|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 15:52 - |
|
|
Teljesen felszerelt istálló. Tágas boxok és normálisan van takaritva is.
|
|
[933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
- Ne féj, nem vagyok féltékeny, csak húztalak!* mondtam és nevettem*
- És nem is habzsolok annyira, csak nem aakrom, hogy a többiek rám várjanak. Ezt nagyon utálom, ha miattam kell várni* mondtam színlelt felháborodással és abbahygtam az evést, hisz nem akakrtam, hogy telehassal vágtázzak. *
- De köszi, hogy aggódsz értem, annyira édes vagy így! * mondtam és vigyororgni kezdtem. Ahogy Tangó mondta a "szépen, lassant" olyan cuki volt! * ~ Szépen, lassan, szépen, lassan~* próbáltam ismételgetni Tangó hangján, de valahogy nem sikerült*
|
 *A gondolataimba merülem így csak a nagy csobbanást hallottam, majd azt láttam amikor Lucas és Alex gyorsan kihúzza Sam-et. Annyira meg voltam rémülve, mint Sam, de aztán belölem is kitört a nevetés, mint Alex-böl. Próbáltam komoly arcot vágni, majd megkérdeztem töle én is.
- Biztos, hogy nincs semmi bajod?- tudakoltam töle ártatlan arcal mintha az elöbb nem nevettem volna. A szája teljesen elkékül így amikor a csónak kiért egy ötlet eszembe jutott valami.*
- Siess az istállóba Sam. Ott biztos jómeleg van!- én is utána futotam mint a többiek majd mindenki a saját lovához ment. Én Dakotá-hoz aki boldog nyerítéssel üdvözölt engem. Megpaskoltam az erös nyakát.
- Jó kislány!- mondtam.
|
 - Ne legyél féltékeny. - *nyerítettem csípkelődve, csibészes mosollyal az arcomon.* - Nekem itt van Miles és Lucas. Nincs szükségem még egy lovasra. Néha már ez a két srác is több, mint elég.
*Figyeltem, ahogy Sonora sietve húzgálja ki a szénát az etetőhálóból, mint aki attól fél, hogy bármelyik pillanatban elvehetik előle az ennivalót.*
- Hé, nyugalom. - *szóltam oda neki.* - Nem kell kapkodni, különben a végén még elrontod a hasadat. Egyél csak szépen, lassan. |
*Sam beleeset a vízbe,de sikerült kihúznunk.Lucas egy törölközőt és egy pulóvert adott neki.*-Lucas,tudnál adni még egy törölközőt Sam hajára?Nehogy esetleg emiatt is baja legyen-*mondtam,majd Samre néztem*-Jól vagy?-*kérdeztem.*~Szegény Sam,remélem nem lesz baja.Bár a terep ráér késöbb is...~*gondoltam,majd nemsokára megérkeztünk,kiszálltam a csónakból,bevártam a többiekett majd elindultunk az istálló felé.*
 |
 *Már nem voltunk messze a szigettől, amikor Sam hirtelen egyik pillanatról a másikra megugrott, majd átborult a csónak oldalán és arccal előre beleloccsant a vízbe. Azonnal megfordítottam a csónakot, és gyorsan leállítottam a motort, majd Alex mellé siettem, hogy segítsek neki kihúzni Samet a jéghideg vízből.*
- Minden rendben? - *kérdeztem a csuromvizes lánytól.* - Nem esett semmi bajod?
*Alex és én együttes erővel visszarántottuk Samet a csónakba. Szegénynek vacogott a foga és egészen elkékültek az ajkai a hideg tengervíztől.*
- Te jó ég, Sam! - *sopánkodtam sóhajtva és megcsóváltam a fejemet.* - Esküszöm, nem is te lennél.
*Hátramásztam a csónak tatjába, gyorsan előhalásztam az ülés alól a táskámat és kikotortam belőle egy törülközőt meg a legvastagabb pulcsimat, amit csak magammal hoztam. Visszamáztam Samhez és odanyújtottam neki a két holmit.*
- Tessék! -*mondtam és fejemmel a pulóverre böktem.* -Ezt vedd fel, mielőtt tüdőgyulladást kapsz. Már akkor is szerencsénk lesz, ha ezek után nem fázol meg. Teljesen átfagytál, te kelekótya. - *csóváltam a fejemet, de azért megeresztettem egy halvány mosolyt.* -Legközelebb szólj, mielőtt ugrani akarsz, és akkor legalább lassítok.
|
Sam: *Unatkozva a csónak szélére könyököltem és a fejemet a kezemnek támasztottam. Elálmosított a csonak ringása és a monoton zugás amikor valaki megszolalt, ugy megijedtem hogy ugrottam egyet és hát persze hogy nem a csónak belseje felé, hanem a kedves kis óceánba. Néhány pillanatra elmerültem a jéghideg vizben és a kezem egy másodperc alatt kékké fagyott. Az óceán hőmérséklete errefelé úgy -7 fok körül lehetett. Lucas leállitotta a csónakot és visszafordult én meg hihetetlengyorsasággal kapáloztam oda. Belekapaszkodtam a csónak szélébe és kifujtam magam.*
Alex: *Csak annyira figyeltem fel hogy Sam kiesik a csónakbol és a rosszindulatu énem előbb szolalt meg a jónál; hangosan felnevettem. Lucas megállt én meg segítettem Samet behúzni. Szegény teljesen elsápadt ugy sajnáltam hogy llkiismeretfurdalásom lett amiatt hogy elröhögtem magam. A látvány ujra előtört az emlékezetemben és önkéntelenül elvigyorodtam.*-Jól vagy?-*kérdeztem és probáltam lenyelni a mosolyomat.*
 
|
*Sofieval együtt a kikötőbe mentem a többiekkel*-A lovaglás jó ötlet-*mondtam,és Sofiera néztem,aki szintén bólintott*-Vissza a házhoz?Hát,ha nem omlik ránk,felőlem mehetünk...De most Daliaval megyek-*mondta Sofie.*-Milyen ez a ház?-*kérdeztem,majd Sofieval együtt beszálltam a csónakba*~Egy kísértetház?Szuper!~*gondoltam,majd elindultunk a Roberts házhoz.*
//Folyt. köv. Aurora-Roberts ház//
|
- Igen, ez most tényleg nagyon jól sikerült, és köszi, de azért még én sem vagyok profi. Ennek is megvan a maga története, nem szívesen beszélek róla, de ha akarod elmondom. Mexikóban mindneki tud suttogni aki állatokkal foglakozik, vagy csak egyszerűen farmja van. *magyaráztam, miközben kiértünk Tangó boxából*- Oh köszi!* mondtam miközben Miles előreengedett.Beakartam köszönni Sonora-nak, de ő éppen Tangóval volt elfoglalva. * És nincs mit. Én örültem, hogy foglalkozhattam vele. Egyszer megtanítalak, de csak akkor, ha te is megtanítassz engem gitározni.* mondtam neki viccesen mosolyogva. Épp nyúltam volna a cuccomért, miközben ő már fel is vette.* - Jaaaj annyira köszönöm-* mondtam és elindultam Miles után a folyosóra. ~ Aranyos és még udvarias is... és tetszett neki a suttogás... az emberek eddig azt hitték, hogy a fiúhoz a hasán át vezet az út. Úgylátszik mostmár a lován át~* gondoltam, de hamar el is hessegettem, hisz már indultunk is.*
//folyt. köv. a sziget/ lakóház/ folyosó///
- Soledad ilyen. Ha most rndesnek tartod mil esz ésőbb?* kérdeztem nevetve. *- A végén még féltékeny leszek ám-* mondtam színleltetve a durcázást, de csak egy kicsi hiányzott, hogy el ne nevessem magamat*
- Egyébként én sem szeretek telehassal lovagolni, mert akkor szorít a heveder, de azértkorgó hassal sem.-* mondtam és kitéptem egy kis szénát a szénahálóból. Siettem, nem akartam, hogy Soledadék és Tangó is rám várjanak.
|
*Figyeltem, ahogy Miles kilép a boxomból Soledad nyomában, és szinte még be sem csukódott mögöttük az ajtó, én máris Sonorához fordultam.*
- A gazdád egészen rendes, ahhoz képest, hogy csak pár perce ismerem. - *fújtattam mosolyogva és a homlokommal nekidőltem a boxelválasztó falnak.* - Azt hiszem, kezdem megkedvelni. Láttad, hogy milyen hamar megtalálta velem a közös hangot? Pontosan tudta, mit kell tennie és mondania, hogy megnyerje a bizalmamat. Azt hiszem, jól tettem, hogy hallgattam rád, Sonora.
*Az orromat átdugtam a rácsok között Sonora boxába és rámosolyogtam.*
- Ez az ebéd nem hangzik rosszul, de én szívesebben ennék majd a lovaglás után. Most egy falat se menne le a torkomon, olyan izgatott vagyok. De te egyél csak nyugodtan. Megvárom, amíg végzel. - *mondtam szelíden, és a rácsok között szusszantotttam egyet.* |
 - Nahát! Ez fantasztikus volt! -*léptem oda Soledadhoz és melegen rámosolyogtam.* - Tangó még soha, egyetlen idegennel sem barátkozott meg ilyen gyorsan.
*Szeretetteljesen megpaskoltam Tangó nyakát, aki láthatóan teljesen nyugodt volt és immár a legkisebb jelét sem adta, hogy idegesítené Soledad jelenléte. Sőt, kifejezetten kereste a lány társaságát.*
- Nem tudom, hogy hogyan csináltad, de úgy tűnik, ez a dolog tényleg működik. -*jegyeztem meg még mindig kissé döbbenten az iménti eseményektől, miközben a ló fejét simogattam.* - Hol tanultál meg így bánni a lovakkal?
*Még gyorsan megvakargattam Tangó homlokát búcsúzóul, majd lassan megindultam a box ajtaja felé, és kinyitottam. Félreálltam az útból, hogy udvariasan előre engedjem Soledadot.*
- Köszönöm, hogy foglalkoztál vele. Talán így tényleg gyorsabban hozzászokik az új emberekhez. -*mondtam, miközben a szemem sarkából továbbra is Tangót figyeltem. A ló tökéletesen nyugodtan és elégedetten álldogált a boxában és ragyogó, büszke tekintettel figyelte a másik boxban álló Sonorát, mintha csak dicsekedne neki. Elmosolyodtam.*
- Na, gyerünk! - *fordultam Soledad felé vigyorogva.* - Ha ma még lovagolni is szeretnénk, akkor jobb lesz sietni. Öltözzünk át gyorsan, aztán irány a nyerges. Lucas már biztos elintézte a kulcsokat.
*Odaléptem Sonora boxához, és egy könnyed mozdulattal a vállamra vettem Soledad táskáját.*
- Hagyd csak, majd én viszem. -*mosolyogtam rá.* - Menjünk. |
* Ilyen hatást, még egy lónál sem értem el soha. Tangó úgy jött utánnam mint egy kölyökkutya. Zavarta, hogy már nem figyelek rá. Eddig még egyik lót sem zavara ennyire, még prüszkölt is egyet. Ekkor megfordultam, és az előbbi tétovaság helyett, most örömtől csillogott a szeme. *- Jóó fiúú!* Na látod így kell ezt csinálni* mondtam neki kedvesen. Nagyon örültem, de ha túlságosan örülök és nevetek, esetleg megzavarhatja, ezért csak mosolyogtam rá és Miles-ra is. Lassan Tangóhoz léptem. Megöleltem a fejét, és újra beszélni kezdtem a fülébe:*- Ügyes fiú vagy te Tangó. Hamar megszokod majd az új helyedet, és délután már mehetünk is lovagolni ha minden jól alakul. * mondtam és átöleltem a nyakát. ~ Szeretnéém, hogy egszer megbízz bennem annyira, hogy felülhessek rád~* gondoltam, majd elléptem a nyakától, és ránéztem, majd elkezdtem cirógatni az orrát. Sonora továbbra is kiegyensúlyozott volt, és láthatóan örült, hogy minden oké Tangóval. * - Figyelj csak Tangó, most egy kicsit elkell mennem. Te már itt állsz a szép tiszta boxban, teli szénahálóval, de mi még nem láttunk a szobánkat, és azt sem tudjuk, hogy mi hol van. Sonora jó társaság lesz neked, és addig te is nyugodtan tudsz majd ebédelni, hiszen ha lefogysz oda az izmod is. Megkeressük a szobáinkat, és visszajövünk hozzád jó?* kérdeztem kedvesen a mént, úgy mintha tudna válaszolni. Reméltem, hogy megérti, hisz a cuccom még mindíg Sonora boxa mellett hevert.
* Örültem, hogy Soledadnak sikerült menyernie Tangót. Mindektten rendesek és jószívüek, hát hamar megbarátkoztak. Tangónak pedig különösen imponált, hogy Soledad végig dicsérte. Tudtam, ha Soledad azt mondja, hogy hamar itt lesz, akkor az úgy is lesz. Sosem hazudott még nekem, nem hiszem, hogy ez lesz az első alkalom. Nagyon szereti Tangót, de gaza van. Ő sem ismer még itt semmit, és én sem érezném jól magam úgy, hogy még a boxomat( szobámat) sem láttam.*
- Tangó figyelj csak, amíg ők elkészülnek ebédeljünk meg, hogy ne kelljen őket megvárakoztatni a lovaglással.-* mondtam és reméltem egyetért velem.*
|
- Hát, ilyet konkrétan még nem vezettem... - *kedztem mosolyogva, miközben bemásztam Sam mellé a motorcsónakba.* - De apámnak volt egy kisebb yachtja pár évvel ezelőtt, és azzal gyakran kimentünk a tengerre. Miles nagyon utálta. Tengeribeteg lesz, ha nincs szárazföld a talpa alatt. - *kuncogtam.* - Én viszont rengeteget vezettem azt a hajót. Valami mesés volt!
*Lehuppantam a kormánylapát mellé, és egy gyors mozdulattal megrántottam a motor zsinórját, hogy beindítsam a csónakot.*
- Szerintem ezzel a ladikkal is elbírok. - *vigyorogtam cinkosan a többiekre.* - Na gyerünk, emberek, beszállás! Út közben pedig valaki mesélhetne nekem erről a romos kíséretházról. Mi az a hely pontosan? Valami lerobbant szellemtanya?
*Beleborzongtam a gondolatba, de közben fel is villanyozott a dolog. Egy kíséretjárta öreg, romos ház. Ez hátborzongató, de kétség kívül roppant izgalmas.*
- Nagyon kíváncsi vagyok arra a házra. - *jegyeztem meg izgatottan.* - Ha végeztünk a csomagokkal, irány az istálló, nyergelünk és máris nekivágunk. Mit szóltok? - *néztem a többiekre lelkesen, miközben irányba fordítottam a csónakot.*
//Folyt. köv.: Roberts-ház//
*Tettem egy tétova, bizonytalan lépést Soledad után. Nem voltam benne biztos, hogy valóban akarom-e, de nem volt időm gondolkozni. Egyszerűen csak ösztönszerűen követtem őt. Bosszantott, hogy ekkora hatással van rám ez a lány, de nem voltam különösképpen ideges miatta. Elvégre ő is elismerte, hogy erősebb vagyok nála. Ő maga mondta, hogy tudja, milyen gyönyörű vagyok és izmos. Ez kifejezetten legyezgette a hiúságomat.
Hmm, tulajdonképpen tetszett nekem ez a lány. Szerinte is gyönyörű vagyok, és aki engem szépnek tart, az nem lehet rossz ember. Elégedetten prüszköltem egyet, aztán megráztam a sörényemet és tettem felé még egy lépést. Azután még egyet. Majd még egyet. Szerettem volna, ha tovább dicsérget. Jól esett, hogy foglalkozik velem és én vagyok a figyelme középpontjában, ezért zavart, hogy most hirtelen hátat fordított nekem és elindult kifelé. Az előbb csakis velem foglalkozott, most meg egyszerűen itt akar hagyni... Ez egyáltalán nem tetszett. Azt akartam, hogy igenis figyeljen rám. Újabb lépést tettem felé, majd kinyújtottam a nyakamat és az orrommal határozottan megböktem a vállát. Megpróbáltam ismét magamra irányítani a figyelmét.* |
-Felőlem elmehetünk lovagolni... Amugy is Nita ma még alig mozgott valamit.-*mondtam Lucasra mosolyogva majd a stég felé kezdtem sétálni ahová egy motorcsónak volt kikötve, valoszinüleg azért hogyha be akarunk menni a városba egyszerüen átjussunk a szigetről.*- Mi lenne ha visszanéznénk a romos házhoz? Lehet hogyha látunk is valamit akkor találunk valami érdekeset! És még a pincét sem néztük meg. Remélem nem lesznek megint ajtócsapkodások fura zajok és ronda óriási szőrös pókok mint tegnap éjjel...-*mondtam Sofie felé fordulva, hogy a véleményét kérjem, majd a stégről beugrottam a a csónakba, és utánna majdnem a vízben kötöttem ki de megkapaszkodtam.*-Valaki tudja hogy kell vezetni?-*néztem fel a többiekre.*
//Folyt köv. Roberts ház//
|
* Tangó végig mutatta, hogy ő az erősebb, és gondoltam örülne neki, ha legyezgetném kicsit a hiúságát. Ezt minden férinemű szereti XD.Kihúzta magát először, mint aki éppen egy világháborúba indul, és képes lenne meghalni a hazáért. Miután belelehelt a tenyerembe, lassan elvettem a kezemet, és hozzáértem a pofájához. Alig észrevehetően közelebb léptem, és közelítettem az arcommal, majd lassan elkezdtem a füléb súgni:*- Igen nagyfiú, te vagy az erősebb. Gyönyörű vagy, és izmos. De jó szíved van, és nem fogsz bántani. * minden hímnemű szereti ha az erejét dicsérik, ezért ez jóljött most.*- Most pedig ha lehet, nyugodj meg, hiszen itt senki sem bánt téged, és ha jófiú leszel, délután megyünk lovagolni. -* súgtam neki lágy hangon, és közben lassú, körkörös mozdulatokkal simogattam a pofáját. Miután elhallgattam elfordítottam a fejem a fülétől, és Sonora-ra kacsintottam a boxelválasztón át. Utoljára még megdörzsöltem a fültövét, majd elléptem, és mint aki jól végezte a dolgát, elfordultam és tettem egy lépést kifelé.*- Ha most minden sikerült, elfog kezdeni követni, és tesz egy lépést utánnam-* súgtam oda Miles-nak, de nem néztem rá, mert akkor eltereltem volna Tangó figyelmét. Reméltem Miles hallja amit mondok, de nem válaszol.*
- Ügyes vagy Tangó!* mondtam a ménnek. Miután Soledad rámkacsintott, tudtam hogy én jövök.*
- Jaj Tangó, te tényleg erős vagy. * mondtam neki, de Soledad suttogott és elhallgattam, mert nem akartam kizökkenteni. Utánna Soledad ellépett és elfordult. Erre a pillanatra vártam.*
- Gyerünk Tangó, most menj utánna!* mondtam neki dicsérő, és bíztató hangon. * Reméltem, hogy a gazdám lágy hangja megnyugtatta, mert engem is megszokott nyugtatni utazás után, és az is jót tett, hogy a többiek elmentek. *~ Most, vagy soha!!!~* gondoltam magamban*
|
*Hálásan rámosolyogtam a lányokra.*
- Köszi szépen. Tényleg nagy segítség, ha elkísértek. -*szusszantottam megkönnyebbülten, majd a vállam fölött gyorsan hátrapillantottam Lucyra.* - Még nem kaptuk meg a szobakulcsokat. Amikor megérkeztünk, nem találtunk otthon senkit sem. -*magyaráztam.* - De különben is vissza kellene mennünk Robertsék házába, mert Milesszal ott pakoltuk le a csomagokat. -*ezzel jelentőségteljesen Samre néztem, hisz ezzel egyúttal az ő kérdésére is választ adtam.* - Nem tudtuk, merre vannak a lakóházak, úgyhogy csak gyorsan ledobtuk mindent a sarokba. Gondoltuk, kiugrunk az istállókhoz, hátha itt találunk valakit, aztán később majd visszamegyünk a holminkért és elrendezzük.
*Nagyon sóhajtottam. Nem szoktam egyszerre ilyen sokat beszélni, én inkább az a csöndes típus voltam, aki a többieket hallgatja. Ám most úgy tűnt, a társaság meg a hangulat megoldotta a nyelvemet. Itt mindenki kedves és szimpatikus, képtelenség némán üldögélni közöttük. Elmosolyodtam.*
~Azt hiszem, ~*gondoltam csöndesen.* ~jól fogom itt érezni magamat.
- Ha elrendeztük a cuccokat, nem lenne kedvetek kimenni lovagolni egy kicsit? Nem hiszem, hogy Tangó most túl jó kedvében lenne, de nekem amúgy is választanom kellene egy itteni, iskolai lovat arra az esetre, ha Miles is meg én is lovagolni akarnánk. Tangó hihetetlenül erős ló, de azért hosszú távon ő sem bír el mindkettőnket. -*mosolyogtam a többiekre.* -Szóval? Ti mit gondoltok?
*Kikukkantottam a boxajtón hagyott apró kis résen és figyeltem, ahogy az öcsém eltűnik a folyosó végén Sam, Alex és Lucy társaságában.*
- Na, ennyivel is kevesebb. -*mondtam vidáman, miközben megveregettem Tangó izmos nyakát és Soledadra vigyorogtam.* - Az öcskös elintézte, hogy nyugtunk legyen.
*Kedvesen megcirógattam Tangó homlokát, aki horkantott és láthatóan megkönnyebbült tőle, hogy végre kevesebben veszik körül.*
- Így azért mindjárt más, nem igaz, nagyfiú? -*dünnyögtem halkan a ló fülébe. A csődör leszegte szépséges fejét, és finoman az arcomba fújta a levegőt. A légzése immár sokkal egyenletesebb és nyugodtabb volt, mint néhány perccel ezelőtt.
Amikor láttam, hogy Soledad mélyen Tangó szemébe néz és rebbenés nélkül tartja a szemkontaktust, elhátráltam egy lépést a lovamtól. Nem akartam zavarni őket. Jobb, ha Tangó most csak rá figyel, és senki másra. Mindazonáltal ott maradtam a közelben, alig egy lépés távolságra, hogyha bármi gond adódna, oda tudjak ugrani és megfogni a lovat, vagy elrántani Soledadot.
Tangó láthatóan jól reagált. Nem vette fenyegetésnek vagy kihívásnak Soledad tekintetét, de állta. Úgy néztem, eldöntötte magában, hogy addig nem támad a lányra, amíg a lány meg nem támadja őt. Erre viszont hiába várt és ezt tudtam jól. Elmosolyodtam.
Tangó magasra tartotta a fejét és kihúzta magát, hogy megmutassa, milyen hatalmas és erős is valójában. Meg akarta győzni róla Soledadot, hogy ő bizony nem fél tőle, és a lány jobban teszi, ha ezt észben is tartja. Ennek ellenére a pillantása nem volt ideges vagy ellenséges, sokkal inkább érdeklődőnek tűnt. Kíváncsi volt Soledadra. Helyes, ez végre valami pozitívum. * - Jól van, Tangó, okos fiú vagy. Nagyon szépen viselkedtél, büszke vagyok rád. -*suttogtam neki halkan, mert nem akartam megtörni a kettőjük közti pillanatot. Lélegzetemet visszafojtva figyeltem, ahogy Soledad lassan felemeli a kezét és Tangó elé tartja.*
- Gyerünk, pajtás. Engedd magadhoz Soledadot, rendben? - *suttogtam.*
*Az a lány ott állt velem szemben és engem bámult. Nem csinált semmi mást, csak álldogált és nézett rám. De én nem féltem tőle. Szó nélkül álltam a pillantását és kihúztam magamat. Meg akartam mutatni neki, hogy kivel is áll szembem. Izmos voltam és erős, majd szétvetett az energia; kizárt dolog, hogy ne győzzek le egy ilyen vékony, törékeny teremtést. Fél perc alatt összetipornám, ha akarnám.
De nem fogom bántani. Addig nem, amíg ő nem bánt engem.
Soledad - azt hiszem, így nevezték őt a kétlábúak - lassan kinyújtotta felém a kezét, mire rögtön felkaptam a fejemet és figyelmeztetően horkantottam. Azt hittem, meg akar érinteni, de ő meg se mozdult. Egyszerűen csak elém tartotta a tenyerét, de nem lépett közelebb. Azt várta, hogy én menjek oda.*
~Hát, arra várhatsz. ~*prüszköltem magamban. Aztán meghallottam Sonora csilingelő hangját. Azt mondta, szagoljam meg a gazdája kezét, hogy legközelebb megismerjem az illatát.*
- Biztos, hogy működik ez az izé? -*pillantottam kételkedve Sonorára.* -Nem is tudom...
*De nem akartam őt megbántani. Aztán meghallottam Miles suttogását is.*
- Gyerünk, pajtás! Engedd magadhoz Soledadot, rendben?
*Felprüszköltem és megráztam a sörényemet. Jól van, na. Ha Sonora és Miles ettől boldog lesz, üsse kő, megteszem. Különben is, mi bajom származna belőle? Én vagyok a nagyobb, az erősebb és az izmosabb. Ha akarna, akkor sem tudna kárt tenni bennem és... ami azt illeti, kíváncsi vagyok. Érdekel, hogy mit fog tenni ezután. Azt innen is jól látom, hogy nincs semmiféle édesség a kezében, de talán valami jobbat talált ki a számomra. Talán ez valami játék... Hmm. Játszani pedig szeretek!
Közelebb léptem, és lassan lehajtottam Soledad kezéhez a fejemet. Az orromat odatartottam a tenyeréhez, alig néhány centire a bőrétől. Nem értem hozzá, de beleszagoltam. Virágillata volt.* |
* Miután a többiek kicsit odébbmentek Miles-ra néztem, anak a jeleként, hogy minden rendben van.
Tangó láthatóan megkönnyebült a tömeg távozásástól, és ahogy láttam elég jól összeismerekdett Sonora-val, és a lovacskámat láthatóan valami nagyon feldobta. Mikor Tangó hátrált kicsit Lucas vette a lapot és megkérte a többieket, hogy segítsenek neki. Látam, hogy Tangó valamin nagyon töri a fejét, de ez jó jel. Azt jelenti, hogy nem vesztette el a fejét, és ha sor kerül rá, képes együtműködni. Miután kicsit nyugodtabb lett a légkör, belenéztem Tangó szemébe, és csak nézttem hosszú-hosszú percekig. Ezzel nem kötkedni akartam, csak azt jeleztem, hogy nem félek tőle. Ő is tartotta a tekintetét ami szintén azt jelentette, hogy nem fél tőlem, és kell megvédi magát. Levettem a szeméről a tekintetem, de nem léptem sehová, mert arra esetleg hátrálhatna vagy ilyesmi. Lassan kinyújtottam felé a tenyeremet, hadd szagolja meg az illatomat. Vártam a reakcióját, hogy mit fog csinálni.~ Ha most belefúj a tenyerembe , az azt jelenti, hogy érdeklem, és képes rám figyelni, az jó. De ha felszegi a fejét, vagy egyebet csinál, az sem rossz, csak akkor már nem tud gondolkodni az adrenalintól. Egyik variáci sem rossz, csak mindekettővel másképp kell továbbhaladni.* gondoltam és néztem, hogy Tangó megszaggolja-e a kezem, vagy nem.*
* Soledad kinyújtotta Tangó felé a kezét. ~ Pont, mint amikor engem tört be.~* gondoltam és visszaemlékeztem arra a napra, amikor kiscsikóként először kezdett velem foglalkozni. Semmi szár nem volt a kazebében, sem lasszó, de még kötőfék sem. Egyszerűen csak ő. Aztán kinyújtotta felém a kezét, pont így, mint most, én pedig annyira kíváncsi voltam, hogy megszagoltam. Persze a kiscsikók nagyon kíváncsiak és nem törődnek ilyenekkel, hogy veszélyes-e ha beleszagolnak vagy nem. Aztán lassan elvette a kezét, és csak nézett rám. Én nyerítettem kettőt, hogy: Csinálj már valamit!, mire egyet felém lépett. Én kettőt léptem felé, de akkor már nagyon közel voltam. Újra az orromhoz érintette a kezét, hogy megszokjam az illatát, majd megsimogatta az üstököm alatt, utánna pedig a pofámat cirógatta, majd mint aki jól végezte dolgát, háttat frodított, és elindult a karámban. Én minden gondolkodás nélkül utánna mentem. Ő újra lépett egyet, és én is újra utánnaléptem. Majd elindult folyamatosan, és ment a karámban körbe, én mint az árnyék utánna. Attól a naptól kezdve mi elválaszthatalanok vagyunk, és soha, de még soha nem rakott rám kötfőkét. Kantárt is csak a western stílus miatt, és az is zabla nélküli. Benne csukott szemmel is megbízok, és emiatt vicces, hogy valaki pont tőle fél.
- Tangó, most azt akarja, hogy szagold meg az illatát és ha legközelebb érzed ezt az illatot. tudd hogy ő az. Csak megkell szoknod, és ha az istállóban jár, mindíg tudni fogod, hogy ő az, még a box végéből is. * mondtam neki kedvesen.*
|
*Kisétáltunk az istállóbol és Lucas megkért minket hogy segisünk.*-Hm én szivesen segítek.-*mondtam kedvesen és a szemem sarkábol láttam hogy Alex is halkan bolint egyet.*- Csak ne adj a kezébe semmi törékenyet! -*Szolalt meg Mike majd el is tünt Fantasma boxában.*-Nem vagyok annyira ügyetlen... vagyis talán...-*mondtam és elvigyorodtam.*-Hol vannak a cuccaitok?-*kérdeztem gyorsan.*
|
*Arrébb mentem Tangó boxától,és Sofie is.*-Én segíthetek,bár a szobámat konkrétan nem láttam még,de Sofie mindent elmondott telefonon-*mosolyogtam a barátnőmre,majd Lucasra néztem*-A szobakulcsotokat megkaptátok?Mert ha nem,el kell mennünk a Roberts házhoz,és elkérni,aztán visszajönni ide-*mondtam,de remélem most nem néz tolakodónak,mint aki mindenáron vele akar menni,nemcsak csomagcipelés céljából,hanem...esetleg hogy jobban megismerje.*~Bár én ezt jelen pillanatban nem szeretném,de szívesen segítek neki~*gondoltam,majd a többiekre néztem,hátha ők is jönnek.*
|
- Szia Alex! -*vigyorogtam el, és kábán a lány felé intettem. Öregem, ha képes leszek észben tartani ennyi új nevet, akkor hivatalosan is zsenivé nyilvánítom magam, de komolyan. A névmemóriám mindig is pocsék volt... Nem úgy, mint Miles, aki első hallásra megjegyzett mindent. A kis mázlista.
Amikor Soledad odaszólt a bátyámnak, vetettem egy pillantást a box belseje felé, és láttam, hogy Tangót már egészen kiverte a veríték. Csatakos volt a nyaka és a szügye, a szemeit pedig idegesen forgatta.*
- Na, jól van, emberek! -*kezdtem, és tettrekészen összecsaptam a tenyeremet.* - Mindenkinek nagyon örülök, de mi lenne, ha odakint folytatnánk az ismerkedést? Jobb lesz, ha most még nem hozunk infarktust a lovamra.
*Miles megköszörülte a torkát, mire rávigyorogtam.*
- Pardon. Akarom mondani, a lovunkra.
*Megpróbáltam arrébb terelgetni az embereket Tangó boxa elől, és én magam is a kijárat felé indultam.*
- Miles, később még visszanézek, oké? -*kiáltottam hátra a fivéremnek.* - Addig megyek és beviszem a bőröndöket a szobánkba.
*Ekkor azonban rádöbbentem, hogy még mindig nem tudom, merrefelé vannak a diákok számára fenntartott szállásépületek és gőzöm sincs, hogyan fogok odajutni egy halom sporttáskával meg egy gitárral a hátamon.*
-Öhm... -*kezdtem tétován Mike, Alex Sam és a többiek felé fordulva.* - Nem tudna esetleg valaki segíteni egy kicsit? Elég sok a cuccunk, és fogalmam sincs, merre kell menni. Ha nincs más dolgotok a lovaitok körül, esetleg elkísérhetne valamelyikőtök... -*mondtam bizonytalanul és reméltem, hogy valakiben lesz annyi jóérzés, hogy velem tart és kisegít.*
*Az a lány csak állt ott és bámult rám, miközben egyre többen és többen gyűltek a boxom köré. Iszonyatosan irritált ez a sok ember. Miért nem képesek egy kis nyugtot hagyni? Úgy viselkednek, mint akik még életükben nem láttak lovat, pedig ez az istálló mással sincs tele, mint lóval... Gyűlekezhetnének másvalaki boxa előtt is, de nem, itt mindenki engem akar hergelni.
Dühösen megforgattam a szemeimet, és nyugtalanul elhátráltam a falig, onnan meredtem ellenségesen az idegenekre. Láttam, hogy Lucas igyekszik elhajtani őket a kijárat, vagy legalábbis egy másik ló állása felé, és ettől kissé megkönnyebbültem. Kedvelem ezt a Lucast, mindig is mondtam, hogy rendes srác.
Miles végig a nyakamat és a homlokomat cirógatta, és halkan mormogott a fülembe, amit rendkívül nagyra értékeltem, de igazán csak akkor tudtam volna megnyugodni, ha látom, hogy az a sok ember elmegy végre és békén hagy. Mit bánom én, maradjon itt ez a Soledad, vagy minek is nevezte őt az előbb Sonora, ha ennyire akar, csak ne vegyen körül ez a hatalmas tömeg...
Különben Sonora is nyugtatgatott. Azt mondta, nem kell tartanom a gazdájától, és megígérte, hogy nem fog bántani. Nem is tudom... Bíztam Sonorában, elvégre mi oka lenne hazudni? A gazdája láthatóan jól gondját viseli, hiszen olyan szépen és fényesen csillog a szőre, és ami azt illeti, kifejezetten elégedettnek, sőt, boldognak látszik. Ha Soledad bántaná, nem nézne ki ilyen ápoltan és vidáman. Na jó... adjunk egy esélyt ennek a kétlábú lánynak. Meglátjuk, mire megy vele...* |
Alex: *Kicsit furán éreztem magam hogy be sem mutatkoztam nem is köszöntem, ugyhogy halkan kiosontam Comet boxából, és a összegyült kis társasághoz álltam.*-Sziasztok.. A nevem Alex.-*mondtam halkan és elmosolyodtam.*
Mike: -Gyakran? Neem... Napjában csak tízszer hússzor...-*mondtam még mindig gonoszul vigyorogva amikor kicsit közelebb mentem és ösztönösen kitértem Sam utjából.*
Sam: *Mike felé csaptam de most nem volt kedvem megverni(mert ugysem sikerült volna és csak égettem volna magam).*-Nemigaz...-*vágtam rá gyorsan mégjobban elpirulva széles vigyorral, és megdörzsöltem a tarkómat. Meghallottam amikor a barna hajú lány megkérte Milesot hogy szoljon hogy maradjunk csödben. Egy halk bocsit mormogtam és a falnak dőltem.*
|
[933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Ne legyél féltékeny. - *nyerítettem csípkelődve, csibészes mosollyal az arcomon.* - Nekem itt van Miles és Lucas. Nincs szükségem még egy lovasra. Néha már ez a két srác is több, mint elég.
*Már nem voltunk messze a szigettől, amikor Sam hirtelen egyik pillanatról a másikra megugrott, majd átborult a csónak oldalán és arccal előre beleloccsant a vízbe. Azonnal megfordítottam a csónakot, és gyorsan leállítottam a motort, majd Alex mellé siettem, hogy segítsek neki kihúzni Samet a jéghideg vízből.*
- Nahát! Ez fantasztikus volt! -*léptem oda Soledadhoz és melegen rámosolyogtam.* - Tangó még soha, egyetlen idegennel sem barátkozott meg ilyen gyorsan.