|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 15:52 - |
|
|
Teljesen felszerelt istálló. Tágas boxok és normálisan van takaritva is.
|
|
[933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
*Mikor már az istállón kívűl voltam, kicsit megnyugodtam, de még mindig vágtáztam. El akartam menni erről a helyről.* ~ Tetszett meg minden. De az a félelmetes hang!! Talán később visszajövök... ~ *gondoltam és még mindig vágtáztam.*
// Folyt. Köv. A ménes nagy legelője //
|
*A vadló az ajtó felé vágtázott,és egy ideig én is utánna szaladtam,de aztán rájöttem,hogy nem fogom utol érni.Csak néztem a ló után,akit idő közben nagyon megkedveltem.*~Az istállói élet talán nem vadlovaknak való.~*Elmélkedtem,és azon töprengtem,talán mégse kellett volna elhozni ide.*
|
*A lány mikor észrevette, hogy kijöttem a boxból, vagy minel nevezik, odaszaladt mellém. Megsimogatott, nyugtatgatott, hogy nincs semmi baj, nem bánt, de engem ez olyan váratlanul ért, hogy még mindig nem tudtam megnyugodni. Még mindig csak ágaskodtam, ágaskodtam. A többi ló is megijedt kicsit, de nem annyira mint én.* - Mi volt ez? - *kérdeztem a lánytól, mire ő a fülembe suttogta, hogy nyugodjak meg. De nem tudtam. Hirtelen egy másik ember hozta be a lovát.* ~ Na most elszökök! ~ *gondoltam és az ajtó felé vágtáztam.*
|
*Alig, hogy bejöttem, a macska kiugrott a kezemből és kiszaladt a mögöttem nyitva hagyott istálló ajtón.Amikor észrevettem, hogy az egyik ló nincs a boxában és elég ideges, gyorsan becsuktam az ajtót.Úgy döntöttem, hogy elmegyek Aurorába egy kicsit körülnézni a boltokban.*
Folyt.Köv.: Aurora....Főutca
|
*A vadló kiment a boxból,és majdnem az istállóból is.Odaszaladtam mellé,és megsimagattam a nyakát.Sejtettem,hogy azért ijedhetett meg,mert engem is váratlanul érintett az a denevér.De már teljesen nyugodt hangon a fülébe suttogtam.*-Semmi baj,csak egy denevér volt.Nem bánt,csak engem is kissé váratlanul ért.De nem kell félned tőle.Nem bánt,csak ijesztően néz ki.-*Suttogtam a vadló fülébe.*
|
*Bevezettem Love-ot a boxába, majd leápoltam és átöleltem a nyakát.Elhatároztam, hogy most megyek el a Roberts házhoz, mert úgy terveztem, hogy elmondom neki a versenyt és megkérdezem tőle, hogy elmehetek-e Love-val.Felnyergeltem a lovam, majd elindultam a Roberts ház felé.*
Folyt.Köv.: Roberts ház
|
*A lány ledobta az eszközöket és körbenézett. Én még mindig nagyon ijedt voltam és ágaskodtam egyet, majd élesen felnyihogtam.* - Mi ez a fejem fölött? - *kérdeztem. Mikor a kétlábú is meghallotta ő is megijedt.* ~ Itt valami nincs rendben. Ha ő is fél, akkor itt valami nagy baj van. ~ *gondoltam és továbbra is nyerítettem, ágaskodtam. A lány próbált megnyugtatni, de nem sikerült neki. Mikor kiment, véletlenül nyitva hagyta az ajtót kicsit, így gyorsan kimentem. Az istálló ajtaja viszont csak egy kicsit volt nyitva. Kétségbeestem.*
|
*A vadló hirtelen megijedt valamitől,és felágaskodott.Ledobtam a csutakoló eszközöket,és körbenéztem az istállóban,mitől ijedhetett meg.Láttam,hogy Chelsea,a ló,akit hoztak éppen,nagy zajokat keltett.Ekkor meghallottam én is a furcsa zajt.Felnéztem,és láttam,hogy egy denevér az.De az amint látta,mennyien vannak itt benn,megijedt,és kirepült az istállóból.A vadlóra néztem,és nyugtató hangon megszólaltam.*-Semmi gond,elment.Nyugodj meg.-*Miután ezt kimondtam,visszatettem a csutakoló eszközöket a helyükre,majd visszamentem a boxba.*
|
- Köszönöm. - *nyerítettem oda a lánynak. A vakarást még mindig nagyon élveztem.* ~ Sosem gondoltam volna, hogy ez ennyire jó érzés. ~ *gondoltam.* - Kapok még enni? - *kérdeztem a lánytól és felnyerítettem. Hirtelen valami zajt hallottam.* - Hát veled meg mivan? - *kérdeztem egy fekete kancától aki éppen bejött az istállóba.* ~ Hmm... Szép kanca! ~ *gondoltam magamban. A lány még továbbra is vakart, de én oda szerettem volna menni a kancához. Mikor elkezdtem toporogni, a fejem fölött meghalottam valami furcsa, ijesztő zajt. Nagyon megijedtem és felágaskodtam.*
|
*A csutakolás nagyon tetszett a vadlónak,ezért folytattam.*-De szép szőröd van!Olyan szép sárga.-*Mondtam a lónak.Bár már szép tiszta volt,azért még folytattam a csutakolást,ahol a lovak a legjobban szeretik,ha megvakarják nekik.A sörénye is szép hosszú volt.*~A sörényét majd később rendezem,ha már jobban megismertük egymást.~*Gondoltam.*
|
*A többi ló csak egy 'sziával' köszönt vissza nekem. Nem értettem őket.* ~ Miért ilyen lehangoltak? Hiszen nagyon jó dolguk van. ~ *gondoltam és prüszköltem egyet. Ekkor a lány megfogott valamiféle eszközt és csutakolni kezdett.* ~ Mmm... De jó érzés! ~ *gondoltam magamban, hiszen tényleg nagyon tetszett, hogy csutakolnak. Boldogan felnyerítettem.* - Nagyom tetszik! - *mondtam neki és feléfordultam. Be kellett vallanom, hogy megkedveltem ezt a lányt.*
|
*Az istálló ajtajáig engedelmesen jöttem, de miután behoztak, rögtön ideges lettem.Sok rossz emlékem volt a zsokékkal kapcsolatban.Idegesen torpantam meg olyan negyed méterenként, élesen nyerítettem, sőt egy szer még fel is ágaskodtam, kifejezve nem tetszésemet.*- Engedjetek már el! -*nyerítettem oda a lovászoknak és az egyiknek megharaptam a kezét, mire a másik rácsapott a nyakamra.Idegesen ránéztem és kissé ráléptem a lábára, ami látszólag nagyon fájt neki.Mielőtt még betereltek a boxomba, pár boxajtót véletlenül megrugtam.Elvetemülten a lovászok után néztem, majd ittam egy kicsit és már teljesen nyugodtan felmértem a többi lovat magam körül.*
|
*A vadlónak látszólag ízlett az itteni kaja.*-Látom,ízlik neked.-*Mondtam,és megfogtam egy vakarót és egy szőrkefét,majd bementem a boxba,és csutakolni kezdtem.*-Na,ez hogy tetszik?-*Kérdeztem,mert a lovak többsége annyira élvezi a csutakolást,hogy el is alszanak rajta...*
|
*Amikor megérkeztünk, a lány leszállt a lováról és bevezette az istállóba. Ekkor odajött hozzám és engem is beterelt egy helyre, kissebb-nagyobb sikerrel. Aztán enni adott valami fura kinézetű csemegét. Megkostóltam. Nagyon ízlett, így utána nyaltam faltam azt. Miután megettem, a lány, akinek még nem tudtam a nevét, adott egy narancsárga zöldséget és egy almát.* - Nyamiiii... - *mondtam és elkezdtem zabálni a finomságokat. Miután megettem alaposan megvizsgáltam a helyem.* ~ Jól néz ki, bár nagyon szűk. ~ *gondoltam. Ekkor jobban körülnéztem, de a helyemen kívűl. Nem volt bent túl sok ló.* - Sziasztook! - *köszöntem nekik egy nyerítéssel.*
|
*Amikor megérkeztünk,leszálltam a lovamról,majd bevezettem a helyére és leszerszámoztam.Ezután a vadlovat is betereltem az egyik üres boxba,és adtam neki 1 fángli zabot kóstolóként.Tettem az etetőjébe még két répát és egy almát is.*-Tessék.Jó étvágyat.-*Mondtam,majd adtam a lovamnak is enni.*
|
 *Robertsék azt mondták, hogy egy sötétpej lovat keressek.* -Never Love- *Mondtam ki hangosan, mire halk fújtatást hallottam. Meggyorsítottam a lépteimet, és hamarosan megérkeztem a mén boxához.. A boxajtón ott lógott a levél, hogy amíg nincs saját lovam, lovagoljam nyugodtan őt. Szép mén volt, nem mondhatom, hogy nem, de Álmodóhoz képest... Nem hiszem, hogy valaha is képes leszek más lovat szeretni.* -Szia, never Love! Örülök, hogy látlak.- *Mondtam nem túl meggyőzően. Tisztes távolban maradtam, de aztán rászántam magam, és megsimogattam a lovat. Szerencsére az istálló ezen részén nem volt senki Több, mint egy órát álldogáltam a ló boxa mellett, de nem tudtam rászánni magam, hogy ráüljek. De aztán elszántam magam, és elmentem a szerszámaiért. Leápoltam, felnyergeltem, és elindultam kifelé.*
*Már egy ideje nem jött erre senki. nemrég Mr. Roberts jött erre, és valami papírt lógatott a boxom ajtajára. Később a nevemet hallottam, mire felorkantottam. Egy lány jött a boxomhoz, és mondott valamit. Nem értettem, de a hangja nem volt túl őszinte. Nemsokkal később közelebb jött, és megsimogatott. Ezután sokáig állt a boxom mellett, engem nézve, ami nagyon idegesített. Nagyjából másfél óra elteltével bejött hozzám, leápolt és felnyergelt. Ezután kivezetett a boxból, a fedeles pálya felé.*
Folyt. köv. Fedeles pálya. |
 -Persze hogy megyek!-*mondtam talán tulságosan hamar is, és felkaptam Nita kötőfékjét majd a bokszába léptem. Egy kis táncolás után, sikerült a fejére imádkoznom a kötőféket, és már majdnem a kötőféknél fogva a vezetőszárat kivezettem a szürke kancát. Néha az orrára kellett csapnom, mert belém akart harapni de szerencsére gyors tempóbnan utolésrtük Sophiékat. Beszéltünk egy lánnyal akinek szintén eltünt a lova Sophie felajánlotta hogy segít.*-Várjatok énis megyek...-*mondtam némi töprengés után, a kerités léceiről felmásztam Nita hátára, és a lábamat az oldalához szorítottam.*
//Folyt köv. Ménes nagy legelője.//
|
 *Ez a lány is folyton beszélt hozzám mint a régi gazdám ugyhogy nem bántottam és engedelmesen csináltam amit kért. Szépen lepucolt, és közben becézgetett meg beszélt hozzám, és tényleg sokkal jobb volt. Megráztam magam és a lányra néztem.Nem igazán értettem amit beszélt, csak az ugrás szóra kaptam fel a fejem. Mindenem volt az ugrás. Ha rosz kedvem volt, az ugrással vezettem le a dühömet, a régi gazdám mindig felült rám és kimentünk ugratni. De ez is elmúlt. Meg is akartam engedni a lánynak hogy rámüljön meg nem is. De nem ismertem ezért az utóbbi mellett döntöttem. Majd elválik milyen is ez a lány.*
|
 * Rám pillantott de utána a földet kezdte nézni. A szénahálójára esett a pillantásom. Még a háromnegyed rész széna ott volt benne. *
- Szia Nixon. Lovagolunk ma? - *sokszor beszélgettem a lovakkal és eddig mindig javított a kapcsolatunkon. De ez a ló teljesen más volt. Elveszett pillantásokkal nézte a szalmát és egy csepp érdeklődést sem mutatott irántam. * ~ Oké, nézzük máskép. ~ *gondolkodtam el és elvettem a kötőféket a boksz mellől. *
- Nixon gyere ide kérlek. - szóltam a lóhoz határozott hangon mire engedelmesen odacammogott hozzzám. ~Jól tanított ló.~ *gondolkodtam el és a fejére raktam a kötőféket. Nem kötöttem ki hanem egy vakaróval kezdtem a pucolást. Láthatóan több mint két napja nem volt pucolva. Mjd egy szőrkefével is átmentem az egész testén. Kifésültem a sörényét és a farkát majd kikapartam a patáit.*
- Így már jobb igaz. - *szóltam hozzá megint de nem nagyon érdekelte.* - Én szeretnék barátkozni veled. De tudom, hogy te nem szeretnél. Jó ló vagy te ráadásul szép is. Szeretsz ugrani?- *kérdeztem megint a herélttől. *
|
*Mint az elmúlt hónapokban most is aon gondolkoztam egész nap hogy mit ronthattaam el hogy a régi gazdáim eladtak. A lány aki mindíg olyan kedves volt hozzám és lovagolt velem, egyszer csak elkezdett hidegen viselkedni, nem ült a hátamra és pár nap múlva feltoltak egy lószállítóra és elvittek. Sosem felejtem azt a napot. Azt a napot amikor a lószállítóból kinézve kétségbeesetten nyerítettem gazdám után, de ő csak állt a verandán, a más stílusú ruháiban az új furcsa barátaival és nevetgélve nézte végig hogy elvisznek. Akkor eldöntöttem hogy soha többé nem barátkozom kétlábúval. Az istálló ahova hoztak nagyobb volt, tisztább és itt még lótársaim is voltak, mégsem gondoltam meg magam, még enni sem nagyon ettem, nem kívántam semmit. Semmit csak hogy minden olyan legyen mint régen. Egy hang zökkentett ki ebből a gondolatmenetből, kipattant a szemem, és magasra emeltem a fejem, hogy lássam kivel is állok szemben. Először érdeklődve csaptam előre a füleimet de aztán elkeseredve sunyítottam hátra őket és lehajtottam a fejem. A lány(Anemoon) első ránézésre hasonlított a gazdámra. De nem ő volt az. Vetettem felé egy kissé ellenséges pilantást, majd a földre néztem.* |
[933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Persze hogy megyek!-*mondtam talán tulságosan hamar is, és felkaptam Nita kötőfékjét majd a bokszába léptem. Egy kis táncolás után, sikerült a fejére imádkoznom a kötőféket, és már majdnem a kötőféknél fogva a vezetőszárat kivezettem a szürke kancát. Néha az orrára kellett csapnom, mert belém akart harapni de szerencsére gyors tempóbnan utolésrtük Sophiékat. Beszéltünk egy lánnyal akinek szintén eltünt a lova Sophie felajánlotta hogy segít.*-Várjatok énis megyek...-*mondtam némi töprengés után, a kerités léceiről felmásztam Nita hátára, és a lábamat az oldalához szorítottam.*
*Ez a lány is folyton beszélt hozzám mint a régi gazdám ugyhogy nem bántottam és engedelmesen csináltam amit kért. Szépen lepucolt, és közben becézgetett meg beszélt hozzám, és tényleg sokkal jobb volt. Megráztam magam és a lányra néztem.Nem igazán értettem amit beszélt, csak az ugrás szóra kaptam fel a fejem. Mindenem volt az ugrás. Ha rosz kedvem volt, az ugrással vezettem le a dühömet, a régi gazdám mindig felült rám és kimentünk ugratni. De ez is elmúlt. Meg is akartam engedni a lánynak hogy rámüljön meg nem is. De nem ismertem ezért az utóbbi mellett döntöttem. Majd elválik milyen is ez a lány.*