/Nyár kezdete :)./
Napszak:Esteledik
Holdállás: Újhold
Időjárás:Halványul a lemenő nap fénye és melege, és ez egy gyönyörű látvány a nyugati partokról. A messzi északi horizonton viszont bajlós felhők gyülekeznek, éjszakára heves vihart jeleztek előre.
*Egyedül indultam az állomáshoz. Kezembe vettem a nagy csomagot, a hátamra pedig a hátizsákomat tettem fel. Megvettem a jegyet és türelmesen leültem várni. Alig lézengett pár ember a vonatállomáson. Hallottam, ahogy a mikrofonba bejelentik a vonat érkezését. Rajtam kívül nem igen állt senki fel a hangszórózásra. A vonat nyikorogva megállt. A kalauzok lepattantak a vágányról és egy erős lökettel kinyitották az utasok előtt az ajtót. Pár ember szállt le, köztük egy szembetűnő kinézetű srác, haja lila, rózsaszín és feketére festett pankséró, öltözete szakadt és lezser. Közelebb jött, úgy tűnt, felém igyekszik. Rámnézett csajozós arcával majd leszólított: -szivi, nem jössz fel a lakásomra? nem bánod meg!- Utálom, ha így leszólítanak, odamentem hozzá és egy ügyes mozdulattal (még amit katonaságon tanultam) kigáncsoltam, így a földre huppant. Felültem a vonatra, elfoglaltam egy üres kabint és gondolataimba mélyültem olyannyira, hogy észre sem vettem, hogy már megérkeztünk. Gyorsan kaptam a csomagjaimat és indultam leszállni, meg sem vártam még a kalauz ajtót nyit. *
(folyt. roberts-ház)
*A vonat vidáman robogott Aurora felé, de én ebből alig érzékeltem valamit. Kedvenc hosszú fehér rövidujjú vékony pulcsim volt rajtam, öszekuporodtam az ablak felőli ülésen, fülembe volt dugva a walkmanom. Linzy a lábamnál feküdt összegömbölyödve. Vártam, mikor érkezünk meg. Elaludhattam, mert mikor kinyitottam a szemem, egy cseppet sem barátságos kalauz állat előttem. Mikor tíz perc múlva a gurulós bőröndömmel, a sporttáskámmal és a kutyámmal ott álltam az állomáson, még az eső is eleredt. Sóhajtottam és elindultam.*
Hatalmas mosollyal szálltam fel a vonatra. Otthon csak az a sok veszekedés, apa a sörözőben, anya meg sopánkodik, hogy mikor jön már haza az a "rohadék". Eszembe jutottak a legutóbbi veszekedés képei, amikor apa részegen ordítozott anyával én meg csak néztem. Kifelé néztem a vonat ablakán és a szaladó fákat fürkésztem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon.. Vajon mi lehet most anyával?
De inkább nem bánkódtam, nem akartam erre gondolni. Hiszen útban vagyok Aurora felé!
Egy öreg néni ült mellettem és mosolyogva egy zsebkendőt nyomott a kezembe, mikor látta, hogy sírok.
- Tessék gyermekem.
- Oh.. köszönöm, nem sírok.. csak... valami belement a szemembe.
Nem hitt nekem. Elmagyaráztam neki az egész életem történetét, Ő pedig végig bólogatott és azt mondta: "értem", "aha".
Mikor Aurorához érkeztünk, elköszöntünk egymástól és a csomagommal leszálltam.
(Folyt. Folyosó)
~El sem hiszem, hogy felszálltam erre a vonatra.~ *Ezzel a gondolattal robogtam ki az otthoni vasútállomásról. Legalábbis, eddig az otthonomnak gondoltam. De már semmi nem lesz a régi. Semmi. Az igazi szüleim meghaltak, és az életem igazi értelme, Álmodó is itthagyott.* ~Mit gondoltam?~ * Teljesen magam alatt vagyok, mialatt a vonat csak megy és megy. És egyszer csak megállunk.* -Végállomááás! Leszállááás!- *Hallotam a kalauz hangját.* -Remek...- ~Bár nekem már úgyis mindegy.~ * Ilyen és ehez hasonló gondulatokkal szálltam le a vonatról, és indultam el az üres, kísérteties utcákon. Megérkeztem egy házhoz, amiben némi életet véltem látni.*
(Megkapom a kulcsaimat, beköltözök, és elindulok az istállóba)
A nénikém,a bátyám és a legjobb barátnőm Lola kísértak ki a vasútállomásra.Sírva szálltam fel a vonatra,de annak viszont örültem,hogy Dragon velem jöhet.Erről jut eszembe remélem nem fog megbokrosodni az utazás miatt.Bekapcsoltam a laptopom és Msn-eztem Lolával.Elköszöntem tőle,kikapacsoltam a laptopot,és elaludtam.Amikor megérkeztünk a vonat dudált egyet én pedig annyira megijedtem,hogy leestem az ülésről.*-Basszus!!!-*A kalauz szólt hogy megérkeztünk Aurorába.Nehézkesen leszáltam a vonatról és írtam egy SMS-t Jenna néninek.Nem volt senki a peronon.A vonat dudált é vissza indult Mistyc Falls-ba.Jenna néni már volt itt egyszer -még a harmincas éveiben-és ő mondta hogy hová kell mennem és ,hogy hogyan juthatok oda.*-Remélem sikerül is.Könnyen el lehettévedni,mert az egész hely tiszta köd és kísérteties.
*Nagyot sóhajtottam és leszálltam a vonatról.Két bőröndöt hoztam, amik elég nehezek voltak.Bátran lépkedtem az utcákon, mint aki úgy ismerné a környéket, mint a tenyerét.Nem igazán tudtam, hogy most mi van Kondrakárral, de megnyugtatott, az az érzés, hogy itt vagyok.*
*A vonat megállt. Gyorsan felkaptam a cuccaimat és elindultam kifelé. (2 bőrönd 1 kistáska) Amikor kinyitották a vonat ajtaját, először kicsit megálltam és beszippantottam a friss, finom levegőt.* - Hmm... - *mondtam és leszálltam a vonatról. Szétnéztem. Egy embertől útbaigazítást próbáltam kérni. Kedves és segítőkész volt, így mosolyogva megköszöntem neki* - Köszönöm szépen. - *és elindultam a helyes irányba.* - Jajj! Alig várom már hogy ott legyek! - *mondtam izgatottan és pörögtem egyet.* ~ Honey is biztos ott vár az istállóban. ~
*Majd kicsattantam az energiától.Vidáman kiugrottam -tényleg kiugrottam, nem túlzok- a vonatból és bőröndjeimet(összesen 2 bőröndöt és 1 kisebb táskát hoztam) magam után vonszoltam.Gyorsak lettek lépteim, nem ismertem a választ, nem tudtam mi vár a sarkon.
*Fáradtan, nagyot sóhajtva húztam magam után a bőröndömet.Csak egy bőröndöt hoztam, hogy ne kelljen annyit cipekednem és amúgy is!Megnéztem az interneten, van ruha bolt, és ha el is fogyna a pénzem, elmegyek dolgozni!Kivettem a zsebemből a cetlit, amire felírtam a címet, és hogy merre kell elindulnom.*
*Nagyot sóhajtottam mikor a vonat megállt és megláttam az Aurora feliratú táblát. Kivettem a táskámból egy papírt és leszálltam a vonatról nehéz csomagjaimmal együtt. ~ Milyen sötét van és ez a köd milyen furcsa. Na, még oda szeretnék érni 11 előtt a Roberts házhoz.~ *gondolkodtam el. Magam után húztam csomagjaimat és a papírt kezdtem tanulmányozni, amin egy apró térkép állt.* ~ Oké, azt hiszem megjegyeztem.~ * gondoltam és elindultam az utcán.*
Folyt. köv.: Roberts ház
*Rossz hangulatban szálltam fel a vonatra.Az egyik ablak mellé ültem, aztán pár perc múlva sírni kezdtem.A vonat elment a lovak legelője előtt.Erről Blacky jutott eszembe és az, hogy soha többé nem járhatok el a legelőre.Ez nagyon fájt.Nagyon.*
///Akkor Noncsy, mostmár kérlek töröld Rebeccát, már nem fog visszajönni///
*Hulla fáradt voltam, mikor megérkeztem. Hajnalba keltem, hogy el tudjak intézni mindent Canada körül, na meg az én dolgaimat. Remélem nem volt semmi gond vele. Utálja ha szállítják, de ez van. Mikor a vonat megérkezett, leszálltam. Alig volt rajtam kívül pár utas. Végül is este volt. És elég nagy köd is. * ~ Hm....ez érdekes~ *húztam fel kapucnit, és elindultam a Robert házhoz, azt ugyan is már sikerült kiderítenem út közbe, hogy oda kell mennem, és hogy hogy jutok el oda.*
*A hosszú út után, kellemes, nagy cseppekben eső csapadék fogadott.A vonat lassan állt meg, nem volt senki a peronon.Lassan leszálltam, és a Roberts ház felé mentem, mivel még a New York-i állomáson mondták, hogy oda kell mennem.*
*A fiúk kikisértek az állomásra.Most először láttak sírni, és nem azért, mert kényszerítettek, hogy elmenjek innen, hanem azért, mert a fiúk hiányozni fognak.Mex,Joe,Mike és Frank.Maxre bíztam a vezetést.Remélem nem fogom megbánni.Tudom a srácok telefonszámát, tehát vész esetén haza tudok menni.Nem tudom, hogy Cleopatra hogyan viselte az utat, remélem nincs, vagy nem lesz baja.Ha van ablak a vonatján akkor semmi baja nem lesz.Imád nézelődni.Szereti nézni, ahogy elhyagjuk a többi lovat egy legelőn, vagy amikor egy erdőben lát egy csomó más állatot.Hosszú, és kimerítő út után megérkeztünk.Esett az eső.*~Ó, basszus!Na, vehetem fel az esőkabátom!~*Felvettem azesőkabátom, felvettem a csomagjaim, majd leszálltam.Nem volt vészes, de anya azt mondta, hogy vegyem fel, ha esik az eső.Elindultam az egyik utcán, ami remélhetőleg a Roberts ház felé vezetett*
*A vonat út eléggé kifárasztott.Egyfojtában Pixire gondoltam.Vajon hogy van?Leszálltam, majd előkaptam egy cetlit amire felírtam Robertsék címét.Elindultam, de eltévedtem.Egy ideig a főutcán sétálgattam*
*Mivel apa külön kabint foglalt nekem, nem kellett megosztanom a helyem másokkal.Elővettem a laptopom és beledugtam a fülhalgatót.Elkezdtem zenét hallgatni.Nagyon jól éreztem magam az úton, chateltem a barátaimmal, akik üdvözlrtüket küldték Warriornak.Tényleg, vajon hogy van?Elköszöntem barátaimtól és újra zenét hallgattam, de most nem sokáig mivel elaludtam.A kalauz (általam kalóznak nevezett ember) ébreztett fel az Aurorai megállomáson.* -Kisasszony!Magának nem ide szól a jegye? - hallottam a kalóz bácsi hangját.* -De, de!Ó köszönöm!Felkaptam a csomagjaimat,amikor kiszaladtam a kabinból a folyosón kiáltottam a kalóznak, hogy köszönöm, majd gyorsan leszaldtam a vonatról.Ekkor kaptam egy SMS-t, hogy Warrior megérkezett az istállóba.~Na végre!Hát itt lennénk!~*Egyenesen a Roberts ház felé mentem, mivel a laptopomon már induláskor megnéztem a címet, és mivel jó a memóriám, megjegyeztem.
*Egyik pillanatban Los Angeles fényeit láttam elsuhanni a harsány hangokkal együtt, a végtelen messzeségbe, a másikban pedig már az utasoktól rogyadozó vonaton kerestem magamnak másik ülőlehetőséget, hiszen helyem átadtam egy idősödő hölgynek. Találtam is egyet a zsúfolt kabinokban, ami éppen megfelelő volt. A vonat gyorsított, a képek egre jobban mosódtak, s én távolt voltam otthonomtól-megint. Anyám munkája minden szabadidejét felemészti, s én ezért a messzi Aurora városi lovardába megyek, bentlakással. Anya minden bizonnyal eljön, előbb utóbbms megnézi a helyet. Mire gondolatmenetem végére értem már megint egy ismeretlen helyen voltam, s a tábla azt jelezte: Aurora. ~Akkor jó helyen vagyok.~ Arra estméltem fel, hogy a vonat szinte már üres. Összekaptam csomagjaim, amik meglehetősen nehezek voltak, hiszen nem kevés cuccom volt. Anya ajánlgatta, hogy jöjjek a magánrepülőnkkel, de én elutasítottam. Nem akartam, hogy az első nap már feltűnést keltsek, nameg azt szeretném, ha mindenki úgy ismerne meg amilyen valójában vagyok. Kínkeservesen egy fiatal úriember segítségével lerángattam a táskáim a vonatról, s arcomat megcsapta Aurora szeleinek hűvös lehellete, s hajam fülem mögé tűrtem. Forgattam kezemben a térképet, és végül arra jutottam, hogy balra kell mennem. Elindultam pakkjaimmal, s mindvégig lovam járt az eszemben. Majd kis idő múlva egy ház körvonalait fedeztem fel.
*A vonat hangosan zakatolt alattam és én inkább egyik kedvenc könyvemet olvastam s idegességemben annak a lapját kezdtem el hajtogatni. Igen...ideges voltam. Nem kellett volna de mégis kicsit nyúzott és feszült voltam.
Mikor megállt a vonat halk nyikorgással és a kerekek megálltak alattunk akkor úgy pattantam fel a székből mint a rugú. A velem szemben ülő nő rosszallóan nézett rám és valami olyasmit is mondott, hogy "nyugottan te kis vörös" de én nem is reagáltam rá csak megfogtam a csomagomat amit felvihettem, a többit úgyis hozzák. Mikor leléptem a vonatról az még hangosan dudált egyet és füstfelhőbe borította az egész helyet. Mikor eloszlott a felhő egy lánnyal találtam szemben magamat. Kissé meghátráltam majd erőltettem egy mosolyt az arcomra.*
-Szia! Én...Gabriella. És igen én is oda tartok.- *a mosolyt próbáltam az arcomon tartani és néztem az új ismeretlen, de mégis lassan ismerős lányt. Eszembe jutott Drew, hogy szegény fekete lovam milyen izgatott lehet. Biztos össze vissza nyerít és toporzékol. Sosem szerette az utazást...és ez elég hosszú út volt nekem is...akkor neki?!*
*A hosszú út után jól esett hallani a vonat megálló kerekeinek kissé nyikorgó hangját.Kint, a peronon nem volt senki.Kihalt volt az egész vasutállomás.Csak néha-néha láttam elrepülni egy-két madarat.Lezsálltam.Láttam, hogy velem egy időben leszállt egy másik lány is.Odamentem hozzá és bemutatkoztam*:
-Szia Rebecca vagyok!Te is a Roberts házhoz tartasz?
/Folyt.Köv: Roberts ház(a lánnyal együtt, a válasza után!/
*A vonat végre megállt. Kipillantottam az ablakon. Minden üres volt. Idegesen játszottam az ujjaimmal. Már régóta vártam ezt a napot. És most, hogy itt vagyok legszívesebben elemenkülnék... Twilight-ot már ideszállították, remélhetőleg jó helyen van. Megigazítottam a hajamat, megfogtam a csomagjaim, és leszálltam. Mikor leszálltam, a magam után húzható böröndre támaszkodtam, hogy szétnézzek, vajon merre is kell menni. Kikaptam a zsebemből az iPod-om, ahova fel volt jegyezve a robert házaspár címe. Visszadugtam a zsebembe, majd elindultam a remélhetőleg megfelelő irányba.* (Folyt.: Roberts ház.)
AJÁNLOM AZ OLDALT
*A vonat vidáman robogott Aurora felé, de én ebből alig érzékeltem valamit. Kedvenc hosszú fehér rövidujjú vékony pulcsim volt rajtam, öszekuporodtam az ablak felőli ülésen, fülembe volt dugva a walkmanom. Linzy a lábamnál feküdt összegömbölyödve. Vártam, mikor érkezünk meg. Elaludhattam, mert mikor kinyitottam a szemem, egy cseppet sem barátságos kalauz állat előttem. Mikor tíz perc múlva a gurulós bőröndömmel, a sporttáskámmal és a kutyámmal ott álltam az állomáson, még az eső is eleredt. Sóhajtottam és elindultam.*
Hatalmas mosollyal szálltam fel a vonatra. Otthon csak az a sok veszekedés, apa a sörözőben, anya meg sopánkodik, hogy mikor jön már haza az a "rohadék". Eszembe jutottak a legutóbbi veszekedés képei, amikor apa részegen ordítozott anyával én meg csak néztem. Kifelé néztem a vonat ablakán és a szaladó fákat fürkésztem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon.. Vajon mi lehet most anyával?
~
*A vonat megállt. Gyorsan felkaptam a cuccaimat és elindultam kifelé. (2 bőrönd 1 kistáska) Amikor kinyitották a vonat ajtaját, először kicsit megálltam és beszippantottam a friss, finom levegőt.* - Hmm... - *mondtam és leszálltam a vonatról. Szétnéztem. Egy embertől útbaigazítást próbáltam kérni. Kedves és segítőkész volt, így mosolyogva megköszöntem neki* - Köszönöm szépen. - *és elindultam a helyes irányba.* - Jajj! Alig várom már hogy ott legyek! - *mondtam izgatottan és pörögtem egyet.* ~ Honey is biztos ott vár az istállóban. ~
*Nagyot sóhajtottam mikor a vonat megállt és megláttam az Aurora feliratú táblát. Kivettem a táskámból egy papírt és leszálltam a vonatról nehéz csomagjaimmal együtt. ~ Milyen sötét van és ez a köd milyen furcsa. Na, még oda szeretnék érni 11 előtt a Roberts házhoz.~ *gondolkodtam el. Magam után húztam csomagjaimat és a papírt kezdtem tanulmányozni, amin egy apró térkép állt.* ~ Oké, azt hiszem megjegyeztem.~ * gondoltam és elindultam az utcán.*
*Egyik pillanatban Los Angeles fényeit láttam elsuhanni a harsány hangokkal együtt, a végtelen messzeségbe, a másikban pedig már az utasoktól rogyadozó vonaton kerestem magamnak másik ülőlehetőséget, hiszen helyem átadtam egy idősödő hölgynek. Találtam is egyet a zsúfolt kabinokban, ami éppen megfelelő volt. A vonat gyorsított, a képek egre jobban mosódtak, s én távolt voltam otthonomtól-megint. Anyám munkája minden szabadidejét felemészti, s én ezért a messzi Aurora városi lovardába megyek, bentlakással. Anya minden bizonnyal eljön, előbb utóbbms megnézi a helyet. Mire gondolatmenetem végére értem már megint egy ismeretlen helyen voltam, s a tábla azt jelezte: Aurora. ~Akkor jó helyen vagyok.~ Arra estméltem fel, hogy a vonat szinte már üres. Összekaptam csomagjaim, amik meglehetősen nehezek voltak, hiszen nem kevés cuccom volt. Anya ajánlgatta, hogy jöjjek a magánrepülőnkkel, de én elutasítottam. Nem akartam, hogy az első nap már feltűnést keltsek, nameg azt szeretném, ha mindenki úgy ismerne meg amilyen valójában vagyok. Kínkeservesen egy fiatal úriember segítségével lerángattam a táskáim a vonatról, s arcomat megcsapta Aurora szeleinek hűvös lehellete, s hajam fülem mögé tűrtem. Forgattam kezemben a térképet, és végül arra jutottam, hogy balra kell mennem. Elindultam pakkjaimmal, s mindvégig lovam járt az eszemben. Majd kis idő múlva egy ház körvonalait fedeztem fel.
*A vonat hangosan zakatolt alattam és én inkább egyik kedvenc könyvemet olvastam s idegességemben annak a lapját kezdtem el hajtogatni. Igen...ideges voltam. Nem kellett volna de mégis kicsit nyúzott és feszült voltam. 
*A vonat végre megállt. Kipillantottam az ablakon. Minden üres volt. Idegesen játszottam az ujjaimmal. Már régóta vártam ezt a napot. És most, hogy itt vagyok legszívesebben elemenkülnék... Twilight-ot már ideszállították, remélhetőleg jó helyen van. Megigazítottam a hajamat, megfogtam a csomagjaim, és leszálltam. Mikor leszálltam, a magam után húzható böröndre támaszkodtam, hogy szétnézzek, vajon merre is kell menni. Kikaptam a zsebemből az iPod-om, ahova fel volt jegyezve a robert házaspár címe. Visszadugtam a zsebembe, majd elindultam a remélhetőleg megfelelő irányba.*