|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.12. 10:44 - |
|
|
Nagyon régi építésű hotel, még az 1900-as évek elején épülhetett. Történtek események melyek miatt a hotelt bezárták, A hotel területe is le van zárva, mert a romok beomolhatnak.
|
|
[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 - Azt mondtad, hiszel bennük... nem kéne fegyvert szereznünk? - kérdeztem egy kis gondolkodás után. - Ha lemennénk az egykori konyhába, talán találnánk valamit. - vetettem fel az ötletet, majd csak úgy, hogy csináljak valamit, levettem a fejemről a kapucnit.
- De vigyázz, akármikor beszakadhat ez a vékony padló... - néztem a padlóra.
|
*Az egyik szakadt képet vizsgáltam a földön amikor a kilincset valaki rángatni kezdte, majd egy vénember és a kislány állt az ajtóban. A meglepettségtől nem kaptam levegőt sem, csak Miguelre néztem, majd újra a két alakra, akik pár másodperc múlva nyomtalanul eltűntek.*-Ilyen nincsen. -*mondtam lassan tagolva, és a homlokomra tettem a kezem.*-Jó ez fura volt... Inkább menjünk tovább...-*mondtam és magamban még mindig csak arra gondoltam hogy ez nem lehet igaz, hihetetlen. Féltem körbenézni is nehogy megpillantsak valamit.* |
Mosolyogva körbeforgattam a szemeimet Pamelán, majd visszacsuktam az ajtót és utána mentem.
A szobában minden volt, ami hajdanán ott lehetett, csak a kisebb tárgyak közül hiányoztak sokan. A falra szerelt TV még ott volt.
- Nyilván beomlott azok alatt a talaj, akik próbáltak nehéz tárgyakat ellopni... - mondtam.
Rángatni kezdték a kilincset. Gyorsan hátranéztem és Pamela mellé hátráltam. Az ajtó kinyílt. Egy szakadt, szótlan öregember lépett be. Úgy nézett ki, mint egy hajléktalan... a szemei vérben úsztak, és egy italos üveget szorongatott a koszos kezeiben. Hirtelen jobban kinyílt az ajtó, és megláttam a "kislányt" - az öreg kezét szorongatta, a másik kezét pedig nézegette. Tágra nyílt szemekkel néztem Pamelára. |
*Miközben sétáltunk fel a lépcsőn a pulcsim ujjait a kezemre húztam, eléggé hideg volt az épületben. Ez egy kissebb lépcsőház volt, és a lépcsők között ha lenéztem csak nagy sötétséget láttam, bár nem is bántam annyira hogy nem látom mi van lent. *-Rengeteg pletyka van a hotelről, állitólag rengetegen haltak meg itt.-*mondtam, és megálltam az egyik szintnél ami szintén egy folyosóval kezdődött, de ez a folyosó már sokkal szélesebb és hajdanán barátságosabb lehetett. Az egyik ajtóhoz léptem, lenyomtam a kilincset és megpróbáltam benyitni, de az ajtó vagy zárva volt vagy be volt ragadva. *-Berugom...-*mondtam, hátraléptem De Miguel belépett elém kicsit megrángatta a zárat, és egy könnyed csuklómozdulattal lökte be az ajtót. Gúnyos arccal engedett előre én meg elnevettem magam. A szoba egy átlagos hotelszobának tűnt.* |
A szellemgyerek megjelenése miatt még mindig adrenalin hatása alatt voltam. Egy ideig csodálkozva lemerevedtem, csodálkoztam Pamelán, felkészültem rá, hogy ő lány és az első póktól lehet, hogy haza kell majd mennünk. De nem így történt, sőt...
Elégedetten elmosolyintottam magam.
- Jó ötlet - mondtam. Kinnt még mindig villámlott, dörgött és ömlött az eső, idebennt pedig szintén hideg volt. Ezért a kapucnit magamon hagytam és zsebretett kézzel elindultam Pamela után. |
-Nem megyünk haza... Jólvagyok.-*mondtam, és sóhajtottam egy mélyet.*-Nagyon jó ötlet ez a videózás. Szalagos diktafonnal még az elektronikus hangjelenségeket is fellehetne venni, és kommunikálhatnánk is velük... De majd ezt később elmesélem.-*mondtam halkan és a telefonom lámpájával előrevilágítottam a folyosón miközben leporoltam a gatyám.*-Menjünk...-*mondtam és elindultam a folyosón.*-Nem is gondoltam volna hogy ez a hotel ennyire aktív paranormális szempontból.-*mondtam és aztán elvigyorodtam.*-Ez gázul hangzott de így van.-*mondtam, és megálltam egy lépcsőházbejárat mellett.*-Wow. Irány fel.-*mondtam halkan, újult lelkesedéssel, bár ez e kislányos eset nagyon kiakasztotta a rendszerem.* |
A szakadt hálóinges kislány eltűnése után odasiettem Pamelához.
- Ezt nem hiszem el. - Mutattam a gyerek hűlt helyére. - Kár, hogy nem videóztuk le. - majd komolyra fordítottam a szót. - Ha akarod, hazamehetünk... |
*Meglepetten néztem Miguelre amikor a falhoz rántott, de aztán én is meghallottam hogy hangosodok az énekszó. Amikor Miguel kimondta hogy olyan mint egy kislány akadozva kifújtam a levegőt. Az alak közeledett, és ahogy közelebb ért biztos voltam benne hogy egy kislány az. Gondoltam mit veszíthetek, rávilágítottam. A kislány minket nézett, és még mindíg énekelgetve elsétált mellettünk. Teljesen húsvérnek tűnt. Utánna léptem, és a vállára tettem a kezem, mire megpördült az arca teljesen torz volt én meg meglepettségtől és az ijedtségtől jópár lépést hátráltam majd a földre is ültem. A kislány Miguelt nézte egy darabig, aztán eltűnt. A melkasomra tettem a kezem, és próbáltam legyűrni a hisztérikus zihálásomat.*-Te jó isten.-*suttogtam miközben feltápászkodtam.* |
Az éneklés közeledett. Egy árnyat láttam meg a folyosón. Megragadtan Pamela karját és a falhoz húztam hogy oda lapuljunk. Kár, hogy nem hoztam mondjuk serpenyőt, gondoltam.
- Ez úgy hangzik.. - fordítottam a láyn felé a fejem és suttogtam - mint egy kislány... |
*Lassan bólogattam Miguel kérdésére, és elindultam arra amerre a hangot véltem hallani. Egy nagy ajtó volt, arra az ajtó fél szárnya hiányzott, és odabent csak nagy feketeség volt.*-Nézzünk el arra.-*suttogtam, mintha bárkit is zavart volna ha rendesen beszélek. Még azt se hallja meg senki -Miguelen kívül- ha torkom szakadtából üvöltök. Elindultunk az ajtó felé, és beléptem a sötétbe. A lámám fényével, egy kis folyosó félét véltem kirajzolódni. Az egyik kezemmel véletlenül pókhálóba nyúltam, és azhittem mindjárt menten végem lesz de szerencsére gyorsan lesöpörtem magamról a pókhálókat. Egy halk hang ütötte meg a fülemet, megálltam és feltartott kézzel jeleztem Miguelnek hogy most hallgatózni kell. Olyan hangot hallottam mintha valaki énekelgetett volna, nagyon halkan és messziről. Miguelre néztem, aztán lassan belöktem az egyik ajtót ami erről a kis folyosóról nyílt.* |
Nem válaszoltam, csak résnyire húzott szemmel, óvatosan közeledni kezdtem a recepciós pult fölé. Színe alig volt, mert a falról a fehér vakolatdarabok beborították. Megnyomtam a csengőt.
- Na, ennek sok értelme volt - mondtam kicsit zavartan. Patkányoknak nyoma sem volt.
Hirtelen valami elég hangos suhanást hallottam.
- Te is hallottad? - néztem kérdőn Pamelára. |
*Amikor beléptünk nagyot néztem, gyönyörű lehetett ez az épület fénykorában. Feszült csend uralta a helyet, Miguel rámnézett, én meg felvontam a szemöldököm majd egyből le is engedtem. A telefonom után kotorásztam a zsebemben. *-A mobilomon van zseblámpa...-*mondtam, bekapcsoltam, és nevetségesen halvány fényt adott. *-A semminél azért mégis jobb.-*kuncogtam halkan, és körbeirányítottam a fényt a falakon. Ahogy lassan sétáltunk körbe, hallottam hogy a talpunk alatt ropognak a kis vakolat és üvegszilánk darabok. Tőlem nemmessze hirtelen csengő hangját hallottam, és úgy megijedtem hogy majdnem Miguel nyakába ugrottam, de helyette csak majdnem földre ültem az ijedtségtől. A hang irányába világítottam. A hajdani recepciós pult tetején volt egy régi nyomogatós csengő.*-Patkányok?...-*próbáltam javítani a helyzeten.* |
Mikor beértünk a már szinte épületnek nem nevezhető hotelba, omladozó vakolat fogadott minket.
- Wow (XD)- néztem körül, majd elégedetten elvigyorodtam.
A hotelről csak a sötét, ehagyatott utcára lehetett rálátni, mivel egy mellékutcában épült. A környező házak, sőt tanyák is üresnek tűntek. Mégis úgy éreztem, nem vagyunk egyedül. Pamelára néztem. |
 *Amikor hallottam a nevem azthittem képzelődök, és amikor ujra akkor felismertem a hang eredetét is. *-CHAD! Itt vagyok! -*kiáltottam, és örültem hogy hála istennek megtaláltak, de mégis furcsa érzésem volt, kiszolgáltatottnak éreztem magam, amit nehezen viseltem. Chad kobogott én meg mondtam hogy itt vagyok. Betörte az ajtót én meg rávigyorogtam.*- Úhristen végre!-*mondtam vigyorogva, és mozdulatlanul ültem amig Chad kibogozta a kezemen lévő csomókat. Megkönnyebülten sóhajtottam amikor a karomat már nem dörzsölte a durva anyag. Átöleltem Chadet, majd épp válaszoltam volna amikor Chad megcsókolt. Visszacsókoltam, majd egy kis idő múlva elhúzódtam tőle.*-Hol vagyunk? Mennyi az idő? Látom besötétedett... Amúgy nem esett nagy bajom csak a fejem...-*érintettem meg a tarkómat.*-És te jól vagy?-*fogtam a kezembe az arcát, és halványan elmosolyodtam, amikor bólintott. Gyorsan megszabadultam a bokáimon lévő csomóktól is, és Chad segítségével felkeltem. Leporoltam magam, mindenem tiszta kosz volt, bizonyára a poros föld miatt, a ruhám itt ott szakadt volt, de tulajdonképpen úgy éreztem hogy semmi bajom. Elindultunk kifelé, én meg fogtam Chad kezét, nem voltam biztos benne hogy a padló nem fog összeszakadni alattunk. *
//Folyt köv. Istálló//
|
 *Közelebb mentem az elhagyatott épülethez.* - Ez valami hotel? - *kérdeztem magamtól és odamentem a bejárati ajtóhoz és mivel az nyitva volt könnyűszerrel bementem. Sötét volt, porszagú és félelmetes. Egy folyosón keresztül vezetett az utam, amelyen ajtók sorakoztak. Úgy gondoltam, hogy lehet hogy ide hurcolták szegény Sonny-t, így a nevét kiabáltam.* - Sonny! SONNY! - *kiáltottam, amire egy kétségbeesett hang volt a válasz:* - CHAD! Itt vagyok! -*kiáltotta Sonny, én pedig a hang irányába futottam, ami még jóval arébb volt. Amikor bekopogtam azon az ajtón amelyen azt véltem ott van, Sonny még egyszer elismételte, hogy itt van. Felnéztem az ajtó felé; egy kopott 33as szám állt rajta. Megpróbáltam kinyitni az ajtót, de az csukva volt. Nagyon dühös voltam még mindig azokra a fickókra és ez még nagyobb erőt is hozott ki belőlem, így hátrébb mentem pár lépést és nekirontottam az ajtónak, amit elég könnyen betört, már lehet hogy el volt korhadva is. Kétségbeesetten körülnéztem a szobában, de nem láttam semmit, olyan sötét volt, így elővettem a mobilom és világítottam vele, így megláttam Sonnyt. Keze,lába össze volt kötözve és szemei kétségbeesetten csillogtak, de amikor meglátott, látszott rajta hogy nagyon örül nekem.* - Sonny! - *mondtam és nagy nehezen de kikötöztem a csomókat is, aztán rögtön átöleltem.* - Nem esett bajod? - *kérdeztem aggódva, majd hátrébb léptem és megcsókóltam.*
|
*Arra ébredtem hogy körülöttem teljesen sötét van, a padlón fekszek, a kezem hátra van kötve és a két bokám is össze van kötve. Zúgott a fejem. Felidéztem hogy mi történt, rájöttem hogy megint azok az idióták szórakoztak velem. Felültem, és próbáltam átbújni a kezemen de úgy kötöttek meg hogy nem bírtam. Nekidöntöttem a fejem a falnak, de el is emeltem. A tarkóm az érintésre eléggé érzéken volt, valószinüleg van egy szép púp rajta. A szemem kezdett hozzászokni a sötéthez. Egy nagyon poros hálószobában voltam, biztosra vettem hogy valami elhagyatott helyre hoztak. Nem láttam senkit körülöttem, úgy gondoltam, hogy biztosan itt hagytak. Megpróbáltam elővergődni a mobilomat, de amikor meghúztam a vállam inkább duzzogva abbahagytam a próbálkozást. Annyit mozgattam a kezem meg a lábaim hogy kidörzsölte a bőröm a durva anyag amivel összevolt kötve. Folyton az járta fejemben hogy vajon Chaddel mivan, reméltem hogy nem szúrkálták meg, vagy valami ijesmi. Kezdtem ideges, zaklatott és kétségbeesett lenni.* |
 -Vigyük...-*mondtam és a hónom alá csaptam a köteget. Tuck telefonja megszólalt, és majdnem hasraestem az ijedtségtől. Odanyujtotta nekem a mobilt és majdnem eldobtam azt aszerencsétlen tapizós telót. Ugyanaz a hörgés szólt benne mint nemrégiben amikor engem hívtak. Leraktam a telefont, és visszaadtam Tucknak.*-Ugyanaz a hörgés ami nekem is volt. Jah és itt nincs térerő... Biztos a falak miatt...-*vontam meg a vállam bár aggasztott hogy mi a fenéért jönnek ezek a furcsa telefonhívások. A polcon ahonnan az ujságcikkes irattartót elvettem, az egyik mellette lévő könyv egy tompa puffanással eldőlt, és bár tudtam hogy nem történt semmi, mégis megrángattam Tuck pólójának az ujját.*-Hazakéne menni...-*vetettem fel az ötletet és úgy tűnt a bátyám sem kedvelte meg jobban a helyet mint én. Követtem a kocsiig, és amikor beültem megkönnyebbülten csuktam be a BMW ajtaját.*-Hogy kivilágosodott... Olyan volt mintha csak egy órája lettünk volna bent...-*mondtam eltűnődve.*
//Folyt köv. Lakóház - 1.szoba//
|
 *Vonyításra figyeltem fel, de nem nagyon érdekelt, a cikkekkel voltam elfoglalva. -Vigyük haza!-Néztem Lilyre, és megfogtam a nagyobb pakkot. Elég kísérteties ez a hely.Megcsörrent a telefonom, mire mindketten egy kissé összerezzentünk.Nem szólt bele senki a telefonba odatettem a telefont Lilien füléhez, hátha ő hall valamit.Tükörre vetettem pillantásom, és mintha valami más lett volna rajta, de nem tudtam, hogy pontosan mi.
|
*Mivel mind ketten néztek és csak néztek engem, meguntam és elmentem*- Hülye emberek! -*mondtam még utólag, majd hátrafordultam és a távolodó embereket néztem, majd vonyítottam egyet, mire mindeketten hátrafordultak, majd egymásra néztek.*
Folyt.Köv.: Sziget ------> Legelők(Ménkarám)
|
*Emberszagot követtem, volt rajtuk lószag is, hasonlított a szaguk Billyére(Billy volt volt Kitty gazdája).Egyszercsak megláttam az embereket.*-Hé, hé itt vagyok!-*mondtam és a sráchoz siettem, de nem Billy volt.Nem baj, azért nyalogattam a kezét, hátha kapok egy kis simit.*
|
[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Azt mondtad, hiszel bennük... nem kéne fegyvert szereznünk? - kérdeztem egy kis gondolkodás után. - Ha lemennénk az egykori konyhába, talán találnánk valamit. - vetettem fel az ötletet, majd csak úgy, hogy csináljak valamit, levettem a fejemről a kapucnit.
*Amikor hallottam a nevem azthittem képzelődök, és amikor ujra akkor felismertem a hang eredetét is. *-CHAD! Itt vagyok! -*kiáltottam, és örültem hogy hála istennek megtaláltak, de mégis furcsa érzésem volt, kiszolgáltatottnak éreztem magam, amit nehezen viseltem. Chad kobogott én meg mondtam hogy itt vagyok. Betörte az ajtót én meg rávigyorogtam.*- Úhristen végre!-*mondtam vigyorogva, és mozdulatlanul ültem amig Chad kibogozta a kezemen lévő csomókat. Megkönnyebülten sóhajtottam amikor a karomat már nem dörzsölte a durva anyag. Átöleltem Chadet, majd épp válaszoltam volna amikor Chad megcsókolt. Visszacsókoltam, majd egy kis idő múlva elhúzódtam tőle.*-Hol vagyunk? Mennyi az idő? Látom besötétedett... Amúgy nem esett nagy bajom csak a fejem...-*érintettem meg a tarkómat.*-És te jól vagy?-*fogtam a kezembe az arcát, és halványan elmosolyodtam, amikor bólintott. Gyorsan megszabadultam a bokáimon lévő csomóktól is, és Chad segítségével felkeltem. Leporoltam magam, mindenem tiszta kosz volt, bizonyára a poros föld miatt, a ruhám itt ott szakadt volt, de tulajdonképpen úgy éreztem hogy semmi bajom. Elindultunk kifelé, én meg fogtam Chad kezét, nem voltam biztos benne hogy a padló nem fog összeszakadni alattunk. *
*Közelebb mentem az elhagyatott épülethez.* - Ez valami hotel? - *kérdeztem magamtól és odamentem a bejárati ajtóhoz és mivel az nyitva volt könnyűszerrel bementem. Sötét volt, porszagú és félelmetes. Egy folyosón keresztül vezetett az utam, amelyen ajtók sorakoztak. Úgy gondoltam, hogy lehet hogy ide hurcolták szegény Sonny-t, így a nevét kiabáltam.* - Sonny! SONNY! - *kiáltottam, amire egy kétségbeesett hang volt a válasz:* - CHAD! Itt vagyok! -*kiáltotta Sonny, én pedig a hang irányába futottam, ami még jóval arébb volt. Amikor bekopogtam azon az ajtón amelyen azt véltem ott van, Sonny még egyszer elismételte, hogy itt van. Felnéztem az ajtó felé; egy kopott 33as szám állt rajta. Megpróbáltam kinyitni az ajtót, de az csukva volt. Nagyon dühös voltam még mindig azokra a fickókra és ez még nagyobb erőt is hozott ki belőlem, így hátrébb mentem pár lépést és nekirontottam az ajtónak, amit elég könnyen betört, már lehet hogy el volt korhadva is. Kétségbeesetten körülnéztem a szobában, de nem láttam semmit, olyan sötét volt, így elővettem a mobilom és világítottam vele, így megláttam Sonnyt. Keze,lába össze volt kötözve és szemei kétségbeesetten csillogtak, de amikor meglátott, látszott rajta hogy nagyon örül nekem.* - Sonny! - *mondtam és nagy nehezen de kikötöztem a csomókat is, aztán rögtön átöleltem.* - Nem esett bajod? - *kérdeztem aggódva, majd hátrébb léptem és megcsókóltam.* 
-Vigyük...-*mondtam és a hónom alá csaptam a köteget. Tuck telefonja megszólalt, és majdnem hasraestem az ijedtségtől. Odanyujtotta nekem a mobilt és majdnem eldobtam azt aszerencsétlen tapizós telót. Ugyanaz a hörgés szólt benne mint nemrégiben amikor engem hívtak. Leraktam a telefont, és visszaadtam Tucknak.*-Ugyanaz a hörgés ami nekem is volt. Jah és itt nincs térerő... Biztos a falak miatt...-*vontam meg a vállam bár aggasztott hogy mi a fenéért jönnek ezek a furcsa telefonhívások. A polcon ahonnan az ujságcikkes irattartót elvettem, az egyik mellette lévő könyv egy tompa puffanással eldőlt, és bár tudtam hogy nem történt semmi, mégis megrángattam Tuck pólójának az ujját.*-Hazakéne menni...-*vetettem fel az ötletet és úgy tűnt a bátyám sem kedvelte meg jobban a helyet mint én. Követtem a kocsiig, és amikor beültem megkönnyebbülten csuktam be a BMW ajtaját.*-Hogy kivilágosodott... Olyan volt mintha csak egy órája lettünk volna bent...-*mondtam eltűnődve.*
*Vonyításra figyeltem fel, de nem nagyon érdekelt, a cikkekkel voltam elfoglalva. -Vigyük haza!-Néztem Lilyre, és megfogtam a nagyobb pakkot. Elég kísérteties ez a hely.Megcsörrent a telefonom, mire mindketten egy kissé összerezzentünk.Nem szólt bele senki a telefonba odatettem a telefont Lilien füléhez, hátha ő hall valamit.Tükörre vetettem pillantásom, és mintha valami más lett volna rajta, de nem tudtam, hogy pontosan mi.