|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 18:56 - |
|
|
Óriási erdő és egybe olvad a Félelmetes erdővel. Az erdei út és a patak is itt található. A farkasok egyik kedvenc vadászterülete.
|
|
[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*Mikor megláttam, hogy csak egy nyuszi volt, megnyugodtam. Az ember továbbra is türelmes volt.* ~ Nahát! ~ *gondoltam.* ~ Ez aztán tényleg türelmes ember. De nem akarom, hogy én is így fel legyek szerszámozva és SZABAD akarok lenni! ~ *gondoltam és inkább a szabadságot választottam.*
|
*A ló tett egy lépést,és közelebb tette a fejét a kezemhez.Megszaglászta és reméltem,ezúttal elfogadja.Ekkor zaj hallatszott a bokorból.A vadló nagyon megijedt,én is odakaptam a fejemet..Kiugrott belőle egy nyuszi,de amint meglátott minket,azonnal el is tűzött.A vadló még kicsit rémült volt,de megnyugtató mosolyt vetettem rá.*-Semmi baj,csak egy nyuszi volt.-*Szóltam lágy hangomon,hiszen még mindig nem jöttem ki a sodromból.*
|
*Az ember továbbra is tartotta a csemegét és közben beszélt hozzám elég nyugodt hangon. Nyihogtam egyet.* - Biztos? - *kérdeztem az embertől és kicsit nyugodtabb lettem.* ~ Na jó! Valamit lépnem kell. ~ *gondoltam és egy lépést tettem előre. A lány elmosolyodott és örült ennek, főleg mikor a fejemet közelebb tettem a kezéhez. Megszagoltam. Finom illata volt.* - De mi van ha mérgező? - *kérdeztem magamtól.* ~ Dehát annak a másik lónak sem lett semmi baja. ~ *gondoltam és egyre izgatottabb lettem. Mikor még közelebb tettem volna a fejemet a kezéhez és a csemegéhez, valami neszt hallottam meg a bokorból és megijedtem.*
|
*A ló még mindig nem vette el a jutalomfalatot.*-Vedd csak el,és edd meg.Nem lesz tőle bajod.-*Mondtam,és még mindig nem voltam türelmetlen.Az emberek általában gyorsan felhúznak,de a lovakkal más a helyzet.Akár 5 óráig is eltartottam volna a kezemben a csemegét,de azért reméltem,ennél hamarabb veszi majd el.*~Nem adom fel.Egyszer csak lép valamit,hiszen éhes lesz.Akkor majd megeszi,amit adok neki.~*Gondoltam,és továbbra is kitartóan kínáltam a vadlónak a jutalomfalatot.*
|
*Tétováztam, s ezt a kétlábú is látta, vagy ahogy mondani szokták, az ember is. Még mindig tartotta a jutalomfalatot. Amikor hosszabb ideig tartotta, elővett egy másikat amit odadott egy...lónak! Aki elfogadta és látszott rajta, hogy ízlik neki. Az embertől sem félt, ráadásul valami fura kötelek meg szerszámok voltak rajta. Furcsáltam ezt.* - Hé te! Nem félsz az embertől? Mi ez a finomság amit tart a kezében? - *kérdeztem a lótól. Az ember továbbra is tartotta a finomságot, látszott rajta, hogy valamit akar tőlem, de azt nem tudtam, hogy mit.*
|
*A vadló tétovázott.Nem akarta elvenni a jutalomfalatot.Továbbra is kedves és megnyugtató hangon szólaltam meg.*-Vedd csak el.Nem lesz tőle bajod.-*Mondtam,majd elővettem egy másik csemegét,amit odaadtam a lovamnak.*-Látod?Finom.-*Mondtam,és újra odanyújtottam neki a jutalomfalatot.Kíváncsi voltam,ezúttal hogy reagál majd.*
|
*Egyre közelebb értem a különös szaghoz. Ekkor megláttam egy kétlábú élőlényt.* ~ Hmm... Nem valami ijesztő. ~ *gondoltam magamban és jól megnéztem, majd elindultam felé. Ekkor kinyujtotta felém az egyik kezét, vagy milyét.* ~ Hé, ez meg mit akar tőlem ? ~ *gondoltam magamban és kicsit megugrottam. A nézése nem volt ijesztő, így kicsit megnyugodtam. Aztán egyszer csak kivett a zsebéből valamit. Valami... finomságot, mivel elég finom illata volt! Közelebb léptem hozzá.* ~ "Vigyázz az emberekkel!" : Jutottak eszembe a kanca szavai. De hisz ez valami finomat nyújt nekem! Most mit tegyek? ~ *döntésképtelen voltam. Nem tudtam, hogy mit csináljak, így csak álltam ott, az ember előtt.*
|
*Két vadló is volt a közelünkben.Az egyik elvágtázott,a másik közeledett felénk.Nem állt szándékomban elkapni,hiszen már volt saját lovam.Már nem ültem a lovamon,ezért amikor a vadló közelebb ért,lassan kinyújtottam felé a kezemet,amitől kicsit megilletődött.*-Ne félj,Nem bántalak.-*Mondtam halkan és kedvesen.Vigyáztam,nehogy fenyegetőn bámuljam,inkább megnyugtató pillantást vetettem a vadlóra.Kiszedtem a zsebemből egy kis jutalomfalatot(mert mindig van a zsebemben),és odanyújtottam neki.*
|
*Egyszer csak megláttam egy lovat, aki figyelmeztetett az emberekkel vagy mikkel kapcsolatbann.* - Kösz, hogy szólsz. De mik azok az emberek? - *kérdeztem tőle, de ő meg sem várva válaszomat, elvágtatott. Ekkor elindultam lépésben, majd ügetésre váltottam és utána akartam kiabálni, de inkább mégsem tettem. Mi van ha azok az emberek valami félelmetes lények, akik bántani akarnak engem? Ez a ló nem hiába figyelmeztetett velük kapcsolatban.* - Nem érdekel. - *mondtam és patáimmal megint csak a földet kapartam, közbe pedig horkantottam.* - Megnézem mik ezek az emberek! - *jelentettem ki és vágátba ugrottam.*
|
 *Behúzott nyakkal osontam el az emberektől nemmessze a bokrok között, és mérgelődve próbáltam a lehető leghalkabban osonni. Mit képzelnek ezek?? Persze ha előjövök egyből jönnek a hülye köteleikkel mintha csak az övéjük lenne a sziget. Amikor elhaladtam mellettük párszáz méterre láttam hogy egy mén, lassan közeledik az út közepén az emberek felé. Kikerekedett szemekkel csaptam hátra a fülem majd megráztam a fejem, és közben arra gondoltam hogy megőrült. Épp indultam volna tovább de nem volt szivem hagyni hogy elkapassa magát.*-Hé te ott. Vigyázz az emberekkel...-*szóltam oda majd megráztam a sörényem és ügetésbe majd vágtába kapcsolva elhagytam a helyszínt.*
//Folyt köv. Patak//
|
*Egy erdőben vágtáztam eszeveszetten, de mégis óvatosan, nehogy neki menjek a fáknak, bár nem nagyon láttam mivel sötét volt. Hajnalodott. Hirtelen valami különös szag ütötte meg az orromat. Lószag és valami más. Valami egészen más. Amit még sohasem éreztem. Ez nagyon kiváncsivá tett, tehát lelasítottam lépésre majd megálltam, és füleimet hegyezve figyeltem. Még mindig éreztem azt a különös szagot, és ez nem hagyott nyugodni. Nyugtalan lettem és patáimmal a földet kapartam, közbe pedig prüszköltem.*
|
*Lassan kezdtem unni ezt a helyet ezért elmentem másfelé*
//folyt.köv. erdei patak//
|
*Rebecca azt mondta,hogy az anyukája azt kérte tőle,hogy menjen haza.Majdnem én is sírni kezdtem,hiszen annyi mindent tett értem.*-Rebecca,nem felejtelek el sose.Annyi mindent tettél értem.És mindent köszönök.-*Mondtam,majd amikor elment,Sesilre néztem.Vártam,mi fog történni.*
|
- Warrior, Blacky!-*kiáltottam és már fordultam volna Sesilhez, amikor felhívtak.Felvettem a telefont.Anya volt az, azt akarta, hogy hazamenjek, ha nem megyek haza, akkor ő jön értem.*-Lányok, haza kell mennem.-*már sírtam volna, de nem akartam így elbúcsúzni tőlük.Magamba folytottam hát a sírást és könnyes szemmel elköszöntem Haileytől és Sesiltől.*- Lányok remélem tudjátok, hogy örökre a barátaim maradtok.-*mondtamaztán elbúcsúztunk egymástól és elindultam a cuccaimért.Sesillel megbeszéltük, hogy megkeresik Blackyt és Warriort, Blackyről majd foglalkoznak helyettem is, mivel őt nem vihettem magammal.*
Folyt.Köv.: Lakóház, Rebecca Laztan szobája
*Blackyvel megijedtünk a sötétben és elvágtattunk az istállóba.Nagyon féltem.Blacky érezte, hogy valami baj van Rebeccával, de nem nagyon akart visszafordulni.Az istálló ajtaja tárva nyitva volt, így könnyen be tudtunk menni a boxunkba, ami úgyszint nyitva volt.Pontosan nem tudtam, hogy mitől ijedtem meg, csak azt, hogy futni kell, mint az őrült.
Folyt.Köv.: Istálló
|
*A boldogság lassan félelemmé és aggódássá nőtte ki magát.Sesil a földön feküdt továbbra is.Nem ment vissza érte a lova,ezért újdonsult lovamat odairányítottam Sesil-hez.Leszálltam,majd leguggoltam hozzá.*-Jól vagy?-*Kérdeztem,de tudtam,ezek után nem biztos,hogy jól van.*~Na,most aztán mégis mit csináljak?Mi lesz,ha a farkasok hamarosan idejönnek?Akkor aztán bajban leszünk.~*Ideges ugyan nem voltam,de kicsit aggódtam,mit hoz a jövő.*
|
*Warrior ledobta Sesilt,majd elvágtázott.Blacky Warrior után eredt,és hamarosan mi is mentünk utánnuk.Fogalmam se volt,hová megyünk.*~Remélem,haza megyünk.Talán Warrior egyenesen hazavágtázik majd Sesil-el.~*Gondoltam reménykedve,és szinte már élveztem a vágtát a saját lovam hátán.*
|
//Kittnával már megbeszéltük, szóval most már nem.Ha nem beszéltük volna meg, nekem is mindegy lenne, de nem így van.Nem muszály majd úgy elnevezni, ahogy eredetileg :D//
*Hailey átvette a nyerget és a lóra tette.Felült rá, majd megpaskolta a nyakát.*-Na, mi lesz a neve?-*kérdeztem kiváncsian.Odamentem a lóhoz, és a fülébe sugtam*- Jól va, ügyes vagy.Ugye, hogy tetszik?-*kérdeztem a lovat.Végig simogattam a nyakát.*-Na, ideje lenne hazamenni.-*mondtam a többiekre nézve*
*Hailey elfogadta a nyergem.Felültem Warriorra, aki elégedetten felhorkantott.*-Úgy van fiú!-*mondtam, majd megsimogattam a nyakát.*-Rebeccának igaza van.Haza kellene mennünk.Sötétedik, és a köd is leszállt.A farkasok most nagy veszélyt jelentenek.-*mondtam kicsit ijedten, de nem féltem tőlük, ha Warrior hátán ültem.Warrior hírtelen ágaskodni kezdett és ledobott a hátáról.Blacky kötelét elszakítva elvágtatott.Blacky is futásnak eredt, egyenesen Warrior után.*
|
//Amúgy felőlem ez a vadló is lehet Hailey-é,nekem oly mindegy:)De ahogy ti döntötök.//
*Átvettem Sesiltől a nyerget,majd felraktam a vadlóra.Tűrte,ezért meghúztam a hevedert.Egy kicsit körbevezettem,majd megint húztam rajta.Megpaskoltam a nyakát,majd óvatosan felültem rá.A nyakát simagattam,és a lányokra néztem.A ló nyugodt volt végig,így végül már nem voltam izgatott se.*~Ezt elég nehéz elhinni,de megtörtént.~*Gondoltam,és végre úgy nézhettem egy lóra,mint a saját lovamra,hiszen az is volt.*
|
//Brabra, nem rátok gondoltam, Kittna írni fog az ő lovával!//
*Örülök, hogy tetszik!Ezért volt az a sok kérdés!-*mondtam megkönnyelbülten.*-Na, mehetünk haza?-*kérdeztem Haileyt.Ha akarod kölcsönadjuk a az egyik nyerget.Warrioré nagyobb, Blacky nyerge elég kicsi lenne neki.-*mondtam nevetve.
*Igen, szívesen kölcsönadjuk bármelyiket.Tessék.-*levettem Warriorról a nyerget és odaadtam Haileynek.Na, akkor van kedved rajta lovagolni?Biztosan tűrni fogja!-*mondtam, és bizakodva a ménre néztem.*
|
*Három ember jött arrafelé pontosabban pont felém.az egyik megállt a másik kettő jött felém.Kicsit féltem hogy mit tesznek de nem mentem el.Az egyik lány megsimogatta az orrom.Ezt kicsit rossz néven vettem de tűrtem.De egyvalamin nagyon meglepődtem.Azt mondta a másik lány hogy én leszek a másik lánynak a lova.*~Jaj most mit tegyek??Fussak el??Nem,nem futok engedem magam.Ha rosszul tartanak megszökök ha nem akkor nem.Csak nem olyan rossz.~*Azzal fogtam magam és odabalagtam a házi lovakhoz.Megböktem a laszót hogy nyugodtan rakják rám.*-Gyertek nyugodtan rakjátok rám-~Úgyse érthetik mit mondok.~*A két lány odajött hozzám.Én belenyomtam az orrom az egyik lány (Haley) kezébe.És vártam hogy mit tesznek.*
|
[80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Behúzott nyakkal osontam el az emberektől nemmessze a bokrok között, és mérgelődve próbáltam a lehető leghalkabban osonni. Mit képzelnek ezek?? Persze ha előjövök egyből jönnek a hülye köteleikkel mintha csak az övéjük lenne a sziget. Amikor elhaladtam mellettük párszáz méterre láttam hogy egy mén, lassan közeledik az út közepén az emberek felé. Kikerekedett szemekkel csaptam hátra a fülem majd megráztam a fejem, és közben arra gondoltam hogy megőrült. Épp indultam volna tovább de nem volt szivem hagyni hogy elkapassa magát.*-Hé te ott. Vigyázz az emberekkel...-*szóltam oda majd megráztam a sörényem és ügetésbe majd vágtába kapcsolva elhagytam a helyszínt.*
