|
Témaindító hozzászólás
|
2009.11.08. 13:23 - |
|
|
Elhagyatott romos ház. Elég régi és néha ilyesztő is. Ha valaki nagy kalandor akkor egy nagy északai túra során meglátogatja ezt a helyet, és be is nézhet a pincébe is...
|
|
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Vonyítás hallottam, nem nagyon foglalkoztam Jeddel, mert tudtam, hogy nem fogja bántani Alyssát, és azt is tudtam, hogy nem olyan hülye, hogy ne találja ki, hogy nem az én kölyköm.Válaszoltam a vonyításra.*-Jed, velem jönnél?-*kérdeztem.*-Alyssa, velünk kéne jönnöd, tőle ne félj, nem harap!Kicsit lüke, de az én jelenlétemben biztos nem bántana!-*mondtam, majd elindultam.Jed hozta magával Alyssát, mivel megkértem rá.A leggyorsabban a barlang felé vettem az utam.*
Folyt.Köv.: Barlang
|
*Az alakom kezdett kirajzolódni az erdő homályából.Egyszer csak felkiáltottam*-Kittna!Kittna!-*kiáltottam.Boldogan Kittnához szaladtam, de észrevettem alatta egy kölyköt.*-Kittna!Ugye nem a tiéd?-*kérdeztem szomorúan, még is kiváncsian*-Kittna, csak nem...-*mondtam csalódottan, majd Kittna válaszára vártam, és mikor láttam, hogy lankad a figyelme, finoman kihúztam alóla a kölyköt.*-Na, nézzük csak..-*mondtam, majd óvatosan ledobtam magam elé a kölyköt.* |
*Kicsit tétováztam*-Ööö...azthiszem...igen-*az "igent" már lelkesen mond tam,éss elindultam már befelé,mikor Kittna a nevemen szólított.Már kezdtem én is érezni egy farkas szagát.Hím farkasét.*~Bodyguard?Az ki?~*gondoltam.*
|
*Az ajtó tárva nyitva volt.*-Na, Alyssa, elég bátor vagy?Be mersz velem jönni ebbe a házba?-*kérdeztem a kölyöktől, akin ugyan látszott egy kis félelem, de biztos voltam benne, hogy bátor lesz.Ekkor hátulról egy kicsit megcsapott a szél; Ekkor biztos voltam benne: Érzem egy másik farkas szagát...De...Olyan ismerős!*-Alyssa!-*szóltam a kölyöknek, majd védelmezően felé álltam.Egy hím farkas szaga volt, ez biztos.De ki ez?Kezdett kirajzolódni a fák homályából egy fehér alak.*- Ez Bodyguard?Nem, az lehetetlen!-*mondtam, és nam nagyon foglalkoztam azzal, hogy Alyssa mit hal minezekből.* |
-Lina...-*mondtam hálásan, de a lány ugy elrántott hogy kiejtettem a kést a kezemből. Gyorsan kitéptem magam Lina szoritásából és a kést az övembe akasztva rohantam Lina után. Kirohantunk a házből és megöttem becsapódott az ajtó. Sofie bent ragadt. Probáltam megrángatni az ajtót de az nem mozdult és olyan gyáva voltam hogy a lábam Nita felé hajtott. Amikor felpattantam a szürkére olyan lelkiismeretfurdalásom támadt hogy visszaforditottam a lovat a ház felé de akkor már láttam hogy Sofie Dalia szárával macerál. Visszatartottam Nitát majd mikor Sofie is felpattant és elindult elengedtem a kancát. A lovak áttépték a ház aurájának határát és szinte érezni lehetett hogy a vállunkról legördül a félelem súlya. Sofiera néztem aki Éppen beért engem, és nem hajtotta tovább Daliat. Dobtam neki egy halvány mosolyt de még mindig hülyén éreztem magam. *
//Folyt köv. Déli Tengerpart//
|
 *Kicsit furcsának találtam a fingó hullá,de ezen már meg se lepődtem igazán.Lina eloldozta Samet,majd mindkettőnket maga után rántott,és kisegített a lyukból.Gyorsan kifelé rohantam.Utolsó voltam és az ajtó(ki tudj,miért)becsapódott előttem.Próbáltam kinyitni,de hiába,mintha beragadt volna.A hulla közeledett,de az ajtó nem nyílt ki.Már csak pár méterre volt tőlem,de nagyon lassan jött.Az ajtó még mindig be volt ragadva.Mégegyet rántottam a kilincsen,de az a kezemben maradt*~Ooo...~*gondoltam rettegve,de akkor a hulla összeesett,és az ajtó kinyílt.Villámgyorsan kirohantam,és próbáltam eloldozni Daliat,de mintha csomó lett volna rajta,nem ment.Ismét láttam a hullát,ahogy közeledik felém.Újra megpróbáltam eloldozni a lovam,és most szerencsére sikerült is.Gyorsan felpattantam rá,és a többiek után vágtattunk.*
//Folyt. köv. Déli tengerpart// |
 *Kicsit undi dolog történt. A szörny össszerogyott és egy hatalmasat fingott.*~Fúj~*majd Sam-hez rohantam.* - Gyere Sam. - *súgtam és letéptem a lábáról a textilt.* - Gyere - *mondtam de a hulla feléledt és felénk jött.* - Gyere már! - ordítottam rá.Nem érdekelt mit cinál Sofie-t és Samet is magam után rántottam. Felsegítettem őket a lyukba és láttam hogy jön a hulla. Hatalmasat sikoltottam majd Josh felsegített.* - Tünés!!! - *mondtam. És kirohantam a házból. Mintha láttam volna hogy mindenki elesik és visszafordultam. De mikor csak a hullát láttam gyorsabban rohantam. Már mindenki lovon volt. Felpattantam Szépségre és elindultam a tengerpartra.*
//Folyt. köv. Déli tengerpart//
|
 *Kicsit beüthettem a fejem mert megkötözve tértem magamhoz egy sötét szobában. Csak sötét foltokat láttam egyenlőre, de nem is akartam többet látni a szobából vagy a házból. Láttam ahogy valaki néz be az ajtón először nagyon megijedtem mert picit sápadt arca volt az illetőnek a félhomályban de aztán amikor halk beszédhangokat hallottam tudtam ki az. Átbújtam a kezemen, és letéptem a számról a ragasztószallagot, ami eléggé fájdalmas élmény volt. Rugdalózva probáltam a bokámról leszedni az anyagot ami valami erős durva tapintású textíl volt. Néhány percet szenvedtem vele de nem sikerült. Még egyszer körbenéztem és legnagyobb megrökönyödésemre ott állt tőlem három méterre egy eléggé élettelennek tűnő emberke aki tágra nyitott szemekkel kissé oldalradöntve a fejét bámult engem. Amikor megpillantottam körülbelül 10 évet öregedtem és majdnem sikitottam is, csak nem jött hang a toromból. Felhúztam magam és az asztalra néztem amibe beüthettem a fejem.Megláttam rajta egy kést azt gyorsan magamhoz vettem. Mandy kiabált valamit, ami miatt összerezzentem. Kihuztam a kést a tokjából és láttam hogy ez nem egy akármilyen kés. Egy athame.*
|
 *Figyeltem a történéseket teljes csendben, majd eszembe jutott valami.-Sofie!!*kiabáltam tokom szakadtából a lánynak. -Emlékszel amit a nyaklánccal kapcsolatban mondtam??Fogjátok meg egymás kezét!!*mondtam, és közelebb hajoltam a lyukhoz.-Csak jó dolgokra gondoljatok, és semmi esetre se engedjétek el egymás kezét!*mondtam, ahogy csak a torkomon kifért, és hátrébb húzódtam. Hátamat a falnak döntöttem, és megszorítottam a nyakláncom.~Nem bánthatod őket, mi erősebbek vagyunk,Vous ne pouvez pas blesser, nous sommes plus forts.~ mondtam el franciául is ugyanezt, mert anyu ezt tanította, majd odasétáltam a még fenntlevőkhöz, és egy-egy ponton hozzájukértem, ezzel védelmet biztosítva számukra.
|
*Halk lépteket hallottam magam mögött. Majd mikor hátranéztem majdnem elsikitottam magam. Sofie állt mögöttem.* - Sofie azt mondtam ne gyertek utánam! Minegy. Szerinted hogyan szabadítsuk ki Sam-et? - *néztem kicsit mérgesen de kérdően a lányra. Azon gondolkodtam mi volt az egyik filmben amit Lindával néztem. Abba is hasonló történt*~Volt benne az a rész ... Amikor az egyik lány ráugrik a szörnyre és lefogja a szemét addig a másik kiszabadítja. aztán elengedi de...~*Visszagondoltam hogy elkepja de a csaj megmenekül.* ~És mi lesz ha mondjuk Sofie-t elkapják?~*Most mindkettőnkért aggódtam egy kicsit. Jelenleg semmi nem jutott eszembe.* |
*Matt kihúzott*-Köszi-*hálálkodtam,majd észrevettem,hogy sam eltünt*-Sam?-*kérdeztem,majd Lina utánna ment.*-Remélem nem bánjátok,ha én is megyek-mondtam,majd válaszra sem várva halkan Lina után mentem.Én is éreztem a hideget,majd észrevettem Linát.és samet.Meg volt kötözve,és egy furcsa "valami" állt mellette.Megszólalni s bírtam.Gondolkodni kezdtem,hogyan szabadítsuk ki*~Talán egyikünk eltereli a figyelmét,a másik meg kiszabadítja...aztán...~*csak eddig jutottam.*~Talán öjjük meg?De lehet hogy nemtudjuk.~*gondolkodtam.* |
*Egy pillanatra megállt a szívem mikor Sam a pincébe esett.* - Sam jólvagy? - *kérdeztem. Sofie és Mandy lement hozzá. Rengeteg hulla volt lent. Megrémültem egy kicsit de Josh és Matt társaságában maradtam. Mikor a lányok úgy döntöttek feljönnek láttam hogy Sam eltűnik.* - Hova lett? - *néztem a lányokra akik a "Nem tudom" arckifejezést vágták.* - Megkeresem ti maradjatok fenn itt - *mondtam és leereszkedtem a pincébe és elindultam a sötétbe. Hirtelen rettentő hideg lett. Majd egy lelakatolt ajtóhoz értem. Egy régi táblán ez állt:Tom szobája.~Huh ez valami gyerek szobája.~*gondoltam majd egy kis húzással kinyílt az ajtó hangtalanul. Láttam Samet megkötözvé és az alakot.*~Huh mint egy korábbi álmomban.~*futott rajtam végig a gondolat. Már csak egy terv kellett hogy kiszabadítsam Samet. Hosszasan gondolkoztam.* |
-Csapda? Senkinek nem ártottunk semmivel. Ez nem magántulajdon, vagyis de az de ez Robertséké gondolom nem bánják ha körlnézünk itt bent... Az a kérdés hogy hogy kerülnek ide a hullák.-*mondtam és felnéztem Mattre aki meglepett arcot vágott és az alsó helyiséget bámulta. Motoszkálást hallottam hátulról mindhárman hátranéztünk, és a hulla lejjebb csúszott a többiről. Majdnem Sofie nyakába ugrottam, de aztán a józan eszem jelzett hogy az az édes kedves gravitáció megint cseszeget.*-Nah Alex. Ugyis olyan nagy a szád huzz ki minket szépen sorjában.-*mondtam és figyeltem ahogy Alex, Matt segitségével(vagyis inkább forditva) Felhúzza Mandyt. miközben a soromra vártam egy nagyon halk lépést hallottam a hátam mögül, majd valaki elkapta a számat és a derekam elejtettem a zseblámpát és berántott a sötétbe.*
 *Felhúztuk Mandyt és Sofiért nyúltam amikor észrevettem hogy nincs mögötte senki.*-Hát Sam?-*kérdeztem és Sofie felvette a földről a zseblámpát.*
|
*Csakúgy pörögtek körülöttünk az események, és mikor beleestek a csajok a pince szerű valamibe, kissé megrémültem.- Túl irónikus lenne, ha lenne kijárat mi?*kérdeztem, hátha tudom menteni egy kicsit a helyzetet.-Lemegyek hozzátok.*mondtam, és a lyukon keresztül leereszkedtem a csajokhoz.-Ez meglehetősen különös.*Néztem körbe a csontvázakra. -Sam...idevilágítanál?*sétáltam oda a falhoz, és valami nedveset éreztem rajta, és tudni akartam mi ez. -Azta.*dülledt ki a szemem a látványon ami a fény ideértével fogadott.-Sikoly.*mondtam, és néztem kezemen, hogy mi lehet ez az anyag.- Ez biza vér.*mondtam, és elkezdtem kombinálni.-Lehet, hogy amiket halllunk sikolyokat nekik köszönhetjük?*kérdeztem a lányokhoz forduva.-Az túl egyszerű lenne. Lehet hogy csapda?*kérdeztem, és adrenalinszintem a túrőképességem határát verdeste. |
-Semmi baj,bár inkább én kérek elnézést-*mondtam*-Hogy érted azt,hogy...-*nem tudtam befejezni a mondatot,mert megláttam a csontvázokat*-Ööö...-*nyögtem,majd egy lépést hátráltam,és ráléptem valamire,ami nagyot reccsent,mint egy nagyon régi csont.Teljesen megdermedtem,megszólalni se bírtam.Sam körbeirányította a lámpa fényét,és megláttam a többi csontvázat*-Eee...zzzz...mmm...eeeggg...mmmiii?-*kérdeztem dadogva.sam hirtelen rávilágított egy még egészen frissnek tűnő hullára.Mivel mást nem tudtam kinyögni,sikítottam egyet.* |
-Bocs...-*motyogtam Sofienak.*-Én jól vagyok... De ő nem....-*mutattam a zseblámpával a csontvázra, majd feltápászkodtam és körbeirányitottam a zseblámpa fényét.* |
*Még mindig tele rossz érzéssel,és mégrosszabb emlékell,leszálltam Daliaról.Kissé remegve ugyan,de kikötöttem,majd bementem a többiek után.Alig voltunk még itt,azon kaptam magam,hogy lina fejénél térdelek.*-Angelina Lilianna Jessica Skechers!Biztos hogy jól vagy?-*kérdeztem,és láttam a többiek furcsa pillantását Lina nevén,de a lány látszólag jólvolt.*-Ha aludni szeretnél,akkor szólj,és hazamegyünk!-*nevettem.Sam hirtelen hatalmas reccsenések és puffanás közeepette leesett valahova.Óvatosan a lyukhoz mentem.*-Sam!Mit csinálsz ott lent?-*kérdeztem,majd sikítás hallatszott*-Sam?Sikító rohamaid vannak vagy mi?-*kérdeztem ismét,de aztán eelőjötrt az aggódó énem*-És jólvagy?Megütötted magad?*-kérdeztem aggódva*-Gyere,segítek kijönni-*nyújtottam a kezem a lánynak.Mikor megfogta,megpróbáltam felhúzni,de túl nehéznek bizonyult(ezt nem sértésnek szántam de azért így nehéz húzni).Az öreg padló megreccsent,majd tompa puffanássaf földet értem szegény Samen.Gyorsan föltábázkodtam.*-Ó Sam nagíon sajnálom jól vagy?-*kérdeztem aggódva,és felsegítettem a lányt.* |
Alex: * A térdemre támaszkodva néztem Linát, aki elég furcsán viselkedet biztos voltam benne hogy picit beüthette a fejét. Amikor fel akart állni visszanyomtam.*-Maradj kicsit ülve, és jobban leszel.-*mosolyogtam a lányra. Összerezzentem amikor Sam mögöttem valahol sikitott. bosszusan hátranéztem majd egy gúnyos vigyor folyt szét az arcomon.*
Sam: *Lina köré gyűltünkde aztán szemmel láthatólag jobban lett ugyhogy nézelődni kezdtem. A falnál a kis szekrény tetején volt egy régi szórólap egyautóbontót hirdetett. Azon olvasgattam hogy mikori lehetett, amikor éreztem hogy valami mászik a karomon. Lenéztem és megláttam egy nagyon nagy kövér pókot. Óriásit sikitottam és lesöpörtem magamról a rusnya dögöt. Ha volt valami amitől ijedtemben meghalni is képes lennék az a pók.*
Matt: *Meglepetten néztem Samre amikor sikitott aztán rájöttem hogy miért és kitört belőlem a nevetés. Amikor Sam már ölni tudott volna a tekintetével kicsit rémült arcot vágva hirtelen befejeztem a nevetést.*-Sam ottvan a válladon!-*mondtam (de természetesen nem volt semmi ott) és kárörvedve figyeltem ahogy a lány ugrik egyet a vállát söprögetve. Sam megbotlott a cipőfűzőjében és nagyot puffant a földön, a padló meg nagy reccsenéssel beszakadt.*
Sam: *Leestem de szerencsére nem túl nagyot. Felálltam és olyan magasan volt a ház padlója hogy a kinyujtott kezemmel majdnem elértem.*-Körülnézek, keresek valami kijáratot... Hű de sötét van.-*motyogtam miközben az övtáskámban kotorásztam a zseblámpáért. Felkapcsoltam és egy csontváz logott le pont előttem a gerendáról. Sikitani sem tudtam csak nyőgtem egyet és hátráltam, de ráléptem valamire ami nayot reccsent a lábam alatt mint amikor a csont eltörik. Meg sem akartam nézni mi voltaz csak sikitottam egyet.*
Alex: *A padlón lévő lyukhoz kúsztam ugy hogy nehogy alattam is beszakadjon és láttam a kevéske fényben hogy Sam feltápászkodik.*-Fógyókúráznod kéne...-*mondtam gonoszkodva és a visszaérkező Be kéne fognod! válaszra felkuncogtam. Egy kis idő mulva ujjab sikitás hallatszott.*- Miaz Sam csak nem egy vérszomjas 2cm széles kis pók?-*kiáltottam le neki.*
|
*A házhoz közeledtünk de rossz érzésem volt. Árnyak bukkantam fel előttem és egy mozdulattam falfehéren fordultam le a lóról. Kicsit elbambultam majd megfogtam Szépséget és elindultam egy közeli fához.* - Jó-ó..ól va-ggy..ok - *mondtam dadogva. Kikötöttem Szépséget a fához és beléptem a házba. Nagyon féltem a kezem nagyon remegett. Egy elsuhanó árny miatt megint a padlóra estem.* - Aúúú na ez már fájt. - *mondtam és a fejemet tapogattam. Továbbmentem. Körülnéztem és megtáttam valami nyakláncot.* - Nézzétek - *muttatam a többieknek.A nyaklánc nem tűnt réginek.* - Ez nem valami régi - *néztem. Mégegyszer láttam az árnyat és valami kézzé alakult ami felémnyúlt. Hátráltam egy kicsit majd megint hanyattdőltem. Falami fekete alakott láttam a szemem előtt és kapkodtam ide-oda. Mikor kinyitottam a szemem mindenki körülöttem állt és nézett.* - Remekül... vagyok... csak... láttam... valami... alakot... fekete... köpönyeg... - *és újab földre zuhanás. Már elegem volt a hanyattdőlésből de ennek így kellett történnie. Felkeltem és a többiekre néztem.* - Jól vagyok - *mondtam megkönnyebülve.* |
 * Igyekeztünk az istálló felé. Hiszen már nagyon sötét volt. Ceasar Sam és Nita mellett kullogott fejét lefelé hajtva igyekezett hazafelé.*~Ha hazeérünk kihívom hozzá az állatorvost!~* Gondolkoztam *
 * Igyekeztem amennyire ez tőlem telt. Mindenem fájt. De azért ,hogy hazaérjek bármire képes lettem volna. Kiváncsi vagyok mennyi idő kell ahoz hogy végre a meleg istállóban találjam magam.*
Folyt. köv. :.Istálló |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Kicsit furcsának találtam a fingó hullá,de ezen már meg se lepődtem igazán.Lina eloldozta Samet,majd mindkettőnket maga után rántott,és kisegített a lyukból.Gyorsan kifelé rohantam.Utolsó voltam és az ajtó(ki tudj,miért)becsapódott előttem.Próbáltam kinyitni,de hiába,mintha beragadt volna.A hulla közeledett,de az ajtó nem nyílt ki.Már csak pár méterre volt tőlem,de nagyon lassan jött.Az ajtó még mindig be volt ragadva.Mégegyet rántottam a kilincsen,de az a kezemben maradt*~Ooo...~*gondoltam rettegve,de akkor a hulla összeesett,és az ajtó kinyílt.Villámgyorsan kirohantam,és próbáltam eloldozni Daliat,de mintha csomó lett volna rajta,nem ment.Ismét láttam a hullát,ahogy közeledik felém.Újra megpróbáltam eloldozni a lovam,és most szerencsére sikerült is.Gyorsan felpattantam rá,és a többiek után vágtattunk.*
*Kicsit undi dolog történt. A szörny össszerogyott és egy hatalmasat fingott.*~Fúj~*majd Sam-hez rohantam.* - Gyere Sam. - *súgtam és letéptem a lábáról a textilt.* - Gyere - *mondtam de a hulla feléledt és felénk jött.* - Gyere már! - ordítottam rá.Nem érdekelt mit cinál Sofie-t és Samet is magam után rántottam. Felsegítettem őket a lyukba és láttam hogy jön a hulla. Hatalmasat sikoltottam majd Josh felsegített.* - Tünés!!! - *mondtam. És kirohantam a házból. Mintha láttam volna hogy mindenki elesik és visszafordultam. De mikor csak a hullát láttam gyorsabban rohantam. Már mindenki lovon volt. Felpattantam Szépségre és elindultam a tengerpartra.*
*Kicsit beüthettem a fejem mert megkötözve tértem magamhoz egy sötét szobában. Csak sötét foltokat láttam egyenlőre, de nem is akartam többet látni a szobából vagy a házból. Láttam ahogy valaki néz be az ajtón először nagyon megijedtem mert picit sápadt arca volt az illetőnek a félhomályban de aztán amikor halk beszédhangokat hallottam tudtam ki az. Átbújtam a kezemen, és letéptem a számról a ragasztószallagot, ami eléggé fájdalmas élmény volt. Rugdalózva probáltam a bokámról leszedni az anyagot ami valami erős durva tapintású textíl volt. Néhány percet szenvedtem vele de nem sikerült. Még egyszer körbenéztem és legnagyobb megrökönyödésemre ott állt tőlem három méterre egy eléggé élettelennek tűnő emberke aki tágra nyitott szemekkel kissé oldalradöntve a fejét bámult engem. Amikor megpillantottam körülbelül 10 évet öregedtem és majdnem sikitottam is, csak nem jött hang a toromból. Felhúztam magam és az asztalra néztem amibe beüthettem a fejem.Megláttam rajta egy kést azt gyorsan magamhoz vettem. Mandy kiabált valamit, ami miatt összerezzentem. Kihuztam a kést a tokjából és láttam hogy ez nem egy akármilyen kés. Egy athame.*
*Figyeltem a történéseket teljes csendben, majd eszembe jutott valami.-Sofie!!*kiabáltam tokom szakadtából a lánynak. -Emlékszel amit a nyaklánccal kapcsolatban mondtam??Fogjátok meg egymás kezét!!*mondtam, és közelebb hajoltam a lyukhoz.-Csak jó dolgokra gondoljatok, és semmi esetre se engedjétek el egymás kezét!*mondtam, ahogy csak a torkomon kifért, és hátrébb húzódtam. Hátamat a falnak döntöttem, és megszorítottam a nyakláncom.~Nem bánthatod őket, mi erősebbek vagyunk,Vous ne pouvez pas blesser, nous sommes plus forts.~ mondtam el franciául is ugyanezt, mert anyu ezt tanította, majd odasétáltam a még fenntlevőkhöz, és egy-egy ponton hozzájukértem, ezzel védelmet biztosítva számukra.
*Felhúztuk Mandyt és Sofiért nyúltam amikor észrevettem hogy nincs mögötte senki.*-Hát Sam?-*kérdeztem és Sofie felvette a földről a zseblámpát.*
* Igyekeztünk az istálló felé. Hiszen már nagyon sötét volt. Ceasar Sam és Nita mellett kullogott fejét lefelé hajtva igyekezett hazafelé.*~Ha hazeérünk kihívom hozzá az állatorvost!~* Gondolkoztam *
* Igyekeztem amennyire ez tőlem telt. Mindenem fájt. De azért ,hogy hazaérjek bármire képes lettem volna. Kiváncsi vagyok mennyi idő kell ahoz hogy végre a meleg istállóban találjam magam.*