|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 18:56 - |
|
|
Óriási erdő és egybe olvad a Félelmetes erdővel. Az erdei út és a patak is itt található. A farkasok egyik kedvenc vadászterülete.
|
|
[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*Rebecca kézen fogott,és elvezetett valamerre.Becsuktam a szememet,majd megsimagattam.Egy ló volt az.Rebecca utasítására kinyitottam a szememet.Amikor azt mondta,hogy ő az enyém,nagyon megörültem neki.*-Az enyém?Tényleg?Köszönöm.-*Többet nem tudtam mondani,pedig ennél bővebb beszédre gondoltam.Simagattam a vadlovat,aki látszólag egyre jobban tűrte.*-Gyönyörű.-*Mondtam kicsit halkabban,de biztosan érthetően.*
|
*Sesil és Hailey már itt voltak, és lehasalva egy vadlovat néztek.Én messzebb kikötöttem a lovakat, majd odamentem melléjük és Hailey fülébe sugtam:*-Gyere, van számodra egy meglepatésem!-*mondtam halkan és megfogtam Hailey kezét és újra suttogni kezdtem:*-Csukd be a szemed!-*mondtam, majd a vadlóhoz vezettem, és tenyerét az orrára tettem.A ló először egy kicsit hátracsapta a fülét, de aztán mégjobban belenyomta orrát a lány kezébe.*-Nyisd ki a szemed.Ő a te lovad.-*mondtam mosolyogva.Sesil addig csinált pár képet a vadlóról a telefonjával.*
*Rebecca megjött a lóval, vagy nem tudom, de Haileyt elvitte magával.Nagyon tetszett a vadló, így készítettem róla pár képet.Rebecca és Hailey után mentem.Egy gyönyörű Colorado Ranger lóra emlékesztető állat állt Haileyyel szemben.Mire visszanéztem a mögöttünk lévő vadlóra, már eltünt.Csak lódobogást hallottam.*-Ez gyönyörű!De az sem volt semmi amit ott láttunk először!-*mondtam, majd szomorúan néztem a vadló hűlt helyét.*
|
-Na ez a hely már jobb itt nincs veszély nyugodtan legelhetek.Remélem farkas se jön errefelé.~Legelni kezdtem nyugodtan.Nem voltam boldog mivel nem volt még párom~Jaj hát én öröké agglegény maradok?? Nem lehetek enyire csúf.Ráadásul udvarias is vagyok.Mia baj velem??~
|
bocs, lemaradt: //Folyt. Köv. Rose Mountain// |
*Megérkeztem. Csendben, osonva szgalásztam egy jó szaftos őz után. A karmaim szinte már bizseregtek, hogy belemélyeszthessem egy állat friss, ártatlan húsába. Lassan lapulva közeledtem egy fiatal és erős őzhöz. Izmaim feszültek, nagy erővel elrugaszkodtak és éreztem az állat hideg testén a félelmet. De már nem tudott menekül. Nagy erővel átharaptam a nyakát és az állat pár másodpercen belül meghalt. Falatozni kezdtem majd úgy döntöttem vissza megyek.*
 |
- Azt merd megtenni! Kitekerem a nyakadat! - *mondtam dühösen.* - Rendben ottleszek. - *mondtam.* - Ne merd drágának szólítani! - *böktem még majd láttam ahogy Gentle és Sharina elindulnak a hegytető felé. Nagyon dühös voltam, ám bevallom féltem is. Szerencsére jó kondiban voltam és ennek sok előnye volt. Utánuk néztem mégegyszer, de már nem láttam őket.* - Ne félj drága Sharina! Nem hagyom, hogy ez a szemét mén bántson téged. - *mondtam alig hallhatóan eindultam egy jól ismert tisztás felé, ahol edzhetek a párbajra.*
//Folyt. köv. Rose Mountain//
|
 *Nokia ugy aggódott hogy szinte vérben forgott a szeme és látszott hogy majd szétrobban a dühtől.*-De vigyázz... Negatív tétje is van a dolognak... Ha megverlek, Sharinát letaszítom a szirtről....-*böktem a hegytető felé a fejemmel ami olyan magas volt hogy még a magas fák sem takarták el a szem elől.*-Készülj a harcra, találkozunk pár óra múlva...-*mondtam egy sötét vigyorral az arcomon és hozzásimultam a kancához.*-Induljunk drága...-*mondtam negédesen, és magam előtt terelgetve a szürke kancát magindultam a hegy felé.* -A hegy legtetején találkozunk a kis fennsíkon...-*biccentettem a tarka mén felé és gyorsabb tempóra ösztökéltem a kancát*
 *Egy sóhajjal végrehajtottam mindent amire Gentle utasított majd egy fájdalmas pillantással elbúcsúztam Nokiától. Nagyon reméltem hogy jó kondiban van mert ha nem nekem végem van.*
//Folyt köv. Rose Mountain// |
*Gentle elugrott és Sharinát megint ellökte.* - Ne mert bántani Sharinát! - *mondtam neki. Ekkor egy párbajd ajánlott a hegyekben amire így válaszoltam:* Jó benne vagyok, de addig ne merd bántani Sharinát!! - *mondtam nagyon dühösen. Szegény Sharina már alig állt a lábán.* - Ne félj Sharina, kiszabadítalak! - *mondtam neki.* - Hol találkozzunk? - *kérdeztem utoljára Gentletől.* - Az lesz az utolsó párbajod, erről kezeskedek. - *mondtam neki fenyegetően.*
|
-Hó nagyfiú!-*ugrottam el Nokia elől és ezzel a földre löktem a szürke kancát. Leesett a porba egy elég ijesztő puffanással, majd lassan remegő lábakkal feltápászkodott, és feszülten figyelte mi történik körülötte.*-Látod mit csináltál? Szegény megint elesett...-*mondtam egy halvány mosollyal, és a kancához hátráltam.*-Nincs még itt az ideje hogy megküzdj velem...-*mondtam és magasra emeltem a fejem.*-Játszunk valamit. Ha sikerül megverned úgy körülbelül egy óra mulva a hegyekben akkor visszakapod a kancádat.-*mondtam és az izgalomtól halkan szuszogó szürke leányzóra néztem, aki dühösen rámkapta a tekintetét.*
*Mérgesen fújtatva Gentlere néztem.*-Ne beszélj ugy rólam mint egy tulajdonról nem vagyok senkinek a t....-*ugattam be neki ő viszont nekemrontott és lelökött a földre, újból. Ha nem támadtak volna meg farkasok és nem sérültem volna meg most egészen biztosan széttépném a pökhendi mént, de nem voltam képes rá. Inkább csak összeszorított fogakkal felálltam és reménykedtem hogy Nokia kitalál valami okosat.* |
*Gentle tagadta, hogy nem látta még soha, de persze én tudtam, hogy igen. Ekkor kivezette az ösvényre. Sharina gyönyörű szőre most csupa sár volt és bőréből itt-ott tüskék álltak ki. Több helyen vérzett és több helyen horzsolása volt. Ekkor megláttam, hogy Gentle hozzádörgölődzik Sharinához. Gyilkos indulatok támadtak bennem és hihetetlen sebességel neki akartam menni Gentlenek, de ekkor megálltam, mivel Sharia pont mellette volt és nem akartam még véletlenül sem neki menni.* - Hagyd békén Sharinát! Ne merj hozzáérni! - *mondtam nagyon dühösen. Hihetetlen szaporán vettem a levegőt, mint még soha.* - Sharina, menj odébb, hadj vessek véget ennek a gonosz ménnek! - *mondtam és nekilendültem a vágtázásnak.* - Nesze neked farkas! - *mondtam a Gentlenek.*
|
-Hmm.. Egy gyönyörű szürke kancát aki a nyakán sérült?... Nem soha nem láttam még...-*mondtam hogy Nokia megtudja hogy velem van a kanca.*-Sajnos a két farkas amit ráküldtem nem volt elég ahoz hogy sokat szenvedj...-*füllentettem hiszen csak fültanuja voltam hogy két farkas megtámadta a Sharina nevű szép kis kancát. Már csak azon kellett elgondolkoznom hogy hogyan vigyem el innen a kancát, ugy hogy Nokia ne merjen megtámadni.*-Hmm meg is mutatom neked!-*köptem elé rámorogtam és beugrottama bozótosba a kancához aki pontosan ugy tett ahogy mondtam.*-Kelj fel... ne halgass senkire csak rám ha azt mondom sétálsz akkor sétálsz ha azt modom futsz akkor futsz érti az okos szép kis fejed?-*kérdeztem és meglöktem a kancát miközben feltápászkodott. Tüskék álltak ki itt ott a kanca böréből és több helyen felhorzsolta a sok szúrós ág és fatörzs, enne tetejében még jó sáros is lett, a sörénye tele volt falevéllel.*~Igazán szívszorító látvány...~*gondoltam gunyosan majd kilöktem az útra a kancát utánnamentem és hozzásimultam.*-Látod? Szegény véletleül megbotlott...-*játszottam meg a szánalmat, majd Nokiára vigyorogtam.*
*Megszólalni sem tudtm, ugy sajgott mindenem, a fejemet is bevertem és több helyen patakzott belőlem a vér. Néhány helyen bennemaradt a bőrömben a tüske. Amikor a mén, (aki amint a beszélgetésben kiderült a Gentle névre hallgat) kilökött az útra majdnem megint összeestem. Mérgesen szuszogva vettem a levegőt és a ménre néztem. Amikor hozzám dörgölőzött kirázott a hideg, de semmi jó érzést nem keltett a közelsége.* |
*Megláttam a régi ellenségemet, Gentle-t.* - Mit keresel itt? - *kérdeztem mérgesen és gyilkos tekintettel néztem rá.* - Igen, szép napunk volt, amig te nem jelentél meg. - *mondtam gúnyosan. Körözni kezdett körülöttem mintha valami ragadozó most kerítené be az áldozatát.* - Látom te semmit sem változtál. Ugyanolyan gonosz és goromba vagy mint voltál. - *mondtam neki* - Utoljára kérdezem: mit keresel itt? - *kérdeztem dühösen. Ekkor eszembe jutott Sharina. ~ Csak nem? Merem remélni, hogy nem Gentle rabolta el. ~ *gondoltam majd megkérdőjeleztem.* - Nem láttál esetleg, véletlenül egy gyönyörű, szürke kancát? - *és a kérdés végét inkább már félénkebben mondtam ki, mivel megijedtem.*
|
-Lám lám lám... Kit hozott erre a szél ?!-*mondtam meglepődöttséget játszva, és gúnyosan elvigyorodtam.*-Micsoda véletlen hogy ot összetalálkoztunk... Nem gondolod?-*kérdeztem és nagy káörömmel töltött el hogy minden egyes hülye hétköznapi kérdés és minden egyes másodperc egyre növeli Nokiában az aggodalmat, hogy vajon hol lehet szive hölgye.*-Hogy vagy? Szép napunk van nemigaz?-*kérdeztem és felnevettem amikor Nokia gyilkos tekintetet vetett rám. Lassan köröztem a kedvenc ellenségem körül, és jó alaposan szemügyre vettem. NEm változott egy cseppet sem, nem lett gyengébb és nem lett erősebb sem, ami növelte az önbizalmam mert én a legutóbbi ütközésünk óta nagyon sokat fejlődtem mind szellemileg mind fizikailag. Ezen felbudulva méggyorsabban köröztem a tarka mén körül, ugy mint egy éhes farkas a zsákmánya körül.*
*Egy fájdalmas nyögéssel érkeztem le a földre nem tudtam ki lökött el fel akartam kelni amikor egy pata nyomását éreztem a nyakamon és egy határozott mén hangját hallottam*-HA megszólalsz vagy megmozdulsz bajok lesznek édesem!-*súgta a hang fenyegetőan a fülembe majd otthagyott és beszélni kezdett valakihez, azt feltételeztem, hogy Nokiához.* |
*Vágtában haladtunk.*-Nekem igazából teljesen mindegy,melyik filmet nézzük.-*Ennyit mondtam csupán,mert az erdőt figyeltem.Igazán szép volt.Rebecca lován ülve ismét elábrándoztam,mennyire szeretnék egy lovat.*~Ha csak azon múlna,milyen lovat is szeretnék,nekem jó lenne az is,ami először szembe jön.~*Gondoltam,és magamban elmosolyodtam.*
Folyt.Köv.:Kis tavacska
|
*Nagyon kényelmes volt Warrior hátán, még úgy is, hogy nem én irányítottam.Ezután egyből a tavacskához mentünk.Nagyon jó volt, mert átváltottunk vágtába.Warrior nagyon egyenletesen vágtatott, öröm volt rajta lovagolni.Közben arról beszélgettünk, hogy melyik filmet nézzük meg.*-Én az úton haza felére és az Eragonra szavazok.Mind a kettő nagyon jó film-*mondtam Hileynek.*-Ti mit szeretnétek?-*kérdeztem kiváncsian*
Folyt.Köv.: Kis tavacska
*Warrior nagyon nyugodtan vágtatott.Hailey nagyon boldog volt.Arra gondoltam, hogy fogunk neki egy vadlovat.Nagyon jól éreztem magam*-Melyik filmet nézzük meg?-*kérdeztem*- Van a Monocerus-Az unikornis relytéje, Uton hazafelé 1-2, Eragon, és még van néhány...-*mondtam, mert fejből nem tudtam többet.A tavacska felé vettük az irányt*
Folyt.Köv.: Kis tavacska |
*Én erre sétáltam.Mivel hallottam néhány farkasvonyítást, felvettem egy nagyobb botot és így haladtam tovább.Ekkor megpillanttam egy nagyobb vértócsát.A vér állagából itélve nem olyan rég lehetett itt egy kissebb-nagyobb parádé.Most láttam meg a farkas- és lónyomokat.Vajon mi a franc történt itt?Gondolom, elkaptak egy vadlovat.Na jó, arra nem megyünk...Ekkor megpillantottam egy ösvényt elindultam rajta.*
/Folyt.Köv.:Megtévesztő ösvény/ |
 -Köszönöm Ben bácsi-*mondtam hálásan,majd folytattam az evést.Mire megettük az őzt,már jóllaktam.Kicsit pihentem.Már majdnem elaludtam,mikor zörgés ütötte meg a fülemet.Benito megpróbálta elkapni,de a "valami" eltűnt.Furcsa szaga volt,amit azelőtt nem éreztem.Vagy talán egyszerMielőtt eltünt volna,feklismertem a szagot.*~Ember!Hát persze!~*jutott eszembe.Benito hirtelen felkapott,és elügettünk.Furcsáltam,hogy elbír.Ha normális súlyom lett volna,talán már nem tud így vinni,de mivel nagyon le voltam fogyva,így még könnyedén elbírhatott*~vajon hova megyünk?A farkasokhoz?Remélem nem fognak bántani...bár Ben bácsi úgyis megvéd...És Nao is kifejezetten kedves~*gondoltam.*
//Folyt. köv. Vízesés// |
*Furcsa szag csapta meg az orrom*~ember *Láttam, hogy Benito ráugrik az alakra*~ Hova tűnt?- Kérdeztem magamtól, mert nem láttam és a szagát sem éreztem.* Benito felkapta a kölyköt és elszaladt vele.Én utána*
|
 *Kicsit lesokkolt a hír hogy megölték a testvéremet. Mérgesen nagyot téptem az őz húsából. LEnyeltem és rámosolyogtam a szomorkás kölyökre.*-Ne aggódj Alyssa... Majd gondodat viselem.-*mondtam biztatóan s sóhajtottam egyet.*-És anyádat is megbosszulom...-*mondtam nagyon halkan, és tovább ettem az őzből.Nem tellett bele sok idő és az őzből már csak néhány csont maradt és mindannyian jóllakottan heverésztünk, és közben végig zakatolt az agyam.*~ A bosszú nem szép dolog de hasznos. Megérdemlik az átkozottak.~* Felálltam és nyujtózkodtam egyet. Valami zörögni kezdett a bokorban. Odalopakodtam és bevetettem magam a bokorba de az alak nem mozdult egy fekete ruhás emberi figura volt. Felé kaptam de eltűnt. Helyette szörnyen furcsa érzésem támadt.*-Gyerünk innen.-*mondtam, vigxyázva felemeltem Alyssát, Naora pillantottam és elügettem.*
//Folyt köv. Vízesés// |
*Az étel megált egy pillanatra a számban*~Milyen szomorú történek, de ajnálom szegényt*Ránéz Alyssára*-Ó nagyon sajnálom a mamádat...és ami veled történt.-mondtam-Hát egy kicsit hasonlítasz Benitora.*Próbáltam felvidítani**Mivel jóllaktam lefeküdtem a földre,*
|
[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Nokia ugy aggódott hogy szinte vérben forgott a szeme és látszott hogy majd szétrobban a dühtől.*-De vigyázz... Negatív tétje is van a dolognak... Ha megverlek, Sharinát letaszítom a szirtről....-*böktem a hegytető felé a fejemmel ami olyan magas volt hogy még a magas fák sem takarták el a szem elől.*-Készülj a harcra, találkozunk pár óra múlva...-*mondtam egy sötét vigyorral az arcomon és hozzásimultam a kancához.*-Induljunk drága...-*mondtam negédesen, és magam előtt terelgetve a szürke kancát magindultam a hegy felé.* -A hegy legtetején találkozunk a kis fennsíkon...-*biccentettem a tarka mén felé és gyorsabb tempóra ösztökéltem a kancát*
*Egy sóhajjal végrehajtottam mindent amire Gentle utasított majd egy fájdalmas pillantással elbúcsúztam Nokiától. Nagyon reméltem hogy jó kondiban van mert ha nem nekem végem van.*
-Köszönöm Ben bácsi-*mondtam hálásan,majd folytattam az evést.Mire megettük az őzt,már jóllaktam.Kicsit pihentem.Már majdnem elaludtam,mikor zörgés ütötte meg a fülemet.Benito megpróbálta elkapni,de a "valami" eltűnt.Furcsa szaga volt,amit azelőtt nem éreztem.Vagy talán egyszerMielőtt eltünt volna,feklismertem a szagot.*~Ember!Hát persze!~*jutott eszembe.Benito hirtelen felkapott,és elügettünk.Furcsáltam,hogy elbír.Ha normális súlyom lett volna,talán már nem tud így vinni,de mivel nagyon le voltam fogyva,így még könnyedén elbírhatott*~vajon hova megyünk?A farkasokhoz?Remélem nem fognak bántani...bár Ben bácsi úgyis megvéd...És Nao is kifejezetten kedves~*gondoltam.*
*Kicsit lesokkolt a hír hogy megölték a testvéremet. Mérgesen nagyot téptem az őz húsából. LEnyeltem és rámosolyogtam a szomorkás kölyökre.*-Ne aggódj Alyssa... Majd gondodat viselem.-*mondtam biztatóan s sóhajtottam egyet.*-És anyádat is megbosszulom...-*mondtam nagyon halkan, és tovább ettem az őzből.Nem tellett bele sok idő és az őzből már csak néhány csont maradt és mindannyian jóllakottan heverésztünk, és közben végig zakatolt az agyam.*~ A bosszú nem szép dolog de hasznos. Megérdemlik az átkozottak.~* Felálltam és nyujtózkodtam egyet. Valami zörögni kezdett a bokorban. Odalopakodtam és bevetettem magam a bokorba de az alak nem mozdult egy fekete ruhás emberi figura volt. Felé kaptam de eltűnt. Helyette szörnyen furcsa érzésem támadt.*-Gyerünk innen.-*mondtam, vigxyázva felemeltem Alyssát, Naora pillantottam és elügettem.*