|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.10. 17:33 - |
|
|
A könyvtár. Mindenről olvashatsz itt, Lovas kalandregények, lexikonok és pár könyv más témákból is. Ha lehet ne maradj bent sokáig...
|
|
[47-28] [27-8] [7-1]
 -Értem* helyeseltem mondókájára, de azért az én fantáziám elindította a dolog..És be is igazolódott félelmem. A lámpák hol világítottak hol nem.A félelem megbénította tagjaim, és minden érzékszervem is. Akarva-akaratlanul közelebb húzódtam Matthez, bőröm bőréhez ért. Fél pec sem telt bele és újabb furcsa dolgok történtek körülöttünk.A lámpa hirtelen elaludt. Ez magában is elég lett volna a teljes félelemhez, de a sorsnak több kellett. A mellettem lévő szék hangosan nyikorogva előszőr kihúzódott, majd hangos csörömpöléssel a falhoz repült. -Matt!!*suttogtam, és adrenalinszintem az egekben repdesett, és én egyre közelebb voltam Matthez. Felálltam a székről, és ő is felállt. Egymás mellett álltunk mozdulatlanul. A könyvek sorban estek le a polcról, és puffantak a hajópadlón.Én megöleltem Mattet, és arcom vállába temettem, mintha el tudtam volna bújni a félelem elől, és csak szorítottam magamhoz a fiút...
|
 -Hmm. Lehetséges. Még nem voltam a házban. De a cikk alapján lehet hogy ráismerünk! Lehet hogy amaradtak ott nyomok. A szüleim húsz évvel ezelőtt vették meg a szigetet, akkor nem is tudtak semmit a városrol vagy a szigetről. igazából nem is akarnak utánnanézni. Én meg nem hiszek a démonokban akik emberi testeket szállnak meg. Szerintem bediliztek a sok szellemtől. Ráadásul megkereshetnék ezt a fiút aki életben maradt, vagy a fiát... Érdekel a sztori.-*mondtam és magam elé húztam a könyvet. Volt egy két vázlatos ábrázolás a démonról.*- A könyv feltehetőleg az életben maradt fiúé lehetett vagy egy közeli hozzátartozóé. Vagy azé aki a történtek mögött áll... Pff micsoda baromság semmi értelme...-*mondtam és felálltam.*-Semmien gonosz szelem nincs itt...-*mondtam és néhány másodpercig villogott a lámps majd ujra normálisan égett.*-khm. Szoval semmi gonosz nincs itt maximum azoknak a szerencsétleneknek a szelleme akik ebben a furcsa kórban meghaltak még nagyon régen...-*mondtam és a lámpavillogós jelenet nem nagyon támasztotta alá az álitásom.*
|
*nem vártam meg válaszát, továbblapoztam az érekes ki könyvnek nem neveztető dologban.a következő lapokon még érdekesebb dolog állt:-1974 novemberében Ronald DeFeo és családja boldogan léptek be új otthonuk ajtaján, mely egy tágas, középosztálybeli ház volt Aurora városában. Két héttel később az egyik fiúgyermek, az akkor 24 éves Ronald kivételével mindannyian halottak voltak. Mi történhetett?A családot agyonlőtték őket. A fiú azt állította, hogy családjával egy házba betörő csavargó végzett, ám a rendőrség kételkedett a vallomás valószerűségében, de azt is kizártnak tartották, hogy Ronald követte volna el a borzalmas tettet, mivel nem találtak a karján lőpornyomokat, illetve az igazságügyi orvos szakértő komoly, poszt-traumás sokkot állapított meg nála. Gyilkosoknál ez meglehetősen ritka jelenség… De akkor ki – vagy mi… – gyilkolta meg ezeket az embereket? *mély levegőt vettem, és folytattam az olvasást...-Az aurora-i horror nem sokkal később folytatódott, egészen pontosan akkor, amikor 1975. december közepén az új tulajdonosok birtokukba vették az ingatlant. A Lutz család hamarosan szembesült a mélységesen gonosz természetfeletti erőkkel…Már a legelső napokban is történtek megmagyarázhatatlan dolgok, amelyek azonnal jeges félelemmel töltötték el a család minden tagját. Néhány helyiségben iszonyatos bűzt lehetett érezni, amelyet sem szellőztetéssel, sem egyéb módszerekkel nem lehetett elűzni. Ez a szag a leginkább valamiféle oszlófélben levő tetem bűzére emlékeztetett, ám az alapos keresés sem hozott semmiféle eredményt, sehol nem találtak döglött rágcsálókat vagy egyéb szerves maradványokat. Úgy tűnt, ez a szag a levegőből jön, mintha maga a levegő rohadt volna meg… A fürdőszobában még érdekesebb jelenség zajlott. Előbb csak egy apró, barnás folt jelent meg a kád felett, amely aztán napról-napra nagyobb lett, és hamarosan egy mocsári anyagra nagyon hasonlító matéria elkezdte belepni a falakat. Az iszap eltávolíthatatlanak tűnt, hiába próbálkozott mindenféle módszerrel a háziasszony. A családtagoknak részük volt úgymond személyre szabott jelenségekben is. George Lutz állandóan fázott, néha szabályosan didergett, még akkor is, ha közvetlenül a kandalló elé telepedett. Felesége testén iszonyatos kelések, fekélyszerű foltok jelentek meg, a gyerekek pedig gyakran halálra rémülten menekülve szüleik hálószobájába, mondván, hogy égővörös, izzó szemek figyelik őket. A szemeknek nem volt testük. Egy hét elteltével valóságos pokollá változott a család élete. George egyre mogorvább, depresszívebb, visszahúzódóbb lett. Elhagyta a napi tisztálkodást és borotválkozást, naphosszat a nappaliban ült, és meredt maga elé. Nagy ritkán szólt csak a feleségéhez és gyermekeihez, ekkor szinte halálra vált hangon közölte velük, hogy valami megszállta a testét és tudatát. Arra kérte őket, hogy hagyják itt, amíg nem késő, de a család erre nem volt hajlandó. George tiszta időszakai meglehetősen rövidek voltak, és hamar visszatért az egyre agresszívabb, fenyegető viselkedésű, a szeretteitől teljesen elidegenedett férfi. A gyerekek sem bírták az egyre erőteljesebben rájuk nehezedő – egyelőre – csendes horrort: Sokszor egyszerűen nem akartak belépni a házba, egy esetben George szinte őrjöngve parancsoltba be őket, és fogolyként kezelte a fiúkat. Az egyik éjjel kellős közepén a férfi felébredt, és azt látta, hogy felesége az ágy felett lebeg. Teste szörnyű módon elváltozott, elmondása szerint olyan volt, mint egy ős öreg boszorkány. Ezt követően borzalmas, állandósuló hallucinációi voltak arról, hogy a családtagjai démonokká változtak, ehhez párosult az a kényszerképzet, hogy mindannyian ellene vannak, és el akarják tenni láb alól. A viszony tehát még a családtagok között is meglehetősen félelmetessé vált. George egyik tiszta pillanatában szinte sírva közölte, hogy úgy érzi, egy gonosz erő, valamiféle szellem szállta meg a testét, és biztos abban, hogy az előző család, DeFeo-ék végzetét is ez a lény okozta. A férj számára olyan nyilvánvaló volt mi történt az előző lakókkal, mintha azt valaki megmutatta volna neki. Ronald DeFeo pontosan ugyanazon esett át, mint most ő. A szellem megszállta a testét és elméjét, és rövid időn belül teljesen kitörölte a férfi személyiségét. Ezt követően már azt tett, amit akart, és meg is tette: Fogott egy vadászpuskát, majd az éjszaka közepén közvetlen közelről agyonlőtte a feleségét és egyik gyerekét, majd saját magát. Az ifjabb Ronald a hangokra felriadva kimenekült a házból, így maradhatott életben. George biztos volt abban, hogy rájuk is ez a sors vár, és tudta, hogy a szellem hamarosan az ő személyiségét is teljes mértékben eltüntetheti. Könyörgött a feleségének, hogy azonnal távozzanak a házból. A nő rettenetesen megrémült, és pakolni kezdett, ám amikor az ajtó felé tartott a gyerekeivel, útjukat állta az a valami, ami egykor a férjük volt. A testlopó szellem ezúttal nem lőfegyvert vett magához, hanem egy konyhakést. Eljött az idő… A feleség és a gyermekek menekülőre fogták, és a csaknem egy órán át tartó üldözés végén valahogy sikerült kilökni George-t az egyik ablakon keresztül a ház kertjébe. Ekkor tért vissza a férj. Elméje teljesen kitisztult, és miután a család többi tagja is kimenekült a házból, már egyikőjük sem akart visszatérni oda. Életben maradtak, ám soha nem tudták elfelejteni a szörnyű élményeket. A média hamarosan felkapta a sztorit, könyvek jelentek meg a történetről, és mozifilmet is forgattak az aurora-i horrorról. Ez a negatív reklám nem tett túl jót az ingatlannak eladás szempontjából, hiszen az épület az óta is elhagyatottan, üresen áll. Senki nem meri megvásárolni, és senki nem akarja kitenni magát az ott lakozó démoni erőknek.*itt vége volt a cikknek, nem mertem tovább lapozni sem , Matthez fordultam.-Nem lehet hogy ez az a ház áll ott elhagyatottan a vadonban ? *néztem rá megrémülten...~zthiszem nem akarom tudni az igazságot!~ondogattam magamban, és becsuktam a könyvet...
|
*a puffanástól fél métert ugrottam arrébb. Nagyon megilyedtem, Matt pedig azt hitte én voltam.Láttam az állapotát, de nem volt valami szimpatikus a könyv,rossz állapotban is volt,és szóval nem tetszett. Tüsszentettem egyet a vastag porrétegtől ami rajta tetézett.Nemtudtam mi tévő legyek, ez a hely nagyon fura volt, és nem tudtam , hogy meg akarok e tudni róla bármit is.És már megint az a furcsa érzés fogott el, hogy valaki figyel...vagy valami?~aranoiás lettem?~att értetlenül nézett miért nem válaszolok, de sürgős eszmefuttatásokat kellett végrehajtanom...-Nézzük!*mondtam, és elvettem kezéből a könyvet, és leültem az aztalhoz. Ő mellém ült, és kinyitottam a könyvet. Már kívülről is furcsak volt, sde belülről mégrosszabb. A cikk címe ez volt: "Holtak napja" nem vagyok babonás, de ez azért fura volt. Mattre pillantottam és elkezdtem felolvasni a cikkből...-1894 július 2.-a volt az eddigi legroszabb nap ebben az évben. Egy járvány tört ki a városban, hogy kiderítsék, hogy mi is történt valójában, mi okozta a vírust karantén alá helyezték a várost, de mire rájöttek volna már több száz ember feküdt holtan , és az volt a furcsa, hogy mindenki ugyanolyan pózban. Bőrük olyan száraz, és testresimuló volt, mintha két éve meghaltak volna, pedig csak abban a percben haltak meg. szemük az égre tekintett, és hatalmas fekete karikák voltak szemük alatt. Kezüket imára tették össze...*és itt el volt tépve a lap* -Egyesek szerint a szelelemeik itt ragadtak, és nem vírus pusztított, hanem valami nagyon különleges dolog...*itt megszakadt a bejegyzés. Mattre pillantottam kicsit félve. Szeme izgalomtól izzott.-Úristen, ez elég rémisztő...nem?*mondtam és egy nagyot sóhajtottam... |
*Szélesen elvigyorodtam Mandy poénkodásán majd a könyvespolc felé fodultam.*-Nemtudom keressük meg a legporosabb vagy a legfurcsább könyvet és olvassunk bele...-*mondtam és kezdtem végignézni a polcokat. Már vagy öt perce nézelődtünk, és nagy csend volt, néha egy egy hülye címen felnevettünk de nem találtunk semmi igéreteset. egyszer csak tőlem nemmessze a falnak csapódott egy könyv.*-Mivan ennyire nem tetszik?-*fordultam vigyorogva Mandy felé de szemlátoméást nem értette miről beszélek. A könyvhöz sétáltam és lenéztem rá. Felvettem, leporoltam és Mandyhez sétáltam vele. Érdes szövetborítása volt, szinte már esett szét, és látszott rajta hogy többször javitgatták is, nem tul profi módszerekkel, ujságokkal meg ilyenekkel. Belelapoztam és fekete-fehér igazolványképek csoportképek beszámolók egy két riport volt benne, meg a végén sok üres oldal valoszinüleg jegyzetek kézitésére.*-Valamiféle évkönyv lehet.-*voltak bele ujságcikkek tűzve, és néhány oldal a jegyzeteknél tele volt írva.*-Beleolvassunk?-*kérdeztem kissé bizonytalanul.* |
-Szép.*jelentettem ki, és fejem körbe-körbe forgattam a hatalmas teremben. Nagy volt a beltéri magassága, és kicsit visszhangzott is. De rengeteg könyv állt katona szerűen a polcokon.A tetőbe beleépített lámpák nagyon hangulatossá tették ezt az egész szobát.-Tud valamit ajánlani uram?*kérdeztem poénkodva, és meghajoltam, mint egy király előtt szokás. Majd kiegyenesedtem és halkan felkuncogtam. -Szóval,van valami történeted? vagy valami jó könyv?*kérdeztem incselkedő pillantásokkal... |
|
|
A könyvtár. Mindenről olvashatsz itt, Lovas kalandregények, lexikonok és pár könyv más témákból is. Ha lehet ne maradj bent sokáig...
|
|
[47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Hmm. Lehetséges. Még nem voltam a házban. De a cikk alapján lehet hogy ráismerünk! Lehet hogy amaradtak ott nyomok. A szüleim húsz évvel ezelőtt vették meg a szigetet, akkor nem is tudtak semmit a városrol vagy a szigetről. igazából nem is akarnak utánnanézni. Én meg nem hiszek a démonokban akik emberi testeket szállnak meg. Szerintem bediliztek a sok szellemtől. Ráadásul megkereshetnék ezt a fiút aki életben maradt, vagy a fiát... Érdekel a sztori.-*mondtam és magam elé húztam a könyvet. Volt egy két vázlatos ábrázolás a démonról.*- A könyv feltehetőleg az életben maradt fiúé lehetett vagy egy közeli hozzátartozóé. Vagy azé aki a történtek mögött áll... Pff micsoda baromság semmi értelme...-*mondtam és felálltam.*-Semmien gonosz szelem nincs itt...-*mondtam és néhány másodpercig villogott a lámps majd ujra normálisan égett.*-khm. Szoval semmi gonosz nincs itt maximum azoknak a szerencsétleneknek a szelleme akik ebben a furcsa kórban meghaltak még nagyon régen...-*mondtam és a lámpavillogós jelenet nem nagyon támasztotta alá az álitásom.*