|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 15:52 - |
|
|
Teljesen felszerelt istálló. Tágas boxok és normálisan van takaritva is.
|
|
[933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
*Mikor leértem nagy volt a tömeg.* - Sziasztok Lina Skechers vagyok - *mondtam az újaknak. - Majd mikor észrevettem Tündit odamentem.* - Tündi mit keresel itt? - *majd megláttam egy lányt. - Szia. Van lovad? - *kérdeztem. Majd láttam hogy megérkeztek.* - Sziasztok. - *mondtam.*
 |
- Szia Lucy!* üdvözöltem a lányt. Kissé kényesnek tűnt, de nem addig nem akartam róla véleményt mondnai amíg meg nem ismertem, *~de addig jobb lesz kerülni~* gondoltam, Tangó már nagyon ideges volt. Ezt nem lehet úgy elkezdeni, hogy na most akkor én suttogok a lóval, nem. Ez nem így megy, de a nyugodt légkör fontos, hisz így a ló is könnyebben megnyukszik..*
- Miles, megkérnéd a többieket, hogy amíg Tangóval leszek menjenek odébb, vagy legalább maradjanak csendben? Ez a sok ember csak jobban felidegesíti-* mondtam, de nem akartam snekit megbántani azzal, hogy elküldöm*
* Majdnem nevetőgörcs jött rám.*
- Tangó a suttogáshoz nem fog a szádban turkálni, ne félj.* mondtam neki nevetve.Láttam ahogy Soledad belép a boxba*~ Pont mint egy mexikó farmerlány. Ha az apja látná biztos büszke lenne rá. Még sosem csinálta ilyen tökéletesen. de ez legyen az ő titika~* gondoltam, hisz tudtam, azért jött ide Soledad, mert az apja iszik és mindíg lenézte a lányát aki beakarja neki bizonyítani, hogy igenis ért a lovakhoz. Ami igaz, hiszen én is szár nélkül lovagolok vele, vezetőszár nélkül visz. *~Ha rossz ember lenne én sem bíznék meg benne.~* gondoltam és figyeltem Tangóékat.*
- te pedig ne félj Tangó!* mondtam neki úgy, mintha mindennapi dologra készülne, hisz nekem ez is volt*
|
-Nagyon szép ló-*mondtam gyönyörködve*-Van lovam,Cisco,6 éves sportpóni herélt-*mondtam,majd bevezettek néhány lovat,és én Ciscot simogattam.Majd valaki meérintett hátulról,és hatalmasat ugrottam,majd majdnem üvöltettem,de a valaki(mármint Sofie)befogta a számat,és megölelt*-Je vous manque aussi-*(Te is nekem)mondtam franciául.*
 |
*Mikor beléptem,először két dolgot vettem észre:az első Lucy,a második néhány új ember.*~Először ellátom Shandowot~*gondoltam és bevezettem a boxba a mént és leszerszámoztam.Adtam neki egy almát,amiért ilyen ügyes volt és Breezenek is.Majd a számomra ismeretlen emberekhez mentem*-Sziasztok!Sofie Ludvings vagyok!-*mutatkoztam be,majd mikor ők is bemutatkoztak,Lucy háta mögé mentem és megérintettem a vállát.Ő olyan hiretelen fordult meg,mint akit megrázott az áram,és ordítani kezdett(volna,ha nem fogom be a száját,különben Japánban is hallják),majd szorosan megöleletem.*-Vous manquiez beaucoup!-*(azt jelenti nagyon hiányoztál)*
 |
 *Paták csattogtak a kövön, és csizmák kopogtak végig a folyosón. Egyik szememet végig Tangón és Soledadon tartva óvatosan kilestem a boxajtó és a fal közötti keskeny résen, amit Luke hagyott nekünk nyitva vészhelyzet esetére. Három fiatalt láttam; két lányt meg egy srácot, aki ránézésre az öcsémmel lehetett egykorú. Mindhárman egy-egy lovat vezettek maguk mellett, majd szépen beterelgették hátasaikat a saját helyükre.*
- Üdv! -*intettem nekik és megeresztettem egy apró mosolyt.* - Milo vagyok. Milo Swann.
*Azután óvatosan visszaléptem Tangóhoz és megpaskoltam a nyakát.*
- Hát, pajtás, lesz itt forgalom. - *dünnyögtem neki, és megvakargattam a homlokát.* -Azt hiszem, tényleg nem fog ártani, ha Soledad helyre teszi a idegen-fóbiádat, különben záros határidőn belül becsavarodsz ennyi új arc között.
*Tangó válaszul csak prüszkölt egyet, és idegesen megforgatta a szemeit.*
 *A hangok hallatán elnéztem Lucy válla fölött, és megpillantottam a három új lovast.*
- Sziasztok! -*köszöntem nekik egy tétova intéssel.* - A nevem Lucas.
*A hosszú, barna hajú lány csak biccentett, még a nevét sem árulta el. Meglepett, hogy ilyen távolságtartó, de tulajdonképpen tökéletesen meg tudtam őt érteni. Régebben magam is gyakran viselkedtem így. Talán csak időre van szüksége, hogy megszokja az új arcokat maga körül.*
~Heh, tisztára mint Tangó. ~*gondoltam magamban vigyorogva.*
*A srác szimpatikusnak tűnt, nem volt beszédes, de legalább a nevét megtudtam; Mike. Szerintem nem lesz problémánk egymással, így ránézésre rendes srác benyomását keltette. Talán ért valamicskét a zenéhez. Ha ő is szeret hangszeren - teszem azt, esetleg gitáron - játszani, máris van egy közös témánk.
Az utolsó lány mosolygósnak és vidámnak látszott, így első ránézésre nagyon megnyerő volt. Amikor kilépett a lova boxából, megbotlott valamiben - úgy néztem, a saját lábában - és elhasalt a földön. Szinte semmi perc alatt pattant föl, és leporolta magát, majd zavartan vigyorogva odatántorgott hozzánk, és szélesen ránk mosolygott. Az arca kipirult - gondolom, a zavartól -, de azért halkan bemutatkozott.*
- Szia Sam! -* mosolyogtam.* - Hatásos belépő. Gyakran csinálsz ilyet? -*kérdeztem és rávigyorogtam.* |
Alex: *Fáradtan beestem az istálóajtón és észrevettem pár uj embert. Egy halvány mosollyal és egy biccentéssel elintéztem őket és bevezettem Cometet a boxába.*-Soha többé nem akarok vadetetőt látni...-*suttogtam mosolyogva szeretett lovamnak, és elkezdtem leszerszámozni. Amikor a hevedert kikapcsoltam jólesően és hangosan felsóhajtott és ezen mindig jót derültem. Amikor a lepucolásával is végeztem megpaskoltam a farát és magárahagytam. Bezártam a bokszajtót és azon gondolkoztam hogy mit csináljak. Az uj lányt és a két srácot látszolag lekötötte valami nem igazán akartam zavarni. Kisiettem hogy a többieknek segítsek.*
Sam: *Eloldoztuk a lovakat a kocsi elől és Sofieval bevezettük őket a helyükre. amikor léptem ki Breeze boxából nagyot zakóztam, tulajdonképpen azt sem tudtam hogy miben estem el. Gyorsan felálltam és leporoltam a cuccaimat. Alex kuncogására egy szuros tekintettel válaszoltam és a többiekhez sétáltam bemutatkozni.*-Helló a nevem Sam...-*mondtam halkan,és egy széles kissé fura vigyorral probáltam az esés okozta zavaromat leplezni.*
Mike: -Mike.-*biccentettem az újjak felé és bevezettem Fantasmát a helyére. Amikkor végeztem Kimentem a boxból és az ajtónak dőltem. Legnagyobb örömömre Sam tőlem nem messze esett pofára amit nem tudtam egy önelégült mosoly eleresztése nélkül végignézni.*
|
*Bólintottam Soledad felé.*
- Rendben. -*feleltem, majd kireteszeltem a box ajtaját, és beléptem Tangóhoz. Finoman végigsimítottam a nyakán, és könnyedén megpaskoltam a marját. Csikó korában nagyon szerette, ha a nyakát cirógattuk, és mind a mai napig jól esett neki ez a fajta kényeztetés. Lehajtotta hozzám a fejét, és beleszuszogott a nyakamba.*
- Jól van, pajtás! -*dünnyögtem neki nyugtatóan.* - Jó fiú vagy.
*Hátrapillantottam, és láttam, hogy Soledad is belép mögöttem a boxba. Tangó teste kissé megfeszült a tenyerem alatt, és láttam, hogy idegesen felveti a fejét, de nem hátrált el és nem is rontott neki a lánynak, ahogy egyébként tette volna. Jól viselte magát, csak jelezte, hogy nem tetszik neki a dolog és nem örül az idegennek.*
- Nem lesz baj, pajtás! -*mondtam neki és újra végigsimítottam a nyakán.* - Nyugalom! Soledad segíteni szeretne. Shh! Jól van. Nincs semmi baj.
- Mi az a suttogás? -*néztem zavarodottan és kissé bizalmatlanul Sonorára.* - Mit fog csinálni velem?
*Abból, ahogy Sonora beszélt, egyáltalán nem tűnt veszélyesnek a dolog, de nem tudhattam biztosan. Talán benyugtatóz, mint az állatorvos, amikor nem hagyom magam megvizsgálni? De most őszintén, miért is hagynám? Egy vadidegen ember, és mégis a számban akar turkálni, hogy "ellenőrizze a fogaimat". Hát persze, én meg szamár vagyok... Remélem, ez a lány nem ilyesmire készül.
A következő pillanatban azonban Miles lépett a boxomba és kedvesen megcirógatta a nyakamat. Ettől rögtön ellazultam. Szerettem, amikor a fiúk simogattak, jól esett az érintésük. Azután megláttam, hogy a lány is belép mögötte, és ettől megdermedtem. Oldalra sandítottam, hogy vessek egy pillantást Sonorára, de ő teljesen nyugodtan tűnt és mosolygott. Biztos nem mosolyogna, ha a gazdája valami elvetemült, gonosz dologra készülne, nem igaz? Visszafordultam az idegen felé, de - már csak Sonora kedvéért is - igyekeztem visszafogni magam. Eldöntöttem, hogy nem fogom bántani ezt a lányt, amíg ő sem bánt engem. Láttam, hogy Miles meglepetten felvonja a fél szemöldökét, de úgy tűnt, ő is örül neki, hogy nyugton maradok. Ha Miles örül, akkor viszont minden rendben.
Hegyeztem a füleimet és bizalmatlanul, de tagadhatatlan kíváncsisággal figyeltem az idegen embert és vártam, hogy kiderüljön végre, mire készül. Mi az a suttogás...?*
*Figyeltem, ahogy Miles félrehúzza a boxajtót, és Tangó nyakán végigsimítva belép a lóhoz. Soledad követte őt - már a mozgásából látszott, hogy tudja a dolgát; határozottan lépkedett, de a testtartásában nem volt semmi fenyegető, sőt, inkább bizalmat sugárzott a ló felé - én pedig visszahúztam mögöttük az ajtót, de csak résnyire, hogyha netán bármi gond adódna, könnyedén kicsusszanhassanak a boxból.
Közelebb léptem és figyeltem Tangót; láthatóan nyugtalanította Soledad jelenléte, de önmagához képest meglepően jól tűrte, hogy egy idegen ilyen közel merészkedett hozzá. Már éppen megkérdeztem volna Milestól, hogy nincs-e szüksége esetleg valami figyelemelterelő nasira - egy répára, vagy netán almára - amikor odalépett mellénk még valaki. Egy mosolygós, bájos arcú lány volt, vidáman csillogó szemekkel és szőke hajjal.*
- Szia, Lucy! -*biccentettem felé, miután bemutatkozott.* - Az én nevem Lucas. Lucas Swann. Az a magas, kacsalábú szépfiú ott bent pedig Miles, a bátyám. De szólítsd csak Milónak, ha bosszantani akarod. -*tettem hozzá vigyorogva. Észrevettem, hogy Lucy követi a pillantásomat a boxba, és a tekintete megakad Tangón, aki ekkor már fenyegetően kapálta a box padlóját nemtetszése jeléül.*
- Ó! Ő a lovunk, Tangó. 8 éves Fríz csődör. -*magyaráztam Lucynak.* - Fantasztikus ló, de egy kicsit ideges, ha idegenek mennek a közelébe. Milo és Soledad épp megpróbálják lecsitítani. Neked van saját lovad? Vagy esetleg egy itteni, iskolai lovat lovagolsz? |
*Beléptem az istállóba és észrevettem 3 új embert.Az egyik egy lány,a másik kettő két fiú,akik közül az idősebnek tűnő egész helyesen nézett ki.Odamentem hozzájuk*-Sziasztok!Lucinda Green vagyok,de szólítsatok Lucynak-*mondtam nekik,majd megakadt a tekintetem a fekete ménen*~Deszép~*gondoltam.*
|
*Daffart néztem, miközben bökést éreztem. Lassan megfodultam s megpillantottam Tündit* -Hát te? *kérdeztem és megsimogattam a fejét*
|
- Értem. Ha aakrod elmondod, ha nem nem. Nem szeretek erőszakoskodni.* mondtam és mosoyogtam Tangóra. *
- A Sonora nem jelent semmit, de a gazdám neve a Soledad az magányt jelent. És igen, mexikói vagyok. Mexikó gynyörű ország, ott mindneki kedves, és az emberek nagyon szeretik a lovakat. Innen származik a suttogás is, és ahogy elnézem Soledad épp erre készül* mondtam Tangónaak és végignéztem rajta. Még sosem láttam ilyen fekete lovat. Mexibón általában appaloosa vagy peint horse-ok vannak, akik foltosak. De szép mén volt.*
* Értettem Miles-ék viselkedéssét, hisz én is ezt tenném ha Sonora ideges lenne. Nem igazán hittek a suttogásnak, de mí nem tudtam erről én sem hittem benne. ~ Biztos valami trauma érhette ami miatt nem bízik az idegenekben.~ gondoltam.*
- Oké, megpróbálom. * azzal elindultam Miles után Tangó boxába. * |
- Ha te mondod... -*prüszköltem kételkedő hangon Sonorának, és bizalmatlan arccal figyeltem a lányt.* - Nem félek tőle, csak nem kedvelem az idegeneket. Talán egyszer majd elmesélem neked, miért nem, de hidd el, megvan rá az okom.
*Aztán közelebb léptem a boxom falához, és végigmértem a mellettem álló kancát. Illett hozzá a neve, bár nem tudtam, mit jelent. * - Jelent valamit a Sonora? Szép név. Mexikóból származol, ugye? - *kérdeztem tőle.*
- Nem erről van szó. - *feleltem gyorsan Lucas helyett, mielőtt még az öcsém megszólalhatott volna.* - Tangó egyszerűen csak nehezen bízik meg az idegenekben és elég goromba azokkal az emberekkel, akiket még nem ismer. Lucas csak a biztonságod miatt aggódott. -*magyaráztam Soledadnak.* - Ha még így is van kedved foglalkozni Tangóval, akkor bekísérlek. Jobb lenne, ha csak velem együtt jönnél be hozzá. Ha én is ott vagyok, akkor biztosan nem lesz olyan ideges.
*Reméltem, hogy Soledad nem érti félre a dolgot, és nem hiszi azt, hogy a lovat féltjük tőle, vagy hogy irigyek vagyunk. Egyszerűen csak attól tartottunk, hogy Tangó esetleg agresszíven viselkedik vele - már így is ideges volt az utazás és az új hely miatt - és nem akartuk, hogy véletlenül kárt tegyen a lányban. Biztatóan rámosolyogtam és biccentettem neki, hogy lássa, nem akartuk megsérteni vagy megbántani. Ha még mindig van kedve, bekísérem Tangóhoz és meglátjuk, mit ér ez a híres mexikói suttogás... Ki tudja, ha működik, talán még én is megtanulom.* |
- Értem. Végülis ti ismeritek Tangót, de úgy látom elég ideges. Én Mexikóból származok, és nálunk a legtöbb ember aki lovakkal foglakozik tudja suttogást. Hallottaok már róla? * kérdeztem*
- Nem kell semmi különöset csinálni, de a ló megnyukszik tőle. Főleg akkor hasznos ha először van a ló új helyen. Ha nem akarjátok nem próbálom meg, de úgy látom jót tenne neki.* mondtam és vártam a válaszukat.*
- Értem.. Tangó.. szép név* mondtam a ménnek.*
- És igen.. ő az én gazdám, de ne félj tőle.... ő még egy egérnek sem tud ártani, és ahogy elnézem, te különösen teszel neki. Ha jól hallom a nevdet mondta. Majd figyeld meg, hogy szeretni fog téged* mondtam nevetve, hisz szokatlan volt, hogy valaki épp Soledad-tól féljen. Majd rákacsintottam a ménre annak a jeléül, hogy ne féljen.
|
*Mikor bejöttem egy csomó ember volt itt. én a szememmel Diana-t kerestem.* ~Én nem akartam megbántani. Csak... ez gyors volt nekem. mindegy kiengesztelem~ - *gondoltam. Mikor megtaláltam Diana-t. Odamentem hozzá és megböktem. - Én nem akartalak megbántani. Ha akarsz felülhetsz rám - mondtam.
|
*Orrommal megbökdöstem Lucas kezét, hátha akad még valami finomság a zsebében, de ő válaszul csak megvakargatta a homlokomat. Mindegy, azért ez is jobb, mint a semmi. Horkantottam egyet, de már sokkal nyugodtabb voltam, hogy végre ők is itt voltak és nem vagyok egyedül.
A boxom mellett álló szomszédos, üres helyre ekkor bevezettek egy formás kis pej kancát. Figyeltem, ahogy a gazdája leápolja és rendbe teszi, mielőtt kilép a boxából és Lucas mellé sétál. Idegesen forgattam a szemeimet, nem szerettem az idegeneket, és ez a lány határozottan idegen volt...
A következő pillanatban azonban a pej kanca - Sonora, mint az a bemutatkozásából kiderült -odafordult hozzám, és a nevem után érdeklődőtt.*
- Tangó vagyok. -*horkantottam egy árnyalattal finomabb hangon, de fél szemmel még mindig az ismeretlen lányt figyeltem.* - 8 éve ugyanazon a farmon élek, ahová a lovasaim csikókoromban vittek. Életemben azóta most először hagytam el azt a birtokot. -*feleltem, majd bosszúsan megráztam a sörényemet, hogy valahogy kirázzam a szememből. Túl hosszú volt már, és állandóan az arcomba lógott, lassan le kellene végre vágni...* - Sonora, mondd csak, ez a kétlábú itt a gazdád? Szólj rá, hogy ne jöjjön ilyen közel hozzám. Zavar és nyugtalan leszek tőle.
*Mire túltettem magam rajta, hogy felemás csizmában jöttem le az istállóba, addigra Lucas már Tangót nyugtatgatta. A cukorka, amit a lónak adott nem volt épp Tangó kedvenc csemegéje, de valamiért mindig ellazította.
Gyorsan végigsiettem az istállón és Lucas mellé léptem, hogy megcirógassam Tangó orrát, de csak ekkor vettem észre, hogy ott már áll valaki; egy lány.*
- A nevem Miles Swann, de a Milo is megteszi. -*feleltem a kérdésére, majd rámosolyogtam és fejemmel a fivérem felé böktem.* - Ez pedig itt az öcsém...
-... Lucas Swann. -*vettem át a szót és én is bemutatkoztam.* - Ő pedig Tangó. -*folytattam a lovunkra mutatva.* - De szerintem nem kellene bemenned hozzá. Nem igazán szereti az idegeneket és évek óta most először van új helyen. Inkább várj egy kicsit, amíg Milo és én megnyugtatjuk. |
* A gazdámmal elég sokszor utaztam már, ezért nem voltam ideges. Beálltam a boxba, és ő leápolt, majd adott enni és inni. A cuccait a boxom mellett hagyta. Átdugtam a fejem, és éppen kiakartam nyitni, mikor rám szólt. Majd elég nagy idegességet éreztem a mellettem lévő fríz méntől.*
- Szia, Sonora vagyok.Téged hogy hívnak? Mitől félsz? Még sosem utaztál?* kérdeztem kedvesen.
|
*Bevezettem Sonora-t az utolsó boxba,a cuccaimat pedig a boxa mellé raktam le. Egy fríz mén mellett volt Sonora boxa. A ló eléggé idegesnek tűnt, de a gazdái nem igen foglalkoztak vele, inkább csak azzal, hogy egymást húzzák. Az egyiken láttam, hogy nagyon szeretne a lóval lenni, de a csizmájával foglalkozott. A másik pedig egy cukrot adott al ónak, de nem foglalkozott az idgességével. Miután leápoltam Sonora-t és megpusziltam, majd adtam neki enni és inni, odaléptam a fiúkhoz. *
- Sziasztok! Soledad María Sánchez Rodriquez vagyok. Titeket hogy hívnak? És öhm.. ő a ti lovatok? Megnézhetem?* kérdeztem és mosolyogni kezdtem rájuk. Az idősebbnek tűnő nagyon helyes volt* ~ Majd meglátjuk hmmmm....~* gondoltam és vártam a választ.*
|
- Itt van! -*kiáltottam hátra Lucasnak.* -Gyere, öcskös! Ez lesz az.
*Beléptem a tágas istállóépületbe és körülnéztem. Gyönyörű, jól gondozott és igényes helynek látszott; a boxok nagyok voltak és tiszták, a folyosó széles és makulátlan. Egy kósza szalmaszál nem sok, annyi sem hevert a földön. Szívesen lettem volna ló egy ilyen helyen. Két oldalt boxok sorakoztak, a többségükben lovak álltak, de jó pár teljesen üresen állt; gondolom a lakóik valahol a legelőn szaladgáltak, vagy esetleg éppen lovagolták őket valamelyik pályán.
Hátrapillantottam, hogy megnézzem, hol marad már az öcsém. Lucas zsebre dugott kézzel álldogált mögöttem, vállával lazán a bejáratnak támaszkodva és engem figyelt.*
- Mi van? -*kérdeztem értetlenül.*
*Csak vigyorogtam, és fejemmel a csizmáira böktem.*
-Fordítva vetted fel. -*jegyeztem meg olyan szenvtelen hangon, mintha csak az időjárásról állapítottam volna meg, hogy szeszélyes.
Tudtam, hogy Milo imádja Tangót, elvégre kiscsikó kora óta ő neveli és ő maga lovagolta be - az edzőnk segítségével, persze, de azért mégis benne volt a munkája -, és gyakorlatilag az a ló volt a mindene. Azt is tudtam, hogy alig várja már, hogy lássa, minden rendben van vele; jó helye van, nem sérült meg út közben, és így tovább, és így tovább - mert nem csak akkor ám aggodalmaskodó, ha rólam van szó; ez Tangóra is ugyanúgy érvényes -, szóval kinéztem volna belőle, hogy berohan a boxba és tetőtől-talpig átvizsálja, ha pedig talál egy horzsolást, máris állatorvost hívat. De azt azért nem gondoltam volna, hogy a nagy izgalom és sietség közepette képes lesz kacsalábra húzni a csizmáit... Alig bírtam ráncba szedni rángatózó arcizmaimat, és egy szimpla kis mosolyba fojtani a kitörni készülő nevetésemet.*
- Így maradsz, vagy segítsek lehúzni? -*kérdeztem vigyorogva.* - Vigyázz, Milo, ha ez bejön, a végén még új divatot teremtesz.
- Kac-kac, nagyon vicces... -*morogtam zavaromban az orrom alá.* - Most már befejezheted a gúnyolódást, oké? Inkább tedd hasznossá magad, és keress egy csizmalehúzót, vagy valamit.
*Istenem, milyen figyelmetlen idióta tudok lenni. Most hallgathatom Lucastól napokig, hogy kétballábas tökfej vagyok, és még a csizmámat sem tudom rendesen felhúzni... Na, majd nem lesz ilyen nagy a szája, ha kizavarom őket a pályára és neki kell lemozgatnia Tangót. Nem is kell az a fránya csizmalehúzó! Most már csakazért is így maradok! Bár azért azt meg kell hagyni, elég hülyén nézhetek ki így...*
*Idegesen fújtattam. Bosszús voltam és nyugtalan. Zavart ez a hely, ez a sok új arc, ez a rengeteg idegen szag meg hang, de főleg az ismeretlen emberek, akik az istálló folyosóján jöttek-mentek. Valahányszor elhaladt valaki a boxom előtt, akit nem láttam még ezelőtt, azonnal lesunytam a füleimet és ellenségesen néztem rá. Szerencséjük volt, hogy nem akartak a közelembe jönni, mert akkor egészen biztos, hogy haraptam is volna. Volt itt egy lovászlány reggel, aki azt ecsetelgette a társának, hogy talán ki kellene vinniük a legelőre, de a társa úgy látta jónak, ha idebent hagynak, ahol "lesz időm megnyugodni és kipihenhetem az út fáradalmait". Ha érdekelt volna bárkit is a véleményem, szívesebben töltöttem volna a napot a karámban, mint ebben az unalmas, vadidegen boxban, de mióta foglalkozik itt bárki is egy ló véleményével? Már csak abban reménykedtem, hogy Milo és Luke hamar ideérnek, és kivisznek ebből a lyukból a szabad levegőre, ahol végre tombolhatok és rohangálhatok kedvemre.
Megráztam magam, és prüszköltem egyet, aztán hirtelen mozdulatlanná dermedtem, amikor hangokat hallottam az istálló elejéből. Talán a lovászlány az? Nem, nem, ez sokkal mélyebb hang... férfi hangja, nem nőé. Kidugtam a fejemet a boxajtó fölött és hegyezni kezdtem a fülemet.
-...és keress egy csizmalehúzót, vagy valamit.
*Ezt a hangot ezer közül is megismertem volna. Ez Miles volt! Boldogan fölnyerítettem, és izgatottan kezdtem kapálni a box padlójára halmozott szalmát. Megint nyerítettem, aztán megint. A boldogságtól és az izgalomtól szinte remegtem. Végre itt vannak! Végre kimehetek... Győzelem!*
*Valahol az istálló végében felnyerített egy ló. Derűs és erőteljes hangja volt, de érezhetően türelmetlen és sürgető. Tangó is mindig pontosan így nyerít, ha akar valamit... aztán hirtelen rádöbbentem: ez Tangó! Milesra néztem, de ő még mindig a csizmáival volt elfoglalva és úgy tűnt, ez még így is lesz egy darabig. Vigyorogva kikerültem, és szó nélkül végigballagtam a folyosón, egészen az utolsó előtti boxig, ahol egy hatalmas, éjfekete Fríz csődör kapálta türelmetlenül a földet. Elmosolyodtam. Akaratos és büszke, mint mindig.*
- Szia, nagyfiú! -*mondtam kedvesen és finoman megpaskoltam a csődör orrát.* -Na, mi a helyzet? Untad már magad itt egyedül, igaz?
*A zsebemből előkotortam egy régi, kissé már megzúzott menta cukrot és odakínáltam neki. Tudtam, hogy a friss gyümölcsöt és a répát sokkal jobban szereti, de pillanatnyilag csak ez a cukorka volt nálam. Tangó kénytelen lesz beérni ennyivel.*
- Tessék. Most csak ez van nálam, bocsi. -*mondtam és elvigyorodtam.* - Hidd el, a bátyámnál sem lesz répa, ő még a csizmáját sem volt képes normálisan felvenni. Majd meglátod te is, ha végre hajlandó lesz idekacsázni.
*Tangó vidáman felprüszkölt és elvette a kezemből a cukrot, majd jóízűen ropogtatni kedzte, mikor valahonnan az istálló elejéből felzendült Milo hangja.*
- Ezt hallottam, Lucas...!
*Felnevettem, és jókedvűen megpaskoltam Tangó erős, izmos, éjfekete nyakát.* |
*Megérkeztem s az általam befogott lóhoz, Daffarhoz mentem* -Szia, kislány..*modntam kedvesen, lágy hangon s óvatosan kihúztam egy répát a zsebemből* -Tessék, tiéd a legszebb! *mosolyogtam rá s néztem Daffart*
|
*Nem tettem le a kötőféket még az almás cserére se, hisz igazán jól voltam lakva. Amikor Sofie kivezette a két ismeretlen lovat nyeríteni kezdtem valahogy, viszont elejtettem a kötőféket. *
-Engem miért nem viszle ki? -*Kérdeztem, majd elkezdtem rugdolózni, és ismét felkaptam a kötőféket. *
 |
Hopp,bocsánat,ez lemaradt:
//Folyt. köv. Legelő// |
[933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Paták csattogtak a kövön, és csizmák kopogtak végig a folyosón. Egyik szememet végig Tangón és Soledadon tartva óvatosan kilestem a boxajtó és a fal közötti keskeny résen, amit Luke hagyott nekünk nyitva vészhelyzet esetére. Három fiatalt láttam; két lányt meg egy srácot, aki ránézésre az öcsémmel lehetett egykorú. Mindhárman egy-egy lovat vezettek maguk mellett, majd szépen beterelgették hátasaikat a saját helyükre.*
*A hangok hallatán elnéztem Lucy válla fölött, és megpillantottam a három új lovast.*
