|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 15:52 - |
|
|
Teljesen felszerelt istálló. Tágas boxok és normálisan van takaritva is.
|
|
[933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 *Jól esett a hideg víz, amit Sonora a saját orrával tartott az enyémhez. Valójában Sonora bársonyosan puha orra esett jól, de ezt természetesen nem voltam hajlandó beismerni. Egyszerűbb volt mindent ráfogni a hideg vízre.*
- Hmm... - *mormoltam jólesően.* - Ez finom. Már nem is fáj...
*Ám amikor hirtelen kivágódott a boxajtó és meghallottam Miles döbbent-dühös hangját, összerezzentem. Tudtam, hogy nem fog bántani - Milo még soha nem emelt rám kezet és nagyon jól tudtam, hogy ezután sem fog -, de mérges már volt rám, ha valami nagy galibát okoztam és nem szerettem vele összerúgni a patkót. Ha megszid, én olyankor mindig megsértődöm, ettől pedig ő sértődik meg, aztán meg bűntudata lesz, amiért megdorgált, amitől viszont meg nekem lesz bűntudatom és ez így megy tovább, körbe-körbe a végtelenségig.
Ám még mielőtt Milo egyetlen szót is szólhatott volna, megjelent az ajtóban Soledad is. Egy szempillantás alatt felmérte a helyzetet, hozzám lépett és közben valamit hadarva magyarázott Milesnak, amit nem értettem pontosan, de jól hallottam, hogy a magyarázat közben elhangzik a nevem, és Sonora neve is. Nyílván rólunk beszéltek, és arról, hogy mit műveltünk a fallal...
Soledad megsimogatta a homlokom közepét, azután óvatosan megérintette az orromat is, amitől rögtön összerándultam. A hideg víz enyhítette egy időre a sajgást, de most, hogy Soledad hozzáért, megint éreztem, hogy lüktet és ez nem esett jól. Elhúztam az orromat Soledad keze ügyéből, de nem hátráltam el tőle. Azt akartam, hogy ő is tudja, ezúttal nem vele van bajom, egyszerűen csak most nem esik jól, ha ott is megérint.*
*Megálltam Soledad mellett és szemügyre vettem a kidöntött rácsot.*
- Lehet, hogy hülyeség volt Tangót kanca mellé állítani... - *tűnődtem halkan, miután én is közelebb léptem a lóhoz, hogy megvizsgáljam az orrát. Nem érintettem meg, csak a szememmel futottam végig rajta, hogy lássam, nem esett-e komoly baja.* - Még szerecse, hogy nem tett nagyobb kárt magában. - *mormoltam.* - Sokkal rosszabbul is végződhetett volna ez a kis "beszélgetés", mint egy kidőlt fallal és egy felduzzadt nózival.
*Gyorsan Soledadra pillantottam.*
- Mit gondolsz, azért még kijöhet velem lovagolni? Ha lecsatolom az orrszíjat a kantárról, akkor semmi sem irritálná a bőrét azon a helyen, ahol megnyomta a rács.
*Finoman megpaskoltam Tangó nyakát és sopánkodva megcsóváltam a fejemet.*
- Csak egy órára hagylak magadra, és te máris rombolsz. - *dünnyögtem szelíden.* - Bár, ami azt illeti, Soledaddal mi is elintéztük odafent a gardrób szekrényt, nem igaz? - *kérdeztem csibészesen, miközben nyelvet öltöttem a lányra.* - A kisasszony szó szerint fejjel ment a falnak... |
 - Egen, ismerlek... - *vigyorogtam rá féloldalasan.* - Szeretsz beleborulni a jéghideg tengerekbe és hasonlók. Ha lenne balesetbiztosításod, komolyan mondom, mostanra gazdagabb lennél, mint az angol királynő.
*Barátságosan megpaskoltam a vállát, majd én is bekukkantottam a boxba.*
- Hűha. - *leheltem döbbenten.* - Azt a mindenit! Tényleg szép!
*Óvatosan kinyitottam a box ajtaját és lassan félretoltam az útból, nehogy véletlenül megijesszem vele a csődört.*
- Sőt... több, mint szép.
*Hatalmas, ébenfekete mén nézett vissza rám a box belsejéből. Gyönyörű volt. A nyaka kerek és csupa izom, a lábai erősek és masszívak. A szőre egészségesen csillogott a fényben. Fejét büszkén magasra szegte, éppen úgy, ahogy Tangó is szokta sokszor, ám ennek a ménnek a mozdulat kifejezetten nemes, sőt, fejedelmi megjelenést kölcsönzött. Olyan délcegen és vakmerően állt előttünk, mint valami herceg. A farka csodálatosan dús volt, hullámos, és a földig leomlott.
A ló kihúzta magát, miközben minket nézett - a szeme kíváncsian ragyogott - azután kissé megrázta magát. A sörénye lobogó volt és láthatóan ápolt, selymes. Nagyon jó kiállású mén volt, az egyszer biztos.*
- Tristan... Tristan.- *próbálgattam a nevet. Tetszett.* - Tristan.
*Azután hirtelen eszembe jutott, hogy eredetileg miért kerestem meg Samet. A gondolattól szinte rögtön magamhoz tértem és zavartan a lányhoz fordultam.*
- Sam, mondd, szerinted lehetséges, hogy elírtak valamit? A beosztási listán úgy említenek engem, mint ennek a lónak a tulaját. - *néztem rá esetlenül.* - A mi lovunk Tangó és nem tudok róla, hogy rajta kívül más lovam is lenne. Szerinted mi ez az egész?
|
* Miután megérkeztünk beléptem a nyergesbe Sonora felszereléséért, és ápolósdobozáért. Majd Miles hangját hallottam, de nem volt valami kellemes. Hamar odaértem, és leraktam a cuccot Sonora boxa elé. Akkor már láttam, hogy mi a baj. *
- Várj csak Miles, * szóltam a fiúnak*- szerintem nem szándékosan döntötték ki. Nézd csak Tangó orrát.* mondtam és lassan, Tangó felé léptem*- Szia nagyfiú! Én vagyok, Soledad.. emlékszel még?*beszéltem hozzá nyugtatóan, és simogattam a fejét, közben pedig szemléltem az orrát. Látni lehetett ahogy a két rúd nyoma benne volt bársonyos bőrében.*- Gyere csak Milo.* hívtam magamhoz.*- Szerintem Sonora-val beszélgettek, de beszorult az orra. Megpróbálta kihúzni, de nem sikerült és valószínűleg addig rántgatta, amíg ki nem szabadította az orrát az elválasztólappal együtt. Ezért igazán ne bántsd. Te is kiakartad szabdítani a labádat a csizmából*húztam a fiút az előbbi esettel, és simogattam Tangó orrát a pirosodás körül. *
|
*Soledaddal beléptünk az istállóba és végigsétáltunk a folyosón. A lovaink szerencsére szomszédos boxban álltak, épp egymás mellett, ezért továbbra is beszélgethettünk, nem kellett elbúcsúznom tőle a nyergelés idejére sem.
Amikor odaértem Tangó boxához, láttam, hogy a felszerelése már ott van - valószínűleg Lucas keze lehetett a dologban -, ám sehol sem láttam az öcsémet. Körbepillantottam, majd vállat vontam. Majd csak előkerül.
Amikor kinyitottam a boxajtót és beléptem a lovamhoz, kis híján hanyatt estem a döbbenettől.*
- Mi a jó...? - *hebegtem.* -Tangó! Az istenért, mit műveltél a fallal...?! |
-Persze... élek... Hm Tristan?-*kérdeztem vissza és felálltam.*-Mintha láttam volna egy névtáblát, amire Tristan volt irva... Asszem az a fríz az!-*böktem a Nitával szemben álló boxban lévő ménre, majd elindultam a bokszához.*-Hű .. Szép... Őt osztották ki neked?-*mondtam kedves hangon hogy a ló ne lepődjön meg. Kiváncsian odafordult hozzánk, kedves jószágnak tűnt.*-Hm.. Mázlista! Én Nitát kaptam imádom de szeret huncutkofni és én... hát asszem ismersz...-*vigyorodtam el.*
|
*Bevetettem magam az istálló széles, kétszárú ajtaján és egyenesen a nyergeshez szaladtam. Lekaptam a fali nyeregtartóról Tangó nyergét, és a karomra fektettem, majd leakasztottam és a vállamra vetettem a kantárját is, a szabad kezemmel pedig felmarkoltam az ápolószeres ládánkat, de közben megakadt a szemem a falra kifüggesztett listán. Egy beosztás volt a lovasok és lovaik nevéről. Tangó neve is szerepelt rajta, de lovasaként csak "Miles Swann" volt megnevezve. Az én nevem halványan és zárójelesen volt odaírva. A fogamat csikorgatva felmordultam és morcos hangulatban vánszorogtam végig a folyosón.
Lehet, hogy Tangót eredetileg Milesnak vették a szüleink, de ő ugyanannyira volt az én lovam is, mint a bátyámé. Rajta tanultam meg lovagolni, minden reggel csórtam neki almát vagy répát a hűtőszekrényből, és 12 éves korom óta nem is ültem másik lóra, kizárólag rá. Akkor miért vagyok zárójelben? Ez olyan igazságtalan.
Amikor megérkeztem Tangó boxa elé, és még mindig morcosan lepakoltam a holmikat, csak akkor tűnt fel, hogy a fásliját ott felejtettem a nyergesben. Elmormoltam néhány válogatott szitokszót az orrom alatt, majd kedvetlenül visszaballagtam az istálló elejébe és felmarkoltam a négy élénkpiros fáslit. Mielőtt kiléptem volna a helyiségből, még vetettem egy újabb goromba pillantást a listára, ám ezúttal megakadt valamin a szemem. A saját nevemen... de nem Tangó rubrikája mellett.*
"Tristan - Lucas Swann"
*Majd közvetlenül alatta ez állt: "lovas, tulajdonos", éppen úgy, ahogyan Miles neve alatt Tangó soránál.
- Mi a...? -*kezdtem döbbenten és közelebb léptem, hogy újra elolvassam. Azt hittem, rosszul látok.
Kisiettem a nyergesből és a fáslikkal többé mit sem törődve végigszaladtam a boxok között. Hátul, a radiátor előtt ülve megpillantottam Samet.*
- Hé, Sam! -*kiáltottam és intettem neki, majd lefékeztem előtte.* - Sam, minden oké? Figyelj csak, van itt az istállóban Tristan nevű ló? Azt imént láttam a beosztási listát a nyergesben és azt hiszem, véletlenük összecserélték a gazdája nevét az enyémmel. |
Sam: *Bevánszorogtam az istállóba és Nita bokszához léptem. A szürke kanca édeklődően emelte fel a fejét felém fújt és ujra a szénájával foglalkozott. Ugy döntöttem hogy ma sem nyergelem fel a túrára, mert lusta voltam másrészt igy neki is kényelmesebb. Kihoztam a kantárját a nyergesből, és nagy nehezen felimátkoztam rá. Mindig amikor át akartam a fülén húzni a tarkószijjat mindig felkapta a fejét. A szemében nem volt ijedtség vagy harciasság csak egy kis játékos fény, látszolag nagyon élvezte hogy kitolhat velem, aztán amikor nem figyelt gyursan felcsúsztattam a fejére a katrát és becsatoltam rajta a csatokat.*-Kész vagyunk! Kezdem kiismerni a gonoszkodó szokásaidat.-*mondtam neki mosolyogva és megöleltem a nyakát, majd ujra leültem a radiátor mellé. Néha köhintettem egyet de nem éreztem vészesnek az állapotomat.*
Nita: ~Azt majd meglátjuk...~*válaszoltam Sam kijelentésére gondolatban és horkantottam egyet. *~Majd meglátja hogy kitudok tolni vele...~*gondoltam és elkuncogtam magam. Eddig nem igzán törődtem az új lovakkal akik itt beszélgettek hiszen az istálló másik végéből nemfogok távbeszélgetést folytatni. Csak odaköszöntem nekik egy kedves mosollyal.*-Hello Nita vagyok üdv itt...-*monstam majd visszafordultam a szénahálómhoz.*
|
* Szegény Tangó orra beszorult, és miután kiszabadadította bepirosodott és egy rácsot is kivert.*
- Uhhh.. nagyon fáj?* kérdeztem és közelebb léptem az elválasztórácshoz mire az minden ok nélkül kidőlt. *
- Hoppá!* kiáltottam. *- Mostmár egy booxban vagyunk.* mondtam nevetve. * - Gyere csak ide?* hívtam és belemárottam az orromat az itatóba, majd Tangó orrához nyomtam, hogy a hideg víz enyhítsen a pirosságon. Egy ksi iedig álltam így, majd mikor kezdett melegedni a párától, újra a hidegbe mártottam, és újra Tangó orrához érintettem*- Na, fáj még?* kérdeztem olyan hangon, mint akinek nem lehet "igennel, fájjal"válaszolni. *
|
- Hmm, talán egy kicsit magának való, az igaz. -*bólintottam jelentőségteljesen Sonora felé, amivel sajnos csak azt értem el, hogy az orrom beszorult a rácsok közé.* - Auh! Jaj, a csudába...
*Megpróbáltam visszahúzni a fejemet, de nem ment.*
- A fene essen ezekbe a nyavalyás, szűk rácsokba. -*ziháltam mogorván és megint megrántottam a fejemet, hátha ezúttal ki tudom húzni onnan az orrom. Meg sem moccant.*
- Most nézd meg, hát nem botrány? - *fújtattam bosszúsan.* - Az ember lova még beszélgetni sem képes normális körülmények között.
*Újra rántottam egyet a fejemet, minden erőmet beleadva, és ezúttal sikerült is kiszabadítanom a nózimat, az egyik rácsrúd kíséretével...*
- Tessék! Ez itt az első napom, és máris szétszedtem a boxomat... - *fújtam ki a levegőt.* - Ezért még kapok a fejemre Lucastól és a bátyjától, az biztos... |
- Nincs baj* mondtam újra a kedves Sonora-hangon*- Csak ez a kanca valahogy sántít nekem. Egszerűen rossz érzésem van felőle. * válaszoltam magyarázó hangnemben Tangónak. aranyos volt az ő mély hangjával ez a halk hang. Kicsit furcsa de feletébb aranyos volt, ahogy így próbálkozott vele.*- Szerinted?* kérdeztem Tangót a kancáról*
|
*A szemem sarkából figyeltem Sonorát. Hűvös volt és távolságtartó, a mosolya pedig erőltetett. Ez egyáltalán nem az mosoly volt, amit megszoktam tőle, nem bizony, ez most valahogy olyan... mesterkéltnek látszott. Itt valami nincs rendben.
Azonnal visszahátráltam a boxomba, a választófalunkhoz léptem és megint átdugtam az orromat a rácsok között.*
- Miért vagy morcos? - *kérdeztem halk, kedvesnek szánt hangon. Az én hangommal, ami mindig mély volt és erőteljes, meglepően nehéz volt bárkihez is halkan és kedvesen szólni, de ezúttal elégedett voltam az eredménnyel.* - Baj van? |
* Eddig Tangó volt mérges, viszont én meg ettől a kancától kaptam frászt. Valahogy nem tetszet ez a kanca, és az sem, hogy Tangó hipp-hopp haverkodni kezdett vele. Örültem, hogy már nem félt annyira Soledad hatására, de azért ez kicsit túlzás volt még. Ezt perszre nem mutattam ki, és illdelmesen köszöntem, hisz így neveltek*
- Szia Dakota!* mondtam színlelve a mosolyt, de hamar elfordultam és kicsit távolabb mentem a boxomban.*
|
*Hirtelen megint nagy lett a nyüzsgés az istállóban és ez nem tetszett. Akaratlanul is közelebb húzódtam Sonorához, és morcosan figyeltem a fel-le szaladgáló, lovaikat csutakoló, készülődő embereket. Ám meglepő módon sokkal jobban viseltem ezt a tömeget, mint korábban. Igen, zavart, hogy ilyen sok az ismeretlen körülöttem, de már korántsem voltam olyan ideges miatta, mint pár órával ezelőtt.
Lopva átpillantottam Sonorára, és mintha csak benne is meglenne a gazdája varázsos nyugalma, lassanként én is lehiggadtam.
Az enyémmel szemben lévő boxban egy csinos, szürke kanca állt. Csak nemrég vezették oda, de eddig meg sem szólalt. Láthatóan ő sem szívlelte az új helyet, ahová került. Nyugtalan volt, ám ellentétben velem ő sokkal inkább tűnt riadtnak és ijedtnek, mint bosszúsnak és mérgesnek.
A szürke kanca aztán egyszer csak boldogan felnyerített, mikor egy szőke lány állt meg az ajtaja előtt.*
~Nyílván ő lehet a gazdája. ~*gondoltam magamban és figyeltem, hogy a kanca felbátorodik és előrelép, hogy köszöntsön minket.
Én is a boxom elejébe sétáltam és kidugtam a fejemet az ajtó fölött, hogy jobban szemügyre vehessem az új szomszédot.*
- A nevem Tangó. - *szóltam mély, dallamos hangon, majd fejemmel a mellettem lévő box lakójára böktem egy halvány kis mosollyal.* - A hölgy mellettem pedig Sonora. Örvendünk a találkozásnak, Dakota. Úgy tűnik, aligha nem szobatársak leszünk egy ideig. - *viccelődtem szárazon.* |
-Igazad lehet Sofie... Megyek.-*mondtam felálltam és megköszörültem a torkom majd Mike felé fordultam.*-Ha.. Ha mégegyszer beszolsz ki-kicsinállak.-*mondtam nyomatékosan, de sajnos az utolsó szót dadogva mondtam ugyhogy gyorsan elfordultam és a lakóház felé fordultam. Az istálló mellet a járda jeges volt megcsúsztam de megtudtam állni. *~Ez nem az én napom...-*gondoltam és köhögtem egyet.**~és még ez is...~*gondoltam még bosszusabban. és elindultam a szobám felé.*
//Folyt köv. 2. szoba//
|
 *A nyergesböl elöhoztam Dakota nyergét és kantárát majd egy alapos csutakolás után fel is szerszámoztam. Láthatóan nagyon boldog volt amikor megtudta, hogy túrázni megyünk. A többiek is elökészítették a lovaikat, hogy azt a házat amiröl Sam mesélt nekünk.*~Remélem meg is találjuk!~*A hevedert meghúztam majd útra készen álltunk az istálló folyosóján. Egy dzsekit azért én is felhúztam, mert a szél fújt és nem akartam megfázni. Amikor Sam-re néztem gyorsan elfordultam és Dakotára néztem, hogy a lány ne lássa hogy éppen visszafojtom a nevetésemet. Mikor sikerült komoly arcot vágnom megkérdeztem Sam-hez fodrultam.
- Merre is kell indulni?- kérdeztem töle.*
|
Sofie:*Mikor magérkeztünk,Sam leült a radiátorhoz,Lucas meg a lakóházba ment.Elmentem a nyergesbe egy lótakaróért,és Samnek adtam*-Ez vízhatla.Fordítsd ki,ha gondolod,hogy addig se fázz.Ami pedig a lovaglást illeti,szerintem ha jönni szeretnél,menj átöltözni-*mosolyotam Samre,majd kiszaladtam a legelőre Daliaért és Ciscoért*-Lucy,gyere nyergelni-*mondtam,majd az ápolódobozomért mentem.Elkezdem Daliat csutakolni,majd mikor már ragyogott,felszerszámoztam,de a hevedert nem húztam még szorosra.Ellenőriztem mindent,majd Dalia boxa elé vittem a cuccaimat.*
Lucy:*Samre pillantottam,de úgylátszott,az átfagyáson és talán a rémületen kívül nincs nagy baja.Sofie behozta Ciscot,amit megköszöntem neki,majd csutakolni kedtem a pónimat.Mikor már szép tiszta volt,én is felszerszámoztam,de nem húztam szorosra a hevedert.Ellenőriztem mindent,majd a box elé készítettem a cuccomat*~Egy vastag kabátot majd fölveszek~*gondoltam.*
|
*Elég félénk voltam ahoz hogy megszólaljak ezen az új helyen. Itt mindenki ismerte egymást csak én nem öket. Mikor végre a gazdi megérkezett boldogan nyerítettem neki és végül én is meg mertem szólalni vagyis köszönni többi lónak.*
- Sziasztok! Bocsi hogy eddig nem mutatkoztam be csak olyan idegen nekem itt minen. A nevem Dakota.- mondtam nekik majd vártam, hogy Lill elkezdje felrakni rám a szerszámokat. Imádtam amikor ilyen túrákra indultunk.* |
*Rögzítettem a csónakot, azután bekísértem a többieket az istállóba. A pulcsim még mindig ott volt a kezemben, hát gyorsan visszagyömöszöltem a sporttáskámba és a vállamra vettem a csomagot. Mike ekkor lépett ki a lova boxából és végigmért minket. Amikor megakadt a tekintete Samen, szinte rögtön Mike-ra vigyorogtam.*
- Azt a beborulást látnod kellett volna, öregem. - *mondtam derűsen, mikor a srác Sam felől érdeklődött.* - De szerencsére megoldottuk. Nincs baja, csak átfagyott. Az istállóban majd felmelegszik.
*Lehajoltam Samhez, hogy felvegyem mellőle a másik táskát is, és azt is a vállamra kaptam.*
- Azért vegyél fel valamit, mert tényleg megfázol. - *súgtam oda neki.* - Legalább egy lópokrócot teríts magadra.
*Felkaptam a csomagokat meg a gitárt és a kijárat felé indultam.*
- Srácok, én még elszaladok a cuccokal, és elviszem ezt a két kulcsot Soledadnak meg Milesnak. Sietünk vissza, addig ti csak készülődjetek. -*kiáltottam hátra a vállam felett, majd kiléptem az istállóépületből és a lakóházak felé indultam.*
//Folyt. köv.: A Szigez - Lakóház - Folyosó// |
Sam: -Jólvagyok...-*nyögtem ki és elvettem a törölközöt, de a pulcsit visszaadtam.*-Nem szeretném hogy miattam legyenek vizesek a cuccaid... A törölközöt köszönöm...-*motyogtam, és megtöröltem az arcom.*-Maximum nyáron télen soha többé nem fogok csónakokbol a jeges vízbe ugrálni...-*válaszoltam Lucas megjegyzésére, és halvány mosolyt eröltettem az arcomra. A csonakból kiszállás volt az egyik legfélelmetesebb dolog a kis uszásom után, a tériszonyom kétszeresére nőtt. Azrt remegve valahogy sikerült kimásznom és a szárazabbik kezembe fogtam egy táskát. A többiek után csoszogtam az istállóba és levetettem maam aföldre a radiátor mellé.*
Mike: *Mikor hallottam hogy megérkeztek abbahagytam Fantasma pucolgatását. Kedves szürkém már majdnem teljesen elaludta és egy porszem nem volt rajta. Ha unatkozok a lópucolás a legjob elfoglaltság. Amint megláttam Samet, ahogy a víztől cuppano hangot ad a cipője minden léésnél a hajából folyik a víz és javarész vicsorog elkuncogtam magam.*-Hát te meg? Ki fürdette meg?! Én akaram...-*vigyorogtam a többiekre, Alex és az uj lány alig birta visszatartani a röhögést.*-Mike.-*biccentettem halkan az uj lány felé, és Alexre néztem.*-Mi történt?-*kérdeztem mosolyogva.*
Alex: *Vigyorogva probáltam lenyelnia torkomban a gombocot ami arra késztetet hogy nevessek. Sam szívós lánynak tűnt nem aggodtam tulságosan érte.*-Beleesett a vízbe amikor jöttünk át...-*mondtam és gyrsan bementem Comethet hogy az ö sörényébe röhögjem bele a dolokat. Rosz volt a lelkiismeretem amiatt hogy kiröhögtem szegény Samet, de nem birtam abbahagyni a nevetést. Rájöttem hogy itt jol fogom érezni magam. Nagyon jól.*
 
|
*A többiek után mentem, majd Sam beleesett a vízbe.* - Úristen Sam jólvagy? - *kérdeztem.Mivel úgy láttam jólvan kisegítettem a vízből majd Sofie-ra néztem.* - Terep? jól hangzik. Mikor megyünk? - *kérdeztem.*
 |
[933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Jól esett a hideg víz, amit Sonora a saját orrával tartott az enyémhez. Valójában Sonora bársonyosan puha orra esett jól, de ezt természetesen nem voltam hajlandó beismerni. Egyszerűbb volt mindent ráfogni a hideg vízre.*
- Egen, ismerlek... - *vigyorogtam rá féloldalasan.* - Szeretsz beleborulni a jéghideg tengerekbe és hasonlók. Ha lenne balesetbiztosításod, komolyan mondom, mostanra gazdagabb lennél, mint az angol királynő.
