|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 15:52 - |
|
|
Teljesen felszerelt istálló. Tágas boxok és normálisan van takaritva is.
|
|
[933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 *Kuncogtam egy jót Mike-al,majd oldalba bökött ugrottam egyet, hiszen nagyon csikis vagyok.-Terep? Hááát...Jó.*Mondtam, és egy kedves pillantást dobtam Mike felé. Ekkor egy ajtó csapódott. Tekintetem odakaptam és összerezzentem.-Dehát semmi sincs ott.*mondtam remegő hangon.-Namindegy, menjünk!*mondtam fittyet hányva a különös jelenségre, és felálltam a szalmabáláról. Leporoltam magam, majd lehajoltam, hogy leporoljam cipőm orrát. Mike tekintetét fenekemen éreztem, és eszembe jutott anya. Anya mindíg belecsípett ilyenkor a fenekembe. -Mit stírölöd a seggem? Jó mi?*kérdeztem, és megsimogattam hátsó felem, majd szökdécselve elindultam a nyerges felé, de félúton visszafordultam.-Na milessz jössz már, vagy itt alszunk?*kérdeztem, s álmos fejet vágtam.
|
 -Nagyon hiányoztál.-*mondtam poénkodva és kikaptam a kezéből a szalmát amit az arcomba nyomott.*-A lovad talán jobban szeretni neki add.-*vigyorogtam a lányra és oldalba böktem.* Mit szolnál hozzá ha kimennénk terepre?-*kérdeztem mert kicsit unatkoztam. Az egyik boksz rácsos felső része nagy durranással becsapodott. A bokszban nem volt ló, de sehogy sem értettem hogy egy teljesen szélvédett elyen hogy tud a huzat bele kapni egy rácsos ajtóba.*-Ez nem jó...-*jegyeztem meg és még mindig az ajtót fürkésztem.*
|
-Bolond?ÉÉn?ÁÁÁ!*mondtam vigyorogva, és felkönyököltem, és tenyerem derekam alá helyeztem.-Tudok én vigyázni magamra!*mobndtam, még mindíg mosolyogva.Elment lovához,és visszajött hozzám.-Hiányoztam mi?*kérdeztem mindkét semöldököm fölfelé mozgatva, mintha el akarnám csábítani, majd csak a poén kedvéből szalmát dörgöltem arcába. |
*Fel sem fogtam miről beszél és már a szalmabálán találtam magam. Amikor végre sikerült leszednem magamról rávigyorogtam.*-Ezt még megbánod. Amikor nem számitasz rá visszavágok...-*mondtam és kiráztam a szalmát a hajamból.*-Bolond vagy.-*vigyorogtam rá majd felálltam és a néhány perce türelmetlenkedő Fantasmához sétáltam. Beletörölte a nyáláta pólómba majd elégedetten az arcomba fújt.*-ügyes vagy...-*mondtam szarkasztikusan és előkotortam egy cukorkát a zsebemből, majd visszaültem a bálára.* |
*Vártam a válaszokat, és mindre meg is kaptam. Rendes fiúnak tűnik ez a Mike, jobban meg kell ismernem. Mikor befejezte mondandóját, ő is követte példám. Mély levegőt vettem, hajam hátradobtam, és fülem mögé tűrtem, majd elkezdtem válaszolgatni.S mikor megsimogatta lovam orrát, akaratlanul elmosolyodtam.-Köszönjük szépen, bár még fiatal.*mosolyogtam, és folytattam.*-Fire Star-nak hívják, de én csak Fibi néven szólítom.*itt mély levegőt vettem-Los Angelesből.*mondtam kissé elszontyolodva, mert eszembejutott anyu. -Ami azt illeti...*néztem körbe* amit eddig láttam az tetszik.*mosolyogtam, és végigmértem a fiút felvont szemöldökkel.-Bocs, ezt ki kell próbálnom.Ahol régen voltam, ezt sohasem tehettem meg senkivel, és most ezt meg kell tennem.*Mondtam, s hátráltam pár lépést, nekifutottam, és éppen a mögötte lévő szalmabálára löktem, és elkezdtem csikizni, majd egy pár perc mulva kissé zihálva kidőltem mellette. |
*A sok kérdés felfogásához adtam magamnak egy másodpercet, majd elvigyorodtam.*-Há elég sok a fehér folt a sziget történetében, én néhány napja érkeztem. A terep remek és tele van relytélyes helyekkel. A pályák nagyon szépekés kifogástalanok, és a társaság nagy része nem rosz arc. Bár még kevés embert ismerek.-*mondtam és megsimogattam a lova orrát.*-Szép a lovad.-*mosolyogtam a lányra.*-És te? Hogy hivják a lovad? Honnan jöttél? Hogy tetszik a hely?-*kérdeztem vissza.* |
*Mike, az újunnan megismert fiú a nyerges felé vette az irányt, én biztos nem mentem volna, dehát mivel ő is ment, nem hagyhattam egyedül. Lassú léptekkel mentem mögötte, majd mikor em volt bent senki elgondolkodtam hangosan.-Talán csak a szél.*mondtam, próbálván a helyzetet menteni, majd mikor benéztem a nyergesbe, csak egy lőrésnyi ablakot láttam, az is be volt csukva. -Hmm. ez tényleg különös.*mondtam, és komoly fejet próbáltam vágni kisebb nagyobb sikerrel, majd visszaindultam.-Itt minden ilyen rejtélyes?*kédreztem, és ezután csak úgy dőltek belőlem a kérdések. -Régóta vagy itt? Milyen a terep? És a pályák? És milyen a társaság? *mondtam, aztán mély levegőt vettem és elhallgattam, és mutattam egy "telifogsoros" vigyort, és összekulcsoltam két kezem a mellkasomon. |
-Hát nem bírom a képed ugyhogy megkérdeztem a neved mielőtt meghalsz...-*vigyorogtam a lányra és kinyitottam Fantasma bokszát.*-Nem kell köszönöm.-*mondtam és munkához láttam Fantasmánál vagyis akartam, mert a ló teljesen tiszta szalmán állt vagyis majdnem. A bepiszkolódott részeket a sarokba raktam hogy majd könnyebb legyen kihordani a többivel együtt, mert csak ennyivel nem akartam a trágyadombig menni meg vissza. Ha már nálam volt a vasvilla vittem be a lovamnak egy kis szénát. A nyerges felől szerszámok csörgése hallatszott mintha nagy erővel nekivágtak volna valamit a padlónak, erre ugy meglepődtem hogy majdnem eldobtam a vasvillát. Kiléptem a lovamtól bezártam és a nyergeshez lépkedtem. Bent sötét volt. Felkapcsoltam a villanyt hogy lássam ki az az elmebeteg aki a sötétben ül és szerszámokat dobál. Senki nem volt bent.*-Furcsa...-*mondtam Vanessának.*-Nincs bent senki...-*közöltem és felraktam a kantárt ami leesett.* |
*Rövid idő elteltével egy alak formálódott ki a napfény és a sötétség keverdtéből. Egy fiú volt az. Megvártam míg ideér, gondoltam köszönök, de ő megekőzött. engem.~Mike, Mike, Mike. Valahonnan ismerős.~ Szia, én Vanessa vagyok, de jobban szeretem a Nessa-t, vagy a Nessy-t.*mondtam, és láttam, hogy a vasvilla után nyúl.-Te figyu ennyire unszimpi vagyok Neked?*kérdeztem hatalmas mosollyal, majd észrevettem, hogy Fire Star figyel rám nesztelenül.Odafordítottam fejem, és megsimogattam.-Tudok valamiben segíteni?*kérdezte, és jámbor tekintettel figyeltem minden egyes mozdulatát a fiúnak, s egy féloldalas mosolyt küldtem felé, majd puffanást hallottam a nyeregtárolóból. Összerezzentem. |
*Ahogy jöttem le a Lakóház lépcsőin azon gondolkoztam vajon mit csinálhat Fantasma. Eldöntöttem hogy lepucolom és még a bokszát is kitakaritom. Beléptem az istállóba és egy számomra ismeretlen lány ült az egyik bálán. Átfutott az agyamon hogy mutatkozzak be vagy csak köszönjek de ugy döntöttem hogy bemutatkozom.*-Szia, a nevem Mike. Hogy hívnak?-*kérdeztem mosolyogva, és fogtam egy vasvillát.* |
*Betoppantam az ismeretlen helyre. Szép volt és rendezett, de nem nagyon volt időm a külsőségekkel foglalkozni. Ledobtam pakkjaim az ajtó mellé, hogy azért mégse legyen útban, ha valaki erre jönne, és lovas dobozom megfogva, hosszú, sietős léptekkel mentem Lovam felé, hiszen már majd' egy napja nem láttam, Hiányzott, pokolian hiányzott, hiszen mikor el volt törve a lábam, még akkor is kinnt voltam nála. Még egy napot sem voltunk egymás nélkül sehol. Siettem, s hallottam, ahogy felkel a szalmából, s kidugja szép fejét, s egyből az üstökére tekintettem, ami tele volt szalmával. Mikor odaértem láttam, hogy nincs miért aggódnom:az egész ló szalmás. -Jólvan kincsem!*simogattam meg homlokát, és már nyitottam is a boxajtót.Beléáptem lovam mellé, aki boldog, örömteli horkantással üdvözölt engem. Kicsempésztem azt a zöld almát a zsebemből, amit még anya csomagolt nekem, dehát neki most jobban fog esni. Kitettem tenyerembe, s ő örömmel ropogtatta el, majd nekiálltam megpucolni. Fél óra múlva teljes pompájában díszelgett lovam, s én mivel végeztem, kiléptem a folyosóra, s leültem lovam ajtaja mellé kitett kis szalmabálára, és amint leültem ő hajamat borzolgatta, majd egy idő után megunta, és visszament a kajájához, én pedig, mivelsenki sem volt itt, elkezdtem gondolkozni a bennem éppen felmerülő dolgokon.~Álmodunk a reményről, változásról, tűzről, szeretetről, halálról, és egyszer csak bekövetkezik. Az álom valóra válik, és végül a válasz az élet nagy kérdéseire úgy bukkan fel, mint felkelő nap a hegyek mögül. Oly sok küzdelem, hogy az értelmét, a célját megleljük, végül egymásban találjuk meg azt. A közös átélt mesébe illő és evilági élmények. Alapvető emberi vágy, hogy megtaláljuk a hozzánk tartozókat, hogy kötődjünk, és hogy érezzük szívünk mélyén, hogy nem vagyunk egyedül. Vegyük például a szerelmet. Talán a szerelem egy döntés, az, hogy adunk egy esélyt valakinek, és nem rágódunk azon, hogy ad-e valamit cserébe, vagy bántani fog-e, vagy ő-e az igazi. Talán a szerelem nem csupán megesik velünk, talán a szerelmet is választani kell. Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben. Barátság. Fura szó, s nekem itt még egy barátom sincsen, még csak ismerősöm sem.~Abbahagytam az eszmefuttatásom, mert halk, de szilárd lépteket hallottam közeledni magam felé. |
*Elindultam a nyerges felé mert Hudinyval terepre akartunk menni indulnék a szekrényemhez és megláttam egy ismerős nevet* ... ~Mintha már láttam volna valahol ezt a nevet.~*Továbbsétáltam és felnyergeltem Hudyt és elindultam terepre ...*
//Folyt.köv.hosszú terep//
|
 *Miután mindenki nyeregbe pattant kialakult a sorrend is. Mi zártunk Bastettal, aminek örültem ismeg nem is. Bastet teljesen nyugodt volt, és szépen lépegettünk kitűzött célunk felé. Voltunk egy páran, de most cseppet sem zavart a tomeg. Azthiszem. Megsimítottam lovam nyxakát, és már el is hagytuk az istállót.
//Folyt.köv. hosszú terepút// |
*Örültem, hogy az istállóban levőket már ismerem.Annak is örültem, hogy megvan a karám.*
- Köszönöm Sam! - *köszöntem meg Samnek az útbaigazítást.Be kell vallanom, kicsit meglepett, ahogy Dalia Blackyvel foglalkozott.Már csak azért mert vele általában a többi ló lekezelően viselkedik, de Dalia egyáltalán nem ilyen volt!* ~Biztosan egy kedves és közvetlen ló!~ gondoltam, majd megkerestem, hogy hol vannak a vezetőszárak.Megfogtam egyet, és Blackyre tettem.Majd mielőtt kimentünk a hátsóajtón, mindenkinek köszöntem:* -Sziaztok, jó lovaglást!-*mondtam és kivezettem Blackyt az istállóból.
/Folyt.Köv:legelő/
- Szia, az én nevem Blacky!*mondtam Daliának.Őszintén szólva, nagyon szép kancának találtam!Amikor kimentek az istállóból, én is nyerítettem neki, majd Rebecca kivitt a friss levegőre, nem mintha bent nem lenne friss a levegő!
/Folyt.Köv:legelők/ |
 *Felszenvedtem magam Nita hátára, egyrészt azért tartott sokáig mert amikor a házban a menekülés közepette óriásit térde estem még mindig meg volt a nyoma, Nita is ellenkezett, és a legnagyon átráltatóm én magam voltaam azaz az ügyességi képességeim. Sofie beállt mellém és egy széleset mosolyogtam rá. Ez a vele töltött pár nap olyan közel hozta hozzám a lányt mintha már régóta ismernénk egymást. Sofie gondokodó típus volt kicsit csendes de amugy nagyon szorakoztató társaság. Kicsit összepasszoltunk mert én olyan voltam akinek minden lépésére figyelni kell, képes vagyok a lábamban megbotlani, ez sok kellemetlenséget okozott már, de azthiszem azzal hogy ezen nevetek betudom lopni magam az emberek szivébe. Megsajnálnak. Erre a gondolatra elvigyorogtam magam. Nita rángatta a szárat de nem tudta elrontatni a kedvem. Erélyesen felvettem a fejét és tartottam, ami elég nagy feladatnak bizonyult mert a fejének teljes súlyával meg izomból is a szárba támaszkodott ami egy 10-15 kilót bőven jelentett. Hirtelen abbahagyta az ellenkezést ezt furcsálltam. Jobban kapaszkodtam a combommal.*
 *Beálltam Sam mögé és Lucyra mosolyogtam aki mellém irányitotta Ciscót.*-Látom Cisco szeret terepre menni...-*mondtam halvány mosollyal amikor a nagy méretű póni izgatottan bólogatott. Megsimogattam Comet nyakát aki a tőle megszokott percizitással és fegyelemmel kezdett a túrának.*
//Folyt köv. Hosszu terepút// |
 *-Hát izé...-*dadogtam,de aztán Sam elmondta,hol vannak a karámok*-Igen,ő az én lovam,Dalia.És gondolom a tied a foltos csődör.Ő is szép.Daliának tetszik-*mosolyogtam a lányra.Felvettem a kobakomat,mégegyszer alaposan ellenőriztem mindent,kivezettem Daliat az istálló elé és felszálltam.*-Indulhatunk!-*mondtam.Dalia hátrafordult,és nyerített egyet,valószínüleg a tinker ménnek(Blacky).*-Jajj Dalia-*paskoltam meg a nyakát.Őszintén szólva nem nagyon gondolkodtam azon,hogy Dalianak esetleg csikója legyen.Megaztán elés "válogatós" csődőr ügyben.Lina vezényelt,hogy induljunk,így beálltam Sam mellé*
 *Egy gyönyörű csődőrt vezettek be az istállóba.Izgatottan a boxajtóhoz mentem*-Szia,a nevem dalia,téged hogy hívnak?!-*köszöntem neki mosolyogva.Nem akartam nyomulósnak tűnni,csak nagyon izgatott voltam.Nagyon szép csődőr volt.(Sajnos)Indultunk lovagolni,így nem volt időm alaposan szemügyre venni a mént.Sofie felült rám,de azért visszanéztem,és nyerítettem egyet.ezután elindultunk.*
//Folyt. köv. Hosszú terepút// |
- Lina... - *mondtam a lánynak.* - Rendben mindenki készen áll? Oké kezdőthet a terep - *mondtam. Felpattantam Szépségre és láttam hogy a többiek is lóra ültek. - Gehen wir people_nation!(Indulás emberek) - mondtam németül.*
//Folyt. köv. Hosszú terepút// |
 -Matt Roberts vagyok.. Üdvözlet-*Biccentettem széles vigyorral a lány felé és kivezettem Rémlmot a bokszból. Izgatottan dobálta a fejét. Lendületből felugrottam rá, most kicit ijedősebben fogadta mint szokta ezért majdnem lecsúsztam a nyeregből, de gyorsan elhelyezkedtem.*-Én kész vagyok...-*mondtam és Rémálom nyakába dobtam a szárat. A fekete mén megrázta a fejét és kaparta a padlót.*
*Egy tőlem megszokott nagyon széles mosollyal fogadtam a lányt.*-Szia az én nevem Sam!... Ha ott a hátsó ajtón kimész megátod a karámokat és a jobboldali karám a csődöröké...-*mondtam segitőkészen majd Nita bokszához mentem és beléptem. A kancán látszott hogy élvezi hogy mostmár tartok tőle. Ez a kis bemutató amit az előbb csinált nem erősitette benem a bizamat. bosszusan meg markoltam a szárát és kivezettem a helyéről.*-Nem fogsz ki rajtam, nem hagyom hogy te nyerj...-*mondtam nagyon halkan és megsimogattam a nyakát.*
-Alex...-*mondtam a nevem és biccentettem a lány felé, még egy mosolyt is az arcomra préseltem. Egy hangos nagyon beszédes lánynak tűnt, ami nem volt a kedvencem de legalább nem a kényes fajta volt ugyhogy nem kezeltem ellenségesen a helyzetet. Amikor Mandy megkezdte a sort azzal hogy lóra szállt nem haboztam, kivezettem Cometet és a hátára pattantam. Odairányítottam a lovat Mandy mellé és közben elhelyezkedtem a nyeregben.*-Induljunk neki!-*mondtam és megigazitottam a kobakomat.* |
*Mire feleszméltem a csodálkozásból, már mindenki készen volt. -Nos pajtás ...*súgtam lovamnak* akkor induljunk !- mondtam, és végigsimítottam lovam nyakát, és kivezettem a boxból. Könnyed mozdulattal felültem hátára, és még egy utolsót húztam a hevederen, megigazítottam a nyeregtáskám, és megpaskoltam ismét lovam nyakát. Megráztam magam, majd a zsebembe tettem telefonom, és laza fonatba fontam hajam, majd felvettem a szárakat, és llekértem lovam fejét, amit eleinte kissé huzavonásan, de később szépen leadta, és száron támaszkodva vártunk, míg én kérdőn végig pillantottam mindenkin. -Nos, akkor indulunk?* kérdeztem mosolygósn, majd engedtem kicsit a száron, és az új lányra pillantottam.-Szia Mandy vagyok !*mondtam, és küldtem felé egy vigyort. |
- Nagyon örülök, Sofie, hogy találkoztunk.De ha már itt tartunk, gondolom te tudod, hogy hol van a méneknek szánt legelő, mert szeretném kivinni a lovam egy kicsit mozogni. - *kérdeztem a lányt, majd arra a lóra néztem, amelyik szerintem Sofie lova volt.(Dalia)
- De gyönyörű!Ő a te lovad?
|
[933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Kuncogtam egy jót Mike-al,majd oldalba bökött ugrottam egyet, hiszen nagyon csikis vagyok.-Terep? Hááát...Jó.*Mondtam, és egy kedves pillantást dobtam Mike felé. Ekkor egy ajtó csapódott. Tekintetem odakaptam és összerezzentem.-Dehát semmi sincs ott.*mondtam remegő hangon.-Namindegy, menjünk!*mondtam fittyet hányva a különös jelenségre, és felálltam a szalmabáláról. Leporoltam magam, majd lehajoltam, hogy leporoljam cipőm orrát. Mike tekintetét fenekemen éreztem, és eszembe jutott anya. Anya mindíg belecsípett ilyenkor a fenekembe. -Mit stírölöd a seggem? Jó mi?*kérdeztem, és megsimogattam hátsó felem, majd szökdécselve elindultam a nyerges felé, de félúton visszafordultam.-Na milessz jössz már, vagy itt alszunk?*kérdeztem, s álmos fejet vágtam.
-Nagyon hiányoztál.-*mondtam poénkodva és kikaptam a kezéből a szalmát amit az arcomba nyomott.*-A lovad talán jobban szeretni neki add.-*vigyorogtam a lányra és oldalba böktem.* Mit szolnál hozzá ha kimennénk terepre?-*kérdeztem mert kicsit unatkoztam. Az egyik boksz rácsos felső része nagy durranással becsapodott. A bokszban nem volt ló, de sehogy sem értettem hogy egy teljesen szélvédett elyen hogy tud a huzat bele kapni egy rácsos ajtóba.*-Ez nem jó...-*jegyeztem meg és még mindig az ajtót fürkésztem.*
*Miután mindenki nyeregbe pattant kialakult a sorrend is. Mi zártunk Bastettal, aminek örültem ismeg nem is. Bastet teljesen nyugodt volt, és szépen lépegettünk kitűzött célunk felé. Voltunk egy páran, de most cseppet sem zavart a tomeg. Azthiszem. Megsimítottam lovam nyxakát, és már el is hagytuk az istállót.
*Felszenvedtem magam Nita hátára, egyrészt azért tartott sokáig mert amikor a házban a menekülés közepette óriásit térde estem még mindig meg volt a nyoma, Nita is ellenkezett, és a legnagyon átráltatóm én magam voltaam azaz az ügyességi képességeim. Sofie beállt mellém és egy széleset mosolyogtam rá. Ez a vele töltött pár nap olyan közel hozta hozzám a lányt mintha már régóta ismernénk egymást. Sofie gondokodó típus volt kicsit csendes de amugy nagyon szorakoztató társaság. Kicsit összepasszoltunk mert én olyan voltam akinek minden lépésére figyelni kell, képes vagyok a lábamban megbotlani, ez sok kellemetlenséget okozott már, de azthiszem azzal hogy ezen nevetek betudom lopni magam az emberek szivébe. Megsajnálnak. Erre a gondolatra elvigyorogtam magam. Nita rángatta a szárat de nem tudta elrontatni a kedvem. Erélyesen felvettem a fejét és tartottam, ami elég nagy feladatnak bizonyult mert a fejének teljes súlyával meg izomból is a szárba támaszkodott ami egy 10-15 kilót bőven jelentett. Hirtelen abbahagyta az ellenkezést ezt furcsálltam. Jobban kapaszkodtam a combommal.*
*Beálltam Sam mögé és Lucyra mosolyogtam aki mellém irányitotta Ciscót.*-Látom Cisco szeret terepre menni...-*mondtam halvány mosollyal amikor a nagy méretű póni izgatottan bólogatott. Megsimogattam Comet nyakát aki a tőle megszokott percizitással és fegyelemmel kezdett a túrának.*
*-Hát izé...-*dadogtam,de aztán Sam elmondta,hol vannak a karámok*-Igen,ő az én lovam,Dalia.És gondolom a tied a foltos csődör.Ő is szép.Daliának tetszik-*mosolyogtam a lányra.Felvettem a kobakomat,mégegyszer alaposan ellenőriztem mindent,kivezettem Daliat az istálló elé és felszálltam.*-Indulhatunk!-*mondtam.Dalia hátrafordult,és nyerített egyet,valószínüleg a tinker ménnek(Blacky).*-Jajj Dalia-*paskoltam meg a nyakát.Őszintén szólva nem nagyon gondolkodtam azon,hogy Dalianak esetleg csikója legyen.Megaztán elés "válogatós" csődőr ügyben.Lina vezényelt,hogy induljunk,így beálltam Sam mellé*
*Egy gyönyörű csődőrt vezettek be az istállóba.Izgatottan a boxajtóhoz mentem*-Szia,a nevem dalia,téged hogy hívnak?!-*köszöntem neki mosolyogva.Nem akartam nyomulósnak tűnni,csak nagyon izgatott voltam.Nagyon szép csődőr volt.(Sajnos)Indultunk lovagolni,így nem volt időm alaposan szemügyre venni a mént.Sofie felült rám,de azért visszanéztem,és nyerítettem egyet.ezután elindultunk.*
-Matt Roberts vagyok.. Üdvözlet-*Biccentettem széles vigyorral a lány felé és kivezettem Rémlmot a bokszból. Izgatottan dobálta a fejét. Lendületből felugrottam rá, most kicit ijedősebben fogadta mint szokta ezért majdnem lecsúsztam a nyeregből, de gyorsan elhelyezkedtem.*-Én kész vagyok...-*mondtam és Rémálom nyakába dobtam a szárat. A fekete mén megrázta a fejét és kaparta a padlót.*