|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.05. 17:55 - |
|
|
Csendes, békés kis tisztás, valahol a félelmetes és a világos erdő határán. Nehéz megtalálni, de ha megtalálod nagy nyugalmat lelsz. Érdemes felkeresni kedves hely.
|
|
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Éreztem, ahogy görcsbe rándul a gyomram.*~Jaj ne!Csak nem a csikóm?~*kérdeztem magamtól.*-Sajnálom, maradnék még, de csikóm születik!Üdvözletem!-*azzal amilyen gyorsan csak tudtam(ami most nem számított valami óriási gyorsaságna), elhúztam a csíkot és kerestem egy csendes és nyugodt helyet.*
>>>Folyt.Köv.: A ménes nagy legelője<<< |
*Ahogy betorpantam, rögtön szembetalálkoztam két farkassal.*~Ó, na király!~gondoltam, majd mélyen a szemükbe néztem, kimutatva, nem félek tőllük.Bár a hím eléggé ilyasztően nézett ki, de a szuka eléggé gyengének látszott.De nem becsülök senkit alá, meglátjuk mi lesz!* |
 *Nem akartam bolygatni hogy mi is az a dolog amiről beszélhetnek Painnel kapcsolatban, mert valószinüleg ugysem mondaná el vagy csak amikor már jobban összebarátkoztunk.-Sajna nincsenek barátaim. Nem szeretnek velem lenni mert minden zsákmányt elijesztek mert hangos vagyok.-*mondtam és halványan elmosolyodtam.*-Persze rajtad kivül.-*mondtam egy szélesebb vigyorral, és az egyik mellső lábam átraktam a másik felett.*
|
 -Egyszerűen csak nem akarom, hogy beszéljenek rólam, és kész. Feljönnének a régi dolgok, a sebek amik már kezdenek beheggedni.*mondtam, s kissé líraira sikeredett a dolog.-Hát, nemtudom, tudsz jobbat?*kérdeztem a csepp termetű szukától.-És van már..-*újból az a fránya dadogás* barátod ezen a környéken?*fejeztem végül be egy suttyra mondandómat, és mikor kimondtam nagyot lélegeztem, és Vitanira pillantottam, és füleitm is felé hegyeztem.
|
-Nem bánnád?-*kérdeztem vissza egy halvny mosollyal majd Visszafordultam Painhez.*-Miért lenne nagy baj ha beszélnek rólad a falkában? Elvégre nem is lenne miről beszélniük. Te nem tettél semmi megvetnivalót.-*mondtam és amikor dörgött egyet megugrottam és bekúsztam a fenyő alá. *-Biztos hogy jó ötlet fa alatt gubbasztani a viharban?-*kérdeztem félénken és a földhöz lapultam.* |
-Én nem haragszom.*jelentettem ki teljes nyugodttsággal.*-Csak szörnyen sajnálom, hogy meghagytam a nyavajás kis életét. *mondtam, és nagyon nyomatékosítottam a sajnálom szót.-Az az egyettlen baj, hogy így szóba kerülök én a barlangban.És ezt nem akarom.*tudtam, hogy ha szóba kerülök, jönnek az idősebb tagok, és felismernek.-Abból ttúl nagy botrány lenne, de már úgyis mindeggy.*szóltam Vitanihoz, aki éppen távozni akatrt.-Tényleg, nem rád haragszom.*mondtam kissé enyhült hanggal.-Ha akarsz*dadogtam* vagyis ha van kedved maradhattnál.*mondtam Neki, mert kezdtem eléggé megkedvelni ezt a kis szukát. Ismeri az alázatot, a tiszteletet,és nem utolsó sorban helyes is. De egyből elvetettem az ötletemm hiszen neki nem egy ilyen szívtelen szörnyetegre van szüksége mint én, de azért tadtam Neki helyet. |
-Csak azért hogy bocsánatot kérjek...-*mondtam és Pain után kullogtam.*-Vagyis. Miért kérnék bocsánatot, mert nem tudok ölni? Ez az igazság. Body nem ártott személyesen nekem. Ezért nemtudnám megölni. Söt lehet hogy Benitot sem. Csak a fájdalom miatt nagy a szám.-*mondtam majd a temető felé néztem.*-Csak ennyit akartam.-*mondtam fanyarul, majd el akartam indulni, de vártam valamire. NEm tudom mire. Pain nem fogja egyhamar elfelejteni a dolgot, megbocsátásra hiába vártam vola ezt én is tudtam.* |
*Véglegesen kirajzolódott az alak. Vitani volt az.-Üdv.*mondtam nyersen, és körbnyaltam a szám.-Micsoda véletlen? Ebben egyet értünk. Én is sajnálom. Legalább is azt, hogy Bodyt otthagytam.Ne félj. Nem foglak bántani.*Athiszem. tetem hozzá magamban, és komor képet vágtam.-Miért jöttél?*kérdeztem a szukától, ekkor egy mennydörgés hallatszódott.Elindultam egy tuja fel, hogy alá tudjunk menni a közelgő eső el ne verjen minket. |
*Pain véresen állt előttem amiől kicsit megilletődtem. Mit is akartam mondani neki? Minden kiment a fejemből.*-Sz-Szia...-*mondtam ésaz utolsó pár métert kicsit közelebb húzódva a talajhoz tettem meg. Megálltam előtte másfél méterre leültem és azon gondolkoztam mit mondjak.*-Sajnálom.. S-Sajnálom ha megbántottalak.-*motyogtam minden önbizalom nélkül de legalább nem halkult agy csuklott el a hangom közben, ami kissebb sikerélménnyel töltött el.* |
*Ideértem a kis tisztásra, szerencsére zökkenőmentesen.Vissza néztem, és nem jött utánam senki. Azthiszem. Nem tudtam, hogy ennek örüljek, vagy ne. De jelen helyzetben a hasam fontosabb volt. Ugy történt ahogy sejtettem. Egy vadkan robogott, vagyis akart volna átrobogni a tisztáson, sikertelenül. Agyara kissé felkarcolta oldalam, de az adrenalin löket teljesen eltompította a fájdalmam. Bosszantott ami a temetőben történt, hogy félmunkát végeztem. De az a nyamvadt pára már úgy sem bírja sokáig. Elfogyasztottam a vadkan utolsó falat húsát is, és vérét kiszipolyoztam élettelen testéből. Jóllakottan mosakodtam, mígnem egy alakot véltem kiformálódni a ködben. |
*Átvágtattunk egy gyönyörű, világos erdőn, majd ide jöttünk.*~Akkor jól emlékeztem erre kellet jönni!~*BlackStar itt volt a nyomomban.Nagyon izgultam.*-Na...hát...Akkor kezdhetjük?-*Megtörtént a csikónemzés.Utánna fáradtan simultam BlackStarhoz.Nagyon boldog voltam!*-Te, BlackStar!Mi legyen a neve a csikónak?Ha csődör akkor én a BlueStarra, vagy a YellowStarra gondoltam.A kancához nincs ötletem!-*Ekkor mondott két nevet.*-Renben!Ha csődör lesz, akkorBlueStar, ha kanca, akkor RedStar!-*mondtam
*Megtörtént a csikónemzés.WhiteStar a nevekkel tippelgetett, bár a kanca nevekre nem gondolt.Átsuhant egy név az agyamon:*- Mit szólnál a RedStarhoz, vagy a GrayStarhoz?-*Kiválasztottuk a neveket, majd megbeszéltük hol szeretne elleni.Ő azt felelte, hogy ahol és amikor jön a picipaci, majd ott.
/Folyt.Köv.: Déli tengerpart/ |
 *Figyeltem amit a fiú mondd nekem, és azthiszem én is egyetértek vele. -Hát akkor ki is élvzem.*mondtam, és egy kicsit kacagtam a dolgon.-Ami azt illeti...*mondtam, és már a kantár felé nyúltam, melyet időközben a földre tettem, -mehetünk.*mondtam, és már föl is álltam, s kezem nyújtottam Mike-nak, aki kezet adott, és én fel is húztam minden erőfeszítés nélkül. Fire Starhoz léptem, és felcsatoltam rá a szerszámokat, majd leengedtem a kengyeleket, és felszálltam rá. Megsimítottam nyakát.-Nos, arra? kérdeztem tőle, és Fantasmáék felé fordítottam lovam.
//Folyt.köv. hosszú terepút// |
 -Hm. Ahogy gondolod. Egyszer úgyis rájössz.-*mondtam halvány mosollyal, majd amikor megdicsérte a modorom felrántottam a szemöldököm.*-Nagy erőfeszitésembe került ugyhogy élvezd ki.-*vigyorogtam Nessyre és kicsit meglöktam a vállammal.*-Hát... Igen én hiszek benne. vagyis inkább tudom hogy léteznek ezek a dolgok. Bár... Ennyi erővel Isten is létezik. De én hiszem ha látom alapon gondolkozom erről. És ha nem láttunk valamit az erdőben akkor megörültem.-*Döntöttem a hátam a kőnek és megpaskoltam Fantasma nyakát. Azért nem engedtem el a mént mert szeret néha kiszurni velem, és aztán futhatnék utánna. Megrázta a fejét és megböködte a vállam. A légzése már majdnem visszaállt a normális állapotba.*-Tovább menjünk?-*kérdeztem és Nessyre néztem.*
//Folyt köv. Hosszu terepút// |
*Szellemekrőlkezdett beszélni, de én tudtam, hogy nem hiszek bennük.-Tudod, én nem félek...hanem értetlen vagyok. Nem hiszek a szellemekben. Biztos van valami magyarázat erre is.Nem jó , itt melletted.*És nekidőltem vállammal a vállának.*Látom, tudsz te kedves is lenni ha akarsz.*mosolyogtam rá, és visszaültem eredeti helyzetembe.-Nem még sosem történt, és remélem nem is fog.*mondtam, és megráztem magam. -És te hiszel az ilyenekben?*kérdeztem, és felé fordultam. |
-Szivesen mondanék valami megnyugtatót de nem tudok. Ez egy szellem lehetett. De ne félj a szellemek csak érzetet tudnak kelteni benned bántani nehezen tudnak. Ha nem félsz akkor jobb lesz, nem erősited és nem fog minket és másokat ijesztgetni...-*Elmélkedtem majd leültem a fűbe.* -Ha gondolod nyugodtan ülj oda fel.-*Mosolyogtam a lányra és kicsatoltam Fantasma szájából a zablát.*-Amugy találkoztál már ilyen paranormális dolgokkal eddig?-*kérdeztem hogy legyen miről beszélni.* |
*Mike lepattant lováról, de én még Fibin ültem, aki meglehetősen zihált. Körbe-körbe sétáltam, és igy visszaállt a légzése. Lekantározram, és a kantárat a vállamra tettem, tudtam Fibi soha nem megy el a közelemből.Mike mellé ültem, bár nekem csak a földön volt már hely. -Hát, ez elég *itt félbeszakítottam a mondandóm, és kerestem a megfelelő szót, de nem nagyon találtam.* fura.*néztem kiskutya szemekkel Mike-ra, majd egy nagyot sóhajtottam, és eldőltem a fűben.-Ez mi lehetett?*kérdeztem, hátha ő rud valami értelmes magyarázatot adni. |
*Ahogy a tisztásra értünk a lovak zihálva megálltak. Lepattantam Fantasmarol és az egyik nagy kőre leültem.*-Hűha... Hát nem viccelődtek Samék amikor fejvesztve menekültek ki az erdőből...-*motyogtam magam elé és Nessyre néztem aki kisé üveges tekintettel nézelődött.*-Jól vagy?-*kérdeztem és megpaskoltam Fantasmat aki egy kicsit leizzadt egyrészt a vágtától másrész az ijedtségtől.* |
*Hamarosan befejeztem a naplóm. - Talán visszamegyek - *mondtam.* Felszedtem a cuccaimat és visszamentem a szobámba. Közben szétnéztem mindenfele a környéken.~Hmmm talán bemehetnénk a városba.~*
 |
*Hirtelen felcsörrent a telefonom.* - Szia Lucy. Hát... nem tudom. Jólvan de szőrén vigyázzon vele - *mondtam és letettem a telefont.*~Nem nagyon értem mért akarnak lovagolni. Hisz nem is ismerem.~ - *gondoltam. bár nem érdekelt. Visszaültem a naplómhoz és irtam.
|
*Mikor ideértem egy kis békés tisztást láttam. - Ez jó hely - *mondtam. Letelepedtem. Majd laptopozni kezdtem. Közben elaludtam. Kikapcsoltam a gépem."Az álmodtam hogy valaki vágtázik Tündin. Odajön hozzám és bicentett. Mintha Tündi megváltozott volna. Fennhordta az orrát." hirtelen felébredtem. - Jézusom. Mi volt ez - *ilyedtem meg.*
|
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Nem akartam bolygatni hogy mi is az a dolog amiről beszélhetnek Painnel kapcsolatban, mert valószinüleg ugysem mondaná el vagy csak amikor már jobban összebarátkoztunk.-Sajna nincsenek barátaim. Nem szeretnek velem lenni mert minden zsákmányt elijesztek mert hangos vagyok.-*mondtam és halványan elmosolyodtam.*-Persze rajtad kivül.-*mondtam egy szélesebb vigyorral, és az egyik mellső lábam átraktam a másik felett.*
-Egyszerűen csak nem akarom, hogy beszéljenek rólam, és kész. Feljönnének a régi dolgok, a sebek amik már kezdenek beheggedni.*mondtam, s kissé líraira sikeredett a dolog.-Hát, nemtudom, tudsz jobbat?*kérdeztem a csepp termetű szukától.-És van már..-*újból az a fránya dadogás* barátod ezen a környéken?*fejeztem végül be egy suttyra mondandómat, és mikor kimondtam nagyot lélegeztem, és Vitanira pillantottam, és füleitm is felé hegyeztem.
*Figyeltem amit a fiú mondd nekem, és azthiszem én is egyetértek vele. -Hát akkor ki is élvzem.*mondtam, és egy kicsit kacagtam a dolgon.-Ami azt illeti...*mondtam, és már a kantár felé nyúltam, melyet időközben a földre tettem, -mehetünk.*mondtam, és már föl is álltam, s kezem nyújtottam Mike-nak, aki kezet adott, és én fel is húztam minden erőfeszítés nélkül. Fire Starhoz léptem, és felcsatoltam rá a szerszámokat, majd leengedtem a kengyeleket, és felszálltam rá. Megsimítottam nyakát.-Nos, arra? kérdeztem tőle, és Fantasmáék felé fordítottam lovam.
-Hm. Ahogy gondolod. Egyszer úgyis rájössz.-*mondtam halvány mosollyal, majd amikor megdicsérte a modorom felrántottam a szemöldököm.*-Nagy erőfeszitésembe került ugyhogy élvezd ki.-*vigyorogtam Nessyre és kicsit meglöktam a vállammal.*-Hát... Igen én hiszek benne. vagyis inkább tudom hogy léteznek ezek a dolgok. Bár... Ennyi erővel Isten is létezik. De én hiszem ha látom alapon gondolkozom erről. És ha nem láttunk valamit az erdőben akkor megörültem.-*Döntöttem a hátam a kőnek és megpaskoltam Fantasma nyakát. Azért nem engedtem el a mént mert szeret néha kiszurni velem, és aztán futhatnék utánna. Megrázta a fejét és megböködte a vállam. A légzése már majdnem visszaállt a normális állapotba.*-Tovább menjünk?-*kérdeztem és Nessyre néztem.*
