Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 15:44 - |

|
Szép kövér legelők, télen is jó hely ha kiraknád a lovad egy kicsit mozogni. Külön kanca és ménkarám.
|
|
[226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Jake a szemembe nézett, és olyan... De ekkor a kapu csapódása zökkentett ki az álmodozásból. Egy kanca jött hozzánk, és bemutatkozott, de én nem nagyon tudtam megszólalni, mert egyrészt meg voltam lepődve, másrészt a gondolataimat Jake töltötte ki. Ekkor a kanca elköszönt, és a kerítést átugorva elindult a vadon felé.* -ŐŐ, szia!- *Kiáltottam utána, mikor kicsit feleszméltem, de addigra a kanca, akinek a neve Gypsy volt, már eltűnt. Kicsit elgondolkodtam, majd tekintetemet újra Jake felé fordítottam...*
|
- Ö..Kössz! -*mondtam.Jake nem volt az esetem.Reméltem, hogy én sem neki, bár úgy éreztem, hogy kedves mén.*- Hát, remélem, nektek nem volt ilyen rossz multatok, ugye? -*kérdeztem reménykedve egy halvány mosoly kiséretében.Csak ekkor jöttem rá, hogy van mellettem egy lány, ezért gyorsan átmentem a kanca másik oldalára.A menhelyes incidens óta nem igazán tetszett az emeberek közelsége.Végül Jakere és Shinere néztem, majd megszólaltam.*- Hát, remélem még találkozunk, egy kicsit körülnézek a vadonban.Sziaztok, további szép napot! -*köszöntem el, majd átugrottam a kerítést.Reméltem, hogy nem találkozok emberrel, mert valamelyik lovász rajtam hagyta a kötőféket.*
Folyt.Köv.: A ménes nagy legelője

|
*Shine olyan szép mosolyt villantott rám, hogy nem tudtam a szemén kívül másfelé nézni sőt nem is akartam, mélyen a szemébe akartam nézni, és várni a reakcióját, de úgy tűnt hogy ennek most nincs itt az ideje. A kapu csapódására figyeltem fel, egy másik kancát is beraktak Shine mellé. Idejött hozzánk, és bemutatkozott, még azt is elmesélte hogy miért jött a szigetre. Kicsit sajnáltam.*-Szia Gypsy... Én Jacob vagyok, de hívj csak Jakenek-*köszöntem neki és gondolkoztam mivel vigyasztalhatnám meg, de nem nagyon akartam bókolni hátha Shine megharakszik rám.*-Szerintem szépek vagytok.-*nyőgtem ki végül, és kicsit szerecsétlenül éreztem magam ugyhogy gyorsan lehajoltam egy kis fűért.*
|
*Kihoztak a legelőre.Megláttam egy kancát, egy mén és egy lányt a kerítésnél.Nem voltam az a beszélgetős fajta, de most beakartam mutatkozni.*- Sziaztok! -*nyerítettem oda nekik miközben feléjük nyerítettem.Amikor odaértem, folytattam.*- Gypsy vagyok, most érkeztem.Régen tenyészkanca voltam, de a gazdám szerint már nem vagyok olyan szép mint akkor.Eladott egy embernek, aki nem foglalkozott velem.Aztán elvitt egy menhely, örökbe fogattak...és most itt vagyok -*szomorottam el a mondat végére.Lehajoltam egy kis fűért.*

|
-Sose sajnáld!- *válaszoltam, majd visszamosolyogtam.* -Már boldog vagyok. Neked sok barátod van?- *Kérdeztem kissé féltékenyen.* -Én még nem ismerek itt senkit rajtad kívül.- * Egyszer csak egy másik lány is ödajött hozzánk. Megsimogatta Jake-et aztán mondott valamit Jamie-nek. Miután elment, Jamie mosolygott, amit szintén kissé féltékenyen néztem, de örültem, hogy örül. Majd gondolataim újra Jake-re terelődtek. Megráztam a sörényem, majd elővettem a legelbűvölőbb mosolyomat.*
|
*Hallgattam Shinet és elgondolkoztam. Szegénynek rosszabb élete lehetett mint akárkinek akit eddig ismertem.*-Sajnálom... -*modtam de aztán megráztam a sörényem és rámosolyogtam.*-Nincs lovasom. Sajnos.-*vontam meg a vállam.*-Szerintem is boldog leszel itt. Majd én is segithetek ha gondolod.-*dobtam neki egy ménes mosolyt, majd egy lány jött oda hozzánk, megsimogatott, nem értem miről beszéltek Jamievel, de nem is zavart. Amikor a lány elment láttam Jamie arcán hogy vaamiféle boldog érzés foghatta el mert mosolygott. Rányerítettem, és boldogan feldobtam a fejemet hogy szorakoztassam, majd Shinera mosolyogtam.*
|
-Szia!- *Köszöntem vissza a lánynak.* -Nem, a mén nem tudom, hogy kié, de a kanca az enyém. Nemrég szelidítettem meg.- *Rámosolyogtam* -Rendben, akkor hamarosan!- *Kiáltottam még utána, majd újra gyönyörű lovam felé fordultam. Végülis, miért ne legyek kedves? Ha egyszer olyan szimpatikus lány. Nem zárkózhatok el örökké. És nem is fogok.*
|
*Elengettem Love-ot, majd megláttam egy gyönyörű mént(Jacob).Odamentem hozzá, ám csak ekkor vettem észre egy lányt, meg a lovát a kerítés másik oldalán.*- Szia, tiéd ez a sárga mén?Gyönyörű.De ez a kanca sem egy csúnya teremtés! -*mondtam és megsimogattam a mén nyakát.*- Na, megyek, mert még ki kell takarítanom a lovam boxát, meg a szerszámokat is le kell tisztítanom, szóval szia!Remélem még találkozunk! -*mondtam kedvesen és már fél úton voltam a kerítés kapu felé, amikor visszaintettem a lánynak és Love-nak.*
Folyt.Köv.: Istálló

|
-Nos, nem volt egy álomélet. Válaszoltam elgondolkodva. Az anyám nagyon kis koromban meghalt. Farkasok támadtak rá. Attól kezdve egyedül éltem, és nem segített rajtam senki. Aztán jött egy lány... De nem akarok erről beszélni. Már boldog vagyok vagyok Jamie-vel. Igen, szerintem is összeillünk. A te gazdád hol van?- ~Egész kedves...~ *Arra gondoltam, miért ne beszélgessek vele, végül is, új életet kedzdhetek Jamie-vel, amiben már talán barátaim is lehetnek.*
|
-Óh akkor jó életed lehetett eddig.-*mondtam mosolyogva.*-És ahogy a gazdád elnézem ezentúl mégjobb lesz...-*bíztattam a kancát, és amikor a lány ideért, belefújtam a nyakába. Aranyos csajnak tűnt, biztosan jól gondját viseli majd Shinenak. Ló és lovasa teljesen illettek egymáshoz. Shine sörénye majdnem olyan színű volt mint a lány szőke haja, és ehez jól passzolt a krémszínű szőr. Shine tulajdonképpen igencsak szemrevaló hölgyeménynek bizonyult, csak visszahúzódónak éreztem a stílusát. De majd ez is lesz másképp...*-Illetek egymáshoz.-*mosolyogtam Shinera.* |
*A másik legelőről egy szép mén nyerített felém. Nagyon magányosnak tűnt, ezért elindultam, hogy megsimogassam, de Shine hamarabb ott volt, és érdeklődve nézte a mént. Szerintem beszélgettek.*
*A mén nyerített egyet Jamie felé, mire ő felállt. Én nem akartam nagyon beszélgetni, de udvariatlankodni sem akartam, így odasétáltam a kerítéshez, és bemutatkoztam.* -Szia, Jake! Én Shine vagyok, a gazdám így nevezett el. Most jöttem ide, eddig a vadonban éltem.- *Mondtam, majd haraptam néhányat a finom fűből. Hogy őszinte legyek, egész szép mén volt...*
|
*Egy lány vezetett ide egy kancát akit még életemben nem láttam. Biztosan most jöttek ide. A kanca félénknek tűnt, csak egy futó pillantást intézett felém majd legelészni kezdett. Jó lett volna barátkozni vele dehát nem úgy tűnt mint aki szivesen cseverészne el egy idegennel. A lány leült a Kanca legelőn egy oszlop mellé, én meg odanyihogtam neki hátha veszi a fáradtságot és megsimogat hamár ilyen szépen nyujtogatom felé a nyakam. A kancára néztem aki mostmár felfigyelt rám és egy mosollyal biccentve köszöntem neki.*-Szia... A nevem Jacob... De hívj csak Jakenek.-*mondtam vigyorogva az perlino kancának.*
|
*Az istálló felé vezettem Shine-t, merthogy így neveztem el. Nem akart bemenni, én pedig nem akartam erőltetni, ezért a legelők felé vettük az irányt. Beengedtem lovamat a kancák legelőjére, aztán leültem, és csak néztem, ahogy legelni kezd. Talán ez új életem első napja.*
*Jamie egy nagy valami felé vezetett, amilyet még sosem láttam. Semmi kedvem sem volt bemenni. Jamie nem akart erőltetni, így a legelő felé vezetett, aminek örültem. Beengedett a fűre, majd leült, és engem nézett. Nem tetszett a kerítés, de Jamie közelsége megnyugtatott. A mellettem lévő legelőn volt egy mén, aminek nem örültem.*
|
* Egy sóhajjal ébredtem, felálltam és megráztam magam. Újjabb uncsi nap a legelőn. Annyira nem bántam hogy nem lovagolnak rajtam, csak néha történne valami. A szabadba ssem vágytam túlságosan, az sem túl izgalmas, mindent megtehetek a legeőn is mint amit a vadonban megtehetnék. Egy elszánt vigyorral kezdtem körbe körbe futkosni a hatalmas ménlegelőn, ahol fák és bokrok is elálták az utat. Fél órával később lelassítottam és a kapuhoz mentem, ahol az itatóvályú volt. Átpillantottam a másik karába ahol a kancák voltak, de most nem volt bent senki.*
|
*A lány nem tudta, hogy hol lehet, de azt mondta, hogy segít megkeresni.* - Nagyon köszike! - *mondtam neki kedvesen. A lány beszaladt az istállóba és felnyergelte a lovát.* - Engem pedig Mollynak és a lovamat pedig Honeynak. - *mondtam neki.* - Remélem semmi baja nem lett. - *mondtam csaknem suttogva és félénken, de bíztam benne, hogy jól van. Felültem Daliára Sophia háta mögé.*
// Folyt. Köv. A ménes nagy legelője //

|
Sophie:-Szia.Hát nem láttam erre sárga kancát,de mivel Wendy lova is eltűnt,így valószínüleg együtt vannak.Segítek megkeresni-*mosolyogtam bátorítóan a lányra.Dalia vezetőszára elég rövid volt,így gyorsan elrohantam a kantáráért,és felkantároztam..A biztonság kedvéért felkaptam a vezetőszárát is.Felpattantam rá,és a kezemet nyújtottam a lánynak,hogy felsegítsem.*-Amúgy Sophie vagyok,és ő Dalia-*mondtam,majd mikor a lány felszállt mögém,elindultunk.Bíztam Daliaban,hogy elég erős ahoz,hogy elbírjon kettőnket,de úgy tűnt,nincs nagy baj.*
Dalia:*Sophie kivezetett a legelőre,és beszélgetett egy lánnyal,aki valami sárga kanca eltünéséről beszélt.A gazdám berohant az istállóba és felkantározott.Felült rám,majd az ismeretlen lány is felült mögé.Furcsa volt a két lovas súlya,de próbáltam egyensúlyozni alattuk.Lassan elindultunk.*
//Folyt. köv. A ménes nagy legelője//
 
|
*Mikor visszajöttem a legelőre, a szememmel keresni kezdtem Honeyt.* - Honey! - *kiáltottam neki.* - Honey! - *de ő nem adott válasznyerítést és a legelőn sem láttam sehol. Csak pár ló volt a legelőn és egy lány.* - Szia! Bocsi ha megzavarlak, de nem láttál errefelé egy sárga kancát? Ő a lovam és itt hagytam a legelőn, de nincs itt. - *Megijedtem és nem tudtam, hogy hova lett szeretett lovam és szomorú lettem, nameg ideges.*

|
// Folyt. Köv. Istálló //

|
*Szimpatikusnak tünt a lány.* - Még szép, hogy van kedvem. - *mosolyogtam.* - Hol lesz és mikor? - *kérdeztem Amandától, de ő már az istállónál tartott a lovával. Gyorsan felálltam és utánuk futottam az istállóba.*

|
*Egyszer csak láttam, hogy lovam ideüget.* - Szia pacikám! Na, már nincs harag, igaz? - *kérdeztem tőle mosolyogva s közben az üstökét igazgattam és simogattam a fejét. Honey láthatóan nagyon izgatott lett és visszaügetett a lóhoz. Az arab kanca továbbra is kedves volt és barátságos velem. Magához húzott.* - Biztosan kényelmes lehet a hátad. - *mondtam neki kedvesen és megpaskoltam. Hirtelen megláttam egy lányt. A kanca amint meglátta elindult felé és fellökött. Ekkor a lány, aki vélhetően a ló gazdája volt odajött hozzám és felsegített.* - Semmi baj, jól vagyok. Én pedig Molly. - *mutatkoztam be a lánynak.*

|
[226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|