|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.24. 19:02 - |
|
|
Ez az ösvény visz be a világos erdőből a félelmetesbe, majd ott egyszer csak a legnagyobb ködben vége szakad. És ne gondold hogy visszafordulhatsz! Addigra köddé válik...
|
|
[59-40] [39-20] [19-1]
 *Egy nyőgésszerű sóhajjal, az oldalamra fordultam belemarkoltam az avarba, és rájöttem hol vagyok. Valoszinüleg egy erdőben. Felpattantam. Meg kell keresnem Sunshinet. Majdnem orra estem de sikerült alkapnom egy fát. letérdeltem és visszaültem a földre. Hát nem most fogom megkeresni. De kitudja mi lesz vele mondjuk egy fél óra múlva? Mivan ha azóta amióta leestem róla már egy óra is eltelt. Lehet hogy eltévedt. És Tuck. Biztosan észrevette már hogy eltűntem és azt sem tudja merre mentem, halálra aggódja magát. A fának döntöttem a fejem de azonnal el is emeltem, mert nagyon fájt. Odatettem a kezem, és éreztem hogy vérzek. *-Sunny!-*probáltam kiáltani de csak egy halk suttogás jött ki a torkomon. Felálltam és elindultam valamerre, és közben a fákhoz támaszkodtam. A ruhám az esőtől teljesen átázott, fáztam, ráadásul mindenem a nyeregtáskámban volt. Még a mobilom is.*
|
 *Követtem Sunnyt, de egy időután elvesztettem a nyomát.-Lily, Lily!*üvöltöttem torkom szakadtából, majd messze mintha Sunnyt láttam volna átugrani az úton. Nm akartam Sunnyval foglalkozni, hiszen a hugom sokkal fontosabb számomra, de tudtam, ő nem élné túl, ha elkeveredne a lova, ügetésre fogtam Royalt így több esélyem volt megtalálni, majd megláttam Sunny világos szőrét a sötét erdő fáiközt, de ráléptem egy ágra s hangos reccsenéstől Sunny útnak eredt. Fogalmam sem volt hol vagyok, csak azt tudtam: meg kell találnom a hugomat. És a lovát is. Sunny patazörejét hallottam mögülünk, de mikor odafordultam semmi egyebet nem láttam, csak egy vadat.-Sunny!*kiabáltam valamivel halkabban mint az előbb, ekkor Sunny vonalait láttam kirajzolódni a homályban.Közelebb sétáltam, s közben halkan beszéltem hozzá, hogy tudja: nincs mitől tartania. Sunny hangosat nyihogott, mire Royal halk "röföglssel" válaszolt. Odaléptem a lóhoz, s megsimítottam nyakát, majd levetttem a szárat a nyakából, és hugom keresésére indultam, amit a közelgő szürkület nehezített meg.De tudtam: nem adhatom fel, és nem is fogom feladni.
|
*Kirobbantunk a bozótból és Sunny gyorsabb iramra fogott, végig egy kissebb ösvényen. Érdekes volt hogy köd volt az ösvényen és annak vonzáskörzetében, méghozzá majdnem tejköd. Szép környék volt. A helyzet ellenére is elragadta a tekintetem. Sunny szédítő sebességgel haladt. Egyszer csak azon kaptam magam hogy eltűnt az ösvény, és Sunny a fák között cikázik. Alig bírtam megjegyezni hogy merről jöttünk, aztán végül el is vesztettem a fonalat. A sok kanyargástól és rázkódástól hányingerem lett és véletlenül elengedtem Sunny sörényét, leestem, beütöttem a fejem és ráadásul beakadt a lábam a kengyelbe de szerencsére gumis volt igy egy pár méter szenvedés után elengedett. Hallottam hogy Sunny lépte lelassulnak majd minden megszünt.* |
*Erre felé jöttünk vissza.Útközben eleredt az eső.*~Na...Pompás.Irány haza!Szerinted Becy?-*Becy is egyet értett velem, mert Blacky félt az esőzésektől.Hazamentünk*
*Ezen az ilyesztő ösvényen lovagoltunk.Elkezdett esni az eső.Ekkor Sesil és Rebecca váltottak pár szót, aztán ügetésből vágtába váltottunk.Az ösvényen gyorsan haladtunk, egymás után mentünk, mert ketten Blackyvel nem fértünk el egymás mellett.Megimertem az utat: Haza felé mentünk*
 *Ahogy itt jöttünk az ösvényen, esett az eső.Blacky rögtön ideges lett.Sesil azt mondta, hogy menjünk haza.Már indultunk is*
*Elkezdett esni az eső.Nagyon megilyedtem!Szerencsére meghallottam a haza szót, tehát hazafelé mentünk*
/Folyt.Köv.:Istálló/ |
-Hú..Elég ilyesztő ösvény!Na, én itt ló nélkül nem megyek tovább! - *mondtam csak úgy magam elé vatve, majd visszafordúltam, keresztül mentem az előző erdőn, majd vissza a lakóházakhoz.
/Folyt.Köv.: Lakóház/ |
*Miután a többiek nem sokkal a sikítás után visszaértek,elindultunk a házhoz.Kicsit közelebb irányítottam Ciscot Soledadhoz*-Jól vagytok?Mi történt?-*kérdeztem.Hirtelen valamit mintha láttam volna elrohanni a fáknál(Rosaile,mert ő ugye a háznál van),de nemigazán foglalkoztam vele,hiszem határozottan emberi volt és kicsit ismerős...ráadásul úgy éreztem,hogy a ház felé tart(bárhol is van az).
//Folyt. köv. Romos ház//
|
- Jól vagyok köszi, és igen.. ez nagyon hátborzongató. Nagyon megijedtem attól a valamitől. Még sosem éreztem ilyet. Mintha ő kényszerített volna ágaskodásra. Mikor rohantál.. azt mondtam neked, hogy legalább Milo épségre gondolj, és én most ugyanígy bajbakevertem Soledadot. Nagyon haragszom ezért, magamra, de az a valami kényszerített. Ő sugallta. De ezért még megfizet. Ha Soledadnak valami baja esett volna, azt sosem bocsátanám meg magamnak, de neki mégúgysem. Hálistennek, nem történt semmi baj, de ez nem rajtam múlott. Amikor ez a valami a közelemben van, egszerűen nem tudok az a nyugodt, és rendes Sonora lenni. És ha hallottad, hogy mit mondott, azt mondta, hogy ,,Ez a mi szigetünk".. de ha "mi".. akkor többen is vannak. Remélem nem találkozok egy ilyennel soha többé. Tangó.. ígérd meg, hogy mellettem maradsz. Egyedül nagyon félnék. -
* mondtam és Tanó szemébe néztem, majd Soledad parancsára elindultam a többiek után, és Tangó válaszát megvártam, majd beálltam mögé.*
* Tudtam, hogy Sonora nem akarattal csinálta, és tudtam, hogy ő is megijedt attól a valamitől.
- Köszi Milo, jól vagyunk! Csak Sonora megijedt attól az alaktól. Nem igazán szereti a hirtelen jött, új furcsa, és megmagyarázhatatlan dolgokat. Ezektől még ő is fél. * mondtam majd Milo-t és Samet hallgattam. Már indulni akartunk, de Sonora eléggé elvolt foglalva Tangóval. Pár másodpercig aranyosan néztem az enyelgésüket, majd az idilli pillanatot félbeszakítva, rendreutasítottam Sonorát. (Beálltam vele Tangó mögé, és elindultam.)
//folyt. köv. romos ház// |
 * CSak mentem. Nem tudtam merre ,de bíztam Looban gondoltam ismeri a terepet. Vágtáztunk ... mikor egyszercsak eltünt előttünk az ösvény...* ~ Uram Isten ez ilyen rovid lett volna?~ * MAjd megipllantottam egy betőrt ablakú régi romos házat... és néhány lovast.*
Folyt Köv:. Romos ház |
* CSak mentem. Nem tudtam merre ,de bíztam Looban gondoltam ismeri a terepet. Vágtáztunk ... mikor egyszercsak eltünt előttünk az ösvény...* ~ Uram Isten ez ilyen rovid lett volna?~ * MAjd megipllantottam egy betőrt ablakú régi romos házat... és néhány lovast.*
Folyt Köv:. Romos ház |
 Sam:*Még mindig a fejemben dobogott a szivem amikor Miles hozzámszólt.*-Öhm.. Nem tudom mi folyik itt. És sajnos én i láttam, sőtmitöbb a lovak is, mert Nita nekitámadt... Azt hittem otthalok meg... De hallottátok az emberi alak hangját? Én nem most hallom először. A temetőben érkezett egy hivás a mobilomra... Ugy emlékeztem kikapcsoltam de inkább nem aggodtam ilyeneken, mert gyakran szurok el, felejtek el dolgokat... Szoval felvettem és a telefon hangositón szolalt meg ezzel a hanggal. Hörgő fuldokló hangon fenyegetőzött, és addig ismételgette amig le nem raktam. Amikor hazaértünk nem hagyott nyugodni a dolog és megnéztem a mobilon a bejövő hivásokat. A híváslistában nincs meg a bejövő hívás...-*mondtam és Miles majd Soledad szemébe néztem. Egy kis rémület és bizonytalanság is tükröződött belőlük de nyugodtan néztek vissza rám. Viszont én nem tudtam nyugodt lenni.*-A sikítás nem tudom kitől származhat.-*mondtam és hagytam hogy Nita ugorjon egyet a fényre a többiekhez.*-Menjünk tovább?-*Néztem körbe de tudtam a választ ugyhogy ujra Dalia mellé irányitottam Nitát.*
 Nita:*Hallgattam Tangó és Sonora beszélgetését, amiből le is szűrtem hogy nagyjából mi történt.*-A harapós jelenés elég gyakori... Legközelebb ugy rohanj el hogy ne a sűrűbe... Élnek mérgeskígyók a szigeten de ritkán támadnak lóra. Az embereket és a farkasokat jobban birják...-*mondtam egy halvány mosollyal.*-Én már szinte megszoktam ezeket a hangokat alakokat hirtelen bevillanó látomásokat. Nem túl kellemes.-*mondtam halkan és átugrottam egy kissebb bozótot hogy az ösvényen legyek. Egy sóhallyal ujra ügetésbe ugrottam, és továbhaladtunk az ösvényen. Éreztem ahogy hivogat az erdő és a ház egyre és egyre erősebben. Néhány perc mulva ugy gondolkoztam hogy a házhoz akarnak menni? Rendben odaviszem őket, de ott nem maradok. Ez volt az utolsó épeszű gondolatom, ezután már cska főleg arra tudtm gondolni hogy merre lehet a ház és hogy oda kell mennem.*
//Folyt köv. Romos ház//
|
 *Komoly tekintettel pillantottam Sonora felé.*
- De igen. - *fújtattam halkan, hogy csak ő hallja.* - Ugyanezt éreztem korábban, az ösvényen is. Mielőtt az a valami megharapott volna... Hátborzongató, igaz?
* Láttam Sonorán, hogy egy kicsit meg van szeppenve. Az imént még fel is ágaskodott Soledaddal, pedig ez egyáltalán nem volt jellemző rá. Hiszen ő mindig, minden helyzetben olyan nyugodt és higgadt tudott maradni. Akkor most miért veszítette el ilyen hirtelen a hidegvérét? Lehetséges, hogy ennyire megrémisztette volna őt ez az egész?*
- Mondd csak, jól vagy? - *kérdeztem tőle csöndesen és az orrommal finoman megböktem Sonora karcsú nyakát.* - Sosem láttalak még ilyen felindultnak. Miért ágaskodtál? Megijedtél?
 *Mikor láttam, hogy Sonora egyik pillanatról a másikra hirtelen felágaskodik és mindkét lábával vadul kapálja a levegőt, egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Riadtan kaptam Soledadra a tekintetemet, de úgy tűnt, ő teljesen biztosan és határozottan ül a nyeregben. Rutinosan előredőlt, hogy megtartsa az egyensúlyát és halkan, megnyugtató hangon mormolt valamit Sonora fülébe. A kanca pillanatok alatt lecsillapodott és könnyedén visszahuppant a földre.*
- Soledad, minden rendben? Nem esett bajod? - *kérdeztem azonnal, amint a lány ismét ura volt a helyzetnek.* - Mi történt az előbb?
*Sonora eközben a lovam mellé lépett; csöndesen összebújtak Tangóval és bizalmasan szuszogtak, fújtattak egymásra. Elmosolyodtam. Olyan aranyosak voltak így. Örültem, hogy Tangó máris ennyire kötődik a kancához, hogy van itt olyan ló, akivel megtalálta a közös hangot, és jó volt látni, hogy ilyen remek közöttük az összhang. Ez klassz, hiszen ez azt jelenti, hogy később is nagyon jól tudnak majd együtt dolgozni kettesben; vagyis Soledad és én sokat járhatunk el együtt lovagolni. Ezen valamiért megint mosolyognom kellett...*
- Sam, mondd csak, mi történt? - *fordultam ezúttal a másik lány felé kissé aggodalmasan.* - Ki sikoltott? Uhh, könyörgöm mondd, hogy ti nem láttátok azt az izét és csak odaképzeltem... Mi a csuda folyik itt? |
* Hallottam Nita válasznyerítését, majd lassan elindultak felénk Sammel, mikor egy furcsa alakot véltem felfedezni a homályban. Furcsa, hörgő hangot adott ki, mjad Samék közeledésével hirtelen eltűnt, majd egy hangos sikítás hallatszott. Nagyon megilyedtem, és Sonora is felágaskodott alattam*- Héé kislány nyugi.. * mondtam megnyugtató, halk hangon.*- Nem szoktál te ilyeneket csinálni, mi ütött beléd?* kérdeztem és lassan elindultam Sam után, vissza.
* Láttam azt a fehér alakot. Homály volt, de én jól láttam. Az arcát kendő takarta, csak a szeme látszott ki, mely sötét volt, és hideg tekintetű. Furcsa hangokat adott ki, olyanokat mint amit Soledad fajtája szokott, de az ő hangja egyáltalán nem hasonlított egyik emberéhez sem. Nagyon megilyedtem, és felágaskodtam. Sosem csináltam még ilyet Soledaddal a hátamon, csak ha kérte, de most úgy éreztem, mintha ez az alak váltotta volna ki belőlem. Mintha ő akarta volna, és mintha egy láthatatlan kötéllel húzott volna felfele, kényszerítve az ágaskodásra. Megakartam támadni, de csak Soledad engedélyével. Egyszer csak hirtelen etűnt, és fülsiketítő sikoltást hallottam. Annyira hangos volt, mintha nem is emberi lény adta volna ki. Miután csend lett elindultam Tangó melett Nita után vissza.*- Tangó.. te nem érezted? Ezt a folytó érzést?* kérdeztem és az orrommal kiemeltem a szeméből hosszú, szép üstökét, hogy lássama szemét.*
|
*Minden egészen gyorsan történt.Az egyik pillanatban még békésen sétáltunk,a másikban Tangó hirtelen felágaskodott,és rémülten elvágtatott a sűrűbe Milessal,Soledadék pedig utánna.Erre Dalia azt hitte,vágta következik,így ment volna ő is,ha hagyom.Fél szemmel Lucasra pillantottam.*~Szegény,biztos aggódik a bátyjáért!~*gondoltam,és arra pillantottam,ahol Sodedadék eltüntek.*~Nagyon különös ez a sziget...~*gondoltam ismét.Nem tudom,pontosan mennyi idő telt el,de egyszer csak nyerítést hallottunk,és Sam elindult a hang irányába.Nem sokkal később hatalmas sikoly törte meg a csendet.Dalia rémülten felágaskodott,és legszivesebben ő is elrohant volna,de nagy nehezen visszafogtam.*-Nyugi Dalia,semmi baj...nyugi-*simogattam a nyakát,majd lassan három ló alakot lovasal a hátukon láttam közeledni.*
|
Nita: -Hé Nehogy megint elmeneküljetek!-*szóltam rá a két lóra és dühösen az árny felé vetettem magam. Már csak öt vágtaugrás és széttépem. Ez az én fajtám területe holmi kisértetek nem fognak ijesztegetni. Már csak négy vágtaugrás. Sam kétségbeesetten probálja megváltoztatni az útirányt. Három. Már hallom a hörgő lélegzetvételt és ahogy fenyegetően megszolal. Kettő vágtaugrás és az enyém. Amikor már felé akartam kapni eltünt. Szinte köddé vált. Sikerült lefékeznem és mivel túl zaklatott voltam a mókázáshoz megtartottam a nyakamon lógó Samet. Néhány másodperc síri csend követte a mutatványt. Csak Sam rémült szuszogása és Tangó halk horkantása hallattszott, majd egy óriási sikoly törte meg a vészjósló csendet. Ijedtemben felágaskodtam, majd Sonora lovasára pillantva láttam hogy ők is hallják. Amikor megszünt közelebb léptem hozzájjuk.*-Ne aggódjatok. Gyakran megesik az ilyen errefelé... Fogalmam sincs hogy miért...Mejünk vissza és közben mondjátok el hogy mi történt veled!-*néztem Tangó felé.*
Sam: -Én vagyok!-*mondtam és megkönnyebülésemben elvigyorodtam. Már láttam Soledad és Miles körvonalait. Nita oldalazva felkepta a fejét majd elfordult és vágtázni kezdett. Megláttam hogy Milesék miért olyan sápadtak mint a fal. Egy magas emberi alak állt a két ló előtt és Nita határozottan felé tartott. Probáltam visszaforditani akárhová csak ne a furcsa lényhez. Hallottam hogy halkan mormog, nem értettem egyetlen szavát sem de villámként csapott belém a felismerés: a hang a telefonból! Kirázott a hideg és sikoltottam egyet. Nita hirtelen lefékezett én meg anyakára estem de gyorsan visszamásztam. Már készültem bejelenteni hogy megörültem amikor velőtrázó sikoly szakította szét a pillanatnyi csendet. Nekünk nem volt olyan hangos de a lovaknak nagyon az lehetett. Egyből tudtam hogy nem az egyik lány az a többiek közül. Görcsösen Nita sörényébe markoltam. A sikoly mintha minden irányból jött volna. Amikor véget ért gyorsan rövidre fogtam a szárat.*-Jobb ha most visszamegyünk...-*mondtam majd visszafordítottam Nitát és amikor láttam hogy megnyugodott a nyakába dobtam a szárat. Szinte 90 fokos irányban elfordult, és megdöbbenve láttam hogy jó helyre vezetett ki minket. Megijedtem. *~Nem is erről jöttünk be...~*ondolam de megráztam a fejem. Csak képzelődök.*
|
*Hallottam, hogy valahol előttünk egy ló tisztán és élesen felnyerít, majd percekkel később mintha Sam hangja szólongatta volna Soledadot.*
- Itt vagyunk! - *kiáltottam vissza hangosan és érthetően. Reméltem, hogy Sam is felfigyel rá, és elénk jön, mert itt már annyira elhalványodtak a lovaink patanyomai, hogy gyakorlatilag nem volt mit visszakövetni és csak vakon bolyongtunk a fák között, hátha előbb-utóbb ráakadunk az ösvényre.*
- Sam! - *kiáltottam újra.* - Sam, hallasz?
*Megböktem Tangó oldalát, és abba az irányba fordítottam, ahonnan Samet és a lónyerítést hallani véltem. Tangó nem ellenkezett, és gyorsított a tempón. Alig egy perccel később észrevettem valami fehéret előttünk a ködben.*
- Nita...? Sam, ti vagytok azok?
*Ismét jelt adtam Tangónak, ő azonban tiltakozott, felvetette a fejét és keményen megvetette a lábát a földön. Idegesen prüszkölt és egy lépést sem volt hajlandó tenni előre. Biztatóan megpaskoltam a nyakát, hogy lecsitítsam.*
- Hé, mi a baj, nagyfiú? - * dünnyügtem nyugtatóan.* - Ugyan már, Tangó, ne csinálj megint felesleges cirkuszt! Csak Samék azok, nézd... - * mormoltam és én is felpillantottam a fehérségre, ám annak egyáltalán nem lóalakja volt...*
* Megint ugyanaz a furcsa, kellemetlen érzés kerített a hatalmába, mint amikor az a valami megharapta a lábamat. Borzasztóan rossz érzés volt; ideges és nyugtalan lettem tőle, és ha Miles a tulajdon hátán vonszolt volna oda, én akkor sem akartam volna közelebb menni. Tudtam, hogy az az alak előttünk egyáltalán nem Nita, habár hallottam, hogy az imént ő nyerített nekem és Sonorának és biztos voltam benne, hogy ők is a közelben vannak. Talán még látják is ezt a fehér valamit... De vajon mi a csuda lehet ez?
Oldalra sandítottam és a szemem sarkából Sonorát fürkésztem. Kíváncsi voltam, hogy ő is érzi-e ezt az iszonyatos, borzongató érzést, vagy csak én vagyok túl paranoiás.*
- Ne menjetek továáááább....! - *hörögte előttünk egy rekedt, kísérteties hang. Nyugtalanul felvetettema fejemet, és amikor éreztem, hogy Miles megdermed a hátamon, rögtön hátrálni akartam. A fenébe, tudtam, hogy nem képzelődöm...! Én megmondtam, hogy itt valami nincs rendjén!*
- Idegeneeeeek.... - * krákogta a rémisztő hang és a szavai egyre fenyegetőbben hangzottak.* - Ez a mi szigetünk.... Távozzzzatok innen...!
*Prüszköltem és közelebb húzódtam Sonorához, aki első ránézésre még nálam is jobban remegett. Reméltem, hogyha érzi, hogy itt vagyok mellette és nincs egyedül, akkor talán könnyebben megnyugszik.*
- T-te is hallottad, igaz? - *kérdeztem fojtott hangon.* - Mondtam neked, hogy van itt valami nem stimmel... |
Nita: *A kanca nyeritett egyet ugy pár száz méterre tőlünk. Visszanyerítettem, és a hng irányába fordultam. Megkönnyebültem vettem tudomásul hogy Sam beadja a derekát, és hagyja hogy elinduljak. A pár lépést bizonytalanul tettem meg, de tudtam hogy jó felé megyek.*-Része vagy, része vagy....-*motyogtam magamnak. Apa ugy tartja hogy aki ott téved el ahol született az ki is talál. Ez a szigetre különösen igaz lehet. Nyeltemegyet, és magabiztos léptekkel haladtam a hang irányába.*
Sam: *Halk nyerítést hallottam, majd Nita olyan hangosan felnyerített hogy éreztem hogy beleremeg. Elindult be az erdőbe. Már nem volt kedvem vonakodni vele.*-Eléjük megyek...-*mondtam Sofienak, és ugylátszik értette a célzást és átvette a szerepemet hogy vigyázzak a többiekre bár erre egy picit sem volt szükség. Mindenki kicsit furán érezte magát, de azt leszámitva senkivel nem volt semmi baj. Ahogy haladtunk befele az erdőbe, fucsa érzés telepedett rám. Talán félelem volt... vagy bizonytalanság. Köhögtem egy nagyot, és körbenéztem, hátra meglátom őket. Nita rutinos léptekkel szelte át az aljnövényzetet, ami egy kis biztonságérzetet adott.*-SOLEDAD! Itt vagytok?-*kiáltottam egyet, hátha meghallják.*
|
* Ahogy ránéztem Tangó lábára, nem láttam semmi sebet, de hittem neki. Igaz, nme érg ismerem, de nem hiszem, hogy csak úgy kitalált volna ilyet. És az a rémület a szemében.. az is őszinte volt.. De akkor mért nem látszik semmi?? Tangó indulni akart, de Soledad még gyorsan rámrakott egy takarót. Tangó megbökte a nyakam, de még megvártam míg Soledad felszáll. *
- Oké! Megyek!* mondtam, és elindultam Tangó mellett. Útközben még beszélgettünk a sérülésről és erről az egészről. Az úton én eléggé kényelmetlenül éreztem magamat. Az izzadság ragadóssá tette a takarót, de miután felszívta, már egész jól éreztem magam benne. Először feéltem, hogy eltévedünk mikor a köd kezdett leszállni, de ekkor pár ló körvonalát láttam meg. Reméltem, hogy istállóbeliek, ezért nyerítettem egy hatalmasat. *
- Köszönöm. Remélem azért Tangó sem fog megfázni.* mondtam és hipp-hopp felcsatoltam Sonora-a a takarót, hisz Milesék már indulásra készen álltak. Miután felszálltam, nem adtam semmi jelt Sonora-nak. Ő tudta, hová kellett mennie. Az ösvényem Milesal beszélgettem, és követtük a lovak nyomai visszafelé, de valamilyen rejtélyes oknál fogva elhalványodtak. Volt olyan, ahol mereszteni kellett a szemünket a nyeregből. Lassan elkezdett leszállni a köd. Én Miloval beszélgettem, mikor Sonora, egy hatalmasat nyerített, mej még egy nerítés hallatszott.*
-
|
- Semmi bajom. - *motyogtam Soledad felé, habár az orrom még mindig rendesen sajgott. Azért persze nem volt olyan vészes, sőt, különben is nagyfiú vagyok már. Ennyi fájdalmat még fél lábon ugrálva is kibírok.* - Inkább csak amiatt aggódom, hogy Tangó bemelegítés nélkül egyszerre ennyit vágtázott.
*Hátrafordultam a nyeregben, és egy ügyes mozdulattal kicsatoltam a nyeregtáskámat. Ha terepre mentünk, mindig magammal hoztam ezt-azt, és kényelmesebb volt a holmimat ide pakolni, mintha mindent a zsebembe gyömöszöltem volna.
Beletúrtam a táskába, kicsit kotorásztam benne, majd diadalmasan előhalásztam a vékony, de legalább finom meleg polár takarót.*
- Tessék. - *nyújtottam Soledad felé.* - Ez Tangóé, de nektek most nagyobb szükségetek van rá. Jó meleg és segít felitatni az izzadtságot. Nem túl vastag, az igaz, de Sonora legalább addig sem fázik.
*Vártam, hogy elvegye a takarót a kezemből, közben pedig az erdőt és a fákat fürkésztem.*
- Remélem, visszatalálunk... Nagyon eltávolodtunk az ösvénytől, de nem lenne túl szerencsés keveredtünk itt a semmi közepén. Gyerünk, próbáljuk meg visszaköveni a lovak nyomait. A többiek már biztosan aggódnak miattunk.
*Finoman megböktem Tangó oldalát, jelt adva neki az indulásra, de a szárakat ezúttal szorosan és magabiztosan tartottam.*
- A jobb lábamon. - *fújtattam Sonora kérdésére.* - Majdnem pontosan a csüdöm felett. Iszonyú kellemetlen volt. Mintha sok kicsi tűt döftek volna belém.
*Idegesen prüszköltem és megráztam a fejemet.*
- Bárcsak tudnám, hogy mi a fene volt az az izé... - * horkantottam bosszúsan.* - Ehh, kerüljön csak még egyszer a szemem elé, és esküszöm, én halálra tiprom!
*Megéreztem az oldalamon Miles csizmáját; így jelzett, hogy induljak.*
- Miles menni akar. Gyere, Sonora. - *mondtam halkan, miközben visszafordultam az ösvény irányába, és menet közben orrommal finoman megböktem Sonora nyakát is.* - Induljunk. Minél hamarabb visszaérünk, annál előbb figyelmeztethetjük a többieket. Jobb lesz, ha ezentúl nyitva tartjuk a szemünket. Nem tudom, mi a csuda folyik itt, de nagyon nem tetszik nekem ez az egész.... |
* Épp hogy sikerült lefékeznem Tangó mellett, majdnem belementem, de már örültem, hogy legalább megállt.*
- Értem. De pontosan hol mart meg? És nagyon fáj? * kérdeztem egy szuszra Tangót.*
- Szerintem jobb lenne visszamenni a többiekhez. Útközben mindent meghallgatok, de már kereshetnek. * mondtam és hirtelen megborzongtam, ahogy Tangó belefújt a sörényembe.~ Ő is túlhajszolta magát~ gondoltam a meleg párát érezve. *
- Jól vagy Milo?* kérdeztem, mikor Tangó megállt. A ló hirtelen felszegte a fejét, ami nem a legjobb volt Miles szempontjából, de reméltem nem esett nagy baja. Sonorát kiverte a tajték ebben a hidegben, és visszakartam sietni, nem akartam hogy megfázzon a lovam. *
- Nem haragszok, hogy ennyi gondot okoztok, de mi lenne velem ennyi kaland nélkül?* kérdeztem vissza viccesen. Tényleg nem haragudtam, de attól nem voltam elragadtatva, hogy Sonora tiszta tajték volt. De ők igazi barátaim voltak, ezért megtettem értük, hisz fordítva ők is megtették volna.
- És igen, mi egész jól vagyunk, leszámítva azt, hogy Sonora eléggé csatakos, ezért jobb lenne visszamenni a többiekhez, hátha van valakinek egy takarója, nehogy megfázzon szegény.* mondtam és már indulni is akartam. Sonora útközben majd megnyugtatja Tangót*
-
|
Sam: -Soledad!-*kiáltottam a lány után ingerülten.*-Ezt nem hiszem el... Ez a lány megbolondult...-*mondtam halkan és még mindig Nitával harcoltam aki időközben ugy döntött hogy minden más megfelelne neki csak én ne üljek a hátán. Szerencsére bakolni nem bakolt csak egyhelyben táncolt és forgolódott ami mégjobban felidegesitett.*~Csak jönnének már vissza...~*gondoltam.*
Nita: ~A ménnel történt valami.. Valami megriasztotta. Hát megtörtént az első furcsa eset az uj lovakkal. Szolnom kell neki...~*gondoltam és utánnuk akartam menni de Sam visszafogott. Bosszuból mozogtam kicsit alatta. Nem akartam tudomásul venni amit probált tisztán az értésemre adni: ő a főnök. De nem ez nem igy lesz. Ez az én otthonom, én parancsolok...*
Alex: -Nyugi Sam.. Minden rendben lesz... Szerintem már jönnek visszafelé.-*probáltam nyugtatni a lányt és nem tehettem róla de mindahányszor az arcára néztem (főleg most hogy erölködött) minduntalanszor eszembejutott a kétségbeesett arc amit a csonakbol kieséskor látszodot az arcán. Elvigyorodtam.*-Csak gondolj valami pozitív dologra...-*mondtam ujra megnyugtatásul.*
|
[59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Egy nyőgésszerű sóhajjal, az oldalamra fordultam belemarkoltam az avarba, és rájöttem hol vagyok. Valoszinüleg egy erdőben. Felpattantam. Meg kell keresnem Sunshinet. Majdnem orra estem de sikerült alkapnom egy fát. letérdeltem és visszaültem a földre. Hát nem most fogom megkeresni. De kitudja mi lesz vele mondjuk egy fél óra múlva? Mivan ha azóta amióta leestem róla már egy óra is eltelt. Lehet hogy eltévedt. És Tuck. Biztosan észrevette már hogy eltűntem és azt sem tudja merre mentem, halálra aggódja magát. A fának döntöttem a fejem de azonnal el is emeltem, mert nagyon fájt. Odatettem a kezem, és éreztem hogy vérzek. *-Sunny!-*probáltam kiáltani de csak egy halk suttogás jött ki a torkomon. Felálltam és elindultam valamerre, és közben a fákhoz támaszkodtam. A ruhám az esőtől teljesen átázott, fáztam, ráadásul mindenem a nyeregtáskámban volt. Még a mobilom is.*
*Követtem Sunnyt, de egy időután elvesztettem a nyomát.-Lily, Lily!*üvöltöttem torkom szakadtából, majd messze mintha Sunnyt láttam volna átugrani az úton. Nm akartam Sunnyval foglalkozni, hiszen a hugom sokkal fontosabb számomra, de tudtam, ő nem élné túl, ha elkeveredne a lova, ügetésre fogtam Royalt így több esélyem volt megtalálni, majd megláttam Sunny világos szőrét a sötét erdő fáiközt, de ráléptem egy ágra s hangos reccsenéstől Sunny útnak eredt. Fogalmam sem volt hol vagyok, csak azt tudtam: meg kell találnom a hugomat. És a lovát is. Sunny patazörejét hallottam mögülünk, de mikor odafordultam semmi egyebet nem láttam, csak egy vadat.-Sunny!*kiabáltam valamivel halkabban mint az előbb, ekkor Sunny vonalait láttam kirajzolódni a homályban.Közelebb sétáltam, s közben halkan beszéltem hozzá, hogy tudja: nincs mitől tartania. Sunny hangosat nyihogott, mire Royal halk "röföglssel" válaszolt. Odaléptem a lóhoz, s megsimítottam nyakát, majd levetttem a szárat a nyakából, és hugom keresésére indultam, amit a közelgő szürkület nehezített meg.De tudtam: nem adhatom fel, és nem is fogom feladni.
*Ahogy itt jöttünk az ösvényen, esett az eső.Blacky rögtön ideges lett.Sesil azt mondta, hogy menjünk haza.Már indultunk is*
* CSak mentem. Nem tudtam merre ,de bíztam Looban gondoltam ismeri a terepet. Vágtáztunk ... mikor egyszercsak eltünt előttünk az ösvény...* ~ Uram Isten ez ilyen rovid lett volna?~ * MAjd megipllantottam egy betőrt ablakú régi romos házat... és néhány lovast.*
Sam:*Még mindig a fejemben dobogott a szivem amikor Miles hozzámszólt.*-Öhm.. Nem tudom mi folyik itt. És sajnos én i láttam, sőtmitöbb a lovak is, mert Nita nekitámadt... Azt hittem otthalok meg... De hallottátok az emberi alak hangját? Én nem most hallom először. A temetőben érkezett egy hivás a mobilomra... Ugy emlékeztem kikapcsoltam de inkább nem aggodtam ilyeneken, mert gyakran szurok el, felejtek el dolgokat... Szoval felvettem és a telefon hangositón szolalt meg ezzel a hanggal. Hörgő fuldokló hangon fenyegetőzött, és addig ismételgette amig le nem raktam. Amikor hazaértünk nem hagyott nyugodni a dolog és megnéztem a mobilon a bejövő hivásokat. A híváslistában nincs meg a bejövő hívás...-*mondtam és Miles majd Soledad szemébe néztem. Egy kis rémület és bizonytalanság is tükröződött belőlük de nyugodtan néztek vissza rám. Viszont én nem tudtam nyugodt lenni.*-A sikítás nem tudom kitől származhat.-*mondtam és hagytam hogy Nita ugorjon egyet a fényre a többiekhez.*-Menjünk tovább?-*Néztem körbe de tudtam a választ ugyhogy ujra Dalia mellé irányitottam Nitát.*
Nita:*Hallgattam Tangó és Sonora beszélgetését, amiből le is szűrtem hogy nagyjából mi történt.*-A harapós jelenés elég gyakori... Legközelebb ugy rohanj el hogy ne a sűrűbe... Élnek mérgeskígyók a szigeten de ritkán támadnak lóra. Az embereket és a farkasokat jobban birják...-*mondtam egy halvány mosollyal.*-Én már szinte megszoktam ezeket a hangokat alakokat hirtelen bevillanó látomásokat. Nem túl kellemes.-*mondtam halkan és átugrottam egy kissebb bozótot hogy az ösvényen legyek. Egy sóhallyal ujra ügetésbe ugrottam, és továbhaladtunk az ösvényen. Éreztem ahogy hivogat az erdő és a ház egyre és egyre erősebben. Néhány perc mulva ugy gondolkoztam hogy a házhoz akarnak menni? Rendben odaviszem őket, de ott nem maradok. Ez volt az utolsó épeszű gondolatom, ezután már cska főleg arra tudtm gondolni hogy merre lehet a ház és hogy oda kell mennem.*
*Komoly tekintettel pillantottam Sonora felé.*
*Mikor láttam, hogy Sonora egyik pillanatról a másikra hirtelen felágaskodik és mindkét lábával vadul kapálja a levegőt, egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Riadtan kaptam Soledadra a tekintetemet, de úgy tűnt, ő teljesen biztosan és határozottan ül a nyeregben. Rutinosan előredőlt, hogy megtartsa az egyensúlyát és halkan, megnyugtató hangon mormolt valamit Sonora fülébe. A kanca pillanatok alatt lecsillapodott és könnyedén visszahuppant a földre.*
* mondtam megnyugtató, halk hangon.*- Nem szoktál te ilyeneket csinálni, mi ütött beléd?* kérdeztem és lassan elindultam Sam után, vissza.
