/Nyár kezdete :)./
Napszak:Esteledik
Holdállás: Újhold
Időjárás:Halványul a lemenő nap fénye és melege, és ez egy gyönyörű látvány a nyugati partokról. A messzi északi horizonton viszont bajlós felhők gyülekeznek, éjszakára heves vihart jeleztek előre.
*Lerohantam az ajtóhoz és amikor kinyitottam 3 lánnyal találtam szembe magam.*-Sziasztok, Mrs. Roberts vagyok.-*mondtam egy kedves mosollyal és mindhármójuknak odaadtam a szobájuk kulcsát amin (mint az összes többi kulcson is) ott lógott az istállóban lévő szekrényük kulcsa is. Elmagyaráztam nekik hogy hogyan juthatnak át a szigetre, majd egy mosollyal elköszöntem tőlük.*-Érezzéek jól magatokat. Sziasztok!-*Mikor elindultak becsuktam az ajtót.*
- Csak nem!Triesa Julietta Murghi?!Az nem lehet!Az a Triesa Julietta Murghi?! -*kérdeztem besózva Triesát.Ő az egyik kedvenc "hírességem", minden versenyén ott voltam.Megjött egy új ány is.*- Szia Moira.Wendy vagyok! -*mondtam kedvesen a lányra nézve és felemeltem a kezem, mintha az mondanám: "Jelen!".Kedves lánynak tűnt.*
- Triesa Julietta Murghi vagyok! -*mondtam és féltem, hogy Wendy meg fog ismerni.Megjött egy másik lány is.*- Szia Moira, Triesa Julietta Murghi vagyok.-*mondtam a lánynak és megint a frász kerülgetett, hogy meg fognak ismerni.Nem szerettem a nagy feltünést.*
*Vidáman értem a ház elé.Megláttam ott két lányt.Gyorsan felszalattam, bőröndömet előtte letettem a lépcső elé, egy másik bőrönd "kupac" mellé.*- Sziaztok!Moira vagyok, titeket hogy hívnak? -*kérdeztem vidáman.Az egyik lány nagyon ismerős volt nekem.*
*Boldogan léptem a ház elé.Megláttam egy másik lányt, akihez rögtön odamentem.*- Szia, Wendy vagyok!Gondolom te is Wild Rose Island-re jöttél, igaz?Téged hogy hívnak? -*kérdeztem kedvesen a lányra vigyorogva.*
*Lassan a ház elé sétáltam.*~De szép és nagy ház!~*gondoltam, majd letettem a bőröndeimet a lépcső előtt és felmentem.Begomboltam a farmerdzsekim, mert egy kicsit fáztam.Bekopogtattam az ajtón.*
- Üdv. - *köszöntem kedvesen, bár egy kicsit félénken.* - Igen. - *válaszoltam.* - Köszönöm. Igazán? Na, ennek örülök! - *mondtam a nőnek. Ezután elmagyarázta, hogy hogyan jutok el az istállóba.* - Mégegyszer köszönöm! Viszlát! - *köszöntem el a nőtöl és elkezdtem futni a komphoz, bár a csomagok kicsit nehezek voltak.*
*Kinyitottam az ajtót és láttam hogy egy lány áll az ajtóban.*-Ó szia! Te vagy Molly igazam van?.-mondtam kedvesen é leakasztottam az utolsó szobakulcsok egyikét az akasztóról.*-Parancsolj. Honey egy két órával ezelőtt érkezett állitólag nagyon jól van.-*mondtam széles mosollyal a lánynak majd elmagyaráztam neki hogy jut el az istállóba.*
*Hirtelen megláttam egy szép nagy fehér házat. Reggel 7 óra körül volt, így biztos voltam benne, hogy már lehet bejelentkezni, ám egy kicsit féltem, hogy még alszanak. Odamentem az ajtóhoz és kopogtattam.*
- Nem, dehogy lesz baj, ha ott leszek elszállásolva!Szeretem a gyerekeket.-*mondta egy nagy mosollyal.*- És igen, tegeződhetünk! -*mondtem egy újabb nagy mosollyal.Ekkor megjött egy fiú is.Edward Spoling.Edward megkért, hogy hagy legyen az asszisztensem.*- Hmm, Rendben, de amikor dolgozom egy szót se, csak ha nagyon fontos! -*mondtam kissé szigorúan, de azért mégis kedvesen.*- Köszönöm Anne!Viszlát, további jónap...Illetve éjszakát!-*mondtam kedvesen, magamat kijavítva.*- Gyere Edward!Látom autóval jöttél!Csak kövess...Megmutatom a kompot!-*mondtam kedvesen a fiúnak, majd beszálltam a furgonba és elindultam.Edward hamarosan követett.*
*Szokatlanul sötét volt, bár nem mintha érdekelt volna.Csakis Jessica járt a fejemben.Vajon tudja, hogy jövök?Vagy épp csak sejti?De az is lehet, hogy egyáltalán nem tudja!Kiszálltam az kocsimból, majd a ház felé mentem.Két nő beszélgetett egymással és láttam elmenni egy szép lányt.*- Jónapot, Edward Spoling vagyok!Wild Rose Island-re szeretnék bejelentkezni.Nem zavarok?-*kérdeztem udvariasan az egyik nőről a másikra nézve.*~Apám, mint valami 70 éves öreganyók, beszélgetnek egymással a szomszédok!~*gondoltam, mert azt hittem, hogy szomszédok, de kiderült, hogy a szöszke nő egy biológus.*~Huppá!~*gondoltam újra magamban.*~Biztos kapnék tőle egy csomó pénzt, ha az asszisztense lennék!~*gondoltam, majd Dr.Cohen felé fordultam.*- Dr.Cohen!Szeretnék az asszisztense lenni!-*mondtam lelkesen és vártam a nő válaszát.*
- Viszlát!- *szóltam mikor a nő elköszönt és a kulcsomat szorongatva leszaladtam a lépcsőn. Még hallottam magam mögött az ajtócsapódást így elindultam a kikötő felé ahol még szerencsére a komp világított. Nagyot sóhajtottam megkönnyebbülve és magam után húztam a bőröndjeimet. Csak utoljára még megnéztem a kulcson a szobaszámot és felszálltam a kompra* ~ 17 –es szuper!~ *gondoltam*
- Igen, Anemoon Quietness. - *feleltem a kedves nő kérdésére.* - Köszönöm. Megpróbálom vele, biztos kedves ló. - * mondtam. Minél előbb szerettem volna látni a lovat de előtte aludni akartam.*
-jó estét, Anne Roberts.-*Mondtam és egy barátságos kézrázással fogadtam a hölgyet majd elraktam a névjegykártyáját.*-Remélem nem probléma hogy a diákok szállójában tudunk csak szobát biztosítani?-*kérdeztem kedvesen. Örültem hogy jött egy szakember aki észérvekkel próbálja majd megmagyarázni a furcsa dolgokat, és reméltem hogy sikerül is neki.*-Itt a kulcsa.. Tegeződhetnénk?-*kérdeztem rá egy vigyorral majd megláttam egy lányt a másik ajtónál várakozni. Intettem nei hogy jöjjön ide majd amikor ideért rávigyorogtam.*-Te vagy Anemoon igaz? A szüleid hívtak hogy csak a kései vonattal tudsz megjönni.-*mondtam és neki is leakasztottam egy szobakulcsot.*-Neked Nixont osztottam ki, mert hallottam hogy ügyes lovas vagy, meg kell majd küzdened vele. Sajnos rosszul érintette a tulajdonosváltás úgyhogy eddig nem engedett közel magához senkit.-*mondtam kicsit szomorkásan. Gyönyörű állat volt az a szürke mén.*
~ Végre! ~ * gondoltam mikor megláttam a gyönyörű fehér házat. Idegesen bekopogtam.* ~Mi van, ha már alszanak? ~ *tűnődtem és az idegesség végleg elkapott.
*Nagy furgonomnak hála, minen cuccomat eltudtam hozni, ami a kutatáshoz kellhet.Felmentem a lépcsőn és bekopogtam.Ahogy kinyitották rögtön köszöntem és bemutatkoztam, sőt még egy névjegyet is az előttem álló nő kezébe nyomtam.*- Jónapot, Dr.Tessan Cohen vagyok, a fura jelenségeket és a sziget élővilágát jöttem megfigyelni-*mondtam kedvesen.*
*Félhulla álapotban kopogtattam be a házba.Nem voltam jó passzban.Amikor Mrs.Roberts kinyitotta az ajtót átnyújtottam a kulcsot.*-Köszönöm, hogy itt lehettem, de édesanyám nem engedi, hogy tovább maradjak, és azt sem, hogy lovat tartsak.Jól éreztem magam, és mindenkit örökre megjegyeztem.-*mondtam, majd amikor Mrs.Roberts átvette a kulcsot elköszöntem, aztán a vasútállomásra siettem, nehogy lekéssem a vonatot.*
*Játékosan kihúztam a fejem a nő kezei közül, játékosan csóváltam a farkam, jobb melső lábam felemeltem, majd megnyaltam a nő kezét, majd hálásan felvakkantottam*-Köszönöm!-*mondtam, bár tudtam, úgy sem érti.Köröztem egyet a nő körül, aztán elmentem körülnézni.*~Kedves nő volt...~*gondoltam, majd tovább mentem.Láttam egy ijesztő házat.*-Na, ez ám a kaland!~*gondoltam, majd bementem a tárva nyitva hagyott hatalmas házba*
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lerohantam az ajtóhoz és amikor kinyitottam 3 lánnyal találtam szembe magam.*-Sziasztok, Mrs. Roberts vagyok.-*mondtam egy kedves mosollyal és mindhármójuknak odaadtam a szobájuk kulcsát amin (mint az összes többi kulcson is) ott lógott az istállóban lévő szekrényük kulcsa is. Elmagyaráztam nekik hogy hogyan juthatnak át a szigetre, majd egy mosollyal elköszöntem tőlük.*-Érezzéek jól magatokat. Sziasztok!-*Mikor elindultak becsuktam az ajtót.*
Viszlát!- *szóltam mikor a nő elköszönt és a kulcsomat szorongatva leszaladtam a lépcsőn. Még hallottam magam mögött az ajtócsapódást így elindultam a kikötő felé ahol még szerencsére a komp világított. Nagyot sóhajtottam megkönnyebbülve és magam után húztam a bőröndjeimet. Csak utoljára még megnéztem a kulcson a szobaszámot és felszálltam a kompra* ~ 17 –es szuper!~ *gondoltam*
