|
Témaindító hozzászólás
|
2009.12.19. 17:46 - |
|
|
Nagyon jó, fűrdésre alkalmas, de csak óvatosan mert hirtelen mélyül. Ide jobb ló nélkül jönni mert értelmetlen mivel majdnem a lovarda területén van.
|
|
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 *Valaki (vagy valami) lerántott a víz alá, és lent is tartott pár másodpercig, és amikor elengedett felúsztam és sikítva Alex nyakába ugrottam(szó szerint) aki megint rajtam röhögött. Hátranéztem és láttam hogy Sophie hátravetett fejjel nevet, és mondta hogy muszály volt megleckéztetnie.*-Mit is mondtál Sophie?-*kérdeztem játékosan, és mielőtt észbe kaphatott volna oda usztam hozzá és megpróbáltam a víz alá nyomni, de még Sophie is egy könnyed mozdulattal tudott a földre küldeni. Ugyhogy inkább nevetve feladtam, lementem a víz alá hogy bevizezzem a hajam, majd feljöttem és odausztam a többiekhez.*
|
 *Értetlenl hallgattam Jess beszámolóját a lila fényes beszélő macskáról,a hangokról, közben pedig azon gondolkodtam,hogy ez miért van.Lily kitalált valami elméletet.*-Igazad lehet Lily.Lehet,hogy Nita is ezért olyan Samel-*a tekintetemmel a lányt kerestem,és mikor megláttam,hogy Tuckal van,elfogott egy kicsit a féltékenység.Bár már hozzászoktam,hogy nekem ilyen téren sosincs szerencsém,habár nem is vagyok az a nagyon pasizós de,Tuck akkor is nagyon jól nézett ki,bár úgy tűnt,a többiek ellen nemsok esélyem van.Hirtelen eszembejutott valami jókis ötlet.Lebuktam a víz alá,Samhez úsztam,átkaroltam a derekát és lerántottam a víz alá,majd feljöttem.Mikor Sam is feljött,nevetve odaszóltam neki.*-Bocsi Samantha,ezt nem lehetett kihagyni-*nevettem.*
|
Lily: *Jessica beszélni kezdett, és valami hangokat hallott és ahogy mondta a mondoka szerű szöveget, hirtelen szorító érzést éreztem a mellkasomban, a félelmet. Nagyon ismerős volt ez a pár sor pedig biztos voltam benne hogy most hallottam először. Aztán amikor befejezte ugy éreztem hogy az a macska csak bajt hoz rá és ránk de nem szólaltam meg, mert úgy éreztem hogy lehet hogy elfogult vagyok a macskákkal kapcsolatban.*-Nyugi Jess, szerintem mivel közel állsz egy Wild Rose-i macskához ezért üzenetet kaptál. Szerintem ez tök érthető. és azok meg akiknek Wild Rose lovuk van azok is megkapták az üzenetet csak nem szavak formájában hanem a ló erőszakos viselkedésével. Szerintem azt akarják hogy lépjünk le.-*mondtam és megdörzsöltem a karom, mert éreztem hogy ha ilyenekről beszélek a spiritualitásom mozgásba lép és félni kezdek, meg dolgokat látni.*-Ne beszéljünk erről...-* öleltem magamhoz a térdem, és a többiekre mosolyogtam.*
 |
Jessica: *Tuck beledobott a vízbe én meg egy jó nagyot csobbantam.*- Te kis szemét... -*mosolyodtam, a többiek csak röhögtek.Amikor Tuck közelhajolt Smhez egy kicsit féltékeny voltam, majd amikor kiderült, hogy miért, akkor nevettem, hogy háttal beleestem a vízbe.*- Na ez jó volt.És nem Tuck, nem szóltam be -*nevettem el magam.Lefröcsköltem Lilyt, majd belekezdtem elmesélni, miért is vagyok itt.*- Lányok!Ja és Tuck...-*mosolyodtam el, majd folytattam*- Tudjátok miért vagyok itt?Emlékeztek a macskámra?Sétáltunk az erdőben és egyszer csak lila fény vette körül őt és a szemét.Ijesztő volt.Hangok is voltak, valami ilyesmik: "Ki éljen, ki pusztuljon...Ki féljen, ki hódoljon...Ki testvér, ki ellenség, nincs védség, csak menekvés...."Egyszer csak megszólalt: Jessica, kedves, menj csak a barátaidhoz.Én még elintézek valamit.Vigyázz magadra és jó szórakozást. Ezt mondta, majd eltüntek a fények, és valahogy felugrott egy fa ágára és onnan át egy másikra és egy másikra.Így tünt el a szemem elől. -*mondtam tanácstalanul a lányokra nézve.*
|
Lily: Mire Tuck utánnam szólt már majdnem fent voltam, megálltam ér nánéztem de Alex nyögve tolta feljebb a fenekemet hiszen, ő még félig a szikla oldalán lógott de én már fentvoltam a tetején. Mielőtt megszolalhattam volna Alex megelőzött.*
Alex:-Olyan biztos mint az hogy ezt Samantha nem csinálná utánnunk.-*néztem le a lányra, egy gonosz vigyorral, mert meg akartam nézni hogy Sam hogyan ugrik le innen.*-Gyere Lily. -*fogtam meg a kezét, felálltam a szikla tetejére és lenéztem. nem tűnt olyan magasnak lentről de ffentől szédítően magas volt.*-Ó nem is olyan vészes.-*mondtam majd Lilyre néztem akinek az arcán láttam hogy korántsem olyan magabiztos mint lent. Még mindig fogtam a kezét, hátráltam, majd nekifutásból elugrottam, Lily gondolkozás nélkül követett, és nagy szerencsénkre épphogy elkerütük a sekély részt, és becsobbantunk a mély vízbe. Nevetve jöttem fel a felszínre és kisöpörtem a szememből a hajamat és a vizet.*-Húhúú ez nagyon bulis!-*vigyorogtam a többiekre majd Lilyre néztem.*
Sam: * Amikor Tuck átkarolt nem lepődtem meg, de nem is vártam az ujjabb beszólást annyira biztos nem volt pofátlan a srác. Amikor elengedett, és hallottam hogy Alexék ugrani készülnek, gyorsan az egyik kiálló sziklához úsztam és felmásztam rá, nem akartam megkockáztatni hogy mellettem csobbannak, mint ahogy Jess is tette. Mert amikor ő csinálta majdnem szívrohamot kaptam és sikítottam. Alex beszólt és én csak válaszul megvontam a vállam és kicsavartam a hajamból a vizet.*
Lily: * Amikor elrugaszkodtunk, az adrenalin szintem az egekbe szökött, és amikor a vízbe érkeztünk megnyugodtam, de valami elrontotta a boldogságot. Rosszul érkkeztem és a combomnak nagyon odacsapott a víz.*-ÁH a combom. -*röhögtem, és a lábamat fogdosva, és kúsztam Sam mellé a sziklára és megböktem az oldalát a könyökömmel.*-Csak nem sétrődtél meg?-*kérdeztem még mindig a bal combom masszirozva.*
Sam: -Én? Dehogy sértődtem.-*vigyorogtam rá, beletúrtam a hajamba és megráztam hogy normálisan álljon.*-Csak kicsit elfáradtam.-*mondtam a vállamat megvonva.*
|
 -Jaj szegény Sammy.*néztem rá az ázott kiskutya szemeimmel, majd a kezem áttettem válla fölött, és magamhoz húztam.Kissé összemelegedtünk, köpni-nyelni nem tudtam. Ha maga az égig érő paszuly szökken szárba előttem, az sem döbbenthetett volna meg jobban. A vörösség egyetlen hullámban árasztotta el az arcomat. Olyan volt, mintha az emlék valami rettenetes szégyen-cunamit indított volna el bennem: az agyam kiürült, minden gondolatomat annak a napnak a rettenetes végkifejlete töltötte ki. Rendetlenül dobogó szívvel fürkésztem Sam arcát, ki akartam olvasni a vonásai közül az érzéseit, tudni akartam, haragszik-e még rám.De semmi. Az arca olyan volt, akár egy vaktérkép. Ő maga ráérős mozdulatokkal vakargatta a bőrére száradt sárcseppeket, csak néha vetett rám egy futó pillantást, de a tekintete olyankor is kifürkészhetetlen maradt. Reméltem, hogy nem haragszik. Elengedtem, majd Lily mondatára figyeltem fel.-Lily biztos ez?*néztem rá kérdő szemekkel tudván, az eddigiekből, hogy Alex sem az elővigyázatosság mintaképe.
|
Sam:*Egyfolytában fröcsköltük egymást, és feltűnt hogy valahogy egtöbbször én vagyok a célpont amit igazságtalannak tartottam de azért szórakoztatott. PErsze amikor Alex a fiúkhoz illő erővel és magabiztossáhggal nyomott a víz alá az nem szórakoztatott annyira, hisazen kishillyán megfulladtam de szerencsére végül sikerült élve a viz felszínére jönnöm. Egy sóhajjal szuszogva kifeküdtem a víz felszínére, és éztem ahogy most éppen nem engem dobnak a vízbe hanem éppen Jesst és elkellett ismernem, hogy ez tényleg szórakoztató kivülről. Tuck megszólított és oldalbabökött majd olyan közel jött hozzám, hogy teljesen kihagyott az agyam, nem igazán értettem miért, még az is csoda hogy a nevemet tudja, majd mikor kimondta a teljes nevem, mindenki röhögni kezdett, elpirultam és minden leesett, már megint én vagyok az áldozat. Belefröcsköltem Tuck arcába, és próbáltam lenyomni ugy a víz alá hogy a vállára nehézkedek, de kiderült hogy akár ugrálhatnék is rajta, ugyis megtartana.*-Legalább kedvességből hagyhatnád hogy visszavágjak.-*mondtam egy vigyorral kicsit erőlködve majd felléptem a vállára. MEgrántotta a vallát én meg beborultam mögötte a vízbe, majd feljöttem, és lefröcsköltem a mellettem álló Alexet aki még mindig rajtam röhögött.*-Nem fejeznéd be végre??-*morrantam rá de ettől csak mégjobban nevetni kezdett.*
Alex:*Tuck jól megszivatta Samet ami engem nagyon jól elszórakoztatott, alig bírtam abbahagyni a nevetést, tudtam hogy Sam ha meghallja a teljes nevét, akkor teljesen fel lehet borítani a lelki békéjét, így nem volt valami gyenge amit a fiú csinált. Amikor Sam Tuck válláról beesett a vízbe odamentem hozzá és még mindig kuncogtam de proáltam visszatartani valahogy nem ment. *-Sajnálom Samantha az nem fog menni.-*mondtam és arrébb mentem, mielőtt a lány észbekaphatott volna.*
Lily: *Jess is megjelent jól elvoltunk, és amikor Jess a fákat nézte énis felnéztem. A macska éppen távozott, csak egy futó pillantását kaptam el amiért nagyon hálás voltam. Néztem a bátyám színjátékát és leesett az állam de amikor nevetésben tört ki és Sam arca dhösen összerándult és nem mellesleg teljesen elpirult, én is nevetni kezdtem. Néztem ahogy Sam "visszavág" bár már kezdtem megszokni hgy ha ezt teszi mégjobban beégeti magát. Alex még egy utolsót rontott Sam önbizalmán majd megfogtam Alex karját és krángattam a vízből.*-Gyerünk ugorjunk le onnan!-*hivtam vigyorogva a lányt, és kétségem sem volt felőle hogy beválllalja már csak azért is hogy ne tűnjön gyávának.*
|
-Te most komolyan beszóltál?*néztem Jessicára felvont szemöldökkel. MEgfogtam megtámasztottam hátát kezemmel, másik kezemmel térdhajlatába nyúltam, és felemeltem, majd amennyire tudtam meglendítettem, és eldobtam, majd odafordultam Samékhez.-Nos akkor csinálunk valamit?*Úgy mondtam, mintha semmit nem csináltam volna, majd vállam fölött átkukucskálva kaján vigyort tettem arcomra. Jess arcán úgy rendeződtek át a vonások, mintha egy láthatatlan balhorog egyenesen képen találta volna, ezért mégjobban nevetnem kellett.-Nas Saman...Sam?*Kuncogtam ismét, és incselkedően oldalba böktem. Férfias bájaimat bevetve közeledtem felé, mintha valamit akarnék tőle majd mikor orrunk majdnem összeért, ami ellen ő sem tiltakozott,kiböktem.-Samantha.*nevetnki kezdtem hasam fogva, majd hátráltam egy pár lépést.
|
Jessica: *Kirobbantottuk a 3. világháborút, mert mindenki mindenkit fröcskölni kezdett.Tuck is jó vizes lett, persze én már vizes voltam, de majdnem én kaptam a legtöbbet.A pillantásunk többször találkozott Tuckal.Teljesen rabul ejtett, nem lehetett észrevenni a tekintetemen, de egyfolytában rá gondoltam.Jóképű volt és észveszejtően jól néz ki, igazán sajnáltam, hogy a szerelemben sosem volt szerencsém, ebbe már beletörődtem.Nem tudtam, hogy mit is kellene tennem.Hírtelen megláttam Serafinát az egyik fa ágán.Észrevétlenül bújt meg, csak lenyugtázta, hogy itt vagyok, majd elment.Egy ideig csak bámultam utánna, amit a többiek furcsáltak.Arra eszméltem fel, hogy valami elárnyékolja a napot.Egy nagyobbacska felhő volt a ludas.*- Arébb mennél?Elálod a napot! -*mondtam nevetve, majd a többiekre néztem.*
|
*Az öböl vize fehér tajtékszegélyű hullámokban csapott ki a partra. Onnan, ahol én álltam, csak egy keskeny karéj látszott a homokos sávból; a meredek sziklafal olyan magasan vette körül a félkör alakú öblöt, hogy gyakorlatilag ki kellett volna hasalnom a szélére, hogy az egészet belássam. A félkör alakú part felső csücskén telepedtem le, szoros közelségben a másik kettő, akkor már javában pancsoló lány cókmókja mellett. A fövenynek ezen a magasabban fekvő részén dúsan zöldellt a fű, s a fényes levelű bokrokkal borított, lépcsőzetes sziklafallal a háttérben, ami ölelő bal karként déli irányból zárta el a partot, olyan ideális napozó- és kilátóhelyet kínált, aminél szebbet még egy trópusi paradicsomban sem lehetett volna találni. Az ég kápráztatóan kék volt felettünk, makulátlan és barnulást ígérő. A nap ezer ággal folyatta aranyló fényeit, hívogató türkizkékre melegítve sugaraival a kis tó megszokott acélszürke ridegségét. A napsütötte homokon heverve, hunyorgó szemmel figyeltem a pocskoló társaságot. Úgy tűnt, soha nem fogynak ki a lendületből; szünet nélkül ficánkoltak, fröcsköltek és birkóztak. Meg is fordult a fejemben, hogy mindez talán azért van, mert az utóbbi években túl nyugis volt a környék.Ők ketten, Sam és Lily úgy tűnt, remekül megtalálják a közös hangot. S ahogy ott ültem külön a többiektől, egyre féltékenyebben néztem, milyen fesztelen a viszonyuk, mennyire kötetlenül tudnak egymással bohóckodni. Nekem ez sosem ment.Két kisportolt, bronzszínű test, akik végtelenül laza könnyedséggel mozognak a vízben, mintha az lenne a természetes élőközegük. Jessica csobbant be közéjük.A szenvtelen szemlélő fájdalmasan ismerte el bennem, hogy Jess pokolian csinos. Nem olyan, mint a férfimagazinok kihajtható középső oldalának bájdús modellje, de bizonyos szempontból legalább annyira érzéki. A teste csupa egészséges vitalitás, melynek minden porcikájából árad a robbanékony erő; az izmai feszesek és elegánsan hosszúak, akár egy gazellának; az arca szép metszésű és gőgösen huncut. És hogy ez mennyire igaz, arról öt perccel később szemtől szembe is meggyőződhettem. Végül engedtem a víz csábításának, és elindultam befelé, könnyed mégis kiegyensúlyozott léptekkel. Az indulatok persze rögtön elszabadultak, és gejzírszerű, eszeveszett fröcskölés vette kezdetét, amint tűzvonalba értem. Még egy kiadósabb lélegzetet sem tudtam venni, máris fejbúbig merülten a felcsapó habokban, s hogy szó ne érje a ház elejét, én magam is teljes mellszélességgel belefeledkeztem a buliba. Addig fröcsköltem és spricceltem a többieket, amíg csak szufla maradt bennem, aztán földig lógó nyelvvel kievickéltem a partra, és szétvetett karokkal elheveredtem a vizes homokon. Nem mozdultam, arcomra merevedett vigyorral élveztem a melegen simogató napsütést, és igencsak nehezményeztem, mikor egy kéretlen árnyék kitakarta előlem ezt a jóleső áldást. Egy felhő. Visszamentem a vízbe, és derékig merültem a hullámok között, majd odaúsztam a többiekhez.-Na mi a helyzet?*kérdeztem azzal a huncut kis féloldalas mosolyommal, mély, megnyugtató hangon. |
Jessica: - Itt repül a Jess-madár! -*mondtam nevetve, miközben a vízesés tetejéről a vízbe vetettem magam.Pont Sam mellé pottyantam, nevetve buktam ki a vízből.*- Na, tizes-skálán hanya vol? -*kérdeztem vigyorogva.Két dolog miatt vagyok itt: Jó érzés a barátaim, ismerőseim körében fürdőzni a másik..Teljesen belezúgtam Tuckba!!Mire feleszméltem, már a lányok kérdezgettek, hogy hogy kerültem ide...* |
Alex: *Amikor ideértünk kiválasztottam egy szimpi helyet és kibújtam a pólómból és a nadrágomból, és leraktam a fölre őket. Sam is épp vette le a nadrágját, és amikor féllábon állrt meglöktem, és eldölt mint egy zsák. *-Neharagudj nem hagyhattam ki.-*mondtam ártatlan képpel, és nevetve felsegítettem a földről. Levette a pólóját és nagyot csapott vele a karomra.*-Mivel jófej vagyok ezt most nem kapod vissza de majd megbánod.-*vigyorogtam rá.*
Lily: -Jajj lányok fejezzétek be. Gyerünk be a vízbe.-*mondtam és előrébb löktem Alexet. Előre mentem beléptem a vízbe, és visszanéztem a lányokra. Sam már melettem, volt, söt gyorsan beljebb is lépett, látszott rajta hogy sokkal jobban bírja a hideg vizet mint én.*-Elég hideg ez a víz...-*mondtam kicsit kényesen.*
Sam: -Na Lily fejezd be, gyerünk a vízbe.-*ragadtam meg a kezét a hanglejtését utánozva, és egy kőben megtámasztva magam húzni kezdtem Lilyt, de megszívtam mert a vizes kezemből kicsúszott Lily keze, és beleborultam a vízbe. Gyorsan felpattantam, és a vicsorogva kicsavartam a hajamból a vizet.*-Jajj ez hideg...-*mondtam és mivel Lily röhögött rajtam a hasára raktam a hideg vizes kezemet, és sikoltott egyet. MEglökött, és majdnem megint elestem, de megtámasztottam magam a kezemmel majd Tuckra meg Sophiera mosolyogtam.*
|
 *Egy csodás vízesés mellett sétáltam el. Láttam, hogy nem túl magas, ezért közelebbről is meg akartam nézni. Igen, túl vakmerő vagyok, mindig is az voltam, de olyan kíváncsi vagyok! =) Kiálltam egy, a vízesés közepe környékén lévő hatalmas sziklára, és lenéztem. Gyönyörű volt. Pár percig nézelődtem, és egyszercsak meleg érintést éreztem a vállamon, ami szabadon volt, mert ujjatlan felsőben voltam. Halkan sikítottam, és megpördültem. A kanca volt, akit nemrég láttam. A sikítástól, és a hirtelen mozdulattól alaposan megijedt, és felágaskodott. Én hátrálni kezdtem, de a szikla szélén voltam. A lábam alatt hirtelen megrepedt a kő, és én megcsúsztam. Zuhanni kezdtem. Ezen a napon másodszor. Fel sem fogtam. Mintha lassított felvétel lett volna. Még hallottam egy nyerítést, aztén semmi. Egyszer csak vizet éreztem az arcomon. Beleestem a vízesés alján levő vízbe. Merülni kezdtem. Úszni akartam, de az ijedtségtől nem bírtam mozdulni. Egyre csak merültem, majd egyszercsak valami elkezdett löködni. Végre meg tudtam mozduli, és fel tudtam úszni a felszínre. Elkezdtem kiúszni a partra, de begörcsölt a lábam, és újra merülni kezdtem. Hirtelem megláttam magam mellet a kancát. A nyakába kapaszkodva végre sikerült kijutni a partra. Ott álltunk egymással szemben, mozdulatlanul. Lassan kinyújtottam a kezem, hogy megsimogassam. Nem mozdult. Lassan, nagyon lassan közelítettem a kezem. Majd megérintettem. Bizsergés futott át az egész testemen, és az idő mntha megállt volna. De amint megérintettem, elrohant. Csak néztem utána. Megmentette az életemet!*
 *Követtem a lányt. A vízeséshez ment, én pedig követtem.* ~Elment az eszem!~ *Gondoltam, de utánamentem. A sziklán állt. Odamentem hozzá, és megböktem az orrommal. Erre ő sikított, és felém fordult. megijedtem, ezért felágaskodtam. A lány hátrálni kezdett, és lezuhant sziklán. Ijedten felnyerítettem.* -Neee!- *Én nem akartam bántani. Aztán a vízbe esett. De nem bukkant fel. Nem akartam hogy meghaljon. Utánaugrottam, és elkezdtem felfelé löködni. Végre felért, de utána újra lemerült. Melléúsztam, és hagytam, hogy a nyakamba kapaszkodjon. Kivittem. Ott csak álltunk, és bámultuk egymást. Aztán felém nyúlt. Nem akartam, hgy hozzámérjen, de nem futottam el. Aztán hozzámért. Az egész testem bizseregni kezdett, a gyomrom összerándult. Aztán elszaladtam. Talán magamnak sem merem bevallani, de újra elkezdtem közel kerülni egy emberhez.*
//Folyt. köv. a ménes nagy legelője.// |
 -Hát én se vagyok oda a farkasokért.-*mondtam, majd követtem Yasminet egy találomra kiválaztott ösvényen. Mikor elkezdett sűrűsödni a köd már én is éreztem, hogy lassan megérkezünk.*
//Folyt.Köv. Félelmetes Erdő// |
 -Ó remek ötlet !! Csak ne akadjunk össze vadlovakkal... Némelyikük elég barátságtalan, és elüldöznének mert éreznék rajtunk az emberek szagát. Nameg farkasokkal sincsen kedvem csacsogni...-*mérlegeltem a kockázatokat de megrántottam a vállam és elindultam az egyik ösvényen ami -talán- afélelmetes erdő felé vitt. Zafrra néztem hogy biztosan követ e majd mosolyogva szippantottam egy nagyot az erdő levegőjéből.*- Nézd csak... Arra sűrüsödik a köd...-*mondtam pár perc múlva amit az ösvényen haladással töltöttünk.*-Szerintem arra lesz!-*mondtam, mosolyogva Zafírnak.*
//Folyt köv. Félelmetes Erdő//
|
*Mikor megérkeztünk, körülnéztem. *-Azta milyen szép hely!!-*mondta, majd válaszolt Yasmine kérdésére.*-őő.. Igen van egy ötletem... Mi lenne ha...-*mondta, majd elkezdett vigyorogni, és félelmetes hangon folytatta* ... Ha felfedeznénk a fééélelmetes erdőt!?
|
*Még a legelőnél bevártam Zafírt és vele vágtáztunk tovább. Köd volt, és ráadásul nagyon sötét, igy csak saccolni tudtuk hogy merre tűnhetett el a kalandvágyó albínó mén. De végülis annyira nem is izgatott hol van, a lényeg az volt hogy szabadok vagyunk. Ha csak pár órára is de szabadok voltunk ami minden más érzést felülmúlt. LEfékeztem a vízesésnél és nevetve Zafírra néztem.*-Remek érzés!-*mondtam és belekortyoltam a jéghideg vízbe.*-Keressünk kalandot! Mit szólsz hozzá? Van ötleted?-*kérdeztem és rábiztam magam a kanca képzelőerejére.* |
*Miután tele ettem magam gondolkozni kezdtem*~Hát így egyeddűl nagyon uncsi.Elkéne menni valahová.De hová?Jaj de magányos vagyok.Mindenkinek van párja csak nekem nincs~ *Elmorzsoltam egy könnycsepett és elindultam az Erdei Út felé*
//folyt. köv. erdei út//
|
*Flower elviharzott.*-Ha én azt tudnám...-*Mondtam,és Flower után néztem.*-Remélem,majd megnyugszik.Nem akarom,hogy pont most vége legyen mindennek.-*Mondtam,és egy kicsit belegondoltam a helyébe magamat.*-Szerintem féltékeny.De azt hiszem,jobb,ha utánna megyek.Bármikor szüksége lehet rám.-*Mondtam,és Flower után vágtáztam.*
Folyt.Köv.: Nyugati tengerpart
|
-Ajaj,rosszkor jöttem?Mi baj van?- *kérdezte meg hökkenten hiszen nem tudta hogy mi a baj*-Jobb lesz ha elmegyek-*Majd elvágtázott a vízeséshez és ott begázolt a vízbe.~Egész jó a víz de vajon mi baja lehet a kancának.Lehet hogy féltékeny?~*gondolta.MAjd kimászott a vízből és legelni kezdett*
|
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Valaki (vagy valami) lerántott a víz alá, és lent is tartott pár másodpercig, és amikor elengedett felúsztam és sikítva Alex nyakába ugrottam(szó szerint) aki megint rajtam röhögött. Hátranéztem és láttam hogy Sophie hátravetett fejjel nevet, és mondta hogy muszály volt megleckéztetnie.*-Mit is mondtál Sophie?-*kérdeztem játékosan, és mielőtt észbe kaphatott volna oda usztam hozzá és megpróbáltam a víz alá nyomni, de még Sophie is egy könnyed mozdulattal tudott a földre küldeni. Ugyhogy inkább nevetve feladtam, lementem a víz alá hogy bevizezzem a hajam, majd feljöttem és odausztam a többiekhez.*
-Jaj szegény Sammy.*néztem rá az ázott kiskutya szemeimmel, majd a kezem áttettem válla fölött, és magamhoz húztam.Kissé összemelegedtünk, köpni-nyelni nem tudtam. Ha maga az égig érő paszuly szökken szárba előttem, az sem döbbenthetett volna meg jobban. A vörösség egyetlen hullámban árasztotta el az arcomat. Olyan volt, mintha az emlék valami rettenetes szégyen-cunamit indított volna el bennem: az agyam kiürült, minden gondolatomat annak a napnak a rettenetes végkifejlete töltötte ki. Rendetlenül dobogó szívvel fürkésztem Sam arcát, ki akartam olvasni a vonásai közül az érzéseit, tudni akartam, haragszik-e még rám.De semmi. Az arca olyan volt, akár egy vaktérkép. Ő maga ráérős mozdulatokkal vakargatta a bőrére száradt sárcseppeket, csak néha vetett rám egy futó pillantást, de a tekintete olyankor is kifürkészhetetlen maradt. Reméltem, hogy nem haragszik. Elengedtem, majd Lily mondatára figyeltem fel.-Lily biztos ez?*néztem rá kérdő szemekkel tudván, az eddigiekből, hogy Alex sem az elővigyázatosság mintaképe.
*Egy csodás vízesés mellett sétáltam el. Láttam, hogy nem túl magas, ezért közelebbről is meg akartam nézni. Igen, túl vakmerő vagyok, mindig is az voltam, de olyan kíváncsi vagyok! =) Kiálltam egy, a vízesés közepe környékén lévő hatalmas sziklára, és lenéztem. Gyönyörű volt. Pár percig nézelődtem, és egyszercsak meleg érintést éreztem a vállamon, ami szabadon volt, mert ujjatlan felsőben voltam. Halkan sikítottam, és megpördültem. A kanca volt, akit nemrég láttam. A sikítástól, és a hirtelen mozdulattól alaposan megijedt, és felágaskodott. Én hátrálni kezdtem, de a szikla szélén voltam. A lábam alatt hirtelen megrepedt a kő, és én megcsúsztam. Zuhanni kezdtem. Ezen a napon másodszor. Fel sem fogtam. Mintha lassított felvétel lett volna. Még hallottam egy nyerítést, aztén semmi. Egyszer csak vizet éreztem az arcomon. Beleestem a vízesés alján levő vízbe. Merülni kezdtem. Úszni akartam, de az ijedtségtől nem bírtam mozdulni. Egyre csak merültem, majd egyszercsak valami elkezdett löködni. Végre meg tudtam mozduli, és fel tudtam úszni a felszínre. Elkezdtem kiúszni a partra, de begörcsölt a lábam, és újra merülni kezdtem. Hirtelem megláttam magam mellet a kancát. A nyakába kapaszkodva végre sikerült kijutni a partra. Ott álltunk egymással szemben, mozdulatlanul. Lassan kinyújtottam a kezem, hogy megsimogassam. Nem mozdult. Lassan, nagyon lassan közelítettem a kezem. Majd megérintettem. Bizsergés futott át az egész testemen, és az idő mntha megállt volna. De amint megérintettem, elrohant. Csak néztem utána. Megmentette az életemet!*
*Követtem a lányt. A vízeséshez ment, én pedig követtem.* ~Elment az eszem!~ *Gondoltam, de utánamentem. A sziklán állt. Odamentem hozzá, és megböktem az orrommal. Erre ő sikított, és felém fordult. megijedtem, ezért felágaskodtam. A lány hátrálni kezdett, és lezuhant sziklán. Ijedten felnyerítettem.* -Neee!- *Én nem akartam bántani. Aztán a vízbe esett. De nem bukkant fel. Nem akartam hogy meghaljon. Utánaugrottam, és elkezdtem felfelé löködni. Végre felért, de utána újra lemerült. Melléúsztam, és hagytam, hogy a nyakamba kapaszkodjon. Kivittem. Ott csak álltunk, és bámultuk egymást. Aztán felém nyúlt. Nem akartam, hgy hozzámérjen, de nem futottam el. Aztán hozzámért. Az egész testem bizseregni kezdett, a gyomrom összerándult. Aztán elszaladtam. Talán magamnak sem merem bevallani, de újra elkezdtem közel kerülni egy emberhez.*
-Ó remek ötlet !! Csak ne akadjunk össze vadlovakkal... Némelyikük elég barátságtalan, és elüldöznének mert éreznék rajtunk az emberek szagát. Nameg farkasokkal sincsen kedvem csacsogni...-*mérlegeltem a kockázatokat de megrántottam a vállam és elindultam az egyik ösvényen ami -talán- afélelmetes erdő felé vitt. Zafrra néztem hogy biztosan követ e majd mosolyogva szippantottam egy nagyot az erdő levegőjéből.*- Nézd csak... Arra sűrüsödik a köd...-*mondtam pár perc múlva amit az ösvényen haladással töltöttünk.*-Szerintem arra lesz!-*mondtam, mosolyogva Zafírnak.*
