|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 15:52 - |
|
|
Teljesen felszerelt istálló. Tágas boxok és normálisan van takaritva is.
|
|
[933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 *Amint beléptem, láttam, hogy ez az egész hely nem egy öt csillagos istálló, de biztos kedvesek a lovak és láttam pár szemre való kancát is láttam.Bevezettek az egyik boxba.Magasra emeltem a fejem és megláttam egy lovat, akit mellém vezettek be(Csillag).Arab telivér volt, így egy gőgös mosoly kíséretében ránéztem.Kihúztam magam, próbáltam magasnak és elegánsnak tűnni.Miket beszélek?!Én már eleve az vagyok, de most kivételesen jól festettem.Hamár Picassonak hívnak...*- Üdv!Picasso vagyok!Örülök, hogy a környezetemben látok egy arab mént.Van gazdád?Most érkeztél igaz?Milyen családból származol?Az én gazdám Amber, nemrég jöttünk meg, bár őt és a kutyáját, Pappit még nem láttam.Az én szüleim nagyon jó ugró és küllemlovak, és én is örököltem a kitűnő tulajdonságaikat.Ahol eddig éltünk, velem együtt 12 ló volt, óriási és tágas volt az istálló, bár erre se panaszkodhatok -*hencegtem el szépségem egyik lényeges részét.Közben téptem egy kicsit a szénából, amit az előbb hozott be az egyik lovász.*
|
 *Amikor leértünk Mirához mentem, és jól megölelgettem. Az elmúlt napokban hozzászoktam hogy az egész napot vele töltöm, és most egy órácskára ha kivittem tegnap sőt annyi sem. Elindultam a nyergesbe, de csak a kantárat akasztottam ki a szekrényből, nem volt kedvem nyeregben lovagolni. Gyorsan lepucoltam a kancát, aki alig bírt magával, szitált, néha izgatottságában majdnem fel is lökött, de nem csaptam nagy hűhót belőle, énis alig vártam hogy végre a hátán ülhessek, és messze legyek innen. Felkantároztam, a kancát, adtam egy puszit az orrára, és kivezettem a folyosóra.*- Kész vagy szivem? - *hallottam Chad hangját Twilight boksza felől, mire egy jókedvű igennel válaszoltam. Mivel Chadnek nem tetszett hogy csak úgy szőrén akarom megülni Mirát muszály volt beleegyeznem, úgyhogy elmentem nyeregért,és gyorsan felraktam rá.*-És amugy Miracle nem őrüélt, csak... jókedvű, és eleven.-*fordultam hátra és Chadre vigyorogtam miközben becsatoltam a hevedert.*-Na igy jók vagyunk?-*tettem Miracle marjára a kezem.*-Tökéletes. Indulhatunk?-*kérdezte, én bólintottam, és felhúztam magam a kanca nyergébe. Kicsit furán éreztem magam, de talán csak amiatt mert amúgy szőrén szoktam terepre menni. Mindkét ló nagyon jókedvűnek bizonyult, még Twilight is megpróbálta egyszer átvenni az irányítást, de rá is eszmélt hogy úgysem jönne össze neki. Miracle ismét nehezen kezelhető vot de már megszoktam, ő ilyen.*-Olyan érzésem van mintha délelőtt lenne.-*vigyorogtam Chadre, ő meg egy félmosollyal bólintott. *-Nekem is.-*mondta halkan, én meg sóhajtottam egyet. Nagyjából kezdtem kiismerni magama terepen, és a kis tisztás felé vettem az utat.*
//Folyt köv. Kis Tisztás//
|
 - Ja, mint akik ki vannak ütve. - *mosolyodtam el. Hamarosan az istállóhoz értünk, így elengedtem Sonny kezét és bementem a nyergesbe, kihoztam a cuccokat, rátettem Twilight boxának ajtajára, majd bementem a ménhez és megpaskoltam.* - Szija nagyfiú! Miújság? - *kérdeztem tőle barátságosan, mire ő megbökdösött az orrával. Pucolni kezdtem Twit, bár nem volt valami koszos, mégis volt rajta egy-két sárfolt, amik hamar lejöttek, így gyors patakaparással folytattam tovább. Hamarosan készen is lettem és elkezdtem nyergelni a sötétpej mént, akinek úgy látszott nincs sok kedve a lovagláshoz. Miután felnyergeltem mégegyszer ellenőriztem a hevedert, majd kivezettem a már izgatott lovat.* - Kész vagy szivem? - *kiáltottam oda Sonnynak.* - Igen! - *hallatszott kintről.* - Ó te már idekint vagy? - *vezettem ki a lovamat és rámosolyogtam Sonnyra, de amikor megláttam, hogy nyereg nélkül áll Miracle, lehervadt az arcomról a mosoly.* - Így nem megyünk. Amilyen bolond a lovad, még megint megbokrosodik és leesel, azt pedig egyaltalán nem szeretném dorgáltam meg, de lassan elmosolyodtam látva ártatlan arcát és szemeit.* - Óóóó. - *mondta végül Sonny.* - Kicsim. - *néztem rá szigorúan mire ő végül beadta a derekát.* - Na jóóólvan. - *és visszament a nyergesbe a nyeregért, majd felnyergelte Mirát, és végre készen voltunk.* - Indulhatunk? - *kérdeztem kedvesen Sonnytól, mire ő bólintott, így felültem Twilightra, megpaskoltam a nyakát, majd elindítottam.*
// Folyt. Köv: Kis tisztás //
|
~Vajon hogy fogadnak az eddig még meglévő lovak? Nagyon rossz lesz?~ *Remélem, hogy barátságosak, és szívesen fogadnak.* ~Vajon melyik az én boxom?~ |
 *Gyors tempóban szerszámoztam le Pierottot, nem féltem, csak épp hittem a szellemekben, egyet-kettőt láttam is már.Sokan hülyének néztek már miatta, de engem hidegen hagyott.Megpaskoltam a lovam nyakát, majd kissé körbejártam az istállót, és közben a medálom szorongattam.Anyám szerint minden természetfeletti lénytől megvéd, vagy legalább a gyengébbeket távol tartja.Legalábbis ezt mondta halála előtt.Nem láttam semmi gyanúsat, ezért arra gondoltam, kicsit jobban körülnézek a városban.Majd hazamegyek valamikor!*
Folyt.köv.: Városi temető
/Egy kép a medálról: http://d200fahol9mbkt.cloudfront.net/item/7165353/locket_008.jpg/
|
*Még szerencse, hogy lepakoltam a cuccaim a lakásban, de nem igazán néztem körül, csak siettem Pierotthoz.Reméltem, hogy nem rendezett megint műsort, de erre nem volt nagy esély.Ahogy beléptem, Pierott elég csendesen állt a boxában, de nála sohasem lehet tudni.Körülnéztem, ki néz rá úgy, mint egy bolondra.Nagyon nem zavart volna, viszont ha valaki így tesz, akkor Pierott már megint adhatta a formáját.Angel kívül ült le, épp az istálló bejárata szélén.Odamentem a ménhez és megpaskoltam a nyakát.*- Na mizu? -*néztem rá egy halvány mosollyal.Elég fáradt voltam, sokat kellett utazni.Eldöntöttem, hogy kimegyek egy esti lovaglásra a srácokkal.Tehát megitattam Pierottot, aztán felnyergeltem.Amikor kifelé indultunk, olyan dolog történt, amit nem vártam: Angel a farkát csóválva toporgott a bejáratnál!Kicsit meglepett, majd eszem bejutott: Biztos futni volt kedve.Felültem Pierottra, majd enyhén megböktem az oldalát.Eldöntöttem, hogy keresünk egy helyet, amerre jól lehet vágtázni.*
Folyt.köv.: Hosszú terepút
 *Szörnyen idegesítő volt a lószállító folytonos rázkódása.Miért nem lehet ezt jobban és egyszerűbben megcsinálni?Eléggé felidegesített ez a kis dolog.Ráadásul az út is hosszú volt, már elgémberedtem.Akárhogy is, ezek az utak mindig idegtépők voltak.Aztán megálltunk.Először csak azt hittem, hogy megint csak egy lámpa, vagy éppen még egy kompra kell felszállni, de ezt végül rögtön ki is zártam, mert nem éreztem a tenger sós illatát.*~Na jó, lehet, hogy megérkeztünk...~*gondoltam, és pont ekkor kinyílt a lószállító, s egy kissé elvakított a fény.Először idegesen felkaptam a fejem, de aztán megnyugodtam.Majd újra idegesebb lettem.Az egyik lovász a kötőfék szára után akart nyúlni, de én elkaptam a fejem és így nem tudta megfogni.Idegesen hátraléptem és nem igazán akartam, hogy segítsen kiszállni.De akaratos volt.A fejemmel enyhén félre löktem.Kisétáltam és az istálló felé lépdeltem.Már a boxok között jártam, amikor mellém lépett egy másik férfi és megfogta a kötőfékem.*~Á, azt hittem, hogy békén hagytok...~*gondoltam és felkaptam a fejem, próbáltam kitépni a kezéből a kötőféket, de erősen fogta.*- Engedj már el! -*nyerítettem fel és felágaskodtam, majd nagy nehezen betuszkoltak egy boxba.Végül is, szép volt.Örültem, hogy mindenki látta, nem vagyok egy gyenge eresztés.Volt tekintélyem, nem szerettem, ha alábecsülnek.Láttam pár szép kancát, de most inkább az evéssel foglalkoztam.Egyszer csak, bár gyengén, de megéreztem Alice szagát.Halkan felhorkantottam és kidugtam a fejem.A gazdám valóban odajött hozzám és hozott egy kis vizet.Mohón inni kezdtem, majd felszerszámozott.Hamar kimentünk a bejáraton és vártam, hogy mikor kezdhetek el tombolni.Angel jelent meg mellettünk, loncsos bundával.*- Helló -*köszöntem neki hangosan*- Á, már megint lekezeltek a lovászok -* - És, lerendezted őket? - kérdezte közömbös hangon, mire én csak elvigyorodtam.*
Folyt.köv.: Hosszú terepút
 *Néha már idegesítettek a lovak, de hát, istenem, ha Alice szereti őket, akkor elviselem én is.Nem volt kedvem bemenni a lószagú istállóba.Leültem a bejárat mellé, majd amikor kifelé jött a gazdám és Pierott, felálltam és már nagyon vártam, mikor mehetünk ki mozogni.*- Üdv, Pierott.Milyen volt az út? -*kérdeztem közömbösen *- Nem is te lennél -*nyugtáztam le, majd elindultam utánuk, mert egy kicsit lemaradtam.*
Folyt.köv.: Hosszú terepút |
 *Mivel Sonny bevitte helyettem Twilight kantárát, én ott maradtam a ménnel egy kicsit és megpaskoltam.* - Jóó fiú vagy. - *dícsértem és elégedetten szemléltem végig. Hirtelen léptek hangját hallottam meg a folyosón, de nem igazán érdekelt most ez, így tovább csodáltam Twit, aki mohón ette a zabot. Ám amikor a nevemet hallottam, megforuldultam és odamentem a box kijáratához. Shelley volt az.* - Szia Chad! Miújság? Hova tüntél? - *kérdezte, én meg kicsit meglepetten, de aztán lenézően és bunkón válaszoltam neki.* - Cső. Mit érdekel az téged? - *de aztán eszembejutott, hogy Sonny barátnője, így megpróbáltam kedves lenni vele.* - Bocsi. Amúgy jól vagyok és Sonnyval voltam lent a tengerparton. De miért kérdezed? - *kérdeztem, de ő meg sem hallva kérdésem, tovább folytatta.* - Értem. És amúgy meddig marasz? - *kérdezte és csábosan rámmosolygott. Meglepetten ránéztem, de aztán válaszoltam.* - Hát elég sokááig. - *vigyorodtam el.* - Reméltem is. - *válaszolta és megrebegtette a szempilláit. Már tudtam, hogy mi folyik itt, így kezdtem magam kellemetlenül érezni. Szerencsére Sonny hamarosan megjelent, mellémállt és megfogta a kezem, így végre vége volt ennek a kis flörtölős-hülyeségnek.* - Mehetünk? - *kérdezte Sonny mosolyogva.* - Persze bébíí. - *vigyorogtam rá és megpusziltam az arcát, majd elindultunk ki az istállóból a lakóházba.*
// Folyt. Köv. 10. szoba // |
* Jókedvűen csúsztam le Mira hátáról amikor visszaértünk az istállóba. Kicsit még vizesek voltak a lovak, de amúgy is olyan meleg volt hogy még az árnyékos istállóban sem állt fent a veszély hogy megfáznak. Levettem a kantárat Miráról, és a nyerges felé indultam. Chad is pont akkor lépett ki Twilight bokszából a kantárral, úgyhogy egy kedves mosollyal elvettem tőle.*-Add csak, majd én elintézem.-*mondtam mosolyogva, a vállamra akasztottam a szerszámokat és a nyerges felé indultam. Épp ekkor toppant be Shelley és Stacy. Stacy szigorú arccal indult meg felém, én meg égnek emelt szemmel, gyorsabban folytattam az utamat a nyergesbe. Stacy odabent ért utól és a derekára tett kezekkel nézett engem, miközben a nyergesben lévő vizes vödörben letisztítottam a zablákat.*- Mondjad drágám...-*mondtam gúnytól csöpögő hangon, és beakasztottam a kantárjainkat a szekrényekbe.*
-Hogy képzelted hogy csak így eltűnsz annélkül hogy mondanál akármit is. Legalább nekem szólhattál volna, jól tudod, hogy én beletörődtem ... nem.. én örülök annak hogy összejöttél Chaddel, a többiekkel ellentétben. Mert ha megtörtént miért haragudjak, namindegy a lényeg az hogy legalább nekem szólhattál volna hogy kettesben akartok lenni, és segítek lekoptatni mindenkit.-*mondta eközben Stacy kicsit felháborodva.*
-Rendes vagy Stacy.-*mosolyogtam rá, és indultam volna vissza de ő beállt elém. Megköszörültem a torkom mire ő elmosolyodva vonta fel a szemöldökét.*-Jólvan tudom mire gondolsz. Bocsi annyu hogy nem szóltam.-*mondtam gúnyosan mire az ő arca lenézőre nyúlt.*-De most komolyan Stac. Néha rosszabb vagy mint az anyám.-*mondtam ő meg sóhajtott egyet.*-Én csak aggódok érted! Tudod hogy hármótok közül téged szeretlek legjobban.-*mondta én meg elmosolyodtam.*-Köszi. De azért néha fogd vissza magad.-*mondtam, mire ő elvigyorodott.*-Majd figyelmeztess.-*mondta és elindultunk vissza a bokszokhoz. Shelley Chadel beszélgetett, gondoltam hogy végre talán próbál megbarátkozni a gondolattal hogy többet kell Chadet látni mint ezelőtt. Beálltam Chad mellé és megfogtam a kezét.* |
*Sonny szomorúan lesütötte a szemeit, mire én kétségbeesett lettem és ezt lehetett rajtam látni, de mint kiderült, Sonny csak hülyéskedett, mivel pár pillanat múlva elvigyorodott én meg szintén ezt tettem.* - Persze, hogy nem haragszom. - *ölelt meg, aztán elengedett és adott egy puszit, majd megfogta a kezem.* - Ti meg srácok nyugodjatok le. Fiúk ne nagyon idegesítsétek fel a barátnőimet, Stacy te meg ne verekedj folyton. - *szidta le a barátnőjét Sonny, én meg elmosolyodtam, főleg amikor Stacy keménykedett Trevornak. Az idő kezdett melegedni, már szinte majdnem melegem is volt, pedig csak egy zöld rövidujjú póló volt rajtam.* - Sonny, mit szólnál ha lemennék a tengerpartra strandolni egyet? Elég meleg van. - *mondtam neki halkan, mire a többiek ránknéztek, én meg a szemeimet forgattam, majd elmosolyodtam.* - Ti is. - *mire a többiek rögtön idejöttek hozzánk, a fiúk az én oldalamra, a lányok pedig Sonnyéra. Elindultunk ki az istállóból egyenest a lakóházba, hogy átöltözzünk.*
//Folyt. köv. 10. szoba// |
*Amikor kiléptünk a lakóház ajtaján meghallottam a kiabálást, és felismertem Stacyék és a fiúk hangját. Egymásra néztünk Chaddel, és lépteinket szaporázva közelítettük meg az istállót. A kiabálás erősödött, és hallottam hogy Stacy üvölt majd Trevor is, arrol hogy miért nevettek a fiúk és hogy ők nem tehetnek rőla hogy béna vagyok. beléptünk, hirtelen csönd lett de nem azért mert észrevettek minket hanem Stacy, összeszorított ajkakkal ökölbe szorított a a kezét, balkezével elkapta Trevor pólóját, és ha nem kapom el a kezét, akkor valószinüleg behúz egyet a meglepett srácnak. Nem volt könnyű az akaratos harcias Stacyt megállásra késztetni. Dühösen hátranézett hogy ki merészelte élete egyik legjobb pillanatát félbeszakytani de amikor rájött hogy én vagyok az elvigyorodott és megölelt.*-Jól vagy?-*kérdezte halkan, én meg meglepetten mosolyodtam el.*-Mi ez a nagy veszekedés??-kérdezte Chad hangosan. *-Jólvagyok nyugi..-*mondtam nagyon halkan és kibontakoztam Stacy karjaiból, miközben hallgattam James beszámolóját. Chad kicsit megszidta a fiúkat, majd hozzám lépett, megkérdezte hogy haragszom e még. Csak hogy felhúzzam az idegeket, szomorúan, és egy kis daccal az arcomon sütöttem le a szemem, mire Chad arcán egy cseppnyi kétségbeesés villant át, de aztán elvigyorodtam.*-Persze hogy nem haragszom.-*ölteltem meg, aztán elengedtem, adtam neki egy puszit, és megfogtam a kezét.*-Ti meg srácok nyugodjatok le. Fiúk ne nagyon idegesítsétek fel a barátnőimet, Stacy te meg ne verekedj folyton.-*mondtam, Stacy meg morcosan sóhajtott egyet.*-De ha még egy rosz szót hallok tőled megtudod milyen csúnya dolgokat tudok művelni veled.-*sziszegte Stacy Trevor felé összeszorított fogakkal, én meg elnevettem magam. Nem tűnt nagy fenyegetésnek a törékenynek tűnő lánytól, de valójában volt mitől félni.* |
*Már a lakóház bejáratánál hallanni lehetett a nagy veszekedést, ami kialakult közben a lányok és fiúk között. Amikor beléptünk, láttuk hogy Stacy éppen le akar gyűrni egyet Trevornak, aki kicsit meglepetten nézett a harcias lányra, de Sonny szerencsére időben odaért és elkapta a lány kezét, én pedig a fiúkhoz léptem.* - Mi ez a nagy veszekedés?? - *kérdeztem tőlük, de a lányoktól is szigorúan és kicsit hangosan, mire a társaság elcsitult. James szólalt meg.* - Ez a lúzer, amikor elmentél, mondta nekünk, hogy milyen hülyék vagyunk, hogy nevettünk, én meg visszaszóltam neki és hát így... - *fejezte be.* - Hát tényleg hülyék voltatok, hogy nevetettek és én is, mert szegény Sonnynak komoly baja is lehetett volna... - *mondtam, mire a fiúk kicsit lesütötték a fejüket, de aztán vissza is emelték egyből én pedig odamentem Sonnyhoz.* - Igaz már nem haragszol? - *kérdeztem tőle sajnálkozva, szomorú arccal.* |
*Éppen leszerszámoztam a lovamat, akin úgy tünt, nem tetszik neki valami.* ~ Ennek meg mi baja? ~ *gondoltam de aztán nem is igazán foglalkoztam ezzel. Miközben levettem róla a kantárt, el kezdtem gondolkozni azon, hogy mi lett volna, ha Sonnyt összetaposná Miracle vagy valami rosszabbat tett volna vele véletlen, például rálép a fejére. Akkor aztán komoly baja is lehetett volna!!* - Te jó ég!! - *kiáltottam, mire Twilight ijedten és kíváncsian kapta fel a fejét és Miracle is nyihogott egyet a boxában. Gyorsan bevezettem Twilightot a boxába visszavittem a szerszámokat a nyergesbe, és elbúcsúztam Twitól.* - Csá haver. Most mennem kell. - *mondtam és gyors léptekkel távoztam az istállóból. Rájöttem, hogy hibás vagyok.* |
* Bevezettem Mirát a bokszába leszerszámoztam, gyorsan elpakoltam, és nagyon örültem hogy senki nem követett. Végigvizsgáltam Miraclet először a lábait majd az egész lovat, és amikor megbizonyosodtam róla hogy egy szőrszála sem görbült fáradtan dőltem neki az oldalának. Csak akkor vettem észre hogy milyen poros vagyok, ugyhogy kiléptem Mira bokszából, leporoltam magam, majd adtam egy kis nasit a kancának.*-Majd még később látjuk egymást. Ha más nem este.-*mondtam neki mire ő megbökött az orrával, megsimogattam, bezártam és elindultam a szobám felé. Még mindig fájt az esés de már nem annyira. Az jobban fájt hogy Chad oda sem figyelt igazán hogy esett e bajom vagy sem.*~ Lehet hogy önzőségnek tűnhet de akkor is. Mi lett volna ha rosszul sül el Miracle mégjobban pánikba esik és összetapos vagy ami a legrosszabb rálép a fejemre és akkor.. argh...~*gondoltam, és megdörzsöltem a két karom. Akkor nem nagyon keltem volna fel többet.*
//Folyt köv. 33.szoba// |
*A fiúk megjegyeztk hogy Chad biztosan ügyesebben lovagol mint én mire Chad rábolintott én meg elröhögtem magam. Méghogy jobban! *~Kétszer esett le 10 percen belül. ~*Jutott eszembe gonoszul, nem értettem mi ütött belém, talán az hogy a lányok mellettem vannak előhozza azt aki az ideköltözés előtt voltam. Chad gúnyosan rámgrimaszolt, én meg folytattam Miracle szerszámozását. Mivel edzeni készütem, és leesni sem akartam ezért most nyerget is tettem a hátára. Még meghúztam a hevedert, kivezettem, és Selma meg Stacy segítségével akik megfogták a még mindig táncoló Miraclet felszálltam a kanca hátára. Nem sokkal később Chad is kivezette a sajátját. Selma tett egy csípős megjegyzést Chad gyorsaságára, mire az Miraclere hárította az egészet.*-Mi az hogy az én lovam miatt? Tanuld meg rendesen féken tartani azt az állatot.-*mondtam mérgesen.*-Ki is mondja ezt baby? Kivel rohan el folyton az idegbeteg fakó kancája?-*kérdezte élesen, én meg összeszorítottam az ajkaim és megrántottam Miracle szárát akinek nem tetszett ez az erőszakos hangnemben folyó beszélgetés. Hirtelen észbe kaptam és megfogtam a fejem.*~Úristen mi van velünk?! Hihetetlen.~*gondoltam, alig láthatóan megráztam a fejem, és elindítottam Miraclet lépésben. Az pár lépés múlva megállt és addig nem volt hajlandó indulni amig Chad Twilightal mellénk nem ért. Chadre mosolyogtam, ő meg egy kis hatásszünet után vissza rám, és sóhajtottam egyet. Fura hogy mit hoznak ki belőlünk a barátaink.*
//Folyt köv. Dijugrató pálya//
|
*A fiúknak mutogattam remek lovamat, aki mintha tudta volna, hogy mindenki őt csodálja, megfeszítette az izmait és szépen behajlította a nyakát. Elmosolyodtam ezen, majd amikor Sonny ötletét hallottam meg, aki azt ajánlotta a többieknek, hogy nem-e néznek meg engem meg Twit. Izgatott lettem ettől és tetszett az ötlet, mert volt kedvem lovagolni, főleg ugratni.* - Jó ötlet, Sonny. - *mondtam és odamentem hozzá, átöleltem és rámosolyogtam, ő meg vissza rám, aztán visszamentem Twihoz és közben még megkérdeztem Sonnytól.* - Akkor díjugrató pálya, igaz? - *kérdeztem és rákacsintottam, majd megsimogattam Twi pofiját, majd a nyergesbe mentem az ápolócuccokért, bár nem nagyon volt szükség rájuk, mivel elég tiszta volt a mén, de azért a patáit kikapartam. Miközben ezt csináltam, közben a fiúk folyamatosan dícsérték és ezt jól eső volt hallanni.* - Tudtuk, hogy tudsz lovagolni, de hogy ugratni, azt nem! Biztos ügyesebb vagy Sonnynál. - *mondták gúnyosan, én meg bólintottam és mivel Sonny meglátta, rámnézett majd elnevette magát, minek következtében ideges lettem, gúnyosan rávigyorogtam, de aztán tovább tisztítottam Twit, majd bementem a nyergesbe a szerszámokért és felnyergeltem a most nagyon jó kedvű mént. Kicsit eltartott egy darabig, mivel állandóan mozgott, így amikor végre felnyergeltem és kivezettem a folyosóra, Sonnyék és már Miracle is készen állt. Selma vagy Stacy nem tudom pontosan, de rámvigyorodott és tett egy gúnyos megjegyzést.* - Na miaz? Elkészültél végre? - *kérdezte én meg ránéztem és gúnyosan nevettem egyet.* - Már rég. Csak a lovad miatt Twi itt táncol! - *mondtam Sonnynak gúnyosan és kicsit idegesen, majd kivezettem lovamat az istállóból.* |
*Közben kivilágosodott, és könnyű reggeli napfény melengette az arcom, és ez most jól esett. Mosolyogva léptem be az istálóba, és Mira felé indultam, és megsimogattam, aki boldogan nyihogott rám majd meglepetten nézett Stacyékre.*-Pokolfajzat ssssssssssz-*mondta halkan Shelley én meg elnevettem magam.*-Nem olyan rosz ő.-* Mondtam majd Chad mellé léptem, aki Twilightot mutatta a fiúknak. *-Nem semmi.-*mondta Selma, aki régebben nagy lórajongó volt, de ma már más forog az élete előterében, és a lovak beszorultak a háttérbe. Twilight mintha tudná hogy mindenki őt csodálta megfeszítette az izmait és szépen hajlította be a nyakát.*-Twilight remek ló.-*mondta Chad büszkén én meg elvigyorodtam. *-Hannoveri. A törzskönyvi nevét nem tudom.-*mondtam megvontam a vállam és megsimogattam Twilight homlokát. Mira szitált a bokszában, ér erről következtettem hogyha ma nem mozgatom jól le, akkor holnap bekólikázik és az bizony nem lenne jó. Újra a többiek felé fordultam.*-Nem nézitek meg hogyan ugrik Twilight? amúgy is lekéne mozgatnunk a lovakat. Félek hogy megbetegednek...-*mondtam és Mira bokszához hátráltam.* |
*Beértünk az istállóba, és Chad átölelt, majd elengedett, de nem engedte hogy túl messze lépjek tőle. Mondta hogy aggódott értem, én meg szégyenlősen oldalra néztem majd újra a szemébe.*-Köszönöm.. Én is érted... Mielőtt leütöttek... Meg miután felébredtem.-*nevettem, majd Chad elengedett, elment a nyergesbe én pedig, csak néztem utánna egy darabig aztán Miraclehöz léptem. Nagyon örült a jelenlétemnek, biztosan nem értette hogy miért maradtam ki egy teljes napig, hiszen csak egy fél órát vittem ki tegnap. Én speciel ugy éreztem magam mintha este lenne, de sütött be az aranysárga reggeli napfény az ablakon és ettől teljes időzavarba estem. Miracle vágyakozóan tekintett kifelé majd lelkesen rám, minden mozdulatomat leste, hátha a kantáráért vagy a kötőfékéért nyúlnék. *-Nem kislány... Most felmegyünk lefekszünk és az holt biztos hogy én fel nem kelek holnap reggelig.-*suttogtam neki, és ő meg mintha csak értette volna türelmetlenül dobbantott, és a tekintete szomorkásra változott. Megsimogattam amit azért sziveesen vett, és halványan elmosolyodtam. Kicsit riadtan eszméltem fel amikor Chad megfogta a kezem, aztán mégis megnyugodtam.*- Jössz szivem? -*kérdezte, rajtam meg mintha villám csapott volna át. Furcsa volt ez a szó, felém intézve méghozzá Chad szájából. Mivel csak meglepetten néztem rá gyorsan rámosolyogtam, bólintottam, és fáradtan indultam meg mellette a kezét fogva. Az jutott eszemmbe hogy vajon ő is furcsának találja a helyzetet? Nem titkolom, kétségkívűl tetszett a dolog, csak furcsa volt... Egyik pillanatban még veszekedtünk, úgy szívből, a másikban pedig már kézenfogva sétálgatunk... úgy szívből. Tényleg közel van egymáshoz a szerelem és a gyűlölet. Amikor majdnem megbotlottam a lépcsőn eszméltem fel, Chad aggódva nézett rám, én meg kicsit megszoritottam a kezét.*-Semmi baj, bocsi csak fáradt vagyok.-*mosolyodtam el, mire ő is rám mosolygott és tovább indult, én meg siettem utánna. Érdekes hogy milyen filozófikus gondolatok ötlenek elő a fejemben, mikor fáradtan baktatok Chad mellett. Amikor Chad szobájához értünk, nyomtam egy puszit az arcára, mosolyogva integettem neki és továbbindultam a szobám felé.*
//Folyt köv. 33.szoba// |
*Visszacsókolt, majd egy kis idő múlva elhúzódott tőlem.* - Hol vagyunk? Mennyi az idő? Látom besötétedett... Amúgy nem esett nagy bajom csak a fejem... - *mondta és kezét a tarkójára tette, melyen volt egy kis púp. Én is megérintettem a homlokom, nekem is egy kis púp dudorodott ki.* - Akkor jó, megnyugodtam. - *mosolyogtam vissza rá.* - És te jól vagy? - *kérdezte aggódó arccal és a kezembe fogta az arcomat. Bólintottam, majd segítettem neki felállni.* - Gyere, menjünk. - *mosolyogtam rá. Elindultunk kifelé kézenfogva. Alig vártam hogy hazaérjünk. Amikor már végre az istállóban voltunk, elengedtem a kezét, megálltam a folyosón és átöleltem.* - Ha tudnád hogy aggódtam érted. - *mondtam neki halkan, mire ő elmosolyodott és megköszönte, hogy megmentettem én pedig elindultam a nyerges felé, betettem a kantárt, majd Twihoz mentem.* - Mi az nagyfiú? - *kérdeztem tőle mosolyogva, mire ő idejött hozzám és felnyerített.* ~ Kis éhenkórász! ~ *gondoltam, elővettem egy almát a zsebemből, odaadtam neki, majd Sonnyhoz mentem, aki ugyanúgy Miracle boxa előtt állt. Rámnézett én pedig rámosolyogtam, majd megfogtam a kezét.* - Jössz szivem? - *kérdeztem tőle, mire ő bólintott és elindultunk kifelé az istállóból egyenest a szobáink felé, nagyon kimerültek voltunk.*
//Folyt köv. 10-szoba// |
 * Arra eszméltem fel, hogy a nevemet hallom. De a hangról felismertem hogy csak az a lány az, aki mostanában minden nap foglalkozni próbál velem. Amikor bejött a bokszomba duzzogva hajtottam lejjebb a fejem, hátha megérti hogy a látogatása nem éppen kivánatos. Beszélt hozzám, valami sétáról , én meg közömbösen mozdulatlanul álldogáltam. Amikor végigsimította a nyakamat, hátracsaptam a füleimet, de nem néztem rá. Egy ideig még a nyakamon tartotta a kezét és kiment, ám egyből fordult is vissza a kötőfékemmel a kezében. Mivel már napok óta rendes volt velem, hagytam hogy a fejemre tegye, nem akartam volna bántani a lányt, csak annyit akartam tőle és minden élőlénytől hogy hagyjanak békén. Egyszer ugyiscsak vége lesz ennek a rémálomnak. A lány elkezdett pucolgatni, majd amikor már majdnem végzétt, próbált megkerülni ám megbotlott valamiben, és ha elkapom a fejem ő le is ül a földre, de megtartottam amikor a kötőfékembe kapaszkodott meglepettségében. A gonosz közömbösködő énem ugyan azt mondta hogy lépjek hátra én ne érdekeljen a dolog, ám nem volt hozzá szivem hogy hagyjam hogy baja essen, ő sem hagyná hogy nekem bajom essen. A lány rámmosolygott és megsimogatott, én meg ugyanolyan közömbösen álltam hozzá. *~Ez nem változtat a hozzáállásomon. ~*gondoltam dacosan. Anemoon végzett a csutakolásommal, és kivezetett a bokszból, én meg engedelmesen követtem. Ugyancsak az erdő felé vettük az irányt, ahol még csak egyszer vagy kétszer jártam, akkor is csak az istállóhoz közel. *//Folyt köv. Hosszú terepút//
|
 * Könnyed lépésekkel haladtam Nixon boksza felé, mikor odaértem a szokásos kép fogadott. Természetesen farral az ajtónak unottan szálazgatta a szénáját, közben a szokásos bús tekintetével meredt a semmibe. *
- Hello, Nixon. - *mosolyodtam el és kinyitottam a bokszajtót. A mén érdeklődve odafordította az egyik fülét de aztán egyből újra sunyítani kezdett. Már napok óta csak folyton a legelőre vittem, de ez így nem mehetett tovább.* - Mit szólnál ha elmennénk sétálni, az erdőbe? - * A mén még mindig durcásan lehajtotta a fejét én pedig közelebb léptem hozzá.* -Csak egy séta, nem fogok rád ülni, ígérem. - * mondtam őszíntén mivel semmikedvem nem volt a földön végezni. Végigsimítottam a nyakán és egy kis ideig rajta nyugtattam a kezem, majd elvettem és kiléptem a bokszból. Leakasztottam a kötőfékét és a fejére csúsztattam, amit engedelmesen tűrt de semmi érdeklődést nem mutatott. Kíváncsi voltam, hogy vajon mit szól a kiránduláshoz de hát nem voltam gondolatolvasó. Elvettem a boksz elől a csutakoló felszerelést és serényen csutakolni kezdtem. Szeretem ezt a lovat akárki akármit mond, nagyon jófej ló volt.*
|
[933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Amint beléptem, láttam, hogy ez az egész hely nem egy öt csillagos istálló, de biztos kedvesek a lovak és láttam pár szemre való kancát is láttam.Bevezettek az egyik boxba.Magasra emeltem a fejem és megláttam egy lovat, akit mellém vezettek be(Csillag).Arab telivér volt, így egy gőgös mosoly kíséretében ránéztem.Kihúztam magam, próbáltam magasnak és elegánsnak tűnni.Miket beszélek?!Én már eleve az vagyok, de most kivételesen jól festettem.Hamár Picassonak hívnak...*- Üdv!Picasso vagyok!Örülök, hogy a környezetemben látok egy arab mént.Van gazdád?Most érkeztél igaz?Milyen családból származol?Az én gazdám Amber, nemrég jöttünk meg, bár őt és a kutyáját, Pappit még nem láttam.Az én szüleim nagyon jó ugró és küllemlovak, és én is örököltem a kitűnő tulajdonságaikat.Ahol eddig éltünk, velem együtt 12 ló volt, óriási és tágas volt az istálló, bár erre se panaszkodhatok -*hencegtem el szépségem egyik lényeges részét.Közben téptem egy kicsit a szénából, amit az előbb hozott be az egyik lovász.*
*Amikor leértünk Mirához mentem, és jól megölelgettem. Az elmúlt napokban hozzászoktam hogy az egész napot vele töltöm, és most egy órácskára ha kivittem tegnap sőt annyi sem. Elindultam a nyergesbe, de csak a kantárat akasztottam ki a szekrényből, nem volt kedvem nyeregben lovagolni. Gyorsan lepucoltam a kancát, aki alig bírt magával, szitált, néha izgatottságában majdnem fel is lökött, de nem csaptam nagy hűhót belőle, énis alig vártam hogy végre a hátán ülhessek, és messze legyek innen. Felkantároztam, a kancát, adtam egy puszit az orrára, és kivezettem a folyosóra.*- Kész vagy szivem? - *hallottam Chad hangját Twilight boksza felől, mire egy jókedvű igennel válaszoltam. Mivel Chadnek nem tetszett hogy csak úgy szőrén akarom megülni Mirát muszály volt beleegyeznem, úgyhogy elmentem nyeregért,és gyorsan felraktam rá.*-És amugy Miracle nem őrüélt, csak... jókedvű, és eleven.-*fordultam hátra és Chadre vigyorogtam miközben becsatoltam a hevedert.*-Na igy jók vagyunk?-*tettem Miracle marjára a kezem.*-Tökéletes. Indulhatunk?-*kérdezte, én bólintottam, és felhúztam magam a kanca nyergébe. Kicsit furán éreztem magam, de talán csak amiatt mert amúgy szőrén szoktam terepre menni. Mindkét ló nagyon jókedvűnek bizonyult, még Twilight is megpróbálta egyszer átvenni az irányítást, de rá is eszmélt hogy úgysem jönne össze neki. Miracle ismét nehezen kezelhető vot de már megszoktam, ő ilyen.*-Olyan érzésem van mintha délelőtt lenne.-*vigyorogtam Chadre, ő meg egy félmosollyal bólintott. *-Nekem is.-*mondta halkan, én meg sóhajtottam egyet. Nagyjából kezdtem kiismerni magama terepen, és a kis tisztás felé vettem az utat.*
- Ja, mint akik ki vannak ütve. - *mosolyodtam el. Hamarosan az istállóhoz értünk, így elengedtem Sonny kezét és bementem a nyergesbe, kihoztam a cuccokat, rátettem Twilight boxának ajtajára, majd bementem a ménhez és megpaskoltam.* - Szija nagyfiú! Miújság? - *kérdeztem tőle barátságosan, mire ő megbökdösött az orrával. Pucolni kezdtem Twit, bár nem volt valami koszos, mégis volt rajta egy-két sárfolt, amik hamar lejöttek, így gyors patakaparással folytattam tovább. Hamarosan készen is lettem és elkezdtem nyergelni a sötétpej mént, akinek úgy látszott nincs sok kedve a lovagláshoz. Miután felnyergeltem mégegyszer ellenőriztem a hevedert, majd kivezettem a már izgatott lovat.* - Kész vagy szivem? - *kiáltottam oda Sonnynak.* - Igen! - *hallatszott kintről.* - Ó te már idekint vagy? - *vezettem ki a lovamat és rámosolyogtam Sonnyra, de amikor megláttam, hogy nyereg nélkül áll Miracle, lehervadt az arcomról a mosoly.* - Így nem megyünk. Amilyen bolond a lovad, még megint megbokrosodik és leesel, azt pedig egyaltalán nem szeretném
*Gyors tempóban szerszámoztam le Pierottot, nem féltem, csak épp hittem a szellemekben, egyet-kettőt láttam is már.Sokan hülyének néztek már miatta, de engem hidegen hagyott.Megpaskoltam a lovam nyakát, majd kissé körbejártam az istállót, és közben a medálom szorongattam.Anyám szerint minden természetfeletti lénytől megvéd, vagy legalább a gyengébbeket távol tartja.Legalábbis ezt mondta halála előtt.Nem láttam semmi gyanúsat, ezért arra gondoltam, kicsit jobban körülnézek a városban.Majd hazamegyek valamikor!*
*Szörnyen idegesítő volt a lószállító folytonos rázkódása.Miért nem lehet ezt jobban és egyszerűbben megcsinálni?Eléggé felidegesített ez a kis dolog.Ráadásul az út is hosszú volt, már elgémberedtem.Akárhogy is, ezek az utak mindig idegtépők voltak.Aztán megálltunk.Először csak azt hittem, hogy megint csak egy lámpa, vagy éppen még egy kompra kell felszállni, de ezt végül rögtön ki is zártam, mert nem éreztem a tenger sós illatát.*~Na jó, lehet, hogy megérkeztünk...~*gondoltam, és pont ekkor kinyílt a lószállító, s egy kissé elvakított a fény.Először idegesen felkaptam a fejem, de aztán megnyugodtam.Majd újra idegesebb lettem.Az egyik lovász a kötőfék szára után akart nyúlni, de én elkaptam a fejem és így nem tudta megfogni.Idegesen hátraléptem és nem igazán akartam, hogy segítsen kiszállni.De akaratos volt.A fejemmel enyhén félre löktem.Kisétáltam és az istálló felé lépdeltem.Már a boxok között jártam, amikor mellém lépett egy másik férfi és megfogta a kötőfékem.*~Á, azt hittem, hogy békén hagytok...~*gondoltam és felkaptam a fejem, próbáltam kitépni a kezéből a kötőféket, de erősen fogta.*- Engedj már el! -*nyerítettem fel és felágaskodtam, majd nagy nehezen betuszkoltak egy boxba.Végül is, szép volt.Örültem, hogy mindenki látta, nem vagyok egy gyenge eresztés.Volt tekintélyem, nem szerettem, ha alábecsülnek.Láttam pár szép kancát, de most inkább az evéssel foglalkoztam.Egyszer csak, bár gyengén, de megéreztem Alice szagát.Halkan felhorkantottam és kidugtam a fejem.A gazdám valóban odajött hozzám és hozott egy kis vizet.Mohón inni kezdtem, majd felszerszámozott.Hamar kimentünk a bejáraton és vártam, hogy mikor kezdhetek el tombolni.Angel jelent meg mellettünk, loncsos bundával.*- Helló -*köszöntem neki hangosan*- Á, már megint lekezeltek a lovászok -* - És, lerendezted őket? - kérdezte közömbös hangon, mire én csak elvigyorodtam.*
*Néha már idegesítettek a lovak, de hát, istenem, ha Alice szereti őket, akkor elviselem én is.Nem volt kedvem bemenni a lószagú istállóba.Leültem a bejárat mellé, majd amikor kifelé jött a gazdám és Pierott, felálltam és már nagyon vártam, mikor mehetünk ki mozogni.*- Üdv, Pierott.Milyen volt az út? -*kérdeztem közömbösen *- Nem is te lennél -*nyugtáztam le, majd elindultam utánuk, mert egy kicsit lemaradtam.*
*Mivel Sonny bevitte helyettem Twilight kantárát, én ott maradtam a ménnel egy kicsit és megpaskoltam.* - Jóó fiú vagy. - *dícsértem és elégedetten szemléltem végig. Hirtelen léptek hangját hallottam meg a folyosón, de nem igazán érdekelt most ez, így tovább csodáltam Twit, aki mohón ette a zabot. Ám amikor a nevemet hallottam, megforuldultam és odamentem a box kijáratához. Shelley volt az.* - Szia Chad! Miújság? Hova tüntél? - *kérdezte, én meg kicsit meglepetten, de aztán lenézően és bunkón válaszoltam neki.* - Cső. Mit érdekel az téged? - *de aztán eszembejutott, hogy Sonny barátnője, így megpróbáltam kedves lenni vele.* - Bocsi. Amúgy jól vagyok és Sonnyval voltam lent a tengerparton. De miért kérdezed? - *kérdeztem, de ő meg sem hallva kérdésem, tovább folytatta.* - Értem. És amúgy meddig marasz? - *kérdezte és csábosan rámmosolygott. Meglepetten ránéztem, de aztán válaszoltam.* - Hát elég sokááig. - *vigyorodtam el.* - Reméltem is. - *válaszolta és megrebegtette a szempilláit. Már tudtam, hogy mi folyik itt, így kezdtem magam kellemetlenül érezni. Szerencsére Sonny hamarosan megjelent, mellémállt és megfogta a kezem, így végre vége volt ennek a kis flörtölős-hülyeségnek.* - Mehetünk? - *kérdezte Sonny mosolyogva.* - Persze bébíí. - *vigyorogtam rá és megpusziltam az arcát, majd elindultunk ki az istállóból a lakóházba.* 
* Arra eszméltem fel, hogy a nevemet hallom. De a hangról felismertem hogy csak az a lány az, aki mostanában minden nap foglalkozni próbál velem. Amikor bejött a bokszomba duzzogva hajtottam lejjebb a fejem, hátha megérti hogy a látogatása nem éppen kivánatos. Beszélt hozzám, valami sétáról , én meg közömbösen mozdulatlanul álldogáltam. Amikor végigsimította a nyakamat, hátracsaptam a füleimet, de nem néztem rá. Egy ideig még a nyakamon tartotta a kezét és kiment, ám egyből fordult is vissza a kötőfékemmel a kezében. Mivel már napok óta rendes volt velem, hagytam hogy a fejemre tegye, nem akartam volna bántani a lányt, csak annyit akartam tőle és minden élőlénytől hogy hagyjanak békén. Egyszer ugyiscsak vége lesz ennek a rémálomnak. A lány elkezdett pucolgatni, majd amikor már majdnem végzétt, próbált megkerülni ám megbotlott valamiben, és ha elkapom a fejem ő le is ül a földre, de megtartottam amikor a kötőfékembe kapaszkodott meglepettségében. A gonosz közömbösködő énem ugyan azt mondta hogy lépjek hátra én ne érdekeljen a dolog, ám nem volt hozzá szivem hogy hagyjam hogy baja essen, ő sem hagyná hogy nekem bajom essen. A lány rámmosolygott és megsimogatott, én meg ugyanolyan közömbösen álltam hozzá. *~Ez nem változtat a hozzáállásomon. ~*gondoltam dacosan. Anemoon végzett a csutakolásommal, és kivezetett a bokszból, én meg engedelmesen követtem. Ugyancsak az erdő felé vettük az irányt, ahol még csak egyszer vagy kétszer jártam, akkor is csak az istállóhoz közel. *//Folyt köv. Hosszú terepút//