|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.12. 10:25 - |
|
|
Itt lakik a Roberts házaspár, itt lehet bejelentkezni.
|
|
[118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
*Édesapám hozott el Aurorába.Imádtam, mert vicces és kedves volt, ám mindig figyelt arrra, hogy nekem és a testvéremnek, Ricky-nek mi a jó.Édesanyám már kiskoromban meghalt.Most is rajta gondolkoztam.Hírtelen apa hangja törte meg a csendet.*- Blair drágám, megjöttünk. -*mondta és hátranézett.* - Jó, jó, kösz hogy szóltál - *mosolyodtam el, majd összeszedtem a bőröndjeim.* - Elviszem a StarShine-t az istállókhoz, nyugi tudom az utat.Beszéltem Mr.Roberts-el és elmondta az utat - mondta, azzal elhajtott.Mosolyogva integettem neki, majd a ház felé vettem az irányt.Megláttam ott egy nőt.Lassan felsétáltam a lépcsőn és a nő mellé léptem.* - Jónapot -* mondtam, majd a férfire néztem, aki ajtót nyitott.* - Jónapot! -*mondtam vigyorogva - Blair Whicsmann vagyok, Wild Rose Island-re szeretnék bejelentkezni! - vigyorogtam, majd amikor megkaptam a kulcsokat, még nagyobb vigyorzáport indítottam - Köszönöm szépen!További szép napot! - vigyorogtam, majd intettem egyet és a kikötő felé indultam.*
Folyt.Köv.: Istállók |
 Már majdnem lement a nap. A ház nagy volt, rusztikus jellegű. Tudtam, hogy ez a Roberts házaspár háza. Csengettem és vártam, hogy ajtót nyissanak. Mikor kinyitották, elmosolyodtam és rendőri igazolványt mutattam fel. Noha itt nem lett volna rá semmi szükség, ez reflexszé vált nálam.
- Jónapot, Corin Williams vagyok.
|
Szép lassan elindultam a házak felé.Mgpillantottam egy nap és nagyjából szép házat.Felmentem a lépcsőn és bekopogtam.Amint ajtót nyitottak köszöntem. - Jónapot! - mondtam egy tetetett mosolyjal, de nem látszott, hogy nem igazi. - Monica Stilwell vagyok! - mutatkoztam be.Amint megkaptam a kulcsokat újra mosolyogtam, majd elköszöntem. - További szép napot, üdvözlöm a feleségét is! - mondtam, majd kicsit fentébb húztam a tákám amiben a kutyák voltak.Lementem a lépcsőn és még visszaintettem.
Folyt.Köv.: Istálló
|
 *Mikor az idegen lánynak ajtót nyitottak, Suzann is gyorsan kinyitotta a száját.* - Jó napot, Suzann Drew vagyok és szeretnék bejelentkezni - *ha végre megkapta az infót valamint a kulcsát, akkor megfogja a bőrönd fogóját és húzni kezdi maga után.*
//folyt. istálló // |
|
*Megérkeztem a Roberts házaspár házához. Meg kell hagyni igen gigantikus és pazar építmény. Közelebb léptem, majd mikor megpillantottam a nagy faajtót bekopogtam és felkiáltottam a hatás kedvéért. Egy idős férfi nyitott ajtót. Haja ritkulásnak indult, szemei sarkában szarkalábak vertek tanyát, de mindig mosolygott.*
- Jó napot!
- Jó napot! Én Georgina Cobbald vagyok és szeretnék a szigetre bejelentkezni.
- Rendben, semmi akadálya.
*Felvezetett a hosszu csigalépcsőn egyenesen az irodájába.*
|
*Fülledt meleg volt, azt meg kellett hagyni! Felvonszoltam a bőröndömet a lépcsőn és bekopogtam. Majd becsengettem, és a biztonság kedvéért bekiabáltam.* - Halló, Mrs. Roberts! Itt Suzann Drew! Halló! - *izgatottan toporogtam.* |
 -Tudom, de hallok egyet s mást, ostoba pletykálkodásokat.-*mondtam egy mosollyal majd elgondolkozva mély levegőt vettem.*-Legtöbbször semmit, vagy csak valami szöszmötölést, de volt olyan hogy folytott hörgést. Addig amig le nem teszem, igazat megvallva sosem probáltam még ki hogy mikor szakad meg a vonal. Próbáltuk már lekövetni honnan jön a hívás de nincsen rajta a híváslistán, mintha meg sem történt volna.-*mondtam és kissé értetlenül gondoltam erre a dologra.*
|
 - Senki nem mondta, hogy esetleg szellemek asszonyom. És ezek a telefonhívások mit tartalmaztak? Mennyi ideig tartottak?
Állok meg az ülő alkalmatosság elött, a nővel szemben
|
-Sajnos fogalmam sincs. Tulajdonképpen, én nem hiszek a szellemekben meg ijesmikben, a fiam is sokszor mesélte miket látott, de szerintem csak beképzelik maguknak az emberek az ijesmit.-*mondtam, és leültem. Tulajdonképpen nem tudtam hogy tényleg igy gondolom e vagy csak magamat nyugtatom ezzel, de nem is akartam foglalkozni a dolgokkal.*-Én csak a telefonhívásokat észleltem eddig.-*mondtam egy két másodperc gondolkozási idő után.* |
*Határozottan követem d elötte becsukom az ajtót*
- Nem köszönöm. A szigeten voltam. A fiúkkal már beszéltem. Esetleg tapasztalt személyesen valami különleges, megmagyarázhatatlan dolgot? Sejti mi lehet a dolgok mögött? |
-Ó persze jöjjön beljebb.-*mondam szélesebb mosollyal, jobban kitártam az ajtót.*-A nevem Anne Roberts. Megkínálhatom valamivel? Kávé, tea üdítő?-*kerdeztem lazán, és a konyha felé vezettem a hölgyet.* |
*egy fiatalos, kedves nő nyit ajtót mosolyogva. Hasonló reakciót csinálok majd felmutatom a jelvényem*
- Jó napot. A nevem Natailja Kijevckij és a környéken lévő dolgok miatt nyomozok. Feltehetnék pár kérdést? |
*Aggódva tettem le az újságot az asztalra és hátradőltem a székemben. MEgint eltűnt valaki a városból. Mivan ha legközelebb az egyik lovasunkal történik hasonló. Az ujság azt írta hogy a rendőrség nyomoz az ügyben de senki semmit nem tud. Mit is tudnának mondani az emberek. Senki nem beszél senkivel, és speciel a szomszédaimnak a nevét sem tudom. Mindenki fél mindenkitől, idegentől idevalósitól egyaránt. Valamit tenni kell, de senki nem mer, nem tud semmit csinálni. Össze kell hívnom majd minden lovasunkat, és tájékoztatni őket. De végülis nem. Mit tudnék mondani nekik? Csak megijesztenék mindenkit. A csengő idegtépő hangja zökkentett ki a gondolataimból ugyhogy felálltam, lerobogtam az előszobába és ajtót nyitottam.*-Jónapot, miben segíthetek?-*kérdeztemés magamra öltöttem egy kedves mosolyt.* |
*zötykölődve parkol le a kocsim a ház mellett. Nem tudom  megszokni New York utcáitól a változást. Ott minden olyan sima...olyan...elfuserált. De nem ond*
- Te most itt maradsz édesem
*mondom a kannak majd megvakargatom az állát és megpuszilom az orra hegyét. Egy percre hátradőlök és ellenőrizem a fegyv ereket. Két megtöltött plus mind a kettőhöz egy-egy tár. Rendben. Soha nem fogom tudni ezt az elővigyázatosságot levetkőzni. Azt mondják ez a pár maguk a Szentek. Én hiszem ha látom. Lenyitva hagyom az ablakokat amíg kikszállok, hiszen Brutus soha nem jön ki. Lassan sétálok az ajtóhoz k9zben a kövek felvert zaját hallom. Még körbenézek majd becsöngetek* |
- Köszönöm, én is nagyon örülök! -*mosolyogtam Mrs.Robertre, majd válaszoltam a kérdésére.*- Most 10-én lesz.Négy féle kategóriába lehet benevezni, Galopp, díjugratás, díjlovaglás és a galopp, díjugratás egy különleges keveréke, ami arról szól, hogy minél gyorsabban, ellenfeleinket lehagyva kell átugrani az akadályokat.Én a díjugratásra gondoltam.Hálás lennék, ha kivinnének -*mondtam mosolyogva.*- Hát, További szép napot! -*mondtam kedvesen integetve, majd felültem Love-ra és elindultam a komp felé.*
Folyt.Köv.: Istálló
|
-Persze örülök hogy egy Wild Rose istállóbeli ló is indul egy versenyen.-*mondtam mosolyogva.*-Loveban megbízhatsz, ő még akkor is nekiugrik az akadájnak ha rossz szögből vagy távolságból kell ugrania. Bár hallottam hogy milyen jól lovagolsz ugyhogy erre szerencsére nem lesz szüksége. Mikor lesz a verseny? Majd Mr. Roberts elvisz titeket. Majd megbeszélem vele.-*mondtam kedvesen.* |
*Ahogy leszálltunk a kompról vágtára fogtam Love-ot, majd lelassítottunk, amikor az út felénél jártunk.Sétában folytattuk.Amikor megérkeztünk leszálltam Love-rólés nem kötöttem ki, mert megbíztam benne.Igaz, nem sok ideje vagyunk együtt, de azóta kialakúlt köztünk valami kötelék, ami elválaszthatatlanná tett minket.Legalábbis én így éreztem.Bekopogtam, majd amikor ajtót nyitottak hozzá is kezdtem.*- Jónapot, Mrs. Roberts!Tudja, lesz egy verseny Bostonban, és engedélyt szeretnék kérni, hogy elvihessem Love-ot a versenyre, természetesen előtte gyakorolni fogunk vele.-*mondtam és reménykedtem, hogy elengednek.*
|
- Üdvözlöm, Mrs.Roberts! -*mondtam illedelmesen a nőre nézve és elmosolyodtam.Elvettem a kulcsot és biccentve elköszöntem és a lányok után mentem.*- Nem is olyan rossz...-*mondtam volna a mondat végét is, de nem sikerült, mivel elcsúztam egy tócsában és hasra estem.*- Hát ez király! -*tápázkodtam fel s közben a kedvenc ruhámat néztem, hogy mennyire lett koszos.Szerencsére...Nagyon!!!*
Folyt.Köv.: Istálló
|
//Bocs, hogy csak mos írok, de sikerült aputól elkunyizni a gépet -.-'//
*Egy deig elképedve bámultam Triesát.*- Wow!Erre nem számítottam...-*mondtam mosolyogva, majd egy kedves nő nyitott ajtót.*- Jó reggelt!Köszönöm!Reméljük, nem kezdődik majd rosszul a napunk!-*kacsintottam Wendyre, mivel már csak ő állt mellettem, hátranéztem és láttam, hogy Triesa már lent van.*- Várj meg minket is! -*kiáltottam neki hátra nevetve, majd Mrs.Robertsre néztem.*- Viszlát! -*mondtam mosolyogva és Triesa mellé léptem.*- Jó ötlet helyeseltem és én is felszálltam a kompra.*
Folyt.Köv.: Istálló
|
- Jónapot Mrs.Roberts!Közömjük szépen, reméljük, hogy úgy lesz! -*mondtam kedvesen, majd elvettem a kulcsokat és lementem a lépcsőn, majd megvártam, hogy Moira és Wendy is jöjjön.Amikor lejöttek és elindultunk, megkérdeztem valamit.*- Hé, lányok, nincs kedvetek majd egy vadlovat befogni?Már mint, Moirának, mert, Wendy, neked ugye bár van saját lovad, igaz? -*kérdeztem mosolyogva a lányt és elindultam a komp felé.*
Folyt.Köv.: Istálló
|
[118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Már majdnem lement a nap. A ház nagy volt, rusztikus jellegű. Tudtam, hogy ez a Roberts házaspár háza. Csengettem és vártam, hogy ajtót nyissanak. Mikor kinyitották, elmosolyodtam és rendőri igazolványt mutattam fel. Noha itt nem lett volna rá semmi szükség, ez reflexszé vált nálam.
-Tudom, de hallok egyet s mást, ostoba pletykálkodásokat.-*mondtam egy mosollyal majd elgondolkozva mély levegőt vettem.*-Legtöbbször semmit, vagy csak valami szöszmötölést, de volt olyan hogy folytott hörgést. Addig amig le nem teszem, igazat megvallva sosem probáltam még ki hogy mikor szakad meg a vonal. Próbáltuk már lekövetni honnan jön a hívás de nincsen rajta a híváslistán, mintha meg sem történt volna.-*mondtam és kissé értetlenül gondoltam erre a dologra.*
- Senki nem mondta, hogy esetleg szellemek asszonyom. És ezek a telefonhívások mit tartalmaztak? Mennyi ideig tartottak?
megszokni New York utcáitól a változást. Ott minden olyan sima...olyan...elfuserált. De nem ond*
