|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 16:51 - |
|
|
Nagyon hosszú széles terepút. Sok helyen vezet át.
|
|
[90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 *A hosszú terepútról hívogató hangok szűrődtek ki, s mi gyorsabb tempóra kapcsoltunk. Figyeltem az előttem történő eseményeket, de Bastet nem vette fel őket. Végig nyugodt, kiegyensúlyozott maradt a tőle megszokott módon. Hátra-hátra tekingettünk, mert olyen érzésem volt, mintha figyelnének, de nem mertem semmi természetfelettire gondolni. Egyszer csak jobb szemem sarkában megpillantottam a házat. Ottállt rogyadozva, és valami belső hang olyasfélét súgott, hogy nem kéne bemenni, sem a lovakat itthagyni.Dehát a többiek is elindultak a ház felé, igy én sem tehettem máshogy. Csizmát atdtam Bastetnak, aki erre igencsak ódzkodva, de elindult.
//Folyt. köv. romos ház// |
 *Dalia nagyon izgett mozgott mellettünk és ez Nitát eléggé zavarta. Töbször megprobált a póni felé kapni de tartottam a fejét. Tempós galoppozás közben minden problémám bajom magam mögött hagytam. Felszabaditó érzés volt látni ahogy a világ lágy szellőként elsuhan mellettünk. Még Nita is eggyüttműködve élvezte a szabadságot. A béke illúzióját a romos ház körvonalai hasitották szét, és az hogy Lina Szépséggel lassitott előttem. Egy nagy sóhajjal lassitottam le Nitát. A ház fenyegetően magasdott fölénk és a fölé hajló fák bezártságérzetet keltettek.*-Érdekel hogy miért kelt ilyen érzést bennem ez a ház... Ilyen.. Félelemérzetet...-*mondtam halkan Sofienak amikor lépésben közeledtünk a házhoz.*
 -Na végre! Remélem mostmár bemegyünk mert durcás leszek!-*poénkodtam és láttam Lucy arcán hogy egyetért velem. Comet érdekődve ment a ház felé, nem értettem hova ez a nagy lelkesedés.*
 -Szerintem meg minél előbb hagyjuk itt ezt a helyet. Nem lenne szabad itt lennünk.. Sosem engedték hogy ide jöjjek, és szerintem most sem lenne szabad.-*mondtam kicsit vészmadárkodv, de aztán előtört a kiváncsi énem hogy vajon miért nem engedtek oda soha?*
//Folyt köv. Romos ház// |
 *Rátértünk a terepútra.Dalia (még) teljesen nyugodt volt,lassú,de élénk lépésben haladt.Hirtelen horkantott egyet,fülét előrecsapta,és izgatottan toporgott,de ezzel nem foglalkoztam,mondván,izgatott,és szeretne menni.Mikor Lina jelzett,hogy ügetünk,elindítottam.Dalia kitáncolt oldalra,majd először szinte helyben ügetett,ezután szépen elindult.Valószínüleg Ciscoval is ez lehetett,mert a szemem sarkából láttam magunk mellett Lucyékat,de aztán visszaálltak a sorba.Mikor vágtázni kezdtünk,Dalia ismé kitáncolt oldalra,izgatottan horkantott,lejét leszegte és megpróbálta kitépni a szárat a kezemből,de erősen fogtam.Ezután vágtába indult.Megpróbáltam visszairányítani a sorba,de egy hatalmasat bakolt.Mivel mindenre fel voltam készülve,kiültem,de előreesem a nyakára.Ekkor megint lehajtotta a fejét,és ha bakolt volna,isten bizony leesek róla,de halszál híján sikerült rajtamaradnom.Miután elrendeztem magam a nyeregbe,újra vágtába ugrattam Daliat(eddig ugyanis ügetett).Szerencsére mostmár lassabban haladtunk tovább.Hirtelen megláttam a házat,és akaratlanul is elfogott a rossz érzés.Úgytűnt,Daliara is átragadt a feszültségem,mert izgatottan toporgot,és horkantott.*-Nyugi kislány,nincs semmi baj-*nyugtattam,majd lefordultunk a házhoz vezető útra.*
//Folyt. köv. Romos ház// |
//Folyt. köv. Romos ház// |
 *Mikor ideértünk hűvöses szél lebbent majd elcsitult. Szépség idegesen nézett ide oda néha meg akart indulni. A többiek mögöttem lépkedtek látszólag nyugodtak voltak.* - Először a romos házhoz terveztem hogy megyünk ha nem baj. - *mondtam és hátrafordultam. Szépség idegesen horkantott.* - Nyugi öreglány! Semmi baj - *csitítottam. Kis idő mulva úgy gondoltam elkezdhetünk ügetni. - Rendben készenálltok? Oké. Ü-ge-tés! - *adtam a vezényszőt és apró sarkat adtam a lovamnak. Erre felkapta a fejét ugrott egyet majd lassan ügetni kezdett. Láttam hogy a többiek is beindulnak. Még egy finom sarkat adtam Szépségnek aki erre kicsit felgyorsított. A faágak néha a szemebe csapódtam ami egy kicsit fájt. Kicsit később amikor már sokat ügettünk-léptünk vágtára fogtam Szépséget.* - Oké. Vág-ta! - *mondtam. A többiek vágtába ugrottak de csak lassan vágtáztunk. De egyre gyorsabban majd már gallopban közeledtünk a házhoz. Majd lassítottam és lépésben haladtunk tovább. A házat megpillatva szóltam a többieknek.* - Na itt a ház - *mondtam és hátrafordultam. Lekanyarodtam az útról és elindultam a ház felé.*
|
*Felnevetett. Ez némiképp megnyugtatta a kicsit túl feszített fantáziámat.Aranyos volt ahogy vállára tette kezem, de ez számomra elég ismeretlen dolog. ~Valaki ennyi idő után már ilyen közvetlen, és kedves tud lenni egy idegennel? Ez fura.~ Hallgattam történetét a szellemekről.Kissé megborzongtam de tetszett a story, bár nem tudotam mi valóságos és mi nem. Tetszett hogy ilyen nyílt velem kapcsolatban, és ezért én is megpróbáltam elkezdeni bízni benne. Követem őt, és lovát az erdőben, Bastet néha néha egyet-egyet bakolt, olyan öröm bakolás féle. ~Tetszik neki a szép környezet.~állapítottam meg. Egy kis,számomra ismeretlen ösvényre értünk.*
/Folyt.köv.Erdei út/ |
*Felnevettem és megnyugtatóan Mandy vállára tettem a kezem.*-Nem valószinű hogy követni fog. Az igazat megvallva eddig csak riogattak engem és a családomat valoszinüleg a diákokkal is ezt teszik. Több szellem van errefelé. Eddig csak kettőt láttam. Egy fekete ruhás magas férfi alakját meg amit az előbb leírtál... Maximum néha ijeszteget majd. Nem bántottak még senkit.-*mondtam és továbbinditottam Rémálmot. Nyugodt békés csend telepedett az erdőre, de nekem mégis furcsa érzésem volt, ugy gondoltam hogy az előbbi élmény miatt van.*-Lépjünk le innen... Menjünk a partra...-*mosolyogtam Mandyre és elforditottam Rémálmot egy alig észrevehető csapásra. Néha a nyakárakellett hajolnom nehogy beverjem a fejem egy gba de aztán egy varázsütésre megtisztult az út és egy szines kis ösvényen találtuk magunkat.*
//Folyt köv. Erdei út// |
-Hát az ..az...*dadogtam egy "cseppet"*egy alak, és nem nem is...ismertem fel.*nyögtem ki egy szuszra.Bastet ágaskodása meglepett. nem szokott így csinálni, de előredőltem, és ezt a helyzetet is túléltük.Az a sikítás ölni tudott volna, ha egy kicsit is hangosabb.-Ami azt illeti nem, nem vagyok jól.*mondtam, és egy mosolyt erőltettem ki magamból.Vágtáztunk, csak vágtáztunk szélsebesen semmi sem állhatott elénk, s mikor lassítottunk egy kérdést intéztem Matthez.
-Matt, figyelj...*mély levegőt vettem , és idegesen kezdtem tarkóm vakargatni* rámnézett és eltűnt, látta az arcom. Lehet hogy nem akarta hogy meglássam, és most akkor üldözni fog, vagy mi?*kérdeztem kissé kétségbeesetten, és mikor befejeztem mondandóm, megsimogattam Bastetet, és a fiú szemébe néztem reménnyel teli szemekkel, hogy azt mondja amit hallani akarok...~ez az első napom itt, és máris megmagyarázhatatlan dolgok történnek. Szuper~gondolkodtam el. |
*Nézelődtem és közben Mandy éneklését hallgattam ami kicsit engem is lenyugtatott. Amikor nyugtalanul hozzámszólt, már sejtettem hogy valami történni fog.*-Micsodát? Mit láttál?-*néztem meglepetten a lányra. Abban a pillanatban sikítás tépte szét a pillanatnyi csendet, Rémálom és Bastet is felágaskodott. Még mindig fülsiketően szolt a kétségbeesett fájdalmas sikoly, anikor Mandyre néztem, az arcáról rémület tükröződött, fal fehér lett, és szerintem az én arcom is kb igy nézhetett ki. Amikor abbamaradt üresség telepedett az erdőre, síri csend és köd volt, mintha semmi nem történt volna.*-Jól vagy?-*kérdeztem halkan, és megforditottam Rémálmot aki remegő lábakkal vetette ki magát a sűrűből. Megállitottam az ösvényen hogy megvárjam Mandyéket. Rémálom marjáa támaszkodtam fészkelődtem kicsit és beletúrtam a hajamba.Amikor a szemem sarkából láttam hogy Mandyék mellénk érnek, rövidre fogtam a szárat és tovább inditottam a lovamat, és megpaskoltam a rémülettől kicsit megizzadt nyakát.*-Asszem ilyet nem sokat szeretnék átélni...-*mondtam és a lányra vigyorogtam.* |
*Nézelődtem össze-vissza.Hol a fák sűrű lombjaira tekintgettem, hol pedig az eget képleltem. Elég sötét volt itt bennt. Homlokom ráncoltam, mert egy hang jött valahonnan.-New Yorkból.*mondtam kiegyensúlyozottan Mattnek.És megigazítottam hajam, mert szemembe lógott. Odalépkedtünk gyönyörű lova mellé és ekkor Rémálom megtorpant. Bastet is megállt.-Ez mi volt?*kérdeztem kíváncsian Mattől.Nagy levegőt vettem, és hallgattam a fiú mondását...~megnézni?! Szeretem a kalandot, de ez túlzás...~mondogattam miközben egy kicsit szorosabbra fogtam a szárat Basteten.-Itt minden ilyen hátborzongató?*kérdeztem miközben lovam próbáltam lenyugtatni, de nem sok sikerrel...így hát elkezdtem neki énekelni amitől kissé megnyugodott, de mégis izgágáskodott még valamennyit. Ekkor újabb hang jött a bokorból.Féltem. Nagyon is féltem. Pedig nem szokásom. Bastet előrelépett, és egy szürke alakot vettem ki a bokor mögül. Se az arcát, se a faját nem tudtam felismertni a ködben. Rámnézett , ekkor én elfordítottam fejem és Mattre néztem, s mire visszafordultam...Eltűnt...-Ugye Te is láttad, vagy csak képzelődöm?*kérdeztem a fiútól nyugtalanul. |
*Némán ültem Rémálom hátán és a paták tompa puffanását hallgattam. A táj nem változott. Olyan volt mint néhány évvel ezelőtt. Ahogy haladtunk befelé az erdőbe a köd sűrűsödött, és valami megmagyarázhatatlan furcsa érzésem támadt.*-És te honnan jöttél?-*kérdeztem kedvesen hogy oldjam a saját feszültségemet. Ágrecsegés hallatszott mellőlünk a bokrokból, Rémálom felkapta a fejét, oldalra lépett Bastet felé megállt és bebámult a sötétbe amerről a hang jött. Nyeltem egyet, és szigorúan megböktem Rémálom oldalát a sarkammal. Megmozditotta a fülét és a bokrok felé lépett.*-Nézzük meg...-*Adtam meg magam.*
|
*A lány és a két ló láthatóan fittyet hányot rám. Én ezért többnyire meglepődtem, de örültem is. Hallakn felnyerítettem, majd megráztam a sörényem. *
-Annyira szeretem a vadont. De néha mégis csak úgy visszamegyek az istállóba, de csak is azért, mert néha szeretem az istállói létet. -*vigyorogtam el magam, majd hosszas bámulás és nyerítgetés után, miután azonosítottam, hogy egy lélek sincs a közelben elvágtattam. *
//Folyt köv. Vadon - Kis tavacska//
 |
*Mikor Dragon elment mellettem én is rávigyorogtam.Aztán kíváncsiságtól túlfűtötten követni kezdtem a párost.Patadobogást hallottam,amjd hangokat.Hátrafordultam,de nem ismertem meg a lovat.*
Folyt.köv.:Istálló |
Stefanie: *A kiváncsi mén először megelőzött minek utánna meg megállt. Én lassan elvezettem Dragont mellette és ügetni kezdtünk az istálóó felé. Eközben patadobogásokat hallottam. Nem nagyon érdekelt, csak az hogy ilyen élményem volt.*
Dragon: *Mikor elmentünk a mén mellet ránéztem és vigyorogtam egyet. Közben patadobogásokat hallottam.* ~Áhh... csak egy másik vadló...~ *gondoltam és visszafordítottam a fejemet*
Folyt. Köv. Istálló
|
*Elrohantam oda, de észrevettem, hogy egy vadló és egy terepező lovas van itt. Hátrahőköltem. Mi van, ha megismer? *
-Mégse kelett volna idejöjjek... Fene egye meg! Miért? Mindegy, csak nem tarthatnak fogságban, mert szétrugom a boxajtót. -*vigyorogtam el magam, futni próbáltam volna, de eléggé kifáradtam. *
 |
*Óvatosan hátrébb léptem.A lány eltávolodott és visszament lovához.Nem mozdultam,füleimet ide-oda mozgattam.Nem tudtam eldönti,hogy ez jó volt-e vagy rossz.A főnök biztos nem ezt tette volna.Megvártam,míg a lány felszáll a lóra,majd elindultam.Elmentem mellettük,majd megálltam.Nem tagadom,kíváncsi voltam,hol lakik a páros.Kicsit arébb oldalaztam,amennyire csak az ösvény engedte.Elnéztem felfelé,várva,hogy elinduljanak.*
|
Stafinie: *A fekete mén megengedte hogy megsimogassam. Nkem ez bagy öröm volt, mert egy vad lovat megsimogathattam* -Ez az! -Jaj de aranyos paci vagy! *mondtam halkan, kedvesen. Majd még egy utolsó simogatást adtam az orrára és lassan visszamentem Dragonhoz*
Dragon: *Odament Stef a feket lóhoz. Kivételesen csodálkoztam hogy egy vad ló megengedi hogy egy idegen - már mint neki- megsimogassa*
|
~Észrevettek!~*csak ez az egy szó járt az agyamban.A lány leszállt és felém közeledett.Én beszívtam a levegőt és hangosan ki is fújtam.Füleimet hegyeztem és figyeltem mit mond a lány.*~Kedvesnek tűnik...~*gondoltam.Felhorkantottam,majd engedtem,hogy megsimogasson.Fél szemmel a lovon tartottam a szemem.*
|
Dragon: *Valami csúszás félét hallottam a hátam mögött. Hátracsaptam a fülem és Stefről megfeledkezve hátrafordultam. Egy mén pillantottam meg*
Stefanie: *Dragon a parancsom nélkül hátrafordult. gy csodaszép fekete mént pillantottam meg. Leszálltam Drgonról és lassan közelítettem a feket mén felé.* -Szia! -Ne félj nem foglak be nem csinálok veled semmit, csak egy simogatást engedj meg!* mondtam szelíd, kedves hanogn és gyönyörű ménnek*
|
*Lefelé haladtam,óvatosan,hogy az útra érjek.Megcsúsztam,de sikerült sérülés nélkül megúszni.Elindultam az egyik irányba,amikor horkantást hallottam.Hegyeztem a fülem és elindultam arra ameről hallottam.Hamarosan megláttam a lovat és a lányt.*~Mit csinál ez?Miért hagyja,hogy az a lány rajta üljön?~*gondoltam magamban.Nálam minden házi ló,egyforma robot volt,akik engedelmeskednek a kétlábúaknak.Hátralapítottam a fülem,de nem mentem el.Az út közepén álltam.*
|
[90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*A hosszú terepútról hívogató hangok szűrődtek ki, s mi gyorsabb tempóra kapcsoltunk. Figyeltem az előttem történő eseményeket, de Bastet nem vette fel őket. Végig nyugodt, kiegyensúlyozott maradt a tőle megszokott módon. Hátra-hátra tekingettünk, mert olyen érzésem volt, mintha figyelnének, de nem mertem semmi természetfelettire gondolni. Egyszer csak jobb szemem sarkában megpillantottam a házat. Ottállt rogyadozva, és valami belső hang olyasfélét súgott, hogy nem kéne bemenni, sem a lovakat itthagyni.Dehát a többiek is elindultak a ház felé, igy én sem tehettem máshogy. Csizmát atdtam Bastetnak, aki erre igencsak ódzkodva, de elindult.
*Dalia nagyon izgett mozgott mellettünk és ez Nitát eléggé zavarta. Töbször megprobált a póni felé kapni de tartottam a fejét. Tempós galoppozás közben minden problémám bajom magam mögött hagytam. Felszabaditó érzés volt látni ahogy a világ lágy szellőként elsuhan mellettünk. Még Nita is eggyüttműködve élvezte a szabadságot. A béke illúzióját a romos ház körvonalai hasitották szét, és az hogy Lina Szépséggel lassitott előttem. Egy nagy sóhajjal lassitottam le Nitát. A ház fenyegetően magasdott fölénk és a fölé hajló fák bezártságérzetet keltettek.*-Érdekel hogy miért kelt ilyen érzést bennem ez a ház... Ilyen.. Félelemérzetet...-*mondtam halkan Sofienak amikor lépésben közeledtünk a házhoz.*
-Na végre! Remélem mostmár bemegyünk mert durcás leszek!-*poénkodtam és láttam Lucy arcán hogy egyetért velem. Comet érdekődve ment a ház felé, nem értettem hova ez a nagy lelkesedés.*
-Szerintem meg minél előbb hagyjuk itt ezt a helyet. Nem lenne szabad itt lennünk.. Sosem engedték hogy ide jöjjek, és szerintem most sem lenne szabad.-*mondtam kicsit vészmadárkodv, de aztán előtört a kiváncsi énem hogy vajon miért nem engedtek oda soha?*
*Mikor ideértünk hűvöses szél lebbent majd elcsitult. Szépség idegesen nézett ide oda néha meg akart indulni. A többiek mögöttem lépkedtek látszólag nyugodtak voltak.* - Először a romos házhoz terveztem hogy megyünk ha nem baj. - *mondtam és hátrafordultam. Szépség idegesen horkantott.* - Nyugi öreglány! Semmi baj - *csitítottam. Kis idő mulva úgy gondoltam elkezdhetünk ügetni. - Rendben készenálltok? Oké. Ü-ge-tés! - *adtam a vezényszőt és apró sarkat adtam a lovamnak. Erre felkapta a fejét ugrott egyet majd lassan ügetni kezdett. Láttam hogy a többiek is beindulnak. Még egy finom sarkat adtam Szépségnek aki erre kicsit felgyorsított. A faágak néha a szemebe csapódtam ami egy kicsit fájt. Kicsit később amikor már sokat ügettünk-léptünk vágtára fogtam Szépséget.* - Oké. Vág-ta! - *mondtam. A többiek vágtába ugrottak de csak lassan vágtáztunk. De egyre gyorsabban majd már gallopban közeledtünk a házhoz. Majd lassítottam és lépésben haladtunk tovább. A házat megpillatva szóltam a többieknek.* - Na itt a ház - *mondtam és hátrafordultam. Lekanyarodtam az útról és elindultam a ház felé.*
