|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 19:04 - |
|
|
A szigeten lévő hegy. Innen ered sok patak és ér.
|
|
[100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
-hm...-*mondtam miközben azon gondolkoztam amit Pain mondott. Én nem biztos hogy elég erős lettem volna támogatás nélkül az életbenmaradáshoz. Sőt biztos nem lettem volna elég erős.*-OKé menjünk.-*mondtam feltápászkodtam és megráztam magam. Olyan erős szél kerekedett, hogy kicsit oldalra is lökött ugyhogy gyorsan Pain után lépkedtem. Szökellni nem mertem még a véletlenül felborit valami széllökés.*-Köszi a részvéted amugy... Nem sokat vagyok a többiekkel mert az unokabátyám is mindig ott van. Kerülöm a surlódásokat. ÉS azért jöttem erre hogy körülnézzek. Régen jártam erre.-*mosolyogtam Painre, és rohangászni támadt kedvem de most az egyszer legyűrtem. Majd ha meglátok valami kaját. Nem nagyon tudtam lassan menni ugyhogy ujra felvetem az ugrándozós jármódomat.*
|
 *Figyeltem ahogy Vitani csicseg, de tetszett. Tetszett, hogy valaki máshogy áll hozzám. Bár, még az is lehet, hogy tanulhatok tőle. Elmondta a mondandóját, amit én teljes figyelemmel kísértem.-Köszönöm. Sajnos rá voltam kényszerítve.*mondtam a vadászatra való kijelentését.-Vagy meghalok, vagy túlélem. Én a túlélést választottam.*mondtam halál komolyan.-Tudod,*egyenesedtem ki* a barátkozás nem az erősségem. Nem volt szükségem a társaságra, barátokra,Visszamenni nem akartam, és most sem nagyon akarok. Túl sok az ismerős.*nyögtem ki.-A párodat illetően...sajnálom.*mondtam egy halvány eggyüttérzéssel.-Te mindíg a falkában vagy? És hogy keveredtél erre?*majd felálltam, és egy pár lépéssel közelebb mentem a szokához, majd komoran leültem. Sziklaként álltam ki a süvítő szelet amely végigjött a sziklaszirten.-Lejjebb kéne menni.*mondtam, és felálltam, majd biztos léptekkel elindultam lefelé.
|
-Hm . Tiszteletre méltó... Gondolom már kölyök korodban is ügyes vadász lehettél... Én még mostsem tudom rendesen eltartani magam.-*csinátam viccet az ügyetleségemből, majd Painre vigyorogtam.*-Én is négy éves vagyok... -*mondtam és sóhajtottam egyet.*-A szüleim meghaltak, mint már emlitettem testvérem nem volt, párom is meghalt, és barátaim nincsenek. Talán nem tetszik nekik hogy túl hangos vagyok. Egyetlen családtagom van az unokabátyám.-*mondtam kissé keserűen de egy mosollyal lezártam a dolgot. *-Miért nem barátkoztál?-*kérdeztem, de tudtam hogy ez kicsit erős kérdés.*
|
-Igaz.*mondtam neki, és nem faggatóztam tovább a családi perpatvarjairól. Talán nem érdekelt, talán nem akartam tudni. Magam sem tudom.-Mióta az eszemet tudom itt éltem.De én egyik falkához sem tartoztam soha személy szerint.Anyék voltak akik tartoztak, de én sosem éreztem magam idevalónak, ezért szüleim halála után elszöktem a falkából. Gondolom az idősebbek azthiszik én is meghaltam, a többiek meg nem is tudhatnak rólam.*mondtam a végét nyögdécselve, egy elfolytott morgás kiséretében.-Azért vagyok ilyen amilyen. Sosem volt társaságom, és magamnak fedeztem mindent, magamért tettem meg mindent.*mondtam neki, s szemébe néztem.-Négy éves vagyok, de sokkal többnek tűnök, tudom. Sokkal kifejlettebb vagyok mint más velem egykorú kan, hiszen elém nem tettek soha háromfogásos vacsorát. Ha éhes voltam magamnak kellett mindent megszerezni. De ezt hagyjuk.*mondtam kissé nyersen.-Hogyhogy egyedül?*kérdeztem a még ismeretlen szukától. |
*Néztem ahogy a hullámok a falat csapják, és a hangjától borzongás futott végig rajtam. Pain kérdése zökkentett vissza a valóságba amire picit összerezzentem, ugyhogy beljebb lépkedtem ahogy tanácsolta és tőle kb két méterre én is lefeküdtem a sziklára keresztbe tettem az elülső lábaimat, és a kanra mosolyogtam.*-Itt születtem. A gyerekkorom elég jó volt, jó helyre születtem a ranglétrán. Testvérem nem volt csak két unokatestvérem. Mostmár csak egy van, de azt az egyet meg tudnám folytani egy kis pocsolyában is. Dehát minden családban vannak ilyenek... És te? mióta élsz itt? Hány éves vagy? -*mondtam és közben koncentráltam hogy kevésbé hadarjak.*
|
*Láttam, hogy Viteni gondolkozik, de gondoltam jobb, ha nem szólok bele, vagy csak egyszerűen nem akartam beleszólni? Magam sem tudom. Felkaptam fejem egy halk neszre, majd odanéztem, és orrom azt mondta ez egy nyuszi, de nem érdekelt, én már jól laktam.-Én sem kedvtelésből öltem meg az illetőt.*mondtam, és halványat vicsorogtam. Ekkor a szuka mosolygott, vagy valami olyasfélét csinált. Észrevettem, de nem mosolyogtam vissza, nem volt szokásom. ~vajon mit gondolhat rólam?De nem is érdekel~ gondolkodtam, majd azért fúrta az oldalam a kíváncsiság, de végiggondoltam, és megfontoltan csak ennyit sikerült mondanom.-Mióta élsz itt?*tettem fel a kérdést még ugyanolyan egyhangúan ahogy azelőtt.-Amúgy, én beljebb jönnék, de Te tudod.*mondtam neki, és leheveredtem a zöld fűre. |
*Painre vigyorogtam.*-Én nem ölnék farkast... bár lehet hogy fizikailag is képtelen lennék rá.-*csicseregtem és közben ügetgettem.*-Hogy ilyen vagyok-e? Általában nem... Sokkal rosszabb vagyok ...-*mondtam egy kis büszkeséggel és egy nagyon széles mosollyal az arcomon. Lehunytam a szemem miközben haladtunk és mélyet szippantottam a hegyi levegőből, Painre néztam aki már ült ekkor néztem a lábam elé és épphogy megtudtam állni. Megtámapaszokdtam a szikla peremén és lenéztem a mélybe.Alattunk éles sziklák meredeztek a földből és köztük az óceán hulámai csapkodták a falat. Észrevettem hogy pont ez az a hely ami tönkretette az életem.*~ Pontosabban nem a hely a hibás. Egy szürke mén és Benito... Ha Benito segít nem történik meg....~* gondoltam és összeszorítottam a fogam. majd halványan Painre mosolyogtam.*
|
*~Vajon hány éves lehet? Nem is érdekel.~Gondolkoztam, majd azon vettem magam, hogy megint a szukára, vagyis Vitanira pillantok. Tudtam, hogy utánam jön, dehát hátráltatni nem hátráltat, úgyhogy felőlem jöhet. Biztos léptekkel tovább haladtam, s ő ugrándozva jött mellettem.-Nem csak úgy kedvtelésből ölök.*mondtam kaján vigyorral arcomon, s előre figyeltem.-Bármit. Öltem már fajtársat is.Haerre célzol.*mondtam neki, morcosan, de nem mogorván, hiszen nem tett ellenem semmi rosszat.-Mindíg ilyen vagy?*kérdeztem, s lassítottam a tempón, mert láttam, hogy fárad a kishölgy. Magyaráztam be magamnak, de lelkem mélyén tudtam, hogy magam miatt lassított, mert eléggé leromlott a kondim. Mire észbe kaptam a hegy tetején termettünk, s leültem egy szikla peremére.~e rég jártam erre.~*gondoltam, s Vitanira pillantottam válaszra várva. |
*Amikor elfordult vigyorogva felpattantam és utánnaügettem. Azt mondta rám hogy Hiperaktív tündér, de én tulajdonképpen az ilye bóknak vettem. *-Akkor jó... Pain. Jó a neved, sejtem miről kaphattad.-*mondtam és felmásztam utánna a sziklára, picit bénáztam de aztán egy szökkenéssel ujra Pain mellett termettem. Probáltam az arcáról kifürkészni hogy mit gondol rólam, és ahogy elnéztem kissé furcsának talált, dehát ezzel mindenki igy van.*-És szeretsz vadászni? Mit szeretsz a legjobban elkapni?-*kérdeztem és közben picit ugrándoztam.*
 |
*Tompa puffanásokkal közeledett felém egy farkas, nem tudtam megállapítani, hogy szuka-e vagy kan. Másodpercek töredéke alatt nekem csapoódott, ekkor megállapítottam a szagáról, hogy egy kis törékeny szukáról van szó. Mordultam egyet, majd mikor láttam, hogy "megalázkodik", visszatettem magam normális helyzetembe, és bólintottam, hogy nyugodtan egyenesedjen ki, hisz megértettem: elfogadta, hogy én vagyok a hierarchikus rendben feljebb.-Üdv.*mondtam, mélyen, és semmitmondó hangon.-Pain. Tekintsük meg nem történtnek.*mondtam nyersen, majd szemébe néztem, és tovább indultam.-Hiperaktív tündér.*mondtam félhalkan, nem voltam biztos benne, hogy hallotta. Tudtam, hogy amilyen kis fürge, jámbor lélek már így elsőre is : nem hagyja annyiban a dolgot, utánam fog jönni, és szóba elegyedik majd velem. Valahol talán reméltem is, hiszen évek óta nem volt társaságom. De a remélem szónál nagyot nyeltem. Nem, az nem lehet.Leültem, és mancsommal megvakartam orrom hegyét, majd megráztam bundám. Így nagíobbnak tűntem mint ami vagyok, majd biztos léptekkel nekiiramodtam egy nagyobb sziklára, és felugrottam rá. |
*A fák között nyargaltam és kilógattam a nyelvem mert az ugy sokkal viccesebb volt. Régen voltam a hegyen.*~Legutoljára akkor mikor a baleset történt...~*gondoltam de gyorsan kivertem a fejemből, csak élveztem a bundámat borzoló szellőt. Megtorpantam és a földre lapultam. Egy Fácán. Az mindig buli. Ha sikerül egy kicsit megtépáznom nem tud elrepülni és tudok mit üldözni. Behelyezkedtem támadóállásba és mint egy macska ráufrottam a madárra. Sikerült kitépnem pár fontos tollát igy csak alacsonyra tudott felszállni. A hegycsúcs felé repdesett én meg utánnaugráltam és felugrottam hogy elkapjam de nem sikerült mindig csak az álkapcsom csattant tőle pár centire. Egyszer ugrottam egyet, án nem figyeltem és egy kissebb szikláról ugrottam le, legurultam és eltaroltam valakit. Egy Kan volt, tőlem sokkal nagyobb testalkatú,és elég dühösen nézett rám. A földre lapulva maradtam tiszteletem jeléül. Ha kihúztasm volna magam biztos szétszedne.*-Szia Elnézést! A nevem Vitani és tényleg mégegyszer bocs csak egy fácánnal játszottam és ugráltam de leestem arról a szikláról és...-*magyaráztam hadarva, egy halvány mosollyal.*
|
*Hosszú barangolások után újra itt voltam. Rose Mountain körvonalait véltem felfedezni ebben a fülledt időben. Hetykén sétálgattam a hegy felé, majd láttam.-Itt semmi nem változott.*jelentettem ki, majd egy galamb röppent föl a bokorból. Felső ajkam felhúztam, és kivillantottam fogsorom, ahogy támadáskor szoktam, majd abbahagytam. sétáltam, majd volt egy nagyobb tisztás, egy pihenő.Éles morgást hallottam, ekkor jöttem ré, hogy ez a saját hasamból jön. Nem voltam soványnak mondható, de kövér sem voltan.Egy napja nem ettem, és ez bizony egy kissé megviselt. Lelapultam a bokorba, és vártam. Vártam, hátha arra jön egy kisebb csorda, vagy valami. És rövides idő múlva egy pár egyedből álló őz-,és gidacsorda vetődött arr. Hátul volt egy idősebbnek látszó, de egézséges alany.Fejüket hajtották legelésre, ekkor nesztelenül odaosontam, és rávetettem magam a kiszemelt példányra. Küzdött, de hasztalan. Karmoltam hátát, s fogam belemélyesztettem nyaki ütőerébe. Nehéz harc volt így, hogy ennyire legyengültem. Majd rövid idő után végső elkeseredésében rúgott egyet kettőt, majd lecsukta szemét, de éreztem, még nem halt meg. Szétharaptam bőrét, majd belemélyesztettem fogam a húsába, és elfogyasztottam. A finom falat után körbenyeltam a szám, majd a hegy csúcsa felé igyekeztem, a tetemet magam mögött hagyván. |
-Oké akkor gyerünk... -*Mondtam és ellenőriztem mégegyszer az egyik tetőelemet ami elég ingatagnak látszott.*-Sajnos néhány fa elég régi ugyhog amikor feltöltjük az etetőt mindig ellenőrizni kell az összeset... Nehogy valameik ló megsérüljön...-*mondtam amikor odaléptem Breezehez és megigértem neki hogy már csak egy helyen állunk meg. Összepakoltuk a cuccainkat, és elidultunk az utolsó helyszínre.*
//Folyt köv. Világos erdő//-mindenki-
|
*Hamarosan ideértünk, lepattantam Never-ről, és elkezdtük a munkát. Sofie-val mi elősözr a fát válogattuk, majd Alex és én megcsináltuk az etetőt. *
-Az hát. -*Mondtam, majd dobtam egy halvány mosoly.t *-Rendben, felőllem is mehetünk, -*mondtam. *
 |
-Szerintem csináljuk úgy,hogy Sam és én a tetőt,Alex és Lindsay az etetőt és Mike a tartórudakat.Lássunk hozzá!-*mondtam,majd Sam-el elkezdtük a tetőt csinálni.Alexék a levágott fákból és a kocsin lévőkből az etetőt csinálták.Mike eközben a fákat válogatta,és elkezdte felhelyezni a tartórudakat.mi Sam-el megcsináltuk a tetőt,és a helyére tettük.Alexék is megcsinálták az etetőt,amit együtt jól a helyére illesztettünk*-Nagyon szép lett!Szerintem most menjünk a világos erdőbe-*javasoltam,és Shandowékhoz mentem.Megpaskoltam a nyakukat és mindkettőjüknek adtam egy-egy almát.*
 |
Sam:*Miután megvitattuk hová jövünk egyből elpakoltuk a cuccainkat, Kocsira és lóra pattantunk és ide jöttünk, a hegyre. A hegyen szelid pázsit borított minden területet, a sziklákat kivéve persze. Kiválasztottunk egy tetszőleges helyet, és megállítottuk a kocsit.*
Mike:-Ide elég ha kissebet építünk. Lássunk neki végre!-*vigyorogtam Sofiera és Samre, kicsit fáradtan.*
Alex:-Rendben!-*mondtam lelkesen és lepattantam Cometről és kikőtöttem egy fához. Elég ingatag fácskána tűnt de tudtam hogy Comet sosem menekülne el. Mindannyian nekiláttunk a munkának. Én és Sam, a fák aljáról csapkodtuk le a nem kellő darabokat, Sofie és Lindsay fát válogatott Mike meg nekiesett a tető készitésének.*
Sam: -Szerintem ez elég hogyha olyan 180 cm magas lesz, majd én és Mike felszekezzük a tetőt mert magasak vagyunk. Ha már a tetőt illeti szerintem nem kell ide nyeregtető, egyenes tetőszerintem bőven elég. az etetőrész meg ugy lesz megoldva mint az eőzőnél csak sokkal picibb kiadásba hogy az ágak teteje felett a lovak be tudjanak nyulni szalmáért. az alja egy sima odaszoritott deszka lenne. Nah?-*néztem Sofiera, és a többiekre.*
|
Jah és...
Folyt. Köv. Istálló és környéke - Istálló |
-Megmutassam az istállót? *kérdeztem s dobtam egy mosolyt a mén felé* ~Remélem még fogunk találkozni~ *gondoltam s elindultam az istálló felé*
-Megmutathatod, ha akarod...*mosolyogtam vissza s énis elindultam, kicsit le is maradtam, mert nem tudtam hogy merre kell menni...*
|
*Néztem egy darabig a kancát majd kérdezősködni kezdtem* -Te az istállóban laksz? *kérdzetem s nézni kezdtem azt, ami rajta van a kanca fejé (kötőfék)*
-Igen... csak megszöktem a legelőről!..*modntam* -De amúgy, jó ott lenni! *mondtam s dobtam egy mosolyt Romeo felé* -Mindig adnak kaját, vizet...*magyaráztam s néztem a gyönyörű tájat*
|
*Ideértem és egyenesen felmásztam a hegy tetejére. Éreztem ahogyan a téli nap rávilágít a sörényemre és az aranylóan csillog. A szél kicsit fújt, de nem volt hideg. Hirtelen csörgést hallottam s hátrafordultam. Egy helyes mén baktaott errefelé* -ömh... üdv Arizona vagyok! *szólítottam meg* ~Jajh, de helyes·~ *gondoltam és azt hittem hogy elalélok*
*Erre jártam s megpillantottam egy kancát* -Üdv, Romeo! *mutatkoztam be az igen ritka szép kancának* -Szép neved van! *gondoltam és máris belekezdtem a bókolásba*
|
[100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Figyeltem ahogy Vitani csicseg, de tetszett. Tetszett, hogy valaki máshogy áll hozzám. Bár, még az is lehet, hogy tanulhatok tőle. Elmondta a mondandóját, amit én teljes figyelemmel kísértem.-Köszönöm. Sajnos rá voltam kényszerítve.*mondtam a vadászatra való kijelentését.-Vagy meghalok, vagy túlélem. Én a túlélést választottam.*mondtam halál komolyan.-Tudod,*egyenesedtem ki* a barátkozás nem az erősségem. Nem volt szükségem a társaságra, barátokra,Visszamenni nem akartam, és most sem nagyon akarok. Túl sok az ismerős.*nyögtem ki.-A párodat illetően...sajnálom.*mondtam egy halvány eggyüttérzéssel.-Te mindíg a falkában vagy? És hogy keveredtél erre?*majd felálltam, és egy pár lépéssel közelebb mentem a szokához, majd komoran leültem. Sziklaként álltam ki a süvítő szelet amely végigjött a sziklaszirten.-Lejjebb kéne menni.*mondtam, és felálltam, majd biztos léptekkel elindultam lefelé.
