|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 19:02 - |
|
|
Ez az ösvény visz be a világos erdőből a félelmetesbe, majd ott egyszer csak a legnagyobb ködben vége szakad. És ne gondold hogy visszafordulhatsz! Addigra köddé válik...
|
|
[59-40] [39-20] [19-1]
 *Hallottam, hogy Soledad és Sonora szorosan mögöttünk nyargal, és Tangó dühödt fújtatása mellett is sikerült olykor kivennem a lány biztató hangját. Sonora nagyokat prüszkölt a hátam mögött, úgy tűnt, mintha igyekezne beérni, de legalább is jobb belátásra téríteni a lovamat. Majd láttam, hogy Tangó kissé megbillenti a fejét, és fél fülével sokkal inkább figyel oldalra, semmint előre. Azután éreztem, hogy fokozatosan lassul a vágtája is, és immár egyre visszafogottabb, harmonikusabb ütemben kapkodja lábait. Már nem galoppozott minden erejét megfeszítve, de nagyokat horkantott és kimerülten fújtatott az iménti eszeveszett rohanástól.
Most, hogy Tangó ismét normális tempóban vágtatott, megkönnyebbülten fellélegeztem. Végre volt lehetőségem kihasználni az alkalmat, és újra megpróbáltam elérni a szárat. Fél kézzel eleresztettem a sörényét, hogy a kantár után nyúljak, de éppcsak sikerült megérintenem az ujjaim hegyével, amikor Tangó hirtelen ügetésre váltott át, majd minden átmenet nélkül teljesen megállt és fújtatva kihúzta magát. A hirtelen jött fékezésnek hála ismételten lefejeltem a lovam nyakát.*
- Auh. - *motyogtam halkan, miközben az orromat dörzsölgetve lassan felegyenesedtem a nyeregben.* - A csudába is, Tangó, ez fájt...
*Most, hogy a lovam végre megállt, egy szempillantás alatt a kezembe kaptam a szárakat és rövidebbre fogtam őket.*
- Huh... - *fújtam ki a levegőt végre megkönnyebbülten. Lehunytam a szememet egy pillanatra és mélyeket lélegeztem, hogy valahogy én is megnyugodjak. Amikor ismét kinyitottam a pilláimat, összeráncolt szemöldökkel, gyanakodva pillantottam le Tangóra. *
- Mi volt ez, pajtás? Mégis mi ütött beléd? Azelőtt még sosem csináltál ilyet. - *mormoltam halkan, miközben nyugtatóan masszíroztam a nyakát.
Gyorsan hátrapillantottam, hogy lássam, Soledad és Sonora is épségben vannak-e.*
- Fogalmam sincs, mi volt ez de... kösz, hogy utánam jöttél. - * dünnyögtem a lánynak és megeresztettem felé egy halvány, de hálás kis mosolyt.* - Ti jól vagytok? Sonora tiszta tajték. Úgy tűnik, mindent beleadott, hogy leállítsa Tangót. Sajnálom, hogy... ennyi gondot okoztunk nektek.
*Újra a lovamra néztem, de továbbra sem értettem, mi lelte őt az előbb.*
~ Vajon mi történhetett? ~ *mormoltam magamban.* ~ Mi a csuda folyik ezen a szigeten...?
*Ziháltam és minden tagom remegett a megerőltetéstől. Fogalmam sem volt, miért nincs nyoma annak a harapásnak, amikor láttam, hogy az a bestia odakap a lábamhoz és éreztem a bőrömön a tűhegyes fogakat.
De Sonorának van igaza, Milo biztonságát nem tehetem ennél is jobban kockára. Lassítanom kell. Attól, ha kirohanok a világból, még nem lesz jobb - sem nekem, sem Milesnak -, és a végén még Sonora is csak túlhajszolja magát. Biztos voltam benne, hogy úgysem hagyna magamra... hiszen végtére is barátok voltunk, vagy mi. Ha ő nyargalna keresztül eszeveszetten minden árkon és bokron, én is ugyanezt tenném, amit most ő. Inkább vágtáznék utána a végkimerülésig, semhogy magára hagyjam az erdő közepén.
Ettől végre kissé észhez tértem. Megráztam a fejemet, és lassan visszavettem a tempóból. Jobb lesz, ha hallgatok Sonorára. Ha igazam volt azzal a döggel kapcsolatban - márpedig igazam volt, tudom, hogy nem csak képzelődtem -, akkor a többieknek is tudniuk kell róla, akár hisznek majd nekem, akár nem. Meg kell nyugodnom és higgadtan végiggondolni a dolgokat.
A vágtaugrásaimat gyorsan ügetésre váltottam, majd végleg lefékeztem és a fejemet felvetve megálltam. Éreztem, hogy ettől Miles újra a nyakamnak borul, de legalább megmarad a hátamon. Örültem, hogy nem zuhant le rólam, mialatt én fel-alá nyargalásztam - ha megsérült volna, azért egyedül én lennék a felelős és életem végéig magamat okolhatnám érte.
Prüszköltem egyet, és közben nagyokat fújtattam, hogy lecsitítsam ziháló légzésemet, mialatt Sonorát figyeltem, aki majdnem közvetlenül mellettem fékezett le.*
- Nem tudom, hogy mi harapott meg, Sonora. - * mondtam mély, rekedtes hangon, miközben lehunytam a szememet és az orromat Sonora finom, selymes sörényébe fúrtam.* - Első ránézésre olyan volt... mint egy kígyó. De valami egyszerűen... nem stimmelt vele. Nem is tudom... Sokkal hosszabb volt és vastagabb, és éles karmai voltak. - *fújtattam nyugtalanul a kanca nyakába.* - Soha életemben nem láttam még ilyet. Egyszer csak hirtelen előtűnt a semmiből, belém mart, azután meg... szó szerint köddé vált. |
- Értem, Tangó.. de mégis ki mart meg???* kérdeztem és örültem, hogy Tangó lassított. *
- Én elhiszem neked, mert megbízok benend, pedig nem láttam semmit. Nem hiszem, hogy a többiek is hisznek majd, de ha nekem elmondod, talán megtudjuk, hogy mi volt az. De ezt nem úgy szerteném megbeszélni, hogy loholnom kell utánnad. Légyszi Tangó állj meg! Vagy csakk nézz hátra. Ha van ott valami akkor rohanunk tovább, de ha semmi akkor légyszives állj meg! Gondolj Miles-ra. Ha így folytatod elveszti az egyensúlyát és leesik.-
* próbáltam magyarázni egy szuszra. Nem igazán tudtam jobbat kitalálni, hogy mivel állíthatnám meg, de reméltem a gazdája épsége fontos neki. Ha valami tényleg volt ott, akkor a többieket is megkell védeni.
- Jóó kislány!* bíztattam Sonorát, és reméltem, hogy tud valahogy hatni Tangóra. Ha én elkezdtem volna kiabálni a lónak, attól csak jobban megilyedt volna, reméltem Sonora segít. Én Milo-t próbáltam bíztatni*
*Megpróbáltam beérni őket, de féltem, ha elkezdenék kapkodni a szárért, csak jobban megilyedne Tangó, de nem volt idő, cselekedni kellett. Még 2 percet adtam Sonora-nak, ha akkor sem sikerül neki megnyugtatni Tangót, kénytelen leszek megpóbálni elkapni a szárat, de ezt nem szívesen tenném. Ha esetleg nem sikerülne, Tangó azt hinné, hogy csapkodok a feje mellett. És az nem lenne jó.....*
- |
*Hallottam Sonora hangját a hátam mögött, ahogy engem szólongatott, de egyszerűen képtelen voltam lassítani. Olyan hirtelen történt minden, és én még mindig az események hatása alatt álltam.
- Megmart! - *ziháltam hátra kétségbeesetten.* - Valami megmart!
*Miles mind a két kezével belemarkolt a sörényembe, és a kengyelében felállva kiemelkedett a nyeregből. Hallottam, hogy ő is hozzám beszél, csitítgat és suttog, próbál rávenni, hogy lassítsak a tempón, de olyan zavart voltam, hogy szinte fel sem fogtam, hogy a hátamon ül. Ész nélkül nyargaltam tovább, mint akinek elment a maradék sütnivalója is.*
- Éreztem a fogait! - *fújtattam remegve Sonorának, miközben ínam szakadtából vágtáztam.* - Volt ott valami az ösvényen. Láttam!
*Miles lassan előre nyúlt a nyakamon, miközben bal kezével továbbra is szorosan kapaszkodott a sörényembe, és igyekezett elérni a kantárszárat, de amikor félretáncoltam egy kidőlt farönk elől és a fejemet rázva átugrattam egy másikon, megbillent a nyeregben, így kénytelen volt újra belémkapaszkodni. Úgy markolta a sörényemet, ahogy csak bírta, de mégis mindvégig kedves, nyugtatóan halk hangon mormolt a fülembe.*
- Nincs semmi baj, pajtás. - *lehelte.* - Jól van, Tangó, nyugalom. Shh, nagyfiú, minden rendben.
*Alig észrevehetően lassítottam csak az eszeveszett vágtán, de ennyi is elég volt, és hallottam, hogy Sonora léptei egyre közelebbről és közelebbről dobognak a földön. Lepillantottam a saját lábamra; a harapásnak nyoma sem volt. Megdöbbentem.*
Hiszen éreztem, hogy odakap és megmar. Láttam! Újra a lábamra pislogtam, de egy árva karcolás nem sok, annyi sem volt a bőrömön. Nem értettem. Pedig ott volt! Éreztem! Nagyon jól tudom, hogy mit láttam és biztos voltam benne, hogy nem csak képzelődtem. De vajon más is hinni fog nekem...?* |
* Mikor az ösvényre értünk mindneki nyugtalan lett kicsit. Nem értettemhogy mért, de lassan-lassan én is átvettem tőlük. Éppen mondani akartam Lucynak, hogy meséljen magáról, mikor Tangó hirtelen felágaskodott, és Miles véletlenül lefejelte. Majd újra felágaskodott és elvágtatott. Sonora is hátrált 2-3 lépést alattam, de megpaskoltam a nyakát és ezt mondtam:*-Jóó kislány, nyugi,*mondtam és Samre néztem*
- Hadd menjek utánnuk! Sonora sosem veszti el a fejét, és talán Tangót is megnyugtatja, De ti ne gyertek, elég ha kettőknek történik esetleg baja-*
mondtam, és tudtam, hogy Sam nem igazán akar engedni, de én válasz nélkül elindultam Tangó után, mert nem akartam szemelől veszteni*
- GYerünk Sonora!* kiáltottam és a szokásásnál kicsit jobban megböktem, hogy érezze, ez nem csak egy kis nyugodt vágta lesz. Tangó eltűnt a fák mögött Milessal, de az utolsó pillanatban én is beértem a fák közé, és nem tévesztettem őket szem elől.
*~Vajon mitől rémülhetett meg ennyire?~* kérdeztem magamban. Sonora először azt hitte, hogy csak kergetőzünk Tangóval, majd szóltam neki*- Gyerünk, kislány, mindent bele-* és gyorsabb futásra ösztökéltem. Lassan, de kezdett kicsinyülni a távolság közöttünk.Tangót hajtotta a félelem, Sonorat viszont csak én ösztökéltem, és így nehéz volt őket beérni. *
- Kapaszkodj Miles, Tarts, ki mindjárt ott vagyok!* kiáltottam.
-
* Nyugodtan sétálgattunk, mikor Tangó hirtelen vágtázni kezdett. Én azt hittem kergetőzni akar, hát utánnairamodtunk Soledaddal. Mikor beértünk a fák közé kicsit megbökte az oldalam és hozzám szólt*
.... GYerünk kislány...
* Akkor tudtam, hogy ez bizony nem kergetőzés. Kivettem a hangjából és galoppozni kezdtem*
- Héé Tangó, mi a baj? * kérdeztem a mént,*- Állj már meg! Én vagyok Sonora!* kiáltottam, de hamar abajellett hagynom, mert elkezdtem zilálni, és így hamarabb fárdatam. Gyűjtöttem egy kis erőt, és újra hozzászóltam.*- Leglább várj meg akkor! Hééééééé Tangóóóóóóóóóóóóóóóó!* kiáltottam és méggyorsabban futottam. Lassan elkezdett csökkeni a távolság, de Tangó eszméletlen gyors volt.*
|
*Tangó és én ráfordultunk az ösvényre. Sam és Sofie mögött haladtunk, betartva a kellő távolságot, de még így is jól láttam, hogy a szürke kanca nyugtalanul táncol Sam alatt és idegesen fel-felhorkant.*
~Talán még új neki ez a környék? ~*töprengtem magamban. Lepillantottam Tangóra, de ő a terep okozta izgatottságot leszámítva teljesen nyugodtnak tűnt. Egy kicsit talán jobban hegyezte a fülét, mint általában szokta, és láthatóan jóval nagyobb gondot fordított a környezetére is, mint rám, de hát máskor is volt már ilyen. Amikor terepen lovagolunk, mindig elkalandozik a tekintete. Ez nem volt szokatlan.
Mégis... engem valahogy nyugtalanított ez a hely. Sam egyre idegesebb és idegesebb, ez pedig rám is hamar átragadt.
Oldalra pillantottam, hogy lássam, Lucast is zavarja-e a dolog, de ő még mindig csak szótlanul, a csodálkozástól, az örömtől és a döbbenettől kábán üldögélt a nyeregben és szórakozottan játszadozott Tristan egyik tincsével. Ezen kicsit sikerült elmosolyodnom, és mindjárt jobban éreztem magam.*
~Hiba, no! ~*gondoltam és szeretetteljesen figyeltem az öcsémet.* ~Nagy öröm egy saját ló.
*Lehajoltam és én is megcirógattam Tangót, ám a következő pillanatban felkiáltottam a döbbenettől: Tangó minden előzetes figyelmeztetés nélkül hirtelen felágaskodott, én pedig teljes erőből lefejeltem a nyakát. Sikerült ugyan megőriznem az egyensúlyomat, a szárak azonban kicsúsztak a kezemből. Azután Tangó visszadobbant a földre, majd újra a levegőbe rántotta lábait és hangos nyerítéssel pánikolva a sűrűbe vetette magát...* |
Sam: *Ahogy egyre haladtunk előre az ösvényen egyre jobban dobogott a szivem izgalmamban. Nita türelmetlenül rángatta a szárat mögöttem az emberek néha beszélgettek.Eszembejutottak a tegnap este történtek. *-Figyeljetek... Ne nagyon lepődjetek meg ha eltűnik az ösvény vagy valami... Mert multkor eltünt!... Tényleg!-*bizonygattam mert hallottam hogy Mike hitetlenkedve felnevet. Amikor már jó ideje csak sétáltunk, Gyorsitásra ösztönöztem Nitát, aki egy kis oldalra táncolással válaszolt, de mivel ma nem volt kedvem szépen imádkozni hozzá határozottan belerugtam az oldalába. mire egy morcos horkantással ügetésbe ugrott.*-Nagyon rosz előérzetem van...-*mondtam halkan, és eszembejutott a telefonhivás és a hörgő hang is. Elővettem a mobilom és kikapcsoltam.Eszem ágában nem volt még egy hivást kapni, még akor sem ha valaki csak szórakozott. Láttam hogy Sofie is turkál a nyeregtáskájában és ugyanígy tesz.*
Mike: -Ugyan Sam! Csak képzelődtél, lehet hogy nem figyeltetek oda és letértetek sz ödvényről...-*mondtam mert tudtam hogy Sam hajlamos az ilyesmire. A napot eltakarták a felhők és szél teljesen elállt, köd kezdett leereszkedni az erdőre.*
Alex: -Hm... Én azért nem lovagolnék szivesen egyedül erre. Északa még csoportban sem...-*mondtam nyomatékosan.*
  
|
*A többiek után mentem.Rémisztő volt,de ez tetszett benne a legjobban.Charisma egyre bátortalanabbul ment előre.Neki biztos nem tetszett ez az egész.Előre hajoltam,és megsimagattam.*-Nyugi,remélem,nem lesz baj.Bár egy ilyen helyen semmi se biztos...-*Suttogtam neki,és kissé előrehajtottam.*
//Folyt.köv.Romos ház//
|
-Nincs semmi baj Sam,én nem szoktam túl sokat beszélni-*nondtam.Sam a távolban egy elhagyatott romos házat vett észre.*-Gyerünk,menjünk oda!-*kiálltottam,és a többiek után elindultam a romos ház felé.*
//Folyt. köv. Romos ház//
 |
Szépséggel mentünk Sofie-ék után. Hitrelen eltünk az ösvény. - Hová lett tényleg? - kérdeztem. - Nem látom. Sam után járva észrevettem egy házat. - Nézzétek ott egy ház. - mondtam és elindultam a ház felé."De különös ház" - mondtam.
//Folyt. köv. Romos ház//
 |
-Hová lett az ösvény? Észre sem vettem hogy vége lett... Bár a végét sem látom...-*mondtam és kérdőn néztem a többiekre akik szintén nem tudtak semmit.*-Hát mindegy... Mejnünk tovább.-*Jeleztem Nitának mire ő sarkon fodult és elindult az általam választott irányba.*-Valami probléma van hogy csöndben vagytok?-*kérdeztem Sofietol amikor mellettem jött.*-Hm jé.. Miaz?-*mondtam kivácsian és felemeltem a kezem abba az irányba amerre látni véltem valamit. Egy kis romos ház körvonalai álltak a ködben.*-Ilyesztő és elhagyatott hatást kelt... Ideje megnézni!-*ösztökéltem a szürke kancát a gyorsításra.*
//Folyt köv. Romos ház//
|
*Charisma gyors vágtában haladt.Már nem láttam semmit.Olyan volt,mintha a felhők felett lovagolnánk.Nehéz volt hirtelen megállítani őt,amikor Nita és Sam megállt.*~Kész Sliding stop.Lehet,hogy western ló...~*Gondolkodtam el,és megpróbáltam a hátán maradni.Megsimagattam,majd körbenéztem.csak egy pár fát lehetett látni,de semmi mást.Egymást is alig láttuk.*
|
*Lina mögé álltam,és vágtázni kezdtünk.Tündi nagyon meglódult,de azért visszafogtam.Szorosan Charisma mügött vágtatunk,Tündi feje már Amanda lábánál volt.Ráhajoltam a nyakára,és még gyorsabb vágtára váltottunk.Fej-fej mellett vágtáztunk Amandáékkal,de Charistma egy kicsivel előrébb volt.Egy percre lenéztem a földre,de...Semmi sem láttam...*~Hát ezért hívják megtévesztő ösvénynek~*gondoltam,és újra előrefordultam.Ám abban a pillanatban Sam óriásit fékezett,én pedig max. 20 centire Nita hátsójáról fékeztem le,én pedig rázuhantam a nyakára,de szerencsére visszatudtam csúszni a hátára*~Még jó,hogy Tündi nem olyan,mint Dalia,ő ilyenkor szándékosan leteszi a fejét,hogy lecsússzak a nyakán~*gondoltam vigyorogva.Megpaskoltam Tündi nyakát.és visszaálltunk a sorba.*
|
Sam szavára beálltam Charisma mögé. Aztán vágtára váltottam és követtük a töbieket. Szépség élvezte a vágtát. Majd megelőzve Charisma-t. Sam mögé zárkóztam. Megelőzni nem előztem meg. Majd mikor leálltunk megsimogattam és kicsit visszább csúztam
|
-Libasorba fejlődjünk...-montam és lépésre lassitottam Nitát mert az ösvény összevékonyodott és megelőztem Amandáékat. Vártam egy kicsit hogy mindenki megtalálja a helyét.*-Mehet?-*kérdeztem fennhangon, mire lelkes 'Igen' válaszok érkeztek. Összeszoritottam a combomat és Nita oldalába nyomtam a sarkam.*-Gyerünk kislány!-*suttogtam neki, mire ő lelkesen kilőtt. Egyre jobban gyorsultunk, gyorsultunk és gyorsultunk, és hallottam a többi ló patadobogását de a szél süvítése mindent elnyomott. Még jobban hajtottam Nitát majd teljesen eleresztettem. Laza szárral repültünk végig az ösvényen. hátranéztem. A többiek is nem sokkal lemaradva követtek minket és látszott rajtuk hogy ugyanugy élvzik a vágtát mint mi.*-Gyerünk!-*buzdítottam méggyorsabb tempóra Nitát, de ugy tűnt hogy elértük a sebességhatárt amire kényelmesen képes. Eszembejutott hogy ő nem Melody, igy megsimogattam a nyakát bocsánatkérésül. Még mindig őrült tempóban haladtunk, amikor észrevettem hogy nagyobb a köd, és sötétebb van. Lenéztem az ösvényre, azaz lenéztem volna rá ha ott lett volna.*-Oh nem...-*mondtam felnéztem és gyorsan megkapaszkodtam mert Nita hajszálkanyart végzett néhány fa miatt. Az oldalára csúsztam nehezen megállitottam visszahuztam magam hátára és visszanéztem. * -Amikor azelőtt odanéztem nem voltak ott azok a fák!-*mondtam halkan és zihálva félresímítottam az elszabadult hajtincseimet. A többieknek szerencsére kissebb-nagyobb nehézséggel de sikerült megállniuk a frontális ütközés előtt.*
|
*Charisma kissé bizonytalanul ment,mert egyre beljebb mentünk a ködbe.Alig láttunk valamit.Nem vagyok egy fázós fajta,szerintem még az északi-sarkon is egy szál pulcsiban üldögélnék.Bírom a hideget,persze a meleget annál jobban.*~Egy kis vágta tényleg jó volna.~*Gondoltam,és vártam a jelet a vágtára.*
|
-Egyetértek Sam!-*helyeseltem.A köd elég sűrű volt,de Tündi magabiztosan lépkedett Szépség mellett.Elég hideg volt,így a kabátotnak(amit az utolsó pilanatban hoztam le a szobámból),felhúztam a cipzárját,hogy ne fázak.A többiek ügettek,így én is ügetésre fogtam Tündit,aki poroszkálásban indult el.*~Tündi nagyon kényelmes~*gondoltam,és felkapcsoltam a fejlámpámat.*-Én nem fázok Lina-*mondtam.Teljesen ellazultam Tündin,de azért mindenre figyeltem.*-A vágtában én is bennevagyok Sam!-*kiáltottam.Élveztem a csöndet,és a hűvös levegőt.*
|
- Ja Sam - mondam Sam-nek. Szépség szépen lépkedett Tündi mellett majd Charisma mögé zárkózott. Láttam hogy elindultak ügetésbe. Én is ügetésre bírtam majd bekapcsoltam a fejlámpámat. Élvzetem a friss levegőt bár kicsit hideg volt. Gyönyörű növények voltak az ösvény szélén. Kissé köd volt. "Kezd egy kicsit hodeg lenni." - gondoltam és összébhúztam a a pulcsim. - Hé ti nem fáztok? - kérdeztem. - Én nagyon. Szépség élvezte hogy nincs rajta nyereg. A szél nagyon fújt. A telihold éppen előbújt. Felpillantottam az égre. Nagyon szép volt.
|
-Hűű lányok ez nagyon jól néz ki!-*néztem ahogy a sötétben egyre sűrűsödik a köd. Felnéztem az égre. Nem sok felhő volt látni lehetett majdnem telihold volt. Nita magabiztos léptekkel vette az ösvényt én meg a körülöttünk lévő növényeket néztem. Észrevettem hogy sűrűsödik is az erdő, tehát ez a Félelmetes erdőbe visz majd... Néhány perc múlva ügetésre fogtam Nitát, és hallottam hogy a többi ló is fellélegez hogy egy kicsit gyorsabban mehet.*-Ügetünk még egy kicsit aztán hajrá!-*mondtam hangosan, és élveztem hogy a hideg levegő csípi az arcom és átfúj a vékony pulcsimon.*
|
|
|
Ez az ösvény visz be a világos erdőből a félelmetesbe, majd ott egyszer csak a legnagyobb ködben vége szakad. És ne gondold hogy visszafordulhatsz! Addigra köddé válik...
|
|
[59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Hallottam, hogy Soledad és Sonora szorosan mögöttünk nyargal, és Tangó dühödt fújtatása mellett is sikerült olykor kivennem a lány biztató hangját. Sonora nagyokat prüszkölt a hátam mögött, úgy tűnt, mintha igyekezne beérni, de legalább is jobb belátásra téríteni a lovamat. Majd láttam, hogy Tangó kissé megbillenti a fejét, és fél fülével sokkal inkább figyel oldalra, semmint előre. Azután éreztem, hogy fokozatosan lassul a vágtája is, és immár egyre visszafogottabb, harmonikusabb ütemben kapkodja lábait. Már nem galoppozott minden erejét megfeszítve, de nagyokat horkantott és kimerülten fújtatott az iménti eszeveszett rohanástól.
