|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.12. 10:44 - |
|
|
Nagyon régi építésű hotel, még az 1900-as évek elején épülhetett. Történtek események melyek miatt a hotelt bezárták, A hotel területe is le van zárva, mert a romok beomolhatnak.
|
|
[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 - Mért lettél öngyilkos?... meguntad az életet? - kérdeztem kissé pimaszul, de ezt akkor nem tekintettem szemtelenségnek... talán kellett volna.
|
 *Miguel belekérdezett a dolgok közepébe én meg próbáltam nem gondolni semmire, nehogy befolyásoljam a választ. A pohár egy kis hatásszünet után erősen az igenre csúszott, én meg közben egyre jobban éreztem a mellkasomban azt a szorító érzést amit akkor érez az ember ha fél, és bár tudtam hogy félni nagyon nem kéne, mert azzal csak erősítem még sem tudtam lenyugodni.*-Gondolom itt haltál meg...-*mondtam, bár utánna megbántam egy kicsit mert ez elég provokálás szagú volt. A pohár tett egy kis kört az igenen.*-És hogyan?-*kérdeztem, hátha valami extrém. A pohár elkezdte lebetűzni az öngyilkosság szót, én meg meg akartam kérdezni hogy miért, de féltem hogy ha tovább piszkálom elkapja a nyakam hátulról. Amugy is kivoltam akadva, mert mögöttem csak nagy sötét üres tér volt, semmi ami védelmet nyújthatna.*
|
Ez az egész kissé hirtelen érte egy nap alatt az agyamat. Szinte el se jutott az agyamig, hogy ez komoly játszma.
- Jó, de először kérdeznék valamit... hogy akarsz megölni? - kérdeztem, majd a válaszra várva Pamelára néztem aki remegve szintén a pohár megmozdulását várta. |
* Leültem Miguellel szemben törökülésben úgy hogy majdnem összeérjen a térdünk, és letettem az ölünkbe a táblát. Halványan Miguelre mosolyogtam, letettem a poharat a tábla közepére ahol semmi nem volt.*-Csak lazán tedd rá az ujjad, és hagyd hogy mozogjon.-*mondtam halkan, és amikor Miguel rátette a kezét a pohárra, három kis körig én toltam a mutatót, aztán újra megállítottam a tábla közepén. Egy pillanatig csöndben maradtam, aztán kifujtam a levegőt.*-Van itt valaki?-*kérdeztem higgadtan, mire a pohár nagyon gyorsan csúszott az igenre. Éreztem hogy az energia feszíti a poharat.*-Hűha... Vagy nagyon dühös, vagy csak ilyen erős.-*mondtam halkan Miguelnek.*-Amugy te is egész nyugodtan kérdezhetsz. Jövőről is lehet kérdezni őket de van amikor hazudnak.-*mondtam halkan, aztán sóhajtottam.*-Köszi. Hogy hívnak?-*kérdeztem, mire a mutató a nemre csúszott, ugyancsak erőszakosan.*-Szóval nem mondod meg. Kihez kapcsolódsz közülünk?-*kérdeztem, és vártam hogy merre mozdul a pohár. MEglepődtem amikor a pohár a tábla közepére csúszott.*-Nem hozzánk?-*kérdeztem, mire a nem választ kaptuk, és fellélegeztem.*-A hotelhez?-*kérdeztem, mire a pohár az igenre csúszott.*-Rossz szándékú vagy?-*kérdeztem meg, és megörültem amikor megmozdult a pohár de sajnos csak egy kis kör tett az igenen. Egy pillanatig meglepetten hallgattam.*-ÉS bántani akarsz minket?-*kérdeztem meg kicsit szorongva. A pohár a betűk felé csúszott.*-T...A...L...Á...N-*betűztem halkan, majd a mutató középre ment.*-Hehe... És mi a feltétele annak hogy ne?-*kérdeztem, és reméltem nem olyasmi hogy öld meg magad vagy áss sírt mert akkor mérges leszek.*-M...E...N...J... Menjünk el?-* kérdeztem a betűzés közben hogy ne kelljen arra várni amig kiirogatja. Az Igenre csúszott a mutató.*-És ha nem?-*kérdeztem, mire a mutató elindult felém deegy ideig rajta tartottam az ujjam de amikor már teljesen gyors lett és lerepült a tábláról elengedtük. Elment mellettem és elgurult egy jó két méternyire. Izgatottan néztem Miguelre.*-Whow! Várjál visszahozom.-*mondtam felálltam, elmentem a pohárért majd visszamentem és leültem. Leraktam középre, és majd mikor Miguel is rátette a kezét, kihúztam magam.*-Ezt vegyem egy "kinyírlak"-nak?-*kérdeztem, mire a mutató gyorsan az igenre húzódott.*-Kiráály...-*mondtam, és Miguelre néztem.* |
Készségesen leültem, majd kíváncsian előre meredve Pamelát bámultam.
- Akkor... kezd inkább te. - vigyorodtam el. |
*Miközben az emeleti szoba felé mentünk ahol a bácsit meg a kislányt láttuk, mesélni kezdtem.*-Én már tábláztam párszor, arról szól hogy ráteszed az ujjad lazán a pohárra, körözöl vele hármat, és aztán verbálisan kommunikálni kezdesz, amire a szellemek azzal válaszolnak hogy a táblán húzni kezdik a poharat. Mielőtt megkérdeznéd biztos vagyok benne hogy nem a barátnőm tologatta a poharat. Mindenfélét lehet kérdezni tőlük de tisztelni kell őket.-*mondtam.*-A legfontosabb szabály hogy nemszabad elengedni a mutatót, semmi esetre sem. Amugy a mutató / pohár, nem fog mozogni ha nincsen rajta a kezünk, mert a mi energiánk nélkül ez nem megy... Jah ha a mutató a tábla négy sarka felé kezd el mozogni az azt jelenti hogy gonosz szellemmel van dolgunk, ha így van akkor meg kell fordítani a mutatót. Fejjel lefelé. Könnyen megeshet ha nem zárjuk le a táblát rendesen hogy rajtunk marad és akkor zaklatni fog. Meg meg is szállhat, de azt még nem éltem át gondolom annyira nem lehet durva. De nyugi csak azokat veszélyezteti ez akik lelkileg gyengébbek.-*mondtam, és fel is értünk a szobához.*-Azthiszem muszály lesz a földre ülnünk.-*mondtam és előre irtóztam attól hogy csótányokkal vagy pókokkal találkozok lent.*
// Am, nemtudom te hallottál e már a táblázásról,itt egy videó hogyan is csinálják, ne próbáld ki xD tud rémisztő lenni//
|
Erre nem igazán mondhattam más, főleg így, hogy fogalmam sem volt róla mi fog történni, lazán megvontam a vállam.
- Akkor siessünk, megöl a kíváncsiság! |
*Egy jó fél órába tellt mire talátunk egy irodafélét. Az egyik polcon egy helyen nem volt poros, valaki járhatott itt előttünk. Az irodában állt egy óriási tükör melynek fakeretje volt fém berakásokkal. Tanultuk művtörin hogy hogy hívják de nem jutott eszembe igazábó nem is nagyon foglalkoztatott. Találtam egy kartonlapot, és hamarosan egy tollat is ami még fog. Tiszta retro volt, tetszett. Először az ABC betűit, Az Igen - Nem és a Viszlát szavakat majd a számokat 0-9ig. Már a végefelé kezdett kifogyni a toll de azért sikerült.*-Készvan.-*nyomtam a vastag lapot Miguel kezébe és azon gondolkoztam hogy hol táblázzunk.*-Ott kéne táblázni ahol egyszerre láttuk a két alakot.-*mondtam bár a hideg rázott attolhogy visszamenjek arra a helyre*. |
Vigyorogva bólintottam és Pamela után indultam. |
*Elnevettem magam.*-Otthon van a könyvtárban. xD. De tudok csinálni egyet csak fél másodperc. Persze az a legszebb ami fából van de külsőségekre nem adunk.-*mondtam, és elindultam ki.*-NA akkor segítesz megtalálni az irodát vagy nem?-*kérdeztem vigyorogva.* |
Pamela sztorija felkeltette az érdeklődésemet.
- És hol lehet megtalálni egy olyan Ouija izét? |
*Egy felismerés villant fel bennem, és izgatottan szívtam be a levegőt, mire Miguel kiváncsian nézett rám, én meg egy kis habozás után megráztam a fejem.*-Csak eszembejutott valami. Ostobaság lenne, nagyon csunyán betámadhatnának vele minket...-*mondtam hogy lebeszéljem magam az ötletről, de csak kár volt, hogy nem fogtam be a számat. Miguel megkérdezte miről beszélek, én meg megadtam magam a kísértésnek.*-Van egy eszköz amivel lehet kommunikálni a szellemekkel, ezt Ouija(ejtsd. vijja) táblának hívják, nagyon izgalmas de kockázatos. Minimum kettő ember kell hozzá. Meg a tábla, de itt nincsen olyan. Bár ha megkeressük a régi irodát, csak találunk egy kemény lapot és egy tollat. Ha gondolod megrajzolom, és akkor azzal beszélni fogunk velük. Nem ártana egy gyertya is... de ha nincs nem nagy baj csak jó volna.-*mondtam és az egyik pocról levettem egy repedt kicsi üvegpoharat. Poros volt de nem finnyáskodtam megtöröltem a pólómban, más hiányában.*-Ezt mutatónak lehet használni.-*forgattam szórakozottan a poharat a kezemben.* |
- Hát, nem tudom, engem érdekel az a két szellem, akiket láttunk... és lehet, hogy van több is - gondolkoztam az asztalnak támaszkodva. - Mindigis utáltam a könyvtárakat - mosolyodtam el. |
*Miguel kérdésére a józaneszem kiáltotta volna hogy neem, devalami talán a kalandvágy gondolkozásra sarkallt.*-Az ittalvás nem is lenne olyan rosz ötlet. De mit csinálnánk itt egész éjjel? Én biztosan nem tudnék elaludni.-*mondtam és gondolkozóba estem mit nézhetnénk még meg.*-De ha gondolod haza is mehetünk és könyvtárazhatunk. A könyvtárban mindíg van valami. Nem vicc. Még fényes nappal is.-*vetettem fel.* |
- Fogalmam sincs. Tényleg, egyáltalán itt akarunk aludni? - kérdeztem. Gondoltam, hogy mit fog válaszolni, de tényleg nem tudtam, mi legyen most. |
*Nevettem Miguel tesztjén, majd kotorásztam még egy darabig de semmit nem találtam. A cuccok nagy részét valoszinüleg elvitték amikor a hotel bezárt. Egy törött szék volt a sarokban úgyhogy gyorsan szétkaptam a csavarok gyorsan engedték a fát. A szék lába tömör fából volt, ugyan rohadt már egy kicsit de talán megteszi.*-Semmi extrát nem találtam, csak ezt a darab fát.-*mondtam majd Miguelhez sétáltam.*-ÉS most?-*kérdeztem, és közben a sötétséget pásztáztam a szememmel. Ugyan már nagyjából megszoktam, mégis elég sötét volt egykét helyen. Ha egyedül lettem volna biztosan bedilizek a sötétben.* |
- Mért, jó lehet még valamire - vigyorogtam, majd "tesztként" nagyon erősen az asztalhoz ütöttem a serpenyőt, amitől a serpenyő egyszerűen széthullott, csak a fele maradt a kezemben. - Na jó, erről ennyit. |
*Időközben megtaláltuk a konyhát, és miközben a szekrényeket nyitogattam óvaosan az athameről kezdtem beszélni.*-Újabb info ami miatt dilisnek fogok tűnni: az athame "boszorkánytőr". Feltöltöd energiával a kést, és megtudod sebezni a démonokat. szerintem a szellemekkel is működne.-*mondtam lassan, és ijedten kaptam el az egyik kis szekrény ajtaját, mert annyira meglazult a zsanér hogy majdnem a fejemre esett, amint hozzáértem. Miguelre néztem aki egy serpenyőt méregetett.*-Megtaláltad a halálos fegyvert.-*mondtam gúnyosan, és lábujjhegyre áltam hogy belássak a konyhaszekrénybe.* |
Miközben mendegéltünk, válaszoltam Pamela mondataira.
- Igen, de akárki jöhet erre... sok hajléktalan holttestét találhatták erre, mert ide jöttek a hideg elől. Ha épp most térne be valaki, akkor jól jönne egy cucc amivel le lehet ütni - vigyorodtam el. Az "athamés" mondatra felkaptam a fejem. - Az mi? |
-Hiszek is de ez most huh... istenben is hiszel mégsem gondolod hogy szembejön majd veled az utcán. -*mondtam a példát, majd elvigyorodtam Miguel ötletén.*-Milyen fegyverre gondolsz? a szellemeket semmivel sem tudod kiiktatni.... Az energiát nemtudod megszüntetni. Ja de. Athameval letudod szúrni őket de nekem nincsen olyan. -*mondtam, de aztán megvontam a vállam.*-De igazad lehet. menjünk keressük meg a konyhát.-*mondtam, és elindultam le a lépcsőházban ahol jöttünk, és kimentem egészen a hallba ahová először beléptünk.*-Na. Kell lennie egy ebédlőnek. Ha az ebédlő megvan meglesz a konyha is.-*logikáztam kicsit, és bekukkantottam az egyik ajtón.* |
[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Mért lettél öngyilkos?... meguntad az életet? - kérdeztem kissé pimaszul, de ezt akkor nem tekintettem szemtelenségnek... talán kellett volna.
*Miguel belekérdezett a dolgok közepébe én meg próbáltam nem gondolni semmire, nehogy befolyásoljam a választ. A pohár egy kis hatásszünet után erősen az igenre csúszott, én meg közben egyre jobban éreztem a mellkasomban azt a szorító érzést amit akkor érez az ember ha fél, és bár tudtam hogy félni nagyon nem kéne, mert azzal csak erősítem még sem tudtam lenyugodni.*-Gondolom itt haltál meg...-*mondtam, bár utánna megbántam egy kicsit mert ez elég provokálás szagú volt. A pohár tett egy kis kört az igenen.*-És hogyan?-*kérdeztem, hátha valami extrém. A pohár elkezdte lebetűzni az öngyilkosság szót, én meg meg akartam kérdezni hogy miért, de féltem hogy ha tovább piszkálom elkapja a nyakam hátulról. Amugy is kivoltam akadva, mert mögöttem csak nagy sötét üres tér volt, semmi ami védelmet nyújthatna.*