Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 18:46 - |

|
Köves tengerpart. Innen látni legszebben a naplementét és ez a part nyílik az óceánra.
|
|
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
-Rendben! -Akkor menjünk a legelő felé! *mondtam halvány mosolyt dobva és elindultam a legelő felé* ~Hmm...~*gondolkoztam* ~Majd ha odaérünk akkor elmondom neki hogy mit érzek! Vagy talán ne?~ *kérdeztem magamtól és ügetésbe kezdtem*
Folyt. Köv. A ménes nagy legelője

|
~Nem hangzik rosszul~*Gondoltam,és(mint mindig)most is udvariasan válaszoltam.*-Ahogy gondolja kisasszony.Merre kíván indulni?-*Kérdeztem mosolyogva,és vártam a kanca válaszát.*

|
*Halgattam az udvarias köszöntést síri csöndben. Majdnem elpirultam az udvarias köszönés hallatán.* -Oh, ön tisztel meg engem Tjade! *mondtam én is udvariasan* -Elindulunk másfelé? -Ferdezzük fel a vadont! *bújt belőlem ki a kalandvágyó, gyönyörű kanca stílus*

|
*Egy kanca jött ide.Nem is akármilyen kanca*~Nem néz ki rosszul!Gyönyörű kanca!~*Gondoltam,és visszaköszöntem neki.*-Kisasszony,a nevem Tjade.Igazán megtisztel jelenlétével.-*Mondtam udvarias hangsúllyal,csődörös mosollyal.*

|
*Vágtázva értem ide és egyszer csak fogtam magam és megálltam. Megláttam 2 lovat és odaügettem hozzájuk.* -Hello, a nevem Flower! *mutatkoztam be. Néztem a mént és a kancát. A kanca hasonlított rám, de nem volt olyan mint én. Én sokkal csökönyösebb vagyok nála. A mén meg cuki volt és oda-oda pillantgattam mikor üdvözöltem őket. Meglobogtattam a sörényemet és néztem a mént.*

|
*Halk léptekkel ügettem a tengerparthoz.Egy kanca legelészett.Odaügettem hozzá egy csődörös mosollyal,és üdvözöltem.*-Hölgyem,ha nem veszi tolakodásnak,bemutatkoznék.A nevem Tjade.-*Mondtam udvarias hangsúllyal.*

|
-SenkI! Senki! SenkI! -*Örvendeztem hangosan, nagyokat nyerítve. Hatalmast vágtáztam, ágaskodtam, bakoltam.
A szabadság vad ereje. Hogy mennyire szeretem! Habár nem itt születtem, de úgy érzem, a lovarda csak a második otthonom. Ez az első! *
-Milyen jó! Ez a kedvenc helyem! -*Mondtam, majd bementem a mély vizbe, s egy nagyot úsztam. Majd kijöttem, s gy nem kiszáradt régi tócsábólk ittam, majd legelni kezdtem. Éreztem, ahogy a gyenge, meleg fuvalat csapkodja sörényemet. Milyen jó érzés! *
 |

|
Köves tengerpart. Innen látni legszebben a naplementét és ez a part nyílik az óceánra.
|
|
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|