|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 15:52 - |
|
|
Teljesen felszerelt istálló. Tágas boxok és normálisan van takaritva is.
|
|
[933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
*Amikor megérkeztün beléptem az istállóba és végigsétáltam a bokszok között. A tekintetemmel Rémálmot kerestem. Álmos szemekkel bámult ki a bokszból és amikor meglátott nyeritett egyet. Mosolyogva a lányhoz fordultam.*-Mit szolnál egy lovagláshoz?-*kérdeztem és kinéztem az egyik ablakon. *-Még sötétedés előtt visszaérünk... Bár egy éjszakai túra sem rosz...-*mondtam mosolyogva és Rémálomhoz léptem. Megsimogattam az orrát és ujra a lányhoz fordultam.*-Van lovad?-*kérdeztem, és kicsit furcsán éreztem magam. Nem szoktam ennyit beszélni. Bár lehet hogy azért beszélek többet mert ujra a hazai terepen vagyok.*
|
 * Cesart a legutolsó boxba csuktam és megettem ahol nem zavarhatja a többi lovat. Nem tűnt túl lelkesnek amiatt hogy egyedül hagytam , de itt legalább lenyugszik (már ha ez nála lehetséges) és nem csinál több őrültséget. Még utoljára megpaskoltam a nyakát , bezártam a box ajtaját duplán mert Cesarban nem leeht megbízni Ő egy igazi szabaduló művész. Elindultam a folyosón és megpaskoltam Loo nyakát majd kivezettem és szerszám nélkül szőrén felmásztam a lóra, mikor mögöttem a lovam felnyerített és belerúgott a box ajtajába.* ~ Majd csak aba hagyja!~* gondoltam mikor az erdő felé vettük az irányt.*
* Rose szokásával ellentétben csak megetett és megitatott majd bezárt a leghátsó boxba ahol nem haraphatom meg kedvemre társaimat. Nem szerettem az istállóban lenni sohasem.* ~ A szabadban születtem és oda is tarozom!~ * mondogatta még régen az édasanyám még Rose anyukájával egy galoppfutamon meg nem halt. Ennek nagyjából 2,5 éve.~ Rose nevelt fel , ő gondozott és titokban mindig kiszöktünk a galopppályára és a szomszéd fiúval mérettünk le az időnket. Belőlem soha nem lett versenyló sé talán már nem is lesz, de ez nem zavar igazán , már belektörődtem a sorsomba.~ De még is zavart hogy az én emberem és társam egy másik lóhoz ment oda és vite magával akárhova is ment , ezért egy jókorát rúgtam a box ajtajába hogy figyeljenek rám...*
Folyt. köv. :. megtévesztő ösvény
|
* A lószállító belseje ilyesztőnek tűnt. Már mindenhogy rugdaltam semmi nem használt ,aztán nagyjából két óra múlva megálltunk. A sofőr történetesen a szomszéd fiú beszólt a lószállító hátulján lévő ajtón.* - gyere te bestia! önszántamból el sem hoztalak volna. Mindnet csak szofi kedvéért csinálok.- *motyogta Tom és egy vezetőszárat próbált rám rakni, ez sikerült is neki de annyira zavart ez az ember hogy felé kaptam és megindultam felé. A srác félre ugrott elenedte a kötőféket. én pedig letrappoltam a rámpán. Végül a szállítóm is követett próbált megfogni ,de nem sikerült neki. Én gondolkodás nélkül hátrarúgtam és a fiú összeesett. Az istálló felé vettem az irányt berohantam az épületbe és megpillantottam gazdám aki egy másik lovat simogatott felé iramodtam , a háta mögött megálltam és fújtattam. *
* Valaki a hátam mögött fújtatottmegse kellett fordulnom hátranyultam a kötőfékért közben a másik kezemmel bezártam Loo boxát , majd megfordultam.* - Cesar!Mit csináltál Tommal te bestia? -* kérdeztem a lovam amjd megöleltem ő erre a hajamba harapott.* |
- Szia Loo! Rég láttál ugye? - kérdeztem a lovat. * Ő erre csak a kezemhez dörzsölte az orrát, mintha ezzel akarta volna jelezni hogy menni akar. Nem nagyon foglalkoztam ezzel a jelzéssel és elmentem a takarmány tárolóba, megnéztem milyen mennyiség és takarmány áll a "Loo" név mellett,majd megettettem Loot és vittem neki friss vizet is.* |
 *Az istálló előtt gyorsan megigazítottam a kengyeleket, majd jól meghúztam a hevedert és fellendültem a nyeregbe. Tangó egy kissé még mindig morcos volt, de türelmesen álldogált, amíg én kényelmesen elhelyezkedtem a hátán és jelt adtam neki az indulásra. Peckes, könnyed léptekkel haladt, mint mindig, így hamar fel is zárkóztunk Sam és Sofie mögé.
Hátrapillantottam a nyeregben, és láttam, hogy Soledad mögöttünk lovagol Sonorával. Melegen rájuk mosolyogtam, majd visszafordultam az ösvény felé.
Tangó érezhetően izgatott volt a terep miatt; táncosan és lendületesen lépkedett, lábait magasra kapkodta. Orrlyukai kitágultak, és nagyokat fújtatott, majd mély hangon felnyerített. Így adta tudtára a többieknek, hogy jó kedve van.
Elmosolyodtam és lehajoltam, hogy megsimogassan a nyakát, de akkor Tangó hirtelen megdermedt alattam.*
- Na! - *néztem rá értetlenül.* - Mi a baj?
*Ekkor azonban már én is hallottam a paták ütemes kopogását, ám még mielőtt akár csak hátrapillanthattam volna, hogy megnézzem, ki üget utánunk, Lucas már ott is termett mellettünk a semmiből egy hatalmas, jól megtermett Fríz mén hátán.*
- Azt a mindenit! -*leheltem döbbenten és az ámulattól kis híján kiestem a nyeregből. A csődör óriási volt; legalább egy fejjel magasabb volt Tangónál, pedig ő sem volt valami alacsony jószág.* - Te jó ég, Lucas! Hol szerezted ezt a bestiát?
 - Szép, mi? - *kérdeztem vigyorogva, miközben előre hajoltam a nyeregben, hogy megpaskoljam Tristan vastag, izmos nyakát.* - Őt osztották ki nekem a lovaglásokhoz, amíg ide járunk.
*Milóra pillantottam, de a bátyám még mindig kikerekedett szemekkel meredt Tristan hatalmas termetére. Tulajdonképpen nem csodálkoztam rajta. Tangó bitang nagy teremtés volt, és csak nagyon kevesen akadtak, akik szárnyalták őt méretben - legalábbis a fajtáján belül -, ám Tristan határozottan ezen kevesek közé tartozott. A mosolyom elégedetten kiszélesedett és újra lenyúltam, hogy végigsimítsak a csődör nyakán.*
- Amúgy Tristan a neve.
- Hát, nem semmi! - *leheltem.* - Apa említette, hogy nagy ló, de azt egy szóval sem mondta, hogy ekkora!
*Lucas megnyikkant, mire én nagy nehezen elszakítottam a pillantásomat Tristanról, és az öcsémre néztem. Luke értetlenül ráncolta a szemöldökét és gyanakodva meredt rám.*
- Miről beszélsz, Miles? - *kérdezte döbbent-gyanakvó hangon.* - Te tudtál Tristanról?
- Aha. - *bólintottam félszegen.* - Még az indulásunk előtt négy nappal apa idetelefonált Mr. és Mrs. Robertsnek, és az iránt érdeklődött, hogy van-e szabad lovuk a számodra. Tudták, hogy mi csak Tangót hozzuk magunkkal, apa viszont szerette volna, ha neked is van itt egy lovad. Mr. Roberts őt ajánlotta. - *feleltem a csődörre mutatva.* - Apa pedig azzal a lendülettel rögtön meg is vette neked. Mármint saját lónak. - *folytattam.* - Interneten átutalta a ló vételárát Mr. Robertsnek, ő pedig kipostázta nekünk Tristan papírjait. - *néztem Lucasra.* - Habár az eredeti, törzskönyvi neve Silas WF 465 volt, ha jól emlékszem.
*Rámosolyogtam az öcsémre, és átnyúltam, hogy vállon veregessem.*
- Úgyhogy őt nem csak lovagolod, öcsi! Ő már papíron és hivatalosan is a te lovad. |
*Visszavezettem Loot az istállóba és leápoltam.* ~Mindenki ismer mindeknkit csak én lógok ki a sorból. Én nem ismerek senkit csak Loot na meg persze, Sofiet és Lucyt..~ * Loo áplolása igaz csak 30 percig tartott ,de ez az idő nekem még is Óráknak tünt. Mikor végeztem bevittem Loot a boxába . Én pedig kimentem és neki támaszkodtama legelő kerítésének és figyeltem a kint legelésző pár lovat. * ~ Sajnos belémhasított a felismerés.: magányos vagyok. Pedig otthon a bátyjám joe azt mondta mindne rendben lesz.. biztos gyorsan beilleszkedek.~
Folyt köv : legelő |
*Már kezdtem nagyon nagyon megunni hogy nem törődnek velem. *~A hugom meg nem szereti ha lovagolnak rajta.. Még ilyet! Ha a helyében lennék!~*gondoltam bosszusan és unatkozva szálazgattam a szénámból amikor valaki zörgött a boxajtómon lévő zárral és halkan a nevemet szolongatva belépett. Kedvesen ráhorkantottam a szőke lányra. Törékeny alkatú kedves tekintetű embernek tűnt. Az orrom felé nyujtotta a kezét én meg odanyomtam a kezéhez az orrom. Rámkapcsolt egy szárat és pucolgatni kezdett közben néha megpaskolta a nyakam. Amikor nyeritettem hogy "menjünk már" szegény lány kicsit meglepődött valoszinüleg nagyon gondolkozott valamin. Hozzádörzsöltem a fejem a vállához. Már nagyon hiányzott hogy valaki gondoskodjon rólam. Persze mindennap lepucolgattak és kialmozták a boxom de az mégsem ugyanaz. Amikor felpattant a hátamra lelkesen elindultam amerre irányított.*
//Folyt köv. Galopp pálya//
|
- Igen Lucy! Gyere csak mellettem!* mondtam kedvesen és beálltam Miles és Tangó után. Mellettük Lucas volt Trsitannal, előttük pedig Sam és Sofie.*
- Mi megvagyunk* kiáltottam előre, de nem túl hangosan, nehogy valamelyk ló megijedjen. Az ösvényig nem szóltam semmit, hisz nem volt messze, de utánna szerettem volna Lucy-val beszélgetni. Mikor a vezetők lendultak, és Miles is Tangóval előttünk, jelt adtam Sonora-nak mire lovacskám el is indult.*
-
* Egy eddig ismeretlen ló és lovasa álltak mellénk. Egyenlőre nem álltam túl közel a nálam valamivel kisebb lóhoz, csak úgy normális távolságba. Mikor Soledad jelt adott, alig vettem észre, hisz a gondolataimba voltam merülve. Ő sosem rúgott még belém nagyot, csak megbökött, de ha nem figyelek rá könnyen eltéveszthetem, ezért elhatároztam, hogy ezen az úton figyelni fogok. Az eslő utam lesz itt, és megakarom ismerni ezt a helyet, de valami furcsa érzésem volt, ami még jobban arra sarkallt, hogy figyeljek, még akkor is, ha nem akarok*
|
- Úgy látszik egyedül maradtunk. - sutogatam Loonak .* Megpaskoltama nyakát majd kivezettem egy vezetőszárral és elkezdtem kifésülni a sörényét. Látszólag élvezte. * ~jajj istenem de szép is vagy Loo. Bárcsak nekem lenne ilyen lovam.~ * eléggé elgondolkodtam így azt sem vettem észre hogy már jó ideje ugyan azt az egy tincset félsülöm nagy gondal. A valóságba Loo rántott vissza azal hogy felnyerített.* ~ Olyan furcsa hangulatot áraszt ez a sziget bár leeht hogy csak az teszi hogy nemrég érkeztem és nem szoktam meg a környéket.~ * Negyed óra múlva minden bátorságomat összeszedve felkapaszkodtam Loo hátára és elindultam a galopp pálya felé.* ~ Egy kicsit közülnézek a környéken.~ * Loo nem tanusított ellenállást és ügetésben a galopp pálya felé vettük az irányt.*
Folyt köv : A Sziget - Istálló és környéke : Galopp pálya |
- Aha... - *dünnyögtem bizonytalanul Samnek.* - Hát, lehet, hogy igazad van.
*Sam ezután csak megsürgetett, hogy ha jönni akarok, igyekezzek, különben itthon hagynak, azután magamra hagyott.
Vállat vontam. Talán Miles tudja, hogy mi ez az egész, de most egyértelműen nincs több időm ezen rágódni. Ha Tristant nekem osztották ki, akkor nincs okom panaszkodni, elvégre csodálatos ló.
Visszaszaladtam a nyergeshez és mivel fogalmam sem volt, melyik az ő nyerge, gyorsan végigpásztáztam mindet. Miután kikerestem a nyeregtartót, amire Tristan neve volt felcímkézve, egy mozdulattal leemeltem róla a kényelmesnek tűnő, fekete nyerget meg a piros nyeregalátétet, és a karomra fektettem.
A kantárt már könnyebb volt megtalálni, mivel ott lógott pontosan a nyereg mellett, a falon. Azt is felkaptam, és út közben tettem egy kitérőt Tangó boxa felé, hogy elcsórjam az ápolószeres ládánkat is, amit Milóval rendszerint közösen használunk.
Miután visszaértem Tristan boxához, a ló kíváncsian a box elejébe sétált és érdeklődő tekintettel figyelte, hogy mit csinálok. Kikaptam egy kefét, majd félrehúztam a boxajtót és lassan beléptem hozzá.*
- Szia Tristan. - *mormoltam neki halk, kedves és megnyugtatónak szánt hangon.* - Úgy néz ki, ezentúl én lovagollak. Remélem, nem bánod.
*Ezután felemeltem a kefét*
- Megengeded? - *kérdeztem tőle, majd lassan az oldalához léptem és finom, de határozott mozdulatokkal csutakolni kezdtem. Úgy tűnt, élvezi a törődést és a figyelmet, jól esett neki, hogy a szőrát ápolják. Halkan horkantott és élvezkedve kinyújtotta a nyakát. Elmosolyodtam.*
- Jó fiú vagy. - * paskoltam meg kedvesen a nyakát.* - Nagyon jó fiú.
*Gyorsan végeztem az ápolással és a szerszámozással is. Tristan tökéletesen nyugodtan és békésen tűrt mindent, egyetlen rossz mozdulata sem volt. A zablát zokszó nélkül vette a szájába, és türelmesen állt, amíg én becsatoltam a szíjakat. A nyergelésnél sem volt semmi gondom. Tristan igazán jólnevelt és értelemes jószág volt.*
- Sajnálom, hogy ennyire kapkodok körülötted, de sajnos most nincs túl sok időnk. A többiek mind ránk várnak. - *gyorsan kivezettem őt a boxból és ő engedelmesen ballagott utánam, végig a folyosón. Az istállóból kiérve aztán meghúztam a hevedert, egy gyakorlott mozdulattal beállítottam magamnak a kengyelt, majd pillanatok alatt felhúztam magam a nyeregbe és kényelmesen elhelyezkedtem.*
- Így ni. - *mondtam, miközben előre hajoltam és dicsérő mozdulatokkal megpaskoltam a nyakát.* - Mehetünk.
*Sarkammal finoman megböktem az oldalát, mire Tristan azonnal nekiindult. A legapróbb, legfinomabb jelzésekre is rögtön reagált, és sokkal simábban, könnyedebben lépkedett, mint Tangó. Hihetetlenül kényelmes volt rajta ülni.*
- Jövünk már! - *szóltam előre a többieknek, majd Tristant laza, könnyű ügetésre ösztönözve igyekeztem beérni a kis csapatot.*
//Folyt. köv.: Megtévesztő ösvény// |
Sofie:-Rosaile,terepre megyünk...-*mondtam.Sam mellém lépet,és majdnem leesett,de szerencsére megtarottam és visszatoltam*-Igen Sam,jó ötlet,ugyanis ha nem haragszol még nincs kedvem a temetésedre menni-*kuncogtam,majd kivezettem Daliát a boxból,felszálltam rá és Sam mellé léptem vele.*-Nos,remélem nem bánod,ha kinevezetem magam a vigyázódnak-*nevettem ismét,majd lassan a többiek is beálltak a helyükre.Mondani szerettem volna valamit,de aztán meggondoltam magam.Megvártuk,míg mindenki elkészül,majd elindultunk.*
Lucy:*Kivezettem Ciscot a boxából,és felszálltam rá.*-Soledad...Mehetek melletted?-*kérdeztem,majd beálltam Lucas mögé,aki mellett Miles volt,és előttük Samék.*
//Folyt. köv. A Sziget - Vadon - Megtévesztő ösvény//
|
Sam: -Nem tudom szerintem az lehetett hogy a szüleid megkérték Robertséket hogy osszanak ki neked egy lovat... De siess ha jönni akarsz-*vigyorogtam Lucasra és kivezettem Nitát a helyéről. Az istálóban volt egy szekrény, Felálltam az egyik polcra és gyorsan átlendültem Nita hátára, aki már erőteljesen oldalazott el a szekrénytől. Egy beletörődő sohajtással nyugtázta hogy viszonylag biztosan ülök és, mielőtt táncolni kezdhetett volna Sofie mellé léptettem, és és feljebbhuztam a pulcsim cipzárját. Nita megrázta magát én meg majdnem lecsusztam a selymes szőréről, de Sofie segitett megtartani magam, és erre nevethetnékem támadt.*-Azthiszem ma valakinek vigyáznia kell rám mert még kitöröm a nyakam...-*mondtam halkan kuncogva Sofienak, és kissé oldalra forditottam Nitát hogy hátranézzek az istállóba.*- Mindenki készen van?-*kéreztem és amikor nagyjábol mindenki egy igennel válaszolt Nita oldalába böktem. Megint jó sokan voltunk. Ez egy kicsit biztonságérzetet adott. *~Én igyis ugyis meghalok de legalább nem félek közben.~*gondoltam miközben a földet bámultam. Aztán eszembejutott hogy ha leesek Nitárol akkor minimum négyen vágtatnak át rajtam. Belerázkódtam a gondolatba és mégjobban megszoritottam a combommal Nita hátát. Amikor az ösvényre forditottam Nitát, elkezdett lüktetni a fejem, egyrészt az izgalomtol. Nita sem volt tul lelkes hogy arra menjünk de egy kis nógatással normális tempoban birt menni.*
Nita: *Eszem ágában nem volt arr a helyre visszamenni. Valami odavonzott minket lovakat, igy találtunk oda... Már most éreztem azt az érzést ami hajt befelé be az erdőbe, az a jó érzés aminek nem lehetett ellenállni. *~A házhoz akarnak menni? Hát tessék! Ugy kell nekik! majd megtudják, mien is ez a sziget valójában...~* gondoltam bosszusan már már lázadozni akartam de valami visszatartott.*
//Folyt köv. Megtévesztő ösvény//
|
* Hamar lecsutakoltam Sonora-t, majd villámgyorsan összepakoltam az ápolósdobozt és visszavittem a nyergesbe. Ezután felraktam rá a kantárt, és a nyerget is. A western felszerelésnél ez nem tart sokáig. Közben kedvesen beszéltem Sonorához, de nem érdekelte igazán, csak néha horkantott kedvesen. *
- És nem baj ha nem cseréled ki a zablát, szerintem egyszer kibírja* mondtam és megigazítottam a nyerget Sonora hátán, majd mikor végeztünk, kivezttem a box elé, és bezártam a boxajtót, majd adtam neki egy puszit a még mindíg nedves orrára. Már nem csöpögött róla a víz, de azért még hideg volt. *
- Mi készen vagyunk* mondtam * Szerintem az az elválasztórúd lovaglás után is ráér, hisz az istállóban van lámpa, de a terepen nem:D* mondtam mosolyogva és elindultam Sonora, Tangó, és Miles mellett az istálló ajtaja felé. a többiek már ott gyülekeztek, és csak minket vártak*
* Soledad gonsosan nyergelt, és kedvesen beszélt hozzám, de én akkor Dakota-nak magyaráztam, és csak néha horkantottam annak a jeléül, hogy megrétettem amit mondott. Miután végzett elindultunk az ajtóban gyülekezők felé. *
|
*Amíg Soledad elszaladt a kantárokért, én szemügyre vettem a károkat. Nem volt olyan vészes a helyzet, de ha Mr. és Mrs. Roberts meg akarják csináltatni, megmondom nekik, hogy a lovamra való tekintettel az új fal minimum betonból legyen és vékony acélszálakkal erősítsék meg...
Megcsóváltam a fejemet, de azért megjelent az arcomon egy sopánkodó mosoly. Hihetetlen ez a Tangó, alig fél napja vagyunk itt, és ő máris tökéletesen szétbontott egy teljes boxot.*
- Jellemző. - *mondtam vigyorogva, és elnézően megvakargattam a lovam homlokát hosszú, leomló üstöke alatt.* - Örülhetsz, hogy Soledad nem volt mérges rád. Képzeld csak el, ha az a fal véletlenül rádől Sonorára. Nem tudom, mihez kezdtünk volna, ha az orrodon kívül még a kis barátnőd is megsérül.
*Amikor Soledad visszaérkezett, hálásan átvettem tőle a kitágított western kantárt, és Tangó fejéhez próbáltam. Pont jó volt a méret, tökéletesen illet rá.*
- Nagyon szépen köszönöm. - *hálálkodtam.* - Úgy tűnik, a méret jó lesz. Nem bánod, ha most nem cserélek rajta zablát? Tangó jobban szeret a saját zablájával a szájában lovagolni, de szerintem ezegyszer ő is kibírja.
*Gyorsan visszapillantottam a kiborult fal felé, és a maradványaira böktem.*
- Indulás előtt szólnunk kell a lovásznak, hogy takarítsák el innen a törmeléket, mire visszaérünk a lovakkal, és talán nem ártana bekötni ide egy elválasztó rudat, vagy valamit. -* mondtam Soledadnak.* - Legalább ideiglenesen, amíg meg nem csináltatják a falat. Hmm? Te mit gondolsz?
*Eközben már azon ügyködtem, hogy Tangó fejére csúsztassam a vadonatúj kantárt - a lovam persze nem volt elragadtatva az örömtől, hogy az orra körül matatok, de szó nélkül tűrte a szerszámozást -, majd kiléptem a box elé és felnyaláboltam a nyerget is. Gondosan eligazgattam alatta a nyeregalátétet, majd egy lendületes mozdulattal az egészet átemeletem Tangó hátán. A marjához igazítottam, és finoman becsatoltam a hevedert. Tangó bosszúsan szusszantott egyet.*
- Sajnálom, pajtás, de magadnak kerested a bajd. Remélhetőleg most megtanulod, hogy máskor óvatosabban udvarolj. - *vigyorogtam a lóra és kedveskedve megpaskoltam a marját.* - Nagyjából készen vagy.
*Gyorsan átpillantottam Soledadék felé.*
- Ti hogy álltok? Menetre kész? - *mosolyogtam.* - Ó, és még egyszer köszönöm a kantárt. Nagy segítség volt.
 *Csak fél füllel hallgattam, hogy Sonora és Dakota szóba elegyedtek egymással. Engem jelen pillanatban leginkább Miles és az új kantár foglalkoztatott, amit Soledad hozott nekünk. Nem szívesen vettem másik ló zabláját a számba, rendszerint ragaszkodtam a saját zablámhoz, de ezúttal nem volt mit tenni, és különben is, megbíztam Milesban. Ez a zabla pedig nem akármelyik "másik lóé", hanem Sonoráé, és ő tulajdonképpen nem idegen. Így hát akadékoskodás nélkül kinyitottam a számat és kelletlenül ráharaptam a vasra. Persze attól még nem voltam túl lelkes a dologtól.
Miután morcoskodva bevettem a zablát és tűrtem, hogy Milo rám igazítsa a szíjakat, felfigyeltem rá, hogy Sonora megemlíti a nevemet Dakotának.
Nem tehettem róla, elfogott a kíváncsiság. Szinte már oda se figyeltem Milesra, aki idő közben már a hevedert csatolta a felrántószíjakhoz, hanem a fülemet hegyeztem és a szemem sarkából két kanca felé pislogtam. Nem akartam, hogy észrevegyék, hogy figyelek, ennek ellenére nagyon is érdekelt, hogy miről folyik a szó.
Amikor Sonora azt mondta, a "barátja" vagyok, furcsa bukfencet vetett a gyomrom, de azt hiszem, a jó értelemben véve. Önelégülten vigyorogni kezdtem, és akaratlanul is büszkén kihúztam magam. Jól esett, hogy Sonora a barátjának tart, büszke voltam rá, és ami azt illeti, hálás is voltam érte. Számomra is ő volt itt az első, akivel megismerkedtem és akiben igazán képes voltam bízni is...* |
* Miután Tangó ellépett, lassan hozzászóltam*- Tudom, nagyfiú, hogy fáj, de ha nem hagyod hogy megnézzük, nem tududnk segíteni* mondtam ekdvesen, de akkor már tudtam, hogy mivel tudok neki segíteni.*- Igen Milo, tudsz jönni lovagolni, de úgylátszik egint én foglak kihúzni a bajból* válaszoltam élesen Milo előbbi viccére, és szintén kinyújtottam rá a nyelvemet, de hamar visszahúztam, hisz elkapott a nevetés. *- Nem hiszem hogy Sonora-nak bármi baja esne abból, hogy Tangó mellett áll. Most úgy sem sárlik, és addig nem eshet semmi baja. És úgy látom Tangó nem családalapítási okok miatt döntötte ki a falat. Néz csak az orrát! Vizes. Biztos fájt neki, és beledugta az itatójába* magyaráztam Miles-nak miközbe Sonora éles nyerítését hallotttam és lassan odamnetem hozzá*- Na mi a baj kislány.. héé te nem szoktál csakúgy ilyeneket nyeríteni* mondtam és épp megaakrtam puszilni az orrát , mikor a fél arcom nedves lett.*- Jaaaaj te! * mondtam Sonoranak. *- Miles szerintem nem is Tangó dűtötte ki, hanem Sonora. Levizezte a duzzanatot, Tangó orráról.* magyaráztam és közben gondos pacikám orrát törölgettem. Pár szalmaszálat a víz oda is tapasztott neki*- Sonora épp ebédelt* ecseteltem a gyanúmat és újra nevetés jött rám, hogy milyen nyomozó lettem.*- De most siessünk, ha nem aakrjuk a többieket megvárakoztatni* mondtam és elindultam a nyerges felé*- Marad itt Milo, mindjárt jövök* mondtam és beléptem a nyergesbe, egyenesen Sonora cuccai felé. Két kantárt hoztam magammal,hogy fel legyek készülve minden esetre. Hamar megfogtam és visszamentem vele a három jómadárhoz.*- Néz csak, ez egy western kantár. Nincs rajta orrszíj. Ha ezt adod Tangóra, nem kell lecsatolnod a saját kantárjáról az orrszíjat, de lehet hogy ezt egy kicsit tágabbra kell venni Tangó fejéhez* mondtam és a csatott 2 lyukkal kijebb engedtem. *- Tessék* adtam iles kezébe és elindultam Sonora cuccai felé, hisz nekem is el kellett kezdeni nyergelni. *
iylesmi kantárt képzeljetek el:
* Miután Dakota megkérdezett nem tudtam válaszolni, hisz magam sem tudtam mi a bajom vele. *~ Jaaj Sonora, mit kell neked problémázni, te nem is vagy ilyen~* gondoltam és téyleg nem tudtam mi bajom lehet.A szívem mélyén talán tudtam.. de nem mertem bevallani még magamnak sem.... talán féltékeny voltam Tangóra picit. Én is új vagyok itt, és ő volt az első ló akit megismertem. Ő meg idejön és Tangó ebyből itthagy engem. A kanca az igazat akarta hallani, hát eldöntöttem, hogy iagazat fogok mondani*
- Tudod én is új vagyok itt, és Tangó lett az első barátom. És te eddig nem igazán beszéltél senkivel, csak elvoltál magadnak, miután a gazdád idejött megegyből elkezdtél haverkodni. És ez volt az első benyomásom rólad.Hogy eddig senkivel sem beszéltél most meg hirtelen haverkodsz. És ezt nem értem, miért csináltad. Mielőtt az a lány ide nem jött csak álltál. Egyébként semmi bajom veled, csak ezt nem értem. És egyáltalán nem kell kerülnünk egymást a lovagláson. Ha elmondod mitől lettél hirtelen ilyen barátkozó.. talán még barátok is lehetünk* mondtam, hisz nem szerettem senkivel sem haragban lenni. És örültem hogy az igazat mondam. Hisz tényleg nem értettem..... az előbb még csak ott állt magának aztán megjelent az a lány és hirtelen jófej lett.... hmmm..
|
- Szia Rosalie vagyok. - modtam. - Hová siet mindenki?- *Meglepett hogy ez a lány megszólított. Nagyon rendes volt tőle. Legaláb már ismerek egy embert... vagyis pontosabban kettőt.* ~Szeritnem rendes lányok. Legalábbis gondolom... Kiváncsi vagyok vajon hova siet mindenki.~
|
*Futólépésben érkeztem az istállóba Daliahoz.Láttam,hogy Sam leveszi a nyerget*~Én szerintem rajtahagyom,bár ha sokan leveszik,akkor én is szőrén megyek~*gondoltam.Hirtelen észrevettem egy új lányt*-Szia,Sofie vagyok!Ő pedig...-*böktem a Cisconál álló lány felé*-...Lucy-*mondtam.*
|
*A kanca nem üdvözölt engem valalmi fényesen. Nem tudtam mi lehet a baja. Hiszen csak most érkezdtem meg.* ~Talán tettem vagy mondtam valamit amin fölháborodott?~ *Vettem a bátorságot, hogy megkérdezzem töle.*
- Hé...Sanora! Valami bajod van velem?- kérdeztem töle. Az igazat akartam hallani. Tudom az igazság néha fáj, de akkor is. Bár ez a Tangó nagyon jó fejnek tűnt nekem. Talán ö majd elmondja nekem, hogy mi baja van velem Sanora-nak. Hisz olyan jó barátok Tangó biztos tudni fogja, hogy mi baja van. Nekem is ilyen barátok kellenének csak azokat sajnos otthon kellett hagyni. Kár értük pedig ök is ugyanolyan remek lovak, mint bármelyik más. Sajnos Lill engem választott ki. Vagy inkább nem sajnos mivel eddig nagyon jól éreztem magam. Most Sanora egy kissé elrontotta a kedvemet. Már túrázni sem igazán volt kedvem, hogyha így fog viselkedni velem egész úton.* |
Lucy:*Sam fölment,és Lucashoz mentem*-Szia...Szép a lovad!A tied?-*kérdeztem,de eszembe jutott a kabát*-Ha nem haragszol,én fölmegyek egy kabátért...-*mondtam,majd felszaldtam a szobámba.*
//Folyt. köv. A Sziget - Lakóház - 10. szoba//
Sofie:*Láttam,hogy Lucy a kabátjáért megy,így én is utánna futottam,de megálltam sam előtt*-Biztos,hogy jól vagy annyira,hogy velünk gyere?Nem szeretnélek lebeszélni,de azt sem szeretném,hogy valami bajod legyen-*mosolyogtam rá,majd a válasz után felsiettem a szobámba.*
//Folyt. köv. A Sziget - Lakóház - 4. szoba//
|
*Nagynehezen eljutottam az istállóig ahogy Roberts úr magyarázta.* ~Tök jó! Kiváncsi vagyok melyik lesz az én lovam.~*Elindultam a Boxok felé és megpillantottam pár embert.*~Hál' Istennek ez a környék legalább nem annyira kihalt.~ *Nem volt merszem megszólítani a kb. velem egykorú gyerekeket így elkezdtem a lovakat csodálni. Az egyik lovon megakadt a szemem . Gyöngyörű szürke volt. Kidugta a boxból a fejét és nyerített. Így üdvözölt. A boxa ajtaján a Loo név állt.* - Segítség nélkül is eltalálok hozzád. Miylen szép vagy! - *suttogtam Loonak majd megsimogattam a nyakát.*
Folyt köv : Istálló
|
[933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
* Cesart a legutolsó boxba csuktam és megettem ahol nem zavarhatja a többi lovat. Nem tűnt túl lelkesnek amiatt hogy egyedül hagytam , de itt legalább lenyugszik (már ha ez nála lehetséges) és nem csinál több őrültséget. Még utoljára megpaskoltam a nyakát , bezártam a box ajtaját duplán mert Cesarban nem leeht megbízni Ő egy igazi szabaduló művész. Elindultam a folyosón és megpaskoltam Loo nyakát majd kivezettem és szerszám nélkül szőrén felmásztam a lóra, mikor mögöttem a lovam felnyerített és belerúgott a box ajtajába.* ~ Majd csak aba hagyja!~* gondoltam mikor az erdő felé vettük az irányt.*
*Az istálló előtt gyorsan megigazítottam a kengyeleket, majd jól meghúztam a hevedert és fellendültem a nyeregbe. Tangó egy kissé még mindig morcos volt, de türelmesen álldogált, amíg én kényelmesen elhelyezkedtem a hátán és jelt adtam neki az indulásra. Peckes, könnyed léptekkel haladt, mint mindig, így hamar fel is zárkóztunk Sam és Sofie mögé.
- Szép, mi? - *kérdeztem vigyorogva, miközben előre hajoltam a nyeregben, hogy megpaskoljam Tristan vastag, izmos nyakát.* - Őt osztották ki nekem a lovaglásokhoz, amíg ide járunk.
*Csak fél füllel hallgattam, hogy Sonora és Dakota szóba elegyedtek egymással. Engem jelen pillanatban leginkább Miles és az új kantár foglalkoztatott, amit Soledad hozott nekünk. Nem szívesen vettem másik ló zabláját a számba, rendszerint ragaszkodtam a saját zablámhoz, de ezúttal nem volt mit tenni, és különben is, megbíztam Milesban. Ez a zabla pedig nem akármelyik "másik lóé", hanem Sonoráé, és ő tulajdonképpen nem idegen. Így hát akadékoskodás nélkül kinyitottam a számat és kelletlenül ráharaptam a vasra. Persze attól még nem voltam túl lelkes a dologtól.