|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 15:52 - |
|
|
Teljesen felszerelt istálló. Tágas boxok és normálisan van takaritva is.
|
|
[933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
*Közelebb léptem a lányhoz, kinyújtottam a nyakamat és kivettem a kezéből a répát majd azt is elrágcsáltam. Mégközelebb léptem és csikisen megszagláztam a lány kezét. Mjad hátráltam s ittam egy keveset, majd megint visszaálltam oda, ahol eddig voltam. Figyeltem a lányt, azt mondta hogy nem akar bántani. Reméltem is.*
 |
 *Elrágcsálta az almát, ekkor kissé lenyugodtam én is, mert gondoltam, nem akar bántani. Volt még nadrágzsebemben egy répa, elővettem, majd lassan kinyitottam a boxajtót. -Gyere Cool.*ismételtem, majd egy fél lépéssel közelebb mentem hozzá, és védelmezőn kinyujtottam kezem.-Nem akarlak bántani.*mondtam, és azon járt az eszem, hogy ha idejön, odaadom neki a répát, majd, el is megyek, mert majd később visszajövök, hátha igy könnyebb megszoknia. Bevallom, egy elég hatalmas, rámás lóról volt szó, ezért valahol, szívem legmélyén bennem bújkált egy kis ódzkodás, de túlteszem magam rajta...azthiszem.
|
*Egy lány jött oda hozzám. Felkeltem majd elvettem az amlát és elmajszoltam.*
-Én meg Cool, de szerintem ezt tudod.-*mondtam a lánynak mintha értené.*
~Be akar jönni??~*gondoltam frucsnám majd hátráltam én is pár lépést a boxomban. Eléggé nehezen viseltem ha az emberek kedveskedni akarnak nekem, az után hogy Honey meghalt, emrt ő mindig kényeztetett valamivel.*
~Talán ő akar lenni az új gazdám? Nem, nem, erre még nem készültem fel.~*gondoltam s felnyerítettem.*
|
*Hosszú léptekkel, még is halkan sétálok végig az istállón. A lovak ahhogy meghallották a lépteimet, többsége kiemelte kecses fejét. meglepődtem, mindegyik gyönyörű ló volt. Elmosolyodtam, mikor megláttam Canada kecses fekete fejét, és felnyerített, mikor meglátott. Odalépek hozzá, és kinyitom a boxa ajtaját, sé belépek hozzá* - Jó fiú voltál? ~ simogatam meg a fejét és a nyakát, mire egy fejrázást kaptam* - Sejtettem. -*mosolyogtam. Canada megbökdösi a kezemet valami jutalom reménységében* - Felejtsd el! -*fésültem ki a szeméből az üstökét.*
*Türelmetlenül kaparásztam. Már rég behoztak, és Lesize még sehol sem volt. idegen hely, idegen lovak....utálom az ilyet. Hangosan kifújtam a levegőt, majd eszegettem egy kicsit. Megráztam a fejemet, mikor léptek zaja csapta meg a fülemet. Jó pár ló velem együtt reménykedve emelte ki a fejét, ám az én Lesizem jött végig gyors léptekkel, és én boldogan felnyerítve köszöntöttem. Belépett, és simogatni kezdett, így már nem is volt baj, hogy kicsit várakoztatott. Majd megráztam a fejemet.* - Én jó? Ez egy vicc volt most ugye? - pillantottam rá kérdően. - Mondjuk beszélhetek, úgy se érted... Na, hoztál nekem valamit?-*megbökdöstem meg a kezét, ám a válaszon felhorkantam.* - Ne, nem baj. Majd legközelebb....*fújtam ki a levegőt.* |
*Miután a beteg lóhoz jöttek Mr. Robertsék, és megköszönték munkámat. nyugodt szívvel hagytam ott. Benéztem lovamhoz, de ő már javában aludt. Sétáltam a boxsoron végig, majd megakadt egy szürke lovon a szemem. -Cool.*nyögtem ki elfolytott hangon. Biztos ő az akinek meghalt a gazdája, aki miatt teljesen elvadult, és minden a 0-ról indul újból. Említette valaki, már nem is tudom, hogy ki, hogy be kéne lovagolni. Hát ő lenne az. Én vállalom, hogy mindent elölről kezdek vele. Nem mondom, előbb a boxába kéne majd bejutnom. Hátha vele is eljutunk egyszer addig, hogy csak egy kötéllel a nyyakában ülöm meg. De ezek mind szép álmok maradnak csak, ha nem cselekszem, ezért cselekednem kell.-Szia Cool.*mondtam halálosan nyugodt hangon, hogy érezze a patás, hogy én nem akarom bántani, és hogy megbízhat bennem, bár tudtam, ez nem egyik napról a másikra fog menni.-Én Mandy vagyok.*mondtam teljesen nyugodt hangon, és elharaptam a szó végét, hiszen tudtam, még "gyászol" ezért nem kéne felbolygatni lelki világát azzal az informávióval, hogy én vagyok az új lovasa. -Be szeretnék menni hozzád.*mondtam, és szemeimen nagy akaraterő tükröződöttt, együttérzéssel fűszerezve.-Tessék, ez a tiéd.*nyújtottam uda egy zöld almát kissé izgatottan, hogy miként reagál, majd kicsit hátrálni kezdtem. |
*Visszajöttem s belépkedtem a boxomba, msot már valamivel nyugodtabban.*
~Holnap után majd megkapja amit ő tett Honey-el! Azt garantálom!~*gondoltam is ittam, majd ettem, majd elaludtam a friss lucernában.*
|
*Coolt láttam kitörni.Nem mentem utánna,hiszen biztosan egy elintézetlen dolga akadt,az ő dolga.Inkább megpróbáltam még az emberektől egy kis zabot vagy legalább jutalomfalatot kunyerálni,nem sok sikerrel.Egyikőjük végül megszánt egy kis almával,amit hamar el is majszoltam.*
|
*Elegem volt, nem vártam többet, kirúgtam a boxajtómat és kirontottam az istállóból és a leggyorsabb galopp fokozatomra kapcsoltam, mint régen, amikor a sasokkal versenyeztem. A sebes szél megcsapott, vagy csak én voltam annyira gyors? Nem számít, egy elhatározásom volt: megölni azt a farkast.*
//Folyt. Köv. Tisztás//
|
*Láttam,Hogy Cool újra szomorú lett,ezért ez idő alatt inkább nem szóltam egy szót se.*~Vajon mi történhetett vele,amiért ennyire szomorú és levert?Biztosan nagyon fájhat neki,akármi is történt vele.~*Gondoltam,és szerettem volna kimenni a legelőre Cleoval,bár tudtam,még nem épült fel.*
|
-Értem.-*mondtam majd ismét szomorú lettem mert eszembe jutott újra ez az egész esemény.*
~Hogy történhetett ez? És miért pont velem?? Megölöm azt a farkast, amiért ő megölte a gazdámat! Csak kerüljön hozzám, tuti hogy kinyírom azt a kis galádot!~*mondtam és égett bennem az a vágy hogy megöljem a farkast.*
|
*Cool példáját figyelve én is ittam.Én viszont rengeteget.*-Nem csak az étvágyam ekkora.Rengeteget iszok.Talán a hosszú kerülő miatt.-*Mondtam,és Cleo-ra néztem.A hosszú kerülő miatt majdnem az egész szigetet bejártam.*~Legalább újra felfedeztem a környéket.Egy ilyen kerülő még egy egykori vadlónak se árt meg.~*Gondoltam,hiszen egyre jobban megszoktam az itteni életet.*~A vadonban biztos,hogy nem adnának ennyit enni.~*Gondoltam poénosan.*
|
*Elvigyorogtam magamat.*
-Hát igen.-*mosolyogtam s ittam egy keveset majd vártam hogy valaki foglalkozzon velem, de úgy látszik magamra maradok jó hosszú ideig - újra magányosan.*
|
*Az emberek megtöltötték az etetőmet,és Cool-ét is.Az hamarosan hozzámszólt,láthatóan már nyugodtabban.*-Nem olyan régen.Azóta már sok minden történt,heteknek tűnik.-*Mondtam,és meglepődötten tapasztaltam,hogy az etetőm újra kifogyott.*-Mostanában sokat fogyasztok.Pedig inkább lefelé kéne adni a kalóriát.-*Mondtam mosolyogva,viccesen.*
|
*Figyeltem Tamino-t. Láttam hogy éhes. Felnyerítettem majd oldalra bökdöstem a fejemet mutatva a feket mén etetőjére. Hamarosan megtöltötték a ló etetőjét persze, az enyémet is. Enni kezdtem majd pár perc múlva már unatkozni kezdtem és átszóltam.*
-Te mikor érkeztél?-*kérdeztem Tomino-t*
|
*Cool fújtatva megszólalt.Ránéztem.Belül tudtam,ilyen kritikus állapotban ez nem is csoda.*~Majd ha megnyugszik,megkérdezem tőle,mi a baj.De ez most nem alkalmas,még a végén rosszul sül ki a dolog.~*Elmélkedtem,és közben az emberekre néztem.*-Ki akar nekem enni adni?-*Kérdeztem várakozó tekintettel.*
|
*Szomorúan kinyitottam a szememet s leheveredtem a friss lucernába majd elejtettem pár könnycseppet és az idegességtől pár perc múlva elaludtam.*
"Egy család kirándulni indult. (Most megálmondja Cool Honey balesetét) Hirtelen szakadni kezdett az eső és az útra egy farkas tér ki. A sofőr elrántja a kormányt, csupán azért hogy ne üsse el a farkast. De ez nem volt a legis legjobb ötlet. Az autó letért az útról és egy nagy, iszonyat mély gödörbe zuhant."
*Itt hirtelen felébredtem és fújtatni kezdtem.*
-Szóval egy farkas volt a bűnös!-*szólaltam meg mire a többiek rámnéztem de egy csöpept sem érdekelt. Minden elhatározásom az volt, hogy megöljem azt a farkast.*
|
*Az emberek jöttek-mentek körülöttem lovaikkal,én meg csak vártam,hogy végre indulhassunk Amanda megmentésére.Végül nem tudtam várni,elszakítottam a kötelet,és elvágtáztam arra,amerre Amandával mentünk.A hosszú terepútra.Út közben egy kicsit bűntudatom volt amiatt,hogy az embereket csak úgy otthagytam,de miért vártak annyit?*
Folyt.Köv.: Hosszú terepút
|
*Láttam,hogy Cool nagyon szomorú lett.Nem akartam hozzászólni,mert ilyenkor egy kis időre van szüksége.Nem akartam megbántani,így inkább halgattam.Csipegetni kezdtem a szénából.Megnéztem,hogy van-e még valami az etetőmben,de csak egy kevés zabot találtam.Csalódottan néztem körbe az istállóban.*
|
*Fújtatni kezdtem majd válaszoltam*
-Üdv, Cool a nevem.-*mondtam tömören idegesen és egy kicsit szomorúan.*
-Igen.-*válaszoltam majd enni kezdtem. Miután jól laktam idegesen néztem körbe. A gazdám, Honey még sehol sem volt. De az volt a megérzésem hogy nem is látom többet.*
~NEM, nem nem! Nem lehet igaz az a pletyka!~*gondoltam s nekitámasztottam a fejemet a boxom oldalának majd becsuktam a szememet és újra lejátszottam mindent amit együtt csináltunk Honey-el, minden emléket.*
|
*Hamarosan ébredezni kezdtem,mivel kaparást hallottam.Felkeltem,majd megláttam egy új lovat a boxában.*-Szia,Tamino vagyok.Most érkeztél,ugye?-*Kérdeztem halkan,mert látszott,nincs valami jó kedvében.*~Biztos,hogy jó ötlet volt hozzászólni?~*Futott át az agyamon a gondolat,de mostmár mindegy.*
|
[933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Elrágcsálta az almát, ekkor kissé lenyugodtam én is, mert gondoltam, nem akar bántani. Volt még nadrágzsebemben egy répa, elővettem, majd lassan kinyitottam a boxajtót. -Gyere Cool.*ismételtem, majd egy fél lépéssel közelebb mentem hozzá, és védelmezőn kinyujtottam kezem.-Nem akarlak bántani.*mondtam, és azon járt az eszem, hogy ha idejön, odaadom neki a répát, majd, el is megyek, mert majd később visszajövök, hátha igy könnyebb megszoknia. Bevallom, egy elég hatalmas, rámás lóról volt szó, ezért valahol, szívem legmélyén bennem bújkált egy kis ódzkodás, de túlteszem magam rajta...azthiszem.
