|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.12. 10:22 - |
|
|
Itt kezded a játékot, de nem csak az újonant kezdők használhatják.
:)
Az ember azt hinné hogy erre nem jár senki... két óránként jár a vonat
|
|
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 *A vonat egy nagy csikorgással megállt.Nem tudtam, hogy mire számíthatok az új helytől, de istenem!Nem fog nagyon érdekelni, csak a lovammal és Angelel. legyek.Megsimogattam a kutya fejét.Hihetetlen, mennyit kellett vitatkozni a kalauzokkal, hogy felengedjék mellém...De sikerült.Nekem mondjuk nagyjából majdnem minden sikerül.Ennek mindig is örültem, de nem szerettem egoista lenni.*- Gyerünk Angel! -*Közömbösen indultam el az egyik irányba, magam után húzva a bőröndöm.Megjegyeztem az útvonalat, és végiggondoltam, hogy merre kell menni.Aurora nem volt túl barátságos, de nem féltem.Egyrészt azért, mert megőriztem a hidegvérem és nem éreztem magam túl gyengének, a másrészt, itt volt velem Angel.Ilyenkor sohasem féltem.*
Folyt.Köv.: Istálló |
 *Már kezdett besötétedni amikor elindultunk a vasútállomás felé. Az istállótól a városig lelkesen meséltem hogy milyen jó lehet az a parti hely még akkor is ha csak egy diszkóról van szó. Ahogy elindultunk a főutcán rámtört pár emlékezetes pillanat amit ezen a helyen megéltem, és nem volt köztük egy kellemes sem. Nem tudott megnyugtatni hogy mögöttem még hatan sétálnak ebből három fiú, és hogy még Chad is itt van. Közelebb léptem Chadhez, belekaroltam a karjába és félve néztem körbe. Chad bőrdzsekije hűvös tapintású volt, de nem zavart mert biztonságban éreztem magam Chad mellett, tulajdonképpen meg is volt valahogy a feelingje. Amikor a vasútállomásra értünk vettünk jegyeket oda és vissza útra, aztán amig várakoztunk a vonatra kezdtem lenyugodni. Nyílt téren voltunk csak nem eshet bajunk. *-Jaj, úgy izgulok.-*mondtam hangosan, és elvigyorodtam.*-Ezthívják partyláznak csajszeee.-*mondta Stac jókedvűen én meg kuncogni kezdtem. Chad közelebb húzott magához a karomnál fogva én meg kiváncsian néztem rá.*-Mindig ilyen hülyén szlengel amikor bulizni mentek?-*kérdezte halkan nagyon lenézően én meg felnevettem.*-Sajnos igen.-*mondtam halkan, még mindig vigyorogva, és türelmetlenül kifujtam a levegőt. Hihetetlen hogy mennyit kell várni egy vonatra.aztán pár perc múlva felszállhattunk rá, mentünk pár megállót, és le is szálltunk. Megkönnyebbülés volt látni azt a sok embert az utcán.*-Te jó ég Chad. Egy hete nem láttam egyszerre ennyi embert.-*mondtam vigyorogva, ő meg bólintott. Már ide hallottuk hogy valahol szól a zene, és nagyjából tudtam az utat oda. *
//Foly köv. Noise Night Disco//
|
 Reggel volt, és olyan voltam, mint egy hulla. Kicsit kótyagosan lépkedtem a vasút felé, és amikor felszálltam, gondoskodtam róla, hogy egy olyan helyet keressek, ahol tuti nem ül mellém senki. Fáradt voltam, úgyhogy az ablak mellé ültem és csak bámultam kifelé... alig vártam, hogy elérkezzek a szigetre és megigyak egy kávét...
(Folyt. majd Roberts ház) |
 "A vasútállomás kihalt volt,pár ember szaladgált csak ide-oda.A finom nyári szellő szeszélyesen játszadozott a fák zöld leveleivel.Egy kéz könnyed súlyát éreztem a vállamon,miközben a csomagjaimat markoltam fel a peron aszfaltjáról.Az anyám volt az.Emlékeztem,mikor először találkoztam vele,úgy egy éve.Vagyis,azután a kaland után először...kedves arcú,szőke nő volt,hosszú haját feltűzve hordta legtöbbször,és a nyomában mindig a kedvenc kutyánk,egy fekete-fehér border collie loholt,hátán másik kedvencünkkel,egy élénk vöröses,-és fehér macskával.Különös volt,de úgy viselkedtünk egymással,mintha mi sem történt volna.De a múltat nem lehet kitörölni...az mindig is intenzíven bennem fog élni,újra és újra fellobbantva egy szikrát,mint a haldokló tűz..."
|
-Jó...-*mondtam amikor Chad megígértette velem hogy ilyen későn nem jövök ki egyedül az utcára.*
-Menjünk haza.-*mondtam kicsit zavartan amikor Chad a szeméről kérdezett, és felálltam. Alig vártam hogy beessek az ágyamba. Jó hideg volt, amire rájött az is hogy álmos és fáradt voltam, ezért majd megfagytam ráadásul szoknyában nem volt szép világ ez igy xD. Talán a fáradtságom az előbbi sírva fakadásban is közrejátszott ami miatt eléggé hülyén éreztem magam, még ezt a kevés büszkeséget is elvesztettem hogy nem sírtam Chad előtt, na mindegy. Sétáltunk haza, és közben kezdtem picit lemaradni és amikor ezt észrevettem gyors léptekkel beértem Chadet, és félősen karoltam át a karját. Az előbbi eset után, szerintem még a szobámban is félni fogok egyedül, nemhogy utcán. Eldöntöttem hogy visszaérünk, még elköszönök Mirától, de aztán beesem az ágyamba és holnap nem kelek korán.*
//Folyt köv. Istálló// |
 - Neharagudj... Én csak.. - *szipogta halkan.* - De itt voltam, és semmi bajod sincsen. - *mondtam neki, hogy nyugodjon meg.* - Jól. És nehogy mégegyszer ki gyere ilyen este egyedül... - *mondtam neki mosolyogva, aggódó arccal. Sonny megint elmerengett a szememben. Vigyorogni kezdtem, majd felé fordultam és nagyképűen megkérdeztem.* - Szép szemem van mi? - *kérdeztem tőle poénkodva, amire ő csak azt válaszolt, hogy menjünk haza. Kicsit kuncogni kezdtem, majd felálltam ahogyan Sonnyi is. Ő átkarolt és elindultunk.*
//Folyt. Köv. Istálló// |
*Csöndben ültem Chad mellett, néztem a semmibe, és könnyek gyültek a szembembe. A mi lett volna ha kezdetű kérdések cikáztak a fejemben, és a felismerés hogy csunyán végződhetett volna ez a kis kaland sziven ütött. Nem akartam sírni Chad előtt, de nehezen tudtam urakodni magamon. Halkan zokogtam, és nem tudtam válaszolni Chadnek amikor kérdezte hogy miért sírok. Furrcsa hideg futott végig a hátamon amikor Chad megsimitotta a hajam, meg átkarolta a vállam. Hülyén éreztem magam, ugyhogy erőt vettem magamon és Chadre néztem. Aranyos arccal nézett rám, és közben még mindig átkarolt. *-Neharagudj... Én csak...-*mondtam szipogva és elővettem egy papírzsepit.*-Elgondolkoztam hogy most mi lett volna ha te nem vagy itt.-*próbáltam egy vigyort erőltetni az arcomra de nem sikerült ugyhogy csak megtöröltem az arcom egy zsepivel.*-De amugy semmi bajom, köszi. Te jól vagy?-*kérdeztem gyenge hangon és Chadre néztem. Aggódó arccal nézett rám, és kicsit vérfoltos volt az arca. Egy foltot vettem észre a pólómon, de aztán rájöttem hogy a vállam miatt átvéresedett. Ujra Chadre néztem, és megint elmerültem a szemében. Gyorsan pislogtam kettőt és beleturtama hajamba majd fázósan megdörzsöltem a karom.* |
*Zihálva rogytam le én is egy padra, mert eléggé kifáradtam. Mikor már úgy naggyából kifújtunk magunkat, Sonny hirtelen ölelgetni kezdett és megköszönte hogy megmentettem. A vállamra hajtotta a fejét közben, aztán elengedett.* - Semmiség. - *húztam ki magam büszkén és hősiesen elmosolyodtam. Az orromhoz tettem a kezem, hogy megnézzem mennyire vérzik, Sonny meg idenyújtott nekem egy zsepit.* - Kösz. - *mondtam neki mosolyogva. Már elég sötét volt, és rajtunk kívűl senki sem volt a pályaudvaron. A lámpák pislákolni kezdtek és egyre hidegebb lett, már a hold is feljött.* - Nem. - *mondtam hűvösen. Szétnéztem körülöttünk és hirtelen sírásra emlékeztető halk hangot hallottam. Sonnyra néztem; ő sírt, kezeit arcába temette. Meglepetten ránéztem, majd közelebb húzódtam hozzá, átöleltem.* - Mi a baj? - *kérdeztem tőle és az arcát próbáltam megnézni, de a kezei rá voltak tapadva, így ez nem sikerült. Az egyik kezemmel megfogtam barna haját, de ő még ekkor sem válaszolt.* - Na mivan már? Miért sírsz? Bántottak valahol, vagymi? - *kérdeztem türelmetlenül, idegesen. Rájöttem, hogy ez egy kicsit durva viselkedés volt, így halkan elkezdtem hozzá beszélni és próbáltam a legtürelmesebb lenni.* - Sonny!! - *szóltam hozzá.* - Miért sírsz? - *kérdeztem halkan és cuki arccal néztem rá. Végre felemelte fejét, rámnézett de csak bámult szomorú könnyes arccal.* |
*Zihálva rogytam le egy padra Chad meg leült mellém, látszott hogy ő is kifáradt kicsit. A futástól és az izgalom miatt is kicsit szédültem.*-Úristen Chad köszi köszi köszi!-*öleltem át, és még csak most kezdtem felfogni mekkora szarban voltam.*-Ha nem jösz ezek megölnek.-*döntöttem a fejem a vállára, aztán elengedtem és visszaültem a helyemre. Chad hősies mosollyal dőlt hátra.*-Semmiség.-*mondta én meg vigyorogva égnek emeltem a szemem. Az orrához rakta a kezét, hogy megnézze mennyire vérzik én meg odanyujtottam neki egy zsepit. Fázott a kezem egy kicsit ugyhogy beletúrtam a hajamba és előre dőltem. Még csak most futott át az agyamon hogy ezek akár meg is ölhettek volna vagy kitudja mit csinálnak velem ha Chad nem jön. Besötétedett, a vasutállomáson a lámpák néha pislákoltak egyet, különösen a fölöttünk lévő. Kezdett a köd is leszállni, és hüvösre fordult az idő. Kicsit közelebb ültem Chadhez.*-Te nem fázol?-*kérdeztem egy mosollyal és hátradőltem.* |
 A hosszú, unalmas vonatút után nagyon jó volt, hogy végre megérkeztünk. A bőröndömet magam után húzva leszálltam a vonatról egy nagy sóhaj kíséretében. Azon gondolkodtam, hogy Nightmare épségben megérkezett-e a farmra. Előhúztam egy gyűrött papirfecnit a zsebemből. Erre volt ráírva a Roberts Ház címe. Kisétáltam a vasútállomásról és elindultam bejelentkezni.
/ Folyt. köv.: Roberts Ház / |
- Hát persze, a Roberts Házba. Hát, úgy látszik tévedtél... - *mondtam és elmosolyodtam.* - Pedig igen. - *mondtam majd próbáltam igyekezni, mivel láttam, hog vihar készült.* - Gyere már. Azt akarod, hogy elázzunk? - *kérdeztem, majd kicsit kielőztem és gyorsítottam lépteimet.* - Amúgy én sem tudtam, hogy lovagolsz. Mióta? - *szórtam Sonnyra kérdéseimet.* ~ Nah, legalább lesz egy, akit ismerek, mondjuk, ki ne ismerne? ~ *gondoltam nagyképűen és Sonnyra néztem, aki fáradtnak látszott.*
// Folyt. Köv. Roberts Ház //
|
*Chad második hozzám intézett mondata egy beszólás volt, és ez felbaszta az agyam, de próbáltam higgadt maradni. *-Igen? Akkor neked szerencséd van hogy bekerültél.-*mondtam miközben leporoltam magam. Chad felajánlotta hogy segít, én meg egy mosollyal és egy köszönömmel elfogadtam. Így valamivel kényelmesebb volt hogy csak egy bőröndöt kell vinni*-Te tudod hová kell menni?... Amúgy mit keresel itt azthittem máshová mész suliba...-*néztem Chadre.*-ÉS azt sem tudtam hogy te szereted a lovakat.-*jegyeztem meg mellékesen. Szürkület volt, szinte már sötét, és a távolból vihar zaja morajlott fel. Alig észrevehetően szaporáztam a lépteimet, kicsit féltem a vihartól. Az esőt szerettem nézni a szoba melegéből, de viharban kintlenni nem volt a kedvenc elfoglaltságom.*
//Folyt köv. Roberts Ház// |
*Megállt a vonat.* ~ Na végre! Csak hogy ideértem. ~ *morogtam, mivel nem voltam túl jó kedvemben. Kicsit morcosan kaptam fel a bőröndömet és vagányan kiugrottam a vonatból. A levegő a lovak szagát hordozta, amitől kicsit jobb kedvem lett és elmosolyodtam.* ~ Kíváncsi vagyok, milyen lovat osztanak ki nekem. Chö. Mit gondolok? Biztos egy gyönyörű, bajnok mént. ~ *gondoltam, de közben nem néztem a lábam elé és beleütköztem valakibe.* - Sonny?! - *kérdeztem meglepetten és bosszúsan.* - Te meg mit keresel itt? Csak nem a lovaskollégiumba fogsz járni?! - *kérdeztem, majd gúnyosan hozzátettem:* - Nem is tudtam, hogy lúzereket is felvesznek ide. - *mondtam és gúnyosan elvigyorodtam. Természetesen Sonny visszaszólt.* - Segítsek? - *kérdeztem, majd megfogtam néhány cuccát.*
|
*Kicsit szomorkásan ültem a vonaton, csak az járt az eszemben hogy mi minden fog hiányozni. Elővettem a mappámat és egy üres lapot. Középre húztam egy vonalat, egyik oldalra felírtam hogy előnyök a másik oldalra hogy hátrányok. Hátrányok, hogy hiányozni fognak a barátaim, meg a szüleim, a régi suli, és az otthonom. Mindent felsoroltam amit otthonról hiányolnék, aztán következtek az előnyök. Megláthatom Miracle szülőföldjét, és egy lovaskollégiumban fogok lakni, tök nyugis helyen, ráadásul tenger mellett. Farkasok és vadlovak vannak a szigeten, ami érdekessé teszi a helyet. Sok kalandban lesz részem, a hozzám hasonló lányok és fiúk között. Elkalandoztak a gondolataim hogy remélhetőleg helyes fiúk is lesznek ott, majd megráztam a fejem és tovább gondolkoztam. Nem lesz az idegesítő szomszéd lány, és nem lesz Chad sem. Kicsit lelkiismeretfurdalás tört rám hogy beírtam őt, de aztán lepörgött a fejemben egy gyors lista Chad előnyeiről és hátrányairól, és sajnos a hátrány listába túl sok dolog került, ugyhogy egy halvány mosollyal benthagytam Chad hiányát az előny oszlopban.*~Azért hiányozni fog az öntelt képe.~*gondoltam poénkodva, majd eltettem a mappámat. Egy idős hölgy ült velem szemben és még az út elején megkérdezte miért vagyok szomorkás, nagyon aranyos volt beszélgettünk is egy kicsit, mondtam merre tartok. Aztán Zenét kezdtem el hallgatni, és elaludtam. Arra ébredtem hogy az idős hölgy rázza a vállamat, hogy mindjárt le kell szállnom. MEgköszöntem neki(siettemben nagyjából ötször, miközben a csomagjaimat szedtem össze) A hátamra akasztottam a gitártokot, és a két bőröndömet pedig a két kezemben tartva siettem ki. Leugrottam a vonatról, és beleütköztem valakibe, a csomagjaimat elejtettem és én magam is a földön kötöttem ki. Egy meglepett és kissé rosszalló szempárral találtam szembe magam.*-Chad?!-*kérdeztem kicsit bosszús hangon. Bezzeg ő nem esett el.* |
 - Persze menjünk. - *mondtam és beraktam a válltáskámba a papírt majd megfogtam a böröndöm huzókáját. De nem sokkal később már el is engedtem mivel a lány kezet nyújtott. *
- Claire Moore. Semmi gond, nekem sem jutott eszembe. - * mondtam és elindultam a macsaköves sétányon.*
- Amúgy kíváncsi vagyok ezekre a rémsztorikra. - * mondtam és tovább sétáltam.*
Folyt.köv.: Roberts ház
|
*Elmosolyodtam a csajon. Nagyon szimpatikusnak tűnt, és elfolytottam egy mosolyt, mikor elővette a térképet és elkezdte nézegetni a papírokat. Mikor sikerült lenyürnöm, én is a térképre pillantottam, majd felsóhajtottam, mert úgy láttam, az állomástól eléggé mesze esik a ház, a bőröndöm pedig rohadt nehéz. * - Indulunk? Vagy mi legyen? Mert tudod, elvileg minél előbb annál jobb... *felálltam, majd felvettem a pilóta napszemüvegemet és körülnéztem. * - Jaj, de udvariatlan vagyok! Page Scott! *jutott eszembe, hogy be kéne mutatkozni. Kezet nyújtottam*
|
* Csupán egyetlen böröndöm volt és úgy másfél óra alatt érkeztem meg Aurorába. A hosszú út után leültem egy padra mivel nekem kellett lecipelni a hatalmas börőndőt. Ott üldögéltem egy ideig mikor megláttam egy szőke csajt közeledni. Kihúztam az mp4-et a fülemből és leállítottam a zenelejátszást.*
- Igen, csak énekelgettem kicsit. - * mosolyogtam rá és elraktam az mp4-et. Majd elővettem egy ide-oda gyűrőtt papírt. Egy térképet amin nagy piros beűkkel volt megjelőlve a Roberts ház.* |
Már vagy egy órája utaztam a vonaton, mire végre megérkeztünk. A kedvenc számaim már vagy háromszor végigmentek az telefonom, mire végre leszálltam. Miközben a pályaudvaron vártam nem tudom mire, a bőröndömön ültem, a hajammal játszottam és az embereket figyeltem. Egy barna hajú lány ült az egyik padon, hatalmas bőrönddel, MP4-gyel a fülében és mivel nem hallottam, csak láttam, énekelte a dalt. Megfogtam a bőröndöt és átvonszoltam a síneken. Egy idősebb srác ugrott volna segíteni, de ahogy letette a betonra megköszöntem, majd mentem tovább a csaj felé. Leültem a padra, mellé. - Szia, te is a Lovardába mész? - sosem voltam szégyenlős, a sulimban én voltam a nagy közvetlen csaj, aki mindenkivel összespanolt.
|
 Felszálltam a vonatra. Arra gondoltam, hogy ha találok valami furát Wild Rose Islanden, és megoldom az ügyet, én is a helyszínelőkhöz kerülhetek majd. Ezt gondolva elmosolyodtam és ilyen fülig érő szájjal szálltam le és fel a vonatra/ról.
|
Mint mindig nálam volt GirlFriend és LittleGirl.Intettem egyet anyáéknak és "csinosan"(szóval a fenekét riszálva) felszálltam a vonatra.Külön fülkét kértem, nem akartam lealacsonyodni a többi utas szintjére.Megsimogattam a kutyákat és vártam, hogy megérkezzünk.*~Úristen milyen koszos ez a hely!~*szörnyedtem el magamban, majd amikor a vonat nagyot fékezett madjnem előre estem a széken.Elmentem és leszidtam a vonatvezetőt, majd leszálltam egy kissé morcos hangulatban a vonatról.Elindultam a Roberts ház felé*
Folyt.Köv.: Roberts ház
|
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*A vonat egy nagy csikorgással megállt.Nem tudtam, hogy mire számíthatok az új helytől, de istenem!Nem fog nagyon érdekelni, csak a lovammal és Angelel. legyek.Megsimogattam a kutya fejét.Hihetetlen, mennyit kellett vitatkozni a kalauzokkal, hogy felengedjék mellém...De sikerült.Nekem mondjuk nagyjából majdnem minden sikerül.Ennek mindig is örültem, de nem szerettem egoista lenni.*- Gyerünk Angel! -*Közömbösen indultam el az egyik irányba, magam után húzva a bőröndöm.Megjegyeztem az útvonalat, és végiggondoltam, hogy merre kell menni.Aurora nem volt túl barátságos, de nem féltem.Egyrészt azért, mert megőriztem a hidegvérem és nem éreztem magam túl gyengének, a másrészt, itt volt velem Angel.Ilyenkor sohasem féltem.*
*Már kezdett besötétedni amikor elindultunk a vasútállomás felé. Az istállótól a városig lelkesen meséltem hogy milyen jó lehet az a parti hely még akkor is ha csak egy diszkóról van szó. Ahogy elindultunk a főutcán rámtört pár emlékezetes pillanat amit ezen a helyen megéltem, és nem volt köztük egy kellemes sem. Nem tudott megnyugtatni hogy mögöttem még hatan sétálnak ebből három fiú, és hogy még Chad is itt van. Közelebb léptem Chadhez, belekaroltam a karjába és félve néztem körbe. Chad bőrdzsekije hűvös tapintású volt, de nem zavart mert biztonságban éreztem magam Chad mellett, tulajdonképpen meg is volt valahogy a feelingje. Amikor a vasútállomásra értünk vettünk jegyeket oda és vissza útra, aztán amig várakoztunk a vonatra kezdtem lenyugodni. Nyílt téren voltunk csak nem eshet bajunk. *-Jaj, úgy izgulok.-*mondtam hangosan, és elvigyorodtam.*-Ezthívják partyláznak csajszeee.-*mondta Stac jókedvűen én meg kuncogni kezdtem. Chad közelebb húzott magához a karomnál fogva én meg kiváncsian néztem rá.*-Mindig ilyen hülyén szlengel amikor bulizni mentek?-*kérdezte halkan nagyon lenézően én meg felnevettem.*-Sajnos igen.-*mondtam halkan, még mindig vigyorogva, és türelmetlenül kifujtam a levegőt. Hihetetlen hogy mennyit kell várni egy vonatra.aztán pár perc múlva felszállhattunk rá, mentünk pár megállót, és le is szálltunk. Megkönnyebbülés volt látni azt a sok embert az utcán.*-Te jó ég Chad. Egy hete nem láttam egyszerre ennyi embert.-*mondtam vigyorogva, ő meg bólintott. Már ide hallottuk hogy valahol szól a zene, és nagyjából tudtam az utat oda. *
Reggel volt, és olyan voltam, mint egy hulla. Kicsit kótyagosan lépkedtem a vasút felé, és amikor felszálltam, gondoskodtam róla, hogy egy olyan helyet keressek, ahol tuti nem ül mellém senki. Fáradt voltam, úgyhogy az ablak mellé ültem és csak bámultam kifelé... alig vártam, hogy elérkezzek a szigetre és megigyak egy kávét...
-
Felszálltam a vonatra. Arra gondoltam, hogy ha találok valami furát Wild Rose Islanden, és megoldom az ügyet, én is a helyszínelőkhöz kerülhetek majd. Ezt gondolva elmosolyodtam és ilyen fülig érő szájjal szálltam le és fel a vonatra/ról.