|
Témaindító hozzászólás
|
2009.12.19. 17:46 - |
|
|
Nagyon jó, fűrdésre alkalmas, de csak óvatosan mert hirtelen mélyül. Ide jobb ló nélkül jönni mert értelmetlen mivel majdnem a lovarda területén van.
|
|
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Láttam Tjade pillantását. Ugyan úgy nézett a kancára ahogyan rám, amikor megismerkedtünk. Végleg betelt a pohár.*
-ELÉG!-*kiáltottam fel és felkeltem de a hasam újra jobban fájni kezdett. Szúrós szemmel néztem Tjade-ra amivel szinte már ölni lehetett.*
-Én nem zavarok tovább, soha többé!-*mondtam s elviharzottam*
//Folyt. Köv. Nyugati tengerpart//
|
*Egy ló jött felénk.Kedvesnek tűnt,ezért nem voltam harcias.Na meg azért is,mert kanca volt.*-Üdv,a nevem Tjade.-*Mutatkoztam be egészen röviden.Nem akartam túl udvarias lenni,mert az ismét Flower féltékenységéhez vezetett volna.Bár a kanca egészen csinos volt,nem akartam,hogy ebből gond legyen.*
|
*Nagyon gyorsan vágtatam mikor észrevettem két vadlovat.Lefékeztem és halottam ahogy veszekednek de egyszer csak a kanca összeset.Észrevettem hogy nagy a hasa.~Szerintem elleni fog .De jó neki már én is szeretnék egy kiscsikót.~*Oda vágtatam hozzájuk és köszöntem*-Sziasztok Jandra vagyok.Jó nektek hogy kicsitek lesz.DE azért biztos nagyon fájhat a hasad.-*mondta*
|
*Tőlunk nem messze egy párocska állt meg, majd a kanca összeesett. Hirtelen veszekedni kezdtek.* - Szerintem is. - *mondtam Sharinának suttogva.* Az az érzés, hogy valaki figyel minket még mindig bosszantott, de megpróbáltam (fogjuk rá) nem nagyon foglalkozni vele. Sharina vágtának nem nevezhető jármódban elindult és én is követtem őt. Az ösvényre értünk. Megint éreztem a szagát egy idegennek. Aztán már megint mocorgást is. Lelassítottam és szétnéztem, de nem láttam semmit. Ekkor megszólaltam mérgesen.* - Ki van itt? - *de mivel senkisem válaszolt újra vágátba váltottam és Sharinát akartam követni. Mikor visszafordítottam a fejem, sehol senki.* - SHARINA! HOL VAGY? - *ám Sharina nem válaszolt. Körülnéztem. Lenéztem az ösvényre, láttam a patanyomait és követtem őket, de hirtelen eltüntek.* - SHARINA! - *kiabáltam megint de válasz megint nem volt. Aztán hirtelen meghallottam egy ismerős, ám goromba hangot.* //Folyt. köv. Világos erdő//
|
 *Tőlünk nemmessze egy párocska állt meg és a kanca összeesett aztán felébredt és egy veszekedés fültanui lehettünk.*-Öhm... Nokia... szerintem lépjünk le...-*hajoltam közelebb hozzá és sugtam neki mert nem akartam ezt a cirkuszt tovább figyelni egyébként sem tartozott ránk, másrészt rohadtul nyugtalanitott az hogy Nokia furcsa dolgokat érez. Megfordulam és vágtába ugorva haladtam előre az ösvényen. Amit csináltam vágtának nem volt nevezhető de legalább egy gyorsabb haladást értem el vele. Az ösvényre néztem a patáimra és abban a pillanatban valaki lelökött az útrl, és beborultam a szúrós bozótosba.*
//Folyt köv. Világos erdő//
|
*Tehetetlenül néztem Flowert.Még sose voltam ilyen helyzetben.Ez most elég új volt,és nem tudtam,mit tegyek.Ezért egyszer a körbenéztem,másszor Flowert figyeltem.*~Most mit tegyek?~*Gondolataimban ez járt,bár megpróbáltam magabiztosnak tűnni.*
|
*Kifeküdtem s kapkodva, fújtatva tapasztaltam hogy ha ma nem, hajnalban mégiscsak megellem a csikót*
-Jóóóó.-*mondtam mert nem tudtam mit mondani és egyre jobban fájt a hasam*
|
-Figyelj,Flower.Tudom,hogy emiatt vagy ideges.Mén vagyok,és néha megnézem a kancákat.De emiatt feleslegesen ne idegesítsd magad,mert nem lesz belőle sose semmi.Én hűséges vagyok az első választásomhoz,és akit kiválasztok,azt sose hagyom el.-*Mondtam,és megint csak aggódóan figyeltem,ahogyan Flower összeesik.*-Itt vagyok veled,és most nem hagyhatlak itt.Még akkor sem,ha Tamino hív.-*Ezt mondtam,miközben tehetetlennek éreztem magamat.*
|
-És akkor minek bámultál meg három kancát?!-*kérdeztem sírva és egyre jobben fájt a hasam. Hirtelen rúgásokat éreztem a hasamban amitől összestem s felnyerítettem. Éreztem hogy hamarosan eljön az ellés ideje.*
|
*Flower felébredt,és szúrósan nézett rám,ami szinte égetett.Ezt az égést éreztem a szívem legmélyén.*-Nézd Flower.Minden okod meg van rá,hogy dühös légy rám.Ezt tiszteletben tartom.De tudd meg,nem csaltalak meg,és soha nem is foglak.Az én szememben mindig is te maradsz a legszebb.Lepke is már a múlté,csak úgy gondolok rá,mint egy rég elmúlt álomra.De a valóság sokkal szebb az elmúlt álomnál.-*Megpróbáltam szépen fogalmazni,mint régen.Udvariasnak lenni,mint amikor Flowerrel először találkoztam.*
|
*Éreztem az orromnál lévő másik hideg szipogót :D. Ébredezni kezdtem s Tjade-t láttam meg, aggódóan nézve rám. Felkeltem s szúrós pillantást vetettem a mén felé.*
|
*Flower után vágtáztam.Nagyon megijedtem,amikor Flower felbukott,és elvesztette az eszméletét.*-Flower!-*Az orromat az orrához nyomtam,majd később elhúztam.Aggódóan néztem,mikor tér végre észhez.Körülnéztem,hogy bármilyen veszélytől védelmezni tudjam.Később újra Flowerre néztem.Vártam,hogy történjen valami.*
|
*Hallottam Tjade válaszát de csöppet sem érdekelt. Még a vízeséshez vezető ösvényen voltunk, az erdőben mikor galoppozás közben belenyilalt a hasamba a fájdalom. Ekkor megtörtént a baj. Egy perce hunytam be a szememet galopp közben, de pont a legrosszabbkor. Felbuktam és egy hatalmas sziklába vertem be a fejemet, minek köszönhetően elvesztettem az eszméletemet. Ájultan feküdtem s egy jelenet lépett fel révületemben.*
"Egy véres kanca, tele sebekkel. Egy sziklához vánszorgott már-már félholtan. Ugrani készült a szikláról egyenesen a tengerbe. Én egy bokorból néztem az eseményeket. Miután eljutott az agyamig hogy mi fog következni már késő volt. A szürkés kanca eugrott. Kivágtattam a bokorból és utánna néztem. Semmi. Sehol senki. Nem találtam a kanca holttestét.'
*Abban a pillantaban észhez tértem, de még mindig ájultan feküdtem.*
|
*Sharina megköszönte a bókot.* Hirtelen valami zaj csapta meg a fülem.* - Te hallotál valamit Sharina? - *kérdeztem tőle de ő megrázta a fejét.* - Olyan fura, mintha valaki vagy valami lenne a közelben és figyel minket. - *mondtam Sharinának és alaposan szétnéztem, de semmit sem láttam és ez nem hagyott nyugodni. Mégegyszer szétnéztem, de ekkor sem láttam semmit, ezután pedig orromat bíztam meg a feladattal, hogy kiderítse van-e a közelben valaki. Sokáig szagoltam a levegőt és valami idegen szag ütötte meg a nózim.* - Valami különös szagot érzek. Te nem érzed? - *kérdeztem Sharinát és közelebb mentem hozzá, hogyha netán farkas lenne, nehogy megint megsérüljön.*
|
-Nagyon kedves vagy Nokia.-*köszöntem meg neki a bókot és kissé oldalra döntött fejjel végigmértem a mént. Jellegzetes erőteljes vonalai voltak, izmos nyaka, és sugárzott beőle hogy szétrobban az energiától, ugyanakkor volt benne valami, a tekintetében valami lágy, ami talán csak azért volt neki mert megragadta a külsőm. Ujra magam eé néztem és halványan elmosolyodtam. Mitagadás én sem voltam egy ronda teremtés épp ellenkezőleg, szerény véleményem szerint formás kis leányzónak teremtett az ég, szép fehér szőröm, hullámos sörényem és elbűvölő mosolyom volt, amit egy bájos pillantással ötvözve sokszor vetekbe csali gyanánt. * |
- Isten ments, akkor már szerintem én sem. - *mondtam Sharinának de ezt már bátran.* ~ Nem hagyom, hogy bármi bajod legyen! ~ *gondoltam és egy kicsit megráztam a fejem.* - Sok helyen, azért is voltam eddig el. Láttam gyönyörű tisztásokat, folyókat, és embereket is lovakon.* - mosolyogtam Sharinára.* - De egyik ló sem volt olyan szép mint te. - *mondtam neki majd csábosan rámosolyogtam és én is lehajtottam, hogy igyak egy kis vizet, mivel kicsit elfáradtam a vágtázásban.*
|
-Köszi Nokia rendes vagy. Ugy értem hogy teljesen hogy rugdostam őket ahogy bírtam de igy is szétszedtek... Bele sem merek gondolni mi lett volna ha nincs erőm ugrálni és rugdalózni. Valszinüleg már nem is élnék.-*mondtam elgondolkozva, megráztam a fejem és egy kedves pillantást vetettem a mellettem álló tarka ménre.*-És milyen volt az utad? Merre jártál?-*kérdeztem egy halvány mosollyal hogy témát váltsak és lehajtottam a fejem hogy igyak.* |
*Sharina hozzámdörgölte a fejét, aminek örültem. Ekkor ráhajtottam a fejemet.* - Úristen! Hol vannak azok a farkasok? Hadj ijesszen meg őket! - *mondtam összeszorított fogakkal.* - De hogy érted azt hogy teljesen? - *kérdeztem Sharinától.* - Bizony, bizony, most vigyázni fogok rád. - *mondtam kedvesen és én is felálltam.*
|
-Nokia.. Dejó hogy látlak!-*motyogtam összeszorított fogakkal hgy bírjam a fájdalma majd hozzádörgöltem a fejem. Nokia nem volt a barátom vagy párom, de olyan szeretethiányom volt hogy muszály volt kitöltenem valakin, majd felemeltem a fejem és óvatosan beszívtam a levegőt. Szerencsére a nyelőcsövem nem sérült csak a bőröm igy maradéktalanul meg fogok gyógyulni.*-Ketten támadtak rám, és nem tudtam megvédeni magam teljesen...-*mondtam halkan és feltápászkodtam. Főleg a nyakamon lévő seb fájt, meg kicsit összevoltam harapdálva a lábaimon és a hátamon de nem volt vészes. A lényeg hogy túlélem ésvan aki vigyázzon rám.* |
*Megint nyeritést hallottam, de ezúttal már a másik irányból, onnan ahonnan jöttem. Megfordultam és vágtába váltva szaladtam a hang irányába. Ekkor megláttam Sharinát aki a vízesésben nyöszörgött és ezután pedig azt, hogy véres a víz.* - Sharina ?! Jézusom! Mi történt veled? Farkasok megtámadtak? Soha többé nem megyek el nélküled sehova! - *ezt az utolsó mondatot el akartam harapni, de nem sikerült.* - Illetve...nem szeretném ha megint valami bajod lenne! Gyere ide, hadj nézzem a sebed! - *mondtam és odamentem Sharinához, aztán melléfeküdtem a vízben.*
|
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Tőlünk nemmessze egy párocska állt meg és a kanca összeesett aztán felébredt és egy veszekedés fültanui lehettünk.*-Öhm... Nokia... szerintem lépjünk le...-*hajoltam közelebb hozzá és sugtam neki mert nem akartam ezt a cirkuszt tovább figyelni egyébként sem tartozott ránk, másrészt rohadtul nyugtalanitott az hogy Nokia furcsa dolgokat érez. Megfordulam és vágtába ugorva haladtam előre az ösvényen. Amit csináltam vágtának nem volt nevezhető de legalább egy gyorsabb haladást értem el vele. Az ösvényre néztem a patáimra és abban a pillanatban valaki lelökött az útrl, és beborultam a szúrós bozótosba.*