-Csúszós a kő...*mondtam* -És most hova menjünk? *kérdeztem és elindultam a vízess felé, átléptem a hideg zuhany alatt, bele a tóba onnan meg ki a partra.*
-Mi történt? -*Kérdeztem, de halvány mosollyal vettem tudomást arról, hogy Amber-nek semmi baja sincs. Kitápászkodtam a vízből, majd megráztam magam, és unatkozni kezdtem, xD. *
-Hát lehet... *mondtam és kikapaszkodtam a partra, majd megráztam magamat és felültem egy sziklára* -Auf! *kiáltottam halkan mert megcsúszott a lábam. Sikerült lemásznom a szikláról és inkább a talajon ültem le*
*Amber-nek az az ötelte támadt, hogy mi lenne ha ez valami titkos hely lenne. *
-Hát, nem is tudom... -*Vágtam rá elég lassan. *
-Lehet, hogy többen is ismerik, elvégre is ez a vizesés barlangja, hány ló járhatott már erre... Bár.... A lábnyomok nem teljesen erre utalnak. -*Mondtam egy féloldalas vigyorral. *
-Semmi baj! *mondtam majd én is a vízbe gázoltam*
-Ez lehetne a mi kis titkos helyünk, amit senkinek sem mondunk el hogy hol van!...*mondtam és vártam a választ*
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Nao kapott egy szép kis rugást és inkább kiszállt a játszmából de nem én nem adhattam fel. A mén egy nagyot rugott belém és ez hihetetlen de erőt adott. Minden egyes rugás egre jobban késztetett a gyilolásra, és a fejem csak ezektől a gondolatoktól zúgott. Gyilkolni fogok ölni, vagyis csak majdnem.. Hagyom hogy a delikvens szenvedjen pár órát. Tudják meg mennyit szenvedhetett az én nővérem testileg és lelkileg egyaránt. Megbosszulok minden áldozatot. Egy ugrással beletéptem a kanca nyakába. Túl életveszélyes sebet nem okoztam vele de kegyetlenül vérzett. Az egyik belémrugott én meg az egyik bokornak zuhantam. Majdnem elájultam de remegő lábakkal felálltam és a fajdalmától küszködő kanca és a dühös mén szemébe néztem. És nevettem. Szórakoztatott az a sok fájdalom és megvetés amit a szemük árasztott és nem zavart hogy majdnem a vesztét okoztam. Ugyis befejezem még a munkát.*-Ne sírj látjuk még egymást...-*mondtam a kancának és és egy ugrással a többiekmellett termettem és a földre rogytam. Szörnyen fájtak a rugások az oldalamon.*-Sajnálom hogy megsérültél Nao... Lépjünk le de gyorsan...-*mondtam és felkaptam Alyssát. A kölyök még nem volt elég gyors hogy lépést tarthasson velünk nameg a hegyekben van pár hasadék amin inkább szeretném én átjuttatni.*
*Küzdöttem ahogy csak tudtam kaptam pár harapást. Egyszer földre is estem de nem vagyok én olyan puhány lány hogy hgyjam magam csak ugy megenni. Éppen azt néztem hová lett a nőstény amikor éles fogak martak a nyakamba és tépték fel a bőröm. Aztán Szedres egy nagyot rugott a hímbe és néhány fenyegető szó múlva mindegyikőjük eltűnt, és csend lett.*-Ez kegyetlenül fáj...-*szrítottam össze a fogam.*
