|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.05. 17:55 - |
|
|
Csendes, békés kis tisztás, valahol a félelmetes és a világos erdő határán. Nehéz megtalálni, de ha megtalálod nagy nyugalmat lelsz. Érdemes felkeresni kedves hely.
|
|
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 -Jó, tehát akkor azt tudjuk, hogy négyen öten lehetnek, de Bodyguardot le lehet belőle számítani. Kittna elég erős. A többiekett nem ismerem. Jó lenne, ha valamelyikünk beépülne közéjük, és hozná az infókat. Én Parkyra gondoltam, de ki tudja...inkább nem. Vitanit túlságosan féltem. Tehát Benito, vagy én. Az a baj, hogy Bodyguardot megakartam ölni, ezáltal nem hinnének nekem. Benito, vagy Vitani. Benito vállalnád? Mert nem tudom ki csattlakozna hozzánk, de benned jobban bízom mint azokban.*szóltam, és vártam a reakcióra.
 *Időközben fölkászálódtam a földről, és hallgattam Paint. Meglepően jól beszélt. Sokat változott. Vitani, és Benito is. Tudtam, hogy mi négyen, Vitani fürgeségével, kedvességével, Benito kitartásával, és képzelőerejével, Pain erejével és gyorsaságával, az én ravaszságommal, és fordulékonyságommal simán levernénk a lázadást, vagy minek nevezzem.
|
 *Vicsorogva morrantam fel, és már ugrani akartam, még akkor is ha Parkynak csak egy mozdulat lenne engem elintézni, De Pain megelőzött és szinte egy pillanat alatt küldte a földre a testvérét. Benito beállt mellém, mintha védeni akarna de most nem zavartam el. Pain elénk dobta Parkyt aki bocsánatkérőn pilllantott rám. Félrehúztam a szám, és egyet hátraléptem.*-Ne bántsd... MEgérdemli de igaza van. Nagy segítség lenne abban hogy leverjük Kittnáékat.-*mondtam és Benitora néztem.*-Nem hallottál még valamit?-*kérdeztem a kant egész kedvesen.*
 *Csak pislognivolt erőm. Ismerős volt ez a kan és amikor Vitani elé köpte a szavait le is esett. Őt is láttam ott akkor. Azt hittem hogy azért van ott hogy segítsen ezért mentem el. Amugy is akkor egy két napja rosszban voltunk valami ostobaság miatt Vitanival. Beálltam a szuka mellé hogy jobban lássam a történéseket, és hogyvisszafogjam mielőtt Parky fogai közt végzi.*-Bodyguard... Ő is köztük van, és a hugom kölykét is maguk közé akarják csábítani. Alyssa ugyan még jelentéktelen, de ki tudja lehet hogy ez az egész egy két évig is elhúzódik, és akkor egy erős szuka lesz belőle.-*magyaráztam.*
|
-Jajj nézdmár! Csak nem Vitani?*röhögtem fel.-Nem a haverjaim, utálom őket.*folytattam és megráztam magam.-Szólj a kurvádnak, hogy szálljon le rólam.*mondtam Painnek, és láttam, ahogy elönti a méreg, és közeledik felém.
*Rá kellett döbbennem, hogy Vitani ismeri Parkyt. Ő ölte volna meg a párját?! Vagyis az ő párja volt az akit megölt...az ezután tett kijelentés után elszakadt a cérna. Az eddigi önuralmam kárba veszett. Kikeltem magamból, és nekiestem a kannak. Kikerülvén Vitanit nekimentem, mire ő két lábra állt, és védenipróbálta magát. Hasztalan. Benitoról, és Vitaniról is megfelejtkezvén rohantam neki Parkynak. -Ne hívd kurvának, viládos?!*nem azon akadtam ki, hogy azthiszi együtt vagyunk, hanem azon, aminek nevezte. -Nem volt elég a múltkori? Nem bírod felfogni, hogy mindíg is erősebb leszek mint te?*szóltam, és vérző sebet okoztam oldalában, amitől egy kis ideig a földön maradt.- Mit akarsz??
*Pain felém jött. Ennyire önkívületi állapotában nem láttam még. Fontos neki ez a szuka, de nem tudtam most ezen gondolkozni. Két lábra álltam, hogy védjem magam, persze hasztalan, ellökött, éd brlémharapott. Nem éreztem semmit, és földön maradtam,ismét.-Csak hallottam, hogy pár farkas szövetkezik a lovakkal. És én megváltoztam, nem akarok senkiben kárt tenni.*Vitanira pillantottam bocsánatkérő szemekkel.-Tudom, megbocsájthatatlan amit tettem, éppen ezért nem is próbálom védeni magam, de segíttthetek, kérlek ne öljetek me.
-Mindíg is tudtam, hogy félted azt a nyavajás életed. De ebben talán igazad lehet. *Vitanihoz vonszoltam Parkyt, és így szóltam.-Ebben igaza lehet. Meglepően sok ravaszság ragadt belé a recesszív gének mellett, ttalán segítthet. Mi legye?*mondtam, és lenyaltttam Parky vérét a számról. Azt az undorító, bizar vért. |
*Levegőhöz sem jutottam amikor Benito bejelentette hogy a számomra eddig jófejnek, és rokonszenvesnek tűnő szuka most a lovakkal barátkozik*-De de de... Hogyan lehetséges ez?-*kérdeztem és becsuktam a szám ami a meglepettségtől tátva maradt. Mélyen beszívtam a levegőt és megismertem egy kan szagát, Benitón és Painen kívül. Ahogy megéreztem vigégfutott a hátamon a hideg és amikor meghallottam a hangját a hátam mögül ugrottam egyet megfordultam és dermedten bámultam. Morogva lelapultam és onnan figyeltem a kant.*-Parky! Mit akarsz? Most kit öletsz meg a lóhaverjaiddal??-*vágtam egyenesen a dolgok közepébe és megkerültem PAint.* |
*Testvérem felszólítása ellenére visszatértem két év után. Elég erősnek éreztem magam ahhoz, hogy lealázzam Paint, a kis tisztáson járhattam. Ekkor ismerős szag csakpta meg orrom. -Vitani.*súgtam halkan, és haladtam az egyre erősebb szag felé, ekkor éreztem egy másik szagot. -Pain.Ezek összeszűrttték volna a levet?*nézttem, és laposan suhantam a szag irányába. Éreztem egy másik kan szagát is, ekkor egy szellő jött mögüllem, ami minden bizonnyal elvitte a szagon Painékhez. Rövid idő múlva meg is láttam őket. Pain nagyobb volt mint képzeltem, Rendkívül erős, szikár lett, de ttalán megmérkőzhetek vele. Nem, ez kizárt, eddzenem kell még. Vitani olyan gyönyörű volt még mindíg amilyen régen. Kecses, és büszke.Erőt vettem magamon, és odasétáltam.-Békével jöttem. *súnyultam le a földre.
-Micsoda?!*mordultam fel egyből. -Ez nemigaz, hogy lehettnek...ennyire?!*vonyítottam egy hatalmasat a levegőbe, ekkor egy bizonyos szag csapta meg orrom.-Parky!*húztam fel felső ajkam ezzel kimutava szemfogaim.-Jön a testvérem. Neki jutott minden recesszív gén a családban, gyűlölöm..*szóltam, s feléje fordultam, és felfújtam magam Vitani előtt, ezzel őt védelmezve.-Mit akarsz?!*ripakodtam rá, és megharaptam nyakánál, majd elengedtem, hogy beszélni tudjon.-Békével mi?! Megomndtam, hogy be ne tedd ide a lábat többé, te állnok vipera.*üvöltöztem vele nagy hangon. |
*Amikor a szuka és a kölyök látóteréből kirtem futni kezdtem. Meg kellett találnom Paint, meg Vitanit. De főleg Paint. Ő erős és határozott, talán lesz valami ötlete. Összeszorított fogakkal ugrottam le az egyik szikláról a csapásra és már éreztem is Vitani illatát. Itt lesz valahol. ÉS valószinüleg ott van ahol most Pain. AMikor odaértem, kiugrottam a bokorból és mivel nem vettem észre hogy Vitani ottvan teljes gyorsasággal izomból nekicsapódtam. Felmorgott és kishillyán majdnem megharapott de elugrottam.*-Hé állj állj állj! Ez most fontos.-*mondtam Vitanira nézve majd Pain felé fordultam és kihúztam magam.*-Tudom hogy nem érdekelnek a falka ügyek de ez érinthet téged is. Kittnáék falkát alapítanak, aminek fő elve hogy barátságban vannak a lovakkal. Nem hagyhatom. A lovak ölték meg a hugomat és Vitani párját!-*érveltem. Meg kellett akadályozni a falka működésén valahogy akárhogy bármilyen módszerrel.*
*Szórakozott mosollyal pattantam fel, még egy pillanatra az emberekre néztem majd Pain után szökkentem. Ugrándoztam utánna amikor valaki oldalról telibe lökött és egy jó métert gurultunk arrébb. Egy izgatott kék szempárral találtam szemben magamat. Rámorogtam és szét akartam tépni de arréb ugrott és mindenféle sürgős dologról kezdett beszélni.*-HA te segítettél volna nem történt volna meg!-*hánytam a szemére vagy ezredszerre a bűnét és vicsorogva a földre lapultam. Egyszer úgyis megölöm.* |
 *Nessyre vigyorogtam és a szemébe néztem, hirtelen olyan furcsa érzéseim támadtak a lány iránt. Fantasma meglökött és majdnem leestem a kőröl amin ültem, de megkapaszkodtam a kötőfékében. Fantasma és Fibi egyszerre kapták fel a fejüket, Fibi Nessyhez vágtázott, és elé lépett Fantasma meg peckesen melém oldalazott. Meglepetten néztem a lányra aki szintén nem értette de azért mosolyogva megsimogatta a lovát. szinte már a kötőfékénél fogtam a szürkémet, felálltam és körbenéztem. Éreztem valamit. Valami feszültet, és a köd csak félelmetesebbé tette az ügyet.*-Khm.. Lépjünk le...-*mondtam felléptem a kőre és onnan át Fantasma hátára. A ködöt kémleltem és Fantasma egyre idegesebb lett.*-Érzed?-*kéreztem rá.*
//Folyt. köv IStálló// |
 -Hát...azthiszem megvan.*mondtam egy gyenge féloldalas mosollyal.Hirtelen mocorgást láttam a bokorban, odafigyeltem gyorsan, és megláttam két farkast, akik ép játszottak egymással.-Őt, Őt ismerem.*mutattam a szürke farkas felé (Pain).-Egyszer én mentettem ki egy csapdából, ami becsípte a lábát!*lelkendeztem, hogy felismertem a farkast, de volt bennem némi tarttózkodás is, hiszen ő mégis csak egy ragadozó vadállat. Kerestem tekintetét, és végül ő találta meg enyémet. Szemembe nézett, láthatólag emlékezett rám, és felfogta, hogy én is őrá.-Nem fog bántani.*mondtam Mikenak, hiszen ha akart volna, azt már meg tette volna, de nem. Azzal eltűntek a bokrok mélyén. Pásztázni kezdtem a tájat, de nem láttam semmit, csak egy kis mocorgást egy tőlünk távoleső fa alatt, de nem éppen zavart. Újra Mike-ra pillantottam, és csak zavartan elmosolyodtam. Valami más volt rajta, valami megfoghatatlan.
-Azt mondod?*kérdeztem vissza, és próbáltam kitérni a szuka meglehetősen erős szorításából. Hátráltam, majd nekilendültem, és elrugaszkodtam...volna, ha a vizes talajon nem csúszik meg a lábam, és nem vágódok hanyatt. Gyorsan felálltam, és megráztam magam.-Ezt így akartam oké?*mosolyodtam el, s ekkor észrevettem, hogy az emberek észrevettek. Felismertem, az a lány volt az aki megmentett. Láttam, hogy meredten figyel, nagy kerek őzike szemeivel, én pedig gondoltam, ha ránézek leszáll rólam. Belenéztem szemébe, ekkor ő elfordult. Mondott valamit a másik kétlábúnak, de nem értettem mit. -Gyere bent folytassuk a játékot, vagy minek hívják, s elindultam stabilan a bokor belseje felé.
|
Amanda:*Először úgy terveztem,hogy a legelőre vezetem Charismát,de utánna elindultunk egy terepútra.Kicsit nehéz volt kötőfékkel és vezetőszárral irányítani,de két lovast kezdtünk követni,így ment utánnuk.Amikor a tisztáson jártam,nem vettem észre a farkasokat.Most egy kicsit megijedtem tőlük.Látszólag Charisma nem illetődött meg a félelmetes fenevadaktól.Leszálltam,kikötöttem,és lelültem a fa tövébe,ahová Charismát kötöttem.*
Charisma:*Megérkeztünk a tisztásra.A farkasok még mindig ott voltak,de nem igazán foglalkoztam velük.Amanda kikötött az egyik fához,és leült a fa tövébe.Megbökdöstem egy kicsit,mire ő mosolyogni kezdett.*
 
|
*Kicsit hátrébb döltem és megtámasztottam magam a kezemmel.*-Semmi új...-*vigyorogtam Nessyre és arrébbnyomtam az arcomból Fantasma pofáját, aki éppen próbálta a füves nyálát a hajamba törölni. Helyette beletörölte e pólómba, ez sem tetszett annyira de mégis jobb volt mintha a fejem lenne lónyálas.*-És hogy van az oldalad?-*kérdeztem csak hogy kérdezzek valamit, és közben megrántottam Fantasma szárát aki kiszemelt magának valami nagyon érdekes dolgot a bokrokban.*
* Azthittem hogy Pain menni akar úgyhogy felálltam és énis megráztam magam majd hirtelen a földön találtam magam Pain mweg rajtam.*-Hé összenyomsz!-*mondtam poénkodva bár volt benne igazság. megrántottam a fülét és nevetve próbáltam kikúszni alóla. Amikor sikerült én ugrottam neki és vigyorogva próbáltam a földön tartani a kant de ez gyorsan felkelt én meg a hátán maradtam de lecsúsztam az oldalamra estem és nevetve felültem.*-Ez mókás volt...-*mondtam és amikor Pain az embereket ellenőrizte ujra nekiugrottam és megragadtam a nyakánál a szőrt.*-De még nincs vége...-*kuncogtam.* |
*Halkan slattyogtunk a kis tisztás felé, majd Mike megszólalt.-Kihez beszélsz?*néztem hátra, s ekkor Mike illata csapta meg orrom. Isteni volt, a kedvenc illatom.-De azért én jól vagyok.*nevettem fel, és megpaskoltam lovam nyakát. Lecsatoltam lovamról a vezetőszárat, és elengedtem, hadd legeljen, de előbb ráraktam mind a négy lábára a fényvisszaverő csíkot, ha esetleg elkolbászolna. Leültem a Mikehoz közeli kőre, és megigazítottam hajam. Feljebb húztam fölsőm, mert túl mélynek találtam dekoltázsom. (xD) -És Veled mi a helyzet?*kérdeztem, s mélyen szemeibe néztem.
-Nem.*reagáltam le a tőlem megszokott nyugodtsággal.-Láttam már őket, nem bátjuk.*mondtam Vitaninak, aki most felettébb gyilkolászós kedvében volt.-Inkább...*folytattam kissé felélénkültebben. Felálltam, és megráztam magam, majd rávetettem magam Vitanira játék gyanánt. Bár nem tudtam, hogyan is kell csinálni, gondoltam Vitani majd megtaníthat egy két dologra, cserébe én is megtanítom, amire csak akar. Azthiszem kezdem kedvelni ezt a kis szukát. |
*Az istálló előttt felugrottam Fantasma csupasz hátára és a hosszú vezetőszárral irányítgattam a mént. Kissé fáradt volltam így csak az utat figyeltem magunk előtt és közben néha a mellettem haladó két lányra néztem.*-Mizu?...-*Dobtam fel a kérdést halkan és egyszerűen bár viccesnek éreztem a helyzetet még sem hagyhattam hogy csakugy csöndben haladjunk egymás mellett. Amikor Odaértünk leugrottam a lovam hátáról és becéloztam az egyik sziklát a tisztáson. A kövek rendezetlen sorrendben helyezkedtek el, és ha nem lettem volna álmos akkor most biztos kerestem volna az összefüggéseket.
*Painre vigyorogtam és az oldalamra dőlve lustálkodtam. Így feküdtünk egy két órát, néha beszélgettünk valamit de semmi érdekes nem történt. Egyszer csak zajra lettem figyelmes. A hasamra fordultam és lelapultam. MEglepve vettem észre hogy ezek kétlábúak meg a hátasaik.*-Emberek!... Megtámadjuk őket?-*kérdeztem vigyorogva játékra készen, mert egy kicsit agressziv kedvem volt.* |
*Már nem voltam fáradt,inkább éhes.Ezért felálltam,és elindultam egy helyre,tök mindegy,hová.Szomjas is voltam,tehát valami olyan helyet kerestem,ahol víz is,például egy patak.Elindultam hát sebes léptekkel az erdei patak felé.*
Folyt.Köv.:ak Erdei patak
|
Amanda: *Hamarosan erre érkeztünk.Megláttam három farkast,és...Charismát!Leszálltam a lóról,megsimagattam,és odafordultam hozzájuk.*-Köszönöm,hogy idáig elhoztatok.Úgy látszik,Charisma értem jött.Soha nem felejtem el,amit értem tettetek.-*Mondtam,és odafutottam Charismához.Átöleltem a nyakát,majd felültem rá.Az volt az első gondolatom,hogy irány hazafelé!*
Charisma: *A semmiből hirtelen megjelent Amanda egy ló hátán egy szarvassal.Odajött hozzám,átölelt,majd felugrott a hátamra.Elindultunk hazafelé.*
Folyt.Köv.: Istálló
|
-Értem.-*mondtam hosszan az é-betűt nyújtva. xD Lassan megfordultam s elkullogtam, de figyeltem, nehogy valamelyik kihasználva ezt hátbatámadjon. Elmentem a kanca mellett, aki igen csinos volt, de most nem voltam kancázós kedvem, se semmilyenben. Egy dolog aggasztott még mindig. Nem találom azt az átkozott farkast.*
//Folyt. Köv. Rose Mountain//
 |
-Bocsi,de én nem ismerek erre szinte senkit.-*Mondtam egy lusta ásítással.Nem tudtam pontosan,mitől vagyok ilyen álmos,de az biztos,egyáltalán nem érdekelt se a lovak jelenléte,se a vadászösztönöm.A vadászösztön az,ami nálam csak akkor jön elő,ha éhes vagyok,máskor elmegy melegebb égtájra.*
|
*Furcsálltam hogy az egyik szuka lustán lefekszik, de nekem ez csak jó volt. Egy kanca érkezett meg, de nem csináltam semmit. Nem voltam abban a helyzetben hogy jópofizzak.*
-Egy farkast keresek, aki sárgás színű, de inkább fehér(Goldról van szó). Nem láttátok?-*próbáltam beszélgetésbe bonyolódni a három farkassal.*
|
Charisma:*Izgatottan érkeztem meg egy rövidebb úton,de meglepetten vettem észre,hogy Amanda nincs itt.Viszont észrevettem három farkast és egy csődört.Távolról figyeltem az eseményeket.Az egyik szukát látszólag nem érdekelte,hogy egy nagy zsákmány ágaskodik előtte.*~Remélem,Amanda hamarosan megérkezik.~*Gondoltam.*
Roxy:*Először egy,majd még egy ló jelent meg.Engem ez cseppet sem érdekelt,inkább lustán feküdtem le az egyik fa alá.Ásítottam egyet,és figyeltem,mi történik körülöttem.*
|
*Iszonyatos gyorsasággal érkeztem meg. 3 farkast vettem észre. Megálltam majd hogy ne essek orra gyorsan felágaskodtam. Figyeltem a három farkast, és kijelenthettem hogy egy cseppet sem féltem. Minden elhatározásom az volt, hogy megöljem azt, aki a halálát okozta Honey-nak.*
|
*Megérkeztem egy kis tisztásra.Két farkast vettem észre,majd odamentem hozzájuk.*-Hello,Roxy vagyok.-*Mutatkoztam be nekik nyugodtan.Nem voltam éhes,ezért ha jött volna bármilyen állat,biztosan békén hagytam volna.*~Lehet,baj van abból,ha csak akkor ölök,ha éhes vagyok.De én ilyen lusta teremtés vagyok,ha vadászatról van szó...Chh kit érdekel?~*Egyenlőre ez volt az elhatározásom.*~Majd meglátjuk,mit szól hozzá a többi farkas.Bár nem mintha érdekelne.~*Gondoltam végül.*
|
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Jó, tehát akkor azt tudjuk, hogy négyen öten lehetnek, de Bodyguardot le lehet belőle számítani. Kittna elég erős. A többiekett nem ismerem. Jó lenne, ha valamelyikünk beépülne közéjük, és hozná az infókat. Én Parkyra gondoltam, de ki tudja...inkább nem. Vitanit túlságosan féltem. Tehát Benito, vagy én. Az a baj, hogy Bodyguardot megakartam ölni, ezáltal nem hinnének nekem. Benito, vagy Vitani. Benito vállalnád? Mert nem tudom ki csattlakozna hozzánk, de benned jobban bízom mint azokban.*szóltam, és vártam a reakcióra.
*Időközben fölkászálódtam a földről, és hallgattam Paint. Meglepően jól beszélt. Sokat változott. Vitani, és Benito is. Tudtam, hogy mi négyen, Vitani fürgeségével, kedvességével, Benito kitartásával, és képzelőerejével, Pain erejével és gyorsaságával, az én ravaszságommal, és fordulékonyságommal simán levernénk a lázadást, vagy minek nevezzem.
*Vicsorogva morrantam fel, és már ugrani akartam, még akkor is ha Parkynak csak egy mozdulat lenne engem elintézni, De Pain megelőzött és szinte egy pillanat alatt küldte a földre a testvérét. Benito beállt mellém, mintha védeni akarna de most nem zavartam el. Pain elénk dobta Parkyt aki bocsánatkérőn pilllantott rám. Félrehúztam a szám, és egyet hátraléptem.*-Ne bántsd... MEgérdemli de igaza van. Nagy segítség lenne abban hogy leverjük Kittnáékat.-*mondtam és Benitora néztem.*-Nem hallottál még valamit?-*kérdeztem a kant egész kedvesen.*
*Csak pislognivolt erőm. Ismerős volt ez a kan és amikor Vitani elé köpte a szavait le is esett. Őt is láttam ott akkor. Azt hittem hogy azért van ott hogy segítsen ezért mentem el. Amugy is akkor egy két napja rosszban voltunk valami ostobaság miatt Vitanival. Beálltam a szuka mellé hogy jobban lássam a történéseket, és hogyvisszafogjam mielőtt Parky fogai közt végzi.*-Bodyguard... Ő is köztük van, és a hugom kölykét is maguk közé akarják csábítani. Alyssa ugyan még jelentéktelen, de ki tudja lehet hogy ez az egész egy két évig is elhúzódik, és akkor egy erős szuka lesz belőle.-*magyaráztam.*
*Nessyre vigyorogtam és a szemébe néztem, hirtelen olyan furcsa érzéseim támadtak a lány iránt. Fantasma meglökött és majdnem leestem a kőröl amin ültem, de megkapaszkodtam a kötőfékében. Fantasma és Fibi egyszerre kapták fel a fejüket, Fibi Nessyhez vágtázott, és elé lépett Fantasma meg peckesen melém oldalazott. Meglepetten néztem a lányra aki szintén nem értette de azért mosolyogva megsimogatta a lovát. szinte már a kötőfékénél fogtam a szürkémet, felálltam és körbenéztem. Éreztem valamit. Valami feszültet, és a köd csak félelmetesebbé tette az ügyet.*-Khm.. Lépjünk le...-*mondtam felléptem a kőre és onnan át Fantasma hátára. A ködöt kémleltem és Fantasma egyre idegesebb lett.*-Érzed?-*kéreztem rá.*
-Hát...azthiszem megvan.*mondtam egy gyenge féloldalas mosollyal.Hirtelen mocorgást láttam a bokorban, odafigyeltem gyorsan, és megláttam két farkast, akik ép játszottak egymással.-Őt, Őt ismerem.*mutattam a szürke farkas felé (Pain).-Egyszer én mentettem ki egy csapdából, ami becsípte a lábát!*lelkendeztem, hogy felismertem a farkast, de volt bennem némi tarttózkodás is, hiszen ő mégis csak egy ragadozó vadállat. Kerestem tekintetét, és végül ő találta meg enyémet. Szemembe nézett, láthatólag emlékezett rám, és felfogta, hogy én is őrá.-Nem fog bántani.*mondtam Mikenak, hiszen ha akart volna, azt már meg tette volna, de nem. Azzal eltűntek a bokrok mélyén. Pásztázni kezdtem a tájat, de nem láttam semmit, csak egy kis mocorgást egy tőlünk távoleső fa alatt, de nem éppen zavart. Újra Mike-ra pillantottam, és csak zavartan elmosolyodtam. Valami más volt rajta, valami megfoghatatlan.
